11 fejezet

°         Kagura! – szólt egy rideg és kegyetlen hang.

A szélboszorka döbbenten és ijedten fordult a hang irányába, ahol nem más állt, mint Naraku. A gonosz hanyou miután látta a tükörben, hogy mit tett a szélboszorka, s hogy hova készül, azonnal a nyomába eredt.

°         Mi folyik itt? – kérdezte nyugodtan.

°         Én… én csak… - kezdett magyarázkodni, de nem tudta befejezni, mert Naraku váratlanul közbeszólt, miközben a földön fekvő mikot nézte.

°         Hozd a lányt! – szólt a szélboszorkánynak. – Sesshoumaruék erre felé tartanak.

°         Na de…

°         Semmi de. – mondta ridegen. – Hozd a lányt.

Kagura kelletlenül bár, de teljesítette ura parancsát. Nem értette, hogy miért akarja magával vinni a lányt, amikor most egyszerűen végezhetne vele. S rettegett azért, mert nem tudta, hogy mi lesz vele. Nem tudta, hogy mire készül Naraku. Miután a szélboszorka feltette a lány a kinyitott legyezőre, a kastély felé vette az irányt. Naraku szorosan a nyomában haladt, miután sikeresen eltűntette a nyomokat.

Nem sokkal később Sesshoumaru is megérkezett. Enyhén, de érezte Naraku és Kagura szagát, de Kagoméét nem. S ettől kétségbeesett. Biztos volt benne, hogy a lányt itt találja, de ő nem volt sehol. Megint elvesztette a nyomát. De megérezve Naraku bűzét tudta, hogy merre keresse a mikot. Nem sokáig gondolkodhatott ezen, mert megérezte öccse szagát. Mikor kilépett a kunyhóból rögtön szembe találta magát Inuyashaval, aki vicsorogva nézett a bátyjára.

°         Sesshoumaru! Mit keresel itt? – kérdezte morogva.

°         Nocsak, nocsak. – mondta hidegen.- A szánalmas öcsém és halandó barátai.

°         Mit keresel itt? – kérdezte egyre dühösebben, miután megérezte Kagome illatát bátyján.

°         Semmi közöd hozzá. – mondta, s már lépett volna tovább, de Inuyasha az útját állta.

°         Hol van Kagome? – kérdezte, miközben elővette a kardját. – Mit csináltál vele?

°         Nocsak. Csaknem nem elvesztetted a szerelmedet? – kérdezte hidegen, egy gúnyos mosoly kíséretében. Bár a szíve majd összeszorult a gondolatra, hogy Kagome szerelmes az öccsébe. Tudta, hogy a lány nem emlékszik a hanyoura, s ezt ki is használta, mert észrevette, hogy tetszik a mikonak. De arra nem számított, hogy bele is szeret. Mert beleszeretett. S erre csak most jött rá. Most, hogy az öccse itt áll előtte.

Inuyasha kezdett egyre idegesebb lenni, miután rájött, hogy Sesshoumaru nem válaszol a kérdésére. Érezte, hogy a bátyja eltitkol előle valamit. De nem tudta kiszedni belőle.

°         Vagy elmondod, hogy hol van Kagome! – kiabált most már a hanyou. – Vagy meghalsz!

Sesshoumaru még mindig nem válaszolt, csak közönyös arccal nézte öccse dühtől egyre vörösebb arcát, s felkészült a támadásra. Nem akart sok időt elvesztegetni erre. Minél előbb meg akarta találni Kagomét. Ezért megpróbált minél gyorsabban megszabadulni a öccsétől. Miután az öccse rátámadt könnyedén felugrott a levegőbe, majd az ostora segítségével támadásba lendült. Inuyashat annyira elvakította a düh, hogy nem vette észre, hogy mire készül Sesshoumaru ezért váratlanul érte a csapása, s neki csapódott az egyik fának. Ezt látva Sango és Miroku és támadásba lendültek, míg Shippo szokásához híven elbújt az egyik bokor mögé. Sesshoumaru könnyedén kikerülte a két halandó csapását.

°         Később végzek veled, drága öcsém. – mondta hidegen. – Most nincs időm a játszadozásra. – vetette még oda, majd elfutott Naraku kastélya felé.

°         Inuyasha. – szaladt oda Miroku a barátjához. – Jól vagy?

°         Jól vagyok. – morogta, majd elindult.

°         Várj, Inuyasha! – mondta Sango. – Most mégis hova megyünk? – kérdezte, miután a hanyou mellé értek.

°         Sesshoumaru után. – mondta miután megállt.

°         És mi lesz Kagoméval? – kérdezte döbbenten a szellemirtó lány. – Nem hagyhatjuk cserben Kagomkét. Főleg most, hogy Narakunál van. – kiabált.

°         Ezért megyünk Sesshoumaru után.

°         Ezzel meg mit akarsz mondani, Inuyasha? – kérdezte Miroku.

°         Van egy olyan sejtésem, hogy Sesshoumaru tudja, hogy hol van Kagome. – mondta dühösen.

°         Akkor mire várunk még? – kérdezte kétségbeesve Sango. – Kirara! – szólt a macskaszellemnek. – Indulás! – mondta miután Miroku és Shippo is felültek Kirarara.

Eközben Naraku a palotában épp a szobája felé tartott, ahol a miko is tartózkodott, miután Kagura mindent bevallott, majd azt követően megkínozta a szélboszorkát. De nem ölte meg. Még nem.

Tudta, hogy Sesshoumaru és Inuyasha a kastélya felé tartanak, ezért gyorsan akart végezni Kagomeval. Gúnyos mosolyra húzta a száját, mikor rájött, hogy mi történt a youkai és a miko között. S ha arra gondolt, hogy mit fog szólni mindehhez Inuyasha. Tudta, ha Sesshoumaruék megtudják, hogy mire készül a lánnyal kapcsolatban mérhetetlen düh keríti a hatalmukban. Főleg Sesshoumarut, már ha Kagura igazat mondott az érzelmeivel kapcsolatban. S épp ezt akarta, mert ha dühösek nem tudnak tisztán gondolkozni, s akkor könnyedén végezhet velük, s végre megszerezheti a szent ékkövet.

Mikor odaért a szobához, kinyitotta az ajtót és halkan belépett. Rögtön megakadt a szeme a mikon, aki az ágyon feküdt eszméletlenül. Kagomén egy szál fekete selyem hálóing volt, mely épp hogy csak takarta a lényeget. Naraku egy ideig gyönyörködött a lány szépségében. Sosem látott még ilyen szépséget. Talán még Kikyonál is szebb volt annak ellenére, hogy a lány most tele van karcolásokkal és sebekkel, melyeket Kagurának köszönhetett.

Lassan levette a fekete kimonó felsőjét, majd azt követően a nadrágját is. Meztelenül és halkan lépett Kagoméhoz, aki még mindig nem tért magához. Óvatosan leült a lány mellé nehogy felébressze. Egyik kezével végigsimított a lány csodás és érzéki idomain. Arcától kezdve a nyakán át a melléig, onnan az ágyékáig, s lassan elkezdte simogatni.

Kagome az érintésre mocorogni kezdett. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy megfagy a hidegtől, mely egész testét átjárta. Érezte az ágyékán a férfi kezét, mely olyan érzés volt számára,, mintha az egész testére jeget borítottak volna. Nem mert megmozdulni. A szemét sem merte először kinyitni. Majd erőt véve magán kinyitotta a szemét, s egy hihetetlenül jóképű férfivel nézett szembe. De mégis az egész lényéből áradt a gonoszság, ahogy a lányt nézte.

 Kagome miután rájött, hogy milyen helyzetben van ki akart ugrani az ágyból, de nem tudott, mert Naraku egyetlen csettintéssel az ágyhoz kötözte a mikot. Kagome félelemmel és könnyes szemmel nézett Narakura, aki gonosz mosolyra húzta a száját. Még egyszer végigsimított a lány arcán, majd ujjai megállapodtak a miko ajkain, s megcsókolta Kagomét. A lány viszonzásképp beleharapott a férfi ajkába, aki visszakézből pofonvágta. Kagome ajka felrepedt a pofontól, de ideje sem maradt, hogy felordítson a fájdalomtól, mert Naraku erőszakosan megcsókolta, miközben egyik kezével szétszakította a lány hálóingét.

Egy órával később Sesshoumaru megérkezett a kastélyhoz. Megérezte a lány illatát, melyhez a vére is párosult.  Már épp berontott volna a kastélyba, amikor Naraku lépett elé.

°         Sesshoumaru. Sesshoumaru. – szólalt meg gúnyosan a hanyou.

°         Naraku. – szólt közönyösen.

°         Micsoda meglepetés. Csak nem Kagomét keresed? – kérdezte még mindig gúnyos, s gonosz mosolyra húzta a száját.

°         Mégis mit képzelsz rólam? Engem nem érdekel, hogy mi van azzal a halandóval. – mondta hidegen. – Bár szíve, majd kiugrott a helyéről a félelemtől. Rossz érzése volt Kagoméval kapcsolatban.

°         Ugyan Sesshoumaru! Mind ketten tudjuk, hogy mi történt a halandó és közted.

°         Nem tudom, miről beszélsz. – mondta ridegen a youkai.

°         Hát ideig süllyedtél? – kérdezte gúnyosan. – Nagy Sesshoumaru lefeküdt egy halandóval.

°         Mi? – kérdezte egy döbbent hang Sesshoumaru mögött.

°         Á, Inuyasha. – szólt Naraku. – Örülők, hogy te is itt vagy. Itt az ideje, hogy megtud, hogy a te szeretett Kagoméd és a gyűlölt bátyád között.

°         Mégis miről beszél? – kérdezte dühösen a bátyját a hanyou, de Sesshoumaru nem foglalkozott az öccsével. 

°         Kagome lefeküdt a bátyáddal. – nevetett fel gonoszan.

Inuyasha, Sango, Miroku és Shippo is döbbenten néztek a szellemre, aki hideg nyugalommal figyelte az öccse reakcióját, majd gúnyos mosolyra húzta száját, ezzel is jelezve, hogy Naraku igazat mondott.

°         Te szemét. – kiáltott a hanyou, miközben előrántotta a kardját, majd épp támadni készült, amikor Naraku egy csapat szellemet küldött feléjük. Ő maga pedig eltűnt.

Míg Miroku és Sango együtt harcoltak a szellemek ellen, addig Sesshoumaru és Inuyasha külön. Shippot pedig Kirara védte a támadásoktól. A youkai néhány csapással végzett a szellemekkel, s rögtön beszaladt a kastélyba, majd Kagome illatát és vérét követve egy szobában kötött ki.

A szíve összeszorult a látványtól, mely fogadta. A lány ott feküdt az ágyon, meztelenül és véresen. A szeme, mely tele volt élettel, most üvegesen tekintett a világba. Lassan, remegő lábakkal lépett közelebb az ágyhoz. A szíve a torkában dobogott. Mikor odaért a lányhoz, a karjaiba vette Kagomet.

°         Kagome. Szerelmem. Nem hallhatsz meg. – suttogta halkan, miközben testével ringatta a lányt.

Nem vette észre Inuyashaékat, akik döbbenten nézték a síró hanyout. Még sosem látták ilyennek a youkait.  S szinte egyszerre kezdtek el sírni, mikor meglátták a halott miko.

Sesshoumarunak karja a kardhoz ért. A youkai arca boldogsággal telt meg, mikor rájött, hogy megmentheti a lányt. Amit a többiek először nem értettek, majd elővéve a kardot, rájötték, hogy miért. Sesshoumaru lendített egyet a kardjával, majd még egyet, s még egyet. Közben egyre jobban kétségbeesett, s újra elkezdett sírni.

°         Miért? – kérdezte sírva. – Miért nem látom őket? – kiáltott fel fájdalmában, s még egyszer lendített a kardjával, de semmi nem történt. - Kagome. – suttogta, s térdre esett a miko mellett. – Nem hallhatsz meg, Kagome. Szükségem van rád, szerelmem – mondta egyre hangosabban, s újra a karjaiba vette a lányt. – Kagomeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! – kiabált zokogva.