8. fejezet

A sz�let�s csod�ja

Shippo s�rva futott oda Mirokuhoz, aki a tuz mellett �ld�g�lt Kougaval �s k�t t�rs�val. A kisr�ka meg�llt �s k�nnyel teli szemekkel n�zett a szerzetesre.
- Bel�m r�gott, pedig csak inni vittem neki. - panaszkodott, mire Miroku v�gasztal�an megpaskolta a fej�t.
Kouga g�nyos kacajt hallatott.
- Az a kis ribanc! �n bizony nem engedn�m, hogy egy k�z�ns�ges haland� n�mber �gy megal�zzon! M�g akkor sem, ha ilyen jelent�ktelen vagyok. - utalva Shippora, akinek m�g g�rb�bben �llt a sz�ja, mint kor�bban.
Miroku halv�ny mosolyt ejtett meg, mik�zben arra gondolt, hogy Kouga teljesen olyan jellem, mint a f�lszellem. InuYash�r�l napok �ta nem hallottak. Tudt�k, hogy a palot�ban van, csak a megfelelo strat�gi�t kerest�k a bejut�sra. Eddig nem jutottak sokra.
- Majd �n besz�lek vele. - vette fel a botj�t a szerzetes �s a szikla m�g�tti fogolyhoz indult.

A l�ny �sszeg�rnyedve �ld�g�lt, kez�n �s l�b�n k�telek. A karj�n l�vo seb, melyet a s�rk�nyl� ejtett rajta, bek�t�zve �s fertotlen�tve volt. Felny�g�tt a f�jdalomt�l, amikor arr�b rakta.
- Hogy van a sebed? - k�rdezte a szerzetes, mik�zben utat t�rt mag�nak a bokorban. - �s te? Hogy �rzed magad?
- Mi a fasz k�z�d van hozz�? - ordib�lta a harcos �s arca torz kifejez�st �lt�tt.
- L�ny l�tedre el�g mocskos a sz�d. - vetette oda enyh�n flegm�n Miroku �s letelepedett a harcos mell�.
- �s ehhez mi a fasz k�z�d van? - kiab�lta tov�bbra is m�lys�ges gyul�lettel a hangj�ban a l�ny.
Miroku rosszall�an cs�v�lta a fej�t. A harcos �szrevette �s m�g d�h�sebb lett.
- Mit k�pzelsz te magadr�l? - n�zett Mirokura, akin furcsa �rz�s lett urr� a d�htol szikr�z� szemek l�tt�n. - Te vagy itt a fon�k?
- Nem. - nevetett a szerzetes, hogy oldja a kialakult fesz�lts�get. - N�lunk nincs vezeto.
- L�tszik. - mondta g�nyosan a harcos. - Rendezetlen cs�rh�d van.
Miroku megpr�b�lt kisim�tani egy tincset a l�ny arc�b�l, de az lek�pte a fi�t.
- Menj innen a francba! - suttogta, mire Miroku fel�llt �s fak�pn�l hagyta a harcost, akit e percben jobban gyul�lt, mint mag�t Narakut.

Ernyedten fek�dtem a padl�n �s �veges tekintettel b�multam a mennyezetet. Altestemben a f�jdalom gig�szi m�reteket �lt�tt, de m�r ahhoz sem volt erom, hogy ilyenekkel t�rodjek. InuYash�t Naraku vitte ki a szob�mb�l, miut�n negyedj�re is megeroszakolt. Nem haragudtam r�, hiszen tudtam, hogy nem volt �nmaga. Az �lm�ny azonban, amit ez a m�sf�l �r�s szenved�s adott nekem, �r�kre bel�mforr majd. A hasamhoz kaptam, amikor egy sz�r�st �reztem. A di� eltunt. Egybol visszat�rtem a val�s�gba �s fel�ltem. Igyekeztem nem figyelni arra a v�rt�cs�ra, ami a l�bam k�z�tt ter�lt el. Lehet, hogy csak rossz helyre ny�ltam. Nem. A di� eltunt.

Naraku el�gedett arccal j�rk�lt a palota folyos�j�n. Kagura csendben k�vette parancsol�j�t. K�rdezni akart, m�gsem tette. Pontosan tudta, milyen tervet eszelt ki a f�rfi. Egy�ltal�n nem volt �ny�re a dolog. A f�lszellemhez tartottak. El kellett ismernie, hogy Naraku zseni�lis elme. InuYasha volt a kulcs, hogy a di�nyi l�nyt aktiv�lja. Kagura tudta, hogy a f�rfi nem az�rt haszn�lta a f�lszellemet, mert o maga lusta vagy t�l kedves lett volna hozz�. �rzett valamit foglya ir�nt, amit mag�nak sem akart bevallani.

A szellem szinte hangtalanul vonult v�gig az erdoben. Hu szolg�ja k�vette �s �lland� besz�ddel k�s�rte gazd�j�t.
- Nah�t Nagy�r! - kezdte a kicsiny z�ld szolga. - Mikor �r�nk m�r oda InuYash�hoz? K�v�ncsi vagyok, hogyan n�z ki most, hogy kiszabadult a ny�l fogs�g�b�l. B�r tudod...
A szellem egyetlen hangot sem hallott a m�g�tte l�vo zagyvas�gb�l. Fej�ben �ccse k�pe rajzol�dott ki.
- Yaken! - mondta fagyosan a szellem.
A szolga el�futott �s v�rta a parancsot.
- Rendelkezz velem Sesshomaru Nagy�r! - hajlongott Yaken, mik�zben k�tfeju botja szemmel k�s�rte a tev�kenys�g�t.
A Nagy�r azonban az elott�k t�tong� szakad�k m�sik oldal�t n�zte. Szeme egyetlen pontra meredt. Yaken k�vette gazd�ja tekintet�t, majd csod�lkozva felki�ltott.
- Nah�t Nagy�r! - mutatott a l�nyre, mely a hangra fel�j�k fordult. - Egy k�tfeju s�rk�nyl�! Ez igen ritka fajta. Mondhatn�m, hogy egyedi, de �szakon van m�g belole p�r szabadon, igaz, azok j�val kisebbek �s...
- Yaken! - mordult fel Sesshomaru. - M�g egy sz� �s az alvil�gi r�v�szek munkahi�ny�b�l ad�d� probl�m�k megold�dnak.
A szolga takar�kra tette a sz�j�t �s megb�jt gazd�ja h�ta m�g�tt, aki m�g mindig a s�rk�nylovat f�rk�szte.

Izzadtan �ltem a sarokba, ahov� fogalmam sincs, hogyan ker�ltem. Mintha a f�jdalomt�l m�r nem is eml�keztem volna kor�bbi cselekedeteimre, akkor sem, ha csak p�r perccel ezelott tettem azokat. Szapor�n vettem a levegot �s karomat egyre nagyobbod� hasam el� fontam. Negyed �ra alatt k�tszeres�re nott az eg�sz testem. Furcsa l�ktet�s j�rt �t. K�v�ntam a vizet, de a kancs� az InuYas�val t�rt�ntekkor �sszet�rt. A cserepek f�lig nedvesen hevertek az ajt� elott. Nem tudtam, hogy hallucin�lok-e vagy Naraku t�nyleg bej�tt a szob�ba. Le�lt el�m. Az �nel�g�lt mosoly term�szetesen most is ott �lt az arc�n.
- V�gre! - suttogta, mik�zben let�r�lte homlokomr�l az izzadts�gcseppeket. - Itt az ido szerelmem!
- Minek...nevez..t�l... - lihegtem, majd egy velot r�z� sikoly hagyta el a sz�mat.
Naraku nevetni kezdett �s kez�t a hasamra helyezte.
- Elj�tt az ido. - mondta, majd cs�kot nyomott az arcomra.
Nem erre sz�m�tottam. Valami mocorg�s a hasamban. Len�ztem �s undor fogott el. Egy fej pr�b�lt meg kit�rni belolem. Mintha h�rtya fedn� a kezeket, melyek kifel� nyomt�k a hasfalamat. Az eg�sz p�r perc alatt j�tsz�dott le. A l�ny utat t�rt mag�nak. Az eg�sz v�r n�lk�l zajlott, de a f�jdalom elmaradhatatlan volt. �s a meglepetts�g az arcomon. Sz�rnyre sz�m�tottam, aki fels�r majd, hogy �l.. De nem. Ami elottem fek�dt h�rty�s l�ben, az...Nem hittem el, hogy belolem j�tt ki.

A s�rk�nyl� megnyalta fejeivel a bal l�b�t, majd a jobbat. Fark�t egyfolyt�ban a levegobe emelte, fekete, bozontos s�r�ny�t felborzolta a sz�l, ami a szakad�k felol f�jt. Ak�rcsak azt az illatot, ami most megcsapta az orr�t. Egyik fej�t a szag ir�ny�ba ford�totta �s morogni kezdett. Amikor a szellem leugrott el�, a m�sik is csatlakozott hozz�. Sesshomaru a szemekbe n�zett, melyek �llt�k a hideg tekintetet.
- Uram! - suttogta Yaken. - Ezek nagyon vadak! Nem k�m�lnek sem haland�t, sem szellemet. Menj�nk innen Nagyuram!
Sesshomaru azonban egy percre sem vette szem�t a s�rk�nyl�r�l, ami hasonl�an reag�lt.
- Gy�ny�ru. - mondta a Nagy�r. - Kell nekem! Ez a l�ny kell nekem!
Yaken nagyra nott szemekkel n�zett a szellemre.
- Ez komoly Nagyuram! - l�badt k�nnybe a szolga szeme. - H�t nem vagyok hu csatl�sod? Neked egy m�sik kell? Hogy teheted ezt velem Sesshomaru Nagy�r!
A szellem azonban nem is figyelt r�. Elor�bb s�t�lt �s kiny�jtotta a karj�t. Ujjait a s�rk�nyl� fej�hez �rintette. Az elosz�r morgott, majd egyre halkabb, szinte dorombol� hangot hallatott. Yaken kis�rt szemmel n�zte a jelenetet.
- Nah�t Nagyuram!

A ny�lk�s burok lassan mozogni kezdett. Egy k�z ny�lt ki belole �s k�rmeit v�gigh�zta a padl�n. Undorral n�ztem, ahogy egyre nagyobb r�sz ker�lt elo a cafatok k�z�l. Narakura pillantottam, aki �nel�g�lten leste a l�ny minden mozdulat�t. A valami most fel�llt. Azt�n fel�m fordult. R�m emelte barna szemeit. Hossz�, fekete haja leengedve verte a lapock�j�t. Egy hat�v k�r�li l�ny n�zett a szoba k�zep�bol.
- Anya!
Visszatartott l�legzetemet most engedtem ki. T�nyleg ez lenn�k? Anya? Hiszen...M�gis megindult bennem valami ezir�nt a gyerek ir�nt. Narakura pillantottam ism�t, akinek ez�ttal eltunt az arc�r�l a mosoly. M�rgesen n�zte a l�nyt, aki fel�m indult. Amikor mell�m �rt, a nyakamba borult.
- Anya! - ism�telte. - Anyuci!
Nem tudtam, mi t�vo legyek. �t�leltem �s magamhoz szor�tottam. Puha bore volt, de a ny�lka ellen�re kellemes illat�. Ilyen �rz�s az anyas�g?
- Mi a fene ez? - hallottam Naraku fagyos hangj�t.
�rtetlen�l n�ztem r�.
- Mi�rt? - k�rdeztem, majd a l�nyra mutattam. - N�zd! Milyen sz�p!
- Haland�! - kiab�lta a f�rfi, majd arcul �t�tt. A l�ny v�deni pr�b�lt, �gy o is kapott egyet. - Haland�! Mire megyek vele? Pusztuljon!
Felemelte a kez�t, melybol valami �les �s hegyes karom b�jt elo. A feje f�l� lend�tette �s k�sz�lt a hal�los csap�sra.
- Fuss! - l�ktem az ajt� fel�. - Menek�lj!
Naraku eltal�lta a karomat, amibol kispriccelt a v�r.
- Menj m�r! - kiab�ltam, mire kinyitotta az ajt�t �s fut�snak eredt.

- V�gre! - r�gott bele a boszork�ny az �bredezo f�lszellembe. - Kelj f�l te semmirekello!
InuYasha kinyitotta szemeit, majd a fej�t d�rzs�lve fel�lt. Ekkor vette �szre, hogy kezein v�r van.
- Mi t�rt�nt velem? - k�rdezte k�tyagosan. Kagur�ra n�zett, akinek arc�n halv�ny mosoly b�jk�lt. - Te tudsz valamit?
A boszork�ny sejtelmesen n�zett r�.
- Tal�n igen tal�n nem! - nevetett.
InuYash�ban egyre nott a fesz�lts�g.
- Nincs idom erre...-indult meg az ajt� ir�ny�ba, de Kagura szavai meg�ll�tott�k.
- Kagom�hoz m�sz? - k�rdezte majdnem nevetve, ami nem tetszett a f�lszellemnek.
- Igen. L�tni akarom. - mondta InuYasha �s a kilincs ut�n ny�lt.
- Valosz�n�leg m�r a karj�ban tartja Naraku gyermek�t. Aminek te seg�tett�l megfoganni. - kacagott, l�tva a f�lszellem csod�lkoz� arckifejez�s�t. - Bizony! A saj�t ellens�ged gyermek�t az asszonyod hordta ki. A magzatot pedig te �lesztetted fel. H�t nem ir�nikus! - koppintott legyezoj�vel InuYasha orr�ra, mik�zben kiment a helyis�gbol.

- Mi�rt csin�ltad? - k�rdezte Naraku, mik�zben hangja remegett a d�htol.
- Mert gyerek. Nem �rdemli meg a hal�lt. - s�rtam a l�bai elott, ami el�g megal�z� volt, de nem �rdekelt.
- Meg�rdemli! Mit kezdjek egy olyan haland�val, aki nem k�pes engem szellem� tenni! - szavait cs�nd k�vette.
- Te nem vagy szellem? - n�ztem r� csod�lkozva.
Hasba r�gott, majd t�vozott.

- Nagyuram! Mi a sz�nd�kod ezzel a s�rk�nyl�val? - k�rdezte Yaken, aki egyfolyt�ban a m�g�tte halad� lovat b�multa. Ami�ta elindultak, az a k�l�n�s �rz�se t�madt, hogy a l�ny meg akarja enni. Mi�rt is? A s�rk�nyl� mind a n�gy szem�t rajta tartotta �s olykor-olykor megnyalta a sz�ja sz�l�t. Yaken ilyenkor mindig jobban felz�rk�zott gazd�ja m�g�.
- Semmi. - v�laszolta szolg�ja k�rd�s�re Sesshomaru. - Egyszeruen kellett �s k�sz! Tudod, hogy �n mindent megkapok. Legyen az b�rmi. Nem �rdekel hogyan �s milyen k�vetkezm�nyekkel j�r.
Yaken szomor�an s�hajtott.
- Tudom. - suttogta, majd megszapor�zta l�pteit, amikor �szrevette, hogy a s�rk�nyl� �s a k�zte l�vo k�l�nbs�g ism�t cs�kkent.

- Hall engem valaki? - kiab�lt egy hang a szikla m�g�l. - Szomjas vagyok.
Semmi v�lasz.
- A kurva �letbe! Figyeljetek m�r! - haragos dobbant�s! - Bassz�tok meg!
- �ltesd m�r le magad! - unta meg Kouga a l�ny ordib�l�s�t. - A vakarcs visz neked vized. - majd intett Shipponak, hogy teljes�tse a parancsot.
- Nem, mert agressz�v! Vigy�l te! - mutatott a farkasszellemre, aki egy k�v�n hever�szett.
- �n megyek! - mondta a szerzetes, aki v�get vetett a kialakul� vit�nak. Azzal megfogta a vizes ed�nyt �s m�lyet s�hajtva megindult a fogolyhoz.

- Oldozz el, �gy nem tudok inni! - el�gedetlenkedett a harcos �s megpr�b�lta kivenni a szerzetes kez�bol a t�lat, de az elh�zta elole.
- Hogy h�vnak? - k�rdezte Miroku.
- Mi k�z�d van hozz�? - rivallt r� a l�ny.
- Nekem nem sok, de idegeneknek nem szoktam sz�vess�get tenni. - cseleskedett Miroku.
A l�ny t�ls�gosan k�v�nta a vizet, ez�rt belement a j�t�kba.
- Sango. - felelte. - Na? Megkapom?
Miroku mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Igen. - v�laszolta a szerzetes �s a l�ny sz�j�hoz emelte a t�lat, aki vadul inni kezdett. - Szomjas lehett�l.
- Csod�lkozol? - kiab�lta Sango vizes arccal. - Eg�sz nap szomjan vagyok. Meg �hen. Ez k�nz�s!
- Ha seg�tesz, elenged�nk. - mondta Miroku taktik�zva.
- Mi�rt seg�ten�k nektek? Idi�t�k vagytok. �n kiv�l� harcos, felsobbrendu! Maga Naraku k�pezett ki, hogy �n legyek a legjobb! �s �gy is lett! Nem alacsonyodok le holmi egyszeru kis mitugr�szokhoz. - vetette oda flegm�n.
- Te is csak egy haland� vagy! - utalt ezzel a l�ny karj�n l�vo sebre. - Gondolkozz! Naraku nem lesz eln�zo m�g veled sem, ha nem a tervei szerint alakulnak a dolgok.
Sango m�rgesen n�zett r�.
- Mit akarsz tudni?

Az �gyon �ltem, miut�n megf�r�dtem �s hajat mostam. K�v�l jobban n�ztem ki, de bel�l ugyanolyan voltam m�r nagyon r�g�ta. Kiny�lt a szob�m ajtaja. Narakura vagy valamelyik csatl�s�ra sz�m�tottam, �m InuYasha l�pett be.
- Szerelmem! - mondta �s hozz�m futott. - Hogy vagy? Mi van veled?
S�rni kezdtem �s �t�leltem.
- Annyira f�ltem. - mondtam zokogva. - �gy hi�nyozt�l.
InuYasha mag�hoz szor�tott, majd eltolt �s a szemembe n�zett.
- Kagura eml�tett valamit. Hogy gyereked van. Igaz ez? - k�rdezte.
L�ttam a szem�ben a k�ts�gbees�st �s a szomor�s�got. B�lintottam.
- Ezt nem hiszem el! - kiab�lta a f�lszellem. - Hozz�d mert �rni az a szem�t!
Csillap�tani pr�b�ltam, de nem haszn�lt.
- Nyugodj meg! Nem csin�lt semmit! Semmit! Csak megcs�kolt �s azt is egyszer! - pr�b�ltam t�lharsogni InuYash�t �s megragadtam a piros kimon�t.
R�m n�zett �s megenyh�lt.
- Elhiszem neked. - mondta. - De akkor hogyan...?
Ekkor mintha esz�be jutott volna valami.
- Kagome! �n mit csin�ltam veled? - k�rdezte.
Ism�t k�nny gyult a szemembe. L�tta �s rosszat sejtett.
- Ne k�m�lj! - v�laszolta �s szembe ford�tott mag�val.
- Ahhoz, hogy a gyerek megfogadjon, le kellett fek�dn�m valakivel, aki aktiv�lja a di�nyi l�nyt, ami lem�szott a gyomromba. - r�n�ztem �s f�ltem szavaim k�vetkezm�ny�tol.
- �n erre nem eml�kszem. - mondta a f�lszellem �s a fej�t csapkodta �kl�vel. Megfogtam a kez�t �s magamhoz h�ztam.
- Mert szellem lett�l. Legal�bbis szerintem. Olyan furcs�n viselkedt�l �s... - nyeltem egyet.
- Folytasd csak. - mondta �s elfordult.
- Naraku nem akarta, ez�rt keresett m�st. Tudta, hogy magadt�l nem tenn�d meg neki ezt a sz�vess�get, ez�rt v�ltoztatott valahogy szellem�. - v�zoltam az esem�nyeket. - �s te szellemk�nt...sz�val...
- H�nyszor? - k�rdezte.
Lehajtottam a fejem �s kezem �szt�n�sen az �lembe siklott.
- N�gyszer. - v�laszoltam halkan.
InuYasha s�hajtott �s fel akart �llni, de �n nem engedtem.
- Hov� m�sz? - fakadtam ki. F�ltem az �jabb egyed�ll�ttol.
- Sz�gyellem magam. Ezek ut�n hogyan lehetn�k �jra veled? �gy. - szem�vel a padl�t p�szt�zta.
Sz�mba vettem ujjait �s gyeng�den megharaptam.
- Szeretlek. - mondtam. - Nem te volt�l, hanem az a szellem...
-...akiv� v�lni akartam. - v�laszolta cs�ggedten �s m�sik kez�vel v�gigsim�tott a hajamon.
- Gyere! - suttogtam �s b�r tudtam, hogy f�jni fog, m�gis hagytam, hogy megt�rt�njen az, amire h�napok �ta v�gytam.

A kisl�ny ijedten b�jt egyik fa m�g�l a m�sik m�g�. Minden apr� zajra �sszerettent �s kis sikolyok hagyt�k el a sz�j�t, amikor valami megmozdult a boz�tban. Lekuporodott az egyik bokor t�v�be.
- Anya! - suttogta maga el�. - F�lek!
Ekkor egy feh�r alak suhant el elotte. A szellem h�tran�zett, rosszall�an v�gigm�rte �s tov�bb ment. Kicsiny, z�ld l�ny k�vette, aki a botj�t fel� tartotta.
- Kis haland�! - motyogta �s ment tov�bb.
A szolga m�g�tt egy s�rk�nyl� tunt fel. A sz�rny mindk�t fej�t fel� ford�totta �s halk dorombol�sba kezdett. Megb�kte a l�nyt, s�r�nye csiklandozta a gyerek meztelen v�ll�t.
- Nagy�r! - r�ngatta meg a szellem ruh�j�t Yaken. - Ezt n�zd!
Sesshomaru visszapillantott �s �rdeklodve figyelte, amint a s�rk�nyl� cs�v�lni kezdte a fark�t, a l�ny pedig mosolyogva simogatta a sz�rnyet.
- Yaken! - a kis szolga ugrott egyet.
- Nagy�r?! - n�zett r�.
- Ker�ts ruh�t a l�nynak! - adta ki a parancsot, majd elindult a gyerek fel�.