Pillanat.. Igen, egy apr

ó szinte villanásni percek alatt történt dolog. Mint ez a csók.. Hm.. Milyen jó is lenne ha Leon karjai között lennék. Oh istenem. Hogy lehetek ilyen gyáva.. Semmi önérzetem nincs. Tényleg ilyen lennék? Õszintén.. Talán már azt sem csodálom, hogy Leon nem kér belõlem. Hisz ott van neki Mercedesz. Igen.. Õ. De nem.. ennyivel nem érem be. Leon Oswald.. Fogsz Te még úgy szenvedni mint Én.. Mint Én. Méghozzá miattad. Pórulfogsz Te meg járni. Gonosz játékod jóra nem fog vezetni...

Teljes erõmbõl elteszítottam magamtól Kevint. És amilyen erõsen tudtam pofon vágtam.
- Ne.. - Mondtam még akadozva a levegõhiány végett melyet a csók okozott, majd folytattam.
- Ne merj hozzám érni mégegyszer. Ne gyere többet a közelembe.. Remélem megértetted! - Mondtam nyugodtan, bár belül írtó dühhös voltam. Tudom. Megaláztam. Nem volt szép tõlem.. De abban a pillanatban nem érdekelt semmi, és senki. Csak minnél elõbb szerettem volna eltûnni onnan. Még egy utolsó pillantást vettettem Leonra, majd gúnyosan felsóhajtottam.
~ Most sem hazudtolod meg magad ~
Kédesem.. Ugyan olyan közömbös vagy.. Neked semmi nem számít csak Te magad, és az, hogy elérd a célod. Én pedig egy apró porszem vagyok az életedben, akin kerül-fordul átgázolhatsz. És én hülye.. hagyom. De ne aggódj lesz ez még fordítva is..önnyed léptekkel megfordultam, és az ajtó felé vettem az irányt. Félszemmel láttam, ahogy mindenki szeme végig siklik távolodó alakomon. Az egyetlen ember akit akkor sajnáltam az talán Kevin.. Bár nem hiszem, hogy nagy csalódás lennék neki. ~ Biztos tal~ Gondolat menetem mál magának valaki mást.. Efelõl nincs kétségem ég tovább folytattam, dühhös voltam igen. Teljes mértékben. De nem a csók volt ami konkrétan dühített. Hanem Leon tekintete. ~ Az Isten~ Fejemet megingattam, kért miért nem mutat egy cseppnyi érdeklõdést sem?! özben tovább sétáltam a szobámig. Sírni akartam. És gyûlöltem magam miatta. De mégsem ment. Egy könnycsepp sem folyt végig az arcomon. Szívem igaz összeszorult, de nem tudtam sírni. Talán jobb is. Mi értelme lett volna? Egyálltalán lett volna? Nem.. Azt hiszem. Szomorúságom egyre inkább kezdett eltûnni, és helyét felemésztette a mérhetetlen harag. ~ Gyerekes vagyok.. ~ Az ajtÉs naív. Miért is haragszom rá? Mert nem szeret? Igen ezért.. Nem vagyok normális.. Miért? Miért? Miért? Miért ebbe az átkozott pasasba kellett beleszeretnem? Nem értem magam.. ómhoz érve egy perce megtorpantam, és mélyen magam elé meredtem. Szinte villámcsapásként hasított a tudatomban. A földet néztem, miközben elvesztem a szõnyeg egy-egy cikk-cakkos értelmetlen formájában. ~ Ez az amit Leon . ~ Gondoltam, kérezözben felemeltem a fejem. Könnyek lepték be a szemem.. Igen, az igazság valóban fáj.. ~ Az igaz Elkõszinte szerelmet. Nem irántam. Nem más iránt. Csak is Mercedesz iránt. ~ épesztõen rossz érzés volt rájönni erre. Abban a pillanatban, mintha összeroskadtam volna a teher alatt. Most már tényleg nem bírtam. És ami a legszörnyûbb volt, hogy Én tényleg nem tehettem semmit, annak érdekében, hogy Leon érzelmeit megváltoztassam. És már nem is akartam. Feleszmélve, 180°-os fordulatot tettem, és a tenger felé rohantam. Könycseppeim lassan, ám de bíztosan folytak végig az arcomon. Már nem volt mi visszatartsa õket. Tudtam az igazságot. A válaszolatlan kérdéseimre a választ. Álltam egyhelyben, s a tengert figyeltem. Melynek áramlása és hullámai tökéletesen alkalmaszkodtak érzelmeimhez. Szemem még mindig könnyes volt. Hírtelen dörgést hallottam, és az égre tekintettem. A nap eltûnt, és felettem összeértek a felhõk. Az esõ lágyan esni kezdett. Kinyújtottam a kezem, s hagytam, hogy az apró víz cseppek végig peregjenek rajta. Elfolytott érzelmeim mind kezdtek felszínre jönni, melynek fõ okozója a bõ egy órában történtek, s az idõjárás... A hajamba bele-bele kapott a szél, és Én élveztem minden egyes apró érintést. Szemeim becsuktam, akaratlanul is Leont láttam magam elõtt. De egyszerûen nem tudtam ellent mondani a kísértésnek, nem nyitottam ki a szemem. Láttam ahogy csókoltam, ahogy lágyan magához húzott. Remegtem minden érintésétõl. Õ pedig egyre csak a nevem suttogta.. ~ Nem! Leon k~ érlek engedd, hogy elfelejtselek! Ne állj az utamba félreérthetõ érintésekkel, szavakkal, tekintettel! Kérlek ne okozz fájdalmat többet.! És igen.. Ebben a pillanatban kissé megkönyebbültem. A szeretett férfi eltûnt a szemeim elõl. Mint egy füst párolgott el mellõlem. És én csak ültem, egyedül, magányosan, könnyeimmel küszködve. Abban a pillanatban nem éreztem mást, csak õszinte szerelmet, s bánat helyett szánalmat. Csend volt. Csak az esõ esett, közben halk fû ropogás hangja ütötte meg a fülem, fejem épp, hogy oldalra kaptam. Tudtam ki az. Éreztem. De nem értettem miért. Miért ily kegyetlen a sorsom? Pár perce kértem meg, hogy távozzon az életembõl. Erre itt áll mögöttem teljes valójában, és kitudja mit akar tõlem. Fejem vissza fordítottam, ekkor kinyitottam a szemeim. Néztem elõre, majd lassan egy fekete selyem kendõ ereszkedett fölé. Nem értettem. De már nem is akartam megérteni. Éltem a pillanatnak, és próbáltam nem azzal törõdni mi lessz egy óra múlva, egy nap múlva, vagy hetek múlva. Miután a sálat felkötötte maga felé fordított. Kezeit átfonta a derekamon, és Én megilletõdve álltam elõtte mereven. Mit is tehettem volna? Tenni? Nem volt rá szükség.. Cselekedett õ.. Meleg puha ajkait a számon éreztem. Nyelvével igyekezett utat törni magának. Fogaimat összeszorítottam bár.. De ennek ellenére nem ellenkeztem. Azt hiszem kárpótlást követelhettem a sok szenvedés után amit õ okozott nekem. Annak ellenére, hogy tudtam, ha megtörténik.. Én is nagy árat fizetek miatta. De akkor nem számított. Végül nyelve utat tört magának, s vad csatába hívta az enyémet. Lágyan simítottunk végig egymás nyelvén, közben felismerve egymás szájának minden kis szegletét, de eközben mindketten figyeltük a másik, egy-egy apró rezzenését. Megfogta a kezeimet, felemelte, és a nyaka köré kulcsolta. Kábultan figyeltem, közben minden erõmmel a csókba mélyedbe. Kezeit elvette a derekamról, s a lábam alá kapott. Éreztem, hogy nincs aladtam talaj, egy pillanatig ijedten kapaszkodtam Leon nyakába. A földre fektetett, közben felémhajolt, majd megszakította a csókot. Én levegõ után kapkodtam, s õ a nyakamat vette célba. Nem tudom miért nem állítottam meg. Akkor még megtehettem volna. De nem tettem, egyszerûen nem ment. Szenvedés, bánat, fájdalom, gyülölet harag. Ide, vagy oda.. Én akartam õt. És minden porcikám az izgalomtól remegett. Hallottam, ahogy a cibzárom lehúzódik Leon keze álltal. Nem láttam, csak hallottam és érzékeltem. Mindenre oda figyeltem. Ha bár tudtam, megfogom bánni. Apró, s lágy csókokat lehelt a nyakamra, s néha bele-bele szívott a vékony bõrbe. A csípõmre ült, de nem nehezedett rám teljes testsúlyával. Félredobta a pulcsimat, s a pólóm alá bújtatta hideg kezeit. Újjaival végig simított a hasamon, s a melltartóm között. Minden érintése oly gyengéd volt, s érzéki. Akárhogy is próbáltam, nem tudtam összeegyeztetni Leont.. A most velem lévõ férfivel. Egy ideig merengtem a dolgon, majd már arra észleltem, hogy a melltartóm is kikapcsolódik. Lassan kihúzta a pólóm alól, majd félre dobta. Kezével kezdte a melleimet kényesztetni, s én akaratlanul is de felsóhajtottam. Sajnáltam, hogy nem láthatom Leon arcát.. Látni akartam.. Feljebb húzta a fölsõt, míg végül levette rólam. Ismét fölém hajolt, és habozott. Bár nem láttam, de éreztem. Végül lecsapott az ajkaimra. Mohón, mégis gyengéden csókolt, mely viszonzásra is talált. Szenvedéllyel telve viszonoztam a csókot. Gyûlöltem õt. Igen. Rettenetesen. De nem tudtam neki ellenálni.. Levegõ hiány végett ismét véget vetettünk a csóknak, közben mindketten levegõért kapkodtunk. Megfogta a pólóm alját, és fölfelé kezdte húzni. Várva, hogy ellenkezem. De nem tettem. Miután a felsõ is lekerült rólam, száját a kebleimre tapasztotta. És szívni majd nyalogatni kezdte, a másikat pedig továbbra is kezével kényesztette. Sóhajaim egyre intenzívebbé válták, éreztem, hogy elborul az agyam, és már csak rá tudok koncentrálni. Sosem éreztem még ilyet. Õ volt az elsõ.. Az elsõ férfi aki hozzám ért. Felemelte a fejét, és kezét végig húzta a mellkasomon. Közben a hideg vízcseppek végig peregtek az arcomon, nyakamon, a melleimen, és végig a hasamon. Éreztem, hogy teljesen liba bõrös leszek. Halk nevetést hallottam, kezemet a szememhez emeltem, és leakartam szedni a szememre kötött sálat. Leon hírtelen elkapta a kezem.
- Ne..! - Búgta elbûvölõ hangon, majd felöltetett, és szorosan magához húzott. Kezét végig húzta a gerencemen, kellemes bizsergés fogott el. Közben a nyakába csókoltam, majd kezemet a mellkasára tettem, ezzel kissé ellökve magamtól. Az ingjét kezdtem gombolni, igaz nem mindig sikerült elsõre megtalálni, de végül lehúztam róla az inget, és arébb dobtam. Ismét magához húzott. Vizes testünk szorosan tapadt egymáshoz, éreztem a szívverését mely egyre gyorsabb, éreztem bódító férfias illatát, és haja cirógatta az arcomat.
- Leon.. - Kezdtem volna mondani, de ujjait csitítóan a számra tette, így csak gondolatban folytattam. ~ Tudom. ~ Leont a mÉs tisztában vagyok a helyzettel.. Nem vagyok olyan hülye, hogy bedõljek neked. Te nem akarsz tõlem semmit.. Legyen ez.. egy búcsú.. Ég áldjon szerelem!ásik oldalra döltöttem, így én kerültem felülre. Végig simítottam feszes, izmoktól borított mellkasán. Apró mézédes csókok követték ujjam helyének vonalát. Végül elértem a nadrágja széléhez. Kigomboltam, majd lehúztam a cibzárt. Óvatosan lehámoztam róla a nadrágot és félre dobtam. Lassan lecsúsztettem róla a boxert, és arébb löktem. Kezemet a legintimebb pontjára tettem. Egy pillanatra megdermedtem. Talán megijedtem attól amit a kezem között éreztem. Nem lehetetlen. ~ Istenem.. Mit teszek? Biztos, hogy akarom ~ Gondoltam, kén ezt?özben bizonytalanul magam elé meredtem. Leon felült, magához ölelt, és megcsókolt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy igen.. Akarom! Lazán hátradöltöttem, s autómatikusan ujjaim közé vettem péniszét, s a vékony bõr réteget kezdtem fel-le húzgálni. Az elején kételkedtem magamban, és nem tudtam pontosan, hogy vajon örömöt okozok-e ezzel neki. De halk férfias sóhajai meggyõzött arról, hogy igen, élvezi. Még többet akartam, akartam hallani a nyögéseit, és érezni, hallani azt, hogy szenved a vágytól. Ajkaimmal közelítettem, a már magasan ágaskodó bot felé, elvettem a kezemet, s a makkot kezdtem nyalogatni, melyekkel egyre hangosabban erõsödõ nyögéseket váltottam ki partnerembõl. Lágyan elmosolyodtam, majd számat a péniszre csúsztattam, s fejemet mozgatni kezdtem, ezzel egyre hangosodó nyögéseket kihúzva Leonból. Tetszett, hogy szenved. Ha a gyönyörtõl is de szenved. Legszívesebben letéptem volna a szememrõl a sálat, de volt egy olyan érzésem, hogy jobb ha rajtam marad.. Hátamon végig beregtek a vízcseppek, melyek hûtötték felmelegedett testemet. Hajam ziláltan hullott a hátamra. Leon ismét felült, kezével az állam alá nyúlt s felemelte a fejem. A magömlés miatt a fehér folyadék végig folyt a szám szélén. Két ujját végig húzta a számon. Bekaptam az ujját, végig nyalva rajta. Közelebb hajolt, és óvatosan az ajkamba harapott. Halkan felszisszentem, majd nyelvemmel körbe rajzoltam a száját, majd utattörtem magamnak. Vad táncba hívtam a nyelvét, és vággyal telve csókoltam. A helyzet ismét fordult, lassan a földre fektetett, lehúzta rólam a szoknyát. A harisnyám szinte letépte rólam, halkan felsóhajtottam az érintésekre. Csak az apró tangát hagyta rajtam. Szétfeszítette a lábam, és közé térdelt. Lágy csókokat lehelt a belsõ combomra közben haladt egyre befelé. Kezével pedig gyengéden cirógatott. Félre tolta a falatnyi tangát, s ujjaival könyörtelenül belém hatolt. Hangosan felordítottam. Nagyon fájt.. Feszített. Rettenetes érzés volt. Gerincem megfeszült, és félelemmel telve felültem. Éreztem, hogy ujjait kihúzza, és magához szorít. Arcomat a kezembe temettem, és halkan sírni kezdtem. A sál alól kibukkanó könnycseppeket letörölte, és lassan visszadõltött a földre. Nagyon meglepett amit tett. Most olyan biztonság érzetet nyújtott mint még soha. Én már tényleg nem értettem semmit. Éreztem, hogy a bugyim lassan csúszik lefelé. Engedd el magad.. Hallottam Leon hangját. Tudta, hogy szûz vagyok. Tudta, hogy õ az elsõ. És mégis megtette. Pedig nem szeret.. És ezt mindketten jól tudtuk. Akkor mégis miért? Hangos nyögés hagyta el ajkaimat mikor Leon kezét megéreztem a csiklómnál. Óvatosan dörzsölni, ingerelni kezdte, az én nyögésim pedig egyre intenzívebbek, és hangosabbak lettek. Fölém hajolt, és megcsókolt, ezzel elfolytva elõtörõ nyögéseimet. A csókot megszakítva lejebb csúszott, s nyelvével kezdett kényesztetni. Halk sóhajokkal, olykor nyögésekkel jutalmaztam Leon kényesztetését. Nagyon jól esett. És most elõször éreztem azt, hogy egy férfi rám figyel. Csak rám.. És ez a férfi jelen pillanatban Leon volt. A gyönyörtõl alélva feküdtem a hideg füvön. Az esõ pergett, és azzal a férfival voltam akit imádtam, mégis megvetettem. Hülye vagyok tény.. De nagyon élveztem. Élveztem minden egyes csókját, érintését, kényesztetését. Elvette a száját, és ismét megpróbált ujjaival belém hatolni. Ezúttal nem okozz fájdalmat. Egy hangosabb sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd egymás után több is, közben erõsen belekapaszkodtam a mellettem lévõ fûcsomóba. Ujjait egyre gyorsabban mozgatta, és próbált minnél beljebb nyomulni. Arcomon veríték cseppek folytak végig. Olyan élvezetet nyújtott mint még soha semmi. S már vártam.. Vártam azt a pillanatot, mikor magamban érezhetem. Tudtam, hogy földöntúli gyönyörrel ajándékoz meg. Kihúzta belõlem az ujjait, majd férfiasságábal belém hatolt. Ismét felszisszentem, és fejemet oldalra hajtottam. Pillanatnyi szúró fájdalmat éreztem. Nem értettem miért nem mozdul meg. Lassan teljes testsúlyával rám ereszkedett. Fejét a vállamba temette. De még mindig várt.. És ekkor megmozdult. Ismét felordítottam, de már nem a fájdalomtól hanem a hírtelen jött gyönyörtõl. A tempót egyre gyorsabbra és gyorsabbra vette. Fogalmam sem volt mit csináljak, de ösztönszerûen felvetettem a tempót, s én is mozogni kezdtem. Leon férfias nyögései olyan örömmel töltöttek el, hogy szinte minden bánatom elfelejtettem. Nekem már alig ha kellett párperc a csúcsig, iháltam, és levegõ után kapkodtam. Kezemet Leon hátán nyugtattam, közben néha körmeimmel felszántottam a bõrt a hátán, egy-egy fájdalmasabb, erõbb lökésnél. Izadt testünk szinte összeolvadt, izmaim megfeszültek,