2. fejezet

Másnap reggel Rin hatalmas fejfájással ébredt. A kanapén
feküdt, kezei a földre lógtak és csupán rózsaszín fehérneműje
volt rajta. Miközben halántékát szorongatva felült, látta a
padlón a cserepeket, amelyek egykor a New Yorkban vett,
antik vázát alkották.
- Megint túlzásba vittem a dollarst. - vetette magát hasra a
fehér bútoron. - Ha így folytatom, egyszer felgyújtom a házat.
Ki a fene az? - öklözött bele a bőrhuzatba, amikor meghallotta
a csengő hangját, ami most még hangosabb volt, mint máskor.
- Máris megyek! - kiabálta, miközben magára kapta fehér,
térdig érő köntösét, amiről azt sem tudta, hogyan került oda.
Az ajtó kinyílt és Rin karikás szemei elkerekedtek.
- Te meg mit keresel itt? - húzta be a ház előtt álldogáló,
szakadt ruhát viselő alakot. - Elment az eszed?
A fiú ledobta magát a kanapéra és benyomta a szürke
távirányítón az Open gombot, mire a falra szerelt plazmatévé
Cintya Myron legújabb klippjét kezdte üvölteni.
- Halkítsd már le! - kapta ki az irányítót a fiú kezéből és
lejjebb tekerte a hangerőt. - Válaszolj a kérdésemre! Mit
akarsz itt Zin?
A fiú tetőtől talpig végigmérte a lányt.
- Megint belőtted magad, mi? - húzta vigyorra a száját.
Rin összekötötte maga előtt a köntöst és a bárpulthoz ment.
Kinyitotta a szekrényt és egy üveg ír whiskyt vett elő, amiből
öntött magának egy pohárral.
- Engem meg sem kínálsz? - kérdezte gúnyosan, mire a lány
nagyot sóhajtva megtöltött egy másik poharat. - Jeget is!
- emlékeztette Rint hangosan Zin.
Rin a kanapéhoz vitte az italokat, ahol maga is helyet foglalt.
- Elárulnád, mi a fészkes fenét keresel itt? - kortyolt nagyot
az alkoholból a lány. - Mondtam, hogy ne keress itthon!
Zin egy húzásra felitta a whiskyt, majd a lányra nézett.
- Igen, tudom, de meglepetésem van a számodra. - húzott elő
a zsebéből egy kis tasakot a fiú. - Minőségi anyag.
Rin kezébe vette a kis zacskót és megvizsgálta a fehér port.
- Ez mi? - kérdezte gyanakvóan.
- Heroin. A legjobb a piacon. - nyújtotta ki lábait Zin. -Nos?
Érdekel?
Rin visszadobta a drogot és elnevette magát.
- Pénz kell? - nyúlt a táskája után. - Akkor miért nem ezzel
kezdted?
Zin mérgesen tette a zacskót az asztalra.
- Nem lesz olcsó, ugye tudod? - mosolygott.
A lány kitöltött egy csekket, majd a fiú felé nyújtotta.
- Vidd innen ezt a vackot! - mondta hűvösen. - Ha lazítani
akarok, tudom, mihez nyúljak!
Zin a dollarst tartalmazó dobozt forgatta az ujjai között.
- Erre a vacakra gondolsz? Rin édesem, ez semmi. Ha igazán
meg akarsz nyugodni akkor lődd be magad ezzel és kész!
Figyelj! - fogta meg a kezét. - Itt hagyom, ingyen mintaként!
Próbáld ki nyuszikám, meglátod, nem fogod megbánni!
Rin a tasakot figyelte, majd megnyalta a szája szélét és Zinre
nézett.
- Van nálad tű?

Sesshomaru idegesen dobolt ujjaival az a asztalon. Miután
kideríttette Carennel Rin telefonszámát többször is fehívta,
de nem vette fel. A titkárnője haragos tekintettel lépett be
az irodába, karján néhány mappával.
- Jó reggelt, mister Hilton. - köszönt és a férfi őszintén
csodálkozott, miért ilyen szomorú a mindig flörtölő és vidám
lány. - Itt vannak az új modellek adatai, ahogy kérte!
Sesshomarut nem szokta érdekelni mások magánélete, de
mivel Caren már hónapok óta a jobb kezét alkotta a cégnél,
rászánta magát egy olyan kérdésre, amit nagyon ritkán tesz
fel.
- Valami baj van Caren? - érdeklődött.
A szőkeség keresztbe tette a mellkasa előtt a kezét és dühösen
belekezdett mondókájába.
- Nézze! Én tudom, hogy InuYasha a maga öccse, de ki kell
mondanom, hogy egy utolsó kurvapecér. - kelt ki magából a
lány.
Sesshomaru igyekezett elhessegetni a fejéből a tegnapi képet,
amikor rajtakapta öccsét az egyik modelljével.
- Erre csak most jött rá aranyom?! - kérdezte cinikusan.
Caren felhúzta az orrát és távozásakor becsapta maga mögött
az ajtót. Amint ismét egyedül maradt, felvette a kagylót és
InuYasha számát tárcsázta. Amikor a vonal végén megszólalt
az öccse, nem leplezte idegességét.
- Idefigyelj te degenerált! A te alkalmazottaiddal azt csinálsz,
amit csak akarsz, de ha még egyszer zaklatod a titkárnőmet,
én magam fogok csomót kötni arra a mindig virgonc farkadra.
- zúdította rá mérgét Sesshomaru.

- Ne kiabálj már, még csak reggel nyolc óra van! - kelt ki
álmosan InuYasha, fülén elmaradhatatlan mobiljával. - Caren
különben is eltúlozta azt a bókot, amit a múltkor tőlem kapott.
Sesshomaru vigyorra húzta a száját.
- Nem vagy egyedül? - kérdezte gúnyosan.
InuYasha megfordult és az ágyban fekvő két lányra nézett.
- De. - hazudta. - Csak későn jöttem haza, mert még kaptam
egy hívást Washingtonból.
- Nem érdekel a napirended! - válaszolta hidegen a bátyja.
- Csak azt akarom, hogy tudd! Tartsd magad távol az én
alkalmazottaimtól. Megértetted? - és amikor öccse mérges
morgását meghallotta, bontotta a vonalat.
InuYasha a sarokba dobta a telefont és felállt az ágyról, majd
káromkodott egyet, amikor belerúgott a padlón heverő üres
pezsgősüvegek egyikébe.
- Ébresztő! - kiabálta, mire a lányok mocorogni kezdtek.
- Öltözzetek fel aztán tünés! - adta ki a parancsot, miközben
magára húzta a nadrágját.
A két szőke modell álmosan pislogott és értetlenül néztek
egymásra.
- Reggeli? - kérdezte az egyik, miután nagyot nyújtózott.
InuYasha elnevette magát.
- Lakáskulcsot ne adjak?! - majd a karórájára mutatott.
- Három percetek van, hogy elhúzzátok a csíkot!
A lányok morcosan keresgélni kezdték a ruhájukat, felöltöztek
és kisminkelték magukat, miközben InuYasha zuhanyzott.
Amikor a férfi belépett a szobába, a modellek még mindig
az ágyon ültek és a körmeiket lakkozták.
- Mi ez itt? Kozmetika? - tárta szét idegesen vizes karjait.
A lányok mosolyogva figyelték főnökük kitörését.
- Nyugodj meg! Pár perc és megyünk. - mosolygott Lina, majd
Susanra nézett. - Nemde?
Susan hevesen bólogatott, miközben újabb adag lakkot kent
a körmére.
- És van itt még valami! - emelte meg száradó kezét Lina. - Az
anyagiak!
InuYasha nevetni kezdett.
- Komolyan? És mire fel? - kérdezte.
Lina felállt és szájon csókolta a férfit.
- Csak annyi, hogy a bemutató után a mi csekkjeinkre egy
kicsivel több kerüljön. - kényeskedett a szőkeség és csatlakozott
nevető barátnőjéhez.
InuYasha mosolyogva bólintott.
- Rendben. De két perc múlva ne legyetek itt!

Rin délután tért csak magához. A padlón feküdt meztelenül és
amikor behajlította a karját, égető fájdalom nyilalt a könyökébe.
Amikor kinyújtotta a kezét egy szúrás volt rajta, körülötte kezdett
kékülni.
- A kurva életbe! Holnap próba! - állt fel és futott ki a fürdőbe,
ahol víz alá dugta a sebet. - Halványodj már, kérlek!
Ekkor hallotta meg, hogy csörög a telefonja. Száraz kezével felvette,
miközben visszament a szobába, beült a kádba és engedni kezdte a
vizet.
- Rin Sauno. - és igyekezett kiszűrni a csobogó víz hangját.
- Végre! - szólalt meg a vonal másik oldalán a hang, amit a lány
egyből felismert.
- Á! A vacsorás idegen. - mondta mosolyogva. - Honnan tudod a
számom?
Sesshomaru elnevette magát.
- Előttem semmi nem marad titokban. Főleg, ha nagyon akarok valamit.
És téged nagyon akarlak.
Rin elmélázva simogatta az egyre magasabb vízszintet és egy kék
flakonból tusfürdőt öntött a kádba.
- Nem te vagy az egyetlen, aki rám pályázik. - mondta sokat sejtetően.
- Azt hiszem félreérted. - mondta a férfi. - Mint modellt akarlak. - majd
egy kis szünet. - Mi ez a hang?
Rin úgy érezte, ez jó alkalom lesz, hogy visszavágjon az előző mondatért.
- Fürdöm. - búgta halkan.
- Ilyenkor? - kérdezte Sesshomaru és igyekezett, hogy hangja nyugodt
és kimért maradjon. - Délután?
- Ha az ember a maga ura, azt csinál és akkor, amikor és amit akar.
- mondta a lány és bontotta vonalat, majd elmerült a habos vízben.

Sesshomarut Yaken hozta vissza a jelenbe.
- Meghoztam a terveket a következő projektről és itt vannak azok a
képek, amiket arról a bizonyos Rin Saunoról találtam. De uram, azt
hiszem, most fontosabb az üzlet, mint azok a képek...
- Hagyj magamra! - utasította Yakent, aki kissé sértődötten ment ki az
irodából.
Sesshomaru felütötte a kék mappát és lapozgatni kezdte a lefűzött
képeket. Rin a legváltozatosabb munkákat vállalta el. Reklámozott
autót, utazást, bútorokat, sampont. Modellt állt estélyi, menyasszonyi és
koktélruhákhoz is, de aminek a férfi a legjobban örült, fehérneműnek is.
- Nahát Rin! - mondta, miközben ujjaival végigsimította a képet.

Másnap reggel InuYasha a kifutó végén állt és a próbát figyelte. Rin
csúcsformában volt, szinte ragyogott. A férfi elégedetten tapsolt, amikor
a lányok felálltak a záró pózba.
- Minden elismerésem. - veregette meg a koreográfus vállát a férfi. - És
nektek is. - fordult a modellekhez, akik mosolyogva vették a dícsérő
szavakat. - Tehát mehettek is. Rin! Egy percre!
A lány lement a lépcsőn és helyet foglalt a férfi mellett.
- Nem kaptál mostanában ajánlatot? Konkrétan a bátyámra gondolok.
- mondta keményen.
Rin elmosolyodott és keresztbe tette a lábát.
- Nem szoktam elárulni a munkaadóimat. Főleg nem így. - válaszolta
mérgesen.
InuYasha megadóan felemelte kezeit.
- Tudom, de a bátyám a legnagyobb vetélytársam. Ő mindent megkap,
amit csak kinéz magának.
Rin elmosolyodott.
- Akkor velem rossz lóra tett. - majd felállt és besietett az öltözőjébe.

Rin kilépett a Divatház ajtaján és Sesshomaruval találta magát szemben.
- Vacsora? - kérdezte hidegen.
- Te nem adod fel! - rázta a fejét a modell, miközben beült a férfi
kocsijába.
- Nem vagyok egy feladós típus. - válaszolta higgadtan, miközben
beindította az autót és a főútra kormányozta.
- Azt látom. - fürkészte a férfi arcát a lány. - De miért én? Az ilyen úri
fickók, mint te, minden ujjukra kapnak tíz nőt. - elmosolyodott. - Ott
az öcséd. Rajtam kívül szerintem már az összes modellt meghúzta.
- InuYashának nincs ízlése. - válaszolta Sesshomaru. - Mindenkit
megdönt, aki hagyja. Egyszer ez lesz a veszte.
- Ezek szerint én különleges vagyok? - kérdezte Rin.
Sesshomaru akarata ellenére elmosolyodott.
- Igen. A többiekkel ellentétben te nemcsak ragyogó modell vagy,
hanem egy ritka szépség is.


Az Alvarez főpincére készségesen vezette őket oda az egyik legjobb
asztalhoz, ami egy mesterséges tóra nézett.
- Gyönyörű a kilátás. - mondta őszintén Rin, miközben a pincér
alátolta a selyemhuzattal bevont széket.
- Remek. - mondta a férfi és elővette az étlapot. - Együnk! Farkaséhes
vagyok!
Rin böngészni kezdte a listát.
- Egy pohár ásványvizet kérnék. - mondta.
- Azt már nem. - állította meg a pincért Sesshomaru, mielőtt felírhatta
volna a rendelést. - Hozzon roston sült lazacot és libamájat panírozva.
Mellé rizset és kaviárt. Inni pedig egy üveg száraz pezsgőt!
- Máris. - bólintott a pincér.
Rin mérgesen összehúzta a szemöldökét.
- Én nem vagyok éhes. Csak azért jöttem el, hogy nehogy azt hidd,
le akarlak rázni.
- Egész nap dolgoztál. Ne mondd, hogy nem vagy éhes. - mondta
kicsit idegesen a férfi.
- Figyeltetsz? - könyökölt fel az asztalra a lány. - Egyébként hozzá
lehet szokni. Hiszen ezt csinálom már öt éve.
- Most viszont nem dolgozol, hanem velem vagy és enni fogunk.
Ha tetszik, ha nem. - parancsolta Sesshomaru, miközben letették
eléjük a fogásokat.
- Én akkor sem eszem. - makacsolta meg magát Rin.
- Láss hozzá! - vette fel az evőeszközöket a férfi. - Addig nem
megyünk haza!
Rin dühösen engedelmeskedett. Miután üres lett a tányérja,
flegmán Sesshomarura nézett.
- Elégedett vagy? - kérdezte közönyösen, mire a férfi bólintott.
- Nahát Hilton! - lépett az asztalhoz egy őszes hajú férfi. - Mit
keresel itt? - majd a lányra nézett. - Ráadásul nem is akárkivel!
- George! Bemutatom Rin Saunot. Rin, ő itt George Wattson.
A legfontosabb külföldi partnerem. - kezet ráztak. - Ülj le!
- kínálta hellyel a vendéget, aki elfogadta és beszélgetésbe
kezdett a férfivel
Rin felállt.
- Elnézést, de ki kell mennem. Azonnal jövök! - mondta és
elindult a mellékhelyiség felé.

A wc-be lépve feltépte az egyik kabin ajtaját és magára zárta.
Leguggolt a csésze elé és mutatóujját ledugta a torkán. Néhány
másodpercig öklendezett, majd az előkelő vacsora a csészében
landolt. Miután összeszedte magát, felegyenesedett és igyekezett
nem foglalkozni azzal, hogy remeg a lába. Megtörölte a száját
egy darab papírral, aztán kilépett, hogy megmossa a kezét.
- Ez a női mosdó! - mondta határozottan az előtte álló férfinek.
Sesshomaru elengedte a füle mellett a megjegyzést és egy pohár
vizet nyújtott a lánynak, aki elfogadta. - Gyerünk, oktass ki
nyugodtan!
A férfi azonban ölbe vette a csodálkozó lányt.
- Most hazaviszlek. - azzal kisétált vele az étteremből.