7. fejezet

Éjjel kettőkor Nadine ellenőrizte, hogy férje alszik-e, majd
halkan felkelt és a férfi ruháihoz lopózott. Igyekezett csend-
ben felemelni a zakót, a nadrágot és a táskát, aztán hangta-
lanul kinyitotta az ajtót, ami a nappaliba vezetett. Ott lete-
pedett az egyik fotelbe és elkobzott kincseit az asztalra tette.
Először a nadrág zsebeit kutatta át, de csak a slusszkulcsot
találta benne. Aztán jött a zakó, de a cigarettásdobozon és
egy csomag mentolos rágón kívül semmi nem volt benne.
Végül halkan kinyitotta férje barna aktatáskáját. Rengeteg
üzlettel kapcsolatos irat, a mobilja, egy notesz tele telefon-
számokkal, két mappa az új modellek adataival. Semmi,
csapta le a földre, amikor valami koppant benne. Nadine
visszaemelte a táskát az asztalra és belenyúlt, egészen az
aljáig. Egy kulcs, pillantott a kezébe akadt apró tárgyra. De
vajon mit nyithat? Körülnézett a nappaliban és egy olyan
szokatlan vagy épp túl szokványos dolgot keresett, ami le-
hetővé tesz titkok őrzését. Csalódottan csóválta meg a fe-
jét. A férje túl ravasz. Gondolkozz az ő fejével! állt fel a fo-
telből Nadine és megszorította a kulcsot. Nagyon is jól
látta InuYasha arcát délután és nem tetszett neki. Egyáltalán
nem tetszett. Rá kell jönnie, hogy miben sántikál, mielőtt
megteszi. Tekintete megakadt a fürdőszobán. A férje min-
dig órákat tölt benn és úgy látszik nem csak azért, mert hiú.
Egy próbát megér. gondolta a nő, majd mielőtt bement volna
visszapakolta a férfi dolgait oda, ahol voltak. Miután magára
zárta az ajtót, körülnézett. Látszólag semmi különöset nem
talált a helyiségben. Alaposan megvizsgálta a polcot, a töröl-
közőkkel teli komódot, a fali szekrényt. Semmi. Ezek szerint
olyan rekeszt kell keresnie, ami nincs szem előtt. Ami jól el
van bújtatva ebben a szobában. Csak meg kell találnia. A
kádhoz ment és tapogatni kezdte az oldalát, csempéről-csem-
pére. Amikor ismét kudarc mutatkozott, a vécétartályhoz lé-
pett és felpattintotta a tetejét. Ujjaival végigtapintotta a csövet
és megfogott egy kis fekete dobozt. Kivette és kíváncsian ki-
nyitotta. Fehér tabletták, porok és két, még érintetlen tű.
Nadine idegesen rágni kezdte alsó ajkát. Azt hitte, hogy a fér-
je tiszta és most megtalálta ezt a szemetet, amivel még mindig
nyomja magát. Visszatette oda, ahol találta és még jobban
meg akarta tudni, mit nyit az apró kulcs, ami még mindig ott
volt a jobb kezében. A zuhanyzófülkébe ment és a kezét vé-
gigfutatta a kabin hátsó fala mögött. Innen húzta elő azt a
mappát, amit a kád sarkára ülve felnyitott. Rin Saunoval ta-
lálta magát szemben, aki mosolyogva pózolt a kamerának.
Miután végignézte a képeket, egy fóliába tekert papírcsomag
volt alattuk. Nadine sorban kihúzta a lapokat. Az első egy név-
jegykártya volt.

Dr. Jack Byron
gerincspesialista

Rajta a cím és az elérhetőségek. A nő keze remegni kezdett.
Mit akar a férje azzal az orvossal, aki meg fogja műteni Rint?
Kivette a következőt, amelyen kék pecsét volt. Nadine sze-
mei elkerekedtek, amikor arra a szóra tévedt a tekintete, hogy
kilenc milliméteres, hangtompítóval. A férjének fegyvere van,
ami itt lapul valahol a lakásban.
- Nadine! - kopogtatott erősen az ajtón InuYasha. - Mit csinálsz
te ott benn?
A nő összerettent és majdnem kiejtette a kezéből a mappát.
Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek és a zárt ajtót figyelte.
Hangra nyitotta a száját, de egy szó sem jött ki rajta. Ha elkapja...
Ismét kopogott, ezúttal hangosabban.
- Nadine! Hozzád beszélek! Tudom, hogy benn vagy! - nyomta
le a kilincset a férfi, ami nem engedett. - Mit csinálsz te ott?
- Én...csak...a majonéz miatt van. Hányingerem lett és muszáj
volt idejönnöm. ne haragudj, ha felkeltettelek. - bökte ki és
igyekezett, hogy hangja stabil maradjon.
- Mert mindig összeeszel minden szart. - morogta a férfi és
dobogás jelezte, hogy visszamegy a szobába.
A nő erőt vett magán és visszarakta a mappát oda, ahol találta.
Már tudta, mit nyit a kulcs. Egy rekeszt, ami a fegyvert és még
a jóisten tudja, hogy miket rejt. Amikor újra az ágyban feküdt,
InuYasha átölelte a derekát, mire Nadine ijedten ugrott egyet.
- Hé? - kérdezte InuYasha. - Kire számítottál?
A nő mérgesen kifújta a levegőt.
- Csak rosszul vagyok. Mondtam vagy nem? - fűzte ujjait a férje
ujjai közé. - Hagyj, mert tényleg beteg vagyok!
InuYasha csalódottan fordult a másik oldalára és pár perc múlva
egyenletes szuszogás jelezte, hogy visszaaludt. Azonban Nadine
le sem hunyta a szemét.

Két nap múlva Rin egy zöld vászonlepedővel letakart ágyon fe-
küdt a szobájában, készen a műtéthez. És bár viszonya a férfivel
még mindig nem mondható tökéletesnek, Sesshomaru mellette állt
és a kezét fogta, amely izzadt és remegett.
- Rin. Tudom, hogy ez kevés vigasz, de sikerülni fog, majd meg-
látod. Byron a legjobb és még sohasem rontott el egyetlen operá-
ciót sem. - simított végig a modell arcán.
A lány kifújta a levegőt.
- Ha nem lenne közöttünk már két napja ez a mosolyszünet és
tegnap este úgy úriasan megdugtál volna, akkor most nem vetne
szét az ideg. - húzta el morcosan a kezét.
Sesshomaru mosolyra húzta a száját.
- Amit mondtam, megmondtam. Szokj le erről a viselkedésről!
Erről az ostoba féltékenységről. És akkor újra normálisan fogok
viszonyulni hozzád. De most hagyjuk ezt és nyugodj meg! - csó-
kolta meg a lányt, aki abbahagyta a duzzogást és a férfi nyaka
köré fonta a karját.
- Ígérd meg, hogy itt maradsz a műtét végéig. - suttogta alig
hallhatóan, mire Sesshomaru bólintott.
Két műtős lépett be a helyiségbe, megzavarva a párt.
- Miss Sauno. Indulnunk kell! - szólalt meg az egyik férfi, mire
Rin hevesen bólogatni kezdett.
- Itt az idő. - suttogta és a leendő férjére nézett. - Azt akarom,
hogy a Bossy zenéljen az esküvőn, mert táncolni akarok. - mo-
solygott erőltetetten. Amikor Rint kitolták a szobából, zsebre
vágta a kezét és az ablakból figyelte a magánklinika udvarán
szirénázó mentőket.

Byron éppen készült elhagyni az irodáját, amikor csörögni kezdett
a telefonja. Nem akart visszamenni érte, de mivel Rin műtétje
előtt állt, tudta, ki keresi. Azonban kellemesen csalódott.
- Jack Byron? - kérdezte a kissé ideges női hang.
- Igen. - majd az órájára nézett. - Nézze hölgyem egy fontos...
- Tudom, ezért hívtam. Érdeklődött Önnél valaki az utóbbi idő-
ben Rin Sauno után?
Az orvos megpödörte a bajuszát.
- Ki maga? - érdeklődött az orvos.
- Érdeklődött vagy sem? - kérdezte egyre ingerültebben.
- Ami azt illeti igen. Egy gazdag pasi Tokióból. - sóhajt hallott a
vonal végéről.
- És hogyan nézett ki? - várta a további információkat a nő.
- Kábé harminc év körüli, hosszú, fehér hajú, elegáns, angolul is
jól beszélő alak.
- Én ennek a férfinek vagyok a felesége és tudni akarom mit mon-
dott magának! - csattant fel a nő a vonal másik végén.
Az orvos pánikba esett.
- Nem akarok bajba kerülni, értse meg! Nekem jó hírem van, amit
fenn is kell tartanom! - fakadt ki Byron.
- Bennem bízhat! - erősködött a nő. - Kérem!
Az orvos nagyot sóhajtott és lerogyott a székre.
- Megzsarolt. Hogy rontsam el a műtétet, különben nyilvánosságra
hozza azt a pár évvel ezelőtti stiklimet. - temette az arcát tenyerébe
Byron.
Néma csend következett.
- Remélem maga nem gondolta komolyan, hogy bedől egy ilyennek?
- nevetett erőltetten Nadine, de amikor nem hallott választ, elkomo-
lyodott. - Belement?
Byron felállt.
- Nézze, nekem mennem kell. Én nem akarok a bíróságon peres-
kedni egy tíz évvel ezelőtti ügy miatt. - bökte ki az orvos.
- Ne! Az istenért gondolja meg, mit akar véghez vinni! Hallja?!
- rimánkodott Nadine.
- Sajnálom. - súgta Jack és bontotta a vonalat, mielőtt a nő befejez-
hette volna a mondatot.

-... a férjem nem beszámítható. - zúgó hang. - Halló! A francba! -
dobta az ágyra mobilját Nadine. A férje már korán reggel elment
itthonról. Idegesen jártatta a lábát, miközben lehasalt és ismét
felvette a telefonját. Kikereste Sesshomaru számát és a zöld tele-
fonra helyezte az ujját. Aztán mégis a pirosat nyomta meg és a szám
eltűnt a képernyőről.

A műtőben Rinre már felkerült az oxigénmaszk és megkezdte a
visszaszámlálást, amit kilencvenhatnál abbahagyott, ugyanis elaludt.
A operációban asszisztálók a helyükre tették a megfelelő műszereket.
Byron bemosakodva várta, amíg az egyik nővér megköti műtősköpe-
nyét és ráadja a fehér gumikesztyűket. Aztán a lány ágya mellé állt,
akit időközben zöld, steril lepedőkkel takartak le és csak a gerinc
maradt szabadon. Körbenézett a csapaton, akik csak a jelre vártak.
- Vérnyomás?
- Száztíz per hetven. - válaszolta a monitor előtt ülő nővér.
- Pulzus?
- Percenként húsz.
Byron sóhajtott.
- Kezdjük! - majd a mellette asszisztáló nővérre nézett. - Szikét!
A nővér teljesítette a kérést, egy vékony, ezüstszínű kést nyújtott az
orvos jobb kezébe, aki az elé készített mikrofonba mondta a műtét
lépéseit.
- Megkezdem a bemetszést a gerinc alsó részén, ahol a röntgen
kimutatta a bénulás helyét. - azzal a szikét a lány bőréhez nyomva
vékony vágást ejtett. - Most kitárom az operálandó területet és
szemügyre veszem, mi okozza pontosan a bénulást. Fogót! - mire
az asztal átellenes végében álló férfi egy csipeszben végződő, nyeles
műszerrel óvatosan félrehúzta a bőrt. - Látom már! Egy ideg az oka,
ami elég közel van a velőhöz. - Törlést! - egy nővér csipeszbe ra-
kott tamponokkal törölte le az időközben előtörő minimális vért.
- Ezt az ideget kell megmozgatni, hogy visszaálljon a helyére és
ismét bekapcsolódjon a keringésbe. - egy apró, kicsiny csipesz-
ben végződő műszert kért, amit kinyitva közelített az ideg felé.
Most kell elszúrnia. Csak pár milliméterre van a velő. Az is elég, ha
felsérti. Egy kis vágás is végzetes, örökös bénulást okozhat.
- Rosszul van, doktor Byron? - zökkentette ki a gondolataiból a
mellette álló nővér.
- Hogy állunk? - tért ki a válasz elől az orvos.
- Vérnyomás stabil, a pulzus esett. - olvasta le az adatokat a nővér
a monitorról.
Mit csináljak? Édes Istenem, most segíts! - fohászkodott magában
Byron.
- Óvatosan megfogom az ideget. - körülfogta az apró csipesszel.
- és lassan visszatolom a helyére. Óvatosan, hogy meg ne sértsem
a gerincvelőt.

Sesshomaru idegesen járkált fel-alá a modernül berendezett szobá-
ban. Bosszankodott, amiért egy ilyen fontos műtét előtt veszett ösz-
sze Rinnel. Az a lány annyira tökéletes, még így, tolószékben is.
Nem egyszer látta, amikor nyilvános helyen voltak, minden férfi a
lányt figyelte és meg sem próbálták leplezni szándékukat. Hogy mit
is tennének vele, ha egy órára az ő barátnőjük lenne. Nadinenal
ugyanez volt, bár nem váltott ki ekkora hatást, de végül őt is elsze-
rették tőle. A saját öccse. Ki tudja, Rin mikor gondolja úgy, ennyi
ebből a kapcsolatból. Vagy házasságból, hiszen már a nyakukon az
esküvő. Gondolataiból a telefon zökkentette ki.
- Yaken. - szólt bele kicsit hangosabban a hangszóróba. - Remélem
jó hír.
A vonal másik végén nevetés hallatszott.
- Jó hír, Uram. Az a cég, amit az öccse akart annyira megvenni. Tudja!
Sesshomaru elmosolyodott.
- Immár az enyém. Végre! Visszavágtam neki ott, ahol a legjobban
fáj. A munkájában. Meghiúsítottam azt a tervét, hogy a világ élvonalá-
ba tartozó, elismert reklámügynökség, amire az öcsémnek annyira
fájt a foga... - nevetni kezdett. - Belebukott és közel egymilliárd dollárt
vesztett.
Yaken elmondott még néhány részletet, majd bontotta a vonalat.
Sesshomaru kissé elégedetten tette zsebre mobilját.
- Megvagy öcsikém. - majd megfordult és látta, amint Rint közel három
óra elteltével visszahozzák a szobájába.
Byron lépett be utoljára és látszott arcán a fáradtság.
- Minden rendben. - veregette meg Sesshomaru vállát, mielőtt a férfi
szólhatott volna. - A műtét jól sikerült. A többi már rajta múlik. - né-
zett az alvó lányra. - majd az asszisztensekkel együtt kisétált a helyi-
ségből.
Sesshomaru a lány mellé húzott egy bőrfotelt és ülve nézte Rint, aki
egyenletesen szuszogott. Smink nélkül is vadítóan néz ki - gondolta
a férfi, miközben kisimított egy tincset a lány hosszú hajából. Másfél
óra múlva a modell ébredezni kezdett.
- Szia. - suttogta, amikor meglátta maga mellett a férfit. - Na?
És amikor Sesshomaru bólintott, elsírta magát.

Byron felakasztotta a kabátját az előszoba fogasára és táskájával a
hóna alatt belépett a nappaliba. Tudta, hogy egyedül van, mivel a
felesége és a két gyereke Párizsba utaztak a nagyszülőkhöz.
- Maga mit keres itt? - kiabált, amikor felgyulladt az ablak előtti
állólámpa és a fény kiemelte InuYasha alakját.
- Hogy ment? - kérdezte kertelés nélkül.
Byron látta a férfi szemében az ürességet.
- Maga kábítószer hatása alatt áll. - suttogta idegesen Jack.
- Válaszoljan arra a rövidke kérdésre, amit feltettem.
Byron nagy levegőt vett.
- Ha arra kíváncsi, hogy megtettem-e azt, amit kért, akkor a vá-
laszom nem. - keményedett meg az orvos hangja.
- Tudtam. - mondta komoran a férfi, mintha valami szerepet ját-
szana. - Szinte éreztem. Ez benne volt a levegőben. - majd az
orvosra emelte hangtompítóval ellátott fegyverét. - Éreztem.
Byron eldobta a táskáját.
- Mi a fenét művel? Elment az esze? Inkább adja ki az informá-
cióit a sajtónak! - dadogta, aztán hátrafordult és menekülni
próbált. Ekkor kapta a golyót, ami a hátába fúródott és véres
virág jelent meg a seb körül. Byron elterült a padlón. Kúszva pró-
bált előrébb jutni, amikor hallotta a feléje közeledő cipők kopogá-
sát. InuYasha a férfi mögé állt. Egy ideig nézte a férfi szenvedését,
aztán ismét kibiztosította a tárat. És lőtt. Aztán újra és újra, amíg a
hat lövedék, amit a fegyver rejtett magában, mind az orvosba nem
került. A vér már a fényesre sikált padlón folyt. InuYasha leguggolt
és szemügyre vette művét. A férfi hátába kettő, a lapockájába kettő,
egy a vállába és még egy a tarkójába. Elmosolyodott. Nem is tudta,
hogy ilyen profi lövész. Azzal kiegyenesedett és a lábával a hátára
fordította Byront, aki üveges tekintettel bámulta a plafont.
- Ezt operáld meg, ha tudod! - majd nevetve kisétált a házból.

- Hol jártál? - érdeklődött Nadine, miután hajnali egykor a férje
betámolygott az ajtón.
- Vetkőzz! - utasította InuYasha, aki vágytól égve nézte a nőt.
Nadine látta, hogy megint be van lőve és lecsúsztatta a hálóingje
pántját, ami hangtalanul a földre hullott. Jobb, ha engedelmeskedik.