17. fejezet

A szíve majd kiugrott a helyéről és fel is sikított, amikor a férfi váratlanul megragadta a karjánál fogva és durván magához rántotta. Soranak fájt Leon szorítása a karján, de nem foglalkozott vele. Sokkal jobban lekötötte szerelme vágytól és szerelemtől izzó tekintete. A testéből áradó forróság, mely az ő testét is tűzbe hozta. A férfi izgalma, mely egyre erőteljesebben nyomódott ágyékához. A kéz, mely a fenekét markolászta vágyakozva, miközben egyre közelebb húzták az izmos és forró testhez. A szapora lélegzete, mely a haját és nyakát csiklandozta. Nem hallották az öltöző előtt elhaladó lépteket, a hangfoszlányokat, csak a másik egyre gyorsuló szívverését. Nem foglakoztak az ajtón kopogó férfival, aki szintén be akart jutni, hogy átöltözzön, csak egymással. Nem érdekelte őket senki és semmi.

Sora enyhén szétnyitotta ajkait, miközben szerelme arcát nézte. Leon nem bírta tovább. Kezével, mely eddig a karját fogta gyengéden megmarkolta hajánál fogva, s lecsapott a kívánatos ajkakra. A lány belenyögött a durva, de szenvedélyes csókba. A férfi harapdálta, szívta, majd nyelvével nyugtatgatta a pirosra duzzadt ajkakat, míg másik karja a dereka köré kulcsolódott, hogy még közelebb vonja magához. Olyan közel, hogy szinte eggyé váltak. Leon végül mélyen megcsókolta a lányt, abbahagyva a számukra oly édes játékot. A férfi szinte felfalta a csókjaival, míg Sora karjai szorosabban fonódtak a nyaka köré. Nyelvük vad csatát vívott egymással, miközben a lány úgy érezte, hogy nem kap levegőt. De semmi pénzért nem hagyta volna abba. Egyre szenvedélyesebben és mohóbban viszonozta. Remegve, vágyakozva kapaszkodott még jobban szerelmébe, mert úgy érezte, hogy lábai nem képesek megtartani testét, mely elveszett a szenvedélyben. Hálásan nyögött fel, a csókot nem megszakítva, mikor feneke alatt megérezte, amint két kar fogja át és felemeli. Leon gyorsan lesöpörte az asztalon lévő ruhákat, majd letéve rá Sorat megszakította a csókot.

Két rántással mindkettejüket megszabadította a testszínű ruhadarabtól, majd Sora nyakához hajolva kezdte el csókjaival beborítani ezúttal gyengéden. A lányt kirázta a hideg az érzéstől, mely nem hogy lehűtötte volna felforrósodott testét, ehelyett csak még jobban tűzbe hozta. Leon érezte, hogy a lány megbocsátott neki. Látta a szemében, érezte a csókjaiból, az érintéseiből, az odaadásából. De mindezt az ő szájából szerette volna hallani, ezért félbehagyva a tevékenységét, mélyen a lány szemébe nézett. Nézte a vágytól és szerelemtől elhomályosult tekintetet, melyben szinte elveszett. Mondani nem mondott semmit, csak figyelte némán kérdő tekintettel, mert tudta, hogy Sora így is megérti néma kérdését.

°         Igen. – mondta halkan, de határozottan, aki rögtön megértette a férfit. – Igen. – sóhajtott, mikor megérezte Leon forró ajkait a száján. – Szeretlek. – lehelte, mielőtt újra elnyelte volna őket a szenvedély és a vágy.

Jessica mindeközben Leont kereste, mert beszélni szeretett volna vele. Ezért körbe járta a színpadot, a folyósokat. Közben találkozott néhány artistával, akiktől érdeklődött a férfi holléte felől, de senki nem látta őt. Végül elment az öltözőjéhez. Mikor odaért lenyomta a kilincset, de az zárva volt. Már épp kopogni akart, amikor meghallotta a bentről kiszűrődő hangokat. Először nem tudta hova tenni őket. Majd villámcsapásként érte a felismerés, amikor rájött a sóhajokból, nyögésekből és sikolyokból, hogy mi is történik odabent. Szemei hatalmasra tágultak, miközben egy-egy könnycsepp szabadult el. Keze félúton megállt az ajtó és a mellkasa között. Teljesen ledermedt. Mozdulni sem bírt. Csak a szenvedélyes hangokat hallotta, melyek egyre szaporábbak lettek.

°         A helyedben nem tenném. – zökkentette ki egy lágy és kedves hang dermedtségéből.

Jessica mint egy lassított felvételben, úgy fordult szembe a nővel, aki nem más volt, mint Layla, s aki együtt érzően nézett rá, hisz sejtette, hogy mi folyik bent.

°         De nekem… - kezdett bele dadogva, miközben két lépést hátrált az ajtótól.

°         Gyere! – ment közelebb hozzá. – Beszélni szeretnék veled! – karolt bele gyengéden és elvitte onnan, próbálva figyelmen kívül hagyni a zajokat. Ugyan sajnálta Jessicat, de örült is annak, hogy legkedvesebb barátnője és Leon újra együtt vannak.

°         Beszélnem kell Leonnal… - suttogta, s megpróbálta kiszabadítani magát, sikertelenül, mert Layla határozottan tartotta.

°         Később. – mondta ellent nem tűrés hangon. – Mint hallhattad most nem ér rá. Soraval van. – tudta, hogy kegyetlenség volt tőle, de itt volt az ideje, hogy valaki végre felnyissa a szemét.

Jessica megadva magát a gyengéd erőszaknak, hagyta, hogy elvezessék. Megaláztatva érezte magát, amiért ilyen helyzetbe hozták és hozta magát. Legszívesebben sikítva rohant volna be az öltözőszobába, hogy szétszakítsa őket, de tudta, hogy ezzel nem ér el semmit. Tisztában volt azzal, hogy a férfi Sorat szereti, mégis reménykedett. Lehajtott fejjel, némán ment Layla mellett, aki lassan odavezette a kocsijához, majd Jessica háza felé vette az irányt.

Néhány perccel később meg is érkeztek. Layla, miután becsukta maga mögött az ajtó, a nappaliba vezette, ahol leültette a kényelmes kanapéra, majd kiment a konyhába, hogy teát főzzön. Az út alatt nem beszélgettek. Mindketten mélyen elmerültek a gondolataikba. Tíz perccel később Layla ismét csatlakozott Jessicahoz, kezében két bögrét tartva és az egyiket odaadta a fiatal nőnek, majd leült vele szemben.

Layla hosszan nézte őt, míg végül meg nem szólalt, ezzel megszakítva közöttük a hosszú ideje beállt feszült csendet.

°         Szereted, Leont? – kérdezte.

Jessica felemelve a fejét a szemébe nézett könnyes szemekkel, melyek tele voltak fájdalommal.  

°         Igen. – felelte halkan, de határozottan.

°         Akkor engedd el!

°         Mi? – kérdezte a nő döbbenten, miközben felugrott a kanapéról, a dohányzóasztalra csapva a bögrét.

°         Ha szereted Leont, akkor enged el! – ismételte meg újra és hangja még határozottabb volt.

°         Mégis, hogy gondoltad ezt? – emelte meg hangját Jessica. – A gyermekét várom! – tette lapos hasára kezét.

°         Leon nem fog magadra hagyni a gyermekkel, de nem is marad veled. – mondta ki a nő számára fájdalmas szavakat. – Nem kényszerítheted őt arra, hogy veled maradjon, hisz nem szeret téged. – folytatta.

°         Idővel megszeret. – halkult el hangja, miközben ismét leült a kanapéra. – Biztos vagyok benne, hogy ha megszületik a kicsi, akkor megszeret. – fejezte be, de maga sem hitte el a dolgokat.

°         Jessica! – állt fel Layla, majd leült mellé. A nő fejét felemelve folytatta. – Leon soha nem szeretett téged és nem is fog. Ő Sorat szereti. Mindig is őt szerette. Már az első perctől fogva. – nézett mélyen a nő szemébe. – Sora is szereti őt. Engedd el, Leont! Hagyd, hogy boldog legyen Soraval! Mert az ugye tudod, hogy veled, soha nem lesz boldog, mert csakis Sorat szereti. Épp ezért csak Sora tudja őt igazán boldoggá tenni. El kell engedned, mert melletted csak boldogtalan lenne. s már eleget szenvedett. – utalt a férfi húgára. – Hadd, hogy boldog legyen… Soraval.

°         De… - próbált meg erőtlenül tiltakozni a nő.

°         Ugye nem szeretnéd, ha Leon boldogtalan lenne… miattad?

°         Nem. – feltelte halkan a nő, miközben arcán patakokban folytak a könnyei.

°         Akkor engedd el! – állt fel Layla a kanapéról és elindult, hogy magára hagyja, de az ajtóból még visszafordult. – Engedd el!

Jessica zokogva borult a kanapéra, miután az ajtó becsukódott. Egész éjjel fent volt. Az elmúlt évekre gondolt, melyeket Leon mellett töltött. Számba vette a lehetőségeket, elgondolkozott Layla szavai, miközben egyfolytában csak sírt. Kisírt szemekkel, égő arccal nyomta el őt az álom kora hajnalban.

Sora másnap késő délelőtt a konyhában tevékenykedet, míg Leon zuhanyozott. Hosszú és szenvedélyekkel teli éjszaka állt mögöttük. Reggel fáradtan, de mégis boldogan ébredtek egymás karjaiban. Nem beszélgettek, mert nem volt szükség szavakra, csak élvezték a másik társaságát. Sora boldogan énekelgetett, miközben rántottát tett két tányérra, melyeket végül az asztalra rakott. Hallotta Leon lépteit, aki egy törülközőt csavarva a dereka köré lépett ki a fürdőből. Ezért nem érte váratlanul a nyakára lehelt csók, míg testét gyengéd karok húzták közelebb a másik izmos testéhez.

Sora jólesően bújt a meleg ölelésbe élvezve a kényeztetést, amikor valaki csöngetett.

°         Ne nyisd ki! – kérlelte Leon, mialatt a lány fülét kóstolgatta.

°         De muszáj… - próbált meg kiszabadulni a szorosan fogó karok közül. – Lehet, hogy fontos – nyögött fel, mikor a férfi beleharapott a nyakába.

°         Nem baj. – folytatta játékát. – Majd visszajön. – Sora már-már belement a dologba, amikor újra megszólalt a csengő.

°         Megyek. – kiáltotta és gyorsan kibújt Leon karjai közül.

Mosolyogva nyitott ajtót, mely azon nyomban le is hervadt, mikor meglátta, hogy ki áll a küszöbön.

°         Je… Jessica. – szólalt meg döbbenten és dadogva.