8. fejezet

Rin az elkövetkező két hétben a legszigorúbb tornákon
vett részt, hogy újra elsajátítsa a járás folyamatát. A ti-
zennegyedik nap után már úgy köszöntötte Sesshoma-
rut, hogy lassan ugyan, de elésétált az ajtóig.
- Bámulatos vagy. - ismerte be a férfi, miután szóhoz
jutott a lány szenvedélyes csókjától.
Rinnel madarat lehetett volna fogatni.
- Adam szerint jól haladok. - fordult az ajtón belépő
fiú felé, aki kedvesen mosolygott a modellre. Sessho-
maru szemében ördögi féltékenység lobogott fel, ami-
kor a gyógytornász a lány mellé sétált és feltűnően
hosszú puszit nyomott Rin enyhén sápadt arcára.
- Beszélhetnék Önnel négyszemközt Adam? - kérdez-
te a férfi, majd kisétált a folyosóra.
- Azonnal jövök. - kacsintott a lányra a gyógytornász
és Sesshomaru után ment.
- Hogy megy Rin felépülése? - érdeklődött hűvösen a
férfi.
Adam arcán derűs mosoly ragyogott.
- Rin egy nagyszerű lány és erős egyéniség. Van benne
akarat, amit maximálisan ki is használ. - bámult be a
lányra, aki a mankói segítségével egyensúlyozott.
Sesshomaru követte Adam tekintetét.
- Tudja... - kezdte, de nem tudta befejezni, mert a fér-
fi megragadta a fiú fehérre keményített egyenruháját.
Adam arcára fagyott a mosoly és rettegve nézett le a
dühös tekintetű Sesshomarura.
- Ha még egyszer meglátom, hogy ilyen szemeket me-
resztesz a menyasszonyomra, a saját végtagjaidat kell
majd masszíroznod. - suttogta vészjóslóan.
Adam hevesen bólogatott, majd ismét talajt fogott a
lába, amikor meghallották, hogy Rin közeledik.
- Mit csevegtek itt? - kérdezte mosollyal az arcán.
Sesshomaru úgy hátba vágta a fiút, hogy az majdnem
orra esett.
- Barátkozunk. - húzta vigyorra a száját, mire Adam is
elmosolyodott, igaz, kénytelen volt.
Rin elnevette magát.
- Ennek örülök. De annak jobban, hogy nemsokára
ezek nélkül is boldogulhatok. - azzal Sesshomaruhoz
bicegett és örömmel nyugtázta, hogy a férfi magához
húzza és halántékon csókolta. - Szeretnék ezek nél-
kül oltár elé állni. - majd Adamre nézett. - Akkor,
kezdhetjük? - kérdezte vidáman a fiút, aki lassan kö-
vetni kezdte a lányt és igyekezett megtartani a tisztes
távolságot.

InuYashát annyira nem érdekelte, hogy megölt egy em-
bert, hogy elment Doktor Jack Byron temetésére, akit
ő maga tett el láb alól. Nadinenal az oldalán, sötét
napszemüvegben nézte végig a szertartást és kí-
vánt részvétet az özvegynek. De nemcsak a temetés
miatt jött. Hanem azért, hogy lássa Rin Saunot, amint
elengáns, rövid fekete ruhájában álldogált mankóival
bátyja mellett.
InuYasha lábát keresztbe téve, cigarettázva nézte a
tokiói futballcsapat idei, szezonnyitó meccsét. Nadine
átvette a gyászruhát, immár shortban és egy könnyű
pólóban huppant le a székre és nyitotta fel laptopját.
- Hogy ez mekkora balfék! - káromkodott a férfi, mi-
közben az ezüst hamutárcába hamuzott, ami az asztalon
hevert.
- Mi lenne, ha átöltöznél? - kérdezte a felesége, látva,
hogy a férfi szmoking nadrágban és fehér ingben fe-
küdt a kanapén, nyakánál meglazított nyakkendővel.
- Zavar? - kérdezte flegmán InuYasha.
Nadine keresztbe tette kezeit és az asztalra könyökölt.
- Igen. Zavar. Mint annyi más is ebben a kibaszott élet-
ben. Zavar! - majd felment a Friss Hírek honlapjára.
InuYasha feléfordult.
- Megtudhatnám, hogy mi zavar annyira kiscicám?
- kérdezte szinte gúnyosan és kifújta a füstöt.
Nadine nyelt egyet.
- Elegem van abból, hogy Rin Saunoról fantáziálsz.
- bökte ki és érdeklődve várta szavai hatását.
InuYasha nevetni kezdett.
- Mondj egy értelmes férfit erről a bolygóról, aki nem
játszik el néha a gondolattal, hogy egy olyan vadmacs-
ka, mint Rin Sauno az ő barátnője. És azt csinál vele,
amit csak akar.
A nő hirtelen felállt és a férfi mellé lépett.
- Mondj egy értelmes nőt erről a bolygóról, aki eltű-
ri, hogy a férje szex közben egy másik nőre gondolva
élvez el.
InuYasha szemében harag lobbant. Olyan hirtelen
állt fel, hogy Nadine nem is fogta fel, mi történt vele.
A férfi megszorította a karját és vicsorogva nézett
a nő riadt arcába.
- Csak azért nem verlek meg, mert holnap fotózásod
lesz. - suttogta InuYasha.
Nadine azonban nem hagyta magát.
- Üss meg! - provokálta a férfit. - Üss meg te disznó!
De azt megsúgom neked, hogy beléd állítom a kést,
ha egy kék folt is megjelenik a testemen.
InuYasha keze a felesége pólója alá csúszott.
- Ezt imádom benned. - harapott a nő alsó ajkába a
férfi. - Ezt a latinos temperamentumot.
Nadine karjai InuYasha nyaka köré fonódtak.
- Látod. - suttogta a férfi. - Mindegy, hogy milyen ne-
vet mondok, ha neked is jó.
A felesége ellökte magától és visszatért a géphez.
- Akkor menj, gondolj a kis Rinre és elégítsd ki maga-
dat! - húzta fel az orrát a nő, mire a férfi kisétált a
fürdőbe.
Nadine kezébe temette az arcát. Most belövi magát,
aztán lefekszik majd vele, miközben arra a nőre gon-
dol, akit ebben a percben a legjobban utál. Aztán
meglátta a Byron halálával foglalkozó cikket, amiben
közlik, hogy több mint valószínű, éjjel egy és kettő
között érte a végzete. Nadine szemei elkerekedtek.
A férje végzett Byronnal, méghozzá saját kezűleg,
hiszen be volt lőve és feltűnően zaklatott volt. A nő
maga alá húzta lábait és sírni kezdett.

Rin egy héttel később már a saját lábán sétált be a
new york-i esküvői ruhaszalonba, ahol a tulajdonos
örömmel fogadta.
- Nahát Miss Sauno! - tapsolt egyet. - Csodásan
néz ki.
Rin elmosolyodott a kedves bókon.
- Köszönöm, de ez még nem az igazi. - fogott ke-
zet a férfival. - Itt van a kocsiban a mankó, ha szük-
ségem lenne rá.
- Higgye el, maga úgy is gyönyörű! - bókolt tovább
a tulajdonos és kézen fogta a lányt. - Nos! Nézzünk
körül!
Rin bólintott és a férfi után lépdelt.
- Milyenre gondolt Miss Sauno? - kérdezte a férfi,
miközben a sorok között nézelődtek.
Rin jobban szemügyre vett egy Carla Marconi- mo-
dellt.
- Igazából nem is tudom. Több ruhát is felpróbálok,
aztán majd meglátjuk. - mosolygott és egy újabb
költeményt kezdett szemlélni.

InuYasha az ágyon üldögélt, körülötte papírok és
különböző kábítószerek maradványai. Bambán
bámult maga elé és nem tudta elhinni, hogy elvesz-
tette azt a megbízást, amire már egy éve várt. De az
még jobban bántotta, amit az elmúlt éjjel látott. Azt,
amikor Nadine a fürdőszobában ellenőrzi a drogok
mennyiségét és a zöld mappában információk után
kutat. Majd felhívta Sesshomarut és elmondta neki,
hogy InuYasha még mindig kábítószerezeik, piszto-
lya van és valószínüleg ő ölte meg Byront, amiért nem
teljesítette a rábízott feladatot. Hallotta, amint nyílik
a bejárati ajtó.

Nadine lepakolta a csomagokat és befejezte beszél-
getését, amit telefonon intézett a takarítónővel.
- InuYasha. - nézett a megterített asztalra, amin két
gyertya és friss, mexikói ételek gőzölögtek.
InuYasha mosolyra húzta a száját.
- Egy fantasztikus mesét hallottam ma. Egy groteszk,
rendkívül irónikus művet. - az asztal felé mutatott.
- Vacsorázzunk és elmondom.
Nadine helyet foglalt és szedett a chilis poliplevesből.
- Hadd halljam! - mosolygott, miközben megízlelte
az ételt. - Hm! Ez nagyon finom!
- A sztori rémegyszerű. Van egy nő, aki nem be-
csülte meg azt, amit az élettől kapott és átvágta az
életét jelentő személyt. Elég csúnyán, olyannyira,
hogy egy másik férfi karjaiba menekült, aki a csúcs-
ra juttatta, minden értelemben.
Nadine kezében remegni kezdett a kanál.
- De ennek a nőnek még ez sem volt elég. Érted?
- kortyolt a borból InuYasha, miközben szemeit le
nem vette volna a feleségéről. - Annyira elbízta ma-
gát, hogy a pénz miatt hozzá is ment. És képzeld!
Nem becsülte meg azt, amit kapott. Kotorászott,
matatott, olyan dolgokba ütötte az orrát, amibe nem
kellett volna. Sötét dolgokba, amelyekhez semmi
köze. És tudod, mi ebben az irónikus? Ellene for-
dult és a régi szerelemben keresett vigaszt. - kezé-
ben összeroppant a kristálypohár, amit nászajándék-
ba kaptak a Hills családtól. - El sem hiszed, milyen
rosszul esett ez annak a férfinak. Teljesen kiborult
és olyan dolgokra gondolt...inkább nem is mondom.
Legyen elég annyi, hogy a férfinak elege lett ebből.
Nyúlnak érzi magát, aki csapdába esett. - szünet
következett. - És tudod mit csinál egy csapdába esett
nyúl? Megpróbál kiszabadulni. Bármi áron.
Nadine kezéből kiesett a kanál. InuYasha szemében
veszélyes tűz lobogott.
- Bökd már ki te mocskos kurva! - pattant fel a szék-
ről és seperte le az asztal felé eső tartalmát a padlóra,
amit antik perzsaszőnyeg borított. - Mondd már el!
Nadine remegve dőlt hátra a széken. InuYasha el-
mosolyodott. - Tudod mit? Mondom én. - azzal elő-
húzta kilencmilliméteresét szürke nadrágja zsebéből.
- Én öltem meg Byront. Még mindig drogozom és
igen, Rin Saunoról álmodozom. De te ezt már nyilván
tudod, hiszen elég jól kiismered magad a fürdőben.
Sőt! Talán már a bátyám is megtalálja az ottani titkai-
mat, annyira részletesen beszámoltál neki mindenről.
- Én nem...nem... - mondta a nő, miközben farkas-
szemet nézett a fegyver csövével.
- Tagadd le! - suttogta InuYasha. - Tagadd le, hogy
elárultál engem. Rajta!
Nadine sírni kezdett.
- Mivel tudom, hogy vallásos vagy, ezért segítek ne-
ked. - mosolygott a férfi és leült a nővel szemben, de
a fegyvert nem tette le. - Tedd össze a kezed! Na-
gyon jó! - bólogatott, amikor Nadine teljesítette a pa-
rancsot. - És most mondd utánam. Gyónom...
Nadine zokogott.
- Nem hallom! - ordította a férfi.
- Gyó...nom. - dadogta a sós könnyek miatt, amelyek
a torkára csúsztak.
InuYasha nevetni kezdett.
- Ez az. Tovább! - intett a fegyverrel.
- ...a mindenható is...tennek...és...nektek...hagyjuk
abba! - fakadt ki hisztérikusan Nadine. - Igen, ezt
tettem! - borult az asztalra. - Igen! Igen! Igen!
InuYasha arcáról eltűnt a jókedv.
- Állj a falhoz! - suttogta kimérten.
Nadine lassan felemelkedett és a pisai Ferdetornyot
ábrázoló, hatalmas akvarinkép elé sétált. Lábai remeg-
tek, kezein átütöttek a vénák.
- Ha már a mesedélutánoknál járunk, akkor megosz-
tok veled még egy anekdotát. A régi, keleti országok-
ban az árulókat kivégezték. A falhoz állították őket és
kaptak egy golyót a fejükbe.
Nadine egy hatalmas puffanást hallott, majd valami
forróság öntötte el és sötétség hullott a szeme elé.
InuYasha csak nézte, ahogy a még meleg pisztoly
csöve füstölög. Aztán végigkísérte, ahogy felesége
holtan csúszik a fal mellett, véres csíkot hagyva maga
után. InuYasha letette a fegyvert és az asztalra könyö-
költ.
- Tudod Nadine, van valami, amit nem értek. Például
miért kellett engem becsapnod? Miért? Hm? Hát nem
kaptál meg mindent tőlem? - kortyolt bele a nő borába.
- Nézd meg ezt a házat! Gyönyörű! És te nem értékel-
ted! Hálátlan vagy édesem, hálátlan. És miattad lett az
életem is hitvány. Ugye ezzel tisztában vagy?! A bátyám,
a te szívszerelmed megfúrt tőlem egymilliárdot. El tudod
ezt hinni? Csak így! - csettintett egyet a beállt csendbe.
- Összetörtem édesem! Ez a helyzet. Rin Saunot a bá-
tyám keféli helyettem. Pedig nekem kellene. Ez nem fer.
Tudom, én is hibás vagyok. - verte meg a mellkasát a
férfi. - Hiszen te az övé voltál. De könyörgöm. Én azzá
tettelek, aki lenni akartál. Mert én sosem voltam senki.
Ez van. - suttogta maga elé, majd a saját fejéhez emel-
te a fegyvert. - Látod Nadine! Megvádoltál azzal, hogy
hűtlen vagyok. Megyek hozzád édesem, mert köt az
eskü. - azzal meghúzta a ravaszt. Vér fröccsent szét
a fehér falon és InuYasha az asztalra borult. Így talált
rájuk a bejárónő, aki sikított egyet, majd hívta a mentő-
ket.

Rin a mobilján csevegett. Éppen a ruháját rendezte,
amit ma választott. Lefixálta, hogy holnap szállítják
haza Japánba Donna Carone egyik fantasztikus mo-
delljét. Alig tette le, máris csörgött. A mosoly azonnal
lefagyott az arcáról, amikor közölték vele a tényeket.
- Sesshomaru már tudja? - és amikor igenlő választ
kapott, nagyot sóhajtott. - Istenem.

Már éjfél is elmúlt, de Sesshomaru még mindig nem
érkezett haza. Rin hiába próbálta elérni, kikapcsolta
a telefonját. Végül úgy döntött, leköti magát, különben
szétveti az idegesség. Besétált a fürdőszobába és a
zuhanykabin elé lépett. Lassan levetkőzött. Beállt a
fülkébe, amelynek oldalait tükör borította. Összeszo-
rította a száját, amikor meglátta a hátán lévő heget.
Már gyógyulófélben volt, de még elég csúnya. A férfi
megígérte neki, hogy ha akarja, akkor azonnal elviszi
a legjobb plasztikai sebészhez. Végignézett saját tü-
körképén és látta, hogy alakja nem változott. Amióta
Sesshomaru kezelésbe vette a bulímiáját, teste nem
változott. Végigsimított magán és örömmel tapasztalta,
hogy bőre is selymes maradt. Magára zárta a fülke
ajtaját és megengedte a csapokat. Gőz tört elő a víz
mellett, Rin pedig tusfürdőt nyomott a kezébe és el-
kezdte vele bekenni magát. Hirtelen hideg csapta meg
a hátát. Azt hitte, hogy kinyílt az ajtó, ami részben
igaz is volt, csak nem magától. Sesshomaru állt ott
öltönyben, nyakkendőben, mindig elegánsan, ahogy
szokott. Rin még sohasem látta ilyennek a férfit. Az
arca meggyötört és sápadt, szemei beesettek, keze
pedig remegett. A modell azt sem tudta, mit csináljon.
Hiszen még sohasem látta megtörve a mindig erős
Sesshomarut. A víz csak csobogott és a férfi nem
szólt semmit. Rin is csendben maradt. Majd Sessho-
maru belépett ruhástól a kabinba és becsukta az
ajtót. Hirtelen a párás falhoz nyomta a megszeppent
lányt és megcsókolta. A modell a zuhanytálcára csúsz-
tatta a férfi átázott zakóját és magához szorította.
Sesshomaru félkézzel a lány derekát ölelte, míg a má-
sik kezével a nadrágját gombolta ki.
- Megölte Nadinet. - suttogta rekedten, miközben
erősen a modellbe hatolt, aki fejét a férfi vállára haj-
totta és lábait a dereka köré kulcsolta. - Aztán ön-
magát. - olyan dinamikus iramot diktált, hogy Rin
vizes teste a tükörhöz csapódott. A lány azonban
kibírta. Mert tudta, hogy mi játszódik le benne.
- Fejbe lőtte. Először őt, aztán saját magát. - sut-
togta rekedtes hangon. - Az öcsém.
Rin már közel járt a csúcshoz, de most a szavakra
figyelt.
- Beszélj! - súgta a férfi fülébe a modell, miközben
a vizes ingbe kapaszkodott. - Mondd ki, könnyebb
lesz! - túrt Sesshomaru nedves hajába.
- Szerettem. A magam módján. Az öcsém volt.
- csúsztatta a kezét a lány csípőjére, miközben nem
lassított a vad tempón. - És Nadine. Mindig bennem
élt egy darabja és fog is.
Rin a tükrös falnak vetette fejét és élvezte a kielégülés
nyújtotta kellemes lebegést. Sesshomaru szaporán
vette a levegőt, miközben nem engedte el a lányt.
Majd még mindig egymásba kapaszkodva csúsz-
tak le a padlóra. A víz csak csobogott. A férfi a lány
meztelen ölébe hajtotta a fejét, aki simogatni kezdte.
- Miattam van. - bukott ki belőle váratlanul. Rin
vizes haja a párás tükörre tapadt, miközben sze-
relmét figyelte, aki még mindig átázott ruhákban fe-
küdt a padlón.
- Most minden borús. - próbálta vígasztalni a maga-
alatt lévő férfit.
Sesshomaru a lány lábába kapaszkodott, mintegy
támaszként.
- Kisemmiztem. A nő, akit elvett, engem szeretett.
És csodálkozom, hogy öngyilkos lett. - bámult a
semmibe a férfi.
- Ezt ő választotta. - suttogta a lány, miközben majd
megszakadt a szíve, ahogy látta Sesshomaru tépelő-
dését.
- Szerettem az öcsémet. - jelentette ki keményen.
- Tudom. - bólintott lassan Rin.
- Szerettem Nadinet.
- Tudom.
Sesshomaru megmarkolta a lány combját, aki szó
nélkül tűrte a hirtelen belenyilaló fájdalmat.
- Szeretlek Rin Sauno.
A modell elmosolyodott és sírni kezdett.
- Tudom.

- Itt temetik el őket. - válaszolta higgadtan, amikor
két nap múlva Rin megölelte tokiói villájának nappali-
jában. - Elintéztem.
Rin megigazította a férfi nyakkendőjét.
- Ennél többet nem tehetsz értük. - csókolta meg a
férfi arcát a modell.
- Mert míg éltek, semmibe vettem őket.
A lány látta, hogy nem ér el vele semmit.
- Ha akarod, áttesszük az esküvő időpontját. - karolta
meg a férfi derekát, miközben fejét a mellkasára fek-
tette. - Elhiszem, hogy vasárnap nem tudnál arra kon-
centrálni.
Sesshomaru beletúrt a lány hajába és magához
szorította.
- Ez most jól jön. Legalább lefoglal. - bámulta a
falat a férfi.

- Köszönöm. - fogadta a gratulációkat Rin immár Hil-
tonként az egyik előkelő villa aulájában, amit az eskü-
vőre béreltek. Földig érő, hófehér ruhája pántnélküli,
dekoratív dekoltázst engedett a lány enyhén barnás
bőrének. - Köszönöm. - mosolygott szívből a vendé-
gekre, akik sok boldogságot kívántak. Haját feltűzte
egy elegáns kontyba, amin közel hatméter hosszú fá-
tyol omlott alá.
- Rin! Darling! - csapta össze kezeit Hotano, aki barát-
ját maga után hurcolva vágott utat magának a pár felé.
- Gyönyörű vagy honey! Ugye? - bökte meg párja ol-
dalát, aki bólogatni kezdett.
- Köszönöm. - mosolygott Rin és megölelte rózsaszín
öltönyben feszítő fodrászát.
Hotano Sesshomaruhoz fordult és pajkosan rákacsin-
tott.
- Te is baby! - majd csókot nyomott felé.
A férfi Rinre nézett, aki igyekezett nem elröhögni magát.

Hajnalban Sesshomaru a hálószobában lévő ágyra dobta
feleségét.
- Köszönöm neked ezt a napot. - suttogta Rin boldog-
ságtól elfúló hangon.
- Köszönöm, hogy megszülettél. - válaszolta a férfi és
lehúzta a lányról a ruhát.
- Nászút? - kérdezte Rin nevetve.
- Mivel már minden országban jártál ezért úgy döntöttem,
hogy az Antarktiszra megyünk. - és elnevette magát, ami-
kor a modell döbbent arcára nézett. - Két hét a Bahamá-
kon. - majd elkomorodott. - Maradj velem Rin!
A lány férje nyaka köré fonta karjait.
- Egészségben, betegségben, gazdagságban, szegény-
ségben. - kezébe vette Sesshomaru arcát. - Amíg a halál
el nem választ.