3. fejezet

Ha egyszer csal�dsz, soha nem felejted el az �rz�st. Arr�l nem is besz�lve, hogy k�nytelen voltam r�d�bbeni milyen naiv voltam. Hogyan hihettem, hogy ezek az emberek m�sok, mint a kintiek? Vajon szabadok akartak lenni, vagy csak szerettek gyilkolni? M�r sosem tudom meg. T�l�k legal�bbis biztosan nem. Mikor fel�rtem a barlangb�l, rem�nyekedve h�tran�ztem, h�tha ut�nam j�nnek. �m a barlang sz�ja csendesen t�tongott. Egy olyan �ton j�ttem el, amit val�sz�n�leg senki nem ismert. Sejtettem, hogy a Hal�lfal�k egy r�sze kinn v�r majd, ez�rt megker�ltem a piciny barlangot, ami alatt h�z�dott a hatalmas b�nya-rendszer. Annyira b�ztam benne, hogy amit elmondok, hatni fog r�juk. �m �k nem j�ttek. Senki. Ez volt az utols� napom az emberek k�z�tt. Egy�tal�n nem meglep�, hogy megv�ltoztam. Elv�gre mag�nyosan - ugyanis Malfoy-jal nem nagyon csevegtem- r�ttam az utakat, �s min�l meszebb ker�ltem a b�v�helyt�l, egyre ink�bb otthon �reztem magam. Azokon az est�ken, amikor tiszta volt az �g, szinte �reztem a term�szetet. Nem csak az illat�t, nem csak a talaj tapint�s�t, hanem mindent. Dean azonban egyre rosszabbul lett. Sokszor hallottam, ahogy �jszaka zih�lva �bred, val�sz�n�leg egy rossz �lomb�l. Mint m�r mondtam, nem besz�lgett�nk sokat. Csak figyelt�k egym�st, mint k�t ellens�g. Azt hallottam, m�g az id�sebb ellen�ll�kt�l, hogy r�gen nagyon sokat b�jk�ltak az emberek. Egyed�l, vagy k�t-, h�romf�s csapatokban. Amikor n�ha hozz�juk vet�d�tt egy el�z�tt, rossz munk�t v�gz� Hal�lfal�, el�sz�r fogolyk�nt tartott�k, majd lassan a t�rsuknak tekintett�k. Mi�rt, k�rdezgettem. Ilyenkor �k, j�s�gosan mosolyogva elmagyar�zt�k, hogy mikor valaki egyed�l van, sokszor sz�ks�ge van egy t�rsra. Mindenkinek kell egy t�rs, akivel megoszthatja bajait, a gondjait. Nekem soha nem volt t�rsam. A bar�taim mind t�vol voltak t�lem, soha nem besz�lgett�nk magunkr�l. Csak az Ellen�ll�s. Egy ideig, mikor any�m meghalt, s�rva aludtam el. Kimutattam a gyenges�gem, �s nem tartottam hib�nak. B�r t�rsaim kig�nyoltak, nem zavart. Any�mat akartam, csak �t, senki m�st. Azt�n, az egyik id�s, aki rengeteget mes�lt r�gr�l, Mrs. Millton, megsajn�lt. Elvezetett egy r�gi t�rn�hoz, ahol m�g akkoriban �ltek, mikor any�m engem sz�lt. Sokat kutattam, csak egy eml�k kellett volna. A nyakamban l�g� l�nc nem volt el�g, sem a pl�sskuty�k, amiket t�le kaptam. Sz�ks�gem volt valami szem�lyesebbre! �s megtal�ltam a napl�j�t. Nem mertem elolvasni, ez�rt egy egyszer� b�b�jjal lezsugor�tottam, majd beleraktam a l�ncba. Az�ta is magamn�l tartottam, de elolvasni sose mertem.

�m, a „sz�m�z�tts�gem” hetedik napj�n el�vettem. �pp telihold volt, �s a farkasok m�r kor�n neki kezdtek a vony�t�snak. Malfoy �sszeh�zta mag�t, �s �rdekl�dve figyelte, mit is csin�lok. Nem zavart. Ugyanm�r… Hogy zavart volna. Oly mindegy. �gyse tudok m�r keresztbetenni neki. Felnagy�tottam, majd �vatosan kinyitottam. Meglep�dve l�ttam, hogy az els� d�tum 2001. janu�r 10. 

- De hisz az anya sz�linapja!

- Sz�lt�l? – R�ncolta �ssze szem�ld�k�t Malfoy.

Megr�ztam a fejem, majd moh�n falni kezdtem a szememmel a sorokat.

/2001. janu�r 10. Megsz�letett. Gy�ny�r�, smaragdz�ld szemeivel �rtatlanul pislogott a vil�gra. Mind s�rtunk, mikor megl�ttuk. K�rd�s, hogy ki mit�l. Tal�n az apa att�l a t�nyt�l, hogy t�bbet nem l�thatja. Tal�n az anya, hogy �r�kre elveszti gyermek�t. Tal�n a nagyb�csi, hogy egy ily cs�pps�gnek kem�ny sors jut. �s �n is s�rtam. Z�poroztak a k�nnyeim. Tudtam, mekorra felell�s�get v�llalok ezzel, de nem az volt a baj. Hanem, ahogy r�n�ztem a kis angyalra, egyb�l b�ntudatom t�madt. Hogy fogom majd megmagyar�zni neki, ha feln�, hogy mi is volt a helyzet? Volt m�s is, ami rosszul �rintett. Az, hogy az �sszes bar�tomt�l megv�lok. Igen, a kicsi v�delm��rt mindent. Lassan mindenki megnyugodott. A szoba elcsendes�lt, mindenki nyugov�ra t�rt. Rajtam k�v�l. Mert �gy �rzem, musz�j le�rnom mindent. Hogy az unok�m ne sz�besz�db�l tudja meg becses sz�rmaz�s�t. Nem szabad hagynom, hogy elvesz�tse a hit�t. Valami megv�ltozni l�tszik. Az emberek m�sk�pp n�znek egym�sra. Nem fedeznek fel rejtett er�nyeket, �s nem gondolkodnak fontos dolgokr�l. A szellemek, akik sz�momra mindig sokat jelentettek, f�leg a Roxfortban, most elt�ntek. Kiv�ve �t. � maradt velem, �s t�rte, hogy kitagadj�k a szellem-kl�nokb�l. Mikor megk�rdeztem, mi�rt kell mindennek �gy alakulni, megint k�d�sen felelt. „A Sors, kicsi l�ny. A Sors, ami ell�k az �let �sv�ny�n, hogy azt�n seg�tsen talpra �llni.”�s mikor azt k�rdeztem meg, mi�rt mennek el mind, szomor� s�hajjal a tudtomra adta, hogy � is menni fog.„Amikor majd sz�ks�getek lesz r�nk, visszat�r�nk, oly er�vel, amit csak az �rezhet, akiben �jj�sz�letik az Istenn�.”Megint el�j�tt „az Istenn�”. �rdekes, hogy mindenki r�la besz�l. �gyh�t, neki is elmondtam a magam v�lem�ny�t.„�s vajon a pr�f�ci�nak m�rt hihet�nk? Mert az el�z� is igaz volt? Harry Potter a megv�lt�?”„Oly nyilv�nval� az �let, de te akaratosan a szemed el� r�ngatsz egy rongyot, hogy az elvak�tson. L�sdd, ami l�thatatlan. �s ne menek�lj a felel�ss�g el�l. A bent fekv� gyermek a te gyermeked!”„Ez ne…”„�, dehogynem!”Le�rtam ide mindent, amit mondott. �s ahogy ezt az angyalk�t n�zem, aki a l�nyom, vagy mi a sz�sz, elmosolyodok. A l�nyom! Morogja egy kis hang a fejemben, majd b�szk�n ord�tja a vil�gba: A L�NYOM!Most musz�j aludnom. Holnapt�l egy �j �s m�s vil�g v�r r�m. „Egy kavarg� �rv�ny, ahol �n leszek a szil�rd pont. A k� a sebes foly�ban. A sziget a hatalmas �ce�nban. Az anya a vil�gban. Vigy�zok r�d, kicsi Mia, a j�v� rem�nysugara!”/

Ezzel v�get�rt a bejegyz�s, �s lapoztam volna tov�bb, amikor Malfoy pisszegni kezdett. Zavar �s d�h vegyes elegy�vel felpillantottam r�, de azt�n k�r�ln�ztem, �s elakadt a l�legzetem. Egy eg�sz falka farkas �llt minket k�rbe. �s a falkavez�r szeme ijeszt�en villogott a t�z k�s�rteties f�ny�ben. A tekintete azt sug�rozta:

- Meg�lni �ket!