6. fejezet

InuYasha a kanapén ült és egy pohár skót whiskyt tartott a
kezében, amiben már felolvadt a jég. Egyből az ajtó felé né-
zett, ami halkan záródott a világosbarna balonkabátba búj-
tatott Nadine mögött.
- Jó estét. - köszönt, miközben ledobta a slusszkulcsot és a
táskáját az előszobában álló üvegasztalra.
- Mi volt? - tette le a kanapé előtti dohányzóasztalra a poha-
rat és magához húzta a közeledő nőt, aki elmosolyodott.
- Nyugodt lehetsz. - simított végig a férfi frissen borotvált
arcán. - Rin miatt vannak itt. Elhozták Byronhoz, hogy műt-
se meg. Már a saját lábán szeretne oltár elé állni.
InuYasha ravasz mosolyra húzta a száját.
- Tehát a bátyám rájött, hogy kutatok utána. - túrt bele a nő
vörös hajába, aki hasonlóan cselekedett a férfiéval.
Nadine értetlenkedve nézett rá.
- Ugyan már édesem! - tolta el magát a nő és átült a fotel-
be. - Miért hazudna nekem Sesshomaru?
- Biztos, hogy nemcsak emiatt van itt. - dőlt hátra a férfi
és keresztbe tette a lábát.
- InuYasha. - ütött meg egy keményebb hangot Nadine.
- Ez már tényleg beteges. Fejezd be ezt a hülyeséget és
foglalkozz végre normális dolgokkal! - csatolta ki a cipőjét,
majd maga alá húzta a lábait.
InuYasha újra egyenesbe emelte a fejét.
- Meddig mentél el a bátyámmal? - kérdezte, mire Nadine
abbahagyta a haja összefogását.
- Normális vagy? - sziszegte a felesége.
- Te akartál normális dolgokkal foglalkozni. - rántott semmit-
mondóan a vállán férje.
Nadine befejezte a műveletet és a férfi ölébe ült.
- A te feleséged vagyok. És bár tudom, hogy te nem a hű-
ségedről vagy híres én tartom magam a fogadalmamhoz, a-
mit az esküvőn tettem. - válaszolta hidegen és hatalmas
pofont kevert le InuYashának, aki meglepődve nézett rá.
- Azt hiszed nem tudom, hogy végigdugtál minden modellt,
aki nálad dolgozik? Ennyire hülyének nézel?
InuYasha nyelvét keresztülfutatta a felső fogsorán, hogy
megnyugodjon.
- Akkor miért vagy még mindig velem? Hm? - kérdezte,
miközben oldalra lökte a nőt, aki haragos tekintettel né-
zett rá.
- Mert a pénz nagy úr!

Rin másnap reggel kilenckor köntösében üldögélt az ebéd-
lőben. Frissen facsart narancslevet iszogatott, miközben egy
divatlapot nézegetett.
- Szia. - köszöntötte Sesshomaru, aki visszatért a futásból.
Csókot nyomott a lány halványrózsaszín szájára és lehuppant
mellé a székre. - Elfáradtam. - azzal elfogadta a feléje nyúj-
tott frissítőt.
A modell félrerakta az újságot és felkönyökölt az asztalra.
- Mennyire áll közel hozzád ez a Nadine? - kérdezte és a
férfi elmosolyodott.
- Ezt hogyan kellene értenem? - mulatott a lány féltékeny-
ségén.
Rin összehúzta a szemöldökét.
- Elmondtad neki a másik dolgot is? Ami miatt itt vagyunk?
Sesshomaru arcáról eltűnt az előbbi kedves gesztus.
- Remélem nem gondoltad komolyan ezt az előbbi monda-
tot! Tudhatnád, hogy az üzleti ügyeim nem tartoznak idege-
nekre. - majd felállt és a fürdőszoba felé indult.
- Nem akarom, hogy találkozz vele! - bökte ki Rin.
Sesshomaru visszafordult az ajtóból.
- Nem értettem kristálytisztán mit is mondtál. - válaszolta
hidegen.
Rin nagy levegőt vett és megismételte az előbbi mondatot.
- Te akarod nekem megtiltani, hogy kivel találkozzak?
- nevetett gúnyosan.
A modell felé fordult.
- Igen. Tudod, lehet neked nem tűnt fel, mert jól mulattál,
de én itthon minden percet számoltam, pedig tudtam, attól
nem jössz hamarabb haza.
- Ne akarj velem haragban lenni Rin Sauno! - emelte fel a
mutatóujját Sesshomaru. - Tegnap este még tetszett, de
most már úgy látom, kezd ez a dolog a rögeszméddé válni.
- Neked is egyfolytában ez járna az agyadban, ha ehhez
az átkozott székhez lennél kötve! - fakadt ki a lány és
könny csillant a szeme sarkában.
Sesshomaru a modell elé guggolt és kezét a köntös alá
bújtatva simogatni kezdte Rin combját.
- Mi bajod van Rin? - kérdezte hűvösen. - Tudod, hogy
nem szeretem, ha úgy viselkedsz, mint egy hisztis kurva!
A lány előrehajolt és megölelte a férfit.
- Félek. - suttogta remegő hangon. - Ha nem sikerül az
operáció, akkor örökre így maradok. És előbb-utóbb te
is megunod azt, hogy egy nyomorékot pesztrálj.
Sesshomaru vadul megcsókolta a lányt, majd a tarkóján
megszorította a modell haját és hátrahúzta.
- Nem akarok többet erről a hülyeségről vitatkozni vilá-
gos? - nézett Rinre dühösen és elindult zuhanyozni.

- Nem tudom, milyen közös témánk lehetne. - foglalt
helyet az egyik belvárosi étterem ízlésesen megterített
asztalánál Nadine.
Rin a fejére tolta napszemüvegét.
- Szerintem pedig nagyon is tudod. - válaszolta a lány
gúnyosabban, mint szerette volna.
Nadine arca felderült.
- Áh! A leendő férj színt vallott! - nevetett.
Rinben egyre gyűlt a feszültség.
- Mit kellett volna elmondania? - kérdezte enyhe dühvel
a hangjában.
Nadine szeme egy pillanatra megrebbent.
- Sajnálom. - mondta őszintén. - Én azt hittem, hogy te
tisztában vagy a múltunkkal.
A lány arca megfeszült.
- A ti közös múltatokkal? - érdeklődött, mire a nő bó-
lintott.
- Csodálatos négy év volt a miénk. Már az eljegyzés is
megvolt, amikor én megcsaltam. A jelenlegi férjemmel.
Sohasem voltunk haragban, sőt, a mai napig beszélünk,
de soha nem fogja kitörölni magából azt, amit csináltam,
annak ellenére, hogy amikor elváltunk azt mondta, senkit
nem fog úgy szeretni, ahogy engem és sohasem nősül
meg. Ha mégis, akkor biztosan nem modell lesz a neje.
- aztán a Rin ujján lévő gyűrűre pillantott. - És láss
csodát!
A lány önkéntelenül elbújtatta az ékszert a karja alá.
- Én roppant féltékeny ember vagyok. És már neki is
megmondtam azt, amit most neked. Tartsd magad tá-
vol a vőlegényemtől. - hangsúlyozta a szavakat.
Nadine kényelmesen hátradőlt.
- Ilyen primitív hozzáállással akarod őt beskatulyázni?
Nem fog menni. - azzal fogta a táskáját és felállt. Majd
a lány dühös, barna szemeibe nézett.
- Figyelj ide Rin! Akarsz egy jó tanácsot? Sesshomaru-
nál féltékenyebb embert keresve sem találnál. Hidd el!
Nem te vagy az egyetlen, aki félti a társát. Az a férfi
olyan szemekkel beszélt rólad amikor találkoztunk, hogy
nekem esett rosszul. Tehát ha azt hiszed, hogy senkit
nem érdekelsz, csak azért, mert béna vagy, akkor té-
vedsz. És ezt Sesshomaru is tudja. Te nem is hiszed,
hogy mi jár egy olyan férfi fejében, aki a világ legjobb
modelljét birtokolja. Mert ő sokkal jobban retteg attól,
hogy elveszít téged, mint te. Velem járt, ismerem. És
te egy nagyon különleges lány vagy, ha a fogadalmát is
megszegte miattad. Úgyhogy ne siránkozz és fenyege-
tőzz, hanem örülj, hogy egy olyan fantasztikus férjed
lesz, mint Sesshomaru Hilton. - majd meg sem várva
Rin válaszát kisétált az étteremből.

- Jack! - ütötte meg a padon üldögélő férfi vállát
InuYasha, miközben helyet foglalt mellette.
- Ki maga és mit akar itt?
InuYasha megrándította a vállát.
- Üzlet meg ilyesmi, de nem akarlak untatni vele.
Jack mérgesen nézett rá.
- Nézze! Én nem tudom, hogy ki maga és mit
akar tőlem. - kezdte dühösen.
InuYasha kacagni kezdett.
- Az a hír járja, hogy te fogod megműteni Rin Saunot.
Lenne egy kisebb kérésem.
Az orvos gyanakodva nézett rá.
- Nem adhatok ki információkat a betegeimről. És
kezdem unni magát. - Majd fel akart állni, de a férfi
egy borítékot dobott az ölébe. - Ez mi? - és amikor
öt köteg tíz-ezer dolláros bankjegy esett a lábára,
döbbenten pillantott a férfire.
Amikor InuYasha látta, hogy a férfi lenyugodott, bele-
kezdett a mondandójába.
- Nézd Jack! Ez csak az előleg. Előleg abból a pénz-
ből, amit azért az apró malőrért kapsz, ami lehetővé
teszi, hogy Rin Sauno abban a székben rohadjon
élete végéig.
Byron elkerekedett szemekkel bámult a férfire.
- Maga megőrült. Miért tenném tönkre egy olyan
világsztár életét, mint Rin Sauno. Meg különben is.
Egyáltalán hogy kérhet tőlem ilyet? - hülledezett a
doktor és visszapakolta a pénzt a borítékba. - Én
ezt nem fogom megcsinálni. - dobta vissza a tasakot
InuYasha ölébe, aki kacagni kezdett.
- Dehogynem. Vagy azt akarod, hogy kiteregessem
azt a kis affért, ami azzal a vénasszonnyal meg a nem
ellenőrzött gerincrögzítővel történt? - vigyorgott gú-
nyosan, mald elégedetten nyugtázta, hogy Byron
elteszi a pénzt.
- Ez zsarolás. Remélem tudja, hogyha ez kiderül, ak-
kor magát is magammal rántom.
InuYasha elégedetten igazította meg magán sötét öl-
tönyét.
- Csak végezze a feladatát és ne törődjön semmivel!
- tette zsebre kezeit InuYasha. - Apropó! Hogyan
akarja csinálni?
Byron nagy levegőt vett.
- Meg fogom piszkálni a gerincvelőt. Ez az a szerv,
ami ha megsérül, az ember nem tud lábra állni.
InuYasha boldogan bólintott.
- Nagyon ajánlom, hogy mindent úgy tegyen, ahogy
itt elmondta.

Rin mérgesen váltogatta a csatornákat, majd egy né-
met sorozaton hagyta, ahol épp féltékenységi jelenetet
rendezett két szőke tinédzser.
- Mit nézel? - kérdezte Sesshomaru érdeklődve.
- Nem tudom. - dobta le a távkapcsolót a lány és a
háta mögött álló férfi után gyúlt. - Gyere ide!
A férfi megkerülte a kanapét és leült a lány mellé.
- Sajnálom azt a reggeli dolgot. - babrált a szoknyája
szélével a modell. - Tudod...azt...
A férfi sóhajtott majd levette a zakóját.
- Fátylat rá. - terítette a karfára.
Rin mosolyra húzta a száját és Sesshomaruhoz bújt, de
a férfi elhúzódva felállt.
- Bűnhődj kedvesem! - nézett Rin értetlen arcára. - Én
lehet, hogy fejet hajtok egy ilyen veszekedés fölött, de
nem felejtek egy könnyen. - majd csörgő telefonját fel-
véve magára hagyta a csodálkozó modellt.

Sesshomaru uborkát karikázott a konyhában, amikor
Rin bekerekezett hozzá. Elbűvölve figyelte a férfit, aki
a könyökéig felgyűrte fekete ingjét.
- Mit csinálsz? - kérdezte halkan.
- Vacsorát. - felelte hűvösen.
A lány bólintott.
- Egész este ilyen leszel? - érdeklődött a modell mo-
solyogva.
- Igen. - dobta bele az uborkakarikákat az előmelegí-
tett serpenyőbe és kavargatni kezdte egy barna faka-
nállal.
Rin mellékerekezett és kést vett a kezébe, majd hámoz-
ni kezdte a burgonyát. Csendben dolgoztak, majd vacso-
ráztak. Miután végeztek, Sesshomaru elpakolta a pisz-
kos edényeket a mosogatógépbe.
- Meddig duzzogsz még? - kérdezte a modell és tenye-
rébe támasztotta az állát.
- Nem duzzogok. - mondta mogorván, miközben meg
sem fordult.
Rin tördelni kezdte kezeit.
- Tudom, hogy hülyén viselkedtem, de ennyire ne bün-
tess! - bukott ki a lányból hirtelen.
Sesshomaru a modell felé fordult és hideg szemeiben
közöny lobbant fel.
- Az első veszekedésünk. - mondta majdnem moso-
lyogva. - Egyszer ezt is meg kellett élnünk.
Rin bólintott és kinyújtotta karjait.
- Ölelj meg! Mert szörnyű, hogy már eltelt egy nap, de
nem éreztem a karodat a derekam körül.
Sesshomaru elnevette magát és mielőtt kiment a kony-
hából, megcsókolta a lány feje búbját.
- Jó éjt kicsim. És takarózz be, mert hideg egyedül az
a nagy ágy. - azzal magában mosolyogva felment az e-
meletre.
Rin fejében Nadine szavai visszhangoztak. És örült,
hogy Sesshomaru mellette van, mert csak egy napja
vannak fasírtban, de tudta, ő az, akire mindig is vágyott.

InuYasha fütyürészve dobálta teniszlabdáját. Nadine
figyelmesen tanulmányozta férje arcát, miközben egy
csirkemell darabot emelt a szájába.
- Feltűnően jó kedved van. - turkált az ételben a nő.
- Van is rá okom. - válaszolta szinte suttogva a férfi
és eldobta a labdát, ami a közeli falhoz csapódott, majd
vissza a férfi kezébe.
- Nem tetszik amikor ilyen vagy. Valami van a háttérben
és nekem kíváncsi természetem van. - szúrt a villájára
egy paradicsomot Nadine és megforgatta a majonézes
szószban.
- Cicuskám. Csak annyit mondok, ha ez bejön, akkor
egy életre boldoggá teszlek. - bámult mosolyogva a
semmibe InuYasha.
Nadine kivitte a maradékot a konyhába. Aztán kiné-
zett a fotelben ülő férjére és tudta, valami illegális
dologra készül.