9. fejezet

Rejtett �rz�sek

- Elment az eszed? - csattant fel Kouga, amikor megl�tta a szerzetest a l�ny t�rsas�g�ban. - Minek hoztad ide ezt az elmebeteget? R�ad�sul k�telek n�lk�l!
Miroku halv�ny mosolyt ejtett meg a farkasszellemen, majd miut�n ism�t komolyabb arcot v�gott, felv�zolta a helyzetet.
- Sango seg�teni fog nek�nk. - v�laszolta Kouganak, aki m�g mindig bizalmatlanul k�mlelte a harcost.
- �n nem b�zom benne. - ugrott tisztes t�vols�gba a farkas. - A v�g�n m�g mindenkit lem�sz�rol.
Shippo Kouga mell� ugrott.
- Igaz, hogy o m�g InuYash�n�l is makacsabb �s bunk�bb, de ezegyszer igaza van. - helyeselt a kisr�ka, mire Kouga �k�llel fejbev�gta.
- Hogy mersz engem ahhoz az alult�pl�lt korcshoz hasonl�tani! - fakadt ki a farkasszellem �s letess�kelte a r�kaszellemet a f�ldre.
- Az �t�se azonban ugyanolyan. - motyogta az orra alatt Shippo �s �lve folytatta a fej�n nott p�p tapogat�s�t.
- Hallottam �m! - ugrott a r�ka el� Kouga �s megemelte az ing�n�l fogva. - Te azt hiszed...

- Ezeknek kell seg�tenem? - k�rdezte t�m�ny undorral a hangj�ban Sango, mik�zben a civakod� szellemeket n�zte. - Sz�nalmas.
- Ne feledd, mit mondtam. - s�gta a l�ny f�l�be Miroku, mik�zben botj�val �tkarolta a l�nyt, nehogy nem v�rt mozdulatra vetemedjen. - Naraku veled sem lesz k�m�letes, ha megtudja,hogy elvesz�tetted a csat�t.
Sango k�gy� m�dj�ra felszisszent �s megragadta a botot, de a szerzetes magabiztosan tartotta. Ilyesmire sz�m�tott.
- Nem vesz�tettem. - tagolta, mintha nem �pelm�ju emberhez besz�lne. - Csak nem volt megfelelo a seregem.
Miroku cinikus mosollyal az arc�n cs�v�lta a fej�t.
- A tetteink�rt v�llalni kell a feleloss�get. - nevetett alig hallhat�an. - Vond le a tan�ls�got! Ne kezdj n�lad erosebbel!
- Ha magadra gondolt�l, akkor most nekem van jogom nevetni. - r�ntott a szerzetes botj�n egy nagyot Sango, de Miroku m�g mindig erosen tartotta.
- Nem. �n arra a s�rk�nyl�ra gondoltam, akivel nem tudt�l elb�nni �s elrep�lt. - n�zte a szerzetes a l�ny haj�t, ami remegni kezdett a d�htol.
- Bassza meg!

H�napok �ta �bredtem elosz�r �gy, hogy nem f�ltem att�l, mi t�rt�nik majd a k�vetkezo pillanatban. Most is arra keltem, hogy nagyon f�zom. Nem csoda, hiszen a f�ld�n fek�dtem. De hogyan ker�ltem ide? Oldalra ford�tottam a fejem �s InuYasha arc�val tal�ltam szembe magam. Egyik keze a derekamon pihent. Egyenletesen vette a levegot �s ahogy n�ztem, engem is nyugodts�g sz�llt meg. Azt�n hamar v�ge lett a kezdeti idillnek. A f�lszellemmel t�lt�tt �jszak�m k�peit felv�ltotta a l�ny arca. Nem l�ttam ot az�ta, hogy Naraku meg akarta �lni, mire �n r�kiab�ltam, hogy tunj�n el. Vajon hogy van? �s �l-e m�g? Ekkor meg�reztem, hogy InuYasha jobban mag�hoz �lel.
- Fel�bresztettelek. - suttogtam, r� sem n�zve.
- Nem. - �s�tott a f�lszellem. - M�r fenn voltam egy ideje.
Megcs�ptem az orr�t, mire kutya m�dj�ra morogni kezdett.
- Hazudsz. - mosolyodtam el.
- Mi j�r a fejedben? - k�rdezte InuYasha. Meglepetten n�ztem r�. M�r j� ideje ismerem, de sohasem tudtam annyira m�lyre �sni a szem�lyis�g�ben, hogy egyetlen arckifejez�srol, mozdulatr�l b�rmit is felt�telezzek. Erre o csak r�mpillant �s leszuri, hogy valami gy�t�r.
- A l�ny. - mondtam alig hallhat�an. Tudtam, hogy ez f�j� pont neki.
InuYasha csal�dottan b�lintott.
- Gondoltam. - ismerte be nehezen.
Kezeim k�z� vettem az arc�t �s k�nyszer�tettem, hogy belen�zzen a szemembe.
- O nem az �n gyerekem. Kihordtam, mert k�nyszer�tettek r�, de nem �n vagyok az anyja. - mondtam. Mert hinni akartam, hogy �gy van.
- De Kagome! - helyezte kez�t az eny�mre. - Te sz�lted meg! Mi ez, ha nem az anyas�g, ami elotted �ll.
Vadul r�ztam a fejem.
- Fogalmam sincs, Naraku honnan szedte azt a l�nyt, ami k�sobb bel�mf�szkelte mag�t. - v�laszoltam. - De ha r�j�v�nk, tal�n megtudhatn�nk, mi is volt ezzel Naraku c�lja...
Elhallgattam. A f�lszellem �rdeklodve n�zett r�m.
- Mi a baj Kagome? - k�rdezte. - Mintha eszedbe jutott volna valami.
Fel�ltem. InuYasha k�vetett.
- Amikor Naraku meg akarta �lni a l�nyt �n megv�dtem. - eml�keztem a kor�bbi esem�nyekre.
- Mi�rt akarta eltenni l�b al�l, ha annyira v�gyott arra, hogy megsz�lessen? - okoskodott a f�lszellem.
- Mert a l�ny haland� volt. - mondtam �s hangom der�lni kezdett.
- Nem �rtem. - t�rta sz�t a kezeit a f�lszellem.
Megfogtam a karj�t, ami erot adott.
- Neki szellem kellett. Mert o is eg�szen szellem akar lenni. - mondtam, majd InuYasha kikerekedo szemei l�tt�n nevetve b�logatni kezdtem. - Bizony! O csak f�lig szellem.

- Nah�t Nagy�r! - sip�kolt Yaken Sesshomaru mellett egy fat�rzs�n �ld�g�lve. A szellem a l�nyt n�zte, aki egy hatalmas dinny�t szuszakolt mag�ba. Farkas�hes volt �s a szem�n l�tszott a kimer�lts�g. S�rga kimon�t viselt, amit a kis szolga lopott a k�zeli falub�l. A fej�t tark�t� horzsol�sok arr�l �rulkodtak, hogy az emberek nem fogadt�k sz�v�lyesen az alkalmi tolvaj munk�lkod�s�t, ez�rt elj�vet megaj�nd�kozt�k egy kiad�s ver�ssel. Yaken sajg� kez�t d�rzs�lgetve pillantott fel gazd�j�ra, de csak �szrev�tlen�l, nehogy a Nagy�r kifog�solja a viselked�s�t �s tole is megkapja a mag��t. Sesshomaru szemrebben�s n�lk�l figyelte a l�ny �gyk�d�s�t, aki megpr�b�lta kiszedegetni a gy�m�lcs magjait, de v�g�l az �hs�g gyoz�tt. Azzal egy�tt ette meg.
- K�rsz egyet? - ny�jtott egy cikket a Nagy�r fel� a l�ny mosolyogva. - Nagyon finom!
Yaken h�trahok�lt a gesztus l�tt�n �s ijedve n�zett Sesshomarura. Tudta, mi k�vetkezik. Ha eddig nem �lte meg, majd most.
A szolga azonban csod�lkozva figyelte, ahogy a Nagy�r szeme egy pillanatra megrebben. Majd ism�t felveszi azt a mindig fagyos tekintetet, amivel ha tal�lkozik egy m�sik, menten meg akar halni.
- A Nagy�r nem eszik emberi �tkeket te buta! - ugrott le a f�r�l a szolga, aki visszacs�ppent a val�s�gba. - K�l�nben is, milyen jogon sz�l�tod meg a Nagyurat?! Te mocskos kis halan�! �r�lj, hogy a gazd�m...
- Yaken. - sz�lalt meg Sesshomaru, majd o is fel�llt.
- Most megkapod te kis haland�! L�tod, �gy j�r az, aki... - a mondat azonban nem fejezod�tt be. Yaken g�l�szemei szinte kipattantak a fej�bol a csod�lkoz�st�l.
A szellem letelepedett a l�nnyal szembe, majd elvette a fel� ny�jtott gy�m�lcsdarabot �s a k�tfeju s�rk�nyl� el� haj�totta, aki vill�mgyorsan kett�t�rte a fark�val �s eltuntette fejeiben az �telt.
- �n nem eszem ilyesmit. - fakadt ki a Nagy�r.
Yaken megnyugodva vette tudom�sul, hogy j�lismert gazd�ja v�gre visszat�rt.

- H�rom �ve ker�ltem Narkuhoz. Elvesz�tettem a csal�domat, akiket egy gonosz szellem m�sz�rolt le. Nem volt c�lja az �letemnek. Tal�lkoztam vele az erdoben, miut�n leter�tettem egy medv�t, ami megt�madott. Szellemirt� voltam, ak�rcsak a hozz�tartoz�im. Azt mondta, nagyon j� adotts�gaim vannak, amiket kamatoztatni tudn�k. Harcost csin�l belolem, a legjobbat. �gy bossz�t �llhatok a csal�dom�rt. Cser�be fel kellett adnom a kor�bbi �letemet, megszak�tani a kapcsolataimat az emberekkel. �s �n megtettem. A bossz� mindenn�l erosebben tombol bennem a mai napig. - mes�lte a harcos, mik�zben a t�bbiek hallgatt�k.
- Mondd tov�bb! - b�ztatta Miroku.
- A kast�lyban kem�ny kik�pz�st kaptam. Napokig nem aludtam �s ha valamit nem tudtam megcsin�lni, nem is ehettem. Ez volt a kisebbik gond. Naraku kim�letlen edzo. A tettlegess�g sem �ll t�vol tole. - folytatta Sango.
Miroku �rtetlen�l n�zte a mellette �lo l�nyt, aki mindezt olyan unottan adta elo, mitha csak azt mes�ln�, hogyan telt az elm�lt napja. Sem a hangj�ban, sem az arc�n nem volt �rzelem.
- Azt�n... - mondta tov�bb Sango. -egy napon Naraku azt mondta, itt az ido, hogy mutassam meg a tud�som. �n vezettem a d�li falvak elleni hadj�ratot. Sikeresen. Egyetlen t�l�lo sem maradt. Mindenki meghalt. F�rfiak, nok, kicsik, nagyok, fiatalok, �regek, haland�k szellemek, �llatok. Ahogy Naraku parancsolta. Egyre t�bb megb�zat�st kaptam, amiket t�k�letesen v�grehajtottam. Tekint�lyem lett �s mindenki f�lt tolem. Ez nagyon elcs�b�tott. A hatalom, ami a kezembe esett, elvak�tott.
M�g egy nap Naraku c�lpontja az a falu lett, amiben a rokonaim �ltek.
- �s? - k�rdezte Miroku. Valahol legm�lyen azt rem�lte, hogy j� h�reket hall majd. T�vedett.
- �n magam v�geztem vel�k. - mondta a l�ny, egy cseppnyi sajn�lat n�lk�l.
- Mi�rt? - k�rdezett ism�t Miroku, mik�zben tekintet�k �sszeakadt.
- Mert meg�rdemelt�k. - v�laszolta a l�ny. - Elfutottak, amikor minket megt�madtak. Gy�v�k voltak �s a gy�v�k b�ntet�se hal�l. Ez�rt vagyok m�g mindig �letben. Mert nem f�lek megtenni a r�m v�r� feladatokat.
- �n megmondtam, hogy ez egy elmebeteg! - kiab�lta Kouga. - Teljesen or�lt! A saj�t csal�dj�val v�gzett! Ezt teszi majd vel�nk is.
- Nyugodj meg Kouga! - csillap�totta a szerzetes, de t�l k�son.
- Mit akarsz tolem te koszos ordas! - sz�kkent talpra Sango.
Miroku l�tta, hogy a l�ny vill�mgyors. Vigy�znia kell vele.
- �n csak az igazat mondom! Most mindenkit k�b�tasz ezzel az �rva lettem, majd bossz��hes harcos dum�val, azt�n amikor nem figyel�nk a nyakunknak ugrasz! - fakadt ki a farkas.
- Ez a te szok�sod nem? - k�rdezte �s kez�vel megragadta Kouga arc�t. - Kibaszott ordas! Azt hiszed f�lek toled? Hiszen egyszer m�r elb�ntam veled.
Miroku �s Shippo �rtetlen�l n�ztek egym�sra, majd Sango�kra.
- Mirol besz�lsz te agressz�v kurva! - vette �t a l�ny st�lus�t a farkas, ami cseppet sem nevezheto l�nyosnak.
- A faluban, ahol a rokonaim laktak, nemcsak �n gar�zd�lkodtam. - nevetett fel cinikusan Sango �s nem engedett a szor�t�son. - Hanem te is. Azt hitted, hogy nem j�v�k r�? M�r az elso pillanatban felismertelek! A csord�d alaposan megcsappant �ltalam.
Kouga arcul �t�tte Sangot, aki elosz�r megt�ntorodott, de azt�n ism�t mag�ra tal�lt.
- Meg mert�l �tni? - fogta meg sajg� arc�t a l�ny. - Hogy mer�szelted?
- Ne hidd azt, hogy f�lek egy ilyen kis lelenci tan�tv�nyt�l. - j�tt meg a farkasszellem hangja.
- A faluban nem ezt l�ttam. - felelte kaj�nul vigyorogva Sango �s mielott a szerzetes k�zbeavatkozhatott volna, egym�snak estek Koug�val.

- �n megyek ki elosz�r. - mondta a f�lszellem, mikor visszah�zta fej�t a folyos�r�l, ahol ellenorizte, hogy nincs senki. - K�vess egy perc m�lva �s az elso sarokn�l fordulj balra! - adta ki az instrukci�kat.
B�lintottam. B�tornak akartam l�tszani, de a kezem izzadt �s a t�rdem remegett. Ezt InuYasha is �szrevette. Mag�hoz h�zott �s �t�lelt.
- H�! Hova tunt a tegnap esti p�rduc? - k�rdezte �s szenved�llyel telt meg a hangja, amikor felid�zodtek benne a jelenetek.
- Az m�s volt! - mondtam kicsit megszeppenve. - Itt most az �let�nkkel j�tszunk �s nem egym�ssal!
A cs�kja �gy hatott r�m, ahogy mindig is. Nem akarom elengedni.
- Am�g melletted vagyok, nem b�nthat senki �s semmi! - cs�szott a keze a cs�pomre, majd m�g lejjebb. - Megv�dem ezt a feszes...
- El�g! - l�ktem el magamt�l nevetve. - Majd k�sobb r��r�nk �nnepelni!
InuYasha nagyot s�hajtott. R�mkacsintott, azzal kisurrant a s�t�t folyos�ra.

- Nagyuram! - kocogott a szellem mellett hu szolg�ja. Botj�val seg�tette mag�t, hogy l�p�st tudjon tartani a gazd�j�val. M�g�tt�k n�h�ny m�terrel lemaradva a s�rk�nyl� vitte a h�t�n a l�nyt, aki befonta a l�ny bozontos s�r�ny�t. - Nem akarlak megzavarni, de...
- Akkor ne tedd! - felelte huv�sen a Nagy�r.
Yaken besorolt a szellem m�g�.
- Igen-igen. Nagy�r? - nagyot nyelt. - Mi a sz�nd�kod a l�nnyal?
- Kellett �s k�sz. - v�laszolta kurt�n Sesshomaru.
Yaken azonban nem t�g�tott.
- De Nagyuram! - vette suttog�ra. - Ez egy halan�! Egy ember! R�ad�sul azt sem tudjuk, mit akar! Lehet, hogy k�m vagy valakit a fejedre k�ldtek Nagy�r! - kapta az �res kez�t sz�ja el� a szolga. - Borzalmas!
Sesshomaru sz� n�lk�l l�pkedett tov�bb.
- Meddig kell neked ez a haland� Nagy�r? - k�rdezte Yaken, b�r tudta, az �let�vel j�tszik. M�gis, k�v�ncsis�ga nagyobb volt.
Semmi v�lasz.

Yaken szok�s szerint a gazd�ja mell� telepedett le. A l�ny cs�szdak�nt sz�llt le a s�rk�nyl�r�l, aki dorombol� hangot hallatva lefek�dt �j bar�tj�hoz.
- Nagyuram! Mi lesz ezzel a l�nnyal? Vel�nk marad? - �rdeklod�tt f�lve a szolga, mik�zben gazd�ja reakci�j�t leste. Sesshomaru sz� n�lk�l �lt a fuben �s a j�tszadoz� p�rost n�zte.
- Ezek szerint igen. - vonta le a k�vetkeztet�seket Yaken. - Akkor nevet kell adnunk neked! - pillantott lekicsinyloen a l�ny fel�.
- Nevet? Nekem? - mosolyodott el a l�ny �s ugr�lni kezdett �r�m�ben. - Lesz nevem! Hallod? - paskolta meg a s�rk�nylovat, aki vadul csapkodni kezdett a fark�val.
- Legyen...nem, nem...akkor ink�bb m�r...nem, az sem...de tal�n ez j� lenne, nem m�gsem. Nagy�r! Ez nem is olyan k�nnyu! Minek nevezz�k el ezt a kis haland�t? - t�rte a fej�t Yaken, mik�zben botj�t a kobakj�hoz verte.
- Na? - k�rdezte t�relmetlen�l a l�ny.
A szolga felsorolt n�h�ny nevet, ami esz�be jutott, de a gyerek mindegyikre a fej�t r�zta.
- Sajn�lom. - mondta oszint�n a l�ny. - De nekem egyik sem tetszik.
- Ez nem k�v�ns�g! �r�lj, hogy foglalkozom ilyen piti munk�val, ahelyett, hogy hon szeretett gazd�mat szolg�ln�m. - jelentette ki Yaken ellentmond�st nem turo hangon. - A neved...
- Rin. - sz�lalt meg hirtelen a Nagy�r, de tov�bbra is a messzes�gbe b�mult.
- Rin. - ism�telte a l�ny komolyan, majd elmosolyodott. - Rin.
A l�ny a szellemhez szaladt �s �t�lelte. Sesshomaru azonban ell�kte mag�t�l. Rin �rtetlen�l n�zett r�.
- Ki mondta, hogy h�l�s lehetsz a Nagy�rnak? - emelte fel� botj�t Yaken, majd al�zatosan meghajolt gazd�ja elott, aki fel�llt.
- Indulunk, Rin! - mondta szigor�an �s az erdobol kivezeto �sv�nyre l�pett.
- Indulunk! - ki�ltotta Rin �s felugrott a s�rk�nyl� fej�re, amit a l�ny a f�ldre tett. - Gyere Yaken! - intett a szolga fel�, aki v�ll�ra kapta botj�t �s a t�rsas�g ut�n futott.

Sango egy szikl�n �lt �s kelletlen�l turte, ahogy a szerzetes ell�tja sebeit.
- Maradj nyugton! - pr�b�lta egyenesben tartani a l�ny kez�t, hogy rendesen kimoshassa a v�g�st az alkarj�n. - �gy nem tudom!
- Tunj m�r innen a francba! - kiab�lta Sango �s kiszabad�totta mag�t Miroku fogs�g�b�l. - Hagyj b�k�n!
- Nem hagylak! - kapta el a kap�l�dz� l�nyt a szerzetes. - Elfertozodik!
- Ki a faszt �rdekel? - morogta a l�ny, mire Miroku pofon v�gta.
El�gedetten l�tta, hogy Sango megh�kkent. Erre nem sz�m�tott.
- Nem szeretem az ilyen besz�det. Foleg nem egy l�ny sz�j�b�l. - n�zett r� a szerzetes olyan szemekkel, amitol egy percre Sango is meglepod�tt.
- Aha! Sz�val te ilyen is tudsz lenni? - engedett meg egy halv�nyt mosolyt a harcos.
- Milyen? - k�rdezte d�h�sen a szerzetes, mik�zben bek�t�zte a l�ny karj�n l�vo m�lyed�s alak� sebet.
- �gy l�tom t�ged is kiakaszt! - kiab�lt a tol�k nem is olyan messze l�vo Kouga, akit Shippo �polt.
- Te csak fogd be a pof�d, k�l�nben kapsz m�g! - ordib�lta d�h�sen Sango �s kez�t v�szj�sl�an meglengette.
- �ll�tsd le magad! - suttogta eroteljesen Miroku �s megszor�totta az �j sebei egyik�t, mire Sango f�jdalmasan felszisszent.
- Nagyon f�lek toled, te kis ribanc! - kiab�lta a farkasszellem �s f�lrel�kte a r�k�t.
- Befejezni! - ord�totta el mag�t Miroku. - El�g volt! Sokkal fontosabb dolgaink vannak, ti meg itt �litek egym�st! Elegem van beloletek! Tess�k! - t�rta sz�t kezeit �s f�lre�llt Sango �tj�b�l. - Tess�k! Szabad az �t! V�gezzetek egym�ssal �s okozzatok �r�met Narakunak! Hiszen ezt akarja!
Szavait n�ma cs�nd k�vette.
- Rendben! - nyugodott le a szerzetes. - Akkor most �sszedolgozunk!
- Mi�rt dolgozn�k �n �ssze ezzel veletek? - fonta �ssze maga elott karjait Kouga. - Egyed�l is boldogulok!
- El�ruln�d akkor mi�rt vagy m�g mindig itt? - k�rdezte cinikusan Miroku, mire a farkasszellem felh�zta az orr�t �s n�ma cs�ndbe burkol�zott.
- Helyes. - mondta a szerzetes. - Kezdj�k!
Sangora n�zett, aki sz� n�lk�l figyelte Mirokut.
- Mondj el mindent Narakur�l �s a kast�lyr�l. Mindent.

- Itt jobbra kell fordulnunk! - mondtam d�h�sen a f�lszellemnek.
- Balra megy�nk �s k�sz! - v�gta r� er�lyesen InuYasha �s megragadta a kezem. - Balra!
- Jobban ismerem a helyet, mint te �s tudom, hogy jobbra kell menni, ha el akarjuk �rni a bej�ratot. - h�ztam ki a karomat a f�lszellem karmai k�z�l.
- H�t igen! A terepen t�nyleg jobban mozogsz n�lam! - sikeredett kicsit g�nyosra a f�lszellem megjegyz�sre. - Bocs!
- Semmi baj! - v�laszoltam komoran �s jobbra fordultam. - Ha j�ssz, j�ssz! Ha nem nem!
Tettem p�r l�p�st �s v�rtam, hogy InuYasha k�vetni fog.
- �n erre megyek! �s v�rom a bocs�natodat! - sz�lt fennhangon a f�lszellem �s elindult a mondott ir�nyba.
- Azt hiszed, hogy...a�! - n�ztem fel az elottem tornyosul� emberre. - Naraku!
- Merre s�t�lsz sz�ps�gem? - fogta kezei k�z� arcomat. - Csak nem el innen?
Hevesen r�zni kezdtem a fejem.
- Helyes! - mondta fagyosan. - Gyere! Van egy kis meglepet�sem a sz�modra! - azzal maga ut�n vonszolt a kihalt folyos�n �s �n �tkoztam magam az�rt, ami�rt nem hallgattam a f�lszellemre.

- A kast�ly k�t emeletes! - mutatta Sango, aki a Mirokut�l kapott kioszt�s �ta meglehetosen egy�ttmuk�do hangulatba ker�lt. - De csak a felso szintet haszn�lj�k. Az als�n ugyanis szellemek vannak! Ak�rcsak a pinc�ben! A legt�bbj�k l�ncra van verve! Egyetlen l�ny volt k�l�n kennelben. Az, amelyik elsz�k�tt! - csapott a tenyer�be a l�ny.
- Mi�rt? - k�rdezte a szerzetes, aki igyekezett minden inform�ci�t megjegyezni.
- Kisz�m�thatatlan fenevad! - felelte hidegen Sango �s akaratlanul is a cs�poj�re siklott a keze. - A t�bbi szellemet �ltal�ban ki lehet ismerni. Ezt lehetetlen volt.
- Mi�rt kellett Narakunak egy olyan szellem, amit nem tud ir�ny�tani? - �rdeklod�tt Miroku.
- Az�rt, hogy megoldja a neh�z feladatokat. - v�laszolta Sango. - Az olyan szellemeket, akik nem akartak beh�dolni neki, ez a s�rk�nyl� t�r�tette meg.
Miroku b�lintott �s intett, hogy folytassa.
- Naraku szob�ja a m�sodik emeleti folyos� v�g�n van. Kagura� k�zvetlen�l mellette balr�l. Kanna� jobbr�l. Az eny�m a Kanna� mellett. - v�zolta a helyzetet a harcos.
- Kik ezek a... - kezdte Miroku �s �let�ben elosz�r l�tta mosolyogni a l�nyt.
- Bocsi, ok is Naraku csatl�sai. Kor�bban ker�ltek oda n�lam. Kagura a Szelek �rnoje! A kez�ben l�vo legyezo a fegyvere. Nem olyan �rtatlan, mint amilyennek l�tszik. Kanna egy alacsony feh�rs�g. Ha lehet ezt mondani, m�g vesz�lyesebb, mint Kagura. Az o fegyvere a t�k�r. L�tja a gondolatokat. - maj ism�t mosolygott, de ez�ttal a kast�ly fel� n�zett. - Engem m�r ismersz.
- Nem. - mondta komoran Miroku. - Nem ismerlek.
Sango arc�r�l eltunt a pillanatnyi j�kedv.
- �s nem is szeretn�l? - k�rdezte a l�ny.
A szerzetes k�zelebb l�pett a l�nyhoz, elh�zta a haj�t �s a f�l�be s�gta.
- De.

- Hov� megy�nk? - k�rdeztem Narakut, aki betess�kelt egy hatalmas terembe. A helys�g v�g�ben egy ember �llt, kez�ben egy furcsa k�nyvel. K�r�l�tt�k szellemek hada sorakozott. Kagura �s Kanna a f�rfi mellett �lltak �s furcs�n n�ztek r�m. Legal�bbis a boszork�ny. - Mi ez az eg�sz?
Naraku megragadta a kezem. Eros f�jdalom nyillalt az ujjaimba, amik elvesztek az �v�i mellett. A f�rfi elott meg kellett hajolnom.
- Szabad akaratukb�l vannak itt? - k�rdezte a f�rfi, miut�n fel�t�tte a k�nyvet.
- Igen. - v�laszolta Naraku �s befogta a sz�mat, mivel l�tta, hogy tiltakozni akarok.
- A menyasszony nem v�laszolt. - mondta a f�rfi �s r�m n�zett.
- Azzal maga ne t�rodj�n! - kiab�lta Naraku. - Folytassa!
A f�rfi cs�ggedten b�lintott, de tov�bb olvasta a sz�veget.
- Az�rt gyult�nk itt �ssze, hogy tan�i lehess�nk Naraku �s Kagome h�zass�gk�t�s�nek! - t�j�koztatta az egybegyulteket a f�rfi, mik�zben �n azon f�radoztam, hogy kiszabaduljak Naraku karmai k�z�l, akirol ekkor m�r biztosan tudtam, hogy or�lt.

- Teh�t nincs m�s dolgunk, mint bejutni a kast�lyba �s v�gezni ezzel a szellemmel! - szak�totta f�lbe a kialakul�ban l�vo meghittebb besz�lget�st a farkasszellem, akit k�t hu csatl�sa �s a r�ka k�vetett.
- Nem olyan egyszeru. - v�laszolta Sango �s t�volabb �llt az ot mereven b�mul� szerzetestol. - Naraku kem�ny ellenf�l.
Kouga bar�ts�gosabban n�zett a l�nyra.
- Sejtettem. Hiszen ahogy harcolsz. Igazi mestermunka. - mosolyodott el a farkas, mire Sango a kast�ly fel� fordult. Senki sem l�tta, de arca imm�r pirosban j�tszott az elismero szavak hallat�n.
- Azt hittem nem j�szt�k ki! - mondta a szerzetes kiss� er�lyesen, amin maga is meglepod�tt.
- Azt hittem, te se! - v�laszolta mesterk�lten Kouga �s Sango ut�n indult, aki idok�zben le�rt a dombr�l �s a palota fel� tartott.