Leon Oswald hossz�, ny�jtatott l�p�sekkel j�tt le a hatalmas k�l�pcs�n. Egyik kez�t a t�k�rsima, halv�nysz�n� korl�tra tette, miut�n a haj�t a v�lla m�g� dobta. F�stsz�rke tekintete unalmass�got, �s hidegs�get t�kr�z�tt. A sok n� abban a pillanatban, amint megpillantott�k, mindennem� cselekm�nyt abbahagytak, hogy megcsod�lj�k ezt az Adoniszhoz hasonl�that� f�listent. A f�rfi lehunyta tekintet�t, mialatt tov�bb igyekezett a sz�nyeggel bevont kem�ny l�pcs�fokokon.

Hogy �szinte legyek, cseppet meglepetten tekintettem, mikor csal�dom tagjai hirtelenj�ben elt�ntek mell�lem. El�sz�r Briant vesztettem szem el�l, majd lassacsk�n h�gomat is - ki ek�zben csatlakozott a Brian-Sophie p�rocsk�hoz -, s ezut�n m�r sz�leimet is kereshettem. Viszont akkora volt itt a t�meg, a sok, ismeretlen arc, hogy egyszer�en nem tal�ltam meg �ket. Hova t�nhettek, t�n�dtem, mialatt ajkaimba haraptam, �s szemeimmel hunyorogni kezdtem. Term�szetesen, h�ttal �lltam az id�sebbik Oswald testv�rnek, csakhogy v�letlen�l se vegyem �t �szre. �m ez nem tarthatott sok�ig, mivel nemsok�ra egy hossz�, sz�ke haj�, gy�ny�r� n� l�pett mell�m. Kicsit ismer�s volt az arca, b�r nem tudom, hogy honnan...

- Istenem, de gy�ny�r� egy f�rfi... - s�hajtotta teljes �t�rz�ssel. Felvontam szem�ld�k�met, mialatt Miss. Hamiltonra pillantottam. �, m�r �rtem, honnan ismer�s. � Miss. Hamilton, a Hamilton c�g igazgat�j�nak a l�nya, a d�sgazdag modell, illetve sz�n�szn�.

- Bocs�sson meg, de nem �rtem, mir�l besz�l - arcom zavartnak l�tszott, mialatt kedvesen elmosolyodtam, ahogy fel� fordultam.

- �, h�t R�la - n�zett r�m g�nyosan, len�z�en, amint Leon fel� mutatott. Mosolyogva megfordultam, �m abban a pillanatban �reztem, hogy ez a mosoly lehervad, helyette riadts�g, �s f�lelem t�kr�z�d�tt imm�ron falfeh�r arcomra. Testem remegni kezdett, �s rettenetesen ijedt voltam.

- Mr. Oswald! Van kedve velem t�ncolni? - hallottam egy l�ny cs�p�g� k�r�s�t, mire a f�rfi csak ridegen a tekintet�be n�zett, �s cs�fond�rosan elmosolyodott.

- Szavakkal le sem lehet �rni �t... Mint egy isten! �s a teste - s�hajtotta. Layla tekintete t�zben �gett. �n viszont alig b�rtam megmoccanni.

- Mondja csak... - fordultam fel�. Tekintetemet k�nnyek �ztatt�k. - Az �larc�t... k�lcs�n... - t�r�ltem meg arcomat. - K�lcs�n kaphatom?

- Minek? - vonta fel szem�ld�k�t.

- Csak... egy pillanatra, k�rem... sz�pen... - k�rtem remeg� ajkakkal.

- H�t j�, b�r nem �rtem, hogy te m�rt nem hozt�l magaddal �larcot - s�hajtotta, majd fel�m ny�jtotta, �n pedig hipersebess�ggel az arcomra helyeztem. Pont akkor, mikor egy ez�st�s szemp�r r�m t�vedt. El kell t�nn�m innen, gondoltam elkeseredve, majd lassan h�tr�lni kezdtem. Nem lehet, hogy az Oswald-birtokon vagyok, ki�ltottam magamban k�ts�gbeesetten.

- Eln�z�st! - mondtam, mikor v�letlen�l neki mentem egy id�s h�lgynek. - Bocs�sson meg - azzal megfordultam, �s rohanni kezdtem, amerre a l�baim vittek. 

Leon felemelte tekintet�t, �s fut� alakom fel� n�zett. �sszevonta a szem�ld�k�t, majd az el�tte mosolyg� l�nyra pillantott.

- Brian, ez �gy nagyon, nagyon nem j� - r�zta a fej�t Sophie.

- Nem... - morogta b�ty�m. - M�s tal�lkoz�sra sz�m�tottam. - t�rt idegesen a haj�ba a fi�.

- Valahogy el kell �rn�nk, hogy tal�lkozzanak...

- Igen, de hogy? - k�rdezte Liliann is, ahogy Sophie-ra pillantott.

- Sophie. Sora ut�n megyek. Te pedig addig k�sd le Leon figyelm�t, rendben? - n�zett b�ty�m a l�nyra.

- Ok�. - azzal meg is fordult, mialatt �larc�t arc�ra helyezte, s mosolyogva a b�tyja fel� indult. - Szabad egy t�ncra, b�tyus? - erre az �ppen vele t�ncol� n� morogni kezdett. A f�rfi elengedte, majd h�ga derek�ra t�ve a kez�t vezetni kezdte a m�rv�nypadl�n.

- Nos, m�rt is fogok egy �leten �t tartozni neked? - �rdekl�d�tt halv�nyan, de �rj�t�en mosolyogva a f�rfi.

- ��... Ez m�g maradjon egy kis ideig az �n titkom, rendben? - motyogta zavartan.

- Tudod j�l, hogy t�relmetlen vagyok... - lehelte, mialatt megford�totta kish�g�t a tengelye k�r�l.

- Tudom-tudom, b�tyus. - gyorsan t�m�t v�ltott. - Nos, hogy �t�led meg a n�i k�n�latot?

- K�t l�ny volt eddig, akik �gymond j�l n�zett ki - morogta unottan. - �s a fi�kkal hogy �llsz?

- Van itt egy eg�sz helyes fi� - gondolt Brianre. Ahogy r�gondolt, tekintet�vel r�gt�n megtal�lta a kisebb teraszhoz vezet� l�pcs�n a fi�t. A f�rfi ajkaival egy sz�t form�lt, melyet a kisl�ny r�gt�n le is olvasott. Sophie alig l�that�an b�lintott, majd ism�t Leon fel� fordult. - Azt hiszem, itt az id�, hogy megtudd, mi a meglepet�s... - tekintett az ez�stsz�rke tekintetbe.

- Hallgatom. - vigyorgott Leon.

- Gondolom tudod, merre van a R�zsakert...

Hogy lehet ez? Hogy nem j�ttem r�? Itt rajtam k�v�l mindenki tudta, hogy hova megy�nk! H�t ez�rt akartak elhozni ide?

Istenem, m�g mindig ugyanolyan gy�ny�r� volt, mint egy �ve, s�hajtottam, mialatt le�ltem egy kis, k�b�l faragott padra. K�r�l�ttem minden�tt csak r�zs�k ny�ltak, mindenf�le sz�nben. Nem messze t�lem, a mesters�gesen l�trehozott v�zes�s zubog�s�t hallhattam. Az �g �js�t�t volt, �s sok, apr� feh�r sz�n� csillag mosolygott a Hold egy f�l darabk�ja k�r�l. Egyszer�en gy�ny�r� volt minden, �n m�gsem tudtam �rt�kelni. K�t kezembe temettem arcomat, a k�nnyek �gett�k szemeimet, s halkan szipogtam is. Leon. Ahogy R� gondoltam, halk l�p�seket hallhattam, mely a k��tr�l hallatsz�dott. Felemeltem fejemet, �s abban a pillanatban �n is �gy �reztem magamat, mint egy m�rv�nyszobor. A f�rfi lass� l�ptekkel l�pett fel�m, �sszevont szem�ld�kkel.

- Mi a baj, kisasszony? - k�rdezte m�ly hangj�n, de most nem olyan gy�ny�r� �s dallamos volt, hanem elkeseredett �s kicsit hideg. Hossz�, ez�st�s s�r�ny�be belekapott olykor-olykor a ny�ri szell�. Az es� most nem esett m�r. Divatos szmokingja gyeng�den �lelte k�rbe fens�ges test�t. De a tekintete most m�gsem v�ggyal �s szerelemmel volt megtelve; �res, rideg �s f�jdalmas pillant�sba n�zhettem bele. - Rosszul �rzi mag�t? Vagy nem tetszik a b�l? - �rdekl�d�tt. Megr�ztam fejemet. - Ebb�l nem tudom eld�nteni, melyikre intett nemet: arra, hogy rosszul �rzi mag�t, vagy, hogy nem tetszik a b�l? - nem sz�lalhatok meg, mert eg�szen biztos, hogy felismern� a hangomat. H�tr�ltam p�r l�p�st. - Hozzak egy poh�r vizet? - nem �rtem, m�rt mondta azt Sophie, hogy egy �leten �t h�l�s leszek neki, gondolta a f�rfi. - Net�n n�ma, kisasszony? - elfordultam, �s el akartam menni innen, j� messzire! De � ut�nam ny�lt, �s megfogta kezemet. Ujjai szorosan csukl�mra fon�dtak. Milyen hidegek, gondoltam. - Hiszen maga s�r! - lehajtottam fejemet. �m h�velyk- illetve mutat�ujj�val az �llamat felemelte. - Levenn� az �larc�t? - er�sen megr�ztam fejemet. - M�rt nem? - kit�rt bel�lem a s�r�s.

- Menj innen! - l�ktem el magamt�l, mialatt keservesen zokogtam.

Leon megdermedve �llt ott. El akartam futni, �m � ism�t kezeim ut�n kapott. Semmi el�jel n�lk�l megfogta �larcomat, �s let�pte. Egy pillanat erej�ig hossz� hajam t�ncolt k�nny�ztatta arcom k�r�l. Remegve �lltam ott el�tte.

A f�rfi szemei csillogni kezdtek a sok krist�lycseppt�l, mialatt m�lyeket l�legzett. Bilincsszer� ujjai lassan elengedt�k csukl�mat, s oldala mell� estek le. Apr�n megr�zta fej�t, majd h�tr�lt p�r l�p�st. Nem, suttogta, ez nem lehet igaz! Csillog� szemekkel pillantottam az �v�ibe; �pp akkor, mikor az arc�n lefolyt egy szomor� k�nnycsepp.

Kezeit �k�lbe szor�totta, szemei d�h�sen szikr�ztak, teste pedig remegett a haragt�l. Kez�t fellend�tette, �n pedig v�rtam a pofon csattan�s�t. �m csak egy er�s r�nt�st �reztem, s azt, hogy kem�ny, edzett teste ism�t az eny�mnek �tk�zik, �s hogy sz�ja tal�lkozik az eny�mmel. Cs�kunk vad volt, er�s, szenved�lyes. T�kr�zte az elkeseredetts�get �s a f�jdalmat is egyben. Leon szorosan mag�hoz �lelt, szinte majdnem megfulladtam, de szomjaz� ajkai mindent elfeledtettek velem. Kezeimet hossz�, d�s s�r�ny�be f�rtam; m�g mindig olyan sima, futott �t agyamon. Megharapta als� ajkamat mindenf�le gy�ng�ds�g n�lk�l, s durv�n betolakodott a kis barlangomba, hogy nyelvemet egy csat�ra h�vhassa. Alig kaptam leveg�t, szinte forgott velem a vil�g. �gy �leltem magamhoz, mint fuldokl� ember a ment��vet. Majd �reztem, hogy ez a m�moros, feledhetetlen cs�k lassan abbamarad, �s �tv�ltozik l�ggy�, s sz�vszor�t�an �dess�.

A f�rfi elh�z�dott t�lem, �s hossz�, f�rge ujjaival belemarkolt lil�s tincseimbe. Homlok�t az eny�mnek d�nt�tte, mik�zben lihegett az el�bbi jelenett�l.

- M�rt, Sora? - k�rdezte rekedtes hangj�n, s cs�kot nyomott homlokomra. - M�rt? A sz�vem szakadt bele, mikor a leveledet olvastam. Majdnem belehaltam a f�jdalomba. - cs�kolta meg az arcomat, �llamat, majd �tt�rt nyakamra.

- Leon! Annyira sajn�lom... D�h�s voltam, �s rettenetesen szomor�. Becsapottnak �reztem magamat, �s csak akkor j�ttem r�, hogy mit tettem, mikor elk�ldtem a levelet. - m�g jobban zokogni kezdtem. - Nem k�rem, hogy megbocs�jts, �s azt is elfogadom, hogyha most gy�l�lsz, de...

- Haragot �rzek. �s d�h�t, elkeseredetts�get, �s n�mi f�jdalmat is. De ezeket az �rz�seket egy pillanat alatt elfelejthetem. Csak... Csak maradj mellettem, k�rlek. Szeretlek, Sora, �s nem akarlak elvesz�teni. Ha m�g egyszer elt�nsz az �letemb�l, �n esk�sz�m, hogy abba belehalok!

- Istenem, Leon! - fogtam k�t kezem k�z� az arc�t. - �n t�nyleg, annyira sajn�lom! - orr�val a nyakamat b�kd�ste, s n�ha-n�ha apr� puszikat is nyomott r�.

- Szeretlek - morogta a f�lembe, majd egy �jabb szenved�lyes cs�kkal elhallgatott. - M�r �rtem, m�rt mondta azt Sophie, hogy egy �leten �t tartozni fogok neki...

- Sophie? - vontam f�l szem�ld�k�met.

- Igen. De ez most nem l�nyeges. - mosolyodott el halv�nyan. Az �let mintha kezdte volna kit�lteni �res tekintet�t. Szemei ism�t boldogan, �s szerelmesen csillogott.

- Megn�tt a hajad - fogtam ujjaim k�z� egy ez�st�s tincset.

- Csak egy kicsit - illesztette egym�sba a kezeinket, miel�tt szorosan �t�lelt volna, �s elindultunk volna a r�zs�kkal teli kertben.

- Akkor megbocs�jtasz? - n�ztem fel r� �vatosan.

- Egy felt�tellel, Miss. Valentine.

- V�rj! - sz�ltam k�zbe. - Nem vagyok Valentine. Az igazi nevem, Sora Am�lia Naegino. - meglepetten tekintett r�m. - Ez alatt az egy �v alatt rengeteg minden t�rt�nt. Kider�lt, hogy az eddig sz�leimnek hitt k�t ember csak a nevel�sz�l�m volt. Az igazi �desany�m egy gr�fn�, az Averach�-birtokon. Az �desap�m pedig egy �rorsz�gi �vegm�v�sz. Meg l�teny�szt� is egyben - nevettem fel halkan. - �s van k�t f�ltestv�rem is. Sz�val, elmondhatjuk, hogy f�lig gr�fn� vagyok. �, Leon, ha ezt el�bb tudtam volna meg...

- Css... - tette csit�t�an mutat�ujj�t ajkaimra. - Most m�r mindegy! Pr�b�ljuk meg elfelejteni, rendben, szerelmem?

- Mondd m�g egyszer - suttogtam k�rlelve.

- Szerelmem... Szerelmem... - k�zben apr� cs�kokat nyomott sz�mra. Szorosan �t�leltem, fejemet pedig a mellkas�ra helyeztem. Hallhattam sz�ve �temes, �mde gyors dobol�s�t.

- Mi is az a felt�tel? - k�rdeztem halkan.

- Gyere hozz�m feles�g�l. - felpillantottam r�. - �lj velem �r�kk�... - sim�totta meg arcomat. - Gyerekeket akarok t�led, Sora.

- Gyerekeket?

- Igen. Fi�kat, l�nyokat, mindegy a nem�k...

- Leon - halv�nyan elmosolyodtam. - Nek�nk m�r van egy fiunk...

***

- Css, Liam, na, ne s�rj�l, kicsim! Itt van Climany n�ni - emelte fel az �gyr�l fiamat, �s gyeng�den d�delgetni kezdte. De kisfiunk csak s�rt, �s s�rt, kezeit �k�lbe szor�tva, ord�tva. - Pszt! - cs�kolta meg a feje b�bj�t, de m�g �gy sem maradt abba a k�nnycsurgat�s. Lassan j�rk�lni kezdett, fel-al�, mialatt Liamet ringatta, de csaknem maradt abba az �v�lt�s.

Ekkor a n� kopogtat�st hallott. Letette a fi�t az �gy k�zep�re, majd gyors l�p�sekkel az ajt�hoz sietett. R�sre nyitotta ki, s nem sokkal ezut�n ki is nyitotta egy megk�nnyebb�lt s�haj ut�n.

- H�l’ Istennek, Sora, hogy itt vagy! Liam rettenetesen s�r, �s egyszer�en nem tudom megnyugtatni, viszont... - �m mondat�t nem fejezte be, mert szemei megillet�d�tts�g�ben t�gra ny�ltak, s mentem el�llt az �tb�l. Halv�nyan elmosolyodtam, majd ujjaimat �sszekulcsoltam szerelm�mmel, s beinvit�ltam a kisebb el�t�rbe. Climany csak n�m�n b�mult ut�nunk.

-  Liam, kicsim, itt a mami - emeltem fel �vatosan az �gyr�l a m�g mindig b�mb�l� fi�t. Kicsit kezdett m�r megnyugodni, de m�g mindig s�s k�nnycseppek folytak v�gig arc�n. Kedvesem fel� fordultam, aki szobork�nt �llt az ajt�ban, �s csak pislogott. Ajkaim felfel� g�rb�ltek, mialatt tettem egy l�p�st Leon fel�. - Szeretn�d megfogni? - a f�rfi apr�n, de hat�rozottan b�lintott, majd remeg� kezeit kiny�jtotta, �s fia teste k�r� csavarta.

- Istenem... - d�nt�tte homlok�t a pici fej�nek. Liam s�r�sa kezdett csendesedni; most m�r csak pityergett. - Van egy fiam... - s�hajtotta, �s nem tudott parancsolni �rz�seinek; k�nnyek cs�pt�k tekintet�t. A kis ez�sthaj� meg felnyitotta szemeit, �s �desapja pillant�s�ba n�zett. T�gra ny�lt, csillog� szemecsk�i k�v�ncsis�got t�kr�ztek. Lassan megnyugodott, s nemsok�ra m�r el is mosolyodott, ahogy �rezte: biztons�gos kezekben fekszik; az apja kezeiben. - De gy�ny�r�! - ahogy ism�t lehajolt, Liam megmarkolta a f�rfi hossz� haj�t, mire �n felkacagva l�ptem mell�j�k. A kicsi r�gt�n fel�m ford�totta a fej�t, majd ism�telten pityeregni kezdett. - Sora... Most... Most meg mi�rt s�r? - k�rdezte esetlen�l, meglepetten szerelmem.

- �hes - emeltem ki a karj�b�l, majd le�ltem az �gyra, s a p�ntomat lehajtottam v�llamra, hogy kisfiamat megetethessem. - M�g gyakorolnod kell - pillantottam r�.

- Tudod, most rettenetesen irigyellek, Liam - huppant le mell�m, s �n ism�telten felkacagtam. P�r perc m�lva fiam j�llakottan engedte el mellbimb�mat.

- Szeretn�d megb�fiztetni?

- Hogy �n? - �lt fel szerencs�tlen�l k�rdezve.

- Igen - b�lintottam. - V�rj, hozok ruhapelenk�t. - adtam �t a kicsit a f�rfi kez�be, majd n�h�ny m�sodperc m�lva fel� ny�jtottam a ruhaanyagot. - Addig �n elmegyek �t�lt�zni.

- Ok� - emelte f�stsz�rke tekintet�t Liamre. Mikor vissza�rtem, Leon k�nyelmesen h�trad�lt a p�rnahadakra, �s Liammet n�zte. Az ajt�f�lf�nak d�lve figyeltem ezt a kedves pillanatot. Istenem, hogy v�gytam erre az �rz�sre! Egyszer�en k�ptelen vagyok elmondani, mennyire boldog voltam abban a minutumban! M�lyet s�hajtva bel�ptem. Finom selyemh�l�ingem l�gyan simult testemre. Leon felpillantott; tekintete v�gyat, �r�m�t �s hat�rtalan szerelmet t�kr�z�tt. Kiszedtem egy hajtincset szememb�l, majd le�ltem az �gy sz�l�re, �s k�v�ncsi szemekkel n�ztem a m�r az �lom hat�r�n l�v� k�z�s gyermek�nket.

- Gy�ny�r� - suttogta.

- Igen - s�hajtottam, majd odak�sztam mell�, �s fejemet v�ll�ra hajtottam. Pillant�som a kisfi�ra vet�d�tt, majd lehunytam a szememet. - Szeretlek.

- �n is - �lelt �t a m�sik kez�vel, fej�t az eny�mnek d�ntve. - Nagyon. - tette m�g hozz� mosolyogva. Mikor Liam elaludt, � �vatosan fel�llt, �s a kis�gy�hoz l�pett. - Az a n�... Climany...

- Igen? - ford�tottam fel� a fejemet.

- Ugye alszik m�r?

- Hihi - kuncogtam halkan. - Igen. M�rt k�rded?

- Tartozol nekem valamivel, Sora! - mosolyodott el szenved�lyesen. �, Krisztusom, hogy hi�nyoltam m�r ezt az �rz�st!

- T�nyleg? �s mivel?

- Egy kiel�g�t�, �rj�t� �s m�moros szeretkez�ssel... - l�pett k�zelebb, majd lefek�dt mell�m, s forr�, kem�ny ajkait az eny�mekre illesztette.

- De Climany a m�sik szob�ban van... - ellenkez�sem m�r hi�baval� volt.

- Majd igyekszem halk lenni! - hallgattatott el egy �jabb felejthetetlen cs�kkal.