Mindenki döbbenten nézte a jelenséget. A hatalmas fényességből, mely mindenkit elvakított ki a közelében volt, Kagome alakja bontakozott ki, aki mosolyogva figyelte a döbbent arcokat. Naraku is annyira megdöbbent a dolgok ilyetén alakulása miatt, hogy még a Sesshoumaru elleni támadásról is megfeledkezett. Kagome végignézett a barátain, majd tekintete megállapodott Sesshoumarun és Inuyashan. Először a hanyou tért magához annyira a döbbenetében, hogy végre meg tudott szólalni. ° Ka… Kag… Kagome – dadogott – hogy… hogy kerülsz ide? Hiszen te… te… ° Igen, meghaltam. – segítette ki zavarából a halott miko. ° De akkor, hogy lehetséges az, hogy itt vagy? – kérdezte Sango. – Te most akkor egy angyal vagy? ° Igen, az vagyok és Midoriko küldött, hogy segítsek nektek. ° Örülők, hogy újra látlak Kagome. – szólalt meg Naraku első döbbente után, majd gúnyosan még hozzá tette, mikor a miko szembe fordult vele. – Milyen kár, hogy a múltkor olyan hamar eltávoztál tőlünk. De talán most van rá lehetőségünk, hogy mindent bepótoljunk. Csak előbb végzek Inuyashaékkal. Míg Kagome nyugodtan nézte a gonosz hanyout, addig Inuyasha és Sesshoumaru vérvörös szemmel és vicsorogva méregették. S már épp támadni készültek, amikor Kagome megállásra késztette őket, két karját oldalra téve. Értetlenül és csodálkozva nézték a mikot, aki mosolyogva figyelte Narakut. ° Naraku. – mondta kedvesen, amin mindenki megdöbbent. Nem értették, hogy hogy tud így viselkedni vele. Főleg azok után, amit vele tett. – Mint mindig, most sem hazudtolod meg magad. ° Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte ingerülten. Idegesítette a lány nyugodtsága és barátságos, meleg tekintete. ° Azt, hogy mindig erőszakkal szerzed meg azt, ami nem téged illet. Például nőket, akik sosem adnák oda magukat önszántukból. Nőket, akik már annak a gondolatától is undorodnak, hogy akár csak egy ujjal is hozzád nyúljanak. – mondta még mindig kedvesen, egy cseppnyi rosszindulat nélkül. – Nőket, akiket kívántál, de visszautasítottak, ezért erőszakot alkalmaztál rajtuk, csakhogy megszerezd őket. Naraku egyre dühösebben hallgatta Kagomet. Nem bírta elviselni az igazságot, főleg, hogy olyasvalaki mondja, akit nem sokkal a halála előtt meggyalázott. Tudta, hogy a mikonak igaza van, mégis sértette a férfiúi büszkeségét, hogy így nyíltan ki is mondják. S mindezt a gyűlölt ellenségei előtt, akik csodálták Kagome bátorságát és nyíltságát. Egyikük sem vette észre a támadást, melyet Naraku intézett a miko ellen. Kagome nyugodtan várta a csapást. Nem tett semmit ellene. A többiek csak annyit érzékeltek, hogy a lányt elnyelte a nagy feketeség. A sötétség, melyet nem sokkal később éles fények törtek meg apránként. A fény, mely a fehér és a rózsaszín egyvelege volt, mind nagyobb és nagyobb területet pusztított el, mígnem teljesen eltűnt a feketeség, melyben egy halandó meg is halt volna a benne lévő mérges gáz miatt. De Naraku dühében elfeledkezett arról, hogy Kagome már nem halandó. Döbbenten nézte a lányt, aki a támadás ellenére még mindig nyugodtan áll épségben, sértetlenül. A gonosz hanyou újabb támadást indított, de most nemcsak Kagome, hanem a többiek ellen is. De Sesshoumaruék sem voltak tétlenek. Míg Kagome Mirokut és Sangoékat védte a támadás ellen, mely a halálukat jelentené, addig Inuyashaék Narakut támadták. Nem foglakoztak a nagy feketeséggel, mert tudták, hogy ez rájuk nem jelent veszélyt. Ezért gond nélkül haladtak előre, s már épp a végső csapásra készültek, amikor Naraku az utolsó percben védőpajzsot vont maga köré, de még előtte hívta a szellemeket, akik a semmiből kerültek elő ezzel meglepve a társaságot. Kagome gyorsan reagált a váratlan eseményre. Elővette az íját, mely eddig a hátán volt, s amely a miko íjára emlékeztette, majd kilőtte. Az összes szellemet elpusztította. Sangoék már épp fellélegeztek volna, amikor helyükre újabb szellemek jöttek. De most sokkal többen voltak. Kagome egymás után lőtte ki az íjait, de ez nem volt elég, mert valahányszor kilőtt egyet, mindig újabb szellemek jöttek. Sango is beszállt a harcba a csontbumerángjával, míg Miroku a botjával. Kirara is segítette a barátait. Sesshoumaru és Inuyasha épp Naraku pajzsát próbálták megsemmisíteni eredménytelenül, amikor észrevették a szellemeket, kik több százan vannak. Rögtön a segítségükre siettek, bár nem szívesen hagyták ott az ellenségüket attól tartva, hogy megint meglép. De Narakunak nem áll szándékában, csak szüksége van némi időre, hogy kitalálja miként vitelezhetné ki tervét. Sesshoumaru és Inuyasha Kagome két oldalára álltak így alkotva kört Sangoékkal és támadták a szellemeket, s fedezték egymást. Egymás után pusztították el a lényeket, de a szellemírtó és a szerzetes már kezdett fáradni. Végül Miroku úgy döntött, hogy beveti a szélörvényt, miután megállapította, hogy nincsenek a közelben Naraku méreg darazsai. ° Menjetek hátrébb! – kiáltott társainak. – Indulj szél! – kiabált miután levette a láncot a kezéről. Nem sokkal később Sango ijedten vette észre a semmiből előbukkanó méreg darazsakat. ° Vigyázz Miroku! – kiáltotta a szellemírtó. A szerzetes túl későn vette észre, ezért több száz szellemmel együtt méregdarazsakat is magába szippantott. Miután Miroku elzárta a szélörvényt összeesett. Sango ijedten, félelemmel a szívében rohant oda szerelméhez. ° Miroku! Miroku! - szólította a szerzetest könnyes szemmel, de ő nem reagált csak egyre sápadtabban feküdt a szellemirtó karjaiban, a lélegzete akadozott. Kagome is észrevette az előbb történteket. Tudta, hogy Mirokunak köszönhetően a megmaradt szellemekkel már könnyedén végeznek Sesshoumaruék, ezért gyorsan odaszaladt Sangohoz. ° Kérlek, segíts Kagome! – kérlelte sírva barátnőjét. ° Segítek. – nyugtatta meg a szellemirtót. – Menj egy kicsit hátrébb! – utasította a lányt. A halott miko, hogy összegyűjtse a gyógyításhoz szükséges energiát, két kezét egymáshoz érintette s közben halkan mormolt. Néhány másodperccel később az egész testét beborította a fény, mely a fehér, a rózsaszín és a piros keveréke volt. Ezt követően mindkét kezét Miroku teste fölé helyezte tovább mormolva, mintha imádkozna. Háromszor ismételte meg ezt a mozdulatsort egymás után. Miroku Kagoménak köszönhetően visszanyerte eredeti színét, s a lélegzete is normális lett, bár még nem tért magához. ° El kell vinni Kaedehez. – fordult barátnőjéhez. – Nagyon sok darazsat szippantott be, ezért eltart egy ideig, míg magához tér és jelenleg itt nincs biztonságban. ° Köszönöm Kagome. –hálálkodott. ° Ez csak természetes. Az lesz a legjobb, ha te is elkíséred őt, itt most nem nagyon tudnál segíteni nekünk Naraku méreg gömbjei miatt. ° Rendben. Kirara! – szólt a macskaszellemnek, aki rögtön gazdája mellett termett. Miután Sango feltette Mirokut Kirara hátára maga is felült. – Vigyázzatok magatokra Kagome! ° Nem lesz semmi baj. Menj! – szólította barátnőjét, mikor észrevette, hogy pár szellem feléjük tart. ° Indulás! – kiáltott Sango Kiraranak. Kagome eközben elővett egy újabb nyilat, majd kilőtte. A szellemek rögtön elpusztultak. Amikor megfordult ijedten vette észre Narakut Kanna és Kohaku társaságában, akik Inuyasha és Sesshoumaru felé közeledtek, hogy miközben ők a megmaradt szellemekkel harcolnak megtámadhassák őket. Nem habozott sokáig, három nyilat lőtt ki egyszerre. De úgy, hogy az egyik íj épp hogy csak megsebesítse Sango öccsét. Naraku felordított a fájdalomtól, amikor a váratlan támadás eltalálta, de nem halt meg. Kannat sikerült megölnie a halott mikonak, mert az íja pont a tükröt találta el. Mindeközben Kohaku elájult. Egyikük sem vette észre a tőlük nem messze álló Kagurát, aki fák sűrűjében bújt meg. A harc kezdete óta ott volt, de nem avatkozott közbe. S csak reménykedhetett abban, hogy Sesshoumaruéknak sikerül legyőznie Narakut. Látta Kagome erejét, mikor a halott miko a gonosz hanyoura támadt, de tudta, hogy ez közel sem elég ahhoz, hogy legyőzzék. Sesshoumaru és Inuyasha Naraku felé fordultak, amikor végeztek a szellemekkel. Eközben Kagome védőburkot vont Kohaku köré, mert ő tudta, hogy mit kell tenniük, ahhoz, hogy Narakut végleg legyőzzék. De azt is tudta, hogy ez akár Sesshoumaruék életébe is kerülhet, de nem volt más választásuk. Ez az egyetlen esélyük, ezért kockáztatniuk kell. ° Sesshoumaru! Inuyasha! – mondta halkan, miközben egy újabb íjat feszítette ki, s közben Narakut nézte, aki menekülőre fogta a dolgot, miután rájött, hogy vesztésre állt. – Csak együttes erővel győzhetjük le Narakut. – mondta és kilőtte a nyilat, hogy megállásra késztesse. ° Akkor mire várunk még? – kérdezte morogva a hanyou. A youkai csak bólintott beleegyezéseként. Mindhárman egyszerre indultak el Naraku felé, aki már tudta, hogy nincs esélye a menekülésre. Ezért minden erejét összeszedve vetette be a legerősebb fegyverét, mely akár egy szellemmel is végezhet. A támadás ereje tízszer meghaladta a mérges gömbét. A színe olyan volt, mint a legsötétebb éjszaka, melyet apró piros és méregzöld fények világítottak meg. S amely a legerősebb és legveszélyesebb mérges gázt tartalmazta. Kagome látta, hogy mire készül Naraku, ezért megfeszítette íját, s felkészült a végső ütközetre. ° Most! – kiabálta a halott miko. Abban a percben, ahogy Kagome kilőtte a nyilát, Sesshoumaru az ostorát és kardját, míg Inuyasha a legerősebb támadását vetette be. Hatalmas robbanás rázta meg az egész környéket, mikor négy csapás összeütközött. Mindent elpusztított, ami az útjába került. Hatalmas krátert hagyva maga után, mintha egy hatalmas meteorit, mely egy közepes várossal vetekszik csapódott volna a földbe. Csak a kietlen pusztaság maradt, mely semmi életjelet nem adott. Csak a végtelen üresség egy hatalmas füstfelhőbe burkolva…