Kagome már közel négy éve ingázik a két világ között, most 19 éves. Sikeresen elvégezte a gimnáziumot. Jelenleg évet halaszt, hogy még több időt tölthessen a középkori Japánban, a barátaival és természetesen Inuyashaval. Narakut még mindig nem tudták legyőzni, bár az ékkő nagy részre náluk van. Kagome ez alatt a négy év alatt rengeteget változott. Fekete haja a derekát súrolta, a frufruját is megnövesztette. Az alakja is kiteljesedett az elmúlt években. Dús és kerek melle, keskeny csípője, vékony dereka, formás lába és feszes feneke volt. Mindig is szép volt, de most még azt is felül múlta. A férfiak megfordultak után, aminek Inuyasha nem örült, s emiatt rengeteget veszekedtek a hanyouval a féltékenysége miatt.

Kagome és Inuyasha napról napra közelebb kerültek egymáshoz. A hanyou már nem rohan fejvesztve minden egyes alkalommal, ha meglát egy lélekrablót, mely azt jelenti, hogy Kikyo a közelben van. Ennek a miko nagyon örült, mert ez azt jelentette, hogy a félszellem kezdi elfelejteni a halott mikot. És nem kell attól rettegnie, hogy Inuyasha követi őt a pokolba. Bár sosem állt szándékában kettejük közé állni, de titkon mindig is reménykedett abban, hogy Inuyasha egyszer viszont szereti őt. Szerették egymást, de egyikük sem merte megtenni azt a bizonyos lépést. Sango és Miroku már közel másfél éve, hogy együtt vannak. Shippo is rengeteget nőtt az elmúlt években.

Jelenleg épp Kaede anyó kunyhójában vannak egy újabb Naraku elleni küzdelem után. A sérülésekből csak lassan épült fel a társaság, kivéve Inuyashat, aki nagyon súlyos sérülést szerzett, mikor Kagomet mentette meg egy támadástól Narakutól. Kagome éjjel-nappal mellette volt szinte semmit nem aludt, annyira aggódott a hanyou miatt.

Pár nappal később már annyira fáradt volt, hogy a félszellem hasára dőlve aludt el. Néhány órával később Inuyasha ébredezni kezdett. Mikor kinyitott szemét rögtön Kagomét pillantotta meg, aki édesen aludt a mellkasának dőlve. Halványan elmosolyodott, majd egy kezével gyengéden simogatni kezdte Kagome karját.

°   Kagome! Kagome! – kezdte ébresztgetni.

Kagome lassan kinyitotta a szemét és a hang felé fordult, majd miután rájött, hogy ki szólongatja, a hanyou nyakába ugrott.

°   Inu... Inuyasha… úgy örülők, hogy jól vagy! – mondta könnytől csillogó szemmel.

°   Keh… engem nem tudnak olyan könnyen elintézni. – mondta flegmán, de jól esett neki, hogy Kagome aggódik érte.

°   Kérsz valamit, fáj valamid? – tette fel egymás után a kérdéseit, nem törődve a félszellem előbbi válaszával.

°   Nem… - mondta – már jól vagyok. – de amikor fel akart ülni, akkor bele nyilallt a fájdalom a mellkasába, ahol a seb volt.

°   Maradj nyugton!– mondta miközben lefektette Inuyashat. – Ne mozogj!

°   Mondtam már, hogy jól vagyok. – majd ismét megpróbált felül, ezúttal sikeresen. – Látod?

°   Rendben van, de csak óvatosan mozogj, nehogy a seb felszakadjon. – mondta aggódva. – Megyek és megnézem Sangoékat is. Addig maradj itt.

Kagome miután megnézte barátait visszament Inuyashahoz, aki ismét elaludt. Egy darabig még figyelte, majd úgy döntött, hogy elmegy egy kis gyógynövényt gyűjteni. Mikor ezzel végzett már kezdett sötétedni. Úgy döntött, hogy visszafelé menet még elmegy fürdeni a közeli folyóhoz. Miközben a kellemesen langyos vízben fürdött Inuyashara gondolt és arra, hogy talán van remény arra, hogy együtt legyenek. Nagyon szerette a hanyout, még az életét is feláldozta volna érte.

Már lassan fél órája fürdött ezért kiment partra, hogy megszárítkozzon és felöltözzön. Kaede anyó kunyhója felé menet észre vett egy lélekrablót. Először nem akart arra menni, de aztán mégis úgy döntött, hogy oda megy. Mikor odaért meglátta Inuyashat Kikyo társaságában, így elbújt az egyik bokor mögé, hogy ne vegyék észre és hallgatózni kezdett.

◦         Ez az utolsó szavad? – kérdezte enyhe dühvel a hangjában Kikyo.

◦         Igen, ez. Fogd fel egyszer és mindenkorra, hogy már nem szeretlek téged, mert… mert én már… mást… mást szeretek. – mondta dadogva a hanyou.

◦         A reinkarnációmat igaz? – kérdezte egyre dühösebben és féltékenységgel a szívében.

◦         Igen, őt. – nézett egyenesen a nő szemébe. – Téged is szerettelek, de te… te csak meg akarsz ölni engem, csak azért üldözöl, hogy a bosszúdat véghez vidd. És ezzel mindent megöltél, amit valaha is éreztem irántad.

◦         Ezért még megfizetsz Inuyasha. – mondta miközben a lélekrablók felemelték. A halott miko szeme szinte szikrázott a dühtől és gyűlölettől. – Még megfizetsz.

Inuyasha még egy darabig ott állt és Kikyot figyelte, majd elindult a bokrok felé, ahol Kagome állt. A miko alig hit a fülének, mikor meghallotta azokat a szavakat, melyeket a félszellem mondott. Próbálta felfogni az imént elhangzottakat, ezért nem vette észre, hogy a hanyou már ott áll és a lányt figyeli.

◦         Kagome? – szólította meg halkan.

◦         Inu… Inuyasha – dadogta – amit… amit az előbb mondtál az… az igaz? – kérdezte könnytől csillogó szemekkel, miközben az aranybarna szemekbe nézett, melyek mindig úgy vonzották.

◦         Igen, igaz. Sze… szeret… szeretlek. – mondta elpirulva, melyet szerencséjére a lány nem vett észre. – Szeretlek Kagome.

◦         Én is szeretlek Inuyasha – mondta miközben a hanyou nyakába ugrott.

A félszellem óvatosan eltolta magától, hogy a lány gesztenyebarna szemeibe nézhessen, majd lassan megcsókolta. A csók lágy és édes volt. Kagome úgy érezte, hogy menten elolvad ezektől a csókoktól. Sokáig maradtak itt kettesben és beszélgettek. Másnap reggel tovább újra elindultak, hogy ékkőszilánkokat gyűjtsenek és megüljék Narakut.

Már lassan egy hónapja, hogy úton voltak. Kagoménak már nagyon hiányzott a családja, hisz közel két hónapja, hogy nem volt otthon ezért úgy döntött, hogy haza megy. Ez Inuyashanak nem tetszett, de nem tehetett semmit ez ellen. Aznap késő este a parton ültek kettesben és csókolóztak, de Inuyasha ezúttal itt nem állt meg. a nyakát csókolgatta miközben a kezét becsúsztatta a blúza alá. Kagome élvezte a kényeztetést, de meg is ijedt ezért eltolta magától a félszellemet.

◦         Inuyasha… ne. Én… én még erre nem vagyok kész. – mondta halkan.

◦         Rendben. – mondta vágytól elfojtott hangon. – Várok ameddig kell. – bár alig bírta türtőztetni magát, hogy ne tegye a magáévá a lányt.

◦         Köszönöm. – mondta hálásan. – Szeretlek Inuyasha.

◦         Én is szeretlek Kagome. – majd megcsókolta a lányt.

Másnap megérkezetek Kaede anyó falujához. Miután mindenkitől elköszönt és elmondta a barátainak, hogy két hét múlva találkoznak Kagome elindult a kút felé, hogy végre haza mehessen.

Az elkövetkező napokat a családjával töltötte és néha elment szórakozni a barátaival. Már kb. másfél hete otthon volt, amikor úgy döntött, hogy visszamegy a középkori Japánba, mert nagyon hiányzott már neki Inuyasha és már nem bírta tovább nélküle. Miután elköszönt családjától beugrott a kútba. Kaede anyó kunyhója felé vette az irányt.

◦         Kaede anyó. – szólította meg az idős mikot mikor oda ért.

◦         Kagome, kedvesem. Máris vissza jöttél?

◦         Igen. Hol vannak Inuyashaék?

◦         Elmentek egy közeli faluba, mert az ottani embereket megtámadta egy szellem.

◦         És merre mentek?

Miután Kaede anyó elmondta a lánynak, hogy merre kell menni, Kagome útnak indult, hogy megkeresse a barátait. Már ment egy jó ideje, amikor váratlanul eléugrott egy szellem. A lány a hirtelen támadástól annyira megijedt, hogy nem vette észre a közeledő csapást, mely az oldalát találta el ezzel nagyot lendítve a lányon, aki a közeli fának csapódott, melynek következtében elvesztette eszméletét. A szellem közelebb lépett a lányhoz, hogy egy utolsó csapást mérjen rá, amikor nem várt dolog történt…