15 fejezet

°         Te hogy kerülsz ide? – kérdezte kezét szívére téve, mely hevesen vert az iménti ijedtség miatt és egyben csodálkozva is.

°         Talán már meg sem látogathatom a legkedvesebb barátnőmet? – kérdezte Layla szemrehányóan.

°         Nem, nem erről van szó. – felelte, miközben odasétált a barátnőjéhez, s két csókot nyomott az arcára. – Csak meglepődtem és meg is ijedtem, mert nem számítottam arra, hogy bárki is lesz a házamban, mire hazajövők. – s leült Layla-val szemben a kényelmes kanapéra. – Hogy jutottál be? – kérdezte meglepődve és kíváncsian.

°         George engedett be, miután nem találtalak itthon.

°         Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem volna eléd a reptérre. – mosolygott Layla-ra.

°         Hirtelen ötlet volt, s szerettem volna meglepetést is okozni. – s nem kerülte el tekintetét, Sora mosolya mögött megbújó fájdalom, szomorúság.

°         Hát… ez sikerült is. – mondta enyhén nevetve. – Az előbb kis híján szívrohamot kaptam. – utalt az előbbi incidensre. – Milyen udvariatlan vagyok – mondta bocsánatkérően. – Kérsz valamit inni vagy enni?

°         Nem, semmit. – nézett továbbra is kutatóan végig rajta, mellyel enyhén zavarba hozta Sorat.

°         Meddig maradsz, és hol van a csomagod? – nézett körül a nappaliban.

°         Három napig és a szállodában van.

°         Arra semmi szükség – mondta ellent nem tűrés hangon. – Idejössz hozzám erre a pár napra. Nincs vita! – tette még hozzá, mikor látta, hogy Layla közbe akar szólni.

°         Rendben, ahogy akarod.

°         Már ma éjszaka itt alszol, rendben? – kérdezte, s Layla bólintott beleegyezéseként. – Itt van a vendégszoba – állt fel a kanapéról, hogy megmutassa – és ez a fürdőszoba – mely a szobája mellett volt.

°         Sora!

°         Tessék? – fordult felé.

°         Gyere, ülj szépen mellém. – paskolta meg maga mellett a szabadon maradt helyet. S miután Sora leült, folytatta. – Hallgatlak!

°         Nem értelek. – s valóban nem értette, hogy mire akar kilyukadni barátnője.

°         Mi történt veled? – kérdezte kedvesen, s egyenesen a szemébe nézett, melyben olyan fájdalmat látott, mint még soha és ez szíven ütötte.

°         Semmi. – tért ki a válasz elől. – Pár nap is itt a premier, melyre keményen gyakorlunk.

°         Sora! – szólt rá szemrehányóan. – Nem ezt kérdeztem. – s próbált a szemébe nézni, de a lány kerülte tekintetét. – Mi történt? – kérdezte meg újból, miközben egyik kezével gyengéden megfogta Sora állát, hogy szembe fordítsa magával, így képtelen volt elkerülni a pillantását.

Sora egy ideig némán hallgatott. Tudta, hogy Layla előtt hiába is titkolózna, de nem is akart. Ki akarta végre önteni valakinek a szívét… valakinek, akiben tökéletesen megbízik… valakinek, akire mindig támaszkodhat… aki mindig mellette van… Layla-nak, akire most sokkal nagyobb szüksége van, mint eddig valaha is volt…

°         Sora? – szólította meg ismét ezúttal döbbenten, mert a lány szeme már könnyben úszott. – Mi a baj?

°         Leon… - csuklott el a hangja, s lassan folyni kezdett a sós könny az arcán, majd Layla ölébe hajtva fejét zokogni kezdett. Szívszorítóan… fájdalmasan… bénítóan… rázkódva…

Layla megdermedve nézte a lányt, aki egyre jobban zokogott, majd gyengéden elkezdte simogatni, miközben szavaival bátorította, hogy adjon ki magából mindent, mely a szívét nyomta. Egy órai zokogást követően Sora halk szipogása törte meg a csendet, s magán érezte Layla szeretetteljes, gondoskodó kezét és ez megnyugtatta. Lassan felemelkedett az öléből, miközben kezével letörölte arcáról a könnyeket, melynek egy része rászáradt és végül vöröslő, dagadt szemmel nézett barátnőjére.

°         Köszönöm. – szólalt meg rekedtes hangon.

°         Mit? – kérdezte csodálkozva, hisz nem tett semmit.

°         Hogy itt vagy… mellettem. – s megölelte. Layla melegen viszonozta a lány ölelését, majd eltolva magától feltette a kérdést, mely azóta foglalkoztatta, amióta megpillantotta.

°         Mi történt? S mi köze van Leonhoz?

°         Leon és én… - nem mert a szemébe nézni, mert nem tudta, hogy miként fog reagálni rá. – én szeretem őt… - suttogta, de Layla így is meghallotta.

°         Tessék? – kérdezte megrökönyödve és csodálkozva.

Sora miután nagy levegőt vett mindent elmondott Leonnal kapcsolatban. Első találkozásukat Spanyolországban, másodikat itt Görögországban. Hogy miként jöttek össze, mennyit harcolt az érzései ellen, milyen boldog volt, amikor végül összejöttek és a csúnya szakításukat, miután kiderült Jessica terhessége. Layla eleinte döbbenten hallgatta barátnőjét, aki egyszer csak azt vette észre, hogy ajkai különös mosolyra húzódtak.

°         Most min mosolyogsz? – kérdezte csodálkozva.

°         Tudod… amikor Leon még a társulatnál volt minden egyes alkalommal azt lestem, hogy mikor jöttök össze. Főleg akkor, amikor már az Angyalok Táncára kezdtetek készülni – magyarázta miközben Sora egyre kikerekedett szemmel figyelte – és megmondom őszintén, hogy csalódott voltam, amikor Leon végül úgy döntött, hogy elmegy a színpadtól. – fejezte be.

°         Na de… - kezdett volna bele, de Layla közbe szólt.

°         Mi már akkor észrevettük azt, amivel ti még nem voltatok tisztában. Láttuk a tekintetetekben, ahogy egymásra néztetek, ahogy egymással viselkedtetek, amikor együtt edzettetek. A premier napján, a műsor végén, amikor átöleltek egymást, ahogy egymás szemébe néztetek a fogadáson. Lehet, hogy ti nem vettétek észre, de mi igen.

°         De miért beszélsz többes számban? – kérdezte még mindig döbbenten és csodálkozva. – Ki az, aki még észrevette?

°         Yuri – mondta mosolyogva.

°         Yuri?

°         Igen.

°         Mindegy. Most már úgyis vége közöttünk mindennek. – mondta fájdalmas hangon, mely ismételten szíven ütötte Layla-t.

°         Sora! – fordította maga felé a lány fejét, aki a terasz ajtón nézett ki a sötét éjszakába. – Szereted Leont? – kérdezte, melyre egy határozott bólintás volt a válasz. – Ő is szeret téged? – melyre némi habozást követően újabb, de bizonytalan bólintás volt a válasz. – Én ebben biztos vagyok. – mondta határozottan. – Akkor miért nem vagy vele? – kérdezte most már felháborodottan.

°         Layla! – emelte meg a hangját hitetlenségében. – Te is tudod, hogy…

°         Jessica terhes. – fejezte be a mondatot helyette. – Igen, tudom és meg is értem az érzéseidet, de… de miért kényszeríted őt olyasmire, amit nem akar?

°         Azért, mert Leonnak most Jessica mellett a helye – felelte felháborodottan. – Jessica Leon gyermekét várja, akinek most felelősséget kell vállalnia a tetteiért.

°         Talán azt mondta, hogy nem fog felelősséget vállalni? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

°         Nem, azt nem mondta – fogta vissza hangját. – Azt mondta, hogy gondoskodik a gyermekéről, de nem megy vissza Jessicahoz, mert nem szereti.

°         Akkor meg hol itt a probléma? Miért nem vagy Leonnal? – kérdezte ismét, bár már előre tudta a választ, de elhatározta, hogy minden megtesz annak érdekében, hogy Sora és Leon újra összejöjjenek.

°         Leonnak vissza kell mennie hozzá! – állt fel idegességében, majd körbe-körbe kezdett járkálni a nappaliban. – A másik pedig az, hogy hazudott nekem és ezt nem tudom neki megbocsátani.

°         Leon nem hazudott neked.

°         De igen… hazudott – ordította.

°         Sora! – kiabált rá a lányra mérgében. – Nem hazudott neked, csak nem mondta el. Ez nem ugyanaz.

°         Hát éppen ez az – lendítette meg a karját. – hogy nem mondta el.

°         S miért nem? – kérdezte ismét felhúzott szemöldökkel, de Sora nem válaszolt, ezért ő folytatta. – Azért, mert félt, hogy elhagyod, és lám… neki volt igaza. Nem? – de a lány még mindig nem felelt, de magában igazat adott Layla-nak. – Nézd Sora… - folytatta, hogy jobb belátásra bírja. – Bárhogy is döntesz, azt tudnod kell, hogy Leon nem fog visszamenni Jessicahoz. – s nem hagyta, hogy Sora közbeszóljon, akinek szándékában állt. – Nem kényszerítheted erre, Sora! Bele gondoltál már abba, hogy milyen életük lenne? – s várta a lány válaszát, aki mélyen hallgatott, s ezt Layla nemnek vette. – Egy olyan életre kényszeríted őket, mely mentes az igaz szerelemtől. Képes lennél megfosztani őket ettől? Jessicat, akinek még van esélye arra, hogy rátaláljon arra a férfira, akit tiszta szívéből tud szeretni, és aki viszonozza is? Mert bár szereti Leont, de ő nem szereti Jessicat. Az életük kész pokol lenne egymás mellett, mert egy szerelem nélküli kapcsolatban kell leélniük az életüket. Erre ítélnéd őket? – kérdezte, s végig Sora szemébe nézett, aki ismét sírni kezdett. – Gondoltál már a gyerekre is? Te csak azt látod, hogy a gyereknek apára van szüksége. S ez így is van, de nem ilyen körülmények között. Bele gondoltál abba, hogy milyen élete lenne így a szülei mellett? A szülei mellett, akik előbb-utóbb gyűlölködve tekintenének egymásra? Mit élne át egy ilyen családban? Milyen tapasztalatokat szerezz így? Nem ismerné a szeretet, a szerelmet. Gondoltál már erre is? – melyre Sora válaszként csak nemet bólintott. – Gondoltam. – s lassan odasétál a lányhoz, majd megállt közvetlen előtte, majd a karját megfogva folytatta. – Leon ott hibázott, hogy nem mondta el, de biztos vagyok benne, hogy szándékában állt, csak időre volt szüksége. Igaz? – mert érezte, hogy itt ilyesmiről van szó. – Hát akkor meg?

°         Én… - s potyogtak a könnyei, miközben megölelte barátnőjét.

°         Sora… - suttogta a lány fülébe. – Gondolkozz el azon, amit mondtam. – tolta el magától, aki erre csak bólintott. – Megyek, megfürdöm és aztán lefekszem. – mondta miközben elindult a fürdőszoba felé. – Kérhetnék egy törülközött és egy hálóinget?

°         Persze. – mondta rekedtes hangon, mert torkát fojtogatta a sírás.

°         Ne foszd meg magatokat a boldogságtól! – mondta Layla, miután Sora odavitte neki a kért dolgokat.

Sora nem felelt semmit, csak gondolataiba mélyedve ült le a kanapéra. Másra sem tudott gondolni csak az imént elhangzott beszélgetésre. De nem tudott egy helyben üldögélni, ezért felállt és elhagyta a házat, hogy sétáljon egyet a tengerparton. Mikor kiért megállt, s a tengert meg a holdat nézte, mely fényesen ragyogott ezzel csodás fénybe borítva a vizet. A fülében újra és újra hallotta azt, amit Layla mondott és tudta, hogy a barátnőjének igaza van. Semmi másra nem tudott gondolni csakis erre.

Már legalább egy órája állhatott kint, amikor úgy döntött, hogy hazamegy. Mikor megfordult neki ment valakinek. Felpillantva tekintete egy rideg, de mégis lágy és szerelmes füst szürke tekintettel találkozott, mely egyben a bocsánatáért esedezett…

Folyt.