° Sesshoumaru… - suttogta hitetlenkedve. Azt hitte, hogy mint mindig most is csak a képzelet játszik vele. Nem számított, hogy aludt vagy ébren volt a youkai alakja mindig megjelent előtte. Szinte, mint egy kísértet követte őt mindenhova. Hiába próbálta elűzni őt a szívéből és elméjéből. Ezért is volt képtelen elhinni, hogy a szellem most ott áll előtte teljes valójában, aki most kiéhezetten, a vágytól fűtve nézett végig a lányon, majd lassan elindult felé. – Hogy… hogy… hogy kerülsz ide? – kérdezte dadogva, miközben szeme könnybe lábadt, s még mindig nem vette észre, hogy egy száll semmiben áll a nyitott szekrényajtó mellett. Sesshoumaru nesztelen léptekkel közeledett a miko felé, s szíve hevesen vert attól tartva, hogy kiugrik a helyéről egyenes a lány kezébe, miközben arca kifejezéstelen maradt. S bár arca semmilyen érzelmet nem mutatott ki, de a szeme… a szeme mindent elárult az érzéseiről, a vágyáról. Kagome némán állt, légzése szapora lett, szíve egyre gyorsabban vert, egész testében remegett az eddig elfojtott érzelmektől. S még mindig úgy gondolta, hogy az egész csak egy álom, amint megérezte arcán a youkai kezét, mellyel óvatosan letörölt egy-egy elszabaduló könnycseppet, mely lassan folyik végig a lány gyönyörű arcán. Egyikük sem mondott semmit. Csak némán néztek egymás szemébe, mely úgy csillogott a szerelemtől, a vágytól, az elfojtott érzelmektől, mint a legfényesebben ragyogó csillag a sötét éjszakában. Itt nem volt szükség szavakra, mert a szemük mindent elmondott a másiknak, hiába akarták eltitkolni egymás elől érzelmeiket. A miko még mindig azt hitte, hogy csak képzelődik. Hogy egy gyönyörű és csodás álomba csöppent, amint a youkai kezét a lány füle mögé téve, beletúrva hajába lassan közelebb hajolt hozzá, hogy aztán egy gyengéd és mindent elsöprő csókban egyesüljenek ajkaik. Sesshoumaru eleinte csak a lány ajkait csókolgatta, ízlelgette és gyengéden harapdálta. Kiélvezve minden egyes pillanatot. Eközben Kagome úgy érezte, hogy menten összecsuklik ennyi érzelemtől, mely benne volt ebben az egyetlen csókba. A youkai ezt megérezvén szorosan magához ölelte, s így tartotta karjaiban, miközben nyelvével lassan és érzékien rajzolta körbe a lány ajkait, aki beleremegett ebbe. Kagome most már biztos volt benne, hogy ez csak egy álom, mert a szellem még sosem csókolta így. Ilyen lágyan, gyengéden, szerelmesen és közben olyan erősen tartotta, mintha attól félne, hogy valami újra elragadja tőle. A miko utat engedett youkai a kutakodó nyelvének, aki egy pillanatig sem habozott. Csókjuk egyre mélyült miközben nyelvük lassú, de szenvedélyes táncot járt, mely egyre mohóbb és vágytól fűtött lett. Kagome egyszer csak azt érezte, hogy eltűnik a lába alól a talaj. Sesshoumaru a karjaiba vette a lányt, majd lassan odasétált a kanapéhoz, mely ott volt a szekrény mellett az ablak előtt. Egy percre sem váltak le egymás ajkairól, miközben a youkai lassan lefektette a mikot a sofara. Szinte észrevétlenül vette le magáról a páncélt, a kimonó felsőt és alsót. Kagome csak annyit érzékelt az egészből, hogy Sesshoumaru mezítelenül fekszik rajta, miközben megszakítva a csókot, a lány nyakát kezdte el elhalmozni a csókjaival. Eközben a miko a szellem hátát, haját és fenekét simogatta, melyre még a youkai is felsóhajtott. Élvezte Kagome érintését testén, de most kivételesen azt akarta, hogy a lány csak feküdjön alatta, miközben elhalmozza testét csókjaival és simogatásaival. Ezért két kezét lefogta a lány feje fölött, aki ugyan nem ellenkezett, mégis elkerekedtek szemei meglepődésében. Másik kezével a miko nyakánál kezdve haladt egyre lejjebb egészen a melléig, majd gyengéden elkezdte masszírozni, míg ajkaival továbbra is a nyakát birtokolta. Majd tovább haladt nyelvével egészen a két mell közötti mélyedésig, s elkezdte egyre erőteljesebben szívogatni, harapdálni és nyelvével csiklandozni, míg kezével egyre erőteljesebben kezdte kényeztetni a mellét, majd csavargatni a kívánatosan magasodó mellbimbókat, amely egyre szaporább és mély sóhajokat váltott ki Kagomeból. Sesshoumaru vágyát ez csak tovább fokozta. Olyannyira, hogy alig bírta kivárni, hogy az erektől dagadt férfiassága is találkozzon a gyönyörrel, melyet egyre erősebben érzett a lány ágyéka felől. De nem akart semmit elkapkodni. Ki szeretett volna élvezni minden egyes pillanatot. Tovább haladt ajkaival a miko másik égnek meredező mellbimbójáig, s mikor rá talált erőteljesen szopogatni, szívni kezdte, míg kezével tovább haladt a lány hasán át, amíg rá nem talált a legérzékenyebb pontjára, melyet rögtön masszírozni kezdet, s amely kéjes és érzéki nyögéseket váltott ki Kagomeból. Majd halk, de éles sikolyt hallatott, amikor megérezte magában Sesshoumaru két ujját, mely rögtön mozogni kezdett benne. Kagome egyre szaporábban szedte a levegőt, miközben magatehetetlenül feküdt a youkai alatt, aki élvezte a lány kiszolgáltatottságát. Sesshoumaru a miko fölé emelkedett, miközben ujjaival tovább kényeztette a lányt. Hosszan nézett Kagome vágytól elhomályosult szemébe, mely csak úgy csillogott a szerelemtől. A youkai érezte, hogy már nem bírja sokáig. Ajkaival lecsapott a lány ajkaira ezzel elfojtva egy újabb sikolyt, mely a heves és egyre gyorsabban mozgó ujjainak köszönhető. Elengedve a lány kezeit a mellét kezdte el cirógatni, miközben ujjaival tovább mozgott a miko hüvelyében egyre erőteljesebben előrenyomulva. Csókjuk egyre mohóbb és szenvedélyesebb lett. Kagome bele-bele nyögött a csókba, miközben egyik kezével rögtön lecsapott a férfi ágyékára. Sesshoumarunál itt szakadt el a cérna. Ellökve a lány kezét, s kihúzva az ujját erőteljesen és mélyen a mikoba hatolt, aki megszakítva a csókot felsikoltott a váratlan gyönyörtől, mely egész ágyékát égette. A youkai rögtön elkezdett mozogni a lányban egy perc időt sem hagyva arra, hogy megszokják a helyzetet, de ezt Kagome nem bánta. Lábait a szellem dereka köré fonta, hogy még jobban magába fogadhassa, aki ismételten lecsapott az édes ajkakra. Egyszerre mozogta, egy ütemre, együtt járták az ősi táncot, mely egyre vadabb és szenvedélyesebb lett. Egyre közeledtek a csúcs felé, a csókot csak addig szakították meg, míg levegőt vettek. Kezeik összekulcsolódva feküdtek Kagome feje mellett. Majd testük megfeszült megszakítva ezzel egy újabb örült csókcsatát. Egész testüket, lényüket átjárta a gyönyör, ahogy egyszerre jutottak el a csúcsra. Kagome kéjesen felsikoltott, míg Sesshoumaru halkan belehördült a lány nyakába, majd testük elernyedt a hosszan tartó gyönyör után. Sesshoumaru egy ideig a lány mellkasának dőlve feküdt, majd fejét felemelve megcsókolta a mikot, miközben lassan és óvatosan megfordult. Így most Kagome volt felül, aki a csókot követően letette a fejét a youkai mellkasára, s azon nyomban el is aludt. Sesshoumaru fél éjszaka a karjaiban alvó szépséget nézte, miközben arra gondolt, hogy mennyire megváltoztatta az életét. Sose hitte volna, hogy képes lesz valaha is szeretni, de Kagome még erre is megtanította. Bár azt tudta, hogy sosem lesz képes mások előtt kimutatni érzéseit, de azt elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy szeretetét, melyet iránta érezz, éreztesse vele. Mindent megtesz azért, hogy Kagome boldog legyen mellette. Erre gondolva aludt el, ajkán egy halvány mosollyal, mely még a fényesen ragyogó holdat is meglepte. Másnap korán reggel Kagome ébredt először. Álmosan nézett körbe a szobában, miközben arra próbált rájönni, hogy hol van. S csak akkor vette észre az alatta fekvő testet, mikor rájött, hogy a szobájában van. Lassan megemelve fejét nézett fel egyenesen a youkai arcára, aki békésen szuszogott, miközben mellkasa fel-le járt. ° Mégsem álom volt? – kérdezte halkan önmagától, s arcán egy boldog mosoly terült szét, majd helyét átvette a szomorúság. Lassan, óvatosan, hogy nehogy felébressze a még mindig alvó Sesshoumarut lemászott róla, hogy a fürdőbe érve egy hosszú és forró zuhanyt vehessen, közben végig az éjszaka történteken gondolkozott. Félórai fürdést követően megtörülközött, majd magára kapott egy köntöst és kilépett a fürdőből, ahol Sesshoumaru már felöltözve várta a lányt az ágyán ülve. Arca kifejezéstelen volt, de szeme megcsillant mikor megpillantotta a mikot, aki szomorúan nézett vissza rá. Sesshoumaru bár nem mutatta, de mégsem értette Kagome viselkedését, aki lassan odalépkedett az ablak elé, miközben egy törülközővel a nedves haját törölgette. ° Miért jöttél? – kérdezte halkan a lány. ° Elég világos voltam, ami az éjszakát illeti. – mondta hidegen a szellem, de rögtön meg is bánta, mikor rájött, hogy mit is mondott. ° Szóval csak ezért jöttél? – kérdezte haragos tekintettel, miközben megfordult. – Hogy lefektessél? ° Nem. – emelte meg hangját, majd hidegen folytatta. – Nem csak ezért. Ez csak kellemes oldala annak, amiért valójában jöttem. ° Miért jöttél? – tette fel ismét a kérdést lágy, de szomorú hangon, mert sejtette… tudta, hogy mi a szándéka a youkainak. Egész szeretkezésük alatt érezte a belőle áradó szerelmet, melyet irányába mutatott. ° Azért jöttem, hogy magammal vigyelek. – közölte hideg, de mégis gyengéd hangon, melyen Kagome annyira meglepődött, hogy csak hápogni tudott. – Pakolj össze és köszönj el a családodtól, mert most rögtön magammal viszlek a nyugati palotámban, hogy együtt éljünk. – mondta ellent nem tűrés hangon. ° Nem. – jelentette ki határozottan és ismét elfordult tőle, hogy ne kelljen a szemébe néznie. ° Tessék? – kérdezte döbbenten, melyet nem tudott leplezni. ° Nem megyek veled vissza. – mondta ki újra a számára is fájdalmas mondatot. ° Ugyan miért ne jönnél vissza, ha egyszer szeretsz és én… - de nem tudta végig mondani a mondatot, mert nem volt képes még mindig kimondani azt az egy szót, melyet Kagome iránt érezz. Ennek ellenére a miko pontosan tudta, hogy mit szeretett volna mondani, s ez melegséggel töltötte el a szívét, de mégis kimondta újra azokat a szavakat, mely egész lényét meggyötörte az elmúlt két hónapban. ° Igen… szeretlek… - kezdte el suttogni, de a youkai a remek hallásának köszönhetően még így is hallotta. – de… nem megyek veled, mert… mert nincs… nincs jövője a kapcsolatunknak – fejezte be, miközben arcán, némán potyogtak a könnyek…