16. fejezet

Már legalább egy órája állhatott kint, amikor úgy döntött, hogy hazamegy. Mikor megfordult neki ment valakinek. Felpillantva tekintete egy rideg, de mégis lágy és szerelmes füst szürke tekintettel találkozott, mely egyben bocsánatáért esedezett. Sora hosszan nézett a férfi szemébe, majd elsétált mellette.

°         Sora! – szólalt meg halkan, kezét a lány karjára téve ezzel megállítva őt. – Kérlek! – kérlelte Sorat, aki háttal állt neki. – Hallgass meg!

A lány nem mondott semmit, de nem is ment el. Csak egyhelyben állt s várta a férfi magyarázatát, aki megkönnyebbülten sóhajtott fel.

°         Sora! – fordította szembe magával kezeit a vállára téve, s szíven ütötte a látvány, ami fogadta.

A lány szeme könnyes volt. A könnycseppek lassan folytak végig az arcán, mely úgy fénylett az éjszakában, mint a legfényesebben ragyogó csillag az égen. Leon nem tudott megszólalni, hiába tudta, hogy mit szeretne mondani. Egy hang nem jött ki a torkán. Csak a lány könnyesen ragyogó szemébe nézett, mely tele volt fájdalommal és szerelemmel. Egyik kezét Sora arcára tette, aki belesimult a gyengéden simogató tenyérbe. A férfi a hüvelykujjával lassan törölte le, az egymás után lefolyó könnycseppeket, melyek közül egy-egy a lány szája sarkán pihent meg. S szinte észrevehetetlenül közeledett felé, mígnem egy gyengéd, de mindent elsöprő szerelmes csókban egyesültek ajkaik.

Sora egy percig sem habozott viszonozni Leon csókját, aki eleinte csak kóstolgatta, nyelvével körberajzolta a puha és édes ajkakat. Néha gyengéden bele is harapott, mire Sora felnyögött, s viszonozta ezt a gesztust. Hosszú percekig csókolgatták így egymást, egymás száját ízlelve. Majd Leon átcsúsztatta nyelvét a lány szájába, hogy újra felfedezze a már jól ismert utat. Sora karjait a férfi nyaka köré tekerte, hogy még közelebb vonja magához ezáltal is mélyítve a csókot, míg Leon a lány dereka köré fonta. Testük és ágyékük összeért, mire mindketten felnyögtek. A férfi alig bírta megállni, hogy le ne teperje Sorat, hogy ott helyben a magáévá ne tegye a kellemesen meleg homokban. De valami meggátolta ebben. Míg Leon a lány hátát és formás, feszes fenekét simogatta néha belemarkolva, addig Sora a férfi hosszú és dús haját és nyakát cirógatta. Jólesően túrt bele újra és újra, miközben nyelveik lassú, de tüzes táncot jártak.

A csóknak csak a levegőhiány vetett véget, melyet Leon szakított meg. Homlokát a lány homlokához érintette és egyenesen a meleg gesztenyebarna szemekbe nézett. Sokáig álltak így a holdfényben a tengerparton. Nem mondtak semmit, csak egymást nézték, mígnem Leon megszólalt.

°         Bocsáss meg! – suttogta kérlelve. – Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte könyörögve.

°         Nem tudom. – mondta ki halkan a szavakat, hosszú csendet követőn. – Megbíztam benned! – suttogott továbbra is könnyes szemmel. – De te elhallgattál előlem egy igen fontos tényt! Eltitkoltad előlem, hogy gyereked lesz! – majd egy kicsit megemelve a hangját folytatta, miközben eltolta magától a férfit. – Mikor állt szándékodba elmondani? Egyáltalán elmondtad volna nekem? Vagy egész életünkben titkolóztál volna előttem? Hogy tudnék ezek után megbízni benned? – s egyre hangosabban beszélt. – Van még valami, amit eltitkolsz előlem? – majd ott akarta hagyni, de Leon a karjánál fogva visszarántotta.

°         El akartam mondani! – emelte meg a férfi is a hangját. – Tényleg! – folytatta, mikor a lány tagadólag megrázta a fejét, hogy nem hiszi el. – Elmondtam volna! Csak időre volt szükségem, mert féltem, hogy elveszítelek! – két kezét Sora vállára téve mondta tovább. – Emlékezz! Azon a reggelen, amikor kérdezted, hogy mi bajom van! Emlékszel? – kérdezte reménykedve, mire egy bólintás volt a válasz. – Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy időre van szükségem?  - erre semmilyen választ nem kapott. – Emlékszel, Sora? – tette fel újra kérdését erőteljesebben.

°         Igen. – suttogta határozottan, mikor felidézte magában azt a bizonyos reggelt. – Emlékszem. – mondta könnyes szemmel, mire Leon tekintetében a remény apró lángjai jelentek meg. – De… még így sem lehetek biztos benne, hogy elmondtad volna-e valaha is. - minek következtében Leon reményt vesztve engedte el a lányt. – Kérlek! Adj egy kis időt nekem! – fogta meg a férfi kezét.

°         S mégis mennyit, Sora? – kérdezte kétségbeesetten.

°         Nem tudom. – nézett félre, mert nem bírta nézni Leon fájdalmas és csalódott tekintetét. – Szükségem van pár napra. – s hangja olyan halk volt, hogy a férfi alig hallotta meg.

°         Rendben van. – egyezett végül bele, hisz tudta, hogy mást úgysem tehet.

°         Köszönöm. – nézett ismét rá hálás tekintettel.

°         Szeretlek, Sora. – vallotta be a férfi.

°         Én is szeretlek téged. – suttogta és egy könnyed csókot lehelt a szájára, majd otthagyta őt, hogy átgondolhasson mindent kettejükkel kapcsolatban.

Sora szinte semmit nem aludt az éjjel. Csak a Laylaval és a Leonnal történt beszélgetésükre tudott gondolni. Még a másnapi premier sem tudta izgalomba hozni. Próbálta figyelmét a darabra terelni, de gondolatai minduntalan a férfira terelődtek. Ennek következtében másnap kialvatlanul kelt fel az ágyból.

Sora és Layla az egész délelőttöt a városban töltöttek, hogy a lány megmutassa Korfu nevezetességeit barátnőjének, aki érdeklődve hallgatta a beszámolóját. Majd később visszamentek, hogy Sora még egy kicsit gyakorolhasson a darab előtt.

Az előadás este hatkor kezdődött. Már mindenki izgatottan várta a premier kezdetét. Reménykedtek benne, hogy a műsor elnyeri a nézők tetszését. Sora egésznap kerülte Leont, mert még mindig nem tudta eldönteni, hogy miként döntsön. Ugyan szerette őt, s rettenetesen hiányzott neki, de nagyon fájt a lánynak, hogy a férfi titkolózott előtte. Hogy nem mondta el az igazat. Soran egy fekete csipkés melltartószerűség és egy szintén fekete sort volt, mely a szerepének volt köszönhető. S amely minden egyes felvonás alkalmával más és más színű volt. Egészen addig, míg el nem jött az erotikus jelenetűk Leonnal.

Sora nem tartott ettől a jelenettől, mert bár minden egyes alkalommal fellobbant bennük a vágy, mégis türtőztetni tudta magát. A lányon egy testszínű ruha volt, mely feszesen tapadt formás és érzéki idomaira ezzel azt az érzést keltve, mintha teljesen meztelen lenne. Akárcsak Leon. Minden egyes szereplő és néző lélegzet visszafojtva figyelték a különböző ugrásokat. Amikor Sora egyik lábát a férfi nyakába tette, míg másikat a dereka köré fonta, s forogtak a fogótrapézzal, majd hirtelen megfordult, miközben a másik lábát is Leon nyaka köré tette, míg ajkait az ágyékára, mely már kemény volt a vágytól.

Szívük hevesen vert. A levegő csakúgy forrt körülöttük, melyet még a nézők is megéreztek. Tökéletes összhang volt közöttük. Sora legnagyobb döbbenetére egyszerre nyaltak végig a másik ágyékán, ezzel még nagyobb izgalomba hozva őket, miközben Leon átugrott egy másik trapézra. A lánynak erősen kellett kapaszkodnia, hogy le ne essen az ugrás közben. A trapézon egy szék volt, melyre a férfi ülve érkezet, s a nézők már csak azt láthatták, hogy Sora Leon ölében ül, akik szinte teljesen elfeledkeztek arról, hogy hol is vannak éppen. Csak egymást figyelték, kutatva a másik tekintetét, miközben Sora lassan elkezdett mozogni a férfin. Leon férfiassága keményen nyomódott a lány ágyékához. Olyannyira, hogy félő volt, hogy átszakítja a vékony ruhaanyagot. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott rajta, s közben erőteljesen kapaszkodott Leonba, aki hirtelen hátradőlt egy speciális trapézra közben maga alá terítve őt. A férfi haja eltakarta a lányt, kinek ajkaira lecsapva heves csókcsatába kezdtek, mely nem volt betervezve. S közben egyre hevesebben mozgott rajta, mintha valóban szeretkeznének és nem is kellett sok hozzá, hogy letépjék egymásról a ruhákat. Leon egyik kezével megérintette a lány mellét, aki felnyögött az érzésre, mely csak felerősödött, mikor a férfi erőteljesen masszírozni kezdte.

A nézők és szereplők azt hitték, hogy ők ketten valóban szeretkeznek, ezzel bennük is fellobbantva a vágyat. Egyre szaporábban vették a levegőt, miközben őket figyelték, akik egyre hangosabban és kéjesebben kezdtek nyögni, mialatt egymást kényeztetették. S csalódottan sóhajtottak fel, mikor vége lett a jelenetnek. S annak ellenére, hogy ez volt az egyetlen erotikus mutatvány a darabban érezték a visszafojtott szenvedélyt, vágyat és szerelmet, melyet a két főszereplő érzett a másik iránt. A vágyuk csak nőt annak ellenére, hogy már nem érintették egymást úgy. Mindketten úgy érezték, hogy felrobbannak, ha most rögtön nem elégítik ki vágyaikat. Csak arra vártak, hogy végre vége legyen a műsornak, hogy újra együtt lehessenek. Csak a másik társaságára vágytak.

Nem sokkal később mindketten a férfiöltözőben voltak, melynek ajtaját kulcsra zárták. Egyre szaporábban vették a levegőt, míg a másikat nézték, majd Sora tekintete lesiklott a férfi ágyékára. A látványtól még a lélegzete is elakadt. Még soha nem látta Leont ilyen izgalmi állapotban. A szíve majd kiugrott a helyéről és fel is sikított, amikor a férfi váratlanul megragadta a karjánál fogva és durván magához rántotta…

Folyt.