A kihalt folyosón visszhangzó sietos léptek zaja egyre jobban felerosödött. A vízcseppek a földre hullottak, kongó hangot adva a félhomályba bújtatott alagútban. Egy no próbált meg minél gyorsabban eljutni a hátsó ajtóhoz. Kezében egy furcsa botot szorongatott, melyet minden második lépésre ritmusosan a tenyerébe csapott. Zaklatott volt, de igyekezett leplezni, hiszen az, akivel beszélgetni fog, a legapróbb titkát is kideríti. Megállt az ajtó elott és kifújta magát. Kinyitotta és feltárult elotte az a helység, ahová nem szívesen jött. De muszáj. A szoba végében egy alak ült. Hosszú, barna haja a padlót verte. Groteszk módon hatott, ahogy egy kis fény beszurodött az ablaknak nevezheto kicsiny nyíláson. A no megállt mögötte és vádló hangon ordítozni kezdett.
- Naraku! Ezt mégis hogy képzelted? Rámküldöd a csatlósaidat, mert valamit nem tudtam megcsinálni? - visítása azonban abbamaradt, amikor meghallotta a csontjáig hatoló, fagyos szót.
- Kiabálsz? - suttogta a férfi. A not kiverte a víz.
- Nem. Isten ments! - szabadkozott. Torka összeszukült. - Eszembe sem jutna ilyesmi.
- Az imént... - folytatta Naraku, még mindig háttal. -...mintha megemelted volna a hangod.
A no térdre rogyott és kérlelo károgást hallatott.
- Bocsáss meg, ha vétkeztem! - könyörgött. - Buntetést érdemlek, mert olyan hangnemet ütöttem meg, ami nem méltó nagyságodhoz Naraku!
Naraku intett neki, hogy üljön le vele szembe. A no teljesítette a parancsot, de nem mert a férfi szemébe nézni. Inkább a fapadló erezetét bámulta, amely nem egy helyen hiányos volt. Hideg ujj érintette meg az arcát, majd egy kéz kényszerítette arra, hogy a komor arcra pillantson. Belül remegés fogta el, ahogy a jéghideg tekintet az övébe fúródott, de állta és nem nézett félre.
- Egyetlen esély. - jelentette ki keményen, mégis dallamosan. - Ennyit kapsz tolem Kagura.
A no kiengedte a levegot, amit eddig benntartott.
- Köszönöm. - dadogta.
- Hanem...-kezdte a férfi a keményebb hangján és ezúttal dallam nélkül. -...lenne itt egy feladat. Szünetet tartott. - Egy igen komoly megbízatás.
Kagura arca felragyogott.
- Van egy papno, aki immár csak egy bolyongó, testet öltött földkupac. Hozd ide! - adta ki a parancsot a férfi.
A no furcsán nézett rá, kezdeti öröme alábbhagyott.
- Micsoda? - nevetett. - Hozzak ide egy not, aki föld? Miféle hülyeség ez? - kérdezte zavartan nevetve, de szavait egybol megbánta, amikor látta, hogy Naraku nagyon is komolyan beszél. - Ne haragudj! Én csak...
A férfi egy hatalmas pofont kevert le Kagurának, aki a padlóra hasalt.
- Napnyugtára itt lesz. - suttogta engedelmesen. Felállt a földrol és sietve távozott.
- Kagome! - ugrott az ölembe a kisróka, amikor InuYashával az oldalamon beléptem Kaede anyó idoközben újjáépített kunyhójába. - Annyira örülök, hogy itt vagy.
- Én is. - mondtam oszintén és magamhoz öleltem a prémes szellemet.
Miroku is üdvözölni akart, de olyan gesztussal, amit a félszellem nem nézett volna jó szemmel, ezért csak kedvesen mosolygott.
Ismét a középkorban voltam. Mintha valamiféle lelki béke szállt volna meg, amíg a kúttól a házig megtettük az igen hosszú távot.
- Na jó! Így is le vagyunk maradva! Induljunk! - pattogott mellettünk InuYasha ebéd után, akiben a kokeresés utáni vágy az egekbe szökött.
- Elore hát! - mutatott a messzeségbe botjával a szerzetes, miközben rátértünk a faluból kivezeto útra. Nem is sejtve, hogy a bokorból figyelo szemek lesik mozdulatainkat és megnyilvánulásainkat.
Kikyou egy fa törzsének támaszkodva üldögélt. Lélekrablói védelmezoen úsztak körülötte, egyfajta fehér, áthatolhatatlan gyurut alkotva. A papno szemeit az ég felé emelte. A hold egyre gyengébben világított az ot eltakaró felhok mögül.
- InuYasha. - sóhajtotta. - Merre lehetsz most.
Aztán befészkelte magát gondolataiba az a lány, akivel a múltkor látta. Az a valaki, aki a vetélytársa lehet. Sot! Már az is. Egyetlen dolog érdekli és ez a kis csitri azt akarja tole elvenni. De abból nem eszik. Ha a félszellem nem lehet az övé, másé sem lesz. Inkább látja holtan, mint más karjaiban. Az a lány nagyobb veszélyt jelent rá, mint valaha is gondolta volna. Ot kell kivonni a képbol és akkor talán InuYasha is észhez tér.
- Ki van ott? - kérdezte, enyhe haraggal a hangjában.
- Kikyouhoz van szerencsém? - érdeklodött egy no, valahonnan a háta mögül.
- Attól függ, ki kérdezi. - válaszolta gúnyosan a papno és megfordult, hogy láthassa beszélgetopartnerét.
Kagura gúnyos mosolyra húzta a száját, Kikyou pedig a név hallatán azonnal kötélnek állt.
- Naraku.
Kagura immár másodjára sétált az általa olyannyira utált szakaszon. Lopva hátra-hátra tekintett, hogy a papno követi-e. Fejében furcsa gondolatok kavarogtak, de leginkább az, hogy mit akar Naraku ettol a lánytól. Bár a férfi maga is elég különleges szerzet volt. Kagura mindig is meg akarta tudni, honnan származik, de Naraku elintézte annyival, hogy félholtan talált rá egy szakadék szélén. Neki ez mégis hihetetlennek tunt, de ha mást nem is, egyet biztosan megtanult azalatt az ido alatt, amíg itt volt. Sohasem szabad többet kérdezni a kelleténél.
- Még ha ezt néha el is felejtem. - morfondírozott magában és az arcához kapott.
Idoközben célhoz értek.
- Itt várj! - adta ki a parancsot Kagura. - Bejelentelek Narakunak!
- Engem nem kell bejelenteni! - mondta szúrós szemekkel Kikyou. - Bemegyek és kész! - azzal kinyitotta az ajtót és belépett a szobába. A no követte.
- Itt van! - mutatott Kagura flegmán, Kikyoura utalva. - Meghoztam a lányt.
- Ki monta, hogy te is bejöhetsz? - kérdezte Naraku komoran.
- Én mondtam, hogy várjon kinn, de...- kezdte a no.
- Ezt rád értette kedvesem. - mondta Kikyou gúnyos mosollyal az arcán.
Kagura félve nézett a férfire, aki hallgatásba burkolózott. Ez valószínüleg igent jelent. Sértodötten kiment a helyiségbol, de jól becsapta maga mögött az ajtót, jelezve, hogy megbántódott.
- Rég találkoztunk. - mondta mosollyal az arcán a papno, bár hangjába némi gúny vegyült. Helyet foglalt a férfivel szemben. - Hogy van a sebed?
- Ne játszd meg magad Kikyou! Nem áll jól neked! - jelentette ki Naraku fagyos hangon.
- Rendben. - hagyta rá a papno. - Ha nem csevegni, akkor minek hívtál ide?
Naraku nevetni kezdett. Kikyou értetlenül nézett rá.
- Mi rosszat mondtam? - kérdezte a lány.
Naraku arca hirtelen komor lett, megragadta a lány karját és közelebb húzta.
- Nem szeretem a felesleges beszédet. - suttogta azon a hangon, ami néhány órával ezelott Kagurát is engedelmességre kényszerítette. - Én osztom a parancsot, a többi meg teljesíti. Ez mindenkire vonatkozik. Legyen szellem, halandó vagy egy ócska kis papno, aki azt hiszi, ha itt bolyong, visszakapja korcs szerelmét.
- Sértegetsz? - kérdezte Kikyou.
- Ezt mindig is csodáltam benned. - mondta a férfi. - Nem félsz senkitol és semmitol.
- Kitol kellene tartanom? Toled? - nevetett most a lány. - Egy félszellemtol?
- Fogd be a szád! - üvöltötte Naraku, amitol Kikyou hátrahokölt.
- Fáj az igazság ugye? - mondta ravaszan a lány és nem tudott elnyomni egy fintort.
- Már nem sokáig leszek az. - jelentette ki komolyan.
Kikyou arcán érdeklodés jelent meg.
- Van egy módszer, amihez szükségem van egy lányra. Nem hétköznapi, de hatásos. A lány, ha teljesíti a feladatát...nos...nem valami szép élet vár rá. De ez már nem az én gondom. - rántotta meg a vállát semmitmondóan Naraku.
- És? - fakadt ki szinte nyafogva a papno. - Nekem ehhez mi közöm van?
- Engedd, hogy megszabadítsalak a kínjaidtól. - válaszolta enyhe mosollyal az arcán a férfi, mire Kikyou hisztérikusan nevetni kezdett.
- Ez most komoly? - kérdezte, még mindig mosolyogva. - Nem.
- Ha akarod, ha nem...-kezdte Naraku, de amikor meglátta a lány felderült arcát abbahagyta. Kikyou széles vigyorra húzta a száját és a férfine nézett.
- Azt hiszem, tudom ki lenne erre a legalkalmasabb.
A hegyek oldalain furcsa barlangok tátongtak. Lakóik nem hétköznapi szellemek. Csapatokba verodve vadásznak, vérszomjasak és hataloméhesek. Két nagyobb termetu farkas futott felfelé a legnagyobb nyíláshoz. Majd eltuntek a belsejében.
A barlangban éppen ebédeltek, véres húscafatok repkedtek a levegoben. Az egykor vígan röfögo vaddisznó a farkasszellemek táplálékául szolgált, akik kegyelmet nem ismeroen vetették rá magukat az állat minden egyes porcikájára. Ínséges idoket éltek, a környezo falvakat már mind lemészárolták. Igazi eleségük az emberhús, de mostanában nagyon kevesen járnak erre, ezért ráfanyalodtak az állathúsra, idonként a bogyókra, bár az utóbbi igen ritkán fordult elo. A nemrég érkezett két farkas eltunt, helyettük két emberi alakot öltött farkasszellem állt. A lakomázókat nézték, akik között az étel utáni mérhetetlen vágy kezdett elfajulni. Ekkor lépett be a barlangba egy harmadik személy. Az utóbb érkezett két szellem mélyen meghajolt és félreállt az útjából.
- Mi a fene folyik itt? - az ordítás betöltötte a helyet, visszhangja még inkább kiemelte a tekintélyt, mely a férfibol áradt.
A marakodók szétszéledtek és félelemmel teli szemekkel néztek a vezérre.
- Uram, mi csak... - kezdte egy kicsiny szellem, valahol a tömegben.
- Azonnal abbahagyni! Ez nem méltó a farkasszellemek népéhez! Ezzel a barbár viselkedéssel szégyent hoztok a fejünkre! - oktatta a társait a férfi, akit mindenki néma csöndben hallgatott. - Így már mindjárt más. - majd a két jövevényhez fordult. - Na?
Mi híretek van?
- Jelentjük, hogy jó. - mondta az egyik megszeppenve, mégis eros hangon. - Két embert láttunk egy félszellem és egy rókaszellem társaságában. A hegyeink felé tartanak.
A férfi megdörzsölte az állát és mosolyra húzta a száját.
- Farkastársaim! Raktározunk! - nevetett, mire a többiek örömujjongásban törtek ki.
Talán soha életemben nem volt annyira izomlázam, mint akkor, amikor felértünk a hegy tetejére. Shippo Miroku hátán pihent, amit a szerzetes sérelmezett is, miközben azon ügyködött, hogy nehogy mellényúljon a sziklafalon. InuYasha mindenkinél hamarabb feljutott és most türelmetlen tekintettel bámult lefelé.
- Mi lesz már lustaságok? - kiabált a szerzetesnek és a rókának, akik még eléggé lenn tartottak. Én elterülve feküdtem az egyik nagyobb szikla árnyékában és karjaimat dörzsölgettem, amik nagyon égettek.
- Hogy vagy? - tunt fel a félszellem arca fölöttem.
- Egész jól voltam addig, amíg ki nem találtad, hogy másszunk fel erre az istenverte hegyre. - lihegtem mérgesen.
- Nem árt egy kis testmozgás. - nevetett InuYasha és megdörzsölte a hasamat. - Itt bizony van egy kis felesleg.
- Na tunj innen mielott visszaküldelek a hegy aljára! - mondtam dühösen.
InuYasha furcsán nézett rám.
- Te ilyen fontosnak tartod ezt? - kérdezte meghökkenve.
- Inkább segíts Mirokunak, mert sosem ér ide. - intettem neki és oldalra fordultam.
- Köszi, megvagyok. - hasalt a földön a szerzetes, akinek hátáról Shippo könnyedén leugrott és hozzám futott. A fáradtságtól alig álltunk a lábunkon Mirokuval, ezért azt javasoltuk, hogy pihenjünk egy kicsit. InuYasha kelletlenül beleegyezett.
Kagura a palota másik részében üldögélt, amikor egy hófehér lány suhant be a szobába. Hangtalanul állt meg a no mellett, aki eddig észre sem vette.
- Kanna! - kapott a szívéhez, amikor a lány megérintette a karját. - Megijesztettél!
- Rossz a lelkiismereted. - suttogta túlvilági hangon a fehérség. Kezében megcsillant a tükör, melyet mindenhová magával cipelt.
Kagura mérgesen felhorkant.
- Honnan szeded ezt az orültséget? - pillantott a lányra, akinek arca semmilyen érzelmet nem mutatott.
- Min töröd a fejed? - kérdezte a fehérség. - Mondd el vagy megnézem!
Kagura vészesen közeledett a lány felé.
- Ne merészeld! - intett a mutatóujjával, mellyel a lányt fenyegette. - Meg ne próbáld vagy a saját két kezemmel öllek meg!
Kanna torz mosolyt eresztett el.
- Te nem bánthatsz engem. - mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - És most megnézem, mi az ami annyira foglalkoztat.
Azzal megkocogtatta a tükör szélét, amiben kicsiny fény csillant. Kanna önmaga felé fordította játékszerét és hümmögni kezdett.
- Ha Naraku ezt megtudja nagyon dühös lesz. - suttogta a lány és arcán ismét megjelent az elobbi vigyor.
Kagura gyomra remegni kezdett. Nagyon jól tudta, hogy a férfi sikerének egyik kulcsa ez a lebego üresség. Tükre mindenki gondolatát elárulja, amit Naraku kihasznál. Nem nehéz így gyoztesen kikerülni a csatákból, melyek le sem játszódnak, hiszen a férfi még azelott véget vet nekik, mielott elkezdodnének. Hála Kannanak.
- Semmi rosszra nem gondoltam. - mondta Kagura, kicsit eroteljesebben is, mint szerette volna.
- Azt majd a Nagyúr eldönti. - suttogta a lány és kisuhant a helyiségbol, magára hagyva a kétségbeesett not.
Naraku, szokása szerint, a szobájában üldögélt. Kagura eddig sem volt a nyugodtság mintaképe, ha vele kellett beszélnie, de most ha lehet, még zaklatottabb volt. Nem tudta ugyanis, hogy Kanna járt-e már itt. Ha megelozte, nagy bajban volt. Ha nem, akkor egyenlore megúszta a férfi bosszúját.
- Mit akartál a papnotol? - kérdezte, afféle elterelo szándékkal.
- Semmi közöd hozzá. - válaszolta haragosan Naraku.
- Eddig minden tervedrol tudtam. - felelte csendesen Kagura.
- Errol nem. - válaszolta a fagyos hang tulajdonosa.
A no gyanakvóan nézte a férfi hátát. Vajon tudja?
- Segíthetek valamiben? - kérdezte feltunoen enyhébb hangnemben.
- Ebben nem. - válaszolta a férfi.
Kagura tett még egy utolsó kísérletet.
- Mi lenne, ha szemmel tartanám a papnot? - érdeklodött.
- Jó ötlet. - felelte Naraku, majd intett neki, hogy menjen oda. A no engedelmeskedett. Leguggolt a férfi mellé, aki a fülébe suttogott.
- Ha bármi olyat tesz, ami nekem nem tetszik, öld meg. Ha nem teszed téged öllek meg és garantálom, nem leszek sem könyörületes, sem kíméletes. - mondta Naraku és Kagura szemébe nézett, aki egy bólintással jelezte, hogy mindent megértett.
- Egy utolsó kérdés. - fordult vissza az ajtóból Kagura, de Naraku megelozte.
- Beszéltem. Ha erre vagy kíváncsi. - jelentette ki keményen.
Kagura csodálkozva forgatta fegyverét. Arra számított, hogy Naraku megöli. Hiszen a gondolatai...
- Nincs arra idom, hogy ezzel foglalkozzam. Ne aggódj, nem felejtem el! - válaszolta a férfi és kitessékelte Kagurát a szentélyébol.
Úgy döntöttünk Shippoval, hogy amíg a fiúk alszanak, addig lejjebb mászunk néhány métert a másik oldalon, ahol egy hatalmas erdo terült el. A rókaszellem nagyokat szökkenve haladt elottem, így néhány ugrással lenn is volt a fáknál.
- Lefelé sokkal könnyebb! - kiabálta, amire én egy zavart mosollyal reagáltam.
- Ne siess! - fakadtam ki. - Nekem csak két lábam van!
- Keress meg! - ujjongott a kisróka és befutott az erdobe.
- Várj! Shippo! El fogsz tévedni! - vetettem be magam a fák közé. - Hol vagy?
Már jó ötszáz méterrel elhagytam a szélét, de a róka nyomára nem akadtam. Rájöttem, hogy én nem fogok kitalálni ebbol a rengetegbol. Leültem egy fa mellé és számba vettem az eshetoségeket. Fehér, kígyószeru lény kúszott el elottem. Annyira megijedtem, hogy még kiabálni sem tudtam. Pár perc múlva már egy egész hadsereg keringett körülöttem. A gyurun kívül pedig az a lány állt, akit ha meglátok, mindig az a furcsa érzés kerít hatalmába. Bántani akarom és nem szeretném InuYasha mellett tudni. Kikyou.
- Szemtol szembe. - mondta és belépett a körbe, amely bezárult mögötte.
- Így is mondhatjuk. - jött meg a hangom.
- Megfizetsz azért, amit InuYashával tettél. - morgott rám.
- Miért? Mert boldog? - kérdeztem vállrándítva.
Kikyou rám nézett és komoly arcán most egy enyhe, szinte önmagára nyugtatóan ható mosoly jelent meg.
- Méltó vagy a halálra.
Naraku elégedetten szemlélte az elotte hevero, ájult testet. Tapsolni kezdett.
- Ritkán mondok ilyet, de ez tökéletes. - ismerte el, amitol Kikyout elöntötte a méreg.
- Azért ne bízd el magad ennyire! - mondta a papno. - Nem olyan törékeny, mint amilyennek látszik. Veszélyes bestia.
Naraku szája gúnyos mosolyra húzódott.
- O a korcs új asszonya? - kérdezte nyájasan, mire Kikyou témát váltott.
- Mit akarsz tenni vele? - érdeklodött.
- Az már nem a te gondod. - válaszolta a férfi és az ajtóra mutatott. - Távozhatsz.
Kikyou meglepodve nézett Narakura, aki a padlón fekvo lányt bámulta.
- Tessék? Ennyi? - nevetett fel. - Tudni akarom a terved!
Naraku kezébe vette a papno arcát és megszorította.
- Mintha már említettem volna, hogy nem szeretem a felesleges társalgást. Megtetted, amit kértem. Örülj, hogy nem küldelek vissza a másvilágra. - azzal a kijárat felé taszította. - Menj a kis korcsodhoz! Immár szabad ember! Vagy szellem! Vagyis a ketto közötti átmenet.
Kikyou sértodötten megvonta a vállát és mielott kilépett volna a szobából, még egyszer hátrafordult.
- Nehogy azt hidd, hogy ezzel vége! Figyelni foglak! - jelentette ki határozottan.
- Még mindig itt vagy? - kérdezte Naraku, miközben kisimított egy tincset a lány arcából, figyelemre sem méltatva a papnot.
A vastag ajtó immár másodjára csapódott be. A szobában hagyva egy olyan terv gondolatát, mely mindenki életét megváltoztatja.
Kagura kopogtatott, de nem jött válasz. Körülnézett és belépett a szobába. Kanna egy széken ült és a semmibe bámult.
- Kanna! - kezdte a boszorkány. - Hallassz?
A fehérség lassan felé fordította a fejét.
- Nem szeretem, ha meditálás közben zavarnak. - jelentette ki azon a kísérteties hangon, amitol Kagurának mindig végigfutott a hátán a hideg.
- Én meg nem szeretem, ha elárulnak. - fakadt ki a no. - Mit vétettem ellened?
- Én nem tolerálok senkit és semmit. Mert nem ez a feladatom. Engem azért értékelnek, mert megfejtem a gondolatokat. Legyen szó bárkiérol. - magyarázta Kanna és visszafordította a fejét.
Kagura szeme felcsillant.
- Ezt úgy érted, hogy akárki gondolataiba képes vagy befurakodni? - kérdezte a boszorkány és letérdelt a lány elé.
Kanna bólintott.
- Elottem nincs akadály, ezt te is tudhatnád. - válaszolta mereven a fehérség.
- Akkor jól figyelj! - fogta suttogóra a hangját a boszorkány. - Nemrég egy papno látogatta meg Narakut és valamirol beszélgettek. Egy tervrol, ami Naraku fejébol pattant ki. - megfogta a lány két vállát és megrángatta. - Tudni akarom, mit akar!
Kanna szúrós szemekkel nézett rá. Kagura elengedte és a kezébe adta a tükröt.
- Kérlek Kanna! Segíts! - könyörgött.
A fehérség megérintette a tükröt és megjelent a már jól ismert fényecske a közepén. Kanna önmaga felé fordította és belenézett.
- Mit látsz? - kérdezte Kagura érdeklodve.
Kanna letette a tükröt.
- Szellem lesz. Már azt is tudja, hogyan. A lány, akit a papno hozott, elvégzi a feladatot és Naraku immár egészen szellemként irányít majd engem. - suttogta a lány.
Kagura jól tudta, miért használt Kanna egyesszámot. Nagy bajban volt, amibol csak úgy mászhat ki, ha megszökik.
AJÁNLOM AZ OLDALT
