13. fejezet

A harc hajnal�n

InuYasha a m�sodik emelet s�t�t folyos�j�n haladt saj�t b�rt�ne fel�. Amikor ut�l�rtem �s magam fel� ford�tottam, l�ttam rajta, hogy zaklatott �s olyan arcot v�gott,

amilyet m�g sohasem l�ttam azel�tt. Sz�nalom, f�lelem �s megannyi �rzelem kavargott a szemeiben. Nem is gondoltam volna, hogy egy magafajta, mindig arrog�ns �s

n�ha bunk� f�lszellem ilyenre is k�pes.
- Mi�rt csin�ltad ezt? - k�rdeztem, enyhe d�hvel a hangomban.
InuYasha kir�ntotta a karj�t a kezeim k�z�l �s flegm�n s�hajtott.
- Te nem ismered a b�ty�mat. - mondta s�t�ten. - K�m�letlen szellem �s minden igaz, amit r�la mondanak. Ut�l mindenkit, aki csak leveg�t sz�v be ezen a nyomorult

vil�gon. Legyen szellem, haland� vagy f�ll�ny. Olyanok, mint �n, akiket m�g az el�bbi kett�n�l is jobban megvet. Kagome! Gondolkozz m�r! A tulajdon �ccs�t

gy�l�li, a saj�t anyj�t is eltette l�b al�l.
Idegesen n�ztem a szemeibe, mire egy fokkal lehalk�totta a hangj�t �s a v�llaimra rakta a kez�t.
- Rin f�ll�ny. Soha, de soha nem fog r� Sesshomaru �gy n�zni, ahogy � szeretn�. �n nem tudom, hogy honnan szedte ezt a mes�t, hogy ismeri a fiv�remet, de biztosan

nem igaz. Ha �gy lenne, m�r r�gen halott lenne �s valamelyik bokor m�ly�n falatozn�nak rajta a szellemek. - csal�dottan engedte le a kez�t. - V�deni akarom egy

olyan traum�t�l, amit biztosan �t fog �lni, ha hagyjuk, hogy megetesse saj�t mag�val ezt a maszlagot.
Ez az az InuYasha lenne, akit eddig ismertem? Egy komoly gondolkod�s� f�lszellem �llt el�ttem. Aki lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak az �let elfeledtette vele,

milyen is az, ha �nmagunk vagyunk.
- Akkor honnan ismeri Yakent? - k�rdeztem cs�p�re tett k�zzel.
InuYasha v�llat vont.
- Ak�rhonnan. A b�ty�mnak h�re van ebben a vil�gban, igaz, hogy negat�v. Minden szellem ismeri �s f�lve ejti ki a nev�t. �s mindezt ap�nknak k�sz�nheti. -

k�nyszeredetten nevetett. - Teh�t amikor Rin azt mondta, hogy Sesshomaru bossz�ra k�sz�l, akkor nem �rzelem miatt teszi majd, hanem az�rt, mert ap�m ekkora

hatalmat adott neki. Hatalmat, amivel mindenkit sakkban �s f�lelemben tart.
- Mi�rt nem besz�lt�l nekem soha a csal�dodr�l? - �rdekl�dtem �szint�n, mik�zben kezemmel v�gigsim�tottam az arc�n, mire elh�zta a fej�t.
- Ki akarna dicsekedni ilyen dolgokkal? - azzal h�tat ford�tott �s elindult. - Mondd meg annak a kis frusk�nak, hogy t�rjen �szhez, mert a b�ty�m a kisujj�t sem

mozd�tja majd �rte.
- Mit tudsz te Sesshomarur�l, hiszen nem is besz�ltek egym�ssal! - ki�ltottam ut�na.
Visszafordult �s szemeiben indulatok viaskodtak.
- Te ezt nem �rted! Ne pr�b�lj engem arra b�ztatni, hogy nyissak a b�ty�m fel�, mert nem teszem meg! - emelte meg a mutat�ujj�t.
- Nekem is van egy �cs�m. Mi is vitatkozunk n�ha, de hidd el, hogy mindent meg lehet besz�lni. - mosolyogtam. - Volt egy bab�m, amit nagyon szerettem. Mindig

vele aludtam. Azt�n az �cs�mmel �sszekaptunk, � pedig leborotv�lta a bab�m fej�t kopaszra. Erre �n lekevertem neki egyet. De kib�k�lt�nk, mert elsim�tottuk a

dolgokat.
InuYasha cinikusan felkacagott.
- De miut�n �sszevesztetek, nem �lted meg az any�dat. - suttogta olyan hangon, hogy kir�zott a hideg.
- InuYasha. Arr�l csak � tehet, hogy �rva lett. - pr�b�ltam lecsillap�tani.
A f�lszellem �k�lbe szor�totta a kez�t �s les�t�tte a szemeit.
- De �n nem akartam �rva lenni. - pr�selte ki a szavakat a fogai k�z�tt. - � m�gis azz� tett. Mert nem csak a saj�t anyj�val v�gzett, hanem az eny�mmel is.
Odarohantam hozz� �s �t�leltem, amit viszonzott. Olyan er�sen z�rt a karjaiba, hogy majd �sszeroppantak a csontjaim, de hagytam. Tudtam, hogy sz�ks�ge van

most erre. Sz�ks�ge van r�m �s �n mindig itt leszek neki.
- Kagome! Ha j�t akarsz annak a l�nynak, gy�zd meg arr�l, hogy verje ki a b�ty�mat a fej�b�l. - szor�totta arc�t a hajamhoz.
B�lintottam �s azon gondolkodtam, hogyan lehet valaki gonoszabb m�g Narakun�l is.

Kouga a r�csok ellen�re is mag�hoz �lelte Sangot, aki k�zre fogta a farkas arc�t, mivel r�j�ttek, egyik�k sem b�rja sok�ig a m�sik n�lk�l.
- Te egy alattomos kis szuka vagy! Egy szem�t, utols� ribanc. - cs�kolta meg a harcost.
- Ez�rt szeretsz, nem? - k�rdezte nevetve a l�ny �s kibontakozott a farkasszellem karjaib�l. - De most besz�lj�nk m�sr�l!
Kouga is megkomolyodott �s Sangot figyelte, aki k�rbe-k�rbe kezdett j�rk�lni a cella el�tt.
- Mindent megterveztem. L�p�sr�l- l�pesre, teh�t mindj�rt sort ker�tek a te feladataidra is. - motyogta Sango.
- De j�! M�r azt hittem, itt kell v�rnom a feloldoz�sra! - g�nyol�dott a farkas, mire Sango felh�zta a szem�ld�k�t.
- Ok�. Az els� l�p�st m�r megtettem. �rtes�tettem Mirokut a tervr�l. - ny�jtotta ki h�velykujj�t.
- Mi�rt vagy olyan biztos abban, hogy Kagura teljes�tette a k�r�sedet? - �rdekl�d�tt a farkas.
Sango meg�llt �s a farkasszellemre n�zett.
- Nem vagyok biztos benne. S�t! Az is lehet, hogy most Naraku forgatja a kez�ben azt a levelet. De a francba is! Olyan id�szakban vagyunk, amikor minden

seg�ts�gre sz�ks�g�nk van. �s el kell fogadnunk minden aj�nlatot, m�g ha mocskos vagy kil�t�stalan is. - t�rdelte a kez�t a l�ny, aki mintha csak most gondolt volna

bele abba a helyzetbe, amit az im�nt elmondott.
- Folytasd, amit elkezdt�l! - z�kkentette vissza Kouga a jelenbe a l�nyt.
- Vegy�k �gy, hogy megkapta. - mondta Sango, mintegy megnyugtat�sk�ppen mag�nak. - Teh�t! �n m�snap reggel felmegyek Narakuhoz �s megmondom, hogy te

meg�lted magad. Beadom neki, hogy megkattant�l a b�rt�nben, mert a farkasok szabads�gm�ni�sok �s a t�bbi �s a t�bbi. Ekkor kiviszlek a palot�b�l �s csatlakozol

Mirokuhoz, aki rem�lem, itt lesz.
- �s te? - k�rdezte Kouga. - Itt maradsz?
- Nekem itt van dolgom. - fogta meg a r�csokat Sango. - El�k�sz�tem a terepet. Kagur�t pedig utas�tom arra, hogy pr�b�ljon a mi oldalunkra �ll�tani n�h�ny

szellemet.
- Sango! - sim�totta v�gig a l�ny ujjait. - Nagyon vigy�zz magadra!
Sango b�lintott �s megcs�kolta a farkast, miel�tt t�vozott.

Yaken morogva �lldog�lt az ajt�ban, am�g a szerzetes �sszeszedte mag�t �s zsebre rakta a Sangot�l kapott levelet.
- Mi�rt gondolta meg mag�t Sesshomaru? - k�rdezte Miroku, mik�zben kil�ptek a kunyh�b�l �s az erd� fel� indultak.
A szolga megragadta botj�t �s peckesen ment el�tt�k.
- M�lyen tisztelt Nagyuram csak annyit mondott legh�s�gesebb szolg�j�nak, hogy vezesselek oda benneteket hozz�. - k�r�lta Yaken.
Miroku Shippohoz fordult.
- Olvastad a levelet? - �rdekl�d�tt a szerzetes.
- Igen. - helyeselt a kisr�ka. - Minden bet�t k�tszer is. J�l a fejembe v�stem a le�rtakat. Nem lehet semmi gond.

Sesshomaru mereven �llt a sziklaszirten. A sz�l lebegtette bund�j�t �s haj�t, de � ezzel nem t�r�d�tt. Szemeivel azt a palot�t k�mlelte, ahol Rint fogva tartott�k. A

kivil�g�tott ablakokat p�szt�zta, de kiz�rtnak tartotta, hogy a l�ny ott lehet valamelyikben. B�r Naraku m�dszerei szinte kiismerhetetlenek. Hogyan is tudna egy olyan

nagyhatalm� szellem, mint �, egy olyan �tkozott korcs fej�vel gondolkodni, mint Naraku. Nem sz�m�t. B�rmelyik percben felkelhet a nap �s megkezd�dik az a harc,

amire olyan r�g�ta v�rt. Megk�zdhet azzal a korccsal, aki meg�lte az apj�t. �s most fogva tatja a szerelm�t. Enn�l a gondolatn�l megdobbant a sz�ve. Szerelem?

Ostoba, buta, haland�knak val� �rzelem. Nem neki, aki mag�n k�v�l senkit nem ismer el ezen a vil�gon. Teh�t most sem a l�ny miatt j�n, hanem az apj��rt. A bossz�t

kell beteljes�tenie, ha m�r az a kis kever�k nem tette meg. De ne is. � nem m�lt� a kutyaszellem nev�re, sem arra, hogy megv�dje a becs�let�t. M�gis, az a l�ny. M�r

megint � van a fej�ben. Hogyan lehet ez? Hiszen az a kis fruska csak egy f�ll�ny. Ugyanolyan korcs, mint az �ccse, de...� m�s. �k�lbe szor�tott kezeit elengedte,

majd meglend�tette jobb karj�t �s ujjai v�g�b�l halv�nyz�ld m�regfonalak csapt�k sz�t a t�le nem messze �ll� f�t. Az egykori monstrum hatalmas d�rejjel d�lt le a

f�ldre. Sesshomaru leengedte a kez�t �s a m�v�t szeml�lte.
- Kiszabad�talak Rin!

- Csak �n vagyok. - suttogtam, amikor Rin nagyot ugrott az ajt� nyikorg�s�ra. - Nem akartalak fel�breszteni.
- Nem aludtam. - mondta a l�ny, mik�zben fel�lt.
Odas�t�ltam mell� �s �tkaroltam a v�ll�t.
- Rin. Azt hiszem, amit most mondani fogok az...
- Nem kell pazarolnod r�m az id�det. - tolt el mag�t�l. - Mindent hallottam, amit besz�ltetek.
Kicsit k�nyelmetlen�l �reztem magam. Olyan sz�pen kigondoltam magamban, mit fogok mondani neki.
- Miel�tt b�rmit is mondan�l... - kezdtem kicsit zavartan, de megijedtem att�l, ahogy felugrott.
- Nem. Neked kell meghallgatnod engem! - b�kd�ste a saj�t mellkas�t. - Te szereted InuYash�t, ugye?
B�lintottam.
- Igen, szeretem �t. - v�laszoltam �szint�n.
- �s InuYasha hib�tlan? - k�rdezte.
Meglepetten pislogtam r�.
- Nem, de...
- Akkor nem �rtem. - folytatta csal�dottan. - Neked kellene t�mogatnod engem. Nem az�rt, mert az any�m vagy, vagy mi a fene. Nem! Hanem az�rt, mert te is

szerelmes vagy. Szereted azt a f�lszellemet annak ellen�re, hogy � sem hib�tlan. S�t, ha a Nagy�r rokona, akkor ha m�sban nem is, a modorukban megegyeznek. �

is modortalan, ne tagadd! M�gis fel�ldozn�d magad miatta.
Ekkor �rtettem meg, hogy mit is akartam csin�lni. Megfosztani egy l�nyt att�l, hogy szeressen. Az �n kapcsolatom sem volt mindig felh�tlen a f�lszellemmel, de emiatt

nem �ldoztam volna fel azt a szerelmet, amit �rzek. Eld�nt�ttem, hogy seg�tek neki.

Naraku hallotta a zajt, ami a k�zeli hegy fel�l sz�r�d�tt a kast�ly fel�. Tudta, hogy Sesshomaru meg�rkezett �s a nap els� sugaraira v�r, ahogy � is. Gondolatait

kopog�s zavarta meg.
- Gyere! - ki�ltott.
Sango l�pett be a helyis�gbe.
- Igaz�n beszerezhetn�l m�r n�h�ny f�kly�t. Az orromig sem l�tok. - kezdte a l�ny s�t�ten.
Naraku fel�llt �s szembe helyezkedett a harcossal.
- Hallgatlak Sango. - dobolt t�relmetlen�l az ujjaival.
- Rossz h�rem van. A farkas, akit t�szk�nt hoztam, meghalt. Meg�lte mag�t. Deh�t ismered a fajt�j�t! Szabads�g minden�ron. Arra gondoltam, hogy a testet kiviszem

az erd�be, hogy a szellemek j�llakjanak. Rem�lem nem ellenzed. - fejezte be mond�k�j�t a harcos.
- T�gy bel�t�sod szerint! B�zom benned! Ink�bb az erd�ben rohadjon, mint itt! - intett a kez�vel a f�rfi.
- K�sz�n�m! - l�pett ki az ajt�n a l�ny, de miel�tt bez�rta volna, a f�lszellem m�g ut�na sz�lt.
- Besz�dem van Kannaval! K�ldd ide! - utas�totta a harcost, aki b�lintott �s bez�rta az ajt�t.
- V�rd csak, te f�reg. - mosolyodott el �s elindult, hogy teljes�tse a terv k�vetkez� r�sz�t.

- Megj�tt�nk Nagy�r! - futott gazd�j�hoz Yaken, biztons�got rem�lve a szellem l�bai m�g�tt.
- L�tni akart�l. - mondta a szerzetes, aki a kisr�ka t�rsas�g�ban p�r m�terrel a Nagy�r el�tt �llt meg. - Itt vagyok.
Sesshomaru k�ny�rtelen szemei vill�mokat sz�rtak.
- Seg�tek neked te koszos kis haland�. - kezdte hideg hangsz�nnel a szellem.
Miroku nem titkolta csod�lkoz�s�t.
- Mi�rt v�ltoztattad meg az �ll�spontodat? - �rdekl�d�tt a szerzetes.
Sesshomaru mozdulatlan maradt.
- Nem tartozik r�d. �r�lj, hogy a mocskos kis �letedet megmentem! Mert, ha �n nem vagyok, akkor es�lyetek sincs a gy�zelemre.

Sango idegesen futott a folyos�n. Amikor el�rte a szob�m ajtaj�t, bekopogott �s v�rta, hogy kiny�ljon.
- Szia! - k�sz�nt r�m, amint a fejem megjelent. - Bemehetek?
- Persze. - mondtam, kicsit meglepve.
A harcos az ablakhoz s�t�lt �s miut�n l�tta, hogy tiszta a leveg�, besz�lni kezdett.
- Bizony�ra m�r hallott�l r�lam. A nevem Sango. Harcos vagyok, egykoron Naraku sereg�nek tagja voltam. Azt�n...
- Sp�rold meg magadnak ezt a hossz� monol�got. - mosolyogtam kedvesen. - Kagome vagyok. - kezet r�ztunk.
- Talpraesett vagy. Mirokunak igaza volt. - viszonozta a mosolyt a l�ny.
Csod�lkozva n�ztem r�.
- Ezt meg honnan tudod? - k�rdeztem �szint�n.
- Miroku k�ldte meg lev�lben. Megk�rtem, hogy �rja �ssze n�h�ny fontos tulajdons�godat. - felelte a harcos.
- �rtem, de mihez kellek �n? - �rdekl�dtem.
- Miroku eml�tette, hogy �szt�n�sen b�nsz az �jjal. - �s amikor l�tta a meglepet�st az arcomon, hozz�tette. - Van sz�modra egy feladatom. - majd kinyitotta az ajt�t

�s kivette Kagura kez�b�l a fegyvert.

A folyos�n m�g sohasem mentem ekkora gyomorideggel v�gig. Kezem, melyben az �j volt, izzadt �s k�nytelen voltam m�sodpercenk�nt t�r�lgetni.
- Tudom, hogy izgulsz, de ez az egyetlen lehet�s�g�nk. Ki kell iktatnunk, hogy Naraku sz�vets�ges n�lk�l maradjon a palot�ban. - suttogta Sango, mik�zben azt

vizsg�lta, hogy biztons�gos-e a k�vetkez� sarok m�g�tt. - Gyere!
Halkan �s lassan haladtunk el�re, m�g el nem �rt�k c�lunkat. Sango �vatosan kinyitotta az ajt�t �s bel�pett.
- �gy l�tom, nincs itt! - mondta. - Ez j�, mert elb�jhatunk �s meglephetj�k.
Becsuktam magam m�g�tt az ajt�t �s a harcos ut�n indultam. De nem v�rt meglepet�s �rt minket.

- Sz�val � InuYasha tetv�re. - mondta Kouga, miut�n alaposan szem�gyre vette a feh�r alakot, aki le sem vette szem�t a kast�lyr�l. Kezdett hajnalodni, b�r a nap

m�g nem b�jt el�.
- Igen, de furcsa alak. - v�laszolta a szerzetes, mik�zben �jra �tfutotta a levelet. - �s mi van Sangoval?
Kouga arc�n szenved�lyes mosoly jelent meg.
- Nagyon j�l van. Nagyon. - felelte a farkasszellem �s a hangs�ly nem tetszett a szerzetesnek.
- Mi�rt �rzem �gy, hogy em�g�tt az arc m�g�tt valami...van. - vetette oda kicsit d�h�sen
Kouga �rezte a vesz�lyt.
- Koncentr�ljunk a feladatra! - mondta a farkas �s ism�t k�mlelni kezdte a Nagyurat.

Yaken f�lve tekintett mindig mogorva gazd�j�ra.
- �n nem tudom elhinni Nagy�r! Sz�vetkez�nk - itt flegm�n a kis csoportra mutatott - ezekkel? H�t nem is tudom Nagy�r! Minek neked ilyen cs�rh�re

t�maszkodnod? Hiszen te olyan hatalmas vagy Nagy�r! �ld meg �ket!
Sesshomaru b�lintott.
- Tudom, hogy mit csin�lok Yaken! Net�n nem b�zol bennem? - m�regette kicsiny szolg�j�t a szellem.
Yaken vad hajlong�sba kezdett.
- De! Hogyne b�zn�k benned Nagy�r! Csak azt nem tudom, minek nek�nk ez a banda. - suttogta.
- Nekem ebben a percben Rin a legfontosabb. �s k�pes lenn�k mag�val az �rd�ggel is lepakt�lni, hogy tudjam, kiszabad�tom �s velem lesz.
A kis szolga nagyot s�hajtott �s azon gondolkodott, hogyan juthatott gazd�ja eddig.

Sango a f�ld�n fek�dt. Seg�teni akartam neki, de valami feh�r suhant el el�ttem. Kir�zott a hideg �s �szt�n�sen szor�tottam magamhoz az �jat.
- Mutasd! Mire gondolsz? - visszhangzott a mondat a szob�ban. - Mutasd meg nekem!
K�rbeforogtam a helyis�gben legal�bb h�romszor, de semmit nem l�ttam.
- Ki vagy te? - kiab�ltam. - Hol vagy? Mit akarsz t�lem?
B�r remegett a kezem, de nagy nehezen beleraktam az idegbe a nyilat �s kifesz�tettem. De m�gis, hova l�jek?!
- Kagome! - suttogta a hang. - Meghalsz! Mert azt akarom, hogy meghalj!
Riadtan n�ztem sz�t. �n m�g nem akarok meghalni. �s nem is fogok.
- Mutasd magad! - ord�tottam. - Gyer�nk! Gyere el�, b�rhol is vagy!
Megint hideg, ez�ttal a karomon.
- Mi�rt akarsz �lni? �n seg�tek neked, hogy t�vozz innen! - er�s l�k�s a gyomromba. - Pusztulj!
Kiegyenesedtem �s tartottam magam. Ekkor pillantottam meg azt a l�nyt. A szoba �tellenes r�sz�ben �llt, kez�ben egy t�k�r volt. Megl�ttam benne magamat. Holtan.
- Ebb�l nem eszel! - kiab�ltam. - Nem adom meg neked ezt az �r�m�t.
- Nem nekem kell az �r�m. Hanem a f�rjednek. - suttogta a feh�rs�g k�s�rteties hangon.
- Mi? Narakunak? - k�rdeztem. - Akkor mi�rt nem j�n � �s int�z el maga?
Kanna nevetni kezdett. Boszork�nyos, csontig hatol� sikolyos kacaj, ami b�ntotta a f�lemet.
- � a szerelmeddel foglalkozik. - suttogta, majd feh�r f�nysugarat l�tt ki a kez�b�l.
F�lreugrottam. Meglep�d�tt.
- Gyors vagy. - ismerte be kelletlen�l. - De nem el�gg�.
Igaza volt. A k�vetkez� c�lba tal�lt �s elhasaltam. Kiejtettem a kezemb�l a fegyverem �s nem messze landolt mellettem. Kanna elindult fel�m.
- Naraku sosem �rt�kelt el�gg�. Lehettem volna �n a feles�ge. �r�mmel v�llaltam volna. - dar�lta halkan a lebeg� �ress�g.
�rtetlen�l n�ztem a k�zeled� alakot.
- Te olyan fiatal vagy m�g... - kezdtem.
Meg�llt �s r�m n�zett. Szeme semmilyen �rzelmet nem mutatott. Nemcsak �rzelmet, �letet sem.
- H�t nem tanultad m�g meg te kis cafka! Ebben a vil�gban semmi nem az, aminek l�tszik. - ujjai a t�k�r sz�l�n matattak.
A t�k�r. Azt kell megsemmis�tenem. Ha az siker�l, tal�n vele is k�nnyebben boldogulok.
- �r�mmel lemondok Narakur�l. - pr�b�ltam elterelni a figyelm�t, mik�zben kezem lassan elindult a ny�l fel�. - Lehet a ti�d! Egy magadfajta okos l�ny hat�stalan�tja

a h�zass�gi iratokat.
Kanna t�ls�gosan is mag�val volt elfoglalva. Egyfolyt�ban besz�lt. Legbel�l sajn�ltam. Soha senki nem figyelt r�. �r�kk� ebben a kis vil�g�ban �lt �s most kiz�dul

bel�le az �sszes keser�s�g. Ek�zben el�rtem a nyilat �s lassan magamhoz h�ztam. Most az �j�rt indultam.
- Hidd el! Nekem nem kell Naraku! Nem kell vil�guralom meg ilyesmi. Te alkalmasabb lenn�l r�...
Igen. Ez az! Ujjongtam magamban, amikor megszor�tottam az �jat is.
- �gy gondolod... - n�zett r�m, de k�s�n.
Felugrottam, kifesz�tettem a nyilat �s l�ttem. A l�ved�k a t�kr�t tal�lta el, ami �sszet�rt �s a darabok kiestek a f�ldre.
- Nem. - suttogtam leizzadva, mik�zben Kanna darabjai elt�ntek a sz�tt�rt t�k�rben. - Nem gondolom �gy!
Sangohoz futottam.
- �bredj! Siker�lt, megcsin�ltam! Hallod... - f�tyolos lett a szemem �s ez�ttal a f�lemb�l is elindult a v�r. Sikolyok z�gtak a fejemben, sz�d�ltem �s Sango karjaiba

m�lyesztettem a k�rmeim. - �bredj! - kiab�ltam.
�reztem, hogy megmozdult. Majd a keze a homlokomon �s k�rdezi, hogy mi a baj.
- Nem tudom! - mondtam. - Nem tudom.
- Mi�ta vannak ezek a rohamok? - k�rdezte agg�dva.
Honnan tudja, hogy m�r m�skor is volt?
- �n nem mondtam, hogy... - kezdtem, mik�zben �sszeg�mb�ly�dtem a padl�n.
- Igen, de Miroku meg�rta, min ment�l kereszt�l. - nagyot s�hajtott. - Ez Naraku. Elsz�vja az er�det, eg�szen addig...
-...am�g meg nem halok. - fejeztem be helyette �s azt k�v�ntam b�rcsak itt lenne InuYasha.

Kagura nem �rtette, mit is akarhat t�le Naraku ilyenkor. Bel�pett a szob�ba, ahol Naraku az ablak el�tt �llt.
- Itt vagyok, ahogy parancsoltad. - kezdte f�lve a boszork�ny �s er�sebben markolta legyez�j�t.
- Kagura. Biztosan csod�lkozol, mi�rt vagy itt. - mondta a f�lszellem. - Az�rt mert teljes�tem r�gi v�gyadat. - szembefordult a n�vel. - Elmondom, ki vagy.
Kagura sz�ve nagyot dobbant.
- Viccelsz? - k�rdezte majdnem nevetve.
Naraku sz�ja ez�ttal nem h�z�dott mosolyra.
- �gy n�zek ki? - mordult fel, mire a n� h�tr�lt egyet.
- Nem. - suttogta.
- Nem kertelek. Az�rt nem eml�kszel a gyermekkorodra, mert nem volt. Te sohasem volt�l gyerek. Mindig is ez volt�l. Feln�tt, okos n�. Mert �n ilyennek

teremtettelek.
Kagura szeme elkerekedett �s leveg� ut�n kapkodott. Naraku mellkas�b�l egy karmos k�z l�vellt a n� fel� �s a nyak�n�l fogva megragadta.
- Egy vagy ezek k�z�l. - mutatott a v�gtagra, ami a test�b�l j�tt el�. - A mocskos, al�rendelt szellemek k�z�l, akik vesztettek ellenem �s imm�r engem er�s�tenek.

Ahogy egykor te is.
- Nem! - pr�b�lt kiab�lni a n�, de csak rekedt horkant�s hagyta el a tork�t. - Te aljas f�lszellem!
Naraku er�sebben szor�totta Kagur�t.
- Bel�lem sz�lett�l �s �gy h�l�lod meg?! Hogy el�rulsz?! Utols� k�v�ns�g a hal�l el�tt... - miel�tt azonban befejezhette volna, er�s fuvallat csapta meg �ket.
A nap sugarai bet�rtek a szob�ba �s f�nyt �rasztottak sz�t a vil�goss�got sohasem l�tott helyis�gben. A palota teljes keleti fala elt�nt egy szikl�n �ll� szerzetes

kez�ben. Naraku alig l�tott a napt�l, de j�l kivette az alakokat.
- Naraku! - ki�ltotta Sesshomaru a f�lszellemnek, aki elengedte a n�t. - Itt az id� te f�reg!