5. fejezet

Rin hosszú, fekete haját egy rózsaszín gumival rögzítette a
tarkóján, hogy ne legyen melege. Hőhullámok törtek rá az
idegesség miatt. Ahogy ült tolószékében a hasonló sorsú
emberekkel megtöltött váróban, furcsa érzés kerítette ha-
talmába. Még mindig nehezen szokta meg, hogy nem tud
járni, de ahogy most körülnézett, látta, hogy van olyan, aki-
nek rosszabb a sorsa. Két évvel ezelőtt még boldogan ün-
nepelte sikereit a kifutón, aztán jött a baleset. Elmélkedé-
séből egy elé tartott fehér műanyagpohár zökkentette ki.
A modell felnézett a karhoz tartozó alakra és elmosolyo-
dott.
- Köszönöm. - nyúlt az üdítőért.
Sesshomaru leült mellé és megszorította a kezét, majd
csókot nyomott a kézfejére.
- Ne félj! - suttogta kedvesen.
A lány magához húzta a férfit és megcsókolta.
- Könnyű mondani. - mondta remegő hangon. - Annyi
fellépésem volt és egyik show előtt sem izgultam ennyire,
mint most. - izzadt kezeit márkás farmerjébe törölte.
Sesshomaru tenyerébe támasztotta az állát és úgy figyel-
te a lányt, aki most az aranyláncával kezdett bíbelődni.
- Rin. - fogta meg a kezét, amely remegni kezdett.
- Édesem! Csak pár vizsgálat. - simogatta a modell kar-
ját, amit szabadon hagyott ujj nélküli, piros felsője.
Rin a férfi vállára hajtotta a fejét.
- Legszívesebben hazamennék és aludnék egyet. - hunyta
le barna szemeit, miközben érezte vállán az ölelő, erős
kart. Sesshomaru fekete öltönye kellemesen hűvös volt
a bőrének és egy kicsit beleborzongott.
- Elfáradtál? - kérdezte a férfi, miután megcsókolta a
lány feje búbját.
Rin magán is meglepődött.
- Igen. Tudom, hogy hülyeség, hiszen repülővel körbe-
jártam az egész világot. Mégis, annyira megviselt ez a hét-
órás út. - hajtotta hátra fejét a modell.
- Ne csodálkozz! Amerika nem Japán szomszédja és ne-
ked is máshol jár az eszed. - vette elő a New York Made
legújabb példányát az asztalból. - Te kérsz valamit?
Rin a fejét rázta és letette az érintetlen poharat is.
- Úgysem tudnék koncentrálni. - azzal kinézett az abla-
kon és figyelni kezdte az amerikaiak nyüzsgését.

InuYasha nyúzottan ült a cége irodájában. Az utóbbi idő-
ben annyira sikeres projekteket vitt véghez, hogy elfelej-
tett élni. Mióta a bátyja összeismerkedett Rinnel, azóta
csak modellekkel foglalkozott.
- Uram! - lépett be a titkárnője, Sienna az ajtón. - Yaken
keresi.
InuYasha ledobta a tollát és hátradőlt a bőrfotelben.
- Engedd be! - intett fáradtan, miközben helyre rakta a
félbehagyott mappákat.
Yaken citromsárga öltönyben lépett be az előkelő irodába.
- Fogalmam sincs, miért akartál találkozni velem. - ült le
InuYashával szemben.
A férfi alattomos pillantásokat vetett bátyja titkárára.
- Nem tudod, hogy a bátyám milyen projekteket tervez?
A Divatházi része érdekelne. - fogta össze ujjait maga előtt.
Yaken elnevette magát.
- Azt akarod, hogy eláruljam a főnökömet? - kérdezte
mosolyogva.
InuYasha szemei dühösen csillogtak.
- Én csak, ha úgy tetszik, néhány kulisszatitokra lennék
kíváncsi. - suttogta.
Yaken némaságba burkolózott. A férfi látta, hogy nem
jut vele semmire.
- Jó, akkor majd beszélek a bátyámmal. - nyúlt a telefon
után InuYasha, mire Yaken elmosolyodott.
- A bátyád külföldön van.
InuYashában fellobbant a kíváncsiság.
- Hová utazott és mit keres ott? - kérdezte.
- Amerikába ment, New Yorkba, de ennél többet nem
mondhatok. - állt fel Yaken és köszönés nélkül távozott.
InuYasha megvárta, amíg a titkár kisétál és azonnal be-
nyomta a titkárnője Hívógombját.
- Parancsoljon Uram! - búgott a vonal másik végén Sienna.
- Foglaljon nekem egy helyet a leghamarabb induló new
york-i gépre.

- Üdvözlöm miss Sauno. A nevem Jack Byron. - és ami-
kor látta, hogy a lány megilletődött, barátságos mosolyra
húzta a száját fekete bajusza alatt. - Már sokat hallottam
Önről.
Rin bátortalanul mosolygott és megszorította a mellette
álló Sesshomaru kezét.
- Mister Hilton. - fogott kezet a férfivel. - Nos nézzük!
Megkérhetném, hogy kinn várakozzon! - indult vissza az
asztalához, ahol elővette a vizsgálathoz szükséges kelléke-
ket.
Sesshomaru a lány elé guggolt.
- Odakint leszek. - majd megcsókolta és felállt. - Csak
ügyesen.
Miután a férfi bezárta maga mögött az ajtót, a fiatal
asszisztens egy fehér ágyra ültette a lányt.
- Kérem húzza fel a nadrágja szárát! - utasította
kedvesen a modellt az orvos.
Miután Rin eleget tett a kérésnek, Dr. Byron egy apró
kalapácsot vett elő.
- Most meg fogom kocogtatni a térdét. Ez azért szükséges,
hogy lássuk, megvannak-e még a reflexek. - azzal egy
kis ütést mért a lány térdkalácsa alatti részre.
Rin valami meleget érzett és felszisszent, bár a lába moz-
dulatlan maradt. Az orvos érdeklődve nézett rá.
- Érzett valamit Miss Sauno? - kérdezte.
- Azt nem mondanám, de...mintha...nem is tudom. - vá-
laszolta őszintén a lány, aki magában már nagyon örült
ennek az aprócska lépésnek is.
Jack bátorítóan mosolygott.
- Azt hiszem ez nagyon jót jelent, Miss Sauno. - majd
egy éles tűt vett elő, amit a lány pirosra lakkozott bal
lábujjaiba szúrt, pár másodperces szünetekkel. Aztán
letette a padlóra és felállt.
- Miss Sauno. Próbálja megmozdítani a lábujjait, amelye-
ket az előbb vizsgáltam.
Rin bólintott és a lábára meredt. Nagy levegőt vett és
arra koncentrált, hogy megmozdítsa valamelyiket.
- Ez nem megy. - szomorodott el és arcát a kezébe
temette. - Nem megy.
- Ne adja fel ilyen könnyen! - bátorította Byron.
A modell ismét a lábára fókuszált. Megmarkolta a
fehér huzatot és mindent beleadott. A kislábujja vá-
ratlanul megrándult. Csak egy pillantra, de Rin halkan
sikoltott egyet.
- Látta! - tapsolt izgatottan. - Látta ezt!
Az orvos mosolyogva bólintott.
- Azt hiszen van esély a gyógyulásra, Miss Sauno!

Sesshomaru helyet foglalt Byron irodájában és ke-
resztbe tett kezekkel várta az eredményt. Rin a
röntgenben volt, hogy elvégezzék rajta a további
vizsgálatokat. Kisvártatva Byron lépett be az ajtón.
- Mister Hilton. - ült le székébe az orvos. - Azt
hiszem, hogy miss Sauno a legjobb úton halad
a gyógyulás felé. - majd elkomolyodott. - De ez
nem megy olyan könnyen, mint ahogy látszik.
Sesshomaru érdeklődő arckifejezést öltött.
- Mondja ki nyíltan. - felelte hidegen.
Az orvos bólintott.
- A hölgyet mindenképpen meg kell műtenünk. De
ez egy elég kockázatos operáció. Ha megsérül a
gerincvelő, akkor valóban elszáll az esélyünk arra,
hogy miss Sauno valaha is felkelhet a székből. És
sajnos itt vannak az anyagiak is. Ez nem két dollár,
gondolom ezt sejtették.
- A pénz nem számít. Mondjon egy összeget és
megkapja. - felelte a férfi hűvösen.
Az orvos ismét bólintott.
- Mindenképpen szeretném, ha ezt elmondaná miss
Saunonak is. Ő hozza meg a döntést, elvégre is az
ő életéről van szó.

- Műtét? - kérdezte suttogva Rin, miközben a férfi
manhattani lakásának hálószobájában volt. Sessho-
maru mellette feküdt és a felsője alatt a lány lapos
hasát simogatta.
- Remélem azt te sem gondoltad komolyan, hogy
operáció nélkül fogsz ismét járni? - kérdezte a férfi
kedvesen, miközben felkönyökölve nézett le
szerelmére.
Rin megrázta fejét a világoskék huzatba bújtatott
párnán fekve.
- Nem vagyis nem tudom. - rántott egyet a vállán.
- Velem maradsz így is, úgy is. - azzal felkelt és
kiment a konyhába.
Rin felemelte a bal kezét és megforgatta rajta fehér-
arany eljegyzési gyűrűjét. Elmosolyodott. Pár hó-
nappal ezelőtt került fel és azóta minden nap vet rá
legalább tíz pillantást. Sohasem gondolta, hogy egyszer
székhez lesz kötve, de azt végképp nem, hogy lesz
mellette egy ilyen fantasztikus férfi, aki így is elfogadja.
Ekkor jelent meg az említett két adag tiramisuval a
kezében. Rin rámosolygott és elhatározta, márcsak
miatta is megpróbálja.

InuYasha idegesen dobolt ujjaival autója kormányán.
Már teljesen elszokott az ekkora forgalomtól, ezért
dudált és káromkodott a bénábbnál bénább vezetőkre.
Nagy nehezen eljutott az otthonáig. Letette a bőrön-
döket az előszobába és belépett a nappaliba, ahol
meglepetés érte.
- Te mit keresel itt? - kérdezte a bambuszfotelben ülő,
martinit kortyolgató, vörös hajú nőt.
- Itt nyaralok, nem emlékszel? - tette keresztbe lábait,
miközben bekapta a pohár szélére tűzött citromszeletet.
InuYasha ledobta a kanapéra fekete zakóját és öntött
magának egy dupla whiskyt.
- És miért ebbe a házba jöttél édesem? - érdeklődött
mérgesen a férfi, miután két jégkockát dobott az alko-
holba.
- Mert ha Manhattanben akarok vásárolni, akkor nem
Los Angelesbe megyek. Lehet, hogy modell vagyok,
de nem hülye. - állt fel és sétált oda a férfihez, akinek
átkarolta a nyakát.
- Mennyit költöttél? - kérdezte InuYasha kíváncsian.
A nő megrántotta a vállát és a férjéhez bújt.
- Nem sokat. Olyan hét vagy nyolcmilliót. - mosolygott.
InuYasha feleségére nézett és azt kereste, hol a vicc.
- Nadine! Megtudhatnám, hogy mire költöttél el ennyi
pénzt? - simogatta a nő hátát, miközben megitta a
maradék italát.
- Vettem magamnak néhány új ruhát, meg ékszert és
elmentünk a csajokkal bulizni is. - ült le a kanapéra
Nadine és felvett egy női magazint, amit lapozgatni
kezdett. - Egyébként te miért jöttél?
InuYasha ledobta magát a nő mellé.
- A bátyám is itt van. Valamit tervez és én tudni akarom,
hogy mit.
- Drágám! Tudtad, hogy ez a fajta viselkedés már kissé
paranoiás? - kérdezte Nadine, miközben fel sem nézett
az újságból. - Sesshomaruval ti vagytok a legjobbak eb-
ben a szakmában. Még szép, hogy túl akarjátok szár-
nyalni egymást.
InuYasha érdeklődve nézett feleségére.
- Nadine! Még mindig olyan jóban vagy Sesshomaruval?
- kérdezte a férfi.
Nadine vállat vont és férjére nézett.
- Közel két éve nem beszéltünk. Amióta a világ körül
turnézunk. - csevegte jókedvűen. - De én nem akartam
meghúzni a világ legjobb modelljét, aki most az ő
menyasszonya.
InuYasha felkapta a fejét.
- Eljegyezte? - érdeklődött bambán.
Nadine elmosolyodott.
- Nem verték nagy dobra. De a modellvilágban hamar
terjednek a hírek. A Hilton mágnás és a modellek legje
egy pár.
- Ezt nem tudtam. - vetett haragos pillantásokat a férfi.
Nadine gúnyosan elhúzta a száját.
- Miután telenyomtad kokainnal a bátyád nőjét, ne is
várd, hogy megveregeti majd a vállad. - torkollta le a nő.
- Mi lenne, ha nem hántorgatnád fel ezeket a dolgokat? -
szorította meg a nő csuklóját a férfi, aki elejtette a lapot.
A felesége csillogó szemekkel nézett rá.
- Szeretem, amikor vad vagy. - suttogta és hanyatt dön-
tötte férjét a kanapén. - Értem a célzást. Beszélek a
bátyáddal és megpróbálom kideríteni, hogy mit keres itt.
InuYasha megcsókolta a nőt és elmosolyodott.
- Igen. Ez az én feleségem.

Sesshomaru másnap reggel visszavitte a papírokat a kli-
nikára, majd felhívta Rint, hogy üzleti megbeszélése van.
Amíg a dugóban várakozott, meghallgatta videotelefonján
Yaken újságjait. Aztán a mobilja után nyúlt, ami rezegni
kezdett mellette.
- Tessék. - szólt bele kissé idegesen.
- Szia! Itt Nadine. - nevetett. - Megleptelek?
Sesshomaru mosolyra húzta a száját.
- Nahát, nahát! - mondta nyájasan. - Micsoda meglepetés.
Nadine ismét kuncogott.
- Azt meghiszem. Hallottam, hogy itt vagy az államokban és
arra gondoltam, hogy összefuthatnánk dumálni egy kicsit.
Mit szólsz hozzá? - kérdezte kacagva.
- Még van egy tárgyalásom, de utána találkozhatunk. Mond-
juk a Café Morellben hét körül. - válaszolta a férfi, miközben
leparkolt a felhőkarcoló előtt, amiben az értekezlet kapott
helyet.
- Oké. - nevetett Nadine és bontotta a vonalat.

- Ügyes vagy. - simogatta meg felesége meztelen vállát
InuYasha. - Húzz ki belőle minél több információt! - azzal
felállt és a fürdőszoba felé vette az irányt.
Nadine idegesen ült fel.
- InuYasha. - a férfi hátrafordult. - Ugye tiszta vagy?
A férje szigorú pillantásokat vetett rá.
- Nem dobok ki feleslegesen az ablakon kétmilliót. - mond-
ta vicsorogva.
Majd becsapta maga mögött az ajtót és leemelte a vécétartály
tetejét. A fehér cső mögül kihúzott egy fekete dobozt és kivett
belőle egy fehér kapszulát, amit azonnal bevett és lenyelt. A
zuhanyzótárca fala mögül elővett egy zöld mappát. Leült a
kád szélére és kinyitotta az albumot, amelyben képek voltak.
Rin Saunoról. Szemeit végigfutatta a lány alakján, amit a
legtöbb fotón csak fehérnemű takart.
- Te aljas kis kurva. - azzal a sebhelyhez kapott, amit újra
eltakart az időközben kinőtt hosszú, fehér haj. - Ezért még
megfizetsz.

Nadine világoskék nyári ruhában üldögélt a kávézó teraszán
és csillogó mosolyt küldött a közeledő Sesshomaru felé.
- Édes! - nyomott két puszit rúzsos szájával a férfi arcára.
- Rég láttalak. - ült le Sesshomaru a nővel szemben. - Nem
változtál. Ugyanolyan vagy, mint régen, sőt, még szebb.
Nadine belekortyolt a konyakjába.
- Bókolni mindig is tudtál. - nézett a pohár széle fölül a férfire,
aki elhúzta a száját.
- Nosztalgiázni hívtál ide? - kérdezte hidegen.
A nő elmosolyodott.
- Szép párost alkottunk mi annak idején. - nyávogta Nadine,
miközben vörösre kihúzott körmeivel egy tincset vasalt.
- Kár, hogy a vége nem lett olyan szép. - húzta gúnyos
mosolyra a száját Sesshomaru.
Nadine komoran nézett rá.
- Azóta is bánom. - mondta a nő őszintén, majd a férfi keze
után nyúlt és megsimította az eljegyzési gyűrűt. - Látom van,
aki pótolt. Gondolom az esküvő miatt vagytok itt.
Sesshomaru megrázta a fejét.
- Nem. Japánban kelünk egybe, Rin kérésére.
- Hogy van? - érdeklődött őszintén Nadine.
Sesshomaru elmosolyodott.
- Tulajdonképpen miatta vagyunk itt. Jack Byronhoz hoztam.
- felelte hidegen.
Nadine szemei kikerekedtek.
- A specialistához? - érdeklődött, mire a férfi bólintott. - De
miért csak most?
- Rin félt attól, hogy az orvos azt mondja, nincs esély. Én meg
nem erőltettem. De ahogy közeledik az esküvő napja, annál
inkább szeretne már újra járni.
- Akkor a műtét miatt vagytok itt. - mondta a nő, kissé meg-
nyugodva.
- Igen. - válaszolta Sesshomaru. - A műtét miatt.
Nadine bólintott, majd amikor rezegni kezdett a mobilja, fel-
állt.
- Most mennem kell, de örülök, hogy láttalak. - és mielőtt
elment volna, a férfi fülébe súgta.
- Olyan szívesen álltam volna az oltár elé a te oldaladon.
- azzal kisietett a kávézóból.

Amikor leparkolt a villájuk előtt, a kormányra dőlt. Sesshomaru
nyilván azért volt vele ennyire őszinte, mert bízik benne. Ezek
után is. Ugyanakkor ott van InuYasha, a férje, aki a legjobb
modellek közé emelte fel és el is vette feleségül. Akkor most
miért van lelkiismeretfurdalása? Végül döntött. Előbb-utóbb
úgy is kiderül, hogy Rint megműtik. Akkor? És legalább a
férje is megnyugszik. Már csak az hiányzik, hogy újra a droghoz
nyúljon. Épp elég a cigaretta, amire ő szoktatta rá és ami most
neki is jól jönne.

Rin a nappaliban ült a tévé előtt és egy vetélkedőt nézett,
amiben egy fiatal nő már a százhúsz-ezer dolláros kérdés-
nél járt. Szinte meg sem hallotta a záródó ajtó hangját, így
egy kicsit meg is lepődött, amikor Sesshomaru hirtelen
megcsókolta a tarkóját.
- Szia. - kapott a szívéhez a lány, majd az antik, fali órára
pillantott, amin már elmúlt tíz is. - Ilyen későn?
Sesshomaru ledobta zakóját és felgyűrte az inge ujját.
Aztán leült Rin mellé és megcsókolta.
- Volt egy tárgyalásom, aztán összefutottam Nadinenal.
- közölte színtelenül.
- Nadinenal? - kérdezett vissza Rin és igyekezett, hogy
hangján ne hallatszon a féltékenység.
- Az öcsém feleségével. - mondta a férfi, mire a lányban
egy hangyányit oldódott a feszültség. - Beszélgettünk.
- És miről? - húzódott el a modell és karjait összefűzte
a mellkasa előtt.
- Az öcsém kémkedik utánam. Ez nyilvánvaló. - mondta
vállat rándítva Sesshomaru. - Ő küldte Nadinet. Mivel
a felesége most itt van, gondolta, beveti ezt az átlátszó
cselt.
- Megyek lefeküdni. - jelentette ki Rin és maga mellé
húzta a kerekes széket.
- Segítek. - mondta a férfi, de a modell lehurrogta.
- Köszönöm, de egyedül is boldogulok. - majd kere-
kezni kezdett és eltűnt a földszinti hálószobában.

Rin belebújt fekete, vékony pántos, rövid hálóingébe és
magára húzta a türkiz színű paplant. Hallotta, amikor
nyílt az ajtó és gyorsan úgy tett, mintha már alszana.
- Rin Sauno. - súgta Sesshomaru a lány fülébe. - Te
féltékeny vagy!
Rin erőltetett nevetést hallatott.
- Még hogy én? - kacagott tovább. - Ne is álmodj erről!
- Már nem is kell, mert most vált valóra. - mondta, mi-
közben letolta a takarót a lány derekáig.
Rin mérgesen nézett a férfire.
- Én nem vagyok féltékeny. - túrt bele a férfi hajába. - Csak
szeretem tudni, hogy te az enyém vagy. Csak az enyém és
eszem ágában sincs osztozkodni senkivel.
Sesshomaru szája mosolyra húzódott.
- Ez rád is igaz, kicsim. - csókolta meg a lány halántékát,
majd a hálóing pántjait lecsúsztatta a lány vállán. - Ki
tudja, nem kérsz-e itthon segítséget.
Rin nevetett.
- Látod, most remek ötletet adtál. - mondta, mire a férfi
szemében dühös fény gyúlt.
- Azt próbáld meg! És megöllek azzal a szeméttel együtt!
- és mielőtt Rin reagálhatott volna, kezét a lány lábai közé
csúsztatta. - Ha az enyém nem lehetsz, akkor másé sem.
Rin behunyta a szemét, de igyekezett a szavakra összponto-
sítani.
- És lehúznál miattam éveket egy rohadt börtönben?
- Dehogy is. - súgta Sesshomaru, miközben nyelvével a
lány melleivel játszott. - Van annyi pénzem, hogy még
csak rám sem terelődik a gyanú.
- Akkor a lelkiismereted bűnhődik majd. - nevetett
a modell halkan.
- Egy cafka után? Ugyan már! - húzta le a lány fehérnemű-
jét. - Még jól is esne, hogy a saját kezemmel fojtanálak
meg. Legalább látnám a bűnbánást a szemedben.
Rin szenvedélyesen megcsókolta a férfit.
- Bűnbánat? Inkább a félrelépésből származó elégültség.
Hogy lásd a szememben a kielégülés örömét. - húzta
végig hosszú körmeit Sesshomaru ingbe bújtatott hátán.
- Amit egy vadidegen okozott, amíg te a tárgyaláson
üldögéltél.
- Fel akarsz bosszantani Rin? - suttogta, miközben hasra
fordította a lányt.
- Igen. - felelte a modell. - Ez a szándékom. Hogy máskor
eszedbe se jusson randikra menni senkivel. - majd meg-
szorította a párnát, amikor a férfi erősen beléhatolt.
- Nagyon rosszul esett, még akkor is, ha nem igaz.
- súgta rekedtes hangon Sesshomaru Rin fülébe, miközben
fokozva növelte a tempót. - Ugye tudod? Velem nagyon
rossz lóra teszel, ha félrekefélsz. - markolta meg a lány
selymes haját.
- Szerintem máris a legjobb lovon vagyok. - mondta a
modell, mielőtt kéjesen sikított volna.