Feltámadt vágyak

1. fejezet

- Hilton Modellügynökség és Divatház! Miben segíthetek? - búgott a telefonba egy arrogáns
és kényes női hang. - Igen, a casting holnap lesz délelőtt tizenegy órától. - reszelte vörösre
lakkozott hosszú körmét egy fehér recepciós pult mögött ülő szőkeség. - Nem, fotózás lesz.
Igen... - itt hatalmasat pukkantott eperízű rágójával - ...profi fényképész. Ám amikor kinyílt
a lift ajtaja, gyorsan visszacsapta a fekete kagylót a helyére és a maga előtt heverő aktákat
felkapva kitipegett a pult mögül. Egy hosszú, fehér hajú, sötét öltönyt viselő férfi felé sietett.
- Üdvözlöm mister Hilton! - húzta feljebb már így is rövidnek mondható farmerszoknyáját
Caren. - Nincs fontosabb tárgyalás vagy ilyesmi, viszont ezeket a szerződéseket mindenkép-
pen alá kell írnia. Ezenkívül várja egy privát fotós, hogy a holnapi válogatást lefixálják. - vil-
lantotta fel tökéletes, hófehér mosolyát a recepciós.
- Köszönjük Caren, de a főnöknek rengeteg dolga van! - kapta ki az aktákat a meglepett
titkárnő kezéből. - Most pedig menjen a dolgára! Ide hallom, hogy csöng az a rohadt tele-
fon! - szapulta a szőkeséget egy alacsony, kopaszodó alak. Caren nagyot rágott a rágón és
csípőt riszálva bement a pult mögé, ahol kisvártatva ismét a füléhez emelte a kagylót és vad
csevegésbe kezdett.

Miután bezáródott a tölgyfa ajtó, amely az igazgató irodáját rejtette magában, a férfi leült a
hatalmas, iratokkal megrakott íróasztal mögé. Felnyitotta a laptopot és bejelentkezett.
- Uram! - pakolta az aktákat főnöke elé a kis alak, aki most hátrébb lépett és hagyta, hogy
aláírja a fontos iratokat. - Szeretném emlékeztetni, hogy holnapra írtuk ki a castingot...
A férfi sötéten a mellette állóra pillantott.
- Nem felejtettem el. - kopogtatta a tollat az asztal fedőlapján. - Vagy ennyire hígagyúnak
tartasz Yaken?
Az említett vadul megrázta a fejét és leült főnökével szemben, egy fotelbe.
- Van valami elintéznivalóm Sesshomaru? - kérdezte kicsit bátrabban.
A férfi elővett fekete aktatáskájából egy papírt.
- Igen! Rúgd ki ezeket a modelleket, ezt a szabót és ezt a két tervezőt! - dobta Yaken elé.
- Most!
A kis alak felvette a listát és átfutotta.
- De uram! - kezdte halkabb hangon. - Ki akarja dobni Gerardot is? Évek óta a legjobb
ruhákat adta ki a keze közül és nekünk is nagy bevételt hozott a munkája. Meg ott vannak a
gyerekei, akik most mennének egyetemre az államokba.
Sesshomaru az aktákra dobta a nevével fémjelzett íróeszközt és ujjait összeérintve hátradőlt
a fekete bőrfotelben.
- És most hatódjak meg? Engem nem érdekel a családi háttere, sem a gyerekei sorsa, sem
pedig az, hogy mit evett ma reggel. A legutóbbi kollekciója nagyon rossz volt és mindenki
tudja, hogy nálam mi a szabály. - majd az ajtó felé mutatott. - Tehát? Tudod, hol találod meg
őket!
Yaken nagyot sóhajtott, majd kislibazöld zakójából előhúzta telefonját és tárcsázott.
Amikor a vonal másik végén megszólalt a hívott fél, a férfi belekezdett a monológjába.
- Gerard? Csak azért hívlak, mert...

Erős kopogás után Caren libbent be az ajtón.
- Mister Hilton? Li Nawasaki. A fényképész. - mutatott a mögötte besurranó, alacsony,
fekete fiúra.
Sesshomaru felnézett az iratok közül és felállt.
- Foglaljon helyet! - mutatott az iroda átellenes végében álló fehér kanapéra. - Kér valamit
inni?
Li bólintott.
- Egy kávét kérnék, köszönöm! - tette le a gépét maga mellé, miközben leült.
- Két kávét aranyom! - csettintett a férfi, mire Caren felhúzta az orrát és kiment. - Hallgatom!
Meséljen valamit az eddigi munkáiról!
Li elővett néhány képet, amit átnyújtott Sesshomarunak.
- A bostoni Művészeti Egyetemen végeztem fotográfus szakon. Olyan hírességekkel dol-
goztam együtt, mint Sarah Midnight, Kenumo Kitane vagy Rin Sauno. De láthatja is a mun-
káimat, bár Rinről nincs képem, ugyanis őt éppen most szerződtették le. - csevegett
Nawasaki baráti hangon.
- Saraht és Kenumot is ismerem személyesen. - nézegette a lányokat ábrázoló képeket.
- De ez a Rin, ő teljesen ismeretlen.
Li mosolyra húzta a száját.
- Hát igen! Rin Sauno egy valódi csillag. - nevetve csóválta a fejét. - Nem hiszem el,
hogy nem hallott róla! Ő reklámozta tavaly az új BMW-t. Annyira jól csinálta, hogy közel
egymilliót adtak el belőle, csak Németországban.
Sesshomaru visszadobta a képeket, miközben Caren felszolgálta a kávét a kanapé előtti
üvegasztalra.
- Nekem akkor is csak egy név. - jelentette ki. - De ha ennyire hatékony, akkor miért nem
az én modelleim csapatát erősíti?
Li kényelmesen hátradőlt a kanapén.
- Rin után csak úgy kapkodnak az ügynökségek. Általában kéz alatt beszélnek meg vele
egy találkozót, majd horribilis összegért leszerződtetik. De Rin nem bírja sokáig egy helyen.
Mindenki irigy a sikereire és a pletykalapok is alaposan kikészítik. - kérdőn Sesshomarura
pillantott. - Maga nem olvasta őket?
- Én nem veszek meg olyan újságot, amiben nem írnak rólam vagy a birodalmamról. Mások
hitvány élete sem igazán izgat, tehát a válaszom nem. - vetette oda hanyagul a férfi és a
porcelán csészéért nyúlt, amiben a brazil feketekávé gőzölgött. - És most mennyiért kelt el?
Li összehúzta a szemöldökét.
- Rin egy rendes lány, nem egy projektben vettem vele részt és nem szeretem, ha úgy
tekintenek rá, mintha valami húsáru lenne. - fakadt ki a fotós, a férfi nem kis megdöbbenésére.
- Elnézést, hogy belegázoltam a lelki világába. - húzta fintorra a száját Sesshomaru, miközben
a képeket visszadobta gazdájuk ölébe. - Egyébként nem rossz, amit csinál. Találkozzunk holnap
délelőtt fél tizenegykor a harmadik emeleti csarnokban. Hozza a felszerelését is!
Li arca most ismét örömet sugárzott és boldogan vágta zsebre munkáit.
- Az anyagiakban természetesen megegyezünk, de ez függ az eladási aránytól is. - kezet ráztak.
- Akkor holnap.
A fotós felkapta a gépét és az ajtó felé indult, amikor Sesshomaru utánaszólt.
- Csak még egy kérdés! - állította meg Lit, aki azonnal megfordult. - Melyik divatház
szerződtette le?
Nawasaki szája mosolyra húzódott.
- Közelebb van, mint gondolná.

Csengett a telefon. Sesshomaru benyomta a Hívása van gombot és a titkárnője hangja töltötte
meg a szobát.
- Uram! Tudom, hogy azt mondta, ne zavarjam, de az öccse keresi a kettesen. - csicseregte
vidáman.
A férfi nagyot sóhajtott és benyomta az adott vonalat.
- Öcsém! Micsoda meglepetés! - jelentette ki keményen. - Mégis mi vitt rá arra, hogy felhívj?
Csak nem csődbe mentél?
A vonal másik végén gúnyosan felkacagtak.
- Nem adom meg neked ezt az örömöt, de köszönöm, hogy szóba hoztad. Az igazság az,
hogy jövő héten bemutatót tartok és szeretném, ha eljönnél. - mesélte az öccse.
- InuYasha! - nevetett a férfi. - Remélem ezt nem gondoltad komolyan? Mit keresnék én
ott a te vacak kis felvonulásodon? Jobb dolgom is van annál, minthogy a te szánalmas
produkciódat nézzem!
InuYasha érezhetően közömbösebb lett.
- Mégis mi az a roppant fontos dolog, ami megakadályozza azt, hogy elgyere? - kérdezte
dühösen.
Sesshoamru rántott egyet a vállán.
- Golfozni megyek. - jelentette ki egyszerűen. - Utána pedig homárvacsorára vagyok hivatalos.
Az öccse hangja szigorúbb lett, mielőtt letette volna a kagylót.
- Jó szórakozást, bátyám! - kezdte mérgesen. - Ja és még valami! Remélem a torkodon akad
valamelyik páncélos.
Sesshomaru nevetve tette vissza a telefont.

- Nem! Nem és nem! - kabálta másnap este Sesshomaru, miután megmutatták neki az aznapi
képeket, amelyket Li csinált. A modellek csalódottan rogytak a padlóra, hiszen még nincs
vége a napnak, Nawasaki értetlenül bámult a férfira és nem értette, mi a rossz abban, amit
csinált. A férfi kivett a fotókupacból egy képet és felmutatta. A fotón egy barna hajú lány
álldogált a tengerparton fehér, rövid selyemruhában. A modell, akiről az alkotás készült
előrébb lépett.
- Ki adta rád ezt a borzadványt? - kérdezte hűvösen, mire a modell remegni kezdett.
- Sue, az öltöztető. - válaszolta sápadtan.
Sesshomaru csettintett, mire Yaken melléugrott, kezében a listával, amin a modellek neve
szerepelt. Minden név mellett két rublika állt, megfelelt illetve nem megfelelt.
- Neved? - kérdezte a férfi.
- Youna. - felelte halkan.
Sesshomaru fagyosan nézett rá.
- Túl széles a vállad és nem vagy elég magas. Ki tanácsolta neked, hogy idegyere? - kérdezte
szigorúan.
A lány majdnem elsírta magát. - Tűnj a szemem elől!
Youna immár sírva rohant ki a teremből.
- Ki a fene mondta azt, hogy ilyen silány modelleket vegyetek fel? - ment oda a földön
kuporgó lányokhoz.
- Túl fiatal, túl öreg, túl kövér, túl vékony, túl nagy a csípője, túl lapos a melle... -azzal sorban
kidobta az előtte ülő modelleket, akik Youna példáját követve zokogásban törtek ki és
elhagyták a csarnokot. Végül két lány maradt, akikre nem mondott semmit.
- Ötvenből kettő. - húzta el a száját. - Micsoda meglepetés! Yaken írd fel a nevüket és Li,
kérem a velük készített fotókat!
Miután a férfi távozott, Yaken felvette a modellek adatait, akik örömükben átölelték egymást.

Amikor Sesshomaru belépett az irodájába, az asztalán egy fehér boríték hevert, rajta az
ő nevével. Miután felbontotta, egy meghívó csúszott a kezébe.
- Miért akarod annyira, hogy ott legyek InuYasha? - töprengett, miközben a fotellel az ablak
felé fordult és az egész falat beborító ablakon keresztül lenézett a nyüzsgő Japánra.

InuYasha szokás szerint a mobilján beszélt, amikor Sienna, a titkárnője lépett be az ajtón.
Fekete, mély dekoltázsú ruhája egyből felkeltette főnöke figyelmét, aki bontotta a vonalat
és várta az információkat.
- Uram, a bátyja van itt! - állt meg az íróasztal előtt. - Beengedhetem?
A férfi bólintott, de mielőtt a nő távozhatott volna gyorsan hozzátette.
- Van valami programod mára? - kérdezte mézes-mázos hangon.
Sienna játszotta egy kicsit az eszét, majd széles mosolyra húzta a száját.
- Nem, nincs, de ha lenne is, a te kedvedért lemondanám. - dobta hátra vállig érő, barna haját
és ringó
csípővel kilépett a folyosóra. - Parancsoljon, mister Hilton!
- Csak nem elfogadtad a meghívásom? - kérdezte komor, mégis fennhangon. - Minek
köszönhetem, hogy az ínycsiklandozó homárkákat lecserélted rám?
Sesshomaru helyet foglalt a szoba sarkánál felépített bárpult egyik székén.
- Nem vagy vicces! - kezdte komolyan. - Inkább légy boldog, hogy egyáltalán betettem
ide a lábam!
InuYasha gúnyosan rázni kezdte a fejét.
- Hát hogyne lennék boldog bátyám! Sőt! Megtisztelve érzem magam, hogy leereszkedtél
hozzám! - engedett meg magának egy széles vigyort InuYasha, ami fivérének cseppet sem
tetszett.
- InuYasha! Biztos vagyok benne, hogy nem csevegni hívtál ide. Tehát? - kérdezte, miközben
az előbb öntött konyakot forgatta a kezében.
InuYasha szürke öltönye zsebébe dugta a kezeit, de mielőtt hozzákezdhetett volna, Sienna
dugta be a fejét.
- Uram! - kezdte komolyan. - Hugo szólt, hogy kezdik a próbát. Ha akarja, megtekintheti.
InuYasha mosolygott.
- Tudod mit? - szólalt meg vidáman. - Ez még jobb, mintha elmondanám! Csatlakozz hozzám,
kedves bátyám és tekintsd meg a Silver Divatház idei kollekcióját! Egyet garantálok.
- komorodott el. - Ezúttal neked fog leesni az állad!
- Majd meglátjuk. - modta közömbösen Sesshomaru és a poharat letéve kisétált az irodából.
InuYasha követte, de mielőtt a bátyja után ment volna, megpaskolta titkárnője fenekét.
- Akkor este. - villantotta ki tökéletes fogsorát a férfi, mire Sienna csak kacsintott és
visszatért a munkájához.

A liftből kilépve egy hatalmas, elegáns terembe kerültek. Az aula közepén egy szürke kifutó állt,
körülötte fényképészek, tévések és riporterek. A kifutó két oldalán ezernél is több szék volt
felállítva, melyek a közelgő eseményt szimbolizálták.
- A díszítés még nincs kész. - ecsetelte InuYasha, miközben közelebb mentek a kicsiny
tömeghez.
Sesshomaru gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Lakberendezési tanácsot akartál kérni? - nézett hidegen az öccsére, de a férfi elengedte a
füle mellett a megjegyzést.
- Akkor, kezdjünk! - kiabálta a koreográfusnak, aki a hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy
megértette. Fejére kanyarította fejhallgatóját és intett a kezével.
Dinamikus zene bődült fel és két lány lépett ki a kifutóra, miközben egy bájos női hang
magyarázta, hogy a nézők mit is láthatnak a színpadon.
- Kellemes viselet hétköznapokon is. - mondta a narrátor, miután egy szőke modell fordult
meg a tengelye körül, aki rövid farmerszoknyát és hozzá illő, kicsit westernes felsőt viselt.
Sminkje inkább vetekedett egy farsangi karnevállal, de Sesshomarunak el kellett ismernie,
hogy öccse ezúttal tényleg kitett magáért.
- A zene egész jó, a lányok is kinéznek valahogy. - kicsit irigykedve bólintott. - Mit mondjak,
öcsém?! Ez egész jó!
- És most jön az igazi meglepetés! - csapta össze kezeit InuYasha az egy órás műsor végéhez
közeledve. - Jól nyisd ki a szemed!
A kifutó két oldalán felsorakozó lányok között az utolsó modell vonult fel és megállt a végén.
Ekkor kezdtek csak igazán villogni a vakuk és a riporterek felfelé ágaskodtak, hogy
mikrofonvégre kapják a lányt. A modell enyhén jobbra tolta a csípőjét és mosolyogva nézett
körbe, ahogy majd a valódi bemutatón is tenni fogja.
InuYasha a bátyját nézte és örömmel nyugtázta, hogy azt a reakciót kapta, amit várt.
Sesshomaru megbabonázva figyelte a lányt, akin egyetlen hibát sem tudott mondani. Derékig
érő, fekete haja tökéletesen ölelte körül arcát, amihez hasonlóan szépet még a férfi sohasem
látott. Csípője arányos, lábai hosszúak és formásak, melyet a rövid, rakott szoknya látni
engedett. Az alakja elsőosztályú és egy gramm felesleg sem volt rajta.
- Ő kicsoda? - kérdezte Sesshomaru, miközben szinte megbabonázva figyelte a modellt, aki
készségesen pózolt a fotósoknak.
InuYasha majdnem elnevette magát a bátyja arckifejezésén.
- Rin Sauno. - suttogta. - A legtökéletesebb modell a világon. Keresve sem találsz nála
jobbat! - nevetve csóválta meg a fejét. - Nem volt olcsó a kicsike.
Sesshomaru most értette meg, amit Li is mondott. Ezt a fantasztikus lányt tényleg úgy
adják-veszik, mint valami árucikket.
- Kétszer annyit adok érte, mint amennyit te fizettél. - mondta határozottan.
InuYasha nevetve megveregett a férfi vállát.
- Ennyire hülyének nézel? - indult el a kifutó felé, de amikor egy lengén öltözött modell
elment előtte, már inkább a lánnyal volt elfoglalva.
- Hé! Nincs kedved meginni velem egy kávét? - kérdezte nyájasan, mire a lány belékarolt
és elhagyták a termet.

Miután a biztonságiak kitessékelték a médiahajhászokat, a lányok visszavonultak a paraván
mögé. Rin lesétált a kifutó végén lévő lépcsőn és az öltözője felé vette az irányt.
- Biztosan nem valami kellemes dolog, ha ennyi vaku villog a szemedbe. - szólalt meg mögötte
egy hang, mire a lány megpördült a tengelye körül. Előbbi kedves arcán most komoly kifejezés
ült.
- Hozzá lehet szokni. - jelentette ki keményen.
- Mióta modellkedsz? - folytatta tovább a férfi. - Igazán profi vagy!
Rin idegesen kifújta a levegőt.
- Erre azt válaszolnám, hogy tinédzser korom óta, mire te, hú ez szép, mire én, köszönöm.
És megy mindenki a maga dolgára. - azzal hátat fordított és az ajtó felé indult.
- Lenne kedved velem vacsorázni? Mondjuk ma este? - kérdezte hirtelen.
Rin visszafordult és némi gondolkodás után rávágta.
- Felőlem. - azzal becsapta maga mögött az öltöző ajtaját, magára hagyva a mosolygó férfit.

- InuYasha! - nyitott be komoran és kopogás nélkül az öccse irodájába, ahol kínos meglepetés
érte. InuYasha felhúzta a nadrágját, a lány, akivel néhány perce távozott, gyorsan leugrott az
asztalról és lehúzta a szoknyáját, majd kiviharzott a helyiségből.
- Milyen jó, hogy eseknek van idejük munka közben kefélni. - jelentette ki gúnyosan.
- Fogd már be a szádat! - torkollta le az öccse. - Különben is, nem tanítottak meg kopogni?!
- És hagyjak ki egy ilyen ingyen mozit? - rázta meg a fejét mosolyogva Sesshomaru, majd
komolyra fordította a szót. - Te minden lányt így szerződtetsz? Magánfelvételivel?
InuYasha fintort vágott.
- Mit akarsz? - kezdte barátságtalanul.
- Rin Saunot. - jelentette ki egyenesen.
Most InuYashán volt a sor, hogy nevessen.
- Nem tudom elhinni, hogy nem értetted meg. - vette fel a zakóját és fogta össze hosszú,
fehér haját.
- Nem adom! Kínálhatsz fel bármennyit, süket fülekre találsz. - És most, ha megbocsátasz, de...
sürgős üzleti megbeszélésem van.
- A titkárnőddel? - kérdezte gúnyosan Sesshomaru. - És mit szól ehhez a feleséged?
InuYasha idegesen dobálta be holmiját a táskájába.
- Mit szólna? Itthon sincs. Malibun sütteti a hasát a kis barátnőivel. - babrált a zsebeivel.
- Hol a slusszkulcsom?
- Hogy vetted rá Rint, hogy itt dolgozzon? - kérdezte a férfi.
InuYasha szemeiben elégedettség tükröződött.
- Tudod, én sejtettem, hogy érdekelni fog, de ennyire? - nevetett. - Na jó, ha mindenáron tudni
akarod! Az egyik emberem biztos forrásból kiderítette, hogy Rin Sauno haza akar jönni, ide
Japánba és itt akar tovább dolgozni. - széttárta a kezeit. - Én pedig lecsaptam rá és remek
ajánlatot tettem neki.
- Mennyire volt mélyreható az ajánlat? - kérdezte a bátyja cinikusan, mire InuYasha összehúzta
a szemöldökét.
- Ha arra célzol, hogy ő ideadta-e magát nekem, úgy mint ez a kis lotyó itt az előbb, akkor
tévedsz. - igazította meg fekete nyakkendőjét. - Túl öntelt volt és én feladtam.
- Vagy csak van ízlése. - mosolygott Sesshoamru és kisétált az ajtón, magára hagyva fortyogó
öccsét.
Alig lépett ki bátyja az irodából, Sienna lépett be, angyali mosollyal az arcán.
- Indulhatunk? - kérdezte, de amikor látta, hogy főnöke nem mozdul, bezárta az ajtót. - Vagy itt
maradunk?
- Ugrott a ma este! - jelentette ki keményen és az iratok között kezdett turkálni. - Közbejött
valami.
- Á. - mondta csalódottan a nő. - Segítsek?
InuYasha fel sem nézett az aktákból.
- Keresd elő Rin Sauno aktáját. Most! - azzal tárcsázni kezdett.

Sesshomaru szürke limuzinjának dőlve, karbatett kézzel várta Rint, aki kisvártatva megjelent.
Rövid, rózsaszín koktélruhát viselt, ami remekül illett enyhén barna bőréhez. A férfi elismerően
bólintott, majd kinyitotta az ajtót és várta, hogy a lány beüljön, de meglepetésére Rin becsapta
maga előtt.
- Nincs kedvem vacsorázni. Fáradt vagyok, tehát egyedül fogsz útnak indulni. - jelentette ki
határozottan.
Sesshomarunak tetszett ez a nyers stílus.
- Akkor hazaviszlek. - próbálta ismét kinyitni, de a lány nekidőlt az ajtónak.
- Majd máskor. - mondta hűvösen. - Mit nem értesz ezen? - majd ellökte magát az autótól és
saját piros Ferrarijához ment.
Sesshomaru a távolodó kocsi után nézett és közben az járt a fejében, hogyan tudná a saját
ügynökségéhez csábítani ezt a kellemes jelenséget.

Rin becsukta maga mögött az ajtót, majd a fehér kanapéra hanyatlott. Lerúgta lábáról rózsaszín
magassarkúját és felkapcsolta a bútor mellett álló kis lámpát. Retiküljében kezdett kutatni és egy
apró dobozt vett ki belőle. Felült és a fekete dohányzóasztalra öntött belőle egy pirulát. A kis,
fehér, korong alakú gyógyszeren egy dollár alakú mélyedés volt. Rin kitöltött magának egy pohár
narancslevet és bevette a pirulát.
- Erre volt szükségem, nem pedig vacsorára. - suttogta maga elé, majd hátradőlt a bőrhuzaton,
lábát keresztbe rakta az asztalon és élvezte, ahogy lassan eltéved a körülötte kialakult képzelt
világban.