4. fejezet

InuYasha lakása a város egyik felhőkarcolójának tetején helyezkedett el.
Miután leparkolt autójával az alagsori garázsban, kisegítette Rint.
- Ne lógasd az orrod! - simogatta meg a lány haját a férfi, miközben
igyekezett magába szívni a modell illatát. - A bátyám már csak ilyen.
Tudod, igazi jótét lélek. - nevetni kezdett. - Persze a maga módján.
- Engem nem érdekel Sesshomaru. - jelentette ki határozottan Rin, de
belül annyira ideges volt, hogy legszívesebben földhöz vágott volna
valamit.
- Helyes. - húzta mosolyra a száját InuYasha és alig záródott be a
lift ajtaja, máris magához húzta a lányt. - Csak te és én. - majd meg-
próbálta megcsókolni, de a modell elhúzódott.
- Ne itt! - tolta el magától a férfit, aki kelletlenül, de bólintott.

- Gratulálunk főnök! - nyomott a belépő InuYasha kezébe egy üveg
vodkát a koreográfus, aki már igencsak felöntött a garatra. - Igyál!
Rin csodálkozva nézett szét az egykor hangulatosan berendezett
nappaliban, ahol most minden a feje tetején állt. A zene bömbölt, a
modellek és a stáb tagjai szinte már részegen tomboltak, miközben
üvegek és ételmaradékok voltak szanaszét a perzsa szőnyegen és
a bútorokon, amelyek nem lehettek olcsók. InuYasha beljebb tessé-
kelte vendégét.
- Iszol valamit? - súgta a modell fülébe, miközben átkarolta a derekát.
- Egy gintonicot. - mondta Rin, aki kezdte kényelmetlenül érezni
magát. Ebben a világban élt, amikor nem modellkedett és a züllés
most nagyon is csábítónak tűnt. Tudta, hogy egyvalaki megállíthatná.
Csakhogy ő otthon van a feleségével. Egy húzásra megitta az italt,
amit InuYasha a kezébe adott. Piszkos, mázlista kurva.
- Azt hiszem, kezdesz feloldódni. - húzta végig a száját a férfi Rin
arcán. - Ez tetszik.
- Kaphatok még egyet? - tolta a poharat InuYasha mellkasának.
- Vagy tudod mit? - kapta fel az asztalról az üveget. - Inkább
egyből többet.
- Ideges vagy? - kérdezte mosolyogva a férfi.
Rin nagyokat kortyolt az üvegből.
- Nem. - mondta keményen. - Miért lennék ideges?
InuYasha a szájához húzta a lányt és a fülébe súgta.
- Lazítsunk. - majd felemelt egy kicsiny tasakot. - Benne vagy?
Rin a zacskót bámulta és tudta, kitől van az anyag.

Sesshomaru hiába csengetett, senki nem nyitott ajtót. Aztán meg-
unta a várakozást és elindult a kapu felé. De előbb látta, ahogy
egy szakadt ruhás alak valamit beletesz a postaládába. Miután a
fiú körülnézett és kilépett a járdára, a ládához ment és kivette a
benne található kis csomagot. Amikor kibontotta, egy adag heroint
és egy új injekcióstűt talált benne. Sesshomaru zsebre vágta a
drogot és a tűt, majd a nem messze jutott alak után futott. Miután
utólérte, nagyot lökött rajta és maga felé fordította.
- Ki vagy te? - kiabálta mérgesen.
A fiú megfogta a férfi kezét és megpróbálta lefejteni magáról.
- Hagyjon békén! Mégis ki a fasz vagy te? - kérdezte meglepetten.
Sesshomaru megrázta a fiút a kabátjánál fogva.
- Nem válaszoltál a kérdésemre! - üvöltötte dühösen. Mindig
hideg szemei most szikrákat szórtak. - Ki vagy te?
- Kitamo Nokase, de mindenki csak Zinnek ismer. - adta fel a
fiú, miután látta, jobb, ha együttműködik.
- Díler vagy? - kérdezte Sesshomaru, akinek dühe cseppet sem
lankadt.
A fiú hevesen bólogatott.
- Szóval tőled kapja Rin ezt a szemetet. - suttogta vészesen a
férfi.
Zin ismét kapálózni kezdett.
- Ő kérte! Ő hívott fel! Elmondta, hogy gyógyul a bulímiából és
nehezen állja meg, hogy ne hányja ki a kaját. Esküszöm! Ő hívott
én pedig hoztam.
- Mióta szedi ezt? - vette elő zsebéből a zacskót.
Zin még jobban megijedt.
- Csak egyszer lőtte be magát ezzel. Esküszöm! - remegett meg
a félelemtől a fiú hangja. - Én is ott voltam. Elszállt tőle, meg levet-
kőzött és táncolt a kanapén.
Sesshomaruban felébredt a zöldszemű szörnyeteg.
- Te lefeküdtél egy belőtt lánnyal? - suttogta erőtlenül.
Zin még jobban rázni kezdte a fejét.
- Nem! Nem! Esküszöm az égre! Hozzá sem nyúltam, tényleg!
Amikor láttam, hogy nagyon kiütötte magát, otthagytam. De
másnap felhívtam és minden rendben volt. - próbált kiszabadulni
a férfi kezei közül, kevés sikerrel.
Sesshomaru ujjait a fiú nyakára szorította.
- Idefigyelj te kis mocsok! Ha még egyszer meglátlak a környéken,
én magam fogom neked túladagolni ezt a szemetet, de nem a szádon,
hanem a seggeden keresztül. Megértetted? - azzal a legközelebbi
kukára dobta Zint.
A fiú felállt és letörölte a szája szélén lefelé folyó vért, miközben
lassan bólintott.
- Tudom, hogy ez a szarság mi alapján működik. Én biztosra akarok
menni, hogy soha többé nem zaklatod Rint. - húzott elő egy fekete
kis füzetet a belső zsebéből és ráfirkált valamit. Majd kitépte a
lapot és a fiú elé dobta. - Ötmillió. Remélem ennyi elég lesz.
Zin felemlte a csekket és kidülledt szemekkel figyelte a hétjegyű
összeget. Aztán Sesshomarura emelete tekintetét.
- Engem az életben többé nem lát.

InuYasha bezárta a barna ébenajtót maga mögött.
- Foglalj helyet szivi! - itta ki az utolsó csepp vodkát a pohárból,
mielőtt a földre dobta. - Helyezd magad kényelembe!
Rin ledobta magát az ágyra és lerúgta a cipőit. Majd érdeklődve
figyelte, ahogy a férfi egy üvegasztalt húz eléjük.
- Nincs tűd? - kérdezte a modell.
InuYasha elnevette magát.
- Ehhez nem kell tű kicsim. - suttogta és egy vékony csíkot húzott
az asztalra. Aztán befogta az egyik orrlyukát, míg a másikba
beszippantotta az anyagot. Rinre nézett, miközben mélyen
leszívta a port. - Ez kokain.
Rin megnyalta kiszáradt száját.
- Én ezt még nem próbáltam. - mondta erőtlenül.
InuYasha nevetni kezdett.
- Akkor itt az ideje édesem. Na! Apuci kedvéért! - szórt még
egy csíkot az asztalra. - Nem fogod megbánni! - lehelte a
lány nyakára a szavakat, aki megborzongott. Majd előredőlt
és megismételte azt a folyamatot, amit az előbb a férfi csinált.
Szúrós érzés borította be az orrát és köhögni akart, de mégis
beszívta a port.
- Ügyes vagy! - mondta elégedetten InuYasha, miközben
cigarettára gyújtott.

Néhány perc elteltével Rinben dolgozni kezdett az anyag.
Furcsa fények villantak a szeme előtt, apró, virág alakú
formák keringtek a levegőben. Aztán egy száj tapad az
övére, de nem látta kié, mert a fények túl erősek. Csak
viszonozta a nikotin ízű csókot, ami erősebb lett. Valaki
simogatja a hasát, de nincs ereje felemelni a kezét. Feje
hátrahanyatlott és élvezte a virágok tarkaságát, amelyek
folyamatosan a szeme előtt keringenek.
- Virágok. - suttogta Rin szenvedélyesen. - Milyen szépek!
- Igen. - hallotta távolról a férfi hangját, aki azzal küszködött,
hogy levegye a lány szoknyáját. - Egy istennő vagy. És
virágot érdemelsz. Sok virágot Rin Sauno.
Rin az ágyon feküdt és egy arc jelent meg a feje fölött. Az
a férfi, akinek már a puszta hangja is felizgatta. Az a férfi,
aki otthonhagyta a feleségét, hogy most vele legyen.
- Itt vagy. - suttogta szerelmesen. - Ide jöttél.
- Igen. - nyögte a férfi, miközben a lányra feküdt. - Itt
vagyok.
- Tudtam, hogy szeretsz engem. - kulcsolta a férfi
dereka köré lábait. - Engem. Sesshomaru.
InuYasha mérgesen nézte az öntudatlan lányt.
- Mi van? Én InuYasha vagyok, te rohadt kurva! - állt
fel dühösen és kiment a szobából, hogy egy üveg vodkát
hozzon magával.
Rin felült és bár nagyon szédült, szó nélkül itta meg a neki
kínált alkoholt.
- Sesshomaruval akarsz szeretkezni? - kérdezte cinikusan,
mire a modell rázni kezdte a fejét. - Akkor megkapod.
- húzta le a cipzárat a felsőn. - Szólíts nyugodtan Sesshomarunak!
InuYasha hanyatt döntötte a lányt és nem vacakolt a szoknyával,
egyszerűen felcsúsztatta a modell derekáig. Majd leráncigálta
róla a csipkés alsóneműt.
- Isteni vagy Rin. És nemcsak a kifutón. - harapott bele a lány
belső combjába a férfi.
Rin ujjai a szaténlepedőt markolászták, miközben halkan
nyögött.
- Folytasd! - suttogta érzékien. - Kérlek, Sesshomaru, folytasd!
- Rendben bébi, te akartad! - hatolt a lányba InuYasha, aki
a férfi szemébe nézett.
Rin csodálkozva látta, hogy az a férfi, akinek készül odaadni
magát, nem Sesshomaru. Kezeit ökölbe szorította és InuYasha
mellkasának lökte.
- Eressz! - csikorgatta fogait. - Engedj el te bunkó!
InuYasha túlságosan is felpörgött.
- Ezt most végigvisszük szivecském. - lihegte, miközben
gyorsított a tempón.
Rin érezte, hogy nem tréfál. Mozgolódni kezdett, míg végül
sikerült magából kiszorítania a férfit. Aztán félrelökte és
felült. A fejében a fények újra előtörtek. Leesett az ágyról és
érezte, ahogy zsibbadni kezd az oldala.
- Gyere vissza Rin! - hallotta főnöke hangját az ágyról.
A modell azonban nem is figyelt rá. Az ajtóhoz kúszott, ahol
felkapaszkodott a kilincs segítségével. Már nyitotta volna,
amikor az becsapódott előtte.
- Nem mész sehová, amíg be nem fejezzük azt, amit elkezdtünk.
- ragadta meg Rint InuYasha és szétszakította rajta a vékony
felsőt. - Csak nem képzeled, hogy kihagyom a világ legjobb
nőjét. Téged! - harapott bele a lány nyakába. - Már akkor
tudtam, hogy egyszer megdöntelek, amikor először láttalak.
Rin viszont azt tudta, hogy nem akarja. Egyetlen dolgot akar.
Elmenni innen és felhívni Sesshomarut. Hallani a hangját, még
ha nem is láthatja. Felvette az ajtó melletti kagylólámpát és
hatalmasat sújtott a férfi fejére, aki felordított és elterült a
földön.
- Te rohadt kurva! - tapogatta a nyílt sebet InuYasha, amiből
olyan gyorsan folyt a vér, hogy másodpercek alatt elborította
a fél arcát. - Bassza meg! - látta a vért. - Betörted a fejem, te
aljas kis szuka!
Rin azonban nem várta meg, amíg a férfi magához tér. Kisétált
a nappaliba, ahol a legtöbben vagy kidőltek, vagy egymásnak
estek. Nem törődve senkivel, szakadt ruhában rontott ki a
kivilágított folyosóra. Többszöri félrenyomás után sikerült meg-
nyomnia a lift felfelé hívó gombját. Miközben várta a személy-
felvonót, lecsúszott a fal mentén és igyekezett nyitva tartani a
szemét, amelyen mintha ólom lenne. A virágok még színesebbek
lettek, a fények még erősebbek és valami zaj is kezdte bántani
a fülét. Négykézláb csúszott be a liftbe, ahol megnyomta a
Pincegarázs feliratú gombot.

A garázsban saját kocsijához ment és kinyitotta az ajtót. Be-
ült a volán mögé és öt perc elteltével sikeresen bedugta a kulcsot
az indítóba. A piros autó brummogva felbőgött, Rin pedig
igyekezett az útra koncentrálni és arra, hogy minél hamarabb
eltűnjön innen. A telefonja után nyúlt, ami a műszerfalon világított,
jelezve a több darab nem fogadott hívást. Meg sem nézte, ki volt
a hívófél. Biztosra vette, hogy Sesshomaru az. Benyomta a
Visszahívó gombot és várta, hogy felvegyék.
- Rin. - szólt bele Hotano. - Merre vagy?
- Veled akarok lenni. - mondta a modell, miközben az autó
egyik sávból a másikba járt. - Veled! Csak veled!
Hotano megérezte, hogy baj van.
- Rin! Az isten szerelmére te vagy lőve? És így ültél autóba?
- hallatszott a fodrász hangján az aggodalom. - Darling!
Rin csalódottan dobta félre a mobilját.
- Nem hívott! Nem keresett! - majd a legerősebb fény omlott
a szeme elé, amit azonnal felváltott a sötétség.

Sesshomaru az intenzív osztály előtti váróban üldögélt és idegesen
jártatta a lábát. Mellette Yaken fogott a kezébe egy nőknek szóló
magazint, de nem tudott koncentrálni és lopva mindig a főnökére
pillantott, akinek arcán a hűvösség ellenére látszódott az aggodalom.
Amikor hajnalban bekapcsolta a tévét és meghallotta a baleset hírét
azonnal idesietett.
- Rin Sauno, a világ legsikeresebb modellje ma hajnalban
súlyos autóbalesetet szenvedett a Dale Sugárúton. A rendőrök
nem hajlandóak nyilatkozni az üggyel kapcsolatban, az utat a
helyszínelés idejére lezárják, kerülni a Mase utca felé lehet.
Már közel négy órája ült itt, de semmi információt nem osztottak
meg vele. Aztán mégis kinyílt a kétszárnyú, fehér ajtó egyik fele és
egy zöld ruhába öltözött, maszkot viselő orvos lépett ki rajta.
Sesshomaru egyből felállt és egy ugrással a férfi előtt termett.
- Maga kezeli Rin Saunot? - kérdezte idegesen, mire az orvos
bólintott. - Hogy van?
A műtős lehúzta a száját takaró anyagot és tanácstalanul a férfire
nézett.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte.
- Persze. - mondta azonnal Sesshomaru és követte az orvost
az irodába.

- Doktor Somimoto vagyok, mister Hilton. - kezdte.
- Hagyjuk a formaságokat a fenébe is. - intette le a férfi,
miközben helyet foglalt az íróasztal innenső részén. - Rinnel
mi van?
Az orvos összekulcsolta az ujjait a fedőlapon és komoly
arccal belekezdett mondókájába.
- A baleset következtében a hölgynek eltörött két bordája,
a jobb karja, horzsolások vannak a fején, kapott egy enyhe
agyrázkódást, ami meglepő, szemben azzal a ténnyel, hogy
közel kétszázhúsz kilóméter per óra sebességgel csapódott
a védőkorlátnak, majd az út túlsó végén landolt az autó, fejjel
lefelé. - a férfi őszintén elismerte. - Csoda, hogy él.
Sesshomaru megnyugodott valamelyest, de a neheze csak most
jött.
- Uram! Milyen kapcsolatban van Ön Rin Saunoval? - kérdezte
a műtős, miközben lehúzta a fehér gumikesztyűket a kezéről.
Sesshomaru nagyot sóhajtott.
- A barátja vagyok, tehát mondjon el mindent vagy olyan
botrányt csinálok itt, hogy a harmadikon a kómás beteg is
felébred! - fakadt ki Sesshomaru és ujjaival idegesen dobolni
kezdett.
- Nézze Uram! A hölgy jelenleg az intenzív osztályon fekszik,
de túl van az életveszélyen, bár újra kellett éleszteni, ám nem
a sérülések miatt. - nagy levegőt vett. - Mister Hilton! A barát-
nője úgy ült volán mögé, hogy kábítószert és alkoholt fogyasztott,
ami köztudottan veszélyes párosítás.
Sesshomaru még idegesebben dobolt.
- Mit vett be? - kérdezte ingerülten.
- Kokaint és valószínüleg valami töményet ivott rá. Vodkát esetleg
más hasonló alkoholt.

Rin kinyitotta a szemeit. Fehér falak vették körül. Megemelte törött
kezét, amibe egyből belenyilalt a fájdalom. De nem ez nyugtalanította.
- Szia! - ijedt meg a csendet hirtelen megtörő hangtól.
- Sesshomaru. - mondta és könny szökött a szemébe. - Mit keresek
itt?
A férfi sóhajtott.
- Autóbaleseted volt. Emlékszel? - kérdezte komolyan, mire Rin
rázni kezdte a fejét.
- Nem.
Sesshomaru megfogta a lány ép kezét és megcsókolta, amikor
belépett a kezelő orvosa.
- Rin. Mondanom kell valamit. - kezdte komoran. - Nem fogok
köntörfalazni, mert nincs értelme. A balestben nagyon csúnyán
megsérült egy ideg. Megműtöttük ugyan, de a most kapott
röntgenfelvételek és vizsgálatok eredményei alapján Ön nem fog
tudni járni. - majd Rin kikeredett szemeibe nézett. - Sajnos deréktól
lefelé megbénult. Sajnálom.
Rin ordítani kezdett, mire Sesshomaru az ágy szélére ült és magához
ölelte a lányt.
- Hagyjon magunkra! - utasította az orvost, aki a hóna alá kapta a
mappáit és távozott.
- Rin. - próbálta megnyutatni a zokogó lányt. - Rin, figyelj rám!
- és mivel látta, hogy szavainak nincs hatása a kezei közé fogta a
modell arcát. - Figyelj rám!
Rin sírástól nedves arccal nézett a férfi szemeibe.
- Én nem akarok nyomorék lenni. - suttogta reszketve. - Nem!
- Nem is leszel az. Megértetted? - csókolta le a sós könnyeket a
lány arcáról. - Megkeresem neked a világ legjobb gerincspecialistáját.
És nem érdekel mennyibe kerül, de újra járni fogsz.
- A szavadat adod? - fogta meg a férfi kezeit a modell.
Sesshomaru bólintott.
- Igen, esküszöm, hogy ismét kifutóra állhatsz majd. - simogatta a
lány véraláfutásos szemöldökét. - És úgy fogsz ragyogni, mint
hétfő este.
Rin arca egy pillanatra felderült.
- Láttál? - kérdezte és enyhe mosolyt ejtett.
Sesshomaru bólintott.
- Ki nem hagytam volna azt a látványt. - válaszolta a férfi.
Rin Sesshomaru nyaka köré fonta ép karját, majd fejét az erős
és széles vállakra fektette.
- InuYasha azt mondta, hogy nem láttál, mert a feleségeddel...
Sesshomaru szemében düh és féltékenység csillant meg.
- Te az öcsémmel mulattad az időt? - majd meg sem várva Rin
válaszát kiviharzott a kórteremből.

InuYasha hatalmasat ordított, amikor fertőtlenítette sebét. Aztán
beállt a zuhany alá, hogy felébredjen. Amikor meghallotta a csengő
hangját, elkáromkodta magát. Gyorsan felöltözött és ajtót nyitott, de
azonnal el is terült a földön.
- Felkelni te szarházi! - ragadta meg Sesshomaru az öltönyénél fogva
öccsét és végighúzta a falon, amiről leestek a képek.
- Elment az eszed? - kiabálta InuYasha, miközben feltápászkodott a
kanapé mellől, ahová Sesshomaru dobta.
- Tudod, hogy mi történt Rinnel? - kérdezte vérben forgó szemekkel a
férfi.
InuYasha hanyagul rántott egyet a vállán.
- Nem nagyon izgat. - majd kitért bátyja ütése elől.
- Tolószékbe jutattad te rohadék! - üvöltötte Sesshomaru.
- Mi van? - nézett rá értetlenül az öccse.
- Tőled kapta a kokaint ugye? - majd amikor látta InuYasha üveges
tekintetét bólintott. - Hát persze, hogy tőled!
InuYasha gúnyosan elmosolyodott.
- Nem nyomtam bele az orrába, ha erre akarsz kilyukadni. - szét-
tárta a kezeit. - Narkós! Mégis mit vártál?
Sesshomaru dühösen ökölbe szorította a kezét.
- Leszokóban volt a fenébe is! - jelentette ki szigorúan. - Mit
hazudtál neki össze rólam?
InuYasha mérgesen megigazította magán szürke öltönyét.
- Rin Saunoról van szó. És neki egy olyan savanyú és önző ember
kell, mint amilyen te vagy. Belédszeretett, pedig te egy utolsó alak
vagy. Tehát fuss csak a drogos nyomorékodhoz.
Sesshomaru szeme elé köd ereszkedett és öccsét a nappali közepén
álló üvegasztalra dobta, ami azonnal betört a ráérkező súly alatt.
InuYasha nyögve fetrengett a cserepek között, miközben bátyja
lenézően nevetett.
- De még mindig előtted állok egy szinttel. - azzal becsapta maga
mögött az ajtót.

Sesshomaru a nappalija kanapéjára fektette Rint.
- Miért ide hoztál? - kérdezte érdeklődve.
A férfi kisimított a lány arcából egy tincset.
- Szemmel akarom tartani a gyógyulásodat. - mondta, miközben
egy kockás takarót terített a modell lábaira.
Rin megfogta a férfi kezét és lehúzta maga mellé.
- Még meg sem köszöntem, hogy ennyi mindent tettél értem.
- mondta a lány mosolyogva.
Sesshomaru viszonozta a gesztust.
- Semmiség. - válaszolta, miközben a modell hajával játszott.
- Tudod, amikor buliztunk az öccséddel én majdnem lefeküdtem
vele. - bökte ki nyugtalanul.
A férfi keze egy pillanatra megállt, majd tovább kunkorította a
kiválasztott tincset.
- Ez a te dolgod. - mondta keményen.
Rin kihúzta haját a férfi ujjai közül.
- Mert be voltam lőve és azt hittem, hogy te vagy az. - vallotta be
őszintén. - De amikor pár percre kitisztultam, egyből fékeztem.
Fejbe is vágtam a lámpával.
Sesshomaru elismerően bólintott.
- Szépen elintézted. - nevetett.
- Mit csináltál vele? - érdeklődött aggódva Rin.
- A tudtára adtam, hogy felmondtál. - hazudta, majd kezeit a
lány dereka köré fonta. - Tehát gondolsz rám. Ez hízelgő.
- mondta olyan hűvösen, hogy a modell karja libabőrös lett.
- Mindig te jársz a fejemben. - vallott színt és behunyta a szemét,
amikor a férfi megcsókolta. Sesshomaru a lány lábait az ölébe
helyezte és végigsimította őket. Amikor Rin látta, hogy mit csinál,
elcsodálkozott.
- Nem érzem, amit csinálsz, te mégis... - kezdte halkan.
- Tudod, amikor megláttalak a kifutón, később pedig a képeken
egyből arra gondoltam, hogy ennek a lánynak vannak a legszebb
lábai a világon. - apró csókot nyomott a modell egyik térdére.
- Most már biztos vagyok benne!
Rin fehérre lakkozott körmei végigszántottak a férfi haján, majd
magához húzta és Sesshomaru alsó ajkába harapott. A férfi nyelve
észrevétlenül hatolt be a szájába, de nem bánta. Sesshomaru kezei
a modell finom bőrén időztek, mely időközben megszabadult a
ruhától. Rin lassan letolta a férfi öltönyét a válláról és a földre dobta.
Aztán a nyakkendőt próbálta levenni, de kifogott rajta. Sesshomaru
elnevette magát, majd ő maga húzta le a fején keresztül.
- Eddig még nem jártam olyan pasival, aki ilyemit hordott. - vallott
színt Rin mosolyogva.
- Épp itt az ideje. - kapcsolta ki a lány csipke melltartóját a férfi,
amit a nyakkendő után lökött.
A lány sorban kigombolta a kék ing gombjait. Aztán kezeivel
végigsimított a férfi mellkasán, fel egészen a nyakáig. Sesshomaru
felemelte a lány kezét és megcsókolta a tenyerét.
Rin szenvedélyes szemeiben kétség merült fel.
- Béna vagyok. - mondta. - Azt hiszem, hogy nem éreznék semmit.
Sesshomaru megsimogatta a lány kipirult arcát.
- Utánaérdeklődünk, rendben? - mire a modell bólintott. - Akkor
viszont együnk valamit. - állt fel a férfi és nyitott ingben eltűnt a
konyhában, ahonnan egy nagy adag ráksalátával tért vissza.
- Éhes vagyok. - mondta Rin és a villájára szúrt egy rákdarabot.
Sesshomaru érdeklődve figyelte. - Nyugi! Szedem a gyógyszert!
Ahogy megígértem. - tette a kezét a szívére.
Sesshomaru felszúrt a villára egy salátalevelet.
- Mi lenne, ha egy szép napon ideköltöznél? - kezdte komolyan.
- Aztán kicsivel később én gyűrűt húznék az ujjadra és azt követően
majd valamikor papíron is Hilton lennél?
Rin félrenyelte a falatot és köhögni kezdett. Amikor újra rendesen
lélegzett, visszakérdezett.
- Ez egy burkolt lánykérés akart lenni? - érdeklődött vidáman.
- Olyasmi. - mondta a férfi és bekapott egy garnélát.
Rin maga felé fordította a férfi arcát és megcsókolta.
- Akkor erre a válaszom az, hogy egy szép napon ideköltözöm,
aztán megengedem, hogy gyűrűt húzz az ujjamra és aláírom a
azokat a papírokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy Hilton vagyok.
Sesshomaru elégedetten húzta magához a lányt.
- Van kedved velem holnap eljönni egy castingra? Úgy, mint a barátnőm?
Hivatalosan. - kérdezte, mire a lány bólintott.
- Azt hiszem fel kell készülnünk a pletykákra és a címlapokra. - sóhajtott
Rin, miközben kortyolt az ásványvízből.
Sesshomaru nevetett és megcsókolta a modellt.
- Nagyobb dolgokat is átvészeltél már. - suttogta a lány fülébe halkan.
- És ha olyasmit mernek írni rólad, ami nekem tetszik, azt nem teszik
zsebre, amit tőlem kapnak. - folytatta a férfi.
Rin a férfihez bújt és szenvedélyesen Sesshomarura nézett.
- Mit szólnál hozzá, ha felhívnánk doktor Somimotot és megkérdeznénk
ezt a bénulás-szex közötti összefüggést?
A férfi elégedett arccal vette ki a mobilját nadrágja zsebéből.
- Ez egy remek ötlet. - mondta, miközben a modell fülét csókolta, aki
halkan kacarászott mellette. - Doktor úr! Lenne egy kérdésem...

Rin másnap reggel elégedetten ébredt és amikor oldalra fordult,
elmosolyodott.
- Jó reggelt. - suttogta szerelmesen.
- Neked is. - csókolta meg a lány kézfejét Sesshomaru.
Rin nevetett, majd komolyan nézett a férfire.
- Köszönöm a tegnap estét. Tudod, amikor igazán felfogtam, hogy
béna vagyok, egyből arra gondoltam, hogy én senkinek nem
kellek majd. Főleg nem neked. - azzal hagyta, hogy Sesshomaru
magához ölelje. - És mégis. Nem érzem a lábam, de ennél nagyobb
élvezetben akkor sem volt részem, amikor tudtam járni.
Sesshomaru elismerően bólintott.
- Jók vagyunk. - dörzsölte meg a lány hasát. - Együtt.
Rin örömmel ölelte magához a férfit.
- Szerintem is. - suttogta és élvezte, hogy az ablakon beszűrődő
napfény jólesően megmelegíti a bőrét.