Kedves Napl�m!

1. fejezet

InuYasha

Az �n nevem Kagome Higurashi. Jap�nban �lek az �desany�mmal, a nagypap�mmal �s az �cs�mmel Sot�val. �tlagos gimnazista vagyok, tele �lmokkal, ahogyan ez m�r egy 16 �ves l�nyt�l megszokott. A tanul�s mellett, ami valljuk be, mostan�ban nem igaz�n megy, eg�szen m�s dolgok k�tik le a figyelmemet �s t�ltik ki az idomet. Az elobb �tlagost �rtam? Nos ezzel van egy kis hiba! �letem legnagyobb r�sz�t ugyanis nem a h�tk�znapi teendoimmel t�lt�m, hanem egy m�sik korban. A csal�domon k�v�l ezt senki nem tudja, bevallom, jobb is �gy. Ki hinn� el azt a mes�t, hogy a szent�ly�nkben l�vo k�ton kereszt�l a k�z�pkori Jap�nba lehet jutni? Szerintem senki, sot, orvost is aj�nlan�nak. Oszint�n sz�lva nem is lepodn�k meg rajta. A nagypap�mra az a sors v�rt, hogy az osi csal�di szent�lyt orizze. Ezt is teszi idotlen idok �ta. N�ha az agyamra megy a b�lcsess�geivel, de �n akkor is szeretem. Ak�rcsak a t�bbieket. Ezalatt nemcsak a rokonaimat �rtem, hanem a m�ltban szerzett �j bar�taimat is: egy perverz szerzetest, Mirokut, egy kedves szellemirt�t, Sangot, egy aranyos r�kaszellemet, Shippot, egy b�lcs �regasszonyt, Kaed�t, egy hosszerelmes farkast, Koug�t �s egy mindig morcos f�lszellemet, InuYash�t. Oldalukon ezer �s egy csat�ban vettem r�szt, melyek mind egyetlen �kszer�rt folytak. A Szent �kko�rt, amit �n t�rtem �ssze. Erre nem vagyok b�szke, de ut�lag belegondolva �r�l�k, hogy �gy siker�lt. Mert idom nagy r�sz�t azzal t�lthetem, akit tiszta sz�vvel szeretek.
Egy h�tfo reggel kezdod�tt az eg�sz...

- Esk�sz�m, hogy ott van benn! - mutatott k�ts�gbeesetten Sota a h�z m�g�tt �ll� �reg kunyh�ra. - Ny�vogott is!
R�mosolyogtam, hogy b�tor�tsam, de legbel�l �n is f�ltem egy kicsit. Agg�dva pillantottam a szent�lyre, melynek barna gerend�in m�r megl�tszott az ido m�l�sa. A macsk�nkat kerest�k Boj�t, aki reggelente mindig eltunik, pedig a mi feladatunk az ell�t�sa. A 8 �ra v�szesen k�zelgett �s �n am�gy sem a pontoss�gomr�l vagyok h�res. Dolgozatot �rtunk matekb�l, a tan�r v�rbeli profi, aki k�sik, nem is mehet be.
Boj� m�g mindig nincs sehol. Az �cs�m k�rbefutotta az udvart, de semmit nem tal�lt. Kezdtem hinni neki, hogy a macska t�nyleg benn van. De hogyan ker�lt oda? - futott �t az agyamon, amikor a lakatra n�ztem, ami �rintetlen volt. M�g a nagypapa z�rta le az ajt�t annak idej�n, mikor Sot�val furcsa baleset t�rt�nt benne. V�rzo karral sietett be a h�zba, arc�n k�nnycseppek folytak �s r�m�lt tekintet�t a kunyh� fel� ford�totta. Mintha att�l f�lt volna, hogy k�vetik. Anya szerint csak egy kutya harapta meg. Bevitt�k a k�rh�zba, ahol azt mondt�k, soha nem tal�lkoztak hasonl� esettel, mert az ami megharapta az �cs�met, m�r t�bb ezer �ve kihalt. Ekkor d�nt�tt �gy a nagypapa, hogy elfelejtj�k a szent�lyt, a benne l�vo k�ttal egy�tt.
Furcsa. Amint ott �lltam ism�t a h�z elott �s n�ztem, ez a t�rt�net ugrott be. M�gis elsz�ntam magam �s levertem a rozsd�s lakatot, mely az elso csap�sra megadta mag�t �s a f�ldre hullott. A s�ri csendben hangzavark�nt hatott a l�nc cs�rg�se. Na igen! A csend, ami pillanatok alatt ereszkedett k�r�nk, szint�n aggaszt� volt. Megl�ktem a faajt�t, ami nagy nyikorg�ssal kit�rult. Nem h�tk�znapi szag csapott meg minket. K�nre hasonl�tott, de m�gsem. Soha nem �reztem azelott ilyet. Egyre nagyobb f�lelemmel tekintettem bele az el�m t�rult s�t�ts�gbe. Vonakodtam att�l, hogy be kelljen mennem oda.
- Boj�! - ki�ltottam. Hangom esetlen�l visszhangzott, a macsk�nak semmi nyoma. Sot�ra pillantottam, aki ugyancsak megszeppenve �llt mellettem.
- Indulj! - mondtam, kicsit kem�nyebben, mint akartam.
- Mi�rt �n? - n�zett r�m k�ts�gbeesve az �cs�m. Megmarkolta a t�sk�ja f�l�t, k�rmei a puha anyagba f�r�dtak.
Ennyire f�l? Deh�t mitol? - k�rdeztem magamt�l.
- Att�l, amitol te. - v�laszolta a fejemben egy hang.
- Mert a te macsk�d. - feleltem �s cs�pore tettem a kezem. - Na, mire v�rsz? El fogunk k�sni!
Sota s�b�lv�nny� dermedt �s a l�pcsot b�multa, ami a k�thoz vezetett. Vadul r�zni kezdte a fej�t.
- Gy�va vagy! - f�rmedtem r� tehetetlen�l, hiszen tudtam, akkor nekem kell mennem. - Nincs ott semmi!
- A nagypapa szerint... - kezdte volna az �cs�m, de �n lehurrogtam.
- Tudod, hogy mindig besz�l �ssze-vissza! - s�hajtottam, majd m�lyen besz�vtam a levegot. - Akkor majd �n felhozom.
Nagy erofesz�t�sembe ker�lt, hogy elinduljak. Egy �rz�s ker�tett hatalm�ba, ami azt tan�csolta, k�v�l biztons�gosabb. Bel�ptem az ajt�n. Libabor�s lettem a hirtelen cs�kkent hom�rs�klet miatt. Megpillantottam a l�pcsot �s a kutat. K�r�ln�ztem. Ezenk�v�l semmi nem volt, csak �ress�g, b�d�s �s csend.
- Te is f�lsz! - hallottam Sota hangj�t a h�tam m�g�l.
Kih�ztam magam �s lel�ptem az elso fokra. Az �cs�m fels�hajtott a megh�kken�stol. Azt�n j�tt a m�sodik, harmadik �s m�g n�h�ny. Amikor az utols� l�pcsot is elhagytam, hideg talaj fogadott. Cipom�n kereszt�l is �reztem, amint a huv�ss�g �tj�r. Elindultam. Egy percre sem hagytam lankadni a figyelmemet. Or�lts�gnek hangzik, de biztos voltam benne, valami nem stimmel ott lenn. Ekkor �t�tte meg a f�lemet a kapar�sz�s, ami legnagyobb megd�bben�semre a k�tb�l j�tt. Boj� beleesett volna? Az nem lehet, hiszen deszk�kkal van lefedve a teteje. De akkor...
Felord�tottam �s hallottam, hogy odafenn az �cs�m is ezt teszi. Valami a l�bamhoz �rt, valami szor�s �s kicsi �s... Ijedten n�ztem le a f�ldre, ahol a macska t�gra ny�lt szemekkel b�mult r�m bamb�n.
- Csak Boj� az! - ki�ltottam Sot�nak, aki idok�zben legyozte az ellen�ll�s�t �s az ajt�ba futott. M�rgesen vettem az �lembe a macsk�t, aki bocs�natk�roen kezdett dorombolni. - Nem sz�p dolog ilyet csin�lni! - mondtam mosolyogva �s megsimogattam a f�le t�v�t, amit annyira im�dott.
- Gyere m�r fel, mielott sz�vinfarktust kapok! - korholt le Sota, aki megint remegni kezdett.
- Megyek m�r! - mondtam nevetve. Ekkor a kapar�s sokkal hangosabban hallatszott �s hatalmas reccsen�s r�zta meg a szent�lyt. Sot�ra n�ztem. Arc�n r�m�let, sz�j�t kiab�l�s hagyja el, de nem tudtam leolvasni, mit mond. Szor�t�st �reztem a k�t karomon. Eros kezek ragadtak meg �s bennem egyetlen dolog kavargott. Ez a k�tb�l j�tt elo. L�bam al�l hirtelen eltunt a talaj, egyens�lyomat elvesztettem, az �cs�m kiker�lt a l�t�terembol, �n pedig �reztem, hogy zuhanni kezdek a semmibe. Szememet rosszul �rintette a hirtelen j�tt vil�goss�g, melyben egy hossz� l�ny k�rvonalaz�dott ki. �lmodom. Ezzel b�ztattam magam �s megcs�ptem az arcom. �les f�jdalom. Ezek szerint...
Ism�t megragadtak, ez�ttal a nyakamn�l fogva. Alig kaptam levegot. Feln�ztem �s k�t hatalmas szemfogat l�ttam, amihez egy r�t fej j�rult. Vill�s nyelve ki-be j�rt, mik�zben engem vislatott. Egy k�gy� vagy valami ilyesmi. - futott v�gig az agyamon. De azoknak nincs v�gtagjuk, ennek meg van k�t karja, amit most a nyakamon pihentet. A t�dom levego ut�n ki�ltott, arcom egyre v�r�sebb lett, melegs�get �reztem, szemembe k�nny gyult a f�jdalomt�l. Amikor a l�ny sziszegni kezdett, biztos voltam benne, hogy h�llo. De a v�gtagjai?
- Add nekem! - nem �rtettem tiszt�n, de mintha k�rne tolem valamit. N�lam viszont nem volt semmi, mindenemet lepakoltam a szent�ly elott. Enyh�lni kezdett a szor�t�s, v�gre levegoh�z jutottam. A l�ny most szagl�szni kezdett, piciny orrlyukai, melyek el�g nevets�gesen mutattak hatalmas fej�n, meg�ll�s n�lk�l kutattak.
- Engedj el. - hangomat elnyelte az ur, melyben lebegt�nk, de hogyan, az sz�momra rejt�ly. A l�ny ekkor �r�mittasan felszisszent �s ism�t szor�tott a nyakamon. �reztem, hogy m�g egy ilyen csat�t nem �ln�k t�l. Kezemet az �v�re kulcsoltam �s megpr�b�ltam lefejteni magamr�l. A sz�rny, legnagyobb meglepet�semre, elengedett �s �v�ltve zuhanni kezdett a semmibe. Vele egy�tt �n is. A f�nyt ism�t s�t�ts�g v�ltotta fel, majd a fejem elnehezedett �s �ntudatlanul estem lefel�.

Sz�momra is furcsa volt, de amikor kinyitottam a szemem, az elso, amit meghallottam a mad�rcsicserg�s volt. Fel�ltem �s a fejemhez kaptam. F�jt, vagy csak zsibongott, ezt nem tudtam eld�nteni. De nem is igaz�n �rdekelt. Lassan kezdett derengeni a dolog. Beleestem a k�tba. Eszembe jutott a dolgozat �s teljesen k�ts�gbe estem. Ki kellett jutnom onnan valahogy, ha nem akartam, hogy az �tlagomba ker�lj�n ez a kis baleset. Amikor fel�lltam �s kapaszkod� ut�n kutattam li�nok t�rultak a szemem el�, melyek bal oldalon l�gtak a m�lybe. Elosz�r csak azt hittem a gaz, de amikor nagy nehezen felm�sztam a felsz�nre...
A k�t perem�re huppantam a l�tv�nyt�l, amit nem akartam elhinni. Csak z�ld fu, lombos f�k, cs�rgedezo patakok, madarak �s a k�gy�. Egybol �szhez t�rtem �s az elso dolgot tettem, ami az eszembe jutott. Futni kezdtem. Egy erdo ter�lt el elottem. A cs�sz�s hang, melyet a test adott, ahogy a fuh�z �rt, egyre hangosabb lett. Tudtam, nincs messze, �s ha nem vagyok el�g gyors, elkap. Az erdo! El kell �rnem az erdot, a f�k k�z�tt biztons�gban leszek. Az utols� p�r m�ter volt a legnehezebb, de siker�lt. A t�dom �gett, az oldalam sz�rt. Befutottam �s h�tra n�ztem. A sz�rny d�h�sen csapkodott a fark�val �s tehetetlen�l cs�szk�lt fel-al�, nyelv�t �lt�getve. A tervem bej�tt! T�l nagy volt ahhoz, hogy bej�jj�n, de t�l kicsi az eg�sz erdo ki�rt�s�hoz. Elobb-ut�bb �gy is megtal�lja az utat befel�, de addig van egy kis idom. Az erdo belseje fel� pillantottam �s arra gondoltam, lehet kinn jobb lenne. M�gis elindultam. A n�v�nyzet suru volt �s szinte �tt�rhetetlen. Kezemet �s l�bamat t�bb helyen elv�gta a fu �s egyre ink�bb k�v�ntam a vizet. �ppen egy nagyobb n�v�nycsom�t bogoztam ki, amikor egy tiszt�s t�rult el�m. �r�mmel estem hanyatt a fuv�n. Nem �rte nap a lombkorona miatt, hus volt �s m�gis z�ld. Behunytam a szemem �s kif�jtam magam. Hirtelen azonban olyan �rz�sem t�madt, hogy nem vagyok egyed�l. Kinyitottam a szemem �s f�lelni kezdtem. Hall�som kifinomultt� v�lt �s megszokta a csendet, ami a f�k k�z�tt uralkodott. Lassan, nesztelen�l �ltem fel �s ford�tottam k�rbe a fejem. Nem akartam hinni a szememnek. A r�t k�zep�n egy vastag, hatalmas fa magasodott, melynek t�rzs�hez egy fi� volt nyillal szegezve. N�gyk�zl�b osontam egyre k�zelebb. Amikor oda�rtem, fel�lltam. Az arca szomor�s�got t�kr�z�tt m�g �gy is, hogy aludt. Hossz�, feh�r haj�t meg-meglibbentette az enyhe szello, ami nekem is igen j�lesett. Piros kimon�ba b�jtatott test�t vastag gy�kerek szor�tott�k a t�rzsh�z. Ezekbe kapaszkodtam, amikor elhat�roztam, alaposabban szem�gyre veszem azt a k�t furcsa dolgot a feje tetej�n. D�bbenten vettem tudom�sul, hogy azok f�lek. Kutyaf�lek. Igaz�b�l meg sem kellett volna lepodn�m, de m�gis. Nem f�lelem lappangott bennem, hanem k�v�ncsis�g. Meg�rintettem az egyiket. Puha volt �s selymes. A l�bam azonban megcs�szott �s elvesztettem az egyens�lyomat. Hirtelen �tlettol vez�relve megragadtam a ruh�j�t �s elker�ltem az es�st. Ism�t r�pillantottam. Ekkor huv�s levego. Egy t�rgy rep�lt el mellettem, olyan sebesen, mint egy...ny�lvesszo. Majd m�g egy �s m�g egy. Mellettem f�r�dtak a f�ba, lovak pr�szk�l�s�t �s emberek kiab�l�s�t hallottam a h�tam m�g�l. Eros �t�s �rte a fejem �s els�t�t�lt elottem a vil�g.

M�sodszorra t�rtem magamhoz ismeretlen helyen �s m�g le sem ment a nap. Egy fonott szonyegen fek�dtem, ami egy hi�nyosan berendezett h�zik�ban volt. Kezeim �s l�baim g�zsba k�tve, k�r�l�ttem rengeteg idegen �s mind engem b�multak. Kellemetlen�l �reztem magam, hiszen iskolai egyenruh�m szokny�ja igen r�vid volt, ami felkeltette nem egy f�rfi figyelm�t.
- Milyen furcsa ruh�ja van. - suttogta egy k�pc�s alak a mellette �ll� nonek, aki hevesen b�logatott.
- Nem �gy n�z ki, mint aki ideval�si. - mondta egy asszony �s jobban mag�hoz szor�totta gyermek�t, aki elotte guggolt.
- Engedjetek utat Kaede fopapnonek! - ki�ltotta egy f�rfi, kap�val a kez�ben.
A t�meg, amely a kis kunyh�ban zs�fol�dott �ssze most sz�tny�lt, �s egy idos asszony jelent meg elottem. Szigor� tekintet�t r�m szegezte �s kim�rten k�rdezgetni kezdett.
- Ki vagy te? - hangja a zord k�lso ellen�re l�gy volt �s kedves.
- Kagome vagyok. - mondtam csendesen. - Kagome Higurashi.
Mindenki h�trahok�lt. A papno k�zelebb l�pett �s eloldozott. Sietve felt�p�szkodtam �s megpr�b�ltam az igen r�vid szokny�mat lejjebb h�zni, de nem igaz�n siker�lt. Megszeppent voltam �s riadt.
- Honnan j�tt�l? - �rdeklod�tt tov�bb Kaede, aki mell�m telepedett a falusiak legnagyobb meglepet�s�re.
- Jap�nb�l. - v�laszoltam.
- Az egy t�voli tartom�ny? - k�rdezte egy no a sokas�gb�l.
�rdeklodo tekintetek szegezodtek r�m, ami egy kicsit felb�tor�tott.
- Olyasmi. - mondtam mosolyogva. - Ez egy...
Kaed�re n�ztem, akinek arca komor maradt.
- Mit kerest�l InuYasha erdej�ben? - n�zett fagyosan a papno.
�rtetlen�l �ltem ott. Kinek az erdej�ben?
- Mit kerest�l ott? - ism�telte Kaede. - Az a hely tiltott ter�let. Elker�lj�k, mert vesz�lyes. M�g ebben az �llapotban is.
- Ki az az Inu... - a mondatot azonban nem fejezhettem be, mert az odakintrol hallatszott sikolyok f�lbeszak�tottak. Mindenki r�m�lten pillantott az ablak elott elsuhan� �rnyra. Nem volt valami j� a szagl�som, de tiszt�n �reztem a friss v�rt. F�lni kezdtem. Fiatal vagyok m�g a hal�lhoz. A kunyh�ban t�bb gyerek is volt, melyeket csak most l�ttam meg igaz�n. Kicsit rosszul �reztem magam az im�nti gondolataim miatt. Tennem kellett valamit, hiszen ez a k�gy� engem keres. Ha megtudja, hogy itt vagyok, nemcsak engem, mindenkit lem�sz�rol. Talpra ugrottam �s a legk�zelebbi ablakhoz futottam, ami az erdo fel� n�zett. El kell csalnom innen ezt a sz�rnyet! L�bamat a p�rk�nyra raktam, amikor a papno megragadta a karom �s visszah�zott.
- Elment az eszed gyermekem! - ripakodott r�m �s most elosz�r fedeztem fel a tekintet�ben is enyh�l�st.
- Tudom, mit csin�lok. - v�laszoltam hat�rozottan. M�g egyszer v�gign�ztem a hal�lra r�m�lt t�rsas�gon �s �reztem, helyesen cselekszem.

Fogalmam sem volt, mi�rt futottam ahhoz a f�hoz, ahol ez az IunYasha nevu szerzet volt. O v�gezhetne a sz�rnnyel. Elv�gre is a falusiak ez�rt f�lnek tole m�g most is, mikor �rtalmatlan. Vagy nem? Tehetetlennek �reztem magam. Ekkor eszembe jutottak a gyerekek, akik anyjuk �l�be b�jva s�rtak a f�lelemtol. Tudtam, mit kell tennem. Fel kell �bresztenem valahogy. De meglepet�s �rt, amikor oda�rtem. Lihegve �lltam meg elotte �s r�pillantottam. Borosty�nsz�nu szemp�r meredt r�m. H�tr�ltam egy l�p�st, ami nem ker�lte el az o figyelm�t sem.
- Ennyire az�rt nem vagyok ijeszto. - sz�lalt meg flegma hangon InuYasha, majd tetotol-talpig v�gigm�rt. - Egyesekkel ellent�tben.
Ezt r�m �rtette?
- M�rmint �n? - k�rdeztem enyhe d�hvel a hangomban.
InuYasha k�rbeforgatta a fej�t.
- Van itt m�g valaki rajtad k�v�l? - mosolygott a f�lszellem, de tekintete huv�s maradt.
- Igen, te. Tudd meg, nem vagy valami nagy sz�m! - kiab�ltam m�rgesen.
L�ttam, hogy �rz�keny pontra tapintottam. Morogni kezdett, mint egy kutya.
- Most meg mit b�mulsz? - k�rdeztem meglepetten, amikor �szrevettem, hogy szem�bol egy m�sodpercre eltunt a k�z�ny �s melegs�g v�ltotta fel.
- Semmit. - b�kte ki morcosan �s elford�totta a fej�t.
Nincs mit tenni. - gondoltam - most vagy soha.
- Seg�ten�l nekem? Jobban mondva a falusiaknak. - kezdtem �s v�rtam a reakci�t. Szemeiben gyul�let gy�lt �s szinte engem is fel�getett vele.
- Seg�tsenek magukon! - vetette oda g�nyosan �s felh�zta az orr�t. - Ok tehetnek arr�l, hogy idejutottak. �n a kisujjamat sem mozd�tom!
Csod�lkozva n�ztem r�. H�lyes�gnek tunt, de �n azt gondoltam r�la amikor elosz�r l�ttam, hogy egyfajta hos. Tal�n ez�rt is �rt v�ratlanul ez a kijelent�se. Cs�pore tettem a kezem, kih�ztam magam �s ideges sz�noklatba kezdtem. A falusiak jutottak eszembe. Olyan r�g�ta elj�ttem m�r!
- M�gis mit �rtottak neked azok az emberek? Hiszen nem is ismered oket. A hajadb�l �t�lve el�g �reg lehetsz, hiszen m�r meg is osz�lt�l. Szerintem f�lsz, mert gyenge vagy. - mondtam cs�posen, h�tha meglesz a hat�sa. Meg is lett. M�rgesen �s durc�san n�zett r�m, tekintete fagyos volt, kezei �k�lbe szorultak. Kezdetleges �r�m�m f�lelemm� halv�nyult.
- Mirol besz�lsz te sz�nalmas kis haland�! Tudod egy�ltal�n ki vagyok? Egy f�lszellem! B�rmikor sz�tt�phetn�lek! - fakadt ki, amitol befogtam a f�lem �s k�tr�t g�rnyedtem. F�lszellem. Gondoltam, hogy nem ember, de szellem! Eg�sz testemben remegtem, szemembol k�nnycseppek indultak, v�gig az arcomon, majd a f�ldre hullottak.
- Hogyan lehet valaki ennyire �rz�ketlen �s gonosz! - kiab�ltam, mik�zben hangom elcsuklott a s�r�st�l. Tudtam, hogy nagyon magamra harag�tottam. Tal�n jobban, mint az elobb. B�nt� v�laszra v�rtam �n is, szinte hallottam a k�z�ny�s v�laszt, amit meg is �rdemeltem volna.
- Seg�tek. - v�laszolta g�nyosan. - Egyetlen felt�tellel.
Felkaptam a fejem �s k�nny�ztatta arcomon mosoly jelent meg.
- Mi lenne az? - hangomba k�v�ncsis�g vegy�lt.
- H�zd ki ezt a ny�lvesszot. - mutatott fej�vel a l�ved�k fel�. A f�hoz szaladtam �s megragadtam a nyilat, amit azonnal el is engedtem. Biztos, hogy j� �tlet? InuYasha �szrevette a t�tov�z�st.
- Gyer�nk! A falusiak, tudod! - mosolygott g�nyosan. Kiismert. Kelletlen�l fogtam meg a l�ved�ket �s ker�ltem a f�lszellem pillant�s�t. Megfesz�tettem a kezem, h�zni kezdtem. Nehezen engedett, b�rki lotte is ki, �rtette a dolg�t. Hallottam, ahogy InuYasha felszisszent. �k�lbe szor�totta a kez�t. A ny�l v�gre megindult. Sebesen kicsusszant a f�lszellem test�bol, majd elporladt. A f�ldre estem. InuYash�ra n�ztem �s v�rtam, mi fog t�rt�nni. A sz�l felt�madt, a levego lehult, InuYasha pedig szabadd� tette egyik karj�t �s let�pte mag�r�l a gy�kereket. Vill�mgyorsan mozgott, nem is l�ttam, mikor �llt oda el�m, csak akkor vettem �szre, amikor m�r ott volt elottem �s engem n�zegetett.
- Indulhatunk? - k�rdeztem, mire nevetni kezdett.
- Mehetsz. - mondta, majd eltunt a f�k k�z�tt.

Siettem, ahogy csak tudtam. Amikor el�rtem a falu sz�l�t, nem akartam hinni a szememnek. A h�zak romokban, az utc�kon emberek holttestei, v�r �s puszt�t�s minden�tt. Ahhoz a kunyh�hoz futottam, ahol a t�bbieket hagytam. Csak egym�sra dolt gerend�k, por �s halottak. Az egyik fa al�l egy gyermek keze l�gott ki. G�rcsbe r�ndult a gyomrom. Ha hamarabb j�ttem volna, ha nem fecs�relem az idom arra a bunk�ra, akkor... A f�ldre rogytam �s s�rni kezdtem. V�llam r�zk�dott a zokog�st�l. Ekkor ny�g�sek �t�tt�k meg a f�lemet. A romok k�z�tt t�l�lo volt. Remego kezekkel bontogattam a t�rmel�ket �s az �reg papnore bukkantam. Megragadta a kezem.
- A l�bam. - suttogta. - Szabad�tsd ki!
Gyorsan eltoltam a gerend�t, az any� pedig lassan talpra �llt. Seg�tettem neki egy viszonylag biztons�gos helyre menni, ahol ell�ttam a seb�t a tal�lt k�tszerekkel.
- Mi�rt t�rted meg a nov�rem �tk�t? - k�rdezte, miut�n m�r egy ideje n�m�n �lt�nk egym�s mellett.
- Ezt nem �rtem. - v�laszoltam oszint�n.
- Kiszabad�tottad InuYash�t. A f�lszellemet, aki a f�hoz volt sz�gezve. �tven �vvel ezelott a nov�rem, Kikyou egy ny�lvesszovel tette �rtalmatlann�, mivel a r�b�zott Szent �kk�vet akarta megszerezni. A nov�rem, miut�n a f�hoz sz�gezte InuYash�t, meghalt. A k�vet pedig el�gett�k a test�vel egy�tt. InuYasha. Tudod gyermekem, o csak f�lig szellem. V�gyik arra, hogy eg�szen az legyen. A ko hatalmas erovel ruh�zza fel birtokos�t. O pedig eros akar lenni. Nagyon eros. �gyhogy vigy�zz magadra.
- Mi�rt? - bukott ki belolem a k�rd�s.
- Nagyon hasonl�tasz a nov�remre. Olyan vagy, mint o. M�r az elej�n feltunt. Szerintem benned sz�letett �jj�. Ha ez igaz, akkor - r�m n�zett �s szem�ben furcsa f�ny ragyogott - n�lad van az �kko.
Megijedtem att�l, amit mondott. F�lelem j�rta �t a testem. �szt�n�sen magam el� kaptam a kezem �s Kaed�t figyeltem.
- Van bennem valami? - k�rdeztem �s rem�lem azt mondja majd, nem.
- Igen. - v�laszolta a papno. - Egyre ink�bb kezdek hinni benne. M�sk�l�nben hogyan maradt�l volna �letben ebben a zavaros vil�gban.
- Ha val�ban n�lad van a ko, akkor add ide sz�pen, vagy elveszem erovel. - fakadt ki egy hang a h�tunk m�g�tt. Megfordultam �s InuYash�val tal�ltam szemben magam. Engem n�zett �s szem�ben moh� v�gy csillant. Teh�t hallotta a besz�lget�s�nket.
- Nincs n�lam semmi. - fel�lltam �s h�tr�lni kezdtem. Furcs�n n�zett r�m. M�r megint a p�r m�sodperces melegs�g. O is azt a l�nyt l�tn� bennem?
- Fuss, gyermekem, fuss! - ki�ltotta Kaede, mire �n szaladni kezdtem. Nem b�ntana, futott �t az agyamon. �n szabad�tottam ki, engem nem b�ntana. Ekkor elottem termett �s karj�val fel�m csapott. Az utols� pillanatban kaptam el a fejem, hossz�ra nott karmai n�h�ny millim�terrel az arcom mellett s�v�tettek el. R�n�ztem �s �rtetlen�l �lltam elotte.
- Megor�lt�l? Hiszen kiszabad�tottalak. - hangom csal�dotts�got t�kr�z�tt.
- �s ez�rt legyek h�l�s? Egy �letre? - nevetett InuYasha �s megropogtatta ujjait. - Naiv vagy. Kihaszn�ltam. Add a k�vet!
Fel�m futott. Gyors volt. Nagyon gyors. Ekkor t�rt elo a k�gy� a bokrok k�z�l. InuYasha megtorpant. Hirtelen t�rt�nt minden. Mielott �szbe kaptam volna, f�jdalom has�tott a testembe. Felord�tottam �s a f�ldre estem. Egy kicsiny, r�zsasz�n g�mb gurult el�m. Ez lenne a Szent �kko? A k�gy� a ko ut�n kapott �s miut�n alaposan szem�gyre vette, lenyelte. Imm�r nem k�gy� volt, hanem valami eg�szen m�s. Egy sokkal hatalmasabb �s v�rszomjasabb l�ny. V�rtol tocsogva cs�sztam egy gerenda m�g�, hogy nehogy �szre vegyen. A sebem szerencs�re nem volt m�ly. Ek�zben InuYasha �d�z harcot v�vott a sz�rnnyel. Figyeltem, ahogy harcol. Ahogy mozog. Furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba. Nem akartam gyul�lni, nem akartam a hal�l�t. Mi�rt is? Gondolataimb�l az �reg papno z�kkentett ki, aki a romok k�z�tt l�vo �jra �s nyilakra mutatott.
- Haszn�ld! Haszn�ld! - kiab�lta.
De �n m�g �letemben nem lottem ilyennel! Hogyan kell ezzel b�nni? - k�rdeztem magamt�l, b�r tudtam, nem kapok r� v�laszt. InuYash�ra n�ztem, aki kezdett f�radni. Nincs m�s v�laszt�som. Felkaptam a fegyvert �s c�loztam. �szt�n�sen sz�rtam a nyilat az idegbe, kifesz�tettem �s bumm! A sz�rny felord�tott �s r�m n�zett. Teste foly�konny� v�lt �s olvadni kezdett. Ezzel egy idoben valami apr� villan�s t�rt�nt a bensoj�ben �s t�bbezer szil�nk t�vozott belole f�nysebess�ggel. Kezemet a szemem el� kaptam a hirtelen j�tt vil�goss�gt�l. Amikor �gy �reztem, elm�lt a vesz�ly, k�r�ln�ztem. InuYasha a cafatok k�z�tt rohang�lt, mintha keresne valamit. Kaed�hez futottam, aki egy gerenda m�g�tt lapult. M�r majdnem oda�rtem, amikor InuYasha ugrott el�m, megragadta a bl�zom �s felemelt a levegobe. Szemeiben �rd�gi tuz lobogott.
- Te idi�ta! �sszet�rted a Szent �kk�vet! - ord�totta �s a f�ldre dobott. Feljajdultam. Mi a fene �t�tt bel�m?

- Mi? Dolgozzunk egy�tt! - fakadt ki a f�lszellem, mik�zben fel-al� j�rk�lt Kaede kunyh�j�ban, m�rmint, ami maradt belole. A padl�n �ltem, Kaede any� pont a sebemet varrta �ssze. Borzalmasan f�jt, de tartottam magam. K�zben InuYash�ra pillantottam. Tal�lkozott a tekintet�nk. Gyorsan m�shova n�ztem, de nem b�rtam sok�ig. Ism�t r�n�ztem. M�g mindig engem vislatott. Fogalmam sincs mi�rt, de kezdtem magam zavarban �rezni.
- Mit b�mulsz? - k�rdezte flegm�n.
- Semmit. - v�laszoltam csendesen.
- Akkor tal�lj�tok meg csak a szil�nkokat, ha mindketten keresitek. Kagome l�tja az �kk�vet, te pedig eros vagy! - magyar�zta Kaede.
F�l�nken pillantottam a f�lszellemre, aki hasonl�an cselekedett.
- Szerintem csak �tban lenne! Nincs sz�ks�gem r�. P�p a h�tamra! - v�laszolta InuYasha, de a hangja nem errol �rulkodott.
- Nekem sincs ehhez kedvem, de �n t�rtem el, teh�t az a legkevesebb, ha megkeresem a szil�nkokat �s �jra egyes�tem az �kk�vet. - fakadtam ki �s el� �lltam. - �n sem b�rlak t�ged, ha ez megnyugtat..
Most �n hazudtam.
- Egyed�l is boldogulok. - mondta a f�lszellem �s k�zelebb l�pett.
- N�lk�lem nem. - v�laszoltam. - A seg�ts�ged vagyok �s ezt te is tudod.
- Egy gyenge ember, ugyan m�r! - jelentette ki InuYasha semmitmond�an.
- Nem vagyok gyenge! Bebizony�tsam? - kiab�ltam, mire a f�lszellem hirtelen a szemembe n�zett. Nem �gy, mint az elobb, ez most m�s volt. Valami�rt �sszer�ndult a gyomrom. �s ami a legfurcs�bb, rajta is ezt l�ttam. Vagy csak ezt akartam? Kaede any� f�rk�szve n�zett hol r�m, hol InuYash�ra. De �n ebbol semmit sem �rz�keltem.

M�r h�rom napja �ton voltunk �s �n m�r nagyon v�gytam egy f�rdore. Nem is tudtam, mikor m�rt�ztam meg utolj�ra v�zben.
- Szeretn�k megf�r�dni. - mondtam halkan, InuYasha ut�n kullogva.
- Erre nincs idonk. - jelentette ki hat�rozottan. �n azonban elhat�roztam, hogy nem hagyom elnyomni magam. Meg�lltam �s keresztbe tettem a kezeimet.
- F�r�dni akarok! - ki�ltottam, ami megh�kkentette a f�lszellemet. - Addig el sem mozdulok innen.
InuYasha furcs�n n�zett r�m, majd b�lintott.
- Van egy t� itt a k�zelben. - mutatott egy tiszt�sra, melynek k�zep�n v�z ter�lt el. - Menj, ha akarsz!
Csod�lkozva n�ztem r�. Ellen�ll�sra sz�m�tottam.
- K�sz�n�m. - v�laszoltam, mint mindig.
- Nem kell megk�sz�nn�d! Unom, hogy mindent ilyen j�l veszel. - fakadt ki �s felugrott a legk�zelebbi fa �g�ra, ahol elhelyezkedett.
- L�gysz�ves, ne leskelodj! - jelentettem ki kem�nyen.
- Ne agg�dj! Nem vagy olyan sz�p. - mondta f�sultan �s r�sz�rol lez�rtnak tekintette a besz�lget�st.

�lvezettel mer�ltem el a kellemesen meleg v�zben �s alapos mosakod�sba kezdtem. Nem is sejtve, hogy nem vagyok egyed�l.

InuYasha idegesen dobolt ujjaival a l�b�n. Megmagyar�zhatatlan �rz�sek kavarogtak a fej�ben. Maga sem tudta, mi lehet az. Teste arra k�nyszer�tette, hogy megforduljon. A vizet n�zze �s benne engem. Nem akarta elismerni, de a h�rom nap alatt valahogy megszokta a jelenl�tem. L�ttam rajta, hogy olyankor, amikor �gy �rezte, nem figyelem, a szeme sark�b�l r�m-r�m pillantott. V�g�l k�v�ncsi �ne gyozedelmeskedett a j�zan esze felett. Leugrott a f�r�l �s a t� fel� indult. Lassan haladt, nem akart zajt csapni. Az egyik bokor rejtek�be h�z�dott �s k�mlelni kezdett. Minden j�l ment, eg�szen addig, am�g r� nem t�rdepelt egy �gra, ami nagyot reccsent a csendben. Magam el� kaptam a kezeimet �s nyakig mer�ltem a v�zben.
- Ki van ott? - kiab�ltam. - InuYasha! Te vagy az?
Nem �rkezett v�lasz. Kiszaladtam a partra, �sszeszedtem a ruh�imat, majd egy kisebb s�v�ny m�g� menek�ltem. Ki lehetett az? InuYasha biztosan nem, hiszen nem kedvel. Mi�rt zavar ez engem? Hiszen neki ott van Kikyou. Na igen. Kaede any� elmondta, hogy �tven �vvel ezelott ok ketten szerett�k egym�st, de egy gonosz szellem kij�tszotta oket egym�s ellen. Kikyou belehalt. Sohasem gondoltam volna errol a goromba �s mindig morcos f�lszellemrol, hogy ilyen �rzelmekre is k�pes. Kikyou oldal�n akart �lni, emberk�nt. Szerethette, ha ezt is v�llalta volna �rte.
Idok�zben fel�rtem a dombra, ahol InuYasha m�g mindig az �gon �cs�rg�tt. Zaklatott volt �s zil�lt. Biztosan megint r� gondol. Sz�vem furcs�n dobogott. Nem tudhattam, hogy a f�lszellem az�rt ilyen, mert engem l�tott meztelen�l. Nem l�thattam, de teste reag�lt a l�tv�nyra. Igyekezett �gy �lni, hogy ne vegyem �szre ennek k�zzel foghat� bizony�t�k�t. M�rges volt mag�ra �s nem akart lej�nni. B�rmit k�rdeztem tole leintett �s azt v�laszolta, hogy egy kis egyed�ll�tre van sz�ks�ge. Csendben elkullogtam �s a k�zeli facsoport egyik kisz�radt r�nkj�re �ltem.