Nem várt váratlan

Kagome már öt éve ingázott a két világ között. Most 21 éves. Három éve sikeresen leérettségizett, s felvételt nyert az otthonához közeli egyetemre, ahol orvosnak tanul. Fél éve sikeresen legyőzték Narakut. Épp ennyi ideje, hogy a miko és a hanyou együtt vannak, miután a félszellem bátorságot véve végre bevallotta érzéseit a lánynak a nagy harc után.

Sango és Miroku szintén összejötték. Lassan már két éve vannak együtt. Most első közös gyermeküket várják, aki négy hónap múlva fog megszületni. Miroku kezéről a nagy harc után eltűnt a lyuk. Kohaku hátából is ki tudták venni úgy a követ, hogy életben maradjon.

Nyár közepe volt, ezzel tikkasztó hőséget borítva mind a közép mind, pedig a modern Japánra. Kagome már közel két hete otthon volt, mert nagyon hiányzott neki a családja. Inuyasha nehezen bár, de beleegyezett, hogy a lány hazamenjen. A lány megígérte a hanyounak, hogy egy hónap múlva újra itt lesz. De a miko már nem bírta tovább várni ezért úgy döntött, hogy még aznap délután visszatér a többiekhez. Miután minden elpakolt a táskájába, melyet már évek óta magával cipel valahányszor a középkorban van, felöltözött. Egy mély vörös nyakon és háton megköthető toppot vett fel, mely enyhén kivágott volt ezzel kiemelve formás és feszes mellét. A topphoz egy rövid farmer sortot vett fel, ezzel kihangsúlyozva vékony derekát, kerek és feszes fenekét, formás combját.

Mikor mindennel elkészült elköszönt családjától, majd a szentélyhez ment, a kúthoz érve beleugrott. Nem sokkal később már a középkori Japánban volt. Már kezdett sötétedni mire kimászott a kútból. Mielőtt elindult volna Kaede anyó kunyhója felé becsukva a szemét mélyet szippantott a friss esti levegőből, mely üdítően hatott lelkének a poros, füstős levegő után, mely otthon fogadta. Boldog volt, hogy újra itt lehet.

Már épp indult volna, amikor észre vett egy lélekrablót, mely a Szent Fa közelében volt.  Hirtelen rossz érzése lett. Nem akart arra menni, lábai mégis maguktól indultak el. Nem hallotta meg barátait, akik épp akkor látták meg a lányt, amikor elindultak egy kis esti sétára. Hiába kiabáltak, a miko csak ment tovább. A szíve összeszorult, de maga sem értette, hogy miért.

A látványtól, mely fogadta, úgy érezte, mintha ezernyi kést döftek volna a testébe, szíve darabokra tört, amint látta, ahogy a két test egybeforr, egy ütemre mozogva, elveszve egymásba. A kéjes nyögések és sikolyok bántották fülét. Hiába fogta be a fülét, mégis hallotta. Hiába akart elmenni, lábai mégsem mozdultak. Szemeit sem tudta becsukni. Hiába akarta. Csak nézte, nézte és nem mozdult.

Már közeledtek a beteljesedés felé, amikor Inuyasha hirtelen leállt, majd lassan jobbra fordította a fejét. Félelemmel és bűntudattal nézte a halkan zokogó lányt, aki még mindig őket nézte.  Már tudta, hogy elveszítette, pedig mindennél és mindenkinél jobban szerette a lányt. De… mégsem tudott ellenállni Kikyo-nak.

A halott miko ködös tekintettel nézett a hanyoura nem értve, hogy miért hagyta abba, majd ő is arra nézett, amerre a félszellem. Mikor rájött, hogy miről van szó, ajkai gonosz mosolyra húzódtak. Meg akarta csókolni Inuyashat, hogy még több fájdalmat okozzon a mikonak, de a hanyou gyorsan kicsúszott a lányból, magára kapta a nadrágot és egy ugrással ott termet a lány előtt.

°   Kagome… - suttogta halkan, miközben lassan megfogta a lány kezét. – Kérlek hall… - de nem tudta befejezni, mert a lány hirtelen ráemelte tekintetét, mely tele volt fájdalommal, keserűséggel, csalódottsággal és talán életében először dühvel.

°   Eressz el! – sziszegte a fogai között.

°   Kago… - kezdett bele ismét, miközben még erősebben fogta meg a kezét, mikor a lány el akarta venni.

°   Azt mondtam eressz el! – kiabált most már. Minden erejét összeszedve ellökte magától a férfit.

°   Kérlek hall… - könyörgött a lánynak, de nem tudta befejezni, mert Kagome felpofozta.

°   Soha többet nem akarlak látni! – sziszegte a fogai között. Majd a halott mikora nézett, aki időközben felöltözött, s most diadalittas mosolyt eresztett a lány elé. – Nyertél. – mondta a nőnek. Már épp el akart menni, amikor Inuyasha az útját állta.

°   Kérlek, hallgass meg! – könyörgött.

°   Nem. Elég volt. Befejeztem. Éveken keresztül elviseltem, amikor Kikyo után rohangáltál. Elviseltem, hogy valahányszor felbukkant, te rohantál, hogy vele lehess. Elviseltem, mert szerettelek. Elviseltem, mert azt hittem, hogy számomra nincs esély. Azt hittem tévedtem, amikor fél éve szerelmet vallottál. Elhittem, mert bíztam benned. De most már látom… - halkult el hangja, miközben patakokban folytak a könnyei. – már látom, hogy tévedtem. Ezt már nem tudom megbocsátani neked. Soha. – majd falképnél hagyta a hanyout, aki még soha nem érzett ekkora szomorúságot a lelkében, bűntudatot a szívében. Az elmúlt percekben már ezerszer elátkozta azt a percet, amikor engedett Kikyo csábításának.

Kagome meg csak rohant arra amerre a lábai vitték, s újra és újra lejátszódott előtte az iménti jelenet. Hirtelen megállt, amikor észrevette Mirokuékat, aki kétségbeesetten rohantak a lány felé.

°         Ti tudtatok róla? – kérdezte tőlük halkan, mikor odaértek, de nem kapott választ. – Igaz? – kérdezte most már kiabálva.

°         Kagome, kérlek… - szólalt meg halkan Sango.

°         Azt hittem a barátaim vagytok. – szakította félbe a lányt. 

°         Azok is vagyunk. – mondta még mindig halkan, de magabiztosabban.

°         Akkor nem hagytátok volna, hogy ez megtörténjen. Megakadályoztátok volna, ahelyett, hogy végignézitek, amint az állítólagos barátotokat éppen megcsalja a szerelme.

°         Mi nem… - szólalt meg Miroku.

°         Nem érdekel a kifogásotok. Nem érdekel a mentségetek. Nem vagytok a barátaim. Soha többet nem akarlak titeket látni. – s zokogva otthagyta Sangoékat, akik hiába kiabáltak, s kérlelték a lányt, hogy hallgassa meg őket.

Kagome rohant és rohant. Nem érdekelte, hogy merre megy. Nem érdekelte, hogy mi történik vele. Semmi sem érdekelte. Csak el akarta felejteni őket. Megállás nélkül csak rohant. Már hajnalodott. A lábai már fájtak, de nem törődött vele. Sokkal nagyobb fájdalom volt a szívében, mely mellett ez eltörpült. Ész nélkül rohant egészen addig, amíg neki nem ütközött valaminek vagy inkább valakinek, melynek következtében elesett. Csak homályosan látta az illetőt, aki megvetően nézett a lányra. Majd a mikora jótékony sötétség borult.

Másnap késő délután ébredt fel. Egy tisztáson találta magát. Nem tudta, hogy került oda. Mikor felült körülnézett. Bármerre is nézett nem látott senki maga körül. Még egy kis ideig ott ült, s nézte a csodálatos virágokat, melyek különböző színekben pompázott. Éppen felállt, amikor tőle nem messze egy férfi alakját látta kirajzolódni. Először nem tudta, hogy ki az, bár a járása szokatlanul ismerős volt. De minél közelebb ért hozzá, úgy lett egyre biztosabb, hogy a férfi nem más mint Sesshoumaru. Látszott rajta, hogy épp fürdésből tért vissza, mert haja még enyhén vizes volt.

Kagomet szinte megbabonázta a látvány, ahogy a szellem egyre közelebb ért a lányhoz. Még enyhén nedves testére rátapadt a kimonó felső és nadrág, ezzel kihangsúlyozva az erőtől dagadó felsőtestét, a hosszú és izmos lábát. A lányt hirtelen elöntötte a forróság. Szíve hevesen vert. Már-már attól félt, hogy kiugrik a helyéről. Még sosem érzett ilyet. Sosem érzett ilyen erős vágyat, mely most hirtelen borította el egész testét. A szája kiszáradt. Egész teste forróságban égett. Úgy érezte, hogy ott helyben elég.

Sesshoumaru is a lányt nézte. Észrevette a lány tekintetében azt a különös csillogást. S ez tetszett neki. Egész éjjel, míg a lány mellett őrködött, gyönyörködött a miko szépségében. mindig is tetszett neki a lány. De sose közeledett felé, mert egy halandó. Egy halandó, aki a korcs öccsét szereti. S ez keserűséggel töltötte el.

°         Sess… Sesshoumaru – nyögte ki nagy nehezen a lány, mikor a szellem odaért.

°         Szánalmas. – mondta hidegen.

°         Hogy kerülsz ide? – tért magához az előbbi hangnemtől a miko.

°         Nekem jöttél és elájultál. – mondta megvetően. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire felizgat a látványom.

Kagome fülig vörösödött a hallottaktól.  Vissza akart vágni a szellemnek, de egy értelmes mondat nem jutott eszébe. Csak a youkait nézte, aki csendben leült a rétre. Ezért ő is leült, bár maga sem értette, hogy miért nem hagyja ott őt, s megy vissza a saját világába.

°         Hol van Rin és Yaken? – kérdezte miután észrevett, hogy ők nincsenek itt.

Sesshoumaru nem válaszolt csak hidegen a lány meleg gesztenyebarna szemébe nézett, aki szomorúan elfordult, mikor rájött, hogy a youkainak nem áll szándékában válaszolni. Majd hirtelen odakapta a fejét, amikor megszólalt.

°         Rin egy fiatal házaspárnál van. – mondta szomorúan, bár hangjából nem lehetett semmit kivenni. – Yaken a palotámban.

°         Értem.

Többet nem szóltak egymáshoz. Mindketten eltemetkeztek mélyen a gondolataikba, melyek főként egymással voltak kapcsolatosak.

Kagome már nem is gondolt Inuyashara. Mintha csak évek teltek volna el azóta, ami pedig csak tegnap este történt. Már nem érzett fájdalmat, csak a végtelen ürességet. Nem érzett már semmit. Semmit. Csak a kínzó vágyat, melyet a mellette ülő férfi váltott ki belőle. A kínzó vágyat, melyet még soha nem érzett. Még Inuyasha iránt sem. A kínzó vágyat, melybe beleörül, ha nem csillapíthatja.

Sesshoumaru is ugyanazt érezte, amit a lány, mely csak erősödött miután megérezte a lány vágyát.  Mélyen magába szívta a lány édes illatát, miközben elképzelte, hogyan tenné a magáévá. Ajka és ujjai bizsergett azért, hogy megérintse a lány ajkait, végigsimítson selymes bőrén. Nyelvével megízlelve a lány bársonyos bőrét.

Kagome nem bírta tovább, ezért úgy döntött, hogy elmegy megfürödni, hogy lehűtse felforrósodott testét.  Felállt a youkai mellől, s már épp elindult volna, amikor egy hang megállította.

°         Hova mész? – kérdezte ridegen a férfi.

°         Fürödni. – mondta és elindult.

A szellem a lány távolodó alakját nézte. Már nagyon messze volt mikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább a lány nélkül. Bár rangján alulinak tartotta, de most mégis a miko után ment. De csak lassan, hogy a lány ne vegye észre. Mikor odaért a folyóhoz, mely egy erdő mellett haladt, felugrott az egyik terebélyesebb fára, ahonnan remek kilátás nyílt a folyóra.

Kagome már a vízben volt. Élvezte a kellemesen hideg vizet, mely lehűtötte testét. Hirtelen megdermedt, miközben Sesshoumarura gondolt. Úgy érezte, hogy figyelik, de valahányszor körbe nézett senkit nem látott. Fél órával később kijött a vízből, miután úgy gondolta, hogy elég volt.

Sesshoumaru tüzes tekintettel nézte a lány testét, mely nedves volt a víztől. Csak tovább fokozta a vágyat az ágyékában, miközben a miko testén lefolyó vízcseppeket nézte. A kívánatos domborulatokat, melyek szinte kínálták magukat a férfi ajkainak. Nem bírta tovább. Ezért egyetlen ugrással a magasba ugrott, s a lány elé érkezett, aki ijedten ugrott hátra.

Sesshoumaru átkarolva a lány derekát megakadályozta, hogy a miko hátraessen. Egy ideig egymás szemébe néztek. Elmerülve egymás tekintetében, majd a szellem tekintete lesiklott a lány ajkaira, mely érzékien szétnyílt szinte hívogatva a férfi ajkait. A szellem nem tétovázott tovább. Éhesen csapott le a lány ajkaira, mohon megízlelve a miko édes izét. Kagome ugyanolyan mohon viszonozta a csókot, miközben erősen belekapaszkodott a férfiba, attól tartva, hogy hirtelen elengedi őt. Kezeivel beletúrt a youkai fehér dús és hosszú hajába, hogy közelebb vonja magához, ezáltal a csókot is mélyítve.

Sesshoumaru keze eközben felfedezőútra indult a lány testén, aki a fölsőtől próbálta megszabadítani a youkait. A szellem végigsimított a lány vállától kezdve a karján át egészen a combjáig, majd érzékien elkezdte cirógatni. Majd tovább haladt a lány belső combja felé, s ott is elidőzött egy ideig, mígnem elindult felfelé közeledve a legérzékenyebb testrészéhez. Érzékien végigsimított rajta, mire Kagome felnyögött az érintéstől ezzel megszakítva a csókot. Sesshoumaru Kagome vágytól izzó gesztenyebarna szemébe nézett, miközben tovább cirógatta ágyékát.

Újra megcsókolta a lányt ezúttal lassan, kiélvezve minden egyes pillanatot, végigsimítva a lány fogsorán, szájpadlásán, nyelvén. Nyelveik lassú csatát vívtak egymással miközben a youkai keze abba hagyta a kényeztetést, s felfele indult a lány derekán át egészen a fenekéig. Megmarkolva a lány fenekét közelebb húzta magához. Mindketten belenyögte a csókba, mikor ágyékük összeért. Kagome érezte a férfi erőtől lüktető férfiasságát, s ez csak jobban felizgatta.

Nem létezett senki és semmi a számukra csak a másik. Kagome végigsimítva a youkai felsőtestén elérkezett a férfi nadrágjáig, melyet lassan elkezdett kioldani. Mikor ezzel végzett, lehúzta róla. Megszakítva a csókot csókokkal borította el a férfi nyakát, miközben keze további felfedezőútra indult a szellem testén, míg rá nem talált arra, amit keresett. Gyengéden elkezdte cirógatni, míg ajkaival a férfi izmokkal kidudorodott mellkasát ízlelgette. Majd tovább indul a hasán át egészen a férfi ágyékáig. Egy ideig csak nézte, miközben a kezét fel-le mozgatta az érzékeny testrészen. Felnézve a youkai arcát nézte, aki semmiféle érzelmet nem mutatott, de amikor a lányra nézett észre lehetett venni az arany szemekben a szenvedélyes csillogást, a vágyat, s ez tetszett a lánynak. Olyasmit akart nyújtani a férfinak, mellyel még Inuyashat sem akarta megajándékozni együttléteik alkalmával. De most akarta.

Először csak a nyelvével érintette meg, miközben keze továbbra is kényeztette. Mikor megérezte, hogy a férfi enyhén megremeg a váratlan érintéstől, őt is izgalomba hozta, ezért tovább fokozta az izgalmakat. A szájába véve a kőkemény férfiasságot kezdte el kényeztetni. Lassan mozgott, hogy tovább nyújtsa az élvezeteket. Sesshoumarunak szorosan össze kellett zárnia ajkait, hogy ne nyögjön fel ennyi élvezettől. Belemarkolva a lány selymes hajába gyorsabb tempóra ösztönözte, aki először nem akart engedelmeskedni, de végül mégis engedett. Nem tartott sokáig, míg a férfi elélvezett.

Kagome elvéve száját felegyenesedett, majd Sesshoumaru hüvős mégis ködös tekintetébe nézett. Érzéki mosolyra húzta ajkait. Sesshoumarut már majd szétvetette az vágy. Még soha senki iránt nem érzett ilyesmit. Még soha senki nem okozott ennyi élvezetett. Úgy érezte, hogy megörül, ha nem egyesülhet most rögtön vele. De nem akart semmit elkapkodni. Meg akarta ajándékozni a lányt. Vissza akarta mindazt adni, amit a lány nyújtott neki eddig. Még maga is meglepődött ezen. Hiszen eddig mindig csak a saját vágyára gondolt, csak az volt a fontos, hogy ő élvezze. Nem pedig az, hogy a nő is, akivel akkor épp együtt volt. Egyszerűen elvette azt, amire szüksége volt.

Sesshoumaru lassan magához húzta a lányt és megcsókolta. Csókjuk lassú volt, tele szenvedéllyel és vággyal. Hosszan csókolták egymást, miközben a youkai lassan elfektette a selymes homokba. A csóknak a légszomj vetett véget. Sesshoumaru ajkai birtokba vették a lány nyakát. Először apró csókokkal halmozta el, majd keményen elkezdte szívni. Kagome belemarkolt Sesshoumaru hajába miközben kéjesen felnyögött az érintésre. A youkai mikor már úgy érezte, hogy eléggé kiszívta a lány nyakát, további felfedezőútra indult a lány testén, míg el nem érte a miko melleit. Míg kezével az egyiket, addig nyelvével a másik megkeményedett mellbimbót kezdte kényeztetni. Kagoménak már ez is sok volt. Még soha nem érzett ilyen gyönyört, melytől úgy érezte, hogy elolvad a férfi karjai között.

Sesshoumaru elhagyva a lány melleit, tovább indult a miko hasán egészen a köldökéig, melyet lassan elkezdett a nyelvével cirógatni, majd szívni. Kagome halkan felsóhajtott az élvezettől, s ez tetszett a youkainak. Ajkaival tovább indult, míg rá nem talált a lány legérzékenyebb pontjára. Gyengéden szétfeszítette a combokat majd ajkait rátapasztotta a duzzadt csiklóra, míg kezével a lány combjait cirógatta. Kagome hátradobva a fejét hirtelen felsikoltott, amikor megérezte a hüvelyében a férfi nyelvét, melyet csak fokozott, amikor az ujjait is belopta. Sesshoumaru először csak lassan mozgatta nyelvét és ujját a lányban. Majd egyre gyorsabbra fogta tempót, amikor hallotta a lány édes sikolyait, mely csak még jobban felizgatta a férfit. Nem sokkal később megérezve nyelvén a lány édes gyönyörét, hallva sikolyát tudta, hogy a miko eljutott a csúcsra.

Felemelve fejét Kagome fölé emelkedett, s a lány homályos szemébe nézett, miközben óvatosan elhelyezkedett a lába között, majd keményen és határozottan behatolt a lányba.  Lassan mozgott a lányban, hogy minél tovább nyújtsa az élvezeteket. Megmarkolva a lány fenekét közelebb húzta magához, hogy még mélyebbre hatolhasson a lányba. Kagome egyre hangosabban nyögött, ahogy a két test egymásnak csapódott. Tehetetlenül vergődött a férfi alatt, miközben ő elvesztve fejét egyre gyorsabban kezdett mozogni a lányban. Már nem tudta magában tartani a férfias nyögéseket, melyek kikívánkoztak belőle. Még soha senkinek nem sikerült ezt elérnie nála. Egyre közelebb értek a beteljesedéshez, amikor Sesshoumaru hirtelen elkezdett lassabban mozogni, majd végül abba hagyta.

Kagoménak fennakadt a szeme, amikor megérezte, hogy a férfi kicsúszott belőle. A youkai lassan az oldalára fordította, majd ő is a lány mögé feküdt szintén az oldalára támaszkodva. Felemelve a lány combját a lábaira tette, majd hátulról hatolt be mélyen a lányba. Kagome kéjesen felnyögött a hirtelen mozdulattól, miközben a férfi lassan elkezdett mozogni. Kagome megmarkolva a férfi haját hátrahajolt és szenvedélyes csókot váltottak, miközben Sesshoumaru egyre gyorsabban és mélyebbre kezdte lökni magát a lányba. Nem szakították meg a csókot, miközben éreztek, hogy közelednek a beteljesedés felé. Egyre vadabban mozogtak, szinte harapták egymás ajkait, majd Kagome hirtelen felsikított, míg Sesshoumaru férfiasan felnyögött, amikor elérték a csúcsot. A youkai még mozgott egy kicsit a lányban, majd fokozatosan elkezdett lassítani, míg végül abba nem hagyta.

Sesshoumaru lassan kicsúszott a lányból, s fáradtan feküdt a hátára, míg Kagome a hasára. Kapkodva szedték a levegőt. Kagome mikor már úgy érezte, hogy meg tud mozdulni az oldalára fordult, majd lassan Sesshoumaru mellkasára fektette a fejét, s azon nyomban el is aludt. A youkai egy ideig nézte a lány izzadságban fürdő testét, majd átkarolva derekát közelebb vonta magához, s ő is álomra hajtotta fejét. Évek óta először.

Másnap egyszerre ébredtek fel. Szenvedélyes csókot váltottak, majd együtt elmentek fürödni, mely ismét szeretkezéssel végződött. Nem mondtak semmit egymásnak. Nem beszélték meg a történteket. Nem beszéltek meg semmit, mégis együtt folytatták útjukat. Eleinte csak testi vágy volt közöttük, melyből lassan, de biztosan szerelem lett. Soha senkit nem szerettek úgy, mint egymást.

Inuyasha dühöngött, amikor tudomást szerzett róluk, de ez őket nem érdekelte. Kagome már megbocsátott a hanyounak, de nem tért vissza hozzá. Igazából hálás volt neki, azért amit tett, különben soha nem ismerte volna meg azt a szerelmet, melyet a szellem iránt érzett, s amely ugyanolyan viszonzásra lelt. Még a barátainak is megbocsátott, bár nem tudott megbízni bennük többé.

Tudta, érezte, hogy egészen addig nem ismerte az igaz szerelmet, amíg össze nem jött Sesshoumaruval. Soha nem volt még annyira boldog, mint vele, s ez kölcsönös volt. Kagome nem sokkal később egy ital segítségével, melyet a szellemtől kapott szellemmé változott. Egy percig sem habozott, amikor Sesshoumaru felhozta ezt a lehetőséget. Rögtön beleegyezett.

Így éltek boldogan együtt, nem törődve senkivel és semmivel. Csak egymással. Csak a másik boldogsága volt a fontos. S ha a szerelme boldog volt, akkor ő is. Szerették egymást az idők végezetéig.

Vége