3. fejezet

Sesshomaru a hálószobába vitte Rint, ahol lefektette a piros takaróval
borított franciaágyra. A lány sápadt volt és egész testében remegett.
- Pihend ki magad! - utasította a férfi a modellt, miközben betakarta
egy paplannal. - Holnap délben jelenésed van!
Rin csodálkozó arckifejezést öltött.
- Kinél? Hol? - érdeklődött fásult hangon.
Sesshomaru megemelte a lányt és felrázta a párnákat.
- Doktor Yumimotonál. Ő a legjobb a szakterületén. - válaszolta a férfi
hidegen és visszaengedte Rint.
- Mi a szakterülete? - kérdezte ijedten.
- A bulímia. - tette a kezét a modell homlokára, hogy ellenőrizze a
lázát, ami most már lejjebb ment.
Rin vadul rázni kezdte a fejét.
- Nem, én nem megyek orvoshoz! Nem vagyok beteg! - ellenkezett.
- Holnap délben a rendelőjében fogsz ülni és punktum. - zárta le a
vitát Sesshomaru és elindult az ajtó felé. - Aludj!
Rin felült és vádló tekintettel méregette a távozni készülő férfit.
- Ki vagy te, hogy így uralkodsz felettem? - kérdezte, de nem kapott
választ. Sértődötten lefeküdt és nagy nehezen elaludt.

Másnap reggel friss kávé illatára ébredt. Amikor kinyitotta szemeit
az első, akit meglátott Sesshomaru volt, aki az ágy mellett ült egy
piros fotelben.
- Jó reggelt! - mondta enyhe mosollyal az arcán. - Hogy vagy?
Rin felült és az éjjeliszekrényre készített sárga bögre után nyúlt, amiben
forró kávé gőzölgött.
- Mit keresel te itt? - kérdezte, valamivel kedvesebb stílusban, mint
tegnap.
A férfi keresztbe tette a lábát és kezeit összekulcsolta az ölében.
- Felügyelek arra, hogy délben biztosan átlépd Dr. Yumimoto szobájának
küszöbét. - nézett a lány barna szemeibe, melyek fáradtságról és
kimerültségről tanúskodtak. - Ma dolgozni sem mész be. Üzentem a
titkárommal az öcsémnek, aki duzzogva ugyan, de belement.
Rin a fehér falhoz csapta a bögrét. A férfi meglepődött, de nem
mozdult meg.
- Ez az én életem! Nem megyek sehová! És te is takarodj innen a
francba! - kiabálta.
- A bulímia komoly betegség. És te beteg vagy Rin! -emelkedett
meg Sesshomaru és leült a lány mellé az ágyra.
A modell megdörzsölte a fejét és visszazuhant a párnára.
- Miből gondolod, hogy nemcsak összeettem valami vackot?
A férfi nevetni kezdett.
- Te kis fruska. Modellekkel dolgozom a fenébe is, nem te vagy az
első, aki ehhez a módszerhez folyamodik, hogy megtartsa az alakját.
- simogatta meg Rin kezét.
- Még mindig különlegesnek gondolsz? - kérdezte a lány hirtelen.
Sesshomarut meglepte, de bólintott.
- Igen, annak tartalak. Bár az előbb úgy viselkedtél, mint egy
éretlen kis ribanc. - csókolta meg a lány ujjait.
Rin lassan felült és felhúzott térdeit körülölelte.
- Közel négy éve küzdök vele és félek, hogy már olyan stádiumban
vagyok, ami nem gyógyítható. - kezdte halkan. - Ezért nem akarok
orvoshoz menni. Nem akarom tudni, mennyi van még hátra.
- felnézett a férfire. - Megölelnél?
Sesshomaru először vonakodott, aztán mégis karjaiba zárta a lányt.
- Mi lenne, ha mesélnél. - mondta hirtelen a férfi. - Az életedről.
Rin elhúzódott és nagyot sóhajtott.
- Rendben, de ehhez muszáj... - azzal hátradőlt és kihúzta a felső
fiókot. - Remélem nem baj. - majd meggyújtotta a szájába vett
cigarettát.
Sesshomaru mérgesen nézett rá.
- Van még valami, amivel mérgezed magad, vagy csak ezek. - kezdte
dühösen, mire Rin elmosolyodott és felhúzta a felsője ujját.

InuYasha dühösen lépett ki a liftből és bátyja irodája felé lépkedett.
- Mégis mit képzel? Rin az én modellem. - de mielőtt betört volna a
helyiségbe, egy szőke lány toppant elé.
- Nem hívtál fel te görény! - suttogta vészjóslóan Caren és megragadta
a férfi zakóját.
- Nyugodj már meg az istenit! - szabadította ki magát a vörös körmök
közül. - Ezt majd megbeszéljük máskor. Most jelents be!
Caren cinikus mosolyra húzta a száját.
- Az nehéz lesz, mert a bátyád nincs benn. - közölte és kedvesebb
hangon a férfihez bújt. - Telefonált és ma nem is fog bejönni. Szóval
bepótolhatnánk azt az elmaradt randit.
És amikor látta, hogy InuYasha rááll a dologra maga után húzta a
főnöke irodájába.

- Érettségi után elmentünk bulizni a lányokkal, hogy megünnepeljük,
vége a vizsgáknak. Ott találkoztam egy fickóval, aki azt modta,
hogy modellügynöksége van és én elmehetnék hozzá egy próbára.
A fotók nagyon jók lettek és onnantól kezdve felfelé vitt az út
- szívott bele a cigarettába Rin, majd kifújta a füstöt. - Olyan
projektekben vettem részt olyan emberekkel, amiről mindig is
álmodtam. És tényleg olyan volt, mint egy álom. - ismét szájába
vette a cigit és mélyen letüdőzte. - Isteni volt.
Sesshomaru érdeklődve hallgatta.
- És mi romlott el? - kérdezte.
Rin a férfi arcába fújta a füstöt, de annak a szeme sem rebbent.
- Csak nem dohányzol? - kérdezte gyanakodva és arcán pajkos
mosoly bújt meg.
A férfi elhúzta a száját.
- Leszoktam, évekkel ezelőtt. - mondta komolyan.
Rin Sesshomaru szájához emelte a félig elszívott szálat, mire a
férfi beleszívott, aztán a lány arcába fújta a füstöt, aki elnevette
magát.
- Köszönöm. - mondta mosolyogva és ezúttal saját szájába tette.
- Hol is tartottunk? Ja, igen, hogy mi romlott el. - hangulata, mely
eddig jó volt, most komorabb lett. - Az egy versenyistálló volt.
Ahhoz, hogy a legjobb legyél, hajtanod kellett. Megállás nélkül.
És egy idő után az ember bekattan. - elnyomta az elé rakott
hamuzóban a csikket és újabbra gyújtott. - Mindenki úgy ismert,
mint Rin a csodaszép, tökéletes modell. Én pedig játszottam a
jókislány szerepet, mert ezt kívánták. Babákat meg diákruhákat
reklámoztam. Csakhogy én többre vágytam. - a férfi felé nyújtotta
a szálat, aki ismét beleszívott. - Nemcsak tiniknek kezdtem
reklámozni. Fehérneműket és efféléket. - húzta meg a vállát a lány.
- Ezt tudom. - mondta a férfi, miközben felidézte magában a
képeket, melyeket Yaken hozott neki.
- Melyik volt a kedvenced? - kérdezte csilingelő hangon Rin,
miközben a tárcába hamuzott.
A férfi elmosolyodott.
- A párducos. Amikor a tengerparton fekszel a homokban.
Lenyűgözött a látvány, elismerésem. - tette hozzá komolyan, majd
ismét beleszívott a cigarettába. - Izgató.
- Rád is így hatott? - érdeklődött a modell.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. - igazította meg
magán az öltönyt Sesshomaru.
Rin elmosolyodott.
- Járni kezdtem egy angol sráccal. Felszedtem pár kilót. Tudod,
randi meg ilyesmi. Aztán jött a bulímia, amit egy lány ajánlott.
Akárcsak a drogot. Két éve élek ezzel a szeméttel, kezdetben
füves cigi, aztán LSD, ecstasy, sokáig dollars és nemrégiben a
heroin. - a férfi hideg szemeibe nézett. - Szép, mi? - azzal újabb
cigarettára akart gyújtani, de Sesshomaru elkapta a kezét.
- Elég ennyi. - mondta fagyosan.
- A szüzességemet tizenhét évesen veszítettem el. Egy nálam
tizenkét évvel idősebb modellel, aki rászoktatott a cigire.
Íme Rin, a csodálatos, drogos, bulímiás szajha.
- Ne mondd ezt! - nézett rá a férfi keményen.
Rin feltérdepelt az ágyon és kezei közé vette Sesshomaru
arcát.
- Neked kellek? Így is, hogy tudod, milyen vagyok?
A férfi átkarolta a derekát és visszafektette az ágyra.
- Most pihenj egyet, mert két óra múlva indulunk.
- aztán felvette a csésze darabjait és ki akart menni a szobá-
ból.
- Mindenem a kifutó. - bukott ki a lányból. - Hiába történtek
meg velem ezek a dolgok, én csak ott érzem magam igazán
jól. Ott vagyok önmagam. Sohasem léptem fel úgy, hogy be
voltam lőve vagy részeg lettem volna. Én tisztelem a szakmám.
Mint semmi mást a világon.
Sesshomaru elmosolyodott.
- Na, ezt mondd holnap a dokinál!

- Hát ez fantasztikus volt. - nyögte Caren az iroda padlóján
fekve, mellette InuYasha, ugyancsak kifulladva.
- Aha. - ismerte be a férfi és magához ölelte a lányt.
- Mikor ismételjük meg? - érdeklődött nyájasan Caren,
miközben a hátára nyomta a férfit és ráült.
- Akár most is, ha van még benned enegria. - csillogott
InuYasha szeme, majd hagyta, hogy kezdetét vegye
egy újabb őrült óra.

- Vészes volt? - kérdezte Sesshomaru, mikor kijöttek
az orvosi rendelőből.
Rinnek be kellett ismernie, hogy az öreg nagyon rendes
ember és valóban megértő.
- Nem, nem volt az. - mosolyodott el a lány és a férfihez
bújt. - Hazavinnél?
- Persze. - válaszolta Sesshomaru és kikapcsolta az autó
riasztóját.

Hétfő reggel Rin kipihenten lépett be a Silver Divatház előtermébe.
Társai mosolyogva köszöntötték, akárcsak főnöke, akivel
tisztázták a helyzetet. Az egyedüli, akivel nem tudott dűlöre
jutni, az Sesshomaru volt. Annyi lehetősége lett volna arra, hogy
randira hívja azután a balul sikerült este után, de nem tette meg.
Nyilván minden modellel eljátsza ezt, aki valamilyen problémával
küzd. Még akkor is ezen morfondírozott, amikor belépett az
öltözőjébe.
- Rin! Oh my god! Olyan beautiful vagy! - áradozott a fodrásza
és egyben sminkese Hotano Kanesi. A fiú extrém, felfelé álló
haja csak úgy villogott a sok zselétől, sárga tupírfésüjét az ujjai
közt forgatta.
Rin igyekezett nem elnevetni magát azon, ahogy az angolul nem
valami jól beszélő Hotano a mondataiba illeszti az idegen szavakat.
- Köszönöm Hotano. - majd puszit adott az arcára és leült a
székbe, hogy a fiú megkezdhesse a munkáját, ugyanis már csak
néhány óra volt a bemutatóig. - Új felső? - simította végig a
kék kasmírpulóvert a lány.
Hotano megölelte saját magát.
- Hát nem szép?! - vigyorgott és Rin biztos volt benne, hogy a
rózsaszín keretes napszemüveg mögött a szemei is örülnek.
- Phillip vette.
- Ő hogy van? - érdeklődött a modell, miközben Hotano ketté-
választotta a hajzuhatagot.
- Nem valami jól. - mondta mosolyogva. - Influenzás a kicsike.
De főztem neki reggel meleg teát és húslevest, hogy kúrálja
magát. - majd elvette a felé nyújtott hajcsavarót. - Köszi darling!
És te honey? Mi van veled? - érdeklődött azon a sipító hangján,
amitől a lányt megint elkapta a nevetés.
- Kezelnek a bulímiával. - mondta mosolyogva.
Hotano megállt a kunkorításban és a tükörből a lányra nézett.
- Édesem! Áldom azt a szentet, aki rávett erre. Csak tudnám,
akkor miért nem jöttél velem? - morfondírozott. - Láss csodát!
Én most a legjobb súlyban vagyok és már a gyógyszert sem kell
szednem.
Rin elégedetten mosolygott és újabb csavarót nyomott a közben
énekelni kezdő fiú kezébe.

Az elit vendégek elfoglalták helyüket, a színes fények bekapcsolva
villogtak a még üres kifutón. A fotósok és tévések is befészkelték
magukat a legjobb helyekre és rezzenéstelen arccal várták a kezdést.
A koreográfus kiadta az utolsó instrukciókat és amikor este tízet
ütött az óra kezdetét vette a show, ami fergetegesre sikeredett.

A bemutató végén Rin a riporterek gyűrűjében ácsorgott és
igyekezett minden kérdésre válaszolni.
- Rin! Igaz, hogy ezentúl itthon dolgozik majd?
- Rin! Milyen az új munkája? Hogyan jön ki a főnökével?
- Miss Sauno! Még mindig szingli?
-Rin! Igaz, hogy a Silver Divatház legnagyobb vetélytársával
randevúzik?

- Micsoda neveletlenek ezek a firkászok! - veregette a távirányítóval
karját Yaken, miközben a szeme sarkából főnökét figyelte. - Szóhoz
sem jut az a szerencsétlen.
Sesshomaru az irodájából nézte végig a bemutatót. Keserű mosolyra
húzta a száját, amikor a kritikusok elimerő szavakat mondtak a közel
egy órán keresztül tartó színes felvonulásról. Bár ő mindebből csak
Rint szűrte ki, akit most munka közben láthatott. Valódi bevetésen.
- Igen. - suttogta maga elé. - Ő valóban erre a pályára termett.
- Sesshomaru? - kérdezte a titkára komolyan. - Miért nem ment
el a bemutatóra? Volt rá meghívója, vagy nem?
A férfi bólintott.
- Akkor? Ennyire utálja az öccsét? - érdeklődött Yaken.
Sesshomaru nem akarta elárulni, hogy csak azért nézte inkább innen
végig a műsort, hogy Rin figyelmét ne vonja el, aki így maximálisan
a munkájára tudott koncentrálni.

Rin magára kapta fehér selyemszoknyáját és hozzá tartozó felsőjét,
amikor nyílt az ajtó. Mosolyogva fordult meg, de nem az állt előtte, akit
várt.
- InuYasha! Te mit keresel itt? - kérdezte és igyekezett fenntartani a
kedves látszatot.
A férfi elismerően tapsolni kezdett.
- Fantasztikus voltál Rin. A kurva életbe is gyönyörű! - ült ki egy
hatalmas vigyor az arcára.
- Köszönöm. - mondta a modell és felvette táskáját.
- Kár, hogy a bátyám nem látta. - sütötte el fegyverét InuYasha és
figyelte a lány reakcióját.
- Nem volt itt? - kérdezte Rin csalódottan, mire InuYasha megrázta a
fejét.
- Nem. Pedig te megérdemelted volna a figyelmet. - simított ki egy
tincset a lány arcából, mire a lány hátrált egy lépést.
- Nézd! Elég fáradt vagyok, úgy hogy ha nem bánod, most... -majd
befejezte a mondatot, amikor a férfi nevetni kezdett.
- Hülyéskedsz? Bulizzunk egyet! - mosolygott sokatmondóan.
- Ehhez fáradt vagyok, talán majd máskor.
InuYasha elkapta a karját.
- Nyugi, kétszemélyes, privát bulira gondoltam. - csókolta meg a lány
még mindig parfümtől illatozó nyakát. - Nem fogod megbánni.
- Én nem... - ellenkezett Rin.
InuYasha a lányra nézett.
- Ha a bátyám miatt van, akkor őt felejtsd el. Szerintem boldogan
múlatja otthon az időt a nejével. - hazudta flegmán a férfi és
vigyorra húzódott a szája, amikor látta Rin arcán a ledöbbenést.
- Akkor?
Rin szájon csókolta InuYashát és beletúrt hosszú hajába.
- Miért ne!