Shippou!- Kagome hangj�t�l megremegett az eg�sz erd�, melynek tiszt�s�n Sango, Takura, Kagome �s mostm�r Shippou is �cs�r�gtek.
- Kagome!- Shippou nagy nehezen kiszabadult a l�ny szor�t�s�b�l, �gy az leveg�h�z is jutott. Azt�n, mikor �szrevette Takur�t szemei a k�tszeres�kre t�gultak.
- Kagome, ez meg ki?- k�rdezte gyanakodva.
- � itt…
Mondat�t nem tudta befejezni, mert Takura k�zbe v�gott:
- Takura vagyok, a leghatalmasabb miko lesz�rmazottj�nak seg�t�szelleme- dar�lta le egy szuszra, majd bar�ts�gosan Kagomera mosolygott.
Shippou egy kicsit lehiggadtan visszavigyorgott, majd lehuppant a f�be.
- Mond csak, te hogy nem m�rgez�dt�l meg?- k�rdezte Kagome, k�v�ncsian pislogva Shippoura.
- Megm�rgez�dtem, csak nem volt el�g a szervezetem legy�z�s�hez. Csak egy napig fek�dtem eszm�letemet vesztve…
- Hogyhogy egy napig? Mi se aludtunk annyi ideig…- motyogta zavartan Sango.
Ekkor Takura megk�sz�r�lte a tork�t, �s k�z�lte:
- Lassan egy hete fekszetek itt.
- MI??????????- pattant fel a k�t l�ny egyszerre.
- Nem akartam most elmondani, de a kicsike,- hanyagul intett Shippou fel�- h�t… lel�tte a po�nt.
- Ne nevezz kicsik�nek- kiab�lt Shippou d�h�sen, mire Takura egyszer�en fejbev�gta.
- Nem pattogj m�r!
- Hogy mersz ilyet tenni, !- Shippou egyre nagyobb ellenszenvel n�zte a f�rfit.
Takura eleg�nsan felvonta szem�ld�k�t, mintha csak azt k�rdezn�, mire gondolsz? �m m�g miel�tt ezt igaz�b�l is megk�rdezhette volna, Kagome k�z�j�k �lt.
- El�g lesz. Takura, elmenn�l t�zif��rt?- Kagome k�ny�rg� pillant�s�t�l Takura azonnal elolvadt.
„- Te j� �g! Hogy juthatott ilyen az eszembe? M�ghogy � kedves? �s aranyos, gy�ny�r�, b�lcs… M�r megint hol j�r az eszem?” Gondolkodott Takura, mik�zben fa�gakat keresett.
Ek�zben a tiszt�son is r�la besz�lgettek.
- Ti is �szrevett�tek, hogy mennyire hasonl�t Inuyash�ra?- Tette fel k�rd�s�t Kagome, ugyanis az el�bbi jelenet is az � elm�let�t t�masztotta al�, miszerint ezek ketten valamif�le rokonok lehetnek.
- Igen.
- Szerintem is,- mondta Shippou, mik�zben fej�t simogatta-, hisz csak � tud ilyen goromba lenni!
Erre a k�t l�ny kacag�sban t�rt ki. Takura �rtetlen fejet v�gott, mely annyira vicces volt, hogy Shippou is csatlakozott a nevet�kh�z. Takura felvonta szem�ld�k�t, majd megr�ntotta a v�ll�t, �s v�g�l le�lt. A r�h�g�g�rcs hamarosan mindenkin�l al�bbhagyott, �s mindenki megkomolyodott. Kagome teljesen elmer�lt gondolataiban, melyek egy�rtelm�en Inuyasha �s Takura k�r�l forogtak.
„– �rdekes… Az el�bbi miatt Inuyasha s�rt�d�tten rohant volna el, de Takura nem tette. Mintha csak nekem lenne kital�lva…� az �n t�k�letes f�rfim.” Mosolygott b�gyadtan a l�ny, majd hirtelen feleszm�lt.”- Hisz � a v�d�szellemem… Biztos nem szabad szeretn�nk egym�st. V�g�lis �gy is ellesz�nk, hisz �r�kre velem marad majd. Csak Inuyasha lesz r� d�h�s. Hisz Koga miatt is teljesen ki volt akadva.”
- Kagome minden rendben?- Sango agg�dva figyelte bar�tn�j�t, aki �veges tekintettel b�mult kb. egy �r�ja maga �le.
- Mi? Ja…Persze- Kagome a mondata v�g�re m�g egy mosolyt is el�csalt arc�ra.
Takura gyanakodva r�sand�tott, de mikor a l�ny �szrevette pillant�s�t, zavartan kezdte tanulm�nyozni a f�vet, az eget, a f�kat �s tulajdonk�ppen mindent, Kagom�n k�v�l.

Ahogy lassan telt az id�, Kagome, Sango �s Shippou is elszund�tott. Takura m�g egyszer megn�zte, hogy mindenki alszik-e, majd mikor err�l megbizonyosodott, �talakult kuty�v�, �s felr�ppent. Mikor �jra talajt �rzett l�ba alatt, visszaalakult emberr�.
- Megkedvelted az emberi alakodat?- a s�t�tben �csorg� alak hangja d�h�sen csengett.
- Tal�n nem tetszem neked?- k�rdezett vissza pimaszul Takura, majd k�nnyeden le�lt a f�be.- R�t�rn�l a l�nyegre? Mi�rt kellett az �jszaka k�zep�n ider�ngatnod?
- Az �rn�m �zeni neked, hogy ne t�rj el a megbesz�ltekt�l. Ja, �s t�lem is egy j�tan�cs: Ne habarodj bele abba a frusk�ba, mert ha az �rn�m megtudja, biztosan meg�l t�ged. Hidd el, nekem az is tetszene, de jelen pillanatban nem k�v�nom a hal�lodat, mert �gy l�tszik az �rn�m kedvel t�ged. Az, hogy � boldog legyen, nekem mindenn�l fontosabb. Hab�r jobban �r�ln�k, ha nem te tenn�d �t boldogg�. De nekem most nem err�l kell besz�lnem. Teljes�tsd a feladatodat, de mindennek �sszhangban kell lennie. Az �rn�m megparancsolja neked, hogy csak azt teheted, amit el�tte megbesz�lsz vel�nk! Semmi r�gt�nz�s, mert a fejed veszted!
- Most azt v�rod, hogy megijedjek?- Takura kacagni kezdett- Szerinted megr�m�l�k t�led, meg az „�rn�d”t�l?- Az �rn�t olyan g�nyosan ejtette ki, ahogy csak tudta, majd kelletlen�l felt�p�szkodott.
- Elmehetek v�gre?
- Menj csak, de hidd el, ha t�lem nem is, az �rn�mt�l f�lhetsz!- Mondand�ja befejezt�vel az alak egyszer�en k�dd�v�lt.
- Ezt gondolom, vehetem igennek,- morogta d�h�sen Takura, majd � is elment a tal�lkoz� sz�nhely�r�l.

Kagome nagy nehezen kinyitotta a szem�t. Nem akart m�g felkelni, de valaki folyamatosan sz�longatta.
- J�vanna!- Ny�sz�r�gte f�radtan, majd �jra becsukta szem�t.
- KAGOME! AZONNAL KELJ FEL!! - Ord�totta Takura d�h�sen.
- Mi ez a kiab�l�s?- k�rdezte Sango, majd bar�tn�j�re n�zett, �s elnevette mag�t- M�r �rtem! A kisasszony megint nem hajland� felkelni.
- Ne nevess ki!- ki�ltotta Kagome, �s egyb�l fel�lt.
- Na l�tod, �gy kell ezt csin�lni!- mosolygott Sango el�gedetten, majd odal�pett bar�tn�je mell�, �s kiny�jtotta a kez�t.- Pattanj! Meg kell tal�lnunk azt a perverz szerzetest!
- Igazad van. Induljunk!- b�lintott Kagome, majd elfogadva a fel�ny�jtott kezet, k�nnyeden fel�llt.
Takura egy percig megd�bbenve n�zte a l�nyt, majd v�llatvonva elindult m�g�tt�k.

Napok �ta mehettek, mikor egy furcsa barlanghoz �rtek. Kagome nem �rzett a k�zelben �kk�vet, h�t bementek.
- Nem tetszik ez a hely - suttogta Shippou, majd Kagome h�ta m�g� futott- Ugyanolyan szaga van ennek a helynek, mint annak a furcsa l�nynek, aki elrabolta Mirokut.
- Ezek szerint j� helyen j�runk?- k�rdezte Takura, k�rd�n fordulva Kagome fel�.
- Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy Miro…
Kagome nem tudta befejezni v�lasz�t, mert Takura morogni kezdett, majd �tv�ltozott a hatalmas farkaskuty�v�.
„- Ez annyira nevets�ges!- Szidta mag�t n�m�n a hatalmas kutya-, meg kell v�denem a l�nyt az�rt, hogy saj�tkez�leg v�gezzek vele.”
- Valami baj van?- tudakolta Sango, b�r sejtette a v�laszt.
Ekkor megjelent Miroku, �m Kagome egyb�l tudta, hogy ez csak a furcsa l�ny, az elrabl�.
- Takura, t�madj!- Utas�totta a kuty�t, mire az elrugaszkodott a f�ldt�l, �s nekiesett a szellemszer� alaknak, aki most egy farkas k�p�t vette fel. Takur�t azonban nem tudta legy�zni. A p�r perces csat�b�l a feh�r kutya l�pett ki gy�ztesen, hab�r gy�ny�r� feh�r bund�ja teljesen bemocskol�dott. Er�tlen�l odak�szott Kagome l�b�hoz, majd el�jult.
- Takura!- Ki�ltotta Kagome agg�dva, majd lehajolt az �jult kuty�hoz.
- Sango?- Hallatszott a barlang m�ly�r�l egy elkeseredett, megt�rt hang.
- Miroku!- Mosolyodott el Sango, majd elfutott a hang ir�ny�ba.
Kagome elgondolkodva n�zett m�g ut�na p�r m�sodpercig, majd nekil�tott ell�tni Takur�t. �m meglep� m�don a farkaskutya sebei majdnem teljesen meggy�gyultak. Kagome d�bbenten �llt, �s Shippouhoz fordult magyar�zatot v�rva.
- Te tudod mi t�rt�nt?- K�rdezte idegesen.
- � egy igazi szellem, akik meg tudj�k gy�gy�tani magukat, ha a sz�ks�g �gy hozza - magyar�zta Shippou t�relmesen, majd le�lt.
Ekkor Takura �tv�ltozott emberr�, �s felk�h�g�tt. Kagome agg�dva hajolt a szellem fel�, mire az s�rmosan r�vigyorgott.
- Nem is volt�l rosszul, ugye? Csak azt akartad, hogy agg�djak �rted?- Kiab�lt d�h�sen Kagome, majd hirtelen elkomolyodott, �s annyira k�zel hajolt a fi�hoz, hogy csak �k ketten hallj�k, amir�l besz�lgetnek.- Mert ha igen, akkor siker�lt!
- Val�ban?- kerekedtek el Takura szemei, majd lassan keze elindult Kagome arc�n. A l�ny n�h�ny pillanatig meglep�dve n�zett, majd zavartan fel�llt.
- Most megyek, megn�zem Sango�kat- motyogta m�g mindig zavartan, majd futva indult bar�tn�je ut�n. Takura addig b�mult ut�na, m�g a l�ny alakj�t el nem nyelte a s�t�ts�g.
- Vajon? Vajon � t�nyleg szeret?- tette fel a k�rd�st, hangosan.