5. fejezet

Egyszerre megdermedt a leveg�. A farkasok vicsor�tva h�tr�ltak a f�k takar�s�ban �ll� alakt�l. Windless fesz�lten figyelt, mik�zben egyszerre pr�b�lt el�m, �s a t�lem egy- k�t m�terre �ll� Wely el� �llni. A legh�tborzongat�bb az volt, hogy Mooli el�gedetten mosolygott. Az alak meg se pr�b�lt rejt�zk�dni, egyenes tart�ssal el�rel�pett, �s r�m meredt. �vatosan m�regettet, majd k�zelebb l�pett. Ezzel l�ncreakci�t ind�tott el. Windless magasba emelte kez�t, mire felt�madt a sz�l, �s szinte massz�v falk�nt el�llta Harry Potter �tj�t.

- H�! – ki�ltott fel Mooli. – Hagyd b�k�n! Nem b�nthatsz egy…

- Nem k�rtem, hogy megv�dj! – Hangja rekedt volt, mint aki r�g�ta nem besz�lt. Ahogy kinyitotta a sz�j�t, eg�sz alakja megremegett, mintha egy v�zfal zuhogott volna al� a magasb�l.

Wely t�tva felejtette sz�j�t, �gy b�mult Harry Potterre. Windless egy legyint� mozdulattal els�p�rte az er�s sz�lfalat, ami k�z�nk �llt, �s dadogva megk�rdezte:

- T�nyleg te vagy! Azt hittem egy ellens�g. Eln�z�st! – Nem al�zkodott meg, csak megadta a kell� tiszteletet.

- Amilyen id�ket �l�nk, �n se b�zom senkiben. Ugyanakkor, sajnos, most el�rkezett az id�, hogy b�zzunk. Alak�tani kell a sorsunkat. Musz�j!

- K�rlek, nagy�r, besz�lnem k�ne veled – sz�lalt meg beh�zelg�en Mooli. K�zelebb k�szott Harry Potterhez, �s szinte s�mogatta szavaival. – Olyan gy�ny�r� palot�d van, esetleg…

- K�s�bb! Most dolgunk van – mondta, �s r�mmosolygott.

Anya mosolya! Ez jutott eszembe, �s a meglepetts�gt�l h�tr�ltam p�r l�p�st.

- Nem kell f�lned t�le! – Suttogta Wely, b�jos kis f�lmosollyal.

- Nem f�lek! Csak eszembe jutott…- nem b�rtam kimondani. Anya! �gy hi�nyzott, a sz�vemben volt egy hatalmas s�r�l�s, ami csak n�tt �s n�tt, de akkor �reztem, hogy m�g ink�bb belemar a hi�ny. Megr�ztam a fejem, hogy kiverjem a fejemb�l a gyenges�get. – Mindegy. Viszont lenne egy-k�t k�rd�sem!

- Hallgatunk.

- Kik vagytok? Mi�rt �n lettem a vil�gmegment� h�s? M�rt nem Harry Potter? Csak egy l�ny vagyok!

- Nem, te nem csak egy l�ny vagy. Te vagy az �rn�! Mert ez a sorsod.

- Na de…

- Az�rt nem Harry Potter, mert a Sors nem azt akarta. A Sors sehogysem tervez, minden spont�n, �s b�r �gy �rezz�k, hogy a Sors megv�ltoztathatatlan, ez nem igaz. A kezdet, �s a v�g mindig adott. �m k�zte olyan rugalmas fon�l van, amit b�rhogy alak�thatunk. Tal�n Harry Potternek is a buk�s volt elrendelve, de tudott gy�zve bukni!

- Nem gy�z�tt!

- Ne feledd, te csak egy reg�t ismersz, az igazs�g k�d�sebb. Nem minden nyilv�nval�.

- Rendben, akkor gy�zve bukt�l. De bukt�l nem? El�rt a v�g. M�rt vagy m�g mindig az el�k k�z�tt?

- A v�g is kezdet. Egy �j kezdet. K�rbe- k�rbe fut az �let. �gy is lehetett volna, hogy mikor el�r a v�gzetem, valaki m�snak jut a kezdet. De mikor el�rtem a v�gzetem, nem volt senki, akinek sz�ks�ge lett volna egy kezdetre. Csakhogy, a m�sodik kezdet m�r k�teless�gtud� feladat. A v�gzetem csak �gy �r utol, ha teljes�tem a feladatom.

- �s mi az a feladat?

- A kik�pz�sed.

- Ez annyira abszurd! Nem lehet, hogy a vil�g sorsa, �s m�g Harry Potter valahanyadik v�gezete is az �n kezemben legyen. Csak 17 vagyok! Akkor mi van, ha �sszeroppanok a feladat s�lya alatt?

- Mind tudjuk, hogy nem omlan�l �ssze egy ilyen feladat miatt. Sz�v�sabb vagy, igaz? Ne hazudtold meg �nmagad!

- Csak…

- Ideje lenne indulnunk – sz�lt k�zbe �sszeh�zott szemmel Windless. – Lassan felkel a nap!

- Hova megy�nk? – k�rdeztem meglep�dve.

- Meglepet�s – mosolyodott el Harry Potter.

- Nem szeretem a meglepet�seket – kezdtem megint feleselni vele, de Mooli les�lyt� tekintete elhallgatatott.

- Wely, Mooli, ti gondolom, m�s �ton j�szt�k.

- Persze, Windless. �jjel az�rt n�ha megl�togatlak titeket. Viszl�t! – Amint megjelent az els� halv�ny napsug�r, elhalv�nyult, majd egy utols� g�nyos vigyor ut�n elt�nt.

- Nekem is mennem kell. �bredeznek a kicsik – kuncogta Wely. – Az�rt n�ha gyertek foly� mellett. �s persze �n is j�v�k majd est�nk�nt. Legyetek j�k!

Hatalmas csobban�s k�s�ret�ben elindult a f�ldben, mik�zben j�t�kosan lefr�csk�lt mindenkit. Ellor d�h�sen pr�szk�lt, �s megr�zta mag�t. Id�k�zben t�rsai mind visszah�z�dtak a nap melege el�l.

- � m�rt nem megy el? – k�rdezte Malfoy ny�jt�zkodva. Ler�gta mag�r�l a pokr�cot, �s fel�llt.

- Seg�t�v� v�lt – magyar�zta Harry Potter, mik�zben a kezeivel �l�nken gesztikul�lt. – Olyan lelki k�tel�k teremtetett ember �s �llat k�z�tt, ami ritka. Wendy �s Ellor szinte �sszetartoznak. Miut�n a kapcsolat fizikailag is l�trej�tt, nem csak elvilegesen l�tezett, neh�z lenne egym�s n�lk�l boldogulniuk. Ellor okos, tudja, hogy valakinek Seg�t�je lett. Wendy, �r�lhetsz a farkasodnak.

- � nem az eny�m. Nem birtokolom. Seg�t�mm� v�lt, ahogy te mondtad, teh�t egyenrang�v� velem.

- Ez el�g magyar�zat arra, hogy mi�rt te vagy az �rn�, nem? – k�rdezte Windless mosolyogva, majd az �gre n�zett. – Indulnom kell. A harmatcseppek �rtem s�hajtanak. Fenntr�l figyelek, �s amint lesz egy cseppnyi id�m, visszaj�v�k. Haladjatok �szakra, rendben? Csak �szakra, ne t�rjetek el az ir�nyt�l. Hamarosan tal�lkozunk!

- Viszl�t – integettem, majd, miut�n egybeolvadt az aranyl� �ggel a Sz�l l�nye, visszafordultam a d�szes t�rsas�ghoz. – Gyer�nk, v�r r�nk az ismeretlen!

�sszepakoltuk a holmijainkat, majd elindultunk �szaknak. A nap lassan teljesen kirajzol�dott a felh�tlen, sz�nk�k �gen. Harry Potter vezette a menetet, m�g�tte a fogolyb�l t�rs� v�lt Dean Malfoy, v�g�l pedig �n �s Ellor, a Seg�t�m voltunk. Magasra emeltem a fejem, �s b�szk�n mondtam magamban.

- A sorsomat alak�tanom kell!