7. fejezet

Taktika

Ami�ta magamban hordoztam a di�nyi l�nyt, m�r nem kellett a szob�mban raboskodnom. J�rk�lhattam a palot�ban, de el nem hagyhattam. A bennem l�vo �lol�ny a leheto legv�ltozatosabb dolgokat muvelte. Amikor erosebben kapaszkodott, �ri�si f�jdalom has�tott az altestembe, �gy �reztem, a m�hem kiszakad a hely�rol. Nemegyszer �bredtem arra, ha egy�ltal�n aludtam valamit, hogy ugr�l. Szab�lyosan k�t-h�rom centit emelkedve seg�tette elo gyomrom sz�ntelen rugdos�s�t. Pedig csak akkora volt, mint egy di�, m�gis �gy �reztem, hogy t�bb kil�t nyom. Amikor a folyos�n s�t�ltam, gyakran a falnak t�masztottam a v�llam �s �gy cs�sztam a hideg k�veken. Kagura ezt mindig �lvezettel n�zte �s a tudtomra adta, hogy o eros lenne erre a nemes feladatra �s fogalma sincs, Naraku mi�rt v�lasztott engem. Ha tudni akarja, ezt �n se. A terhes nok elh�znak. - gondoltam. M�rmint azok, akik norm�lis �s nem mut�ns gyerekekkel v�rand�sak. �n nemhogy felszedtem volna n�h�ny kil�t, ink�bb fogytam. Ugyanis a l�ny a m�hembol idonk�nt kim�szott a gyomromba, ahol mag�ba sz�vta az aznapi �teladagomat. M�gis, amikor odany�ltam, ahol ot sejtettem, m�rete nem v�ltozott. De akkor hov� tunt belolem az a rengeteg ennival�? Az enyhe barnas�got, amit a bor�mben annyira szerettem, mindamellett, hogy nem volt pattan�sos, felv�ltotta egy kezdetleges s�padt, majd egy falfeh�r sz�n.


- InuYasha! - kiab�lt a f�lszellem ut�n a szerzetes, de o ezt m�r nem hallotta. Az erdo fel� futott, ahol p�r perccel ezelott pillantotta meg volt szerelme l�lekrabl�it.

Kikyou egy tiszt�son s�t�lt, hu csatl�sai t�rsas�g�ban, akik a megszokott k�rben �sztak mellette. InuYasha n�h�ny ugr�ssal azonnal be�rte.
- InuYasha! - n�zett r� csod�lkoz�st sz�nlelve a papno. M�r messzirol tudta, hogy j�n.
- Kikyou! - mosolyodott el a f�lszellem, akit mindig j�lesoen �rintett, ha l�tja.
A papno a f�lszellem nyak�ba vetette mag�t �s arra k�nyszer�tette, hogy �lelje �t, amit InuYasha meg is tett.
- Annyira hi�nyzott nekem ez. - suttogta a piros kimon�ba a papno, mik�zben megmarkolta a ruhadarabot, �gy, mintha sohasem akarn� elengedni.
InuYasha nem tudta, hogy mit v�laszoljon. Eg�szen addig, am�g meg nem �rezte az ismeros illatot. Eltolta mag�t�l a d�bbent l�nyt �s k�rdoen n�zett r�.
- Mi a baj? - k�rdezte Kikyou.
- Ez Kagome illata. - mondta a f�lszellem �s h�tr�lt egy l�p�st.
Kikyou elosz�r megilletod�tt, azt�n egykedvuen b�mult az egyre inger�ltebb InuYash�ra. Gondolhatta volna, hogy a f�lszellem szagl�s�t nem csaphatja be. Az illatom nyilv�n akkor ker�lt a ruh�j�ra, amikor lehajolt meg�llap�tani, hogy az ot �jj��leszto boszork�ny szere hatott-e. Igaz�b�l m�sra akarta haszn�lni, de mivel a sz�vets�get nagyobb k�nz�snak tal�lta, ez�rt elvetette eredeti �tlet�t. B�r az is lehet, hogy most emiatt a ragyog�nak tuno terv miatt fogja elvesz�teni InuYash�t.
- �s? - k�rdezte m�g mindig unott hangon, ami egyre jobban d�h�tette a f�lszellemet.
- Mit keres rajtad Kagome illata? - ord�totta InuYasha, ami b�r meglepte a papnot, de �llta a f�lszellem gyilkos pillant�s�t.
- Tal�lkoztam vele. - v�laszolta.
InuYasha �rdeklod�s�t azonnal felkeltette.
- Mikor? Hol? - kiab�lta InuYasha.
Kikyou l�tta a f�lszellem szem�ben azt a hihetetlen v�gyat, ami fellobbant. Az im�nt, amikor m�g nem ker�ltem sz�ba, InuYasha tekintete semmi hasonl�t nem t�kr�z�tt. M�rhetetlen gyul�let lobogott fel a papnoben ir�ntam. �s egykori kedvese ir�nt. B�ntani akart minket.
- N�h�ny h�ttel ezelott. - felelte a papno, kiv�rva szavai hat�s�t.
- Hol? - k�rdezte egyre nagyobb h�vvel a f�lszellem, mik�zben �k�lbe szor�totta a kez�t. - Mondd m�r!
- �n magam vittem el Narakuhoz. - v�laszolta Kikyou �s felkacagott.
- Ki ez a Naraku? - k�rdezte InuYasha �rtetlen�l. - �s mi k�ze van neki Kagom�hoz?
A papno el�gedett arcot v�gott.
- Egy szellem. Aki nagyon r�gen szerelmes volt bel�m. De ez m�r a m�lt�. - legyintett. - Annyit mondok, hogy soha az �letben nem tal�lkozt�l m�g n�la gonoszabb szellemmel. �s val�sz�n�leg a kis szerelmed m�r a f�ld alatt van.
- Hallgass! - �v�lt�tte InuYasha, akiben csak most tudatosult, hogy elvesz�thet engem. Ez�ttal �r�kre. �s nincs bocs�nat, ha �tj�n a k�ton, mert ott sem tal�l. Fej�ben kavarogtak a gondolatok, melyek mind egy pontba futottak �ssze. Meg kell tal�lnia azt a Narakut.
- �s hol van ez a szellem? - �rdeklod�tt InuYasha.
- Mi�rt �ruljam el neked? - k�rdezte a papno.
- Mondd, hol van? - kiab�lt a f�lszellem.
- A S�t�t-hegyen �ll a palota. - g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t. - Meg a kis szerelmed s�rja.
InuYasha sz�nakozva n�zett r� �s k�zben azon morfond�rozott, hogyan v�ltozhatott az egykor hon szeretett l�ny ilyen sz�vtelen sz�rnyetegg�.

- Kagome. Kedvesem. - l�pett be az �j szob�mba Naraku, amely az �v� mellett �llt. Naponta egyszer megl�togatott �s az �llapotom ir�nt �rdeklod�tt. - Hogy vagy?
Az egyik sarokban �ltem. A hajam zs�ros tincsekben tapadt izzadt arcomhoz. �sszeg�rnyedtem a hasamban l�kteto f�jdalomt�l. Nemr�g eroltettem magamba egy negyed halat, de �gy tunt, a bennem lak� l�ny is meg�hezett. �reztem, ahogy a p�r perccel ezelott megevett kev�s �lelem is eltunik a di�ban. Nehezen l�legeztem �s ism�t fogytam, b�r ez�ttal csak egy-k�t kil�t. Egy h�napja lakott bennem ez a valami, de a m�rete nem v�ltozott. Ennek r�szben �r�ltem. M�sr�szt bosszantott ennek az eg�sz proced�r�nak a v�geredm�nye.
- Nem vagyok a kedvesed. - suttogtam erotlen�l, de nem �rzelemmentesen. Hangom tele volt gyul�lettel. - �s rosszul vagyok.
Naraku mell�m s�t�lt �s leguggolt el�m.
- Ez term�szetes. - fogta meg s�padt arcomat �s maga fel� ford�tott. - De a gyermek gy�ny�ru lesz.
Nem tetszett, ahogy r�la besz�lt. Mintha tervei lenn�nek a j�vendo gyermek�vel.
- Rosszul vagyok. - ism�teltem �s a m�r j�lismert keserus�get �reztem a sz�mban.
- Te csak azzal t�rodj, hogy kihord a gyermekem. A t�bbi az �n gondom. - v�laszolta fagyosan a f�rfi, azzal sarkon fordult �s kiment. A f�ldre esten �s h�nyni kezdtem.

- Naraku! Kivel akarod helyettes�teni magadat? - k�rdezte Kagura, mik�zben Kannat n�zte, aki kisgyermek m�dj�ra j�tszott az ujjaival. H�na alatt a t�kre, amit egy percre sem tett le.
- M�r mondtam. InuYash�val. - v�laszolta a f�rfi.
- M�gis hogyan akarod ezt megval�s�tani. - �rdeklod�tt a boszork�ny. - Kagome nem fog belemenni, m�g akkor sem, ha szereti azt a f�lszellemet. Ebben az �llapotban �gysem fogja megtenni. M�rpedig akkor neked kell...
- Meg fogja tenni. Ezt garant�lom. - v�laszolta Naraku �s megjelent az arc�n az a kifekez�s, amitol Kagura ereiben mindig meghul a v�r. - Ha nem Kagome, akkor az a mocskos kis korcs.

- InuYasha, merre j�rt�l? - k�rdezte Miroku, aki azonnal �szrevette, hogy a f�lszellem milyen zaklatott. - Mi t�rt�nt?
- Tal�lkoztam Kikyouval. - mondta InuYasha, de nem n�zett a szerzetesre.
- Gondoltam. - v�laszolta Miroku. - L�ttam a l�lekrabl�kat. �s? Mit akart?
InuYasha hangja k�ts�gbeesetten hangzott a kihalt r�ten.
- Az�rt j�tt, hogy elmodja, �tadta Kagom�t valami Naraku nevu, gonosz szellemnek. - felelte a f�lszellem.
Naraku nev�re a szerzetes megszor�totta a jobb tenyer�t. Ez nem ker�lte el InuYasha figyelm�t sem.
- O az a szellem, akirol besz�lt�l? - k�rdezte, kisz�kkentve Mirokut a m�l�z�sb�l. A szerzetes b�lintott.
- Igen. Ez az o �tka. - emelte fel a kez�t. - Meg kell �ln�m, hogy v�get vessek a szenved�semnek, amit ez a lyuk okoz nekem.
- Seg�tek. - mondta InuYasha �s nyugat fel� fordult. - Ir�ny a S�t�t-hegy.

Naraku �rdeklodve figyelte Kannat, aki a t�k�r f�l� g�rnyedt.
- J�n. M�r nincs is messze. meg akar �lni. - reg�lte rezzen�stelen arccal.
- Remek. - mondta a f�rfi. - Itt az ideje, hogy bevessem a m�sik titkos fegyverem.

Ez�ttal magabiztosabb l�ptek zaja r�zta fel a folyos� cs�ndj�t. K�rd�s �s kopog�s n�lk�l nyitott be parancsol�ja szob�j�ba.
- Itt vagyok, ahogy k�rted. - jelentette ki kem�nyen.
- Bizalmas feladatom van a sz�modra. - mondta Naraku �s Kannara mutatott. A feh�rs�g elovette t�kr�t �s a j�vev�ny fel� tartotta. Felemelte, hogy min�l jobban l�thassa azt, amit a fegyver tartalmaz. Egy feh�r haj�, kutyaf�lu, piros kimon�ba �lt�z�tt f�lszellem ugr�lt benne egyik fa �g�r�l a m�sikra.
- O lenne a feladat? - k�rdezte kicsit flegm�n, majd Narakura n�zett. - Ezt nem mondod komolyan?
Naraku nevetni kezdett.
- Ne b�zd el magad! Tudom, hogy eros vagy, de o sem lebecs�lendo! - mosolygott a f�rfi, majd kiadta az utols� instrukci�kat �s �tj�ra bocs�totta hadserege vezetoj�t �s egyben legjobb ember�t.

- Na? - k�rdezte Miroku InuYash�t�l. - �rzed az illat�t?
A f�lszellem az �tra hasalt, orr�t a finom porba nyomta �s mozdulatlanul figyelt. A szerzetes �s a kisr�ka mellette guggoltak �s v�rt�k az eredm�nyt.
- Igen. - v�laszolta p�r perc m�lva. - Azt hiszem erre mentek, de ez nem sz�z sz�zal�k. Annyi itt a szag, hogy neh�z megk�l�nb�ztetni.
Fel�llt �s leporolta mag�t, majd a t�volba r�vedt.
- Mi baja van? - k�rdezte Shippo, bamb�n n�zve a szerzetesre.
Miroku tudta, hogy ha a f�lszellem nem is vallja be senkinek, de hal�losan szerelmes bel�m. L�tta nap mint nap, hogy mennyire megviseli InuYash�t az, hogy nem vagyok mellette. A harc sem ment annyira j�l, mint m�skor. Ez�rt is s�r�lt le olyan nagyon, amikor a farkassal v�vott csat�t. S�relmezte, hogy Kouga feltartja abban, hogy a nyomomra bukkanjon. A szerzetes csak �llt �s n�zte bar�tj�t, aki tehetetlens�g�ben �k�lbe szor�totta a kez�t.

A harcos les�t�lt a palota alatti r�szre, ahol ezer �s egy szellem tany�zott l�ncra verve. K�gy�k, k�l�nb�zo mut�nsok, s�rk�nyok �s minden sz�rnyus�g, amivel az ember a legborzaszt�bb r�m�lm�ban sem szeretne tal�lkozni.
- Kem�ny feladatunk lesz, ez�rt olyanokra van sz�ks�gem, akik nem f�lnek semmitol. - ekkor a mellette �ll� seg�dre n�zett, aki b�r magasabb volt, m�gis �sszerezzent. - �s hozd azt a semmirekellot is!
A szolga idegesen d�rg�lte a kez�t, amin hatalmas harap�sok voltak.
- Azt a...
A harcos m�rgesen fordult fel� �s megragadta a nyak�n�l fogva. A szolga feje v�r�sben j�tszott.
- Melyik sz�t nem �rtetted? - suttogta �s a lakattal lez�rt ajt� fel� l�kte.
A szolga r�m�lt pillant�sokat vetett, majd elokotorta a kulcsot �s a lakatba helyezte. Sz�rnyu b�mb�l�s hallatszott. A szolga h�tran�zett, de amikor l�tta a harcos d�h�s tekintet�t, erot vett mag�n. Kinyitotta az ajt�t �s bel�pett a s�t�t helyis�gbe.
- Nyugalom! - emelte fel a kez�t halk szavait k�vetoen. - Nyugalom!
Szuszog�s, valahonnan a sarokb�l. A szolga elor�bb araszolt, de csak lassan. Lehajolt �s a b�kly�t kereste, melyet meg is tal�lt. Elindult a l�nc ment�n, egyre beljebb haladt.
- Hozod m�r? - k�rdezte a harcos. - Erre nincs idom eg�sz nap.
- I...i...i...gegennn. - dadogta a szolga. Eddig csak az ajt�n k�v�l kellett lennie, innen etethette. De most ki kell vonszolnia ezt a r�ms�get.
Forr� lehellet csapta meg a nyak�t. �sszerezzent �s remegni kezdett, mint a ny�rfalev�l. �rezte, hogy vizelet�t nem tudja visszatartani �s melegs�g �radt sz�t a l�b�n. Ez a valami k�ny�rtelen �s...
- Uram! Vigy�zz a csal�domra! - ki�ltotta a szolga.
A harcos m�r csak a csontok ropog�s�t, az �telen val� morg�st �s a hatalmas fogak csattog�s�t hallotta.

- Lehet, hogy nem is erre kellett volna j�nni. - mondta Miroku, amikor egy hatalmas szakad�k sz�l�re �rtek.
InuYasha mereven meredt elore. A t�volban egy feket felhokbe b�jtatott hegy magasodott. K�r�l�tte vill�mok cik�ztak. Shippo a szerzetes bok�j�ba kapaszkodott, mik�zben r�m�lten k�vette a f�lszellem tekintet�t.
- Ott van. - mondta InuYasha. - A S�t�t-hegy. Megvan.
- Nah�t! A kutyuli! - ki�ltott egy ismeros hang.
InuYasha el sem ford�totta a fej�t.
- Nincs idom a h�lyes�gre! - mordult fel a f�lszellem.
- Mire nincs idod te korcs! R�m? - kiab�lt Kouga az egyik dombr�l. Mellette k�t hu szolg�ja, akik nevettek a fon�k�k megnyilv�nul�s�n.
- Igen! R�d! Meg a bolh�s talpnyal�idra! H�zz�l vissza a hegyekbe ordas! - intett viszl�tot InuYasha, de ekkor Kouga el� ugrott �s megragadta a nyak�t.
- Velem egy ilyen kis alattomos tacsk� nem besz�l! - szor�totta meg ujjait a f�lszellem nyak�n, amibol kiserkent a v�r.
- Engem nem... - kezdte volna InuYasha, de Miroku bel�fojtotta a sz�t.
- Azt hiszem vend�geink lesznek. - mutatott egy seregre, ami a palota felol k�zeledett fel�j�k. Furcsa hangok, morg�sok �s �v�lt�sek hallatszottak egyre k�zelebbrol, ahogy a csapat k�zeledett. Shippo a szerzetes h�t�ra ugrott. Miroku maga el� tette a botj�t. Kouga �s InuYasha is befejezte a pillanatnyi elmezavart.
- Ezek kik? - k�rdezte a farkasszellem.
- Nem tudom. - v�laszolta a f�lszellem.
H�tr�ltak, mik�zben a sereg elott�k �rt f�ldet. N�gynyelvu k�gy�, �ri�sira nott szemgoly�, karmos l�bak, �les fogak. A f�lszellem elor�ntotta a kardj�t �s maga el� tartotta.
- Kik vagytok? - kiab�lt InuYasha.
A szellemek idegesen �lldog�ltak, t�mad�sra k�szen.
- T�tov�znak. - mondta Kouga. - Nincs itt a vez�r�k.
- Te m�r csak tudod, ilyen falk�ban �lsz. - vetette oda felgm�n a f�lszellem, mire Miroku alig l�that�an h�tba r�gta.
- Fogd vissza magad! - s�gta.
- Ki a vezeto? - ki�ltotta Kouga �s a v�laszt azonnal meg is kapta.
- �n. - mondta egy hang, valahonnan a fej�k felol. Vill�mgyorsan a csatl�sai el� ugrott. Fej�t p�nc�l fedte, kez�ben l�ncok cs�r�gtek, melyet a levegoben l�b�lt. Ekkor morg�s hallatszott. Az eddigi legnagyobb. Egy hatalmas, k�tfeju s�rk�nyl� ereszkedett le a harcos mell�. Sz�j�n b�kly�k, de �gy is l�tni lehetett a v�rt �s a cafatokat, amik a szolg�� voltak valaha. - T�mad�s. - adta ki a parancsot a harcos, mire a m�g�tte v�rakoz� szellemek megindultak. InuYasha harcra sz�m�tott, de ot kiker�lt�k �s a t�bbieknek estek.
- Mi a ... - k�rdezte, de ekkor egy nagy valami fejbe v�gta �s els�t�t�lt szeme elott a vil�g. A kard mell� esett �s norm�l m�retre zsugorodott. A harcos beler�gott, hogy minden rendben van-e �s val�ban vesz�lytelen. A csat�t n�zte, amiben a szellemek jelentos r�sze elesett.
- Ideje menn�nk. - intett a s�rk�nyl�nak, de az nem engedelmeskedett. Let�pte mag�r�l a bilincset �s tuzcs�v�t l�vellt mindk�t fej�bol az �gre.
- A kurva �letbe! - ki�ltott a harcos �s a l�ncaival megpr�b�lta elkapni az �llatot. - H�! Te! - intett oda egy rep�lo szellemnek. - Ezt vidd Narakunak! - mutatott a f�ld�n hevero f�lszellemre. - Siess!
A l�ny teljes�tette a parancsot.
- Ne! - kiab�lta Miroku, mik�zben v�gzett egy m�kusszeru l�nnyel. - InuYasha!
Kouga idok�zben meg�lte az utols� szellemet is �s kifulladtan esett a f�ldre, t�rsaival egy�tt. A szerzetes tekintete hirtelen a harcosra t�vedt, aki a sz�rnnyel k�zd�tt. A s�rk�nyl� a fark�t megleggyintve a sziklafalhoz csapta a harcost, aki k�tr�t g�rnyedt �s t�rdre esett. A l�ny felrep�lt �s eltunt az erdo f�l�tt. Miroku a f�ld�n hevero testhez futott. Tudni akarta, hogy ki a vez�re ennek a k�ny�rtelen band�nak. Leemelte a sisakot, de meglepet�s �rte.
- Te l�ny vagy! - ki�ltotta.
A l�ny d�h�s szemekkel n�zett r� �s oda r�gott, ahol a fi�kat csak simogatni volna szabad.

InuYasha mag�hoz t�rt. Kezein �s l�bain l�ncok voltak.
- Hol vagyok? - n�zett k�rbe, de a k�rnyezet ismeretlen volt.
- A palot�mban. - jelentette ki egy hang. - �dv�z�llek InuYasha!
Egy magas, nagyhaj� alak l�pett ki az �rny�kb�l.
- Te vagy az a Naraku, igaz? - k�rdezte a f�lszellem d�h�sen.
Naraku nevetni kezdett.
- �gy van. - b�lintott.
- Hol van Kagome? - ki�ltotta InuYasha �s ha nem lettek volna rajta l�ncok, nekiment volna az elotte �ll� f�rfinak.
- Kagome biztons�gban van. - mondta Naraku.
- �s hogy van? - hangja hiszt�rikusnak hatott, amit egy kicsit sz�gyellt is.
- Rosszul. - v�laszolta Naraku. - De m�r ne sok�ig. �s ebben te seg�tesz majd neki.
- L�tni akarom! - ord�totta a f�lszellem, de ekkor valami furcsa �rz�s gy�lt fel benne. Egy ismeretlen v�gy. Naraku felemelte a kardot.
- Ezt keresed? - k�rdezte mosolyogva. - Nos. Ez m�r nem kell neked. Legal�bbis egy ideig. Tudom nagyon j�l, mit jelent ez a fegyver. Sz�modra.
InuYasha eml�keiben ez a k�p j�tsz�dott le utolj�ra a besz�lget�sbol, majd elm�j�t fekete k�d bor�totta be.

K�tszer h�nytam az�ta, hogy ettem, pedig j�form�n semmi nem ment le a torkomon. M�r majdnem elaludtam, amikor ny�lt az ajt� �s valaki bel�pett rajta. Jobban mondva bel�kt�k �s most a f�ld�n fek�dt. A haja, a ruh�ja, a f�lei. Szemem megtelt k�nnyel.
- InuYasha! - suttogtam nevetve. - Szerelmem �gy...
Mi�rt v�r�s a szeme? Mi�rt v�res a keze? A keze! A k�rmei k�tszeresek lettek. Szinte karmok, melyekrol most lassan folydog�lt az alvadt folyad�k. Mit tettek veled? Nem akartam elhinni amit l�tok. InuYasha �szre sem vett. Fel�lt, morgott �s a saj�t karj�t mardosta. Teh�t az az o v�re. Nemegyszer bele is harapott a csukl�j�ba. S�r�st�l remegve kaptam a sz�m el� a kezem a d�bbenettol. Mit muvel?
- InuYasha! - kiab�ltam. B�r ne tettem volna.
R�m emelte v�rben forg� tekintet�t. Megnott szemfogair�l saj�t v�re cs�p�g�tt. Sz�nalmas l�tv�ny volt. Fel�llt. Ahogy �n is. A falhoz simultam. A Narakut�l kapott kimon� v�kony volt, a fal hideg. Testem reag�lt a hirtelen j�tt kellemetlen �rz�sre, ami a f�lszellemet l�zba hozta. Vesz�lyes izgalomba. Morogva ugrott el�m. Istenem, a szeme! Hi�nyzik belole minden, ami valaha �n voltam. Amik mi voltunk. Ami o volt. Mag�hoz h�zott. Durv�n. Let�pte r�lam a ruh�t. V�dekezoen kaptam magam el� a kezem, de nem haszn�lt. A f�ldre tasz�tott �s r�m vetette mag�t. A nyakamba harapott. Szemfogai a h�somba m�lyedtek.
- InuYasha! - kiab�ltam. - Ne csin�ld! Ne csin�ld, k�rlek!
Hasztalan. Kezeimet egybefogta egyik kez�vel a fejem f�l�tt, m�g a m�sikkal a cs�pombe ragadt. De ez f�jt a legkev�sb�. Tudtam, mi k�vetkezik. �s nem t�vedtem. L�kteto f�rfiass�ga bel�mv�g�dott. Olyan h�vvel �s erovel, hogy azt hittem sz�tszakadok. A temp� nagyon gyors volt �s f�jdalmas. �v�lt�ttem a k�nt�l, amit az altestemben �reztem. Valami meleg �s foly�kony t�vozott belolem, melynek illata �sszekeverhetetlen. V�r. A h�v, ami a f�lszellemet vezette, nem ismert kegyelmet. Csak a saj�t �rdek�t n�zte, a pillanatnyi v�gy�t, mely nem m�s, mint a kiel�g�l�s. B�rmi �ron.Farkas m�dj�ra felord�tott, a h�ta megfesz�lt, szemfogair�l ez�ttal az �n v�rem csorgott. H�r�gve lihegett. Alig v�rtam, hogy kih�zza mag�t belolem. Ahogy t�vozott, altestem �getett �s sz�rt. Nehezen kaptam levegot. Szememben a f�jdalom, a sz�gyen �s a kimer�lts�g k�nnye hullott al�. InuYasha fel�lt �s engem n�zett. Tekintete megakadt a l�bam k�z�tt. Szem�ben megint v�gy gy�lt.
- Ne! - suttogtam, de a kezek ism�t megragadtak.

- Boldog vagy? - k�rdezte Kagura Narakut, aki besz�molt neki arr�l, mi folyik a szob�mban.
- Igen. - v�laszolta a f�rfi. - Kagome imm�r az eny�m. �s ezt bizony a korcsnak k�sz�nhetem.
Kagura egyre nagyobb f�lelemmel n�zett a mellette �ll� Narakura. M�r biztosan tudta. Egyetlen es�lye az �letben marad�sra az, ha itt hagyja ezt az or�letet.