2.fejezet

- Az ki van z�rva, Professzor! – mondta Gerda, mik�zben a tan�r kez�be adta a kamillaszirmokat. – Nem akarok a t�rsaimmal kar�csonyozni. Tudja a gumil�b-ront�s �s t�rsai nem egy le�ny�lom. A sz�let�snapomat pedig felejtse el! Cseppet sem v�gyom a j�k�v�ns�gaikra.
Gerda Martin ism�t seg�tett a tan�rnak elk�sz�teni egy b�jitalt. Szinte minden est�j�t itt t�lt�tte, s ezzel �jabb gy�l�lk�d�sre adott okot.
’Kis nyalis!’ – hallotta egyszer Jessica Wilkerson v�lem�ny�t, de nem foglalkozott vele. Mindenki mag�b�l indul ki.
December 18-a volt, k�t nap m�lva �gyis hazamegy a tanul�k minimum 80 sz�zal�ka, hogy a csal�dj�val �nnepeljen.
A csal�dj�val…
- Akkor kar�csonyozzon velem! – mondta Piton �s nedves kez�t megt�r�lte egy ronggyal, majd le�lt az egyik fotelba.
- Professzor, �n ut�lja a kar�csonyt. – Gerda is helyet foglalt a tan�rral szemben, majd kortyolt egyet a b�gre forr� csokib�l, amit a kez�ben tartott. – A vacsor�t is mindig �gy �li v�gig, mintha a fog�t h�zn�k. Mindig att�l f�lek, hogy egyszer d�h�ben felbor�tja az asztalt.
- Nos, akkor er�t veszek magamon. – r�ndult mosolyra Piton jobb sz�jsz�le. – Csak nem akarom, hogy megint egyed�l t�ltse a kar�csonyt �s a sz�let�snapj�t.
Gerda lassan a kandall�hoz s�t�lt �s hossz� percekig figyelte a l�ngnyelvek t�nc�t. �vek �ta nem volt sz�p kar�csonya, a sz�let�snapja pedig… Ugyan kinek jutott volna esz�be december 24-�n felk�sz�nteni. Nem is tudj�k, mikor sz�letett, s�t szinte azt sem tudj�k, hogy l�tezik, azt is csak akkor, ha piszk�lni akarj�k.
B�r az ut�bbi hetekben ink�bb csak gy�l�lk�d� tekintet�k f�r�dott t�rk�nt a h�t�ba.
A kar�csonyi vacsora ut�n minden �vben a di�kok a klubhelyis�geikben folytatj�k az �nnepl�st. Huzamosabb ideig m�g ilyen kevesen sem b�rj�k ki, akik itt maradnak.
Id�n mind�ssze huszonh�rom di�k t�lt�tte a sz�netet az iskola falai k�z�tt. A mardek�rb�l heten, a hugrabugb�l n�gyen, a holl�h�tb�l h�rman �s a griffend�lb�l kilencen.
- K�sz�n�m, elfogadom a megh�v�s�t, professzor! – fordult vissza Gerda a kandall�t�l.
* *

Szenteste a Nagyteremben mind�ssze egyetlen hossz� asztal �llt, melynek egyik oldal�n a tan�rok, vel�k szemben pedig a di�kok foglaltak helyet. A n�gy sarokban egy-egy hatalmas fa �llt a h�zak sz�neibe �lt�ztetve.
A ter�t�k is igazodott a haszn�l�j�hoz, a szalv�ta �s a t�ny�r d�sz�t�se a mardek�rosoknak z�ld k�gy� volt, a holl�h�tnak k�k mad�r, a hugrabugnak s�rga borz, a griffend�lnek pedig v�r�s oroszl�n.
Gerda Pitonnal szemben �lt le, hogy folytathass�k a f�lbehagyott besz�lget�s�ket a mugli k�pz�m�v�szeti alkot�sokr�l.
Dumbledore mosolyogva hallgatta, ahogy befejezik egym�s mondat�t, sz� n�lk�l is meg�rtik egym�st �s a b�jitaltan tan�r v�gre j�kedv�. Igaz nem �nekel kacagva kar�csonyi dalokat, s�t m�g csak nem is mosolyog, �m a szem�n �szrevehet� a v�ltoz�s.
Piton is sz�vesen volt a l�nnyal. Seg�tett neki �rt�kelni a dolgozatokat, pontosan tudta mikor milyen hangulatban van a tan�r �s ehhez igazodott, mindenr�l volt saj�t v�lem�nye �s azt nem rejtette v�ka al�.
Ahogy v�geztek az ev�ssel, mindenki visszavonult, a tan�rok a szob�ikba, a di�kok a klubhelyis�geikbe.
Gerda m�g felszaladt a szob�j�ba a Pitonnak sz�nt aj�nd�k�rt �s kifel� menet pr�b�lta elengedni a f�le mellett a t�bbiek nevet�s�t �s ep�s megjegyz�seit.
Mikor bel�pett Piton a kandall� el�tt �lt �s egy poh�r v�r�sbort kortyolgatott. Fekete nadr�got, inget �s fel�lt�t viselt. A tal�rj�t az ajt� melletti fogasra akasztotta. Egyik l�b�t �tvetette a m�sik felett, �s �gy hallgatta a t�z ropog�s�t.
- Boldog kar�csonyt! – l�pett mell� Gerda mosolyogva �s �tny�jtotta az aj�nd�k�t.
Piton nem sz�lt semmit, csak elvette a z�ld pap�rba csomagolt dobozk�t �s sz�pen, prec�zen elkezdte kibogozni a csom�t.
- Professzor, m�g nem hallotta, hogy a csomagol�st el kell szak�tani? – k�rdezte a l�ny �s a f�rfi pohar�t letette az asztalra.
- Nos, akkor… - mondta a tan�r �s let�pte a pap�rt �s kinyitotta a dobozt.
Egy penna volt benne egy tintatart�val, mind a kett�be belegrav�rozt�k a nev�t.
- Gondoltam, ennek �r�lni fog – mondta zavartan a l�ny, mik�zben s�lypontj�t egyik l�b�r�l a m�sikra helyezte.
Gerda le�lt a m�sik fotelba �s figyelte a tan�rt.
- K�sz�n�m, igaz�n sz�p – mondta Piton �let�ben tal�n el�sz�r.
Ennek az aj�nd�knak haszn�t veheti, nem �gy, mint a hatodik b�jital-lexikonnak, amiben csak ostobas�got hord �ssze egy olyan var�zsl�, aki az �let�ben nem l�tott m�g b�jitalt. Bimba professzort�l pedig mindig polcra kitehet� haszn�lhatatlan vacakokat kap, ami persze alig m�sf�l nap m�lva a szem�tben v�gzi, t�bbnyire ripity�ra t�rve. Minerva bevett szok�sa, hogy utalv�nyt aj�nd�kozzon Madam Talkin tal�rszab�szat�ba. Ha eltette volna az �sszes pap�rfecnit, m�r �v� lenne a bolt. Egyed�l Dumbledore aj�nd�kait tudja �rt�kelni, b�r m�r � sem az igazi, id�n is �sszekeverte a p�lcaf�nyez�t a padl�f�nyez�vel.
- �n mit kapott? – k�rdezte Gerd�t �s az �r�asztal�ra tette a penn�t a tintatart�val egy�tt.
- Nos, - v�laszolta habozva a l�ny – megleptem magam, m�g a m�lt h�ten Roxmortsban egy k�nyvvel, aminek a lapjait m�snap a szoba k�l�nb�z� pontjaib�l b�ny�szhattam el�. De ne agg�djon, laponk�nt sokkal �rdekesebb.
- Hihetetlen, hogy m�g ezt is k�pes �gy felfogni – cs�v�lta a fej�t Piton �s egy t�kleves poharat ny�jtott �t a l�nynak.
- Kinek lenne jobb, ha magamba zuhann�k, vagy panaszkodn�k? Ha �k �gy j�l �rzik magukat, �r�l�k, hogy tehettem ez �rdek�ben valamit. De m�r t�nyleg elegem van bel�l�k – pattant fel a fotelb�l. – Mondja, mit �rtottam �n nekik? Soha sem b�ntottam �ket…
- Nyugalom – sim�totta v�gig felkarj�t Piton – gondoljon arra, hogy n�h�ny h�nap m�lva v�ge. Gondoljon a sz�p, kellemes dolgokra. Biztos volt olyan is.
- �, igen, az �r�it kifejezetten �lveztem – nevetett fel a l�ny -, �s a k�nyvt�rban is sz�vesen �ld�g�ltem. Tal�ltam egy k�nyvet…
- Ez egy k�nyvt�rban el�g gyakran megesik…
- Nah�t, �n azt hittem, ez csak velem t�rt�nhet meg – mosolygott a l�ny. – Sz�val tal�ltam egy k�nyvet, egy Burnett nev� mugli �rta. A c�me: A padl�sszoba kis hercegn�je. A h�t �v alatt legal�bb harmincszor elolvastam.
- Na l�tja, gondoljon ezekre, �s gy�jtse �ssze ebben! – mondta a f�rfi, azzal �tny�jtott egy k�nyvet.
A lapjai �resek voltak, �s a bor�t�j�n ez �llt: ’Az �let apr� �r�mei’.
- K�sz�n�m! – suttogta Gerda �s meg�lelte a tan�rt.
Amikor csak tehette, kereste a testi kontaktust. Olyan j� �rz�s volt, mintha nagyon-nagyon sok�ig bolyongott volna a hidegben �s s�t�tben, azt�n egyszerre haza�r, ahol meleg van �s vil�gos, �s van kaka�, meg m�zes keksz…
- J� �jt, professzor! Azt hiszem, megyek – indult Gerda az ajt� fel�.
- J� �jt!
A klubhelyis�g fel� Gerda meg�llt egy pillanatra, �s bejegyezte az els� �r�m�t: A besz�lget�sek Piton professzorral.
A folyos�n lass�tott, �s szem�gyre vette a festm�nyeket. M�g alig m�lt �jf�l, nem akarta �bren tal�lni a t�rsait.
Halkan, �vatosan lopakodott be, de a t�bbiek m�g fenn voltak.
- �, meg�rkezett a kisasszony! Mond csak, milyen volt Pitonnal? – k�rdezte Jessica �s fel�llt a kandall� mell�l. Elv�laszthatatlan bar�tn�je, Tina Lynde k�vette.
Gerda nem felelt, csak el akart menni mellett�k.
- Csak azt ne mondd, hogy m�g aj�nd�kot is kapt�l – kapta ki a kez�b�l a k�nyvet. – �, az �let apr� �r�mei, a besz�lget�sek Piton professzorral. – olvasta fel affekt�l� hangon Jessica.
A t�bbiek k�r�j�k gy�ltek, �s �rdekl�dve hallgatt�k Jessic�t.
- Ti t�nyleg csak besz�lgetni szoktatok? – k�rdezte Tina kihangs�lyozva a besz�lgetni sz�t.
Gerda m�g mindig nem v�laszolt, csak kivette Jessica kez�b�l a k�nyvet �s elindult a l�pcs�n. M�r a fel�n�l j�rhatott, amikor hirtelen, mintha lelassult volna minden. Egyszerre hallotta mindenki hangj�t, de a moraj nem �llt �ssze szavakk�. A k�vetkez� pillanatban a p�lc�ja kirep�lt a zseb�b�l, a l�ba �sszecsuklott, mintha nem lenne benne izom, a kez�n az ujjai k�z� h�rty�k n�ttek. A feje zsongott �s nevet�st hallott mindenhonnan.
Lassan fel�llt �s a t�bbiekre n�zett. Mindenki kacagott, �s Jessica az ujjai k�z�tt forgatta a p�lc�j�t.
Gerda �gy �llt a l�pcs�n, mintha egy szirtfok lett volna. A haja lobogott �s szaggatottan vette a leveg�t. A l�ba rendbej�tt �s a h�rtya is elt�nt a ujjai k�z�l.
Nem, nem � ezt nem akarja, meg kell nyugodnia…
A barna szeme z�ldd� v�lt.
El�g, nem akar b�ntani senkit…
N�h�ny pillanat alatt v�gigfutott az agy�n az �sszes f�jdalom, rossz sz�, amit a h�t �v alatt �t�lt.
- Menjetek innen – s�gta maga el� csukott szemmel, majd egyre hangosabban, v�g�l m�r kiab�lt – Kifel� mindenki!
�ppen sz�lni akartak, hogy m�gis mit k�pzel mag�r�l, amikor a z�ld brok�tf�gg�ny l�ngba borult, majd sorba a falik�rpit, a sz�nyeg, a b�torok.
Sikoltozva menek�ltek ki a helyis�gb�l, �s szaladtak Piton szob�ja fel�. Gerda a l�pcs� k�zep�n kuporgott, arc�t tenyer�be temette �s zokogott.
- Gerda! Gerda! Hagyja abba! F�kezze meg! – kiab�lt Piton amikor oda�rt. A l�ngokt�l nem tudott bemenni. – Gerda! Hallja, amit mondok?
Nem volt hajland� tov�bb v�rni, h�t�b�b�jt alkalmazott �s a l�ngok k�z� l�pett. Ebben a pillanatban a t�z visszah�z�dott a kandall�ba, �s Gerda �lt a l�pcs�n, a v�llait n�ma zokog�s r�zta.
Piton odaszaladt hozz� �s az �l�be vette. Gerda a f�rfi nyaka k�r� fonta a karj�t, �s a v�llra hajtotta a fej�t.
- �n… sajn�lom… nem akartam… k�rem… bocs�sson meg… - suttogta majd zuhanni kezdett valami puha feh�rs�gbe.