10. fejezet

A k�vetkezm�ny

Ak�rhogy kap�l�ztam, kiab�ltam, a frigy Narakuval megk�ttetett. A szellemek hangosan csattogtatt�k �lkapcsaikat, amikor f�rj �s feles�gk�nt v�gigvonultunk a sorok k�z�tt. A f�lszellem mosolyogva b�lintott az egybegy�ltek fel�, mik�zben er�sen szor�totta a karomat, hogy m�gcsak meg se pr�b�ljak elmenek�lni. K�nyelmetlen�l feszengtem ujjai k�z�tt �s igyekeztem laz�tani a fog�son, mert igencsak zsibbadni kezdtem. Naraku azonban szavak n�lk�l is eml�keztetett r�, hogy ki kinek az al�rendeltje.

- Az az ostoba n�szem�ly! - morgott InuYasha, mikor m�r a harmadik el�gaz�s ut�n sem l�tott maga m�g�tt. - M�gsem j�tt ut�nam!
Zs�kutca, gondolta d�h�sen, amikor a folyos� v�g�be �rt. Azt�n kicsit k�zelebbr�l is megvizsg�lta a falat �s szeme megcsillant. Egy ajt�. Megpr�b�lta kinyitni, de nem siker�lt. M�rg�ben beler�gott, mire az ajt� hangos nyikorg�s keret�ben kit�rult. InuYasha orr�t egyb�l illatok sz�zai csapt�k meg. A terem, mely az ajt� m�g�tt ter�lt el, s�t�t volt �s nyirkos. A f�lszellem lassan, szinte hangtalanul l�pett be a helyis�gbe, ahol a k�rvonalak mindenf�le �vegr�l �s t�lakr�l �rulkodtak.
- Mif�le hely ez? - k�rdezte �nmag�t�l �s bez�rta maga ut�n az ajt�t.

- Teh�t ez a palota! - jelentette ki fennhangon a farkasszellem, amikor el�rt�k annak a hegynek a l�b�t, amelyen n�h�ny sz�z m�ter magass�gban elter�lt Naraku birodalma. - Nem nagy sz�m!
- A l�tszat egy kicsit csal! - mondta Sango, b�r hangj�ba az eddigi magabiztoss�g mell�, mintha f�lelem is vegy�lt volna. - A kast�ly m�lyen a hegyben kezd�dik. Amit l�tunk, csak a h�rom fels� emelet. - g�nyos, kiss� cinikus mosolyra h�zta a sz�j�t. - A java lenn van.
Miroku a palot�t k�mlelte, mik�zben szabad kez�vel az �ll�t d�rzs�lte.
- Teh�t bejutni csak innen lehet! - mondta csal�dottan �s botj�t l�tv�nyosan a f�ldbe sz�rta.
Sango most valamivel kedvesebben n�zett a szerzetes fel�.
- Tal�n elfelejtetted, hogy van valaki, aki �gy ismeri ezt a helyet, mint a tenyer�t? - nevetett �s a sziklafal fel� mutatott. - Nekem most dolgom van. - v�laszolta halkabban �s egy kicsivel komolyabb �br�zattal. - B�jjatok el a k� m�g� �s v�rjatok a jelemre!

Kouga a t�volod� l�ny ut�n n�zett �s szem�ben a k�tked�s egyre nagyobb m�reteket �lt�tt.
- B�zhatunk benne? - k�rdezte a farkasszellem, b�r tekintet�t le sem vette Sangor�l.
Miroku hetyk�n megr�ntotta a v�ll�t. Val�j�ban � sem igazodott ki a harcoson, aki az egyik percben szemtelen�l goromba, a m�sikban roppant bar�ts�gos volt. De ami m�g jobban ideges�tette, az az, ahogy Kouga m�g mindig Sangon legeltette a szem�t.
- Szerinted mit csin�l? - k�rdezte a szerzetes, mik�zben a szikla mellett hajlong� l�nyt figyelte, aki a sz�rke k�veket tapogatva haladt centim�terr�l centim�terre.
- Mit �rdekel? - v�laszolta kaj�n vigyorral az arc�n Kouga. - Am�g �gy csin�lja!
Miroku er�s k�sztet�st �rzett arra, hogy �kle tal�lkozzon a farkasszellem orr�val.

Sango er�sen koncentr�lt. Szemei nem a sz�rke sziklafalat, hanem sz�nes g�mb�ket l�ttak maguk el�tt, melyek �ssze-vissza szaladg�ltak. Halkan haladt, a leveg�t is benntartotta. Azt�n nagyot ugrott, amikor Kouga er�teljes hangj�t meghallotta a h�ta m�g�l.
- Na? - sz�lalt meg azon a flegma hangsz�nen, amit a l�ny annyira ut�lt.
- El�g neh�z a munk�ra koncentr�lni, ha k�zben a fr�szt hozod r�m! - pir�tott r� a harcos, b�r hangj�ban nem volt m�reg, ink�bb izgalom �s idegess�g.
- Nem l�tn�m, hogy annyira belegebedsz! - mondta a farkasszellem, de ez m�r kev�sb� sikeredett g�nyosra. - Seg�tsek?
Sango felegyenesedett �s mik�zben let�r�lte homlok�r�l az izzadts�gcseppeket, halv�ny mosolyt ejtett Kouga fel�.
- Nem tudsz. - majd miel�tt visszat�rt volna kor�bbi foglalatoss�g�hoz, halkan hozz�tette. - De az�rt k�sz.
Ekkor azonban hatalmas robaj r�zta meg a k�rny�ket, �s a sziklafal, ami mellett �lltak hirtelen zuhanni kezdett fel�j�k.
- Ott! A ny�l�s! - mutatott Sango a keletkezett r�sre �s beugrott a barlangba.

- N�zd!Milyen gyorsak! - mutatta Rin a s�rk�nyl�nak a patakban �sz� halakat, melyek kil�tt ny�l m�dj�ra igyekeztek a sek�lyebb vizek fel�. - �s milyen sz�pek! - azt�n komorabb arccal fordult a parton �ld�g�l�, kezeit idegesen t�rdel� Yaken fel�. - Mikor j�n vissza Sesshomaru?
- Nagy�r! - fakadt ki a szolga d�h�sen. - Neked � Nagy�r! M�gis ki vagy te, hogy nev�n nevezed minden id�k leghatalmasabb szellem�t! - de l�tva a s�rk�nyl� m�rges szemeit, halkabbra vette a hangj�t. - Majd akkor, ha elint�zte azt, ami�rt elment.
- De m�gis, hov� ment? - k�rdezte nyafogva a l�ny, aki az elm�lt p�r napban t�bb �vet is �regedett. Imm�r majdnem h�romszor annyi id�s volt, mint a sz�let�sekor.
- B�rhov� ment, miattad ment! - kiab�lta Yaken, majd fejbev�gta saj�t mag�t, ami�rt megint elj�rt a sz�ja.

- Sango! Kouga! - kiab�lt felv�lta a szerzetes �s a r�kaszellem, miut�n felsz�llt a f�st �s l�tt�k a zaj eredm�ny�t.
- Most mit csin�ljunk? - k�rdezte remeg� hangon Shippo �s megr�ngatta Miroku tal�rj�t.
Miroku a romot b�multa �s valami �sszer� �tleten t�rte a fej�t.

Sango fel�lt �s a hal�nt�k�t d�rzs�lgette.
- Siker�lt. - suttogta maga el� �s mosolyra h�zta a sz�j�t. - Megtal�ltam!
- M�gis mit? - mozdult meg egy kisebb halom t�rmel�k alatt a farkasszellem.
Sango ijedten fordult a hang fel�.
- Te meg mit keresel itt? - n�zett r� csod�lkozva.
- Nem v�laszolt�l. - ugrott talpra Kouga �s megr�zta mag�t. - Mi ez a hely?
Sango is felt�p�szkodott �s arc�n furcsa �rz�sekkel tekintett k�rbe.
- Ezer �ve nem j�rtam itt. - jelentette ki magabiztosan.
Kouga �rtetlenkedve n�zte a s�t�t falakat.
- Teh�t tudod, hol vagyunk. Ez az�rt b�ztat�. - vonta le k�vetkeztet�seit a farkas.
Sango keser� mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Ez aff�le gy�lekez� hely. - mondta Sango. - A harc el�tt...miel�tt...tudod, kirohanunk. A bej�rat nem k�, hanem egy szellem, ami csak akkor enged be, ha a megfelel� helyre ny�lsz. Jelen esetben egy karom a bal l�b�n.
Kouga a l�ny mell� s�t�lt. Maga fel� ford�totta �s �szinte k�v�ncs�s�ggal a hangj�ban megk�rdezte.
- Mit akarsz? - n�zett a l�ny szem�be, aki �llta a tekintet�t.
- Seg�teni. - v�laszolta Sango.
- Mi�rt? - �rdekl�d�tt Kouga.
- A bossz� nem minden. - jelentette ki a harcos.
- �s erre csak most j�tt�l r�? - nevetett fennhangon a farkasszellem. - H�t igen! A harcosok nem agyalnak, hanem teszik a dolgukat.
- S�rtegess csak! - n�zte sz�r�s szemeivel Koug�t Sango. - Most fontosabb az, hogy Naraku meghaljon. - azzal elindult a felfel� tart� l�pcs�n. Miut�n fell�pett az els� fokra, visszafordult �s l�tta, hogy a farkasszellem nem k�veti. - Nem b�zol bennem?
- Csod�lkozol? - mondta Kouga kiss� g�nyosan. - El�rultad a csal�dod, a mestered...�s szerintem minket is el fogsz.
Sango igyekezett f�kezni mag�t, de m�r k�s� volt. Elszakadt a c�rna. Kouga is csod�lkozott azon, hogy a l�ny egy pillanat alatt el�tte termett, b�r azt mindig is tudta, hogy a harcos gyors.
- Mit tudsz te r�lam, te mocskos farkas? - k�rdezte haragos tekintettel.
- Egyform�k vagyunk! - kapta el a l�ny v�ll�t, aki �k�lbe szor�tott kezekkel verte a farkas mellkas�t. - �l�nk �s �lvezz�k! Nincs ebben semmi rossz!
Sango hirtelen �tlett�l vez�relve megcs�kolta. Tal�n az�rt, hogy ne hallhassa az igazs�got, tal�n az�rt hogy megnyugodjon. A cs�k nem tartott, csak p�r m�sodpercig. Amikor elh�z�dott, sz�m�tott egy pofonra vagy enyh�bb esetben egy kiad�s veszeked�sre. De arra nem, ami k�vetkezett. Kouga a derek�n�l fogva mag�hoz h�zta. Orruk �ssze�rt.
- Mi�rt hagytad abba? - k�rdezte a farkasszellem �s Sango hallotta a hangj�ban a hirtelen j�tt v�gyat.
- Nem tudom, mi�rt csin�ltam. De eressz! - pr�b�lt meg kiszabadulni az �lel�sb�l, �m t�l gyeng�nek bizonyult.
- Innen nem menek�lsz! - suttogta Kouga �s kez�t v�gigfuttatta a l�ny arc�n. Karmai csiklandozt�k a b�r�t, mely egyszerre irrit�lta �s fel is izgatta. Karjai a szellem nyaka k�r� fon�dtak �s szorosan hozz�simult.
- Nem is akarok. - mondta a l�ny.

- Nem vagy �hes? - lehelte hidegen �jdons�lt f�rjem a b�kkf�b�l k�sz�lt asztal �tellenes v�g�r�l, ahol helyet foglalt. L�tva, hogy nem reag�lok a k�rd�sre, lecsapott �kl�vel a t�ny�rja mell�, amelyb�l kiloccsant a levesnek nevezett piros folyad�k. - Hozz�d besz�lek!
Nem emelte fel a hangj�t, ugyanolyan monoton st�lusban adta el� ezt a felsz�l�t�s�t is, mint az el�z� k�rd�s�t. Kir�zott t�le a hideg, de igyekeztem felfogni a kezem remeg�s�t, mert nem akartam neki t�mad�si lehet�s�get adni.
- �n ezt nem eszem meg. - toltam el magam el�l az �telt �s lassan h�trad�ltem a sz�ken, mik�zben Naraku s�t�t szemeibe n�ztem.
- De megeszed. - v�laszolta a f�lszellem �s el�remozdult az ir�nyomba.
- Mi van benne? - k�rdeztem hirtelen. Tekintetem a t�l tartalm�ra t�vedt. Majd ism�t Narakura. Megleptem. Hat�rozottan l�ttam szemeiben a meglepet�st. Ravasz mosoly jelent meg a sz�j�n, azt�n belel�gatta ujj�t a folyad�kba �s lenyalta r�la a levest.
- Szerinted? - kacagott.
�sszekucorodtam a sz�ken �s az asztal k�zep�n mag�nyosan �ll� gyerty�ra n�ztem, ami egy v�kony csontba volt beleszor�tva. Egykor egy s�rk�ny ujj�t er�s�thette. Nem egy ilyen b�tordarabot �s kieg�sz�t�t l�ttam a palot�ban, de igaz�b�l sohasem foglalkoztam vel�k. Azonban most, ahogy ott �llt el�ttem akaratlanul �s �szrev�tlen�l is befurakodott az agyamba az a gondolat, hogy mi van, ha �n is �gy v�gzem. Egy asztal l�bak�nt vagy k�pk�nt a falon. Gondolataimb�l a f�rjem hangja z�kkentett ki.
- J� �tv�gyat!

Az erd� n�v�nyzete egyre s�r�bb lett, elt�ntek az �sv�nyek. A peremen �l� apr�, ink�bb csintalan szellemekkel szemben itt hatalmas, mindig harcra k�sz monstrumok t�rt�k az utat �s �rtott�k egym�st. Egy feh�r, pr�met visel� alak azonban �gy ment el mellett�k �s �lt meg mindenkit, aki fel akarta tart�ztatni, hogy egy id� ut�n m�r senki nem mert ellenszeg�lni az idegennek. A v�zes�s, mely t�bb m�ter magasr�l esett al� egy t�ba, nem volt h�tk�znapi. A v�z piros sz�nben j�tszott �s halak helyett t�sk�s s�rk�nykagyl�k, m�rgez� orm�nyoscsig�k �s k�t fogsorral is rendelkez� porcos halak �szk�ltak benne, pr�d�ra lesve. Egy fap�nc�los krokodil fek�dt a parton, aki egyb�l kinyitotta a szem�t, amint megl�tta maga el�tt az alakot.
- Nagy�r! - t�p�szkodott fel lomh�n. A nap magasan volt, szinte perzselt.
- Nem tesz j�t neked ez az er�s sug�rz�s Hulyn! - v�laszolta k�sz�n�s helyett a vend�g, aki szemeivel m�r nem az �rt, hanem a v�zes�st b�multa. - M�g l�ngra kap a b�r�d!
- Tudja Nagy�r - kezdte a krokodil, mik�zben lassan mozogva elindult - nem gondoltam volna, hogy valaha is viszontl�tom majd. F�leg nem itt.
- Mindig is csod�ltam azt, hogy te nem f�lsz t�lem. - mondta a szellem.
Hulyn vicsorgott �s elt�nt a v�zes�s m�g�tt. A szellem k�vette.
- Tudja az utat Nagy�r! - v�laszolta szinte mosolyogva a krokodil �s amikor a vend�g elt�nt a barlang m�ly�n, visszaslattyogott az �rhely�re.

A s�t�ts�get hamarosan felv�ltotta a f�ny �s egy kicsiny falu t�rult Sesshomaru el�. Borzfej� gyerekek j�tszottak a faggy�b�l �s m�s, term�szetben is fellehet� anyagokb�l k�sz�lt h�zak el�tt. Sz�leik teljesen h�tk�znapi munk�kat v�geztek. Itt, ahov� sohasem jut el a napf�ny, m�gis nappali vil�goss�g van. A szellem elindult lefel� a dombon, amit k�k f� bor�tott, egy-egy tarka kaktusszal f�szerezve. Sesshomaru, ahogy egyre k�zelebb �rt a v�lgyh�z, azon t�n�d�tt, hogy milyen r�gen is j�rt erre. �s most �jra itt van. Ahol a gyermekkor�t t�lt�tte �s amir�l soha, senki nem tudott. Lesz�m�tva ezeket a l�nyeket, akiknek sohasem szabad el�rulniuk a titkot.
- Sesshomaru! - futott fel� egy gyerek, aki eddig a padon �ld�g�lt �s a l�b�t l�gatva �nekelt. - Shaden �rn�!Grumon �r! - kiab�lta �s most visszafel� szaladt. - Itt van! Itt van! Visszaj�tt!
A l�nyek, akik eddig szorgosan dolgoztak, most f�lbehagyt�k a munk�t �s fejet hajtottak az el�tt�k elhalad� szellem el�tt. Sesshomaru a feny�t�levelekb�l k�sz�lt k�tszintes palota fel� tartott. Ahol a kir�lyi p�r lakott �s ir�ny�totta a rejtett v�rost.

InuYasha sz�d�lni kezdett a rengeteg illatt�l, ami a szob�ban terjengett. Att�l, hogy el is �juljon az ajt� csap�d�sa mentette meg.
- InuYasha. - lehelte sz�ntelen hangon egy feh�r alak, aki egy t�kr�t tartott a kez�ben.
A f�lszellem furcs�n m�regette a j�vev�nyt, �rz�keny orra vesz�lyt szimatolt. M�g akkor is, ha a szellem semmilyen szagot nem �rasztott.
- Ki vagy te? - k�rdezte InuYasha szinte suttogva.
Az �ress�g �tsuhant a szob�n �s a t�kr�t a f�lszellem fel� ford�totta.
- Mi akarsz t�lem? - ki�ltotta InuYasha �s maga el� tartotta a kezeit.
- Nem fog f�jni. L�tod? - mosolyodott el Kanna, amikor k�pek jelentek meg a t�k�rben.
InuYasha �rdekl�dve figyelte a kirajzol�d� alakot, amiben felfedezte Kagom�t.
- Mit akarsz ezzel? Hol van Kagome? - vicsorgott a f�lszellem, akit id�k�zben el�nt�tt a d�h.
Kanna nem sz�lt semmit, csak tartotta j�t�k�t �s a semmibe r�vedt. InuYasha pedig szembes�lt azzal, ami a szerelm�re v�r.

- Hol a francban vannak a ruh�im! - dobott f�lre Sango egy kisebb k�vet az �tj�b�l.
- Szerintem te an�lk�l sokkal jobban mutatsz. - pr�b�lta visszah�zni maga mell� a l�nyt Kouga, aki nem igyekezett annyira, hogy elfedje meztelens�g�t.
- Eressz el! - ki�ltott r� a harcos, mik�zben mag�ra h�zta a nadr�gj�t. - Gyer�nk! �gy is k�s�sben vagyunk.
A farkasszellem mintha meg�rezte volna a l�nyban felgy�lemlett fesz�lts�get. N�m�n figyelte, ahogy minden ruhadarabot mag�ra vesz, majd keresni kezdi a kiutat.
Tekintet�k tal�lkozott.
- Mire v�rsz? - k�rdezte rosszall�an Sango �s igyekezett, hogy a tekintete ne cs�sszon lejjebb.
- Nem is tudom. - kezdte zavartan Kouga �s csod�lkozva figyelte a l�nyt, aki hangos nevet�sben t�rt ki. - Mi olyan vicces?
- Ekkora �gyet csin�lsz a szexb�l. Ezt nem hiszem el. - nevetett, majd elindult felfel� a l�pcs�n, ami nem messze volt t�l�k. Bel�l azonban furcsa bizserg�st �s boldogs�got �rzett. Kouga �rtetlen�l �lt �s Sango h�t�t b�multa.
- Kihaszn�lt. Egy l�ny.

Az �gy hatalmas volt �s k�nyelmetlen. M�gis az okozta a legnagyobb gondot, hogy meg kellett osztanom Narakuval. Undorodva ugrottam f�lre, amikor befek�dt mell�m �s l�ba az eny�mhez �rt.
- F�lsz? - k�rdezte cinikus mosollyal az arc�n.
Nem v�laszoltam, csak az oldalamra fordultam �s megpr�b�ltam arra koncentr�lni, hogy egyed�l fekszem az �gyban.
- A korcsra gondolsz, ugye? - t�rte meg a csendet a f�rjem hangja.
- Mi k�z�d van hozz�? - fakadtam ki. Fel�ltem �s a szem�be n�ztem, nem t�r�dve a k�vetkezm�nyekkel. T�l ideges �s m�rges voltam. - Szerintem...
F�tyol ereszkedett a szemeim el�. Narakut sz�rke h�rty�n kereszt�l l�ttam �s fejembe er�s f�jdalom �llt be. H�traestem, le a padl�ra, ami j�ghideg volt, engem m�gis �getett. H�nyni kezdtem, sz�mat keser� �z t�lt�tte meg, kezem �s l�bam remegett. Azt�n megl�ttam magam f�l�tt Naraku arc�t, aki el�gedett mosollyal n�zett le r�m.
- Azt kapod, amit meg�rdemelsz.

- Grumon! Shaden! - b�lintott Sesshomaru, ahogy bel�pett a feny�palot�ba. - R�gen l�ttalak benneteket.
A k�t borzfej� l�ny �r�mmel hajolt meg a szellem el�tt.
- Nagy�r! - sz�lalt meg Grumon, miut�n felegyenesedett. - Ezer �ve nem j�rt itt!
Sesshomaru alig �szrevehet�en b�lintott. Fel�tl�ttek benne azok az eml�kek, amik ide k�t�tt�k. Ehhez a helyhez �s lak�ihoz.
- Shaden! - n�zett a n�re, aki most el�r�bb l�pett.
- K�vessen! - v�laszolta halkan �s elindult a szomsz�d szoba fel�, ahov� a Nagy�r k�vette.

Sesshomaru tekintet�vel k�vette a borzfej� l�nyt, aki le�lt egy gyant�b�l k�sz�lt asztal mell�. Majd a szellemet is hellyel k�n�lta, aki elfogadta.
- Nem kell mondanod semmit. - �rintette meg l�gyan a szellem kez�t Shaden, aki elh�zta.
- Ker�lj�k az eff�le kontaktust. - jelentette ki ridegen, amire a borzfej� n� b�lintott.
- Nem v�ltozt�l semmit. - mosolyodott el a l�ny, aki megette m�r a kenyere jav�t. - Ugyanaz a z�rk�zott szellem vagy, aki r�gen volt�l. Eml�kszem arra a napra, amikor el�sz�r tal�lkoztunk. K�vett�l eg�szen a faluig, ahov� azut�n egyre t�bbsz�r j�rt�l...
- Hagyjuk a nosztalgi�t! - szak�totta f�lbe Sesshomaru kiss� inger�lten.
Shaden meleg tekintettel n�zett az el�tte �l� szellemre.
- Soha, de soha nem fogjuk elfelejteni azt, amit �rt�nk tett�l. Hogy megmentetted a n�p�nket a hal�lt�l. Amikor ki akart minket �rtani az erdei tan�cs, mert vesz�lyeztett�k az egyens�lyt. Nem felejtett�l el minket. Megteremtetted nek�nk ezt a vil�got, ahol boldogan �lhet�nk. Te, egy nagyhatalm� szellem, akinek senki nem �llhat az �tj�ba.
Sesshomaru szeme hidegen villant a l�nyre, aki halv�nyan elmosolyodott.
- Lehet, hogy a vil�gt�l elz�rtan �l�nk, de a h�rek hozz�nk is eljutnak. Ne felejtsd el, hogy Hulyn mindenr�l t�j�koztat minket. Kegyetlen szellem lett�l, akinek senki �s semmi nem parancsol. - kisim�totta r�zsasz�n ruh�j�n a fodrot. - Megfogadtam, hogy ez�rt az ad�said maradunk. Teh�t - n�zett a szellemre - mit tehet�nk �rted Nagy�r?
Sesshomaru ekkor d�bbent r�, hogy nincs visza�t. Eg�szen eddig az j�rt a fej�ben, hogy visszafordulhat. B�rmikor elmehet, miut�n megn�zi, hogyan �lnek v�dencei. De amikor Shaden feltette az im�nt a k�rd�st r�j�tt, ezt akarja. Maga sem tudja, hogy mi�rt. �s Shaden tudta.
- Velem �szinte lehetsz. Mindig is az volt�l, vagy �s lehetsz is. - mosolygott r� b�tor�t�an. - Rajta! Mondd el �s k�nnyebb lesz!
- Mib�l gondolod, hogy erre van sz�ks�gem. - v�laszolta a szellem, akit egyre jobban ideges�tett a l�ny vid�m �s meg�rt� arca. - �n egy kegyetlen szellem vagyok. Szellem a szellemek k�z�tt...
- Valaki m�gis belopta mag�t a sz�vedbe. - fejezte be a mondatot Shaden. - Mi�rt akarod bonyol�tani azt, ami nyilv�nval�? Miatta vagy itt. Nem tudom, hogy kif�le vagy mif�le, de te igen. �s ez a l�nyeg.
- �n szellem vagyok a szellemek...
- Nem. - szak�totta f�lbe a l�ny. - M�rmint szellem vagy, ezt nem is tagadom. De nem ez a legf�bb gond. B�szke vagy Sesshomaru. A legb�szk�bb ember, akivel valaha tal�lkoztam. Mondd meg, hogy mit akarsz!
Sesshomaru ridegen n�zett Shadenre, de � �llta a tekintet�t. V�g�l feladta. Mint mindig, amikor a barna szemekbe n�zett.
- �n nem akartam - kezdte, mik�zben kib�mult az ablakon. - de egyszercsak...j�tt...�s m�r nem tudtam...nem akartam...
Shaden kedvesen intett a kez�vel.
- Lassan.
- Yakennel voltam, amikor r�tal�ltunk. El�sz�r �szre sem vettem, elmentem mellette. A s�rk�nylovam azonban egyb�l megkedvelte. Az a d�g �gy dorombolt neki, h�zelgett, ahogy szerintem senki m�snak. Yaken nem akarta, hogy vel�nk j�jj�n. Eleinte nem is �rdekelt. Egy kis taknyos volt, aki valami miatt kezdetben sz�nalmat �bresztett bennem. Bennem. Sesshomaru Nagy�rban. Aki nem �rez semmit senki ir�nt. �s m�gis... - Shadenre n�zett, aki figyelmesen hallgatta minden szav�t. - Egy f�lszellem �s egy haland� t�rv�nytelen, valamelyik f�l r�sz�r�l nemk�v�nt gyermek. Napok alatt tizenk�t �vet �regedett.
- F�lsz att�l, hogy meghal? Miel�tt... - kezdte.
- Seg�tened kell Shaden! - n�zett a l�ny barna szemeibe a szellem.
Shaden fel�llt �s egy t�lgyb�l k�sz�lt szekr�nyhez ment. A polcait k�l�nb�z� �vegcs�k �s n�v�nyek t�lt�tt�k meg. Kisv�rtatva leemelt egy lila sz�n� folyad�kot tartalmaz� fiol�t.
- Ezt igya meg a holdt�lte el�tti �jszak�n, pontban �jf�lkor. - tette le az �veget az asztalra.
- Mi ez? - k�rdezte a szellem flegm�n, mik�zben forgatni kezdte a flask�t.
- Hasson, az a l�nyeg, nem? - mosolyodott el kedvesen a l�ny. - Egy�bk�nt klobiron. Egy olyan f�zet, ami ilyen sz�mkivetett embereket szellemm� tesz.
Sesshomaru zsebre tette a fiol�t �s fel�llt.
- Sesshomaru! - ki�ltott ut�na Shaden, mik�zben � is fel�llt. - Ha kimondan�d, sokkal k�nnyebb lenne...
- Ne v�rd t�lem azt, hogy �r�mt�ncot lejtsek csak az�rt, mert meghallgatt�l! Kvittek vagyunk! De ha megtudom, hogy elj�rt a sz�d, fittyet h�nyok arra, hogy any�m helyett any�m volt�l �s meg�llek. Nemcsak t�ged, mindenkit. Tudod, hogy megteszem. - mondta vissza sem pillantva �s kis�t�lt a kast�lyb�l.

- Agg�dom Yaken! - mondta Rin, mik�zben beleb�jt �j ruh�j�ba. Hangja m�lyebb lett, haja hosszabb �s magasabb is lett legal�bb egy m�terrel.
- Hogy lehetsz m�g mindig ennyire ostoba! - fakadt ki a seg�d, mik�zben a l�nynak illedelmesen h�tat ford�tva �ld�g�lt egy szikl�n. - A Nagy�rnak nincs ellens�ge! Senki nincs, aki az �tj�ba �llna. Nah�t Nagy�r! - ugrott talpra gazd�ja l�tt�n.
- Yaken! Hol van Rin? - k�rdezte a szellem.
- Az el�bb m�g itt volt. - mondta a seg�d �s a verejt�k v�gigcsorgott a h�t�n.

- Rin! - sz�l�totta meg fagyosan a l�nyt a szellem, aki �ppen vir�got szedett a r�ten. - Nem lenne szabad az enged�lyem n�lk�l elhagyni a sz�ll�st!
A l�ny felegyenesedett �s maga el� fogta a sz�nes n�v�nyeket.
- Sajn�lom Nagy�r! - v�laszolta �szint�n. - �n csak vir�got akartam szedni neked Nagy�r! - azzal a szellem fel� ny�jtotta a kicsiny csokrot.
- Engem nem hatnak meg az eff�le gesztusok. - mondta Sesshomaru �s meg sem mozd�totta a kez�t.
Rin visszah�zta a vir�gokat �s t�pkedni kezdte egy lila vir�g szirmait.
- Sajn�lom Nagy�r! - suttogta a s�r�st�l elful� hangon a l�ny �s lehajtotta a fej�t. - �n mindent elrontok.
Sesshomaru �let�ben el�sz�r nem tudta, hogy mit tegyen. N�zte a l�nyt, aki ott �llt el�tte �s olyan v�dtelennek t�nt. Olyan elesettnek.
- Ha m�g egyszer bocs�natot k�rsz elv�lasztom a fejedet a nyakadt�l. - fakadt ki ridegen.
Rin r�emelte k�nnyekt�l nedves arc�t.
- Gondot okozok neked, Nagy�r? - k�rdezte v�ratlanul, mire a szellem szeme egy pillanatra megrezzent.
- Igen. - felelte hidegen. - Kolonc vagy a nyakamon. De A�n kedvel. �s nekem sz�ks�gem van arra az �llatra.
Rin csal�dottan b�lintott.
- Csak r� van sz�ks�ged, Nagy�r? - �rdekl�d�tt a l�ny.
- Nem szeretem az ilyen k�rd�seket �s nem tehetsz fel t�bb ilyet, ha vel�nk akarsz maradni. �lve. - szor�totta meg a kardj�t, mintegy jelz�sk�nt.
Ekkor a l�ny m�g�tt egy emberfej� �s kez� vadkan jelent meg �s megragadta Rint, akinek kiestek a kez�b�l a vir�gok.
- Seg�ts, Nagy�r! - ki�ltotta a h�tat ford�tott Sesshomarunak, aki most visszan�zett �s l�tta a karmok k�z�tt vonagl� l�nyt.
El�r�ntotta a kardj�t �s a vadkan fel� tartotta.
- Ereszd el, ha nem akarod, hogy �tk�ldjelek a m�svil�gra! - ki�ltotta a szellem. Tudta, hogy nem v�gezhet vele addig, am�g Rint fogva tartja.
- Mit k�pzelsz te magadr�l? Hogy �nk�nt lemondok a vacsor�mr�l? - nevetett g�nyosan a vadkan szellem �s m�g jobban szor�totta a l�ny karj�t.
- Azt m�r nem! - mondta Sesshomaru �s egy pillanat alatt a l�ny el�tt termett. Kardj�val egyetlen csap�s is elegend� volt ahhoz, hogy lev�gja a v�gtagot, ami Rint foglyul ejtette. A vadkan felord�tott a f�jdalomt�l �s megmaradt kez�vel igyekezett el�ll�tani a v�rz�st. Sesshomaru fellend�tette a kardot �s k�sz�lt a v�gs� csap�sra, amikor Rin megfogta.
- Hagyd elmenni! - mondta s�padt arccal �s remeg� sz�jjal. - Engedd el! Eleget kapott m�r!
A vadkan kihaszn�lta a pillanatnyi zavart �s a l�ny fel� kapott, de Sesshomaru sz�ven sz�rta, miel�tt el�rte volna. A szellem sik�tott egyet, majd porr� v�lt.
Rin remegve �lt le a f�be. Szemei kikerekedtek, ajka elk�k�lt. Falfeh�rr� v�lt arca kit�nt piros ruh�j�b�l. Sesshomaru elrakta fegyver�t �s n�zte a l�nyt, aki meredten b�mult a semmibe.
- Menj�nk! - parancsolta a szellem, de amikor l�tta, hogy nincs reag�l�s a l�ny r�sz�r�l, leguggolt el� �s karmos ujjai k�z� fogta a l�ny arc�t. - Azt mondtam, hogy...
Rin el�relend�lt �s a szellem mellkas�nak vetette az arc�t.
- K�sz�n�m Nagy�r! - szor�totta meg Sesshomaru ruh�j�t. - Megmentetted az �letemet.
- Ne h�l�lkodj! Engedj el! - pr�b�lta meg lefejteni mag�r�l a l�nyt, de � nem engedett a szor�t�son. Azt�n kezei a l�ny kez�r�l �szrev�tlen�l a derek�ra fon�dtak �s mag�hoz �lelte Rint. Tudta �s m�rges volt r�, de nemcsak a l�nyra, hanem mag�ra is. Mert ebben a percben Rin t�bbet jelentett sz�m�ra, mint a saj�t �lete.

Kouga �s Sango sz�tlanul tette meg a k�zel m�sf�l �r�s utat. Miut�n bejutottak a palot�ba, halkan osontak a folyos�kon. Sango remek�l kiismerte mag�t a kast�lyban.
- Ez az alagsor. - mondta Sango. - Itt vanank a szellemek. Legal�bbis a t�bbs�g.
Kouga alaposan szem�gyre vette a l�ncra vert r�ms�geket.
- Ez a sereg? - k�rdezte a farkasszellem.
A harcos b�lintott.
- Mi lenne, ha...
-... ha a mi oldalunkra �ll�tan�nk �ket? Felejtsd el! - nevetett hiszt�rikusan a l�ny. - Csak Narakunak engedelmeskednek.
- Megfelel� szel�d�t�s k�rd�se. - h�zta v�gig a l�ny arc�n a karm�t Kouga.
- Erre most nincs id�. - h�z�dott el Sango, de a farkas nem engedte.
- B�rmikor meghallhatunk, ki kell �lvezn�nk minden percet. - s�gta Kouga a l�ny f�l�be.
- Ahogy mondod! - kacagott a h�tuk m�g�tt egy �les hang, majd szellemek hada vette �ket k�r�l �s p�r perc m�lva megragadt�k Koug�t.
- Vigy�tek! - adta ki a parancsot Kagura. - Sz�p munka volt Sango!
- K�sz�n�m! - egyenesedett fel a harcos.
- Tudtam! - kap�l�zott Kouga. - Tudtam, hogy egy �lszent kurva vagy! A pokolban fogsz megrohadni!
Sango meg�rintette a farkas arc�t, majd lekevert neki egy pofont.
- Akkor tal�lkozunk m�g.