Draco gondolatai a feladat elvégzése előtt

Egy alak ül a sötét szobában, arcát nem lehet kivenni, külsején mégis látszik vékony testalkata, zilált haja, vagy legalábbis olyannak tűnik. Még így sötét homályban is kivehető, hogy akárki is ül magányosan az ágyon, nyúzott és gondterhelt. Töri a fejét. Hogy min azt csak ő tudhatja. Talán a jövőjén? Vagy a múlton? Esetleg napjainkon? Rejtély, ahogy maga az idegen is.
Felállni látszik a puha ágyról. A szoba közepére érve fel- alá járkálni kezd.
Az ablakon beszűrődő Hold fény egy sávban átszeli a komor helységet, így mikor a lakója átlép a fénycsóván, egy pillanatra láthatóvá válik gondterhelt arca és csillogó szeme. De vajon mitől csillog? Elsőre talán furcsán hangzik, de félelem és némi könny csillantja fel szürke szemeit. A könny csak ott csillog szemében. Nem engedi, hogy arcán utat törjön magának. Szőke haja mi egykor elegánsan omlott le és keretezte arcát, most csapzott és kócos. Arca sem tükrözi arisztokrata mivoltát.
Az ifjú megáll a szoba egy pontján. Látszik most még inkább gondolataiba mélyed, majd megrázza fejét, mintegy elvetve az ötletet és újra járkálni kezd.
Megunja tétlenségét, és visszatérve ágyához erőtlenül lerogy rá. Majd mintha csak magának mondaná, hangosan gondolkodni kezd:
Nem tudom, mit csináljak. A nyaklánc rossz kezekbe került, a bor is máshol végezte, mint terveztem. Kell egy ötlet, egy jó terv, ami biztos beválik. Nincs több lehetőségem. Ha nem teszem meg hamarosan, végez a szüleimmel és velem is. Soha nem öltem még senkit. Nem vagyok képes rá. Elég! Nincs más választásom, meg kell tennem. Apám miatt bűnhődök én is, de elvégzem a rám szabott feladatot.
Talán van remény. Igen! Perselus! Ő biztos segít nekem. Ő az én utolsó reményem. Nem kell, hogy megtegye helyettem, csak adjon egy ötletet, hogy végezzem el én úgy, hogy ne kelljen kimondanom azt a varázsigét. - Feláll, lelkesedve elindul az ajtó felé, majd megáll előtte. Remegő keze megindul a kilincs felé, de megáll. Idegesen a hajába túr majd megfordul, és újra az ágyra ül. - Ezt nem tehetem. Nem kockáztathatom, hogy ő lelepleződjön. Ha az is az én lelkemen szárad Voldemort biztos végez velem. Ez az én problémám. Egyedül kell megoldanom. Attól tartok nincs más választásom. - Újra feláll. Külseje, mint egy őrült lángelméé.
Szeme egyszerre tükröz félelmet és elégedettséget. Talárjából elővesz egy kulcsot. - Igen ez lesz a megoldás. A volt nincs szekrény. - Még év elején megjavította, de remélte, hogy nem kell használnia. Jól tudta, ha idejönnek a halálfalók több áldozat lesz, mint kellene. Ő nem ezt akarta. Nem akart ártatlan áldozatokat, de nem tehet mást. - Igen, ez az. Holnap intézkedem. Holnap végre elvégzem a feladatom.
Megölöm Dumbledoret. - Draco rendbe hozta külsejét majd izgatottan helyezkedett el ágyában, hogy végül a gondolattal aludjon el:
Holnap felcsendül a Főnix sirató dala.