5. fejezet

A S�t�t-hegyen k�t�tt sz�vets�g

A kihalt folyos�n visszhangz� sietos l�ptek zaja egyre jobban feleros�d�tt. A v�zcseppek a f�ldre hullottak, kong� hangot adva a f�lhom�lyba b�jtatott alag�tban. Egy no pr�b�lt meg min�l gyorsabban eljutni a h�ts� ajt�hoz. Kez�ben egy furcsa botot szorongatott, melyet minden m�sodik l�p�sre ritmusosan a tenyer�be csapott. Zaklatott volt, de igyekezett leplezni, hiszen az, akivel besz�lgetni fog, a legapr�bb titk�t is kider�ti. Meg�llt az ajt� elott �s kif�jta mag�t. Kinyitotta �s felt�rult elotte az a helys�g, ahov� nem sz�vesen j�tt. De musz�j. A szoba v�g�ben egy alak �lt. Hossz�, barna haja a padl�t verte. Groteszk m�don hatott, ahogy egy kis f�ny beszurod�tt az ablaknak nevezheto kicsiny ny�l�son. A no meg�llt m�g�tte �s v�dl� hangon ord�tozni kezdett.
- Naraku! Ezt m�gis hogy k�pzelted? R�mk�ld�d a csatl�saidat, mert valamit nem tudtam megcsin�lni? - vis�t�sa azonban abbamaradt, amikor meghallotta a csontj�ig hatol�, fagyos sz�t.
- Kiab�lsz? - suttogta a f�rfi. A not kiverte a v�z.
- Nem. Isten ments! - szabadkozott. Torka �sszeszuk�lt. - Eszembe sem jutna ilyesmi.
- Az im�nt... - folytatta Naraku, m�g mindig h�ttal. -...mintha megemelted volna a hangod.
A no t�rdre rogyott �s k�rlelo k�rog�st hallatott.
- Bocs�ss meg, ha v�tkeztem! - k�ny�rg�tt. - Buntet�st �rdemlek, mert olyan hangnemet �t�ttem meg, ami nem m�lt� nagys�godhoz Naraku!
Naraku intett neki, hogy �lj�n le vele szembe. A no teljes�tette a parancsot, de nem mert a f�rfi szem�be n�zni. Ink�bb a fapadl� erezet�t b�multa, amely nem egy helyen hi�nyos volt. Hideg ujj �rintette meg az arc�t, majd egy k�z k�nyszer�tette arra, hogy a komor arcra pillantson. Bel�l remeg�s fogta el, ahogy a j�ghideg tekintet az �v�be f�r�dott, de �llta �s nem n�zett f�lre.
- Egyetlen es�ly. - jelentette ki kem�nyen, m�gis dallamosan. - Ennyit kapsz tolem Kagura.
A no kiengedte a levegot, amit eddig benntartott.
- K�sz�n�m. - dadogta.
- Hanem...-kezdte a f�rfi a kem�nyebb hangj�n �s ez�ttal dallam n�lk�l. -...lenne itt egy feladat. Sz�netet tartott. - Egy igen komoly megb�zat�s.
Kagura arca felragyogott.
- Van egy papno, aki imm�r csak egy bolyong�, testet �lt�tt f�ldkupac. Hozd ide! - adta ki a parancsot a f�rfi.
A no furcs�n n�zett r�, kezdeti �r�me al�bbhagyott.
- Micsoda? - nevetett. - Hozzak ide egy not, aki f�ld? Mif�le h�lyes�g ez? - k�rdezte zavartan nevetve, de szavait egybol megb�nta, amikor l�tta, hogy Naraku nagyon is komolyan besz�l. - Ne haragudj! �n csak...
A f�rfi egy hatalmas pofont kevert le Kagur�nak, aki a padl�ra hasalt.
- Napnyugt�ra itt lesz. - suttogta engedelmesen. Fel�llt a f�ldrol �s sietve t�vozott.

- Kagome! - ugrott az �lembe a kisr�ka, amikor InuYash�val az oldalamon bel�ptem Kaede any� idok�zben �jj��p�tett kunyh�j�ba. - Annyira �r�l�k, hogy itt vagy.
- �n is. - mondtam oszint�n �s magamhoz �leltem a pr�mes szellemet.
Miroku is �dv�z�lni akart, de olyan gesztussal, amit a f�lszellem nem n�zett volna j� szemmel, ez�rt csak kedvesen mosolygott.
Ism�t a k�z�pkorban voltam. Mintha valamif�le lelki b�ke sz�llt volna meg, am�g a k�tt�l a h�zig megtett�k az igen hossz� t�vot.
- Na j�! �gy is le vagyunk maradva! Induljunk! - pattogott mellett�nk InuYasha eb�d ut�n, akiben a kokeres�s ut�ni v�gy az egekbe sz�k�tt.
- Elore h�t! - mutatott a messzes�gbe botj�val a szerzetes, mik�zben r�t�rt�nk a falub�l kivezeto �tra. Nem is sejtve, hogy a bokorb�l figyelo szemek lesik mozdulatainkat �s megnyilv�nul�sainkat.

Kikyou egy fa t�rzs�nek t�maszkodva �ld�g�lt. L�lekrabl�i v�delmezoen �sztak k�r�l�tte, egyfajta feh�r, �thatolhatatlan gyurut alkotva. A papno szemeit az �g fel� emelte. A hold egyre gyeng�bben vil�g�tott az ot eltakar� felhok m�g�l.
- InuYasha. - s�hajtotta. - Merre lehetsz most.
Azt�n bef�szkelte mag�t gondolataiba az a l�ny, akivel a m�ltkor l�tta. Az a valaki, aki a vet�lyt�rsa lehet. Sot! M�r az is. Egyetlen dolog �rdekli �s ez a kis csitri azt akarja tole elvenni. De abb�l nem eszik. Ha a f�lszellem nem lehet az �v�, m�s� sem lesz. Ink�bb l�tja holtan, mint m�s karjaiban. Az a l�ny nagyobb vesz�lyt jelent r�, mint valaha is gondolta volna. Ot kell kivonni a k�pbol �s akkor tal�n InuYasha is �szhez t�r.
- Ki van ott? - k�rdezte, enyhe haraggal a hangj�ban.
- Kikyouhoz van szerencs�m? - �rdeklod�tt egy no, valahonnan a h�ta m�g�l.
- Att�l f�gg, ki k�rdezi. - v�laszolta g�nyosan a papno �s megfordult, hogy l�thassa besz�lgetopartner�t.
Kagura g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t, Kikyou pedig a n�v hallat�n azonnal k�t�lnek �llt.
- Naraku.

Kagura imm�r m�sodj�ra s�t�lt az �ltala olyannyira ut�lt szakaszon. Lopva h�tra-h�tra tekintett, hogy a papno k�veti-e. Fej�ben furcsa gondolatok kavarogtak, de legink�bb az, hogy mit akar Naraku ettol a l�nyt�l. B�r a f�rfi maga is el�g k�l�nleges szerzet volt. Kagura mindig is meg akarta tudni, honnan sz�rmazik, de Naraku elint�zte annyival, hogy f�lholtan tal�lt r� egy szakad�k sz�l�n. Neki ez m�gis hihetetlennek tunt, de ha m�st nem is, egyet biztosan megtanult azalatt az ido alatt, am�g itt volt. Sohasem szabad t�bbet k�rdezni a kellet�n�l.
- M�g ha ezt n�ha el is felejtem. - morfond�rozott mag�ban �s az arc�hoz kapott.
Idok�zben c�lhoz �rtek.
- Itt v�rj! - adta ki a parancsot Kagura. - Bejelentelek Narakunak!
- Engem nem kell bejelenteni! - mondta sz�r�s szemekkel Kikyou. - Bemegyek �s k�sz! - azzal kinyitotta az ajt�t �s bel�pett a szob�ba. A no k�vette.
- Itt van! - mutatott Kagura flegm�n, Kikyoura utalva. - Meghoztam a l�nyt.
- Ki monta, hogy te is bej�hetsz? - k�rdezte Naraku komoran.
- �n mondtam, hogy v�rjon kinn, de...- kezdte a no.
- Ezt r�d �rtette kedvesem. - mondta Kikyou g�nyos mosollyal az arc�n.
Kagura f�lve n�zett a f�rfire, aki hallgat�sba burkol�zott. Ez val�sz�n�leg igent jelent. S�rtod�tten kiment a helyis�gbol, de j�l becsapta maga m�g�tt az ajt�t, jelezve, hogy megb�nt�dott.

- R�g tal�lkoztunk. - mondta mosollyal az arc�n a papno, b�r hangj�ba n�mi g�ny vegy�lt. Helyet foglalt a f�rfivel szemben. - Hogy van a sebed?
- Ne j�tszd meg magad Kikyou! Nem �ll j�l neked! - jelentette ki Naraku fagyos hangon.
- Rendben. - hagyta r� a papno. - Ha nem csevegni, akkor minek h�vt�l ide?
Naraku nevetni kezdett. Kikyou �rtetlen�l n�zett r�.
- Mi rosszat mondtam? - k�rdezte a l�ny.
Naraku arca hirtelen komor lett, megragadta a l�ny karj�t �s k�zelebb h�zta.
- Nem szeretem a felesleges besz�det. - suttogta azon a hangon, ami n�h�ny �r�val ezelott Kagur�t is engedelmess�gre k�nyszer�tette. - �n osztom a parancsot, a t�bbi meg teljes�ti. Ez mindenkire vonatkozik. Legyen szellem, haland� vagy egy �cska kis papno, aki azt hiszi, ha itt bolyong, visszakapja korcs szerelm�t.
- S�rtegetsz? - k�rdezte Kikyou.
- Ezt mindig is csod�ltam benned. - mondta a f�rfi. - Nem f�lsz senkitol �s semmitol.
- Kitol kellene tartanom? Toled? - nevetett most a l�ny. - Egy f�lszellemtol?
- Fogd be a sz�d! - �v�lt�tte Naraku, amitol Kikyou h�trahok�lt.
- F�j az igazs�g ugye? - mondta ravaszan a l�ny �s nem tudott elnyomni egy fintort.
- M�r nem sok�ig leszek az. - jelentette ki komolyan.
Kikyou arc�n �rdeklod�s jelent meg.
- Van egy m�dszer, amihez sz�ks�gem van egy l�nyra. Nem h�tk�znapi, de hat�sos. A l�ny, ha teljes�ti a feladat�t...nos...nem valami sz�p �let v�r r�. De ez m�r nem az �n gondom. - r�ntotta meg a v�ll�t semmitmond�an Naraku.
- �s? - fakadt ki szinte nyafogva a papno. - Nekem ehhez mi k�z�m van?
- Engedd, hogy megszabad�tsalak a k�njaidt�l. - v�laszolta enyhe mosollyal az arc�n a f�rfi, mire Kikyou hiszt�rikusan nevetni kezdett.
- Ez most komoly? - k�rdezte, m�g mindig mosolyogva. - Nem.
- Ha akarod, ha nem...-kezdte Naraku, de amikor megl�tta a l�ny felder�lt arc�t abbahagyta. Kikyou sz�les vigyorra h�zta a sz�j�t �s a f�rfine n�zett.
- Azt hiszem, tudom ki lenne erre a legalkalmasabb.

A hegyek oldalain furcsa barlangok t�tongtak. Lak�ik nem h�tk�znapi szellemek. Csapatokba verodve vad�sznak, v�rszomjasak �s hatalom�hesek. K�t nagyobb termetu farkas futott felfel� a legnagyobb ny�l�shoz. Majd eltuntek a belsej�ben.
A barlangban �ppen eb�deltek, v�res h�scafatok repkedtek a levegoben. Az egykor v�gan r�f�go vaddiszn� a farkasszellemek t�pl�l�k�ul szolg�lt, akik kegyelmet nem ismeroen vetett�k r� magukat az �llat minden egyes porcik�j�ra. �ns�ges idoket �ltek, a k�rnyezo falvakat m�r mind lem�sz�rolt�k. Igazi eles�g�k az emberh�s, de mostan�ban nagyon kevesen j�rnak erre, ez�rt r�fanyalodtak az �llath�sra, idonk�nt a bogy�kra, b�r az ut�bbi igen ritk�n fordult elo. A nemr�g �rkezett k�t farkas eltunt, helyett�k k�t emberi alakot �lt�tt farkasszellem �llt. A lakom�z�kat n�zt�k, akik k�z�tt az �tel ut�ni m�rhetetlen v�gy kezdett elfajulni. Ekkor l�pett be a barlangba egy harmadik szem�ly. Az ut�bb �rkezett k�t szellem m�lyen meghajolt �s f�lre�llt az �tj�b�l.
- Mi a fene folyik itt? - az ord�t�s bet�lt�tte a helyet, visszhangja m�g ink�bb kiemelte a tekint�lyt, mely a f�rfibol �radt.
A marakod�k sz�tsz�ledtek �s f�lelemmel teli szemekkel n�ztek a vez�rre.
- Uram, mi csak... - kezdte egy kicsiny szellem, valahol a t�megben.
- Azonnal abbahagyni! Ez nem m�lt� a farkasszellemek n�p�hez! Ezzel a barb�r viselked�ssel sz�gyent hoztok a fej�nkre! - oktatta a t�rsait a f�rfi, akit mindenki n�ma cs�ndben hallgatott. - �gy m�r mindj�rt m�s. - majd a k�t j�vev�nyhez fordult. - Na?
Mi h�retek van?
- Jelentj�k, hogy j�. - mondta az egyik megszeppenve, m�gis eros hangon. - K�t embert l�ttunk egy f�lszellem �s egy r�kaszellem t�rsas�g�ban. A hegyeink fel� tartanak.
A f�rfi megd�rzs�lte az �ll�t �s mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Farkast�rsaim! Rakt�rozunk! - nevetett, mire a t�bbiek �r�mujjong�sban t�rtek ki.

Tal�n soha �letemben nem volt annyira izoml�zam, mint akkor, amikor fel�rt�nk a hegy tetej�re. Shippo Miroku h�t�n pihent, amit a szerzetes s�relmezett is, mik�zben azon �gyk�d�tt, hogy nehogy mell�ny�ljon a sziklafalon. InuYasha mindenkin�l hamarabb feljutott �s most t�relmetlen tekintettel b�mult lefel�.
- Mi lesz m�r lustas�gok? - kiab�lt a szerzetesnek �s a r�k�nak, akik m�g el�gg� lenn tartottak. �n elter�lve fek�dtem az egyik nagyobb szikla �rny�k�ban �s karjaimat d�rzs�lgettem, amik nagyon �gettek.
- Hogy vagy? - tunt fel a f�lszellem arca f�l�ttem.
- Eg�sz j�l voltam addig, am�g ki nem tal�ltad, hogy m�sszunk fel erre az istenverte hegyre. - lihegtem m�rgesen.
- Nem �rt egy kis testmozg�s. - nevetett InuYasha �s megd�rzs�lte a hasamat. - Itt bizony van egy kis felesleg.
- Na tunj innen mielott visszak�ldelek a hegy alj�ra! - mondtam d�h�sen.
InuYasha furcs�n n�zett r�m.
- Te ilyen fontosnak tartod ezt? - k�rdezte megh�kkenve.
- Ink�bb seg�ts Mirokunak, mert sosem �r ide. - intettem neki �s oldalra fordultam.
- K�szi, megvagyok. - hasalt a f�ld�n a szerzetes, akinek h�t�r�l Shippo k�nnyed�n leugrott �s hozz�m futott. A f�radts�gt�l alig �lltunk a l�bunkon Mirokuval, ez�rt azt javasoltuk, hogy pihenj�nk egy kicsit. InuYasha kelletlen�l beleegyezett.

Kagura a palota m�sik r�sz�ben �ld�g�lt, amikor egy h�feh�r l�ny suhant be a szob�ba. Hangtalanul �llt meg a no mellett, aki eddig �szre sem vette.
- Kanna! - kapott a sz�v�hez, amikor a l�ny meg�rintette a karj�t. - Megijesztett�l!
- Rossz a lelkiismereted. - suttogta t�lvil�gi hangon a feh�rs�g. Kez�ben megcsillant a t�k�r, melyet mindenhov� mag�val cipelt.
Kagura m�rgesen felhorkant.
- Honnan szeded ezt az or�lts�get? - pillantott a l�nyra, akinek arca semmilyen �rzelmet nem mutatott.
- Min t�r�d a fejed? - k�rdezte a feh�rs�g. - Mondd el vagy megn�zem!
Kagura v�szesen k�zeledett a l�ny fel�.
- Ne mer�szeld! - intett a mutat�ujj�val, mellyel a l�nyt fenyegette. - Meg ne pr�b�ld vagy a saj�t k�t kezemmel �llek meg!
Kanna torz mosolyt eresztett el.
- Te nem b�nthatsz engem. - mondta, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga. - �s most megn�zem, mi az ami annyira foglalkoztat.
Azzal megkocogtatta a t�k�r sz�l�t, amiben kicsiny f�ny csillant. Kanna �nmaga fel� ford�totta j�t�kszer�t �s h�mm�gni kezdett.
- Ha Naraku ezt megtudja nagyon d�h�s lesz. - suttogta a l�ny �s arc�n ism�t megjelent az elobbi vigyor.
Kagura gyomra remegni kezdett. Nagyon j�l tudta, hogy a f�rfi siker�nek egyik kulcsa ez a lebego �ress�g. T�kre mindenki gondolat�t el�rulja, amit Naraku kihaszn�l. Nem neh�z �gy gyoztesen kiker�lni a csat�kb�l, melyek le sem j�tsz�dnak, hiszen a f�rfi m�g azelott v�get vet nekik, mielott elkezdodn�nek. H�la Kannanak.
- Semmi rosszra nem gondoltam. - mondta Kagura, kicsit eroteljesebben is, mint szerette volna.
- Azt majd a Nagy�r eld�nti. - suttogta a l�ny �s kisuhant a helyis�gbol, mag�ra hagyva a k�ts�gbeesett not.

Naraku, szok�sa szerint, a szob�j�ban �ld�g�lt. Kagura eddig sem volt a nyugodts�g mintak�pe, ha vele kellett besz�lnie, de most ha lehet, m�g zaklatottabb volt. Nem tudta ugyanis, hogy Kanna j�rt-e m�r itt. Ha megelozte, nagy bajban volt. Ha nem, akkor egyenlore meg�szta a f�rfi bossz�j�t.
- Mit akart�l a papnotol? - k�rdezte, aff�le elterelo sz�nd�kkal.
- Semmi k�z�d hozz�. - v�laszolta haragosan Naraku.
- Eddig minden tervedrol tudtam. - felelte csendesen Kagura.
- Errol nem. - v�laszolta a fagyos hang tulajdonosa.
A no gyanakv�an n�zte a f�rfi h�t�t. Vajon tudja?
- Seg�thetek valamiben? - k�rdezte feltunoen enyh�bb hangnemben.
- Ebben nem. - v�laszolta a f�rfi.
Kagura tett m�g egy utols� k�s�rletet.
- Mi lenne, ha szemmel tartan�m a papnot? - �rdeklod�tt.
- J� �tlet. - felelte Naraku, majd intett neki, hogy menjen oda. A no engedelmeskedett. Leguggolt a f�rfi mell�, aki a f�l�be suttogott.
- Ha b�rmi olyat tesz, ami nekem nem tetszik, �ld meg. Ha nem teszed t�ged �llek meg �s garant�lom, nem leszek sem k�ny�r�letes, sem k�m�letes. - mondta Naraku �s Kagura szem�be n�zett, aki egy b�lint�ssal jelezte, hogy mindent meg�rtett.
- Egy utols� k�rd�s. - fordult vissza az ajt�b�l Kagura, de Naraku megelozte.
- Besz�ltem. Ha erre vagy k�v�ncsi. - jelentette ki kem�nyen.
Kagura csod�lkozva forgatta fegyver�t. Arra sz�m�tott, hogy Naraku meg�li. Hiszen a gondolatai...
- Nincs arra idom, hogy ezzel foglalkozzam. Ne agg�dj, nem felejtem el! - v�laszolta a f�rfi �s kitess�kelte Kagur�t a szent�ly�bol.

�gy d�nt�tt�nk Shippoval, hogy am�g a fi�k alszanak, addig lejjebb m�szunk n�h�ny m�tert a m�sik oldalon, ahol egy hatalmas erdo ter�lt el. A r�kaszellem nagyokat sz�kkenve haladt elottem, �gy n�h�ny ugr�ssal lenn is volt a f�kn�l.
- Lefel� sokkal k�nnyebb! - kiab�lta, amire �n egy zavart mosollyal reag�ltam.
- Ne siess! - fakadtam ki. - Nekem csak k�t l�bam van!
- Keress meg! - ujjongott a kisr�ka �s befutott az erdobe.
- V�rj! Shippo! El fogsz t�vedni! - vetettem be magam a f�k k�z�. - Hol vagy?
M�r j� �tsz�z m�terrel elhagytam a sz�l�t, de a r�ka nyom�ra nem akadtam. R�j�ttem, hogy �n nem fogok kital�lni ebbol a rengetegbol. Le�ltem egy fa mell� �s sz�mba vettem az eshetos�geket. Feh�r, k�gy�szeru l�ny k�szott el elottem. Annyira megijedtem, hogy m�g kiab�lni sem tudtam. P�r perc m�lva m�r egy eg�sz hadsereg keringett k�r�l�ttem. A gyurun k�v�l pedig az a l�ny �llt, akit ha megl�tok, mindig az a furcsa �rz�s ker�t hatalm�ba. B�ntani akarom �s nem szeretn�m InuYasha mellett tudni. Kikyou.
- Szemtol szembe. - mondta �s bel�pett a k�rbe, amely bez�rult m�g�tte.
- �gy is mondhatjuk. - j�tt meg a hangom.
- Megfizetsz az�rt, amit InuYash�val tett�l. - morgott r�m.
- Mi�rt? Mert boldog? - k�rdeztem v�llr�nd�tva.
Kikyou r�m n�zett �s komoly arc�n most egy enyhe, szinte �nmag�ra nyugtat�an hat� mosoly jelent meg.
- M�lt� vagy a hal�lra.

Naraku el�gedetten szeml�lte az elotte hevero, �jult testet. Tapsolni kezdett.
- Ritk�n mondok ilyet, de ez t�k�letes. - ismerte el, amitol Kikyout el�nt�tte a m�reg.
- Az�rt ne b�zd el magad ennyire! - mondta a papno. - Nem olyan t�r�keny, mint amilyennek l�tszik. Vesz�lyes bestia.
Naraku sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott.
- O a korcs �j asszonya? - k�rdezte ny�jasan, mire Kikyou t�m�t v�ltott.
- Mit akarsz tenni vele? - �rdeklod�tt.
- Az m�r nem a te gondod. - v�laszolta a f�rfi �s az ajt�ra mutatott. - T�vozhatsz.
Kikyou meglepodve n�zett Narakura, aki a padl�n fekvo l�nyt b�multa.
- Tess�k? Ennyi? - nevetett fel. - Tudni akarom a terved!
Naraku kez�be vette a papno arc�t �s megszor�totta.
- Mintha m�r eml�tettem volna, hogy nem szeretem a felesleges t�rsalg�st. Megtetted, amit k�rtem. �r�lj, hogy nem k�ldelek vissza a m�svil�gra. - azzal a kij�rat fel� tasz�totta. - Menj a kis korcsodhoz! Imm�r szabad ember! Vagy szellem! Vagyis a ketto k�z�tti �tmenet.
Kikyou s�rtod�tten megvonta a v�ll�t �s mielott kil�pett volna a szob�b�l, m�g egyszer h�trafordult.
- Nehogy azt hidd, hogy ezzel v�ge! Figyelni foglak! - jelentette ki hat�rozottan.
- M�g mindig itt vagy? - k�rdezte Naraku, mik�zben kisim�tott egy tincset a l�ny arc�b�l, figyelemre sem m�ltatva a papnot.
A vastag ajt� imm�r m�sodj�ra csap�dott be. A szob�ban hagyva egy olyan terv gondolat�t, mely mindenki �let�t megv�ltoztatja.

Kagura kopogtatott, de nem j�tt v�lasz. K�r�ln�zett �s bel�pett a szob�ba. Kanna egy sz�ken �lt �s a semmibe b�mult.
- Kanna! - kezdte a boszork�ny. - Hallassz?
A feh�rs�g lassan fel� ford�totta a fej�t.
- Nem szeretem, ha medit�l�s k�zben zavarnak. - jelentette ki azon a k�s�rteties hangon, amitol Kagur�nak mindig v�gigfutott a h�t�n a hideg.
- �n meg nem szeretem, ha el�rulnak. - fakadt ki a no. - Mit v�tettem ellened?
- �n nem toler�lok senkit �s semmit. Mert nem ez a feladatom. Engem az�rt �rt�kelnek, mert megfejtem a gondolatokat. Legyen sz� b�rki�rol. - magyar�zta Kanna �s visszaford�totta a fej�t.
Kagura szeme felcsillant.
- Ezt �gy �rted, hogy ak�rki gondolataiba k�pes vagy befurakodni? - k�rdezte a boszork�ny �s let�rdelt a l�ny el�.
Kanna b�lintott.
- Elottem nincs akad�ly, ezt te is tudhatn�d. - v�laszolta mereven a feh�rs�g.
- Akkor j�l figyelj! - fogta suttog�ra a hangj�t a boszork�ny. - Nemr�g egy papno l�togatta meg Narakut �s valamirol besz�lgettek. Egy tervrol, ami Naraku fej�bol pattant ki. - megfogta a l�ny k�t v�ll�t �s megr�ngatta. - Tudni akarom, mit akar!
Kanna sz�r�s szemekkel n�zett r�. Kagura elengedte �s a kez�be adta a t�kr�t.
- K�rlek Kanna! Seg�ts! - k�ny�rg�tt.
A feh�rs�g meg�rintette a t�kr�t �s megjelent a m�r j�l ismert f�nyecske a k�zep�n. Kanna �nmaga fel� ford�totta �s belen�zett.
- Mit l�tsz? - k�rdezte Kagura �rdeklodve.
Kanna letette a t�kr�t.
- Szellem lesz. M�r azt is tudja, hogyan. A l�ny, akit a papno hozott, elv�gzi a feladatot �s Naraku imm�r eg�szen szellemk�nt ir�ny�t majd engem. - suttogta a l�ny.
Kagura j�l tudta, mi�rt haszn�lt Kanna egyessz�mot. Nagy bajban volt, amibol csak �gy m�szhat ki, ha megsz�kik.