4 fejezet

Kagome gyorsan odarohant a szellemhez, aki eszméletlenül feküdt a földön. Letérdelt mellé, majd a hátára fektette a youkait. Rögtön fel is sikított a hasán éktelenkedő vér miatt. A miko, miután valamelyest lehiggadt az előbbi sokktól, felállt. Felemelte a szellemet egyik karját a dereka köré téve, míg a szellem karját a nyakába tette, majd lassan és botladozva elindult a palota felé.

°         Yaken! Yaken! – szólt miután beértek és az egyik szobába letette az ágyra a szellemet.

°         Mit akarsz halandó? – kérdezte az ajtóban.

°         Keríts orvost! Ez a szellem megsérült! – mutatott a fejével az ágy felé a kis gnómnak.

A talpnyaló az ágyra pillantva ijedten kiáltott fel.

°         Sesshoumaru nagyúr! Sesshoumaru nagyúr!

°         Mi történt? – szaladt be a szobába a kiabálásra a kislány.

°         Ez a szellem megsérült! Yaken! – kiabált a talpnyalónak. – Azonnal keríts orvost.

°         Nekem egy szánalmas halandó nem parancsolgasson. – mondta undorodva.

°         Yaken! – szólt a kislányt. – Ha nem akarod, hogy Sesshoumaru nagyúr meghaljon, akkor azonnal keríts egy orvost! – kiabálta le a fejét a kislány.

Yaken morgolódva bár, de elindult.

°         Rin, te hozz meleg vizet és törülközőket. Én addig megnézem, hogy milyen a sebe.

°         Rendben. – majd kirohant a szobából.

Miután a kislány elhagyta a szobát, Kagome nekiállt, hogy levegye a szellemről a páncélt a kimonó felsőjével együtt. Mikor meglátta a sebet, tudta, hogy méreg van benne, ezért elkezdte kiszívni, hogy ne okozzon még nagyobb bajt a szellemnek. Miközben ajkait a sebre tette, hogy kiszívja a mérget, furcsa bizsergést érzett a gerince mentén. Amikor végzett ezzel, a youkaira nézett. Óvatosan megérintette az arcát, végig simított méreg csíkjain, majd az izmos felsőtesten állapodott meg a tekintete, enyhén megérintve azokat.

°   Kagome! – szólalt meg a háta mögött.

A miko zavarta nézett a kislányra, s enyhén elpirult. A kislány nem értette a lány furcsa viselkedését.

°   Meghoztam a vizet és a törülközött. – szólalt meg ismét.

°   Köszönöm. – mondta miközben elvette őket.

Kagome óvatosan elkezdte tisztítani a sebet, mely már nem vérzett, de nagyon csúnya volt. Nem ismerte a férfit, mégis aggódott érte, félt, hogy meghal. Miközben tisztogatta az ujjai bizseregni kezdtek, újra meg akarta érinteni puszta kézzel Sesshoumaru arcát és mellkasát, de nem merte. Nem sokkal később az orvos is megérkezett.

◦         Pár napon belül fel fog épül – mondta a férfi miután megvizsgálta. – Ha csak egy egyszerű sebről lenne szó, akkor néhány pillanat alatt begyógyult volna, de… méreg került a szervezetébe, ezért tovább fog tartani a felépülése, de… rendbe fog jönni. – fejezte mondandóját.

Kagome és Rin megkönnyebbülten sóhajtott fel.

◦         Ezt a gyógynövényt, melyet itt hagyok főzzék ki teának. Reggel és este adjanak neki. Sebét naponta többször tisztítsák meg, kötözzék át.

◦         Rendben. – mondta Kagome.

Miután a miko kikísérte az orvost, visszament Sesshoumaru szobájába. Ahol Rin és Yaken is tartózkodott.

°         Szánalmas halandó. – szólalt meg a kis gnóm. – Hol van Sesshoumaru nagyúr kardja?

°         Milyen kard? – kérdezte értetlenül.

°         A Tenseiga. – mondta még mindig gúnyosan.

°         Tenseiga? – kérdezte még mindig értetlenül és csodálkozva.

°         Igen, a Tenseiga. Ha azt Sesshoumaru nagyúr mellé tesszük, akkor rögtön meggyógyul.

°         Amikor rátaláltam nem volt mellette kard. – szólalt meg egy idő után elgondolkozva a lány.

°         Meg kell keresnünk. Halandó menj és keresd meg, addig ne is gyere vissza amíg meg nem találtad. – mondta megvetően.

°         Ha nem tudnád, az orvos megmondta, hogy Sesshoumarut rendszeresen ápolni kell. Tehát én itt maradok és gondoskodom róla. – mondta dühösen.

°         Sesshoumaur nagyúr.

°         Tessék? – kérdezte értetlenül.

°         Neked Sesshoumaru nagyúr. – mondta undorodva és megvetően. – Halandó. Most pedig menj.

°         Megmondtam, hogy itt maradok. – most már kiabált vele. Rin eközben kapkodta fejét hol egyikükre, hol másikukra. – Tehát… ha azt akarod, hogy Sesshoumaru nagyúr – nyomta meg az utolsó szót – rendbe jöjjön, akkor menj és keresd meg te.

A talpnyaló egy ideig megvetően nézett a mikora, majd miután rájött, hogy ezt a csatát elvesztette, morgolódva bár, de elindult megkeresni a kardot. Miközben a kijárat felé vette az irányt, a lányt szidta és a halandókat. Elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a halandót eltávolítsa nagyura közeléből.

Eközben Rin és Kagome a teát készítették el, hogy megitassák a szellemmel.

°         Kagome?

°         Igen, Rin?

°         Ugye… ugye meggyógyul Sesshoumaru nagyúr? – kérdezte könnyes szemmel.

°         Hát persze. – mondta, hogy megnyugtassa a kislányt. – Az orvos is megmondta, hogy pár napon belül magához tér. De ha… Yaken előbb megtalálja a kardot, akkor hamarabb tér magához.

°         Megígéred?

°         Megígérem. Gyere, menjünk vissza, hogy megitassuk vele a teát.

Kagome miután visszatértek a szobába rájött, hogy nem lesz olyan egyszerű a teát megitatni a youkaival. Már a gondolatra is elpirult, mikor ráébredt, hogy miként adhatná be neki. De mivel a kislány is ott volt, ezért előtte nem merte.

°         Rin? – kezdett bele, s nem mert a kislány szemébe nézni.

°         Igen?

°         Addig… addig amíg beadom a teát, kérlek… menj ki jó? – mondta zavartan. – Utána visszajöhetsz.

°         Rendben. – és elhagyta a szobát.

Kagome miután a kislány kiment a szobából, a szájához emelte a teát, majd ezt követően ajkait a youkai ajkaira tette, hogy megitassa vele. Újra az az ismeretlen érzés járta át a testét, a furcsa bizsergés, melyet korábban is érzett, mikor megérintette az arcát. Mikor beadta a gyógyszert, zavartan emelte fel a fejét és nézett a szellemre. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem vette észre az ajtóban álló kislányt, aki időközben visszatért. Nem értette, hogy a miko miért viselkedik így.

°         Kagome? – szólalt meg pár perccel később. – Kagome. – mondta ismét, mikor észrevette, hogy a lány nem reagált.

°         Tessék? – nézett a hang irányába. – Á… Rin te vagy az? – kérdezte zavartan.

°         Igen. – nézett furcsán a lányra. – Most már visszajöhetek?

°         Igen.

Kagome és Rin egész éjjel a szellem mellett virrasztottak. Az elkövetkező két-három napban a youkai mellett maradtak és ápolták. Kicserélték a kötését, megitatták vele a teát, de ilyenkor a miko mindig kiküldte a kislányt. Yaken még mindig nem tért vissza.

Már négy napja, hogy Sesshoumarut ápolták. Rin annyira elfáradt, hogy a miko elküldte, hogy lepihenjen egy kicsit. Aznap késő este a második teát készült odaadni a szellemnek. Mint mindig megint a szájához emelte a poharat és épp készült ajkait a youkai ajkaira helyezni, amikor tekintete találkozott egy aranysárga szempárral…