Hétfő van. A legtöbben utálják ezt a napot. Most kezdődik a hét. Menni kell dolgozni, iskolába, óvodába. A Roxfort diákjai már talpon vannak. Harry, Ron és Hermione, már az átváltoztatástan terem előtt állnak és várják, hogy kinyíljon az ajtó. A fiúk unottan álmosan, nagyokat ásítva a falnak dőlve várnak, ellenben Hermione frissen kipihenve áll a folyosón, kezében a könyveivel vár. Az ajtó nem soká kinyílt, és McGalagony nyomában beléptek a gyerekek. Miután mindenki helyet foglalt a tanárnő belekezdett.
- Jó reggelt mindenkinek. A mai óra tananyaga eltér az eddigiektől. Ma két vendégünk érkezett, akik a pálca nélküli varázslás egy fajtával dolgoznak. Kérem, üdvözöljék, Roy Mustang és Edward Elric urakat!
A két férfi belépett az ajtón. Az egyik magas, rövid fekete hajú a másik alacsony hosszú szőke haja hátul be van fonva. A két vendég előre ment a professzor asszony mellé.
- Én most át is adnám a szót Mr. Mustangnak.
Az említett előre lépett.
- Sziasztok, az én nevem Roy Mustang, a társam Edward Elric. Alkimisták vagyunk. Ez azt jelenti, hogy veletek ellentétben mi a már meglévő dolgokat alakítjuk át mássá. Például... - fordult egyik fiú felé. - Elkérhetem a pennád? - Neville csak bólintott. - Köszönöm. Szóval. - A két kezét összeérintette majd a tollra tette, ami átváltozott egy plüss madárrá. - Mindenki csodálkozva nézte a mutatványt.
- Ez nagyszerű, mindenképp beszélnem kell Mr. Mustanggal! - szólt komolyan Hermione.
- Minden alkimista rendelkezik valami különleges képességgel. Én vagyok a láng alkimista - a madár meggyulladt a kezében. - A társam Edward pedig az acél alkimista - a fiatal fiú a férfi mellé lépett. Levette a kabátját így láthatóvá vált acél keze. A legtöbben csodálkozva hördültek fel a többiek ámulva csöndben figyeltek.
- Elvesztettem az egyik lábam, és karom, mert megszegtem a szabályokat. A testrészeimmel fizettem meg érte. Az alkímiának szigorú szabályai vannak, aki áthágja őket, akár az életével is fizethet érte. - Edward elővett egy tollat.
McGalagony professzor, átváltoztatná ezt nekem egy lakattá? - a nő eleget tett a kérésnek. Ed ezután a fémkezével rácsapott ezzel összetörve a tárgyat, majd az előzőleg látott módszerrel újra tárgyat készített a porból. A diákok csodálattal nézték a porból újjá születő tollat.
Hirtelen megszólalt a csengő.
- Az órának vége. Az urak egész nap itt lesznek, akinek kérdése van, az felteheti, de természetesen csak az órák után.
A kis triónak ezután még 6 órájuk volt. Ebédidőben látták a két férfit a tanárok asztalánál, de máskor nem futottak össze. Az órák után Hermione eldöntötte, hogy megkeresi őket. Letette a könyveit és távozott. Mire a bejárati csarnokba ért Roy és Ed már táskájukkal a kezükben útra készen álltak.
- Várjanak! - kiáltotta a lány. Futva tette meg az utolsó lépcsőfokokat. - Várjanak, Mr. Mustang beszélni szeretnék önnel.
Leérve a lépcső aljához lihegett és a szíve dübörgött.
- Sajnálom Ms. Granger az uraknak sajnos a tervezettnél hamarabb haza kell utazniuk. - Mcgalagony, Roy mellett állt. A férfi ezzel nem sokat törődött.
- Ms. Granger igaz? Látom, nagyon felcsigázta a kis bemutatónk. Most sajnos nem tudunk maradni. Az államnak szüksége van ránk, de ha gondolja, keressen fel. - átnyújtott egy névjegykártyát. - Persze csak iskolai szünetben. Ha gondolja, és a szülei megengedik, a nyáron eltölthet pár napot a központban, ott nyugodtan tudnánk beszélni. Maga értelmes hölgynek látszik Ms. Granger, biztos vagyok benne, hogy jót beszélgethetünk.
Hermione csak állt megkövülten a kártyával a kezében.
- Hát persze, köszönöm. - szólt még mindig zavarában.
- Akkor a mihamarabbi viszontlátásra kis asszonny.
Roy és Ed két varázslóval elhoppanált a helyszínről. Hermione már csak ezután tudta kinyögni:
- Viszlát!
Ezek után a lány még napokig nem tudott másra gondolni csak a férfira és az elkövetkezendő nyárra. Valahol messze Roy is csak a lányra tudott gondolni és alig várta a nyarat.