11. fejezet

�l/arc

A nap m�r kezdte elhagyni a l�t�hat�rt, a madarak visszat�rtek f�szk�kbe, hogy ell�thass�k fi�k�ikat. K�t alak azonban m�r n�h�ny perce mozdulatlan volt egy

vir�gokkal teli r�t kell�s k�zep�n.
- Sajn�lom. - h�z�dott el Rin, amikor r�eszm�lt, hogy mit is csin�lt. Nem mert a szellem szem�be n�zni, ink�bb kisim�totta kimon�ja feh�r selyem�v�t az ujjai k�z�tt

�s lassan fel�llt.
Sesshomaru k�vette a p�ld�j�t, b�r le sem vette tekintet�t a l�nyr�l.
- Mondtam m�r, hogy hanyagoljuk ezt a minden�rt bocs�natot k�rek modort. A rideg �s kim�rt szellem szerepe m�r foglalt. �n bitorlom a tr�nt �s eszemben sincs

megv�lni t�le. - v�laszolta hidegen.
Rin lassan felemelte a fej�t �s a szellemre n�zett.
- �n nem vagyok szellem. Sem ember. - �sszevonta karj�t a mellkasa el�tt. - �szint�n sz�lva - h�zta �ssze gesztenyebarna szemeit a l�ny - azt sem tudom, hogy ki

vagyok.
- Szerintem nem az a fontos, hogy ki vagy, hanem az, hogy ki akarsz lenni. - mondta Sesshomaru, mik�zben a ruh�ja zseb�ben l�v� �vegre gondolt.
A l�ny �rtetlen�l hallgatta a szavakat.
- Honnan tudhatn�m, hogy ki szeretn�k lenni, ha m�g azt sem tudom, ki vagyok. - csengett csal�dottan Rin hangja.
- Ezt nem tudnod kell, hanem �rezned. - v�laszolta a szellem, mik�zben a futva k�zeled� Yakent figyelte. - �rezd, Rin!
A l�ny halv�ny mosolyt k�ld�tt Sesshomaru fel�, mik�zben felismerte, hogy a sokak �ltal megk�zel�thetetlennek titul�lt Nagy�r nem is olyan megk�zel�thetetlen.

A falu sz�l�n �ll� kunyh�b�l finom vacsoraillat sz�llt a leveg�be. Shippo egy gy�k�nyb�l k�sz�lt sz�nyegen �lt a szoba k�zep�n lobog� t�z mellett. Apr� mancs�ban

v�kony fa�gat tartott, azzal piszk�lta a l�ngok k�z�tt �g� has�bokat.
- Kaede any�! - kezdte a szerzetes, aki jobb kez�t vizsg�lgatta az egyik sarokban. - Tudsz valamit egy bizonyos Narakur�l?
Az id�s papn� abbahagyta a csal�n apr�t�s�t �s Mirokura n�zett.
- Mi�rt �rdekel t�ged Naraku? - k�rdezte rekedtes hangon.
A szerzetes leejtette kez�t az �l�be �s a t�zzel j�tszadoz� r�kaszellemet n�zte.
- Tudni akarom, kivel �llok szemben. - kezdte haraggal a hangj�ban. - L�tod ezt? - emelte fel jobb karj�t, amin k�k imaf�z�r l�gott. - Az � m�ve. Egy lyuk, amivel

egy�tt kell �lnem, eg�szen addig, am�g be nem szippant. - k�nyszeredetten nevetett. - J�, mi?
Kaede egy�tt�rz�en r�mosolygott.
- Naraku egy gonosz szellem. Mindent �s mindenkit manipul�l, akit csak tud. Nem riad vissza semmit�l sem. Az �kk� seg�ts�g�vel vil�guralomra akar t�rni. - mes�lte

a papn�.
- Deh�t Kagome elt�rte az �kk�vet. - mondta cs�getten a szerzetes. - Ki tudja, hogy meddig tart, am�g �sszegy�jtj�k. F�leg �gy, hogy elt�nt.
Kaede kedvesen megpaskolta Miroku v�ll�t.
- Sohasem szabad feladni. - mondta a papn�.
Miroku egy ideig cs�ndben merengett, azt�n ism�t az any�hoz fordult.
- Eml�kszel, amikor egyszer InuYash�t �poltad. -kezdte, mire Kaede b�lintott. - Eml�tetted, hogy van egy fiv�re.
Az any� keser� mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Igen. Sesshomarunak h�vj�k. Az �ccs�vel ellent�tben � val�di szellem. Kegyetlen, k�m�letlen �s senkinek sem kegyelmez. Ut�lja a szellemeket, az embereket, de

legink�bb a f�ll�nyeket. A haland� �s szellem kever�keket, akik olyanok...
- ...olyanok, mint InuYasha. - fejezte be a szerzetes a mondatot.
- InuYash��k apja egy hatalmas szellem volt. Amikor megsz�letett az els�sz�l�tt, azaz Sesshomaru, olyan nagyhatalm� szellemet akart bel�le nevelni, mint amilyen �

maga. Siker�lt is, de nem �gy, ahogy tervezte. M�g InuYasha apja a j�kat v�delmezte, legyen az szellem vagy haland�, addig im�dott fia �n�ll� �letet kezdett �s

hatalmas erej�t a saj�t c�ljaira haszn�lta fel. Akkor m�g nem foglalkozott, kiz�r�lag szellemekkel. - mes�lte Kaede.
- Mi v�ltoztatta meg a n�zeteit? - k�rdezte Miroku, b�r legbel�l tudta a v�laszt.
- A nagyhatalm� kutyaszellem teh�t csal�dott a fi�ban. Te m�g nem vagy apa. - mondta Mirokunak az any�. - Nem tudhatod milyen �rz�s az, hogy a saj�t v�red

olyan dolgokat tesz, ami ellenkezik azzal, ami�rt eddig k�zd�tt�l. A fia azokat a szellemeket is meg�lte, akik semmilyen gonoszs�got nem k�vettek el ellene.

Egyszer�en csak az �tj�ban voltak. Sesshomarunak az anyja sem tudott parancsolni �s egy k�nos sz�v�lt�s k�vetkezt�ben vele is v�gzett.
Miroku l�tta, hogy Shippo �sszerezzen a t�z mellett.
- Meg�lte a saj�t anyj�t? - k�rdezte a szerzetes csod�lkozva. - Akkor t�nyleg kegyetlen szellem lehet.
- Ezekben az id�kben tal�lkozott InuYasha apja egy fiatal n�vel, aki ir�nt szerelemre lobbant. K�s�bb pedig megsz�letett InuYasha, aki azzal v�vta ki b�tyja haragj�t,

hogy haland� anyja r�v�n f�lszellem lett. Az apjuk egyform�n szerette �ket, m�gis, kisebbik fi�hoz valahogy jobban h�zott a sz�ve. �gy a k�t fi� esk�dt ellens�ge

egym�snak.
- Mit gondolsz Kaede any�? - kezdte elgondolkodva a szerzetes. - Szerinted m�g mindig annyira ut�lj�k a m�sikat?
Az �reg papn� mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Az apjuk hal�los kimenetel� csat�t v�vott egy �szaki szellemel. Utols� k�v�ns�ga az volt, hogy fiai b�k�ljenek ki �s bosszulj�k meg k�z�sen apjuk hal�l�t, de

egyik�k sem hajlott erre. Az�ta is haragban vannak �s Sesshomaru arra t�rekszik, hogy egy napon v�gezzen testv�r�vel. - fejezte be t�rt�net�t az any� �s visszat�rt a

csal�nhoz.
- Teh�t nincs meg k�z�tt�k a j�testv�ri szeretet. - s�hajtott Miroku. - �gy el�g neh�z lesz kiszabad�tani InuYash�t �s Kagom�t.
- Nemcsak, hogy a testv�ri, de minden �rzelem hi�nyzik a mindenki �ltal csak Nagy�rk�nt emlegetett Sesshomarub�l. Senki ir�nt nem t�pl�l ilyesmit, mert rideg �s

�rz�ketlen. - t�lt�tte bele a csal�nlev�l darabk�kat egy t�lba a papn�.
Miroku kis�t�lt a kunyh�b�l �s a sz�ktet�si terven kezdett gondolkodni.

A kast�ly pinc�j�ben berendezett b�rt�n nyirkos volt �s s�t�t. Kouga az egyik sarokban �ld�g�lt, karj�t felh�zott t�rdein pihentette �s semmitmond�an pillantott az

�rre, aki egy rohadt alm�t dobott be a cell�j�ba. A farkasszellem szemeivel k�vette a padl�n gurul� gy�m�lcs�t, eg�szen addig, am�g meg nem �llt.
- Ez a vacsor�d! - nevetett flegm�n a sasfej� ember, aki vigy�zott az �j fogolyra. - Ti �gyis megesztek mindent, ami az utatokba ker�l.
- �gy nekem is nagy lenne a pof�m, ha a r�cs t�loldal�n lenn�k. - v�gott vissza a farkas �s igyekezett nem felbosszantani mag�t. �gy is forrt benne a d�h Sango miatt,

aki cs�ny�n kihaszn�lta �s becsapta. El�re tudta, hogy nem lenne szabad megb�zni a harcosban, akit maga Naraku tett a legjobb�. M�r csak a szerzetesben b�zott.

Tudta, hogy Miroku k�z�l�k a legokosabb, de ez a bestia rajta is t�ltett. Ha �t is �t tudta v�gni...
- Hagyj magamra a fogollyal! - l�pett be Sango �s a gyilkos pillant�s is elegend� lett volna ahhoz, hogy t�voz�sra b�rja az �rt.
Kouga a padl�t b�multa, mik�zben elhat�rozta, hogy nem fog vit�ba bonyol�dni a l�nnyal. Legal�bbis megpr�b�l.
- Miel�tt belekezden�l a mond�k�dba k�zl�m veled, hogy nem vagyok r� k�v�ncsi. Teh�t t�nj el innen! - k�z�lte Kouga semleges hangon.
Sango mindk�t kez�vel belekapaszkodott a r�csokba.
- N�zz r�m! - mondta ellenkez�st nem t�r� hangon. - N�zz r�m, ha hozz�d besz�lek Kouga!
A farkas lassan fel� ford�totta a fej�t.
- Mi�rt csin�ltad ezt? - k�rdezte.
Sango lassan megr�zta a fej�t.
- Figyelj! Gyors leszek! - kezdte sietve. - Ha Kagura el�tt felfedem, hogy ismerlek, mindkett�nkel v�gez. Ezt akartad volna?
- Te egy utols� szem�t vagy! - mondta a farkas, mire Sango m�g jobban megszor�totta a r�csokat. - Annak az oldal�n �llsz, aki er�sebb. Ha meghaltam volna, akkor

meghalok. De nem �llok �t az ellens�g oldal�ra, csak az�rt, hogy mentsem az �letem.
- Ha nem vetted volna �szre, �n ide tartozom. Ebbe a vil�gba. - mondta a harcos egyre inger�ltebben.
- Mert ide akarsz tartozni. Ahol tudod, hogy biztons�gban vagy. �s m�g te pr�dik�lt�l arr�l, hogy aki er�s, az �letben marad. - nevetett keser�en a farkasszellem. -

Pedig csak tudod, melyik oldalra kell �llni.
- Ez nem igaz. - mondta csal�dottan Sango, b�r legbel�l tudta, hogy az.
- Mihez is kezdtek velem? Meg�lt�k? - k�rdezte sz�rakozottan Kouga.
- Az�rt j�ttem, hogy elmondjam a tervem, de �gy l�tom, hogy nem �rdekel. - v�laszolta Sango.
- Mif�le tervet? - �rdekl�d�tt a farkas f�lv�llr�l.
- N�zd! Tudtam, hogy Kagura minden d�lut�n ott j�r�r�zik. Ezt elismerem, hogy sz�nd�kosan vezettelek oda. Az is direkt volt, hogy elkapjanak �s nekem meg

kellett j�tszanom az engedelmes harcost. Ez azonban mind egy c�lt szolg�lt. - dar�lta idegesen a l�ny. Rem�lte, hogy a farkas hisz neki. - Hogy itt benn is legyen

sz�vets�gesem.
Kouga erre a mondatra felkapta a fej�t.
- Ezt �rtsem �gy, hogy az�rt vagyok ide bez�rva, mert neked ide is kellett egy sz�vets�ges? - k�rdezte, majdnem nevetve. - Viccelsz?
Sango hevesen megr�zta a fej�t.
- Nem! Ez �gy van! - bizonygatta.
- Jav�ts ki, ha t�vedn�k. - kezdte Kouga. - De nem te vagy Naraku legjobb embere?
- Ez nem azt jelenti, hogy el is tudok b�nni vele. - mondta a l�ny. - Seg�tesz vagy nem?
A farkasszellem nevetve cs�v�lta a fej�t, majd b�lintott.
- Egyszer �l�nk nemde? - k�rdezte.
Sango mosolyogva mutatta fel a h�velykujj�t.
- K�sz�n�m.
- Ez azonban nem v�ltoztat azon, hogy e pillanatban te vagy a legut�latosabb l�ny a szememben ezen a f�ld�n. Term�szetesen a gazd�d ut�n. - v�laszolta Kouga

f�lv�llr�l. - Szerinted ketten elegend�ek vagyunk ahhoz, hogy elb�njunk Narakuval?
- �rulj el valamit! - jelentette ki a harcos, mik�zben lecs�sztatta kezeit a r�csokr�l. - Te mi�rt akarod meg�lni �t?
Kouga �szint�n elgondolkodott.
- Nekem nem �rtott. - v�laszolta. - De a szerzetessel cs�ny�n elb�nt. Megkedveltem azt a haland�t. M�sodszor pedig szeretn�k megmenteni egy elt�vedt lelket.
- �n lenn�k az az elt�vedt l�lek? - k�rdezte Sango, mire Kouga b�lintott.
- Mindenkinek csak egyszer adatik meg, hogy �ljen. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy elrontsa. - mondta a farkas, mire Sango h�trah�k�lt. - Na, szerinted ketten

elegend�ek vagyunk?
- Nem, de tal�n h�rman igen. - l�pett be egy alak a helyis�gbe, aki megzavarta a besz�lget�st. - Azt hiszem, meghallgathatn�tok.

- Nagy�r! Igaz�n nem szeretn�k beleavatkozni a dolgaidba, de megtudhatn�m, hogy hol j�rt�l tegnap? - k�rdezte Yaken gazd�ja mellett loholva.
- Nem hinn�m, hogy r�d tartozna Yaken. - jelentette ki fagyosan.
A szolga gyorsan b�logatott.
- Tudom Nagy�r, de egyed�l hagyt�l ezzel a l�nnyal. - fordult h�tra, hogy hol van Rin, mik�zben lehalk�totta a hangj�t. - Nekem nem tetszik. J�l tudom, hogy f�ll�ny.

Egy t�rv�nytelen. Nagy�r! Ez nem vet r�nk j� f�nyt! Mi van, ha k�m?
- Nem az. - v�laszolta a szellem kem�nyen. - �s most k�zl�m veled. Ha a t�voll�temben b�rmi baja esik, �n magam foglak �tseg�teni a t�lvil�gra, ak�rmilyen r�gen is

szolg�lsz m�r nekem.
Yaken csal�dottan leengedte botj�t.
- �rtettem Nagy�r! - azt�n ism�t megj�tt a hangja. - Aprop� Nagy�r! A minap hallottam, hogy az �cs�d, az a korcs, annak a szellemnek a fogs�g�ban van, aki

ap�ddal, a nagyhatalm� kutyaszellemmel is v�gzett.
Sesshomaru meg�llt, mire Yaken neki�tk�z�tt a l�b�nak, majd gyors hajlong�sba kezdett v�tk��rt.
- Mit mondt�l? - k�rdezett vissza a szellem.
A�n is meg�llt, akinek a h�t�n Rin �lt �s vir�gokb�l f�z�tt koszor�t.
- Valami baj van Nagy�r? - k�rdezte agg�dva.
Yaken kih�zta mag�t, hogy j� inform�ci�kkal szolg�lt gazd�j�nak.
- Igen Nagy�r! Biztos forr�sb�l tudom, hogy InuYasha annak a Narakunak a fogs�g�ban van. �ll�t�lag a szerelme ut�n ment oda. - folytatta tov�bb a mond�k�j�t a

szolga.
- Az a papn�? Tudtommal az �tven �ve meghalt. InuYasha nem lehet annyira ostoba, hogy egy r�gen elt�vozott l�ny�rt kock�ztassa azt a mihaszna �let�t. -

v�laszolta, mik�zben Yakent b�multa hidegen.
- Nem nem. - r�zta a fej�t a z�ld l�ny. - Ez valaki a j�v�b�l. �ll�t�lag teljesen elcsavarta az �cs�d fej�t.
Rin szeme elkerekedett.
- Nah�t Nagy�r! Neked van egy �cs�d? - k�rdezte meglepetten.
Yaken k�tfej� botj�t a l�ny fel� ford�totta �s ord�tozni kezdett.
- M�gis mit k�pzelsz te magadr�l? Hogy mered a Nagyurat a szem�lyes dolgair�l faggatni! Foglalkozz azokkal a gazokkal, amiket a r�ten szedt�l! - ripakodott r� a

megszeppent Rinre, amit azonnal visszasz�vott, amikor tekintete tal�lkozott a szellem�vel. - M�rmint nem r�d tartozik. - motyogta maga el� �s l�b�val a f�ldet

kaparta.
- Yaken! Azt akarom, hogy most azonnal der�tsd ki, merre van ez a Naraku! - jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en. - Vidd A�n-t!
- M�ris megyek Nagy�r! - pattant fel a s�rk�nyl� h�t�ra, aki azonnal a leveg�be emelkedett.
Rin a t�volod� �llat ut�n n�z� Sesshomarut figyelte.
- K�rdezz csak! - mondta hirtelen, mire a l�ny �sszerezzent.
- Amikor meghallottam, hogy haragban vagy a testv�reddel Nagy�r, egyb�l arra gondoltam, hogy mi�rt. - kezdte Rin.
Sesshomaru a l�nyra pillantott.
- Mit mi�rt? - k�rdezte.
- Mi�rt vagy rosszban a tulajdon testv�reddel Nagy�r? Hiszen a te v�red! - v�laszolta csendesen a l�ny.
- Az a korcs nem az �n v�rem. Nekem egy senki. Ap�m t�ved�se, amit sohasem bocs�tok meg neki. - v�laszolta kim�rten.
- Mi�rt vagy ilyen gonosz Nagy�r? - k�rdezte Rin �szint�n. -Ennyire rideg �s elutas�t�. Nem t�rsz meg magad mellett senkit sem.
Sesshomaru szem�ben d�h csillant.
- Nehogy azt hidd, hogy nem tudn�k v�gezni veled. �s ha m�g egy ilyen besz�lget�s esik meg k�z�tt�nk, szavamat adom, hogy meg�llek. - jelentette ki a szellem

olyan hangon, hogy Rinnek v�gigfutott a h�t�n a hideg.
- Egy besz�lget�st arr�l, hogy gonosz, rideg �s elutas�t� vagy? - �lezte tov�bb a helyzetet a l�ny.
- Pr�b�ra teszed a t�relmemet? Nem ismersz m�g! A saj�t any�mat is meg�ltem, veled mi�rt kiv�telezn�k? - suttogta v�szesen Sesshomaru.
Rin tett egy l�p�st a szellem fel�.
- Akkor tess�k! �lj meg engem is! Nem leszek t�bb� az utadban! - halk�totta le � is a hangj�t, mik�zben a vir�gkoszor�t, amit eddig a kez�ben szorongatott, a

haj�ra tett.
A szellem el�h�zta a kardj�t. Jobb kez�b�l m�rgez� fonalak k�sztak az �lre, melyet Rin fel� tartott.
- Te akartad! - mondta. - Nem lesz lelkiismeretfurdal�som miattad.
- Akkor t�nyleg nincs m�s h�tra. - v�laszolta Rin �s becsukta a szem�t.
A szellem leengedte a kardot �s a l�ny el� �llt. Rin kinyitotta az egyik szem�t �s az el�tte l�v� Sesshomarura pillantott.
- M�r meghaltam? - k�rdezte mosolyogva.
- Te nem f�lsz t�lem? - �rdekl�d�tt fagyosan.
Rin m�g nagyobb mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Mi�rt kellene f�lnem t�led? - k�rdezte nevetve. - Ha nem szeretn�d, hogy melletted legyek, hagytad volna, hogy d�lut�n meghaljak. De nem �gy t�rt�nt.
Sesshomaru karmos ujjai k�z� fogta a l�ny arc�t.
- Ki vagy te? - k�rdezte, mik�zben Rin szemeibe n�zett.
- Ink�bb ki leszek. - v�laszolta a l�ny mosolyogva, mik�zben meg�rintette a szellem karj�t.
Sesshomaru Rin kez�re n�zett, majd egy hirtelen mozdulattal ell�kte a l�nyt, aki a f�ld�n k�t�tt ki.
- Nem aj�nlom, hogy ezt m�g egyszer megism�teld! - jelentette ki kem�nyen.
Rin csod�lkozva pislogott a szellemre.
- Azt hittem... - kezdte suttogva.
- Neked nem kell hinned semmi m�sban, csakis bennem. Persze, csak ha �lni akarsz. - tette hozz�, mintegy magyar�zatk�ppen.

Naraku idegesen kocogtatta ujjait az �l�ben. Kopogtattam, de nem v�laszolt, ez�rt f�lve benyitottam. Az ajt�nak h�ttal foglalt helyet, hossz� haja groteszk m�don

hatott a f�lhom�lyban, pedig m�r felkelt a nap.
- Szeretn�k kimenni s�t�lni. - kezdtem. - Olyan r�gen voltam m�r a szabad leveg�n.
- Haszn�ld a bels� udvart! - v�laszolta ridegen.
- Szeretn�k vir�got szedni, friss leveg�t sz�vni... - folytattam makacsul.
A f�rjem intett.
- T�gy, amit akarsz! De k�s�rjen el valaki! - vetette oda f�lv�llr�l.
Boldogan b�lintottam. M�r kifel� indultam volna, amikor Naraku egyik furcsa csatl�sa ugrott el�m.
- V�gezt�nk a papn�vel, ahogy parancsoltad. - suttogta el�gedetten, mire a f�rjem sz�ja mosolyra h�z�dott.
- Milyen papn�vel? - k�rdeztem riadtan.
Naraku fel�m n�zett �s szemeiben �rd�gi f�ny lobogott.
- A korcs volt szerelm�vel.

A hatalmas kapu kit�rult, �n pedig egy majomszer� l�nnyel az oldalamon kis�t�ltam a f�nyre. Kezeimet a szemem el� kaptam, ami hozz�szokott a s�t�thez, amiben

eddig �ltem. Majd m�gis er�t vett rajtam a szabads�g�rzet �s nagyot ny�jt�zkodtam a palota el�tt.
- Ez meg mi? - kapott a kezem ut�n, amiben egy sz�nes g�mb foglalt helyet.
- Narakut�l kaptam. - mutattam fel szomor�an. - Hogy meg se pr�b�ljak elsz�kni. - azzal majdnem s�rva cs�sztattam bele a kimon�m zseb�be. - �r�k rabs�g.
Lefel� indultam a dombon, mire az �r ut�nam kiab�lt.
- Ha elt�nsz a l�t�sz�gemb�l, azonnal v�gzek veled!
B�lintottam �s leguggoltam egy s�rga vir�g�rt. Majd m�g egy �s m�g egy, m�g v�g�l egy bokor m�g� �rtem. A f�ldre dobtam a goly�t, ami mozgol�dni kezdett �s

Shippo jelent meg el�ttem. Boldogan �leltem magamhoz.
- Ne haragudj, de enn�l gyorsabban nem tudtam ler�zni! - suttogtam, mik�zben a h�t�t simogattam.
- Kagome! El sem hiszed, mennyire hi�nyozt�l! - hadarta �r�mmel, mik�zben egy percre sem engedett el. - Annyi minden t�rt�nt az�ta, hogy nem l�ttalak.
- T�nyleg? - k�rdeztem vid�man. - Akkor mondj el mindent!
Shippo idegesen n�zett sz�t.
- De mi lesz az �rrel? - k�rdezte.
Legyintettem.
- Ugyan m�r! �r�l, hogy kiszabadult a palot�b�l. - h�ztam sz�t a leveleket, mire a szem�nk el� t�rult a saj�t fark�t kerget� szellem.

Rin az el�z� esti kis k�zj�t�k ut�n sz�tlanul utazott A�n h�t�n. Ezt Yaken is �szrevette �s kihaszn�lta a helyzetet, mivel im�dta piszk�lni a l�nyt.
- Elvitte egy szellem a nyelved? - k�rdezte vigyorogva.
Rin nem sz�lt semmit, csak az el�tte elhalad� n�v�nyeket n�zte.
- Nagy�r! - fordult a szellemhez a kis szolga. - Mi t�rt�nt a f�ll�nnyel?
Sesshomaru n�m�n haladt el�re.
- Aprop�, f�ll�ny! - kezdte Yaken, de tork�n akadt a sz�. - Nagy�r!
Sesshomaru h�tran�zett �s a l�ny h�lt hely�t b�multa.
- Elvitte a lovat is Nagyuram! - sop�nkodott a szolga.
- Nem vitte! Mag�t�l ment vele! - h�zta �ssze szemeit a m�regt�l Sesshomaru. - De ezt megemlegeti.

Rin haj�ba belekapott a sz�l, ahogy a s�rk�nyl� sebesen �getett a leveg�ben. Azt�n lefel� ir�ny�totta egy r�tre. A s�rk�nyl� finoman landolt a f�v�n, majd lefek�dt,

hogy a l�ny biztons�gban lesz�llhasson r�la.
- A�n. - simogatta meg a fejeket. - Most vissza kell menned! Nem akarom, hogy bajod essen.
A�n szomor�an dorombolni kezdett, de nem t�g�tott.
- Gyer�nk! - nyomta az �llat oldal�t. - Menj m�r! Siess, miel�tt...
Sesshomaru �llt a s�rk�nyl� mellett.
- Hogy tehetted ezt? - k�rdezte. Szemei vill�mokat sz�rtak a d�ht�l.
Rin �let�ben el�sz�r f�lt az el�tte �ll� szellemt�l. Hangja remegett, amikor megsz�lalt.
- �n mondtam, hogy menjen vissza, de...
Sesshomaru megragadta a karj�t �s mag�hoz h�zta �gy, hogy az orruk �ssze�rt.
- Azt, hogy otthagyt�l. Engem. Egyed�l. - suttogta k�s�rteties hangon.
Rin nagyot nyelt �s igyekezett nem belen�zni a szellem szemeibe.
- Yaken ott van veled Nagy�r. - lehelte. - �s A�n is, csak parancsold meg neki, hogy menjen vissza veled.
Sesshomaru keze a l�ny arc�ra siklott. Hideg volt a b�re a f�lelem miatt �s remegett is. M�g akkor is, amikor a szellem megcs�kolta.