10. Fejezet: Kard�len t�ncolva

-Tudom, k�stem!- fordultam be nagy lend�lettel, m�r nyoma sem volt a p�r �r�val ezel�tti legyeng�lt yash�nak.

A jelenlev�k nem mertek megjegyz�st tenni a k�s�sem�rt, �gy egyed�l Sesshomaru rosszall� pillant�s�t siker�lt elkapnom, persze arra nem gondoltam, hogy mi�rt is olyan haragos a d�mon tekintete.

Csak k�s�bb j�ttem r�, hogy a v�letlen folyt�n �gyanazt a fekete k�mzs�s k�penyt �s hakam�t vettem fel, amit akor viseltem, amikor legel�sz�r tal�lkoztunk...nem csoda h�t, hogy nem tetszett neki. B�r ez csak neki t�nt fel, a t�nyt, hogy s�nt�tok mindenki �szrevette....hab�r igyekeztem minn�l kevesebbet mutatni a jobb l�bamban eluralkodott f�jdalomb�l, viszont s�n�t�som nem tudtam elrejteni.

-Keikijoku-sama, mi t�rt�nt �nnel?-k�rdezte v�g�l Novaru-t�bornok.

-�h ez...-pillantottam le sz�rakozottan sebes�lt l�bamra.- Ez semmis�g, csak egy kis karcol�s!-hazudtam, hisz nem �llhattam el� azzal, hogy a Nagy Kazeneru volt, oly6an aljas �s az �letemre t�rt, k�l�n�sen az�rt nem, met az �ccse is itt volt.

-Nincs sz�ks�gem arra, hogy egy sebes�lt asszony h�tr�ltasson!-jegyezte meg Sesshomaru oly kedvesen.

Szikr�z� tekintettel n�ztem r�, majd eg�szen k�zel l�pve hozz�, szinte m�r ugatva, v�laszoltam:

-Ne agg�djon Nyugat Nagy�ra...nem fogom h�tr�ltatni...ez a kis semmis�g, nekem meg sem kottyan!

Mire � v�laszk�ppen d�h�sen r�m mordult, �n meg visszamorrogtam...�s ez �gy folytat�dott volna m�g sok�ig, ha nem v�laszt sz�t minket a mindig j�zan �szj�r�s� Tsukoiumaru:

-Eln�z�st, hogy k�zbe sz�l�k, de ideje lenne indulni...Sesshomaru!

V�gre abbahagytuk egym�s fenyeget�s�t �s feladatunkra kezdt�nk koncentr�lni.

M�r csak 1 napunk volt h�tra, �gyhogy igyekezn�nk kellett, titkon be kellett ismernem, hogy Sesshomarunak tal�n igaza van....nem biztos, hogy tudom �gy tartani a temp�t...deh�t nem adhattam fel, ahhoz �n t�l b�szke voltam.

-Ha nem t�rn�k vissza holnap napnyugtakor, megparancsolom, hogy gyertek ut�nnam!-fordultam Novaru t�bornok fel�.

-Igenis sogun-sama!-hajolt meg a t�bornok.

-Tsukoiumaru elrendelem, hogy....-sz�lt volna Sesshomaru is, de �n m�g id�ben megakad�lyoztam.

-Nem! Nincs sz�ks�g�nk a Nyugati hadseregre!-v�gtam r� harciasan.

-Azt �n d�nt�m el!-ellenkezett a youkai.

-H�t nem �rti?Az itt tart�zkod� nyugati katon�k nincsenek annyian, hogy hasznukat vehetn�nk, �s napokba telne, mire az er�s�t�s ide�rne. Nagyobb hasznukat vessz�k az orsz�gon bel�li v�delemben!-magyar�ztam hat�rozottan, hab�r sejtettem, hogy ez t�l kev�s lesz ahhoz, hogy meggy�zzem Sesshomarut.

Nem v�laszolt azonnal, gyilkos tekintettel figyelt, tudta, hogy igazam van, deh�t a b�szkes�g, az mindenek el�tt volt n�la.

-Ez az �n h�bor�m,Kelet csak beseg�t!-v�gta r� haragosan.

-Nem, ez a mi h�bor�nk!-feleltem �n �gyanolyan h�vvel.

Azt hiszem, hogy ennek a mondatnak az igazi jelent�s�t, csak mi ketten �rtett�k, mindenki azt hitte, hogy �n is �gyan�gy sz�nd�kozom harcolni, mint �, D�l ellen, pedig ez nem �gy volt, ebb�l a szempontb�l Kelet, csak halv�ny kiseg�t� volt. A „mi h�bor�nk” alatt, kett�nk k�z�s csat�j�t �rtettem, az egyre k�zeled� elsz�molnival�nkat egym�ssal �s ennek semmi k�ze nem volt az orsz�gainkhoz.

Neki persze ezt nem kellett elmagyar�znom, an�lk�l is meg�rtette, hogy mire gondolok, �gy csup�n pillant�s�val v�laszolt, majd sarkon fordult �s �tj�t a kij�rat fel� vette.

-Tegy�tek, amit mondtam!-sz�ltam m�g h�tra, majd �n is k�vettem �t.

 Elhagyva a v�rost, mindketten testetlen alakot �lt�tt�nk �s �gy haladtunk tov�bb, fej-fej mellett, lassan m�r az t�nt fel, hogy bizony versenyez�nk, persze nem hagytam magam, ne gondolja, hogy az�rt mert n� vagyok, gyeng�bb vagyok n�la.

Gyors iramunknak h�la m�r reggel el�rt�k a D�l-i hat�rt, innent�l viszont gyalogosan kellett haladnunk, szellemg�mb form�ban hamar felfigyeltek volna r�nk.

Pocs�k reggel�nk volt, a sz�rke, beborult �gbolt azt sugallta, hogy m�g mindig este van, szerencs�re nem f�jt a sz�l �s esett az es�, �gy elmosta szagunkat, na meg nyomainkat, viszont a r�nk tapadt undor�t� s�rt�l nem tudtunk megszabadulni, az id�j�r�s �s a s�r volt az, ami m�g komorabb� tette mindkett�nk hangulat�t. �tk�zben egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz, m�g v�g�l, piszkosan, haragosan meg�rkezt�nk a f�v�rosba.

�n szem�ly szerint semmi sem v�gytam jobban egy forr� f�rd�n�l, m�g n�h�ny sz�raz ruh�n�l, de ez ebbena  helyzetben csup�n k�sza �br�nd volt. A combomon lev� k�t�sen m�r r�gen �t�t�tt a v�r, csal�dottan tapasztaltam, hogy sebem nem hajland� beforrni.

V�rem szag�t Sesshomaru is �rezte, ebben biztos voltam, id�nk�nt l�bamra pillantott...azt v�rva, hogy elkezdek panaszkodni, de mivel nem tettem, bossz�san tov�bb indult.

A v�ros kapuj�hoz �rve mindketten megtorpantunk, innet�l kezdve m�r nem mehett�nk egy�tt...t�l felt�n� lett volna, rejt�zk�dn�nk kellett.

-A ti�d Seharu...�n megkeresem azt a f�reg Narakut!-osztotta ki a parancsokat Sesshomaru �s be kell vallanom igazs�gosan.

-Rendben, itt tal�lkozunk, �jf�lkor....ha valamelyik�nk k�sik...azt nem v�rjuk meg....azonnal indulunk vissza!-folytattam �n hat�rozottan.

A kutyaszellem helyeselt majd mintha csak a k�d nyelte volna el, elt�nt szemeim el�l.

Arr�l persze elk�pzel�sem sem volt, hogy m�gis hogyan sz�nd�kozik lef�lelni a mindig �ber Narakut...

�n a magam r�sz�r�l, m�r felk�sz�ltem a mai napra, be�p�tett embereimnek k�sz�nhet�en nem kellett b�jk�lnom, szabad bel�p�st kaptam Seharu Nagy�r ma esti „ �nneps�g�re”, amire, h�t, hogy is mondjam...tisztess�ges l�nyok nem mennek el....

D�l �ra, h�res volt nagyfok� perverzi�j�r�l �s �lland� k�jv�gy�r�l, egysz�val egy beteg alak volt, aki j�l �rezte mag�t olyan n�k k�zel�ben, akikhez hozz� is �rhetett.

K�l�n�sen vonz�dott a kontinensr�l sz�rmaz� n�k ir�nt, akik �gynevezett hast�ncot t�ncoltak �s arcukat f�tyol m�g� rejtett�k, m�g test�k majdnem meztelen�l t�rult a ki�hezett f�rfiak szemei el�.

Seharut leny�g�zt�k ezek a n�k �s rendszeresn szervezett �sszej�veteleket, ahol ezek a „k�jn�k” sz�rakoztatt�k a vend�geket.

Egyik k�memet siker�lt bejuttatnom ezek k�z� a n�k k�z�...�s �gy sikeresen �n is r�szt vehettem a mai rendezv�nyen, persze volt n�mi el��t�letem a viseletet �s a kir�v� viselked�st illet�en.

Miriam, egy, a kontinensr�l sz�rmaz� hast�ncosn� volt, aki most egy nagysiker� bord�lyh�zat futtatott a f�v�rosban, illik r�la tudni annyit, hogy el�bb j�rt Keleten, azt�n ker�lt D�lre...

Szerencs�sen bejutottam a f�v�rosba, senki sem t�ntem fel, hisz itt annyi a furcsa l�ny, �pp egy koszos, �zott v�ndorra figyeln�nek fel a lak�k.

A bord�lyh�z utc�j�n nagy volt a csend, az igazi �let itt csak �jf�l ut�n kezd�dik, addig mindenki elker�li ezt a helyet.

A hatalmas �p�let, amely a hast�ncon�k rezid�nci�ja volt, ink�bb hasonl�tott egy k�nyvt�rra, mint egy bord�lyh�zra, a frissen festett, d�szes ablakok, na meg az �p�letben uralkod� f�ny�z�s azonban halv�nyan t�kr�zte a h�z jelleg�t.

Miriam m�r v�rt r�m, azonnal megismertem, egyik fuszuma el�tt �llt, karba tett k�zzel, hanyagul �sszef�z�tt kimon�ban.

Haland� l�t�re, rendk�v�l sz�p �s fiatal n� volt...nem mutatott t�bbet 20-n�l, pedig m�r j�csk�n t�l volt a 40-en. Sz�ke haja k�cosan omlott al� v�llaira, k�k szemei, karik�san, f�radtan csillogtak, csak nem r�g �bredhetett fel.

Mikor megl�tott r�gt�n el�m sietett �s al�zatosan meghajolt.

-Keikijoku-sama, l�gy �dv�z�lve szer�ny hajl�komban!-motyogta maga el� megillet�dve.

-�gy l�tom j�l megy a sorod!-n�ztem k�r�l diszkr�ten, amjd intettem, hogy �lljon fel.

-Igen �s ezt mind neked k�sz�nhetem Shougun-sama...

-Elint�zted, amit parancsoltam?-t�rtem a l�nyegre a szok�sos h�v�ss�ggel.

-Igen Shougun-sama, ha nem tal�lod t�l megal�z�nak, egy magamfajta t�ncosn�nek �lt�zni!-sajn�lkozott Miriam.

-Van m�s v�laszt�som?-tettem fel a k�lt�i k�rd�st.

-Ez az egyetlen m�d, hogy biztons�gban bej�thass a palot�ba.-helyeselte.

-Gondoltam!-h�ztam el keser�en a sz�mat.

-J�jj, �n majd mindent elmagyar�zok!- azzal bek�s�rt a legk�zelebbi terembe.

A d�lut�n azzal telt, hogy Miriam megmutatta az alapl�p�seket �s azt, hogy hogyan kell cs�p�t t�ncoltatni, m�g soha nem csin�ltam ilyet �s hab�r nem mutattam rendk�v�l sz�rakoztat�nak tal�ltam. Azt�n elmagyar�zta, hogy mi a teend�m, mit mondjak, hogy �lljak, hogy �ljek...stb...�n ezekb�l csak keveset jegyeztem meg, mert minduntalan m�shol j�rt az eszem, m�sra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy vajon mit csin�lhat most sesshomaru? Vajon, hogy boldogul? Megtudott vajon valamit?

Est�re, �gy ahogy de felk�sz�ltem, Miriam �lt�ztet�n�i elk�sz�tettek az el�ad�sra. Tincseim, k�t forr� vaslap k�z� fogva kiegyenes�tett�k, err�l az jutott eszembe, hogy otthon is �gy m�k�d�tt a hajvasal�m...hihetetlen, hogy m�r ekkor ismert�k, na j�....ez az�rt nem volt a legjobb megold�s...deh�t minden kezdet neh�z.

Egysz�val, m�lybord� hajam �sszes hull�m�t elt�ntett�k, majd az imm�r vadegyenes hajam l�farokba k�t�tt�k a fejem tetej�n, sem arcom, sem ajkaim nem festett�k ki, az a kend� alatt �gy sem l�tszott, a hangs�ly ink�bb szemh�jaimon volt, amiket feket�re festettek, �gy t�ve m�g nagyobb� szemeim.

Minden �lt�z�kem egy par�nyi fekete, gy�m�ntokkal kirakott bugyi, na meg egy �gyanilyen melltart� volt, szerencs�re heves tiltakoz�somnak k�s�znhet�en siker�lt kiharcolnom egy kend�t, amit derekamra k�thettem. Probl�m�t jelentett a combomon h�z�dott hatalmas v�g� is, amit v�g�l hossz� fekete szallaggal tekert�nk k�rbe.Arcom orromig teljesen eltakart�k egy fekete kedn�vel, amit a copfom alatti, hossz�� fekete f�tyolhoz r�gz�tettek, �gy csak szemeim l�tszottak....

Rendk�v�l k�nyelmetlen �s vesz�lyes �lt�zet volt ez, mivel a lenge selymek al� k�ptelens�g volt fegyvert rejteni, m�g egy par�nyi t�r sem f�rt volna el sehol...kock�ztatni meg most kiv�telesen nem akartam.

V�g�l, hosszas morfond�roz�s ut�n ment��tletem t�madt, v�gs� megold�sk�nt k�t, �les v�g� hajt�vel r�gz�tettem copfomat, rem�nykedve abban, hogy ez majd megv�d....

El�rkezett az este �s v�gre siker�lt bejutnom a palot�ba....ahogy haladtam, �jra �lruh�ban a kivil�g�tott foly�s�kon, a t�ncosn�k t�meg�ben, tiszt�ra deja-vu �rz�sem t�madt....egy ehhez hasonl� helyzet jutott eszembe...mikor g�s�nak �lt�zva osontam be az �szaki palot�ba, de akkor minden m�s volt...nem k�mkedni mentem, hanem az�rt hogy harcoljak a szerelmem�rt, na�v voltam �s ostoba....na hisz�keny �s gyenge...

Egy kicsit elszorult a sz�vem, ahogy erre gondoltam �s kezdett l�mapl�zzam is lenni, szavamra mondom, 10 �ve nem �reztem ilyet, de m�gis, most szinte folytogatott, azt�n m�r nem volt id�m ezen morfond�rozni, a foly�s� hirtelen elfogyott �s sz�tt�rultak a Seharu b�nbarlangj�nak kapui...

Gyomrom borsonyira zsugorodott, torkom kisz�radt �s olyan Miwak�san �reztem magam, hogy m�r att�l f�ltem a v�razsital hat�sa gyeng�l.

Nagy f�nyess�get �s zajos t�meget v�rtam, de helyette egy elf�gg�ny�z�tt, takar�kkal �s sz�nes p�rn�kkal b�r�tott h�l�teremhez hasonl� szob�ba l�pt�nk be. Itt-ott �get egy-k�t gyertya hangulatos f�nyt k�lcs�n�zve a teremnek.

A helyis�gben nagy volt a ricsaj....egy hatalmas k�rbe f�rfiak �ltek, mellett�k t�ncosn�k nevetg�ltek...vagy �ppen m�st csin�ltak....mindenki el�tt �telek sz�zai tornyosultak....

Csal�dottan tapasztaltam, hogy a jelenlev�k, mind er�s youkaiok....akik m�g e jeles alkalomra is magukkal cipelik p�nc�ljaikat �s fegyvereiket.

Egy nagy k�rt alkotva �ltek, �s a k�r k�zep�n nem volt semmi, volt egy olyan tippem, hogy ott fogunk t�ncolni....hatalmas aranysz�n� p�rn�k k�zt ott �lt Seharu, a t�zd�mon....id�ig m�g soha nem tal�lkoztam vele, mindig k�veteken kereszt�l int�zt�k �gyeinket.

Csak most, hogy szemt�l-szemben l�thattam, igazol�dott be a sz�besz�d, ami D�l �r�ra terjengett, val�ban f�lelmetes alak volt, na nem mintha ronda vagy �llatszer� lett volna...s�t ellenkez�leg, rendk�v�l j�k�p� f�rfi lett volna, ha nem lett volna ilyen rettent�en k�l�n�s. Els� l�t�sra olyan volt, mint egy norm�lisnak mondhat� v�rbeli youkai, magas termet, harcedzett, izmos test, sz�les v�llak, hossz�, rendellenes sz�n� naracss�rga haj,.....m�sodik l�t�sra viszont kezd egyre gyan�sabb� v�llni, �gyanis m�g egyik szeme v�rv�r�s sz�nben pomp�zott, a m�sik a k�k legfurcs�bb �rnyalat�t sugallta, csup�n fekete �risze egyezett....homlok�t torz csillag d�sz�tette, a csillag sugarai �t�rt�k eg�sz homlok�t, durva, sz�gletes v�r�s m�regcs�kjai meg vadd� tett�k, az am�gy finom von�s� arcot...harmadik pillant�sra meg val�s�ggal megr�m�lt�l t�le, ahogy k�jenc, nem sok j�t sejtet�, cinikus mosoly�t r�d villantotta, ahogy kivillantak hatalmas, hegyes szemfogai, vagy ahogy k�l�n�s szemeit rajtad legeltetette, tiszt�ra olyan �rz�sed volt, mintha gondolatban vetk�ztetne �s ez �gyeb�r, nem valami kellemes.  � az a fajta tigrisszellem volt, aki r�m�letet keltett minden n� sz�v�ben...f�lelmet, de nem undort....legal�bbis a jelenlev� yash�k tekintete m�st t�kr�z�tt. H�v�s, f�l�nk vonzalmat v�ltem felfedezni a t�ncosn�k szemeiben....akik f�lt�k, de �gyanakkor, csod�lva rajongtak �ruk�rt....a hatalm��rt �s az erej��rt. Ezt Seharu is tudta...ez�rt nem volt tekint�llyel a n�k ir�nt, sokat mes�ltek r�la...�s kalandjair�l...a legszebb, legerk�lcs�sebb hercegn�ket cs�b�totta m�r el �s csalta �gy�ba, de m�g partnerei �rzelmileg k�t�dtek hozz�, � csak az �lvezeteket halmozta, neki csak egy n� egyszer kellett, soha nem tette mag��v� k�tszer, �gyanazt a n�t. Sz�m�ra a gyeng�bbik nem, nem volt m�s, mint puszta, egyszerihaszn�lat�, eldobhat� j�t�kszer.

Tudtam ezt �s ezzel a tudattal viszonyultam is hozz�, nem t�r�dve cinikus, soha le nem fagy� mosoly�val, meg k�jes pillant�s�val elfordultam t�le �s mindenkire n�ztem csak r� nem.

Tal�n a megjelen�sem volt az, ami m�gis a vesztemet okozta, �gyanis j�csk�n kit�ntem a t�bbi t�ncosn� k�z�l....t�bbek k�zt termettemmel, m�g a haland� n�k alacsonyak �s v�konyak voltak, �n egy fejjel magasabb �s izmosabb voltam n�luk...testem idomai sokkal durv�bbak �s szembet�n�bbek voltak, mint az �v�k, akik �let�kben nem ny�ltak fegyverhez.

Elkezd�d�tt a t�nc, a hast�ncosn�k csod�latosan tudtak lejteni....�n az elej�n m�g pr�b�ltam k�vetni a l�p�seket, de azt�n belezavarodtam, �gy v�g�l �gy mozogtam, ahogy �ppen tetszett....felid�zve a r�gi fergeteges bulikat a diszk�kban. Persze ez egy�ltal�n nem hasonl�tott a t�ncosn�k k�z�pkori, visszafogott mozdulataihoz....na deh�t csak ennyi tellett t�lem.

K�zben tekintetem ide-oda kapkodva pr�b�ltam kif�rk�szni Sesshomarut....vagy Narakut, de legnagyobb sajn�latomra egyik�ket sem l�ttam, kezdett olyan �rz�sem lenni, hogy az inuyoukai nem j�rt sikerrel.

Azt nem tudhattam, hogy hogy reag�l t�ncomra Seharu, mivel nem n�ztem r�, csak akkor pillantottam fel, mikor le�llt a zene, megk�nnyeb�lten s�hajtottam fel...vlge az el�ad�snak....most j�het a k�mked�s...mikor megsz�lalt a Nagy�r...

-Az �nneps�gnek ezennel v�ge, mindenki kifel�...-h�t be kell vallanom, enn�l m�g Sesshomaru is udvariasabb szokott lenni vend�geit illet�en, micsoda b�cs�...hogy mekkora egy paraszt...

Sietve kapkodtam fel kend�imet �s m�r iramodtam volna kifel�, mikor meg�ll�tott, furcs�n cseng�...f�lelmetes....hangja.

-Mindenki....kiv�ve azt a sz�ps�get, akinek fekete szallag van a l�b�n!-pech, kuncogtam magamban, nem lenn�k annak a l�nynak a hely�be, aki most itt marad, egyed�l, ezzel a perverzzel...na de ez van, nincs mit tenni...-ekkor, mintha csak f�ldbe gy�kerezett volna a l�bam, ijedten, falfeh�ren megtorpantam.- na v�rjunk csak...fekete szallagot mondott?- f�lve n�ztem le l�bamra, szallagomra.- �h biztosan nem hallottam j�l...-nyugtatgattam magam-...de, j�l hallottam...de tal�n m�g m�s is hordott itt ilyen szallagot....- rem�nykedve n�ztem k�rbe �s csal�dnom kellett, csak �n viseltem ezt, egyed�l.

A t�bbiek engedelmesen kimentek, �n meg m�g mindig �gy voltam, ahogy maradtam...�ssze kellett szednem minden er�met...nehezemre esett a k�z�mb�ss�g �larca al� rejtenem haragom...f�lelmem...komolyan mondom, hogy jobban f�ltem ett�l az alakt�l, mint a legocsm�nyabb sz�rnyt�l, akivel valaha tal�lkoztam.

-R�m gondolt?-fordultam vissza �s igyekeztem �rz�ketlen maradni.

-Igen...r�d...gy�ny�r�en t�ncolsz....�s magad is elb�v�l� vagy...-felelte Seharu, hangja nem volt f�rfiasan m�ly, ink�bb olyan �tlagos, de m�gis...b�jk�lt benne valami haragos ridegs�g...amit�l megijedtem.

-Domo arigatou gozaimas�!-v�laszoltam f�lv�llr�l de nem hajoltam meg, nem engedte a tekint�lyem, m�g akkor sem, ha most nem voltam t�bb egy t�ncosn�n�l.

-Te m�s vagy, mint a t�bbi onna...-kezdett bele r�men�s besz�d�be, mik�zben felemelkedett a hely�r�l �s elindult fel�m.

�n k�ts�gbeesetten pillantottam a bez�r�d� shoujik fel�.

Csak el�ttem �llt meg...szorosan el�ttem....kb olyan magas lehetett, mint Sesshomaru...de narancss�rga haja azt a hat�st keltette, hogy � az, aki mindenki f�l�tt �ll.

Karmos �jjait l�gyan v�gigh�zta meztelen karomon, majd v�gyakozva r�m mosolygott...ett�l a k�jenc mosolyt�l a v�rem is megh�lt, de mindent megtettem, csakhogy ne vegye �szre, mennyire is tartok t�le.

Nem el�gedett meg karom simogat�s�val, kezei felk�sztak, meztelen hasamon....v�gig melleimen, majd bek�sztak tark�mhoz.

-T�k�letes n� vagy...megfelel� egy t�k�letes �jszak�hoz...-suttogta a f�lembe, majd gyeng�d cs�kot lehelt a nyakamra.

-Mib�l  gondolja, hogy �n megfelel�nek tal�lom?-feleseltem vissza, egyik kezemmel �vatosan lefogva saj�tj�t.

Hangosan felnevetett:

-Ebben eg�szen biztos vagyok, megl�tod...nem fogsz csal�dni bennem!

M�r �pp le akartam volna �tni, mikor halk kopog�s halatszott az egyik shoujin.

Seharu egy kiss� d�h�sen sz�lt ki:

-Mi van?

A shouji elh�z�dott �s bel�pett...Naraku...

M�g csak ez hi�nyzott- mormogtam d�h�sen.-amilyen idi�ta m�g k�pes �s felismer, nem nem hagyom, hogy mindent t�nkre tegyen.- gyorsan h�t�t ford�tottam a bej�ratnak �s az egyik k�zeli asztalhoz t�rdeltem �s szak�t t�lt�ttem magamnak....abban rem�nykedve, hogy tal�n �gy nem l�that meg.

-Seharu Nagy�r...nem zavarlak sok�ig...csup�n ismertetni szeretn�m veled a t�nyeket!

V�gre, valami hasznom is van...-vidultam fel, �s hallgat�zni kezdtem.

-Mondd...de gyorsan, mert dolgom van!-s�rgette a tigrisd�mon.

-A k�m�nkr�l van sz�!-kezdett bele Naraku.

-Mi van Amaya Him�vel?-sietette a taiyoukai.

A n�v hallat�n �pphogy infarktust nem kaptam, kikerekedtek a szemeim...majdnem leesett az �lam a megd�bben�st�l, Amaya? Sesshomaru feles�ge? �rul�?

-H�reket k�ld�tt, Sesshomaru nincs sem Keleten, sem Nyugaton, sem �szakon....meg van gy�z�dve afel�l, hogy itt van, azzal a Keleti szuk�val.

-Vadr�zs�val?-k�rdezett r� a tigrisszellem titokzatosan.

-Hai!

Forrt bennem a d�h �s az �gre is megesk�dtem, hogyha ez a kis liba el�rulja Keletet is, �n abban a percben kiny�rom, �gyan�gy, mint az apj�t.

-Vadr�zsa....megl�tod bar�tom...az a n�...egyszer m�g, az eny�m lesz!- nagyot nyeltem, ha tudn�, hogy akir�l besz�l az �pp itt van...a h�ta m�g�tt...te j� �g, mi lesz ebb�l ha kider�l...

-Na, nem b�nom!-folytatta a Nagy�r, kett�zz�k meg az �rs�get a kapukn�l �s a hat�rvonalon, k�ldj�l ki k�meket...megfigyel�ket....senki nem t�vesztheti szem el�l �ket...

-B�zhatsz bennem Nagy�ram, ha itt vannak, megker�lnek...

Seharu k�r�rvend�en felnevetett:

-Ha nem is ker�ln�nek meg...innen egyel�re �gysem juthatnak ki!

Naraku, feltehet�en b�lintott, majd a shouji kattan� hangja jelezte, hogy t�vozott, megk�nnyeb�lten, emelkedtem fel �s fordultam D�l �ra fel�.

-Hol is tartottunk?-k�zeledett �jra fel�m, �n meg lass� h�tr�l�sba kezdtem, a menek�l�sr�l sz�tt terveim mind ink�bb hom�lyba vesztek, m�r nem l�ttam es�ly�t a sz�k�sre...r� t�madni sem lett volna tan�csos...itt volt Naraku �s tal�n Seharu is....na meg a t�bbsz�z f�s �rs�g, �ngyilkoss�g lett volna....az egyetlen aki, seg�thet, az ink�bb akarja a vesztem, mint az �letem, �gyhogy nincs rem�ny. Ennek f�ggv�ny�ben pr�b�ltam felv�rtezni magam �s kital�lni valamit, valamit amivel tal�n elterelhetem Seharu figyelm�t c�lj�r�l...jobban mondva testemr�l.

A hallottak nemhogy feld�h�tettek hanem m�g �ssze is zavartak, egyre kev�sb� tudtam j�zanul gondolkodni.

-Mit akar t�lem?-�rtetlenkedtem.

Seharu �jb�l elmosolyodott:

-�gyan m�r dr�g�m...h�t nem tudod....t�ged akarlak...a magam�nak akarlak, itt �s most!-m�r �pp el�rt volna �jb�l, de �n megker�lve az asztalt ism�t m�g�je ker�ltem.

-T�l sokat akar egyszerre!-v�laszoltam j�zanul, eg�r�t ut�n kutatva.

-Majd megl�ssuk, el�g volt a j�t�kb�l...itt az ideje, hogy �n is sz�rakozzak!-azzal egyetlen mozdulat�val m�g�ttem termett, �tkarolta derekam �s belecs�kolt a nyakamba, mik�zben szabad keze melleimet barangolta be, r�m kellemetlen �rz�s volt, kir�zott  a hideg.

L�b�val elh�zta a m�g�tt�nk lev� shoujit, majd bepender�tett rajta, mire �szbe kaphattam volna, akkorra m�r egy hatalmas futonon fek�dtem, selyemp�rn�k �s takar�k k�zt, k�ts�gbeesetten.

Seharu val�sz�n�leg m�r most elvesz�thette a fej�t, mivel azonnal megszabadult haorij�t�l �s r�m fek�dt.

Mik�zben nyakamat cs�kolgatta �s testem fogdosta, �n lelkem m�ly�n im�imba temetkezve foh�szkodtam a lehetetlenhez....

Soha nem gondoltam, hogy ker�lhetek m�g egyszer az �letbe olyan helyzetbe, amikor �jb�l az � seg�ts�g�t k�rem, mert csak � seg�thet.

-Sesshomaru....seg�ts!-suttogtam gondolatban, mik�zben leh�nyva szemeim megpr�b�ltam megnyugodni.

*

�jf�l van. Gondolhattam volna, hogy megint k�sik. Jellemz�, n�k, mind egyform�k....M�r j�csk�n elm�lt �jf�l, m�g mindig nem j�n. Az ostoba, biztosan bajba keveredett. Nem az �n dolgom, az � baja, minek kellett j�nnie?...Nem j�tt, elbukott, itt az ideje, hogy visszamenjek...megbesz�lt�k, � mondta, hogy aki nincs itt �jf�lkor, az marad.

Semmi k�z�m hozz�, mag�nak kereste a bajt....a nagysz�j�...most azt�n h�sk�dhet...de egyed�l.

A taiyoukai unott l�ptekkel t�volodott a kast�ly kapuit�l, undorodva tapasztalta, hogy a k�zelben hemzsegnek Naraku darazsai �s Seharu k�mei.

Nem vallottam kudarcot, m�g sz�p, hisz �n soha nem hib�zom...ez az onna viszont...grrrr az agyamra megy.

M�r lassan elhagyta volna kast�lyt mikor elm�j�ben egy vill�m sebess�g�vel t�rt �tat egy hang, valami m�lyr�l j�v�, k�ts�gbeesett hang, Vadr�zsa hangja.

„ Sesshomaru, seg�ts!”

A d�mon megtorpant, tiszt�ban volt azzal, hogy nem a k�pzelete j�tszik vele, Vadr�zsa bajba van �s �t sz�l�tja.

Meg�llt, majd lassan �jb�l elindult,  elhagyva a f�v�rost, elhaladt egy paraszth�z kertje mellett.

Az �g tiszta volt, m�r nem esett, viszont a cs�p�s hideg fagyosan borult a t�jra.

A taiyoukai, b�r nem hallgatott Vadr�zsa h�v�s�ra, gondolatai m�g mindig a n� k�r�l forogtak, nem tudta kiverni a hangot a fej�b�l.

Elhaladva a kert mellett ism�t meg�llott, tekintete megakadt a kert r�sein k�zt kihajl� r�zsabokron.

A k�s� �sz ellen�re a csupasz bokron, egyetlen egy vir�got pillantott meg, egyetlen egy, elfeketedett, m�gis el� r�zs�t...szirmain csillogtak a fagyott es�cseppek....pillanatok teltek el �s � m�g mindig a r�zs�t n�zte �s nehezen fels�hajtott.

-Baka onna-morrogta alig hallhat�an �s visszafordult....l�ptei gyorsultak, majd egy ny�l sebess�g�vel indult vissza, Seharu palot�j�ba.