14. fejezet

A csata I.

- Mi volt ez? - kapta fel a fej�t Sango, mik�zben elengedte a s�rk�nylovat, ami egyb�l Rinhez futott �s nyaldosni kezdte az arc�t.
A robaj mindenhol �rezhet� volt, a l�ncra vert szellemek idegesen mozgol�dtak �s morgol�dtak. Az ajt�hoz rohantam. A pinc�b�l egy v�kony
l�pcs� tekergett a felsz�nre. Fel�rve a tetej�re a szemem el� t�rult a lyukas palota. A szikl�n megl�ttam az alakokat �s tudtam, hogy az egyik Miroku,
a m�sik pedig Shippo. De volt ott k�t ismeretlen szellem is. Az z�ld pr�mbe b�jtatott, fekete l�farkat visel� f�rfi Kouga lehetett. Sango eml�tett egy
sz�vets�gest, nyilv�n r� gondolt. A feh�r szellemet mintha l�ttam volna valahol. Annyira hasonl�tott valakire, de nem tudtam, hogy kire.
- Na? Mi t�rt�nt? - n�zett az id�k�zben felj�tt kis csapat a h�zagra. - Ezt meg hogy csin�lt�k?
- Nem tudom. - v�laszoltam.
- Nem ebben �llapodtunk meg! - dobbantott a l�b�val a harcos. - Elt�rtek a tervt�l! Cs�ndben kellett volna beosonniuk a kast�lyba, miut�n Miroku
beszippantotta a makacs szellemeket.
Rinre pillantottam, aki szinte megbabon�zva b�multa azt az alakot, akit az im�nt nem ismertem fel. A s�rk�nyl� vadul cs�v�lta pikkelyes fark�t, fejei
szint�n a szellemet figyelt�k. Ekkor j�ttem r�, hogy az nem m�s, mint InuYasha b�tyja, Sesshomaru. Megkocogtattam a d�h�s harcos v�ll�t, amit p�nc�l
fedett.
- Azt hiszem, tudom ki vette �t az ir�ny�t�st.

Naraku vicsorogva meredt a szikl�n �ll�kra. Kagura kihaszn�lta a z�rzavart �s a legyez�j�t felkapva kiszaladt a helyis�gb�l.
- Azt hiszitek megijedtem t�letek?! Csak mert berontottatok im�dott palot�mba! - majd a vicsorg�st halk morg�s �s nevet�s k�vette. - Mit hisztek
magatokr�l? Kik vagytok ti? - mutatott fel�j�k inger�lten. - Egy csapat vesztes! De ti akart�tok! Azzal elrugaszkodott a talajr�l �s a sziklafal fel� ugrott.

- Ezt �rtsem �gy, hogy a b�ty�m is itt van �s Miroku�kkal j�tt? - k�rdezte d�bbenten InuYasha. - �n m�r semmit sem �rtek.
- Nem is kell, csak hasznos�tsd magad! - utas�totta Sango a meglepett f�lszellemet.
- M�gis ki vagy te, hogy itt ugr�ltatsz? - kezdte a szok�sos st�lusban InuYasha. - �n a magam �tj�n megyek �s k�zd�k meg Narakuval.
- �n meg majd kaparhatom �ssze, ami megmaradt bel�led. - torkoltam le a f�lszellemet. - Mi lenne, ha egyszer egy�ttm�k�dn�l?
InuYasha v�rszemet kapott, mert �n gyeng�nek titul�ltam.
- Szerinted �n gyenge vagyok? - k�rdezte emelkedett hangon, ami nekem nagyon nem tetszett.
- �n nem ezt mondtam, csup�n arra utaltam, hogy t�bb szem t�bbet l�t alapon, ha �sszefogunk, hamarabb nyer�nk. - pr�b�ltam lecsillap�tani.
Sango a f�ldh�z v�gta a kulcsokat �s cs�p�re tett k�zzel fordult fel�nk.
- Ha nem hagyj�tok abba, mindkett�t�ket bez�rom egy cell�ba �s itt rohadhattok meg! Nekem erre nincs id�m! A bar�taink odakinn vannak egy �llattal
szemben, ti meg itt marj�tok egym�st! - azzal fel�m l�k�tt egy adag kulcsot. - Menj �s nyisd ki a bilincseket!
Majd a f�lszellem fel� fordult �s egy �cska kardot dobott a l�bai el�.
- Azt hiszem ez a ti�d. - vette halkabbra a hangsz�n�t. - Haszn�ld! Ahelyett, hogy a sz�d j�rtatod!
InuYasha most az egyszer egyet �rtett vele.
Am�g a harcos �s InuYasha elsim�tott�k a n�zetelt�r�s�ket, addig �n sorrendbe raktam a kulcsokat �s Rin fel� fordultam de � nem volt sehol.
- Nem l�tt�tok valahol Rint? - k�rdeztem idegesen, mert rosszat sejtettem.
Mindketten a fej�ket r�zt�k.
- Biztosan kivitte a s�rk�nylovat. - vont v�llat Sango, de �n j�l tudtam, hogy hol van.

Miroku, Kouga �s Shippo a k�zeled� Narakut figyelt�k.
- Bevethetn�m az �rv�nyemet, de nem tudom, hogy hatna-e ellene. - morfond�rozott idegesen.
- Gyorsan tal�lj ki valamit, mert ez a t�vols�g bizony cs�kken bassza meg! - h�tr�lt egy l�p�st a farkasszellem. - H�! Te mit javasolsz?
Sesshomaru h�lt hely�t b�multa, majd a szerzeteshez fordult.
- �s most mi a faszt csin�lunk? - k�rdezte m�rgesen, mik�zben a szerzetes maga el� fogta a botj�t �s felk�sz�lt az �sszecsap�sra.

Rin a t�le p�r m�terre �ll� szellemre n�zett. Gyomra idegesen r�ngat�zott �s l�bai legsz�vesebben elindultak volna. Sesshomaru kim�rten �s ridegen b�mult
r�.
- Tudtam, hogy nem hagysz cserben Nagy�r. - suttogta elf�l� hangon a l�ny, aki �r�m�ben majdnem s�rva fakadt.
Sesshomaru �szrev�tlen�l s�hajtott.
- Ki mondta, hogy miattad vagyok itt? - k�rdezte fagyosan, de azzal, hogy most itt van, r�c�folt el�bbi �ll�t�s�ra.
Rin m�g nagyobb mosolyra h�zta a sz�j�t �s lassan elindult a szellem fel�. Amikor oda�rt, �t�lelte, arc�t Sesshomaru v�ll�ra fektette. �s amikor a szellem is a dereka

k�r� fonta karjait, hagyta, hogy test�ben sz�t�radjon a melegs�g �s a biztons�g�rzet.
- Az�rt j�, hogy itt vagy Nagy�r, m�g akkor is, ha nem �rtem j�tt�l. - suttogta a pr�mbe, ami csiklandozta az arc�t.
- Rem�lem felfogtad, hogy csak a bossz� miatt vagyok itt. - jelentette ki a szellem kem�nyen. - V�gzek ezzel a korccsal.
Rin elh�zta a fej�t �s barna szemeit Sesshomarura emelte.
- Korcs? - k�rdezte �rtetlen�l. - Mi az, hogy korcs?
A szellem szeme megrebbent.
- Olyan, mint te. F�ll�ny. - v�laszolta hidegen, mik�zben kezeit tov�bbra is a l�ny derek�n pihentette.
Rin elmosolyodott.
- Teh�t korcs vagyok. A f�ll�ny jobban hangzik. - mondta kicsit megszeppenve, majd visszab�jt Sesshomaruhoz. - Engem is ut�lsz Nagy�r!?
- Megvetlek. - mondta, mik�zben szor�tott az �lel�sen.
- Ha ez az �ra annak, hogy melleted maradhassak Nagy�r, akkor gy�l�lj nyugodtan. - mondta a l�ny halv�nyan mosolyogva.
Yaken, aki eddig diszkr�ci�b�l h�ttal �llt, most megk�sz�r�lte a tork�t.
- Nagy�r! Igaz�n nem az �n dolgom, de Naraku...m�g meg�lik azok a kis mitugr�szok. - markolta meg a botj�t.
Sesshomaru elh�zta a sz�j�t.
- Azt k�tlem. De igazad van, megyek! - azzal gyeng�den eltolta mag�t�l a l�nyt, mik�zben a szolga riadtan h�trafordult.
- Nagy�r! Csak nem egyed�l akarsz menni? �s mi lesz h� csatl�soddal? - k�rdezte cseveg� hangon Yaken.
Sesshomaru a k�nnyes szem� l�nyra n�zett.
- Te Rinnel tartasz. Vidd olyan messzire, amilyen messzire csak lehet. - adta ki a parancsot, amivel Yaken nem mert szembesz�llni. Nem �gy Rin.
A l�ny belekapaszkodott a szellem karj�ba.
- Nem megyek el n�lk�led Nagy�r! - mondta, mik�zben k�nnycseppek potyogtak a szem�b�l.
A h�tt�rben hatalmas d�rejek t�rt�k meg a csendet. Sesshomaru kir�ntotta a kez�t �s megr�zta a l�nyt a v�ll�n�l fogva.
- Nem veszed �szre te ostoba, hogy biztons�gba akarlak vitetni! Itt biztosan meghaln�l! - azzal megfogta Rint a derek�n�l fogva �s fel�ltette A�n h�t�ra.
Miel�tt azonban h�tr�lhatott volna, a l�ny meg�lelte a nyak�n�l fogva.
- Eressz el, miel�tt �n magam v�gzek veled! - pr�b�lta lefejteni mag�r�l Rint.
- V�rni foglak Nagy�r! - s�gta a szellem f�l�be a l�ny halkan. - Tudom, hogy nyerni fogsz, mert egy nagyhatalm� szellem vagy, aki el�tt mindenki fejet hajt. - lassan
elh�z�dott.
A szellem a barna szemekbe n�zett, amelyek melegs�get �rasztottak, annak ellen�re is, hogy pirosak voltak a sok s�r�st�l. Sesshomaru ak�rhogyan is pr�b�lt

uralkodni mag�n, nem siker�lt. Megragadta a l�nyt �s mag�hoz h�zva megcs�kolta, mik�zben Yaken �s a s�rk�nyl� hirtelen valami nagyon �rdekes dolgot v�lt

felfedezni a k�zeli csalitosban. Rin boldogan viszonozta. Amikor sz�tv�ltak Sesshomaru egy kicsiny fiol�t nyomott a kez�be.
- Ez mi? - k�rdezte a l�ny �rtetlen�l.
- Ha �gy �rzed, idd meg ma este �jf�lkor! - mondta, majd miel�tt Rin b�rmit is reag�lhatott volna, �tj�ra bocs�totta a s�rk�nylovat.

Miroku f�lreugrott egy l�b el�l. A Naraku test�t alkot� szellemek seg�teni j�ttek gazd�juknak. Kouga egy cs�ppal harcolt, Shippo pedig megpr�b�lt �gy futni, hogy

�sszegabaly�tson egy k�gy�t. Legal�bbis ezt l�ttuk, amikor oda�rt�nk a szirtre.
- J�zusom. - mondta �szinte csod�lkoz�ssal az arc�n a harcos.
InuYasha hetyk�n a v�ll�ra dobta id�k�zben gigantikus m�reteket �lt�tt kardj�t.
- Na mi van? - nevetett flegm�n. - Nem ismered meg az egykori tan�t�dat?
Sango megr�zta a fej�t.
- Sosem gondoltam volna, hogy...ilyen. - v�laszolta leverten.
InuYasha el�r�bb �llt �s t�mad� terpeszt vett fel.
- Am�g ti csod�lkoztok, addig �n v�gzek ezzel a szem�ttel. - mondta henceg�en. - H�! Naraku! - majd amikor az eml�tett fel� fordult, a feje f�l� lend�tette a
kardot. - Ezt v�dd ki, te mocskos patk�ny!
Miel�tt azonban lecsaphatott volna, valami kett�szelte Narakut �s a f�lszellemet is a f�ldre k�nyszer�tette. InuYasha sz�j�b�l v�r indult el. Fel�lt, mik�zben
Naraku darabjait n�zegette. Azt�n a b�tyj�t, akinek mindezt k�sz�nhette.

- Elment az eszed? - ord�totta a f�lszellem, mik�zben felt�p�szkodott �s let�r�lte a v�rt az arc�r�l. - Mi�rt csin�ltad ezt?
Sesshomaru karj�b�l m�rgez� fonalak indultak lassan kifel�.
- T�nj innen te koszos kis korcs! Neked nincs itt semmi keresnival�d! - v�gta arcul a zsinegekkel a f�lszellemet, akinek ki�gett a b�re.
InuYasha mell� futottam.
- Mit csin�lsz? - k�rdeztem d�h�sen. - � az �cs�d!
A szellem �gtelen haragra gerjedt.
- Nekem nincs testv�rem! Soha nem fogom elismerni ezt a kis mocskot! Ezt a senkit! Ap�m sz�gyene! - fakadt ki m�rgesen.
- Engem m�gis jobban szeretett, mint t�ged! - v�gott vissza InuYasha, mire b�tyja megindult fel�.
- T�nj innen! - l�k�tt f�lre a f�lszellem.
�ppen id�ben landoltam a bokorban. Sesshomaru nyakon ragadta �ccs�t �s a nyak�ba v�jta k�rmeit.
- D�g�lj meg te korcs! - suttogta a f�lszellem v�reres szemeibe. - D�g�lj meg!
InuYasha egyre nehezebben szedte a leveg�t. Megpr�b�lta lefejteni mag�r�l a b�tyja kez�t, de nem siker�lt. Mit csin�lhatn�k? �n nem tudom meg�ll�tani.
- Fejezz�tek be! - rivallt r�juk Sango. - Mint k�t gyerek! Az ellens�g�nk ott van! Abban a palot�ban! H�!
- Hagyd! - h�zta vissza Kouga. - Ezek nem ismernek sem istent sem embert, amikor harcr�l van sz�.
- Ez rendben is van. - mondta m�rgesen a harcos. - De mi�rt nem Naraku ellen harcolnak?
Kouga v�llat vont.

- Ha ap�nk l�tja ezt, nagyon szomor�. - jegyezte meg k�t leveg�v�tel k�z�tt a f�lszellem.
- Neked nem az ap�d! - jelentette ki fagyosan.
- H�t ha � nem is, Rin biztosan az lenne. - vetett be egy tr�kk�t InuYasha.
�rezte, ahogy b�tyja keze a n�v hallat�n enged a szor�t�son.
- Ne mer�szeld a sz�dra venni a nev�t! - suttogta a szellem, InuYasha pedig szembes�lt azzal, hogy Rinnek m�giscsak igaza volt.
A b�tyja a f�ldre tasz�totta. InuYasha szapor�n vette a leveg�t �s nyak�t nyomkodta, amib�l v�r serkent ki.
- � hol van? - k�rdezte a f�lszellem. - Rin hol van?
Meg�r�lt? gondoltam. Mi a f�szkes fen�t csin�l?
- InuYasha! Ne fesz�tsd a h�rd! - pir�tottam r�.
Sesshomaru len�z�en pillantott el�tte fekv� �ccs�re.
- Nem �ltem meg, ha erre c�lzol. - vetette oda flegm�n.
- Akkor hol van? - k�rdeztem indulatosan.
Fel�m n�zett �s megl�ttam szemeiben azt a fagyoss�got �s ridegs�get, amir�l mindenki besz�l. Ennek a szellemnek t�nyleg semmi sem szent.
- Biztons�gban. - v�laszolta egyszer�en.
Szav�t cs�nd k�vette, melyet Miroku t�rt meg.
- Azt hiszem van egy kis gondunk. - mutatott a darabok h�lt hely�re.

A palota fal�n apr� cafatok kapaszkodtak felfel�. Naraku szob�j�ba �rve a polcon l�v� Szent �kk�h�z cs�sztak. Majd r�zsasz�n f�ny t�lt�tte meg a helyis�get.

- M�gis hogy tehette ezt velem a gazd�m?! - m�ltatlankodott Yaken, mik�zben a leveg�ben korm�nyozta a s�rk�nylovat. - Vele kellene harcolnom �s egy�tt �llni

bossz�t h�n szeretett apja hal�la miatt. - azt�n h�trafordult �s a l�nyra mordult. - Ez mind miattad van!
Rin azonban egyetlen szav�ra sem figyelt. Sz�j�hoz ny�lt, ahol m�g mindig �rezte a Nagy�r cs�kj�t �s amikor felid�zte mag�ban a b�cs�t nagyot s�hajtott. M�g
mindig a kez�ben szorongatta azt az �vegcs�t, amit a szellemt�l kapott, miel�tt elj�tt.
- Yaken. - kocogtatta meg a szolga v�ll�t a l�ny, majd megmutatta neki a fiol�t. - Ez mi?
A szolga szemei elkerekedtek.
- Nah�t! Hiszen ez klobiron. Ez egy olyan f�zet, ami a magadfajta f�ll�nyekb�l csin�l szellemet.
Rin visszah�zta a fiol�t �s n�zegette a benne himb�l�z� folyad�kot.
- Szellemm� tesz? - k�rdezte szinte hangtalanul. - A Nagy�r azt akarja, hogy szellem legyek?
Yaken meg�ll�totta a s�rk�nylovat �s szembefordult a l�nnyal.
- N�zd Rin! Am�g te meg nem jelent�l az �let�nkben, a Nagy�r kiz�r�lag a harcokkal foglalkozott. - �sszeszor�totta r�snyire a szemeit. - Szerintem te boszork�ny

vagy. Mert csak var�zslat k�pes �gy megbabon�zni az �n gazd�mat.
Rin �rtetlen�l n�zett r�, h�t m�g akkor, amikor Yaken elmosolyodott �s lehalk�totta hangj�t.
- Elment a rejtett faluba is. - s�gta.
- Mi az a rejtett falu? �s hol van? - k�rdezte �rdekl�dve.
- Tudod, a Nagy�r kisebb kor�ban ugyancsak szenvedett azokt�l az edz�sekt�l, amiket az apja tartott neki, hogy nagyhatalm� szellemk�nt a nyomdok�ba
l�phessen. Amikor m�r eg�sz fiatalon k�pes volt elb�nni ellenfeleivel, r�j�tt, hogy � nem akar m�sokon seg�teni. Saj�t uralmat akar. Sokat b�kl�szott az erd�ben,

ahol egyszer tal�lkozott egy mauronnal.
- Egy mivel? - ism�telte a l�ny.
- Ember test�, borzfej� l�ny. Az erdei tan�cs ki akarta �rtani �ket, mire Sesshomaru Nagy�r, aki ekkorra m�r igencsak otthonosan mozgott k�z�tt�k, hatalma r�v�n

l�trehozta nekik a rejtett falut egy barlangban, a piros v�zes�s m�g�tt. �rnek Hulyn-t, a fap�nc�los krokodilt �ll�totta, aki sohasem f�lt t�le.
- De mi�rt ment vissza a Nagy�r hozz�juk? - �rdekl�d�tt szel�den a l�ny.
Yaken megemelte a l�ny kez�t, amiben a fiola volt.
- Emiatt. - v�laszolta a szolga. - A mauronok kir�lyn�je nagyon h�res a f�z�tudom�ny�r�l.
Rin mag�hoz szor�totta az �vegcs�t.
- Vissza akarok menni. - jelentette ki hat�rozottan.
Yaken alig fogta meg a gyepl�t, m�ris elejtette.
- Nem igaz, hogy ilyen kev�s eszed van! - ripakodott r� a szolga a megszokott hangnemben. - Ha visszam�sz, a Nagy�r nem tudja megbossz�lni sem az apj�t, sem

pedig a te elrabl�sodat. - nagyot s�hajtott. - M�r megint t�l sokat mondtam.
Rin mosolyogva �lelte mag�hoz Yakent, aki el�sz�r kap�l�zott, majd megveregette a l�ny kez�t.

- Teh�t? Mit javasoltok? - n�zett k�rbe a t�rsas�gon Kouga. A t�bort�z mellett �lt�nk �s valami megold�son t�rt�k a fej�nket.
- Meg kellene tudnunk, merre van Naraku. - mondta b�lcsen a szerzetes. - Miut�n a b�ty�d elv�gta a test�t, elt�ntek a cafatjai..
InuYasha legyintett.
- Sesshomaru sohesem volt norm�lis. - mondta hat�rozottan.
- �s most hov� ment? - k�rdeztem, mik�zben k�r�ln�ztem.
InuYasha v�llat vont.
- A l�nyeg, hogy nincs itt. - v�laszolta flegm�n.
A t�bbiek vad tan�cskoz�sba kezdtek. InuYasha megfogta a kezem.
- Gyere velem. - s�gta.
Engedelmeskedtem �s rem�ltem, nem abban t�ri a fej�t. Egy fa m�g� h�z�dtunk, ahol �t�lelt.
- El kellene menned innen. - v�laszolta. - Vissza a vil�godba!
�rtetlen�l n�ztem r�.
- Nem hagylak itt! - nevetni kezdtem. - Ne is k�rd!
InuYasha megr�zta a fej�t.
- Mindig is ut�ltam a b�ty�mat, de legal�bb neki van esze. - mondta s�rt�d�tten. - Elvitette innen Rint. Mert szereti �s meg akarja �vni.
- L�tod? - vertem r� az orr�ra. - Nem is olyan vesz�lyes...
- Ki tudja, meddig tart ez n�la. Ne feledd! - tolt el mag�t�l a f�lszellem. - Rin csak f�ll�ny! Hiszen l�ttad?! Engem is majdnem meg�lt.
Tudtam, hogy nem fog tetszeni neki az, amit mondani fogok, de m�gis egyet�rtett.
- InuYasha! Ehhez a gy�zelemhez sz�ks�g�nk van Sesshomarura. - n�ztem r� kedvesen.
- Tudom. - v�laszolta a f�lszellem. - N�zd Kagome! Ha nem �gy s�lne ez a csata, ahogy szeretn�nk, tudnod kell...hogy...�n nagyon...sz�val tudod. - dadogta.
- Tudom. - mosolyodtam el �s megcs�koltam.
Rem�lve, hogy ezt m�g ezerszer megtehetem majd.

Kagura f�lve botork�lt a romok k�z�tt. Szemeivel a s�t�ts�get p�szt�zta. Tudta, hogy Naraku �l �s m�r mag�hoz is vette a Szent �kk�vet, ami hatalmas er�t ad

majd neki.
- Sango? - k�rdezte ijedten, amikor egy alak rajzol�dott ki a s�t�tben.
- Nem! - v�laszolta az idegen. - Sesshomaru vagyok. - majd amikor a boszork�ny sz�kni pr�b�lt el j�l ir�nyzott jobb egyenessel a f�ldre ter�tette.
- El�sz�r elbesz�lget�nk egym�ssal. - mondta a szellem, mik�zben megemelte a n�t a ruh�j�n�l fogva �s a legk�zelebbi szob�ba dobta.
Kagura f�lve n�zett r�.
- Mit mondhatn�k neked? - �llt talpra �s a legyez�j�t kezdte keresni.
- Ezt hi�nyolod? - mutatta fel a n� fegyver�t a szellem.
- Mit akarsz? - k�rdezte ism�t.
Sesshomaru megragadta a n� karj�t.
- Mondj el mindent Narakur�l!
- Mit akarsz tudni? - �rdekl�d�tt a boszork�ny, mik�zben a karj�t simogatta.
- Kezdd el �s majd megl�tom, mit tudok hasznos�tani.
- Az im�nt l�ttam, ahogy mag�hoz veszi a Szent �kk�vet. - kezdte zavartan.
- �s ez mit jelent? - k�rdezte a szellem.
- Azt, hogy holnapig semmi esetre sem fog t�madni, mert a k�nek id� kell, hogy hasson, hiszen cafatokat fog �jraegyes�teni �s er�s�teni.

Rin a f�v�n fek�dt �s a csillagokat b�multa. A hold m�r magasan j�rt. El�vette zseb�b�l a fiol�t.
- M�g f�l�ra. - mondta hangosan.
Hirtelen susogni kezdett a bokor. Ijedten fordult meg, de nem l�tott senkit. Kicsit nyugodtabban fordult meg, amikor megl�tta a Nagyurat.
- Nagy�r! - sz�kkent talpra a l�ny. - H�t itt vagy!
Sesshomaru elh�zta a sz�j�t.
- Az a f�reg elmenek�lt. De nem sok�ig fog b�jk�lni el�lem. - suttogta hidegen.
Rin b�lintott �s mosolygott.
- Gyere ide! - ny�jtotta ki a kez�t a szellem.
A l�ny megfogta �s hagyta, hogy Sesshomaru mag�hoz h�zza. Szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze. Rin karjait a szellem nyaka k�r� fonta �s hozz�b�jt, ahogy csak

tudott. A szellem keze a l�ny derek�r�l egyre feljebb cs�szott, m�gnem a l�gyan leoml�, fekete f�rt�kbe nem sz�ntott. Rin �sszerezzent, ahogy a hegyes karmok

�rz�keny fejb�r�hez �rtek. A cs�k egyre m�lyebb lett �s a l�ny azon kapta mag�t, hogy a h�v�s f�v�n fekszik. Erre v�rt. Az�ta, hogy a Nagy�r fel� ny�jtotta a

vir�gokat a r�ten. Mindenki el�t�lte, hogy egy ilyen rideg szellembe lett szerelmes, � m�gsem b�nta. Mert ebben a fantasztikus �rz�sben lett r�sze, amit most att�l a

f�rfit�l kap, akit szeret. Sesshomaru sz�th�zta rajta a kimon�t �s v�gigsim�tott a test�n, mik�zben a nyak�t harapta meg.
- Szeretlek. - ny�gte ki a l�ny �s eltolta mag�t�l a szellemet.
Fel�lt �s a fiola ut�n ny�lt.
- �jf�l van. - n�zett az �gre, majd Sesshomarura. Felemelte az �veget �s a sz�j�hoz emelte. - Kett�nkre. - azzal kiitta a tartalm�t.
Test�n furcsa remeg�s futott �t. A sz�v�hez kapott �s pr�b�lt egyenletesen leveg�t venni. Sesshomaru n�zte a l�ny szenved�s�t �s azon gondolkodott, ha nem
haszn�l az ital, hogyan fog v�gezni a kir�lyn�vel. Rin azonban p�r perc m�lva �jra egyenletesen l�legzett �s a szellemre pillantott.
- Szerinted? - k�rdezte alig hallhat�an.
Sesshomaru orr�t megcsapta a l�ny illata. Az az illat, ami csak a szellemekre jellemz�.
- �dv�z�llek az �n oldalamon Rin! - jelentette ki a szellem �s viszonozta a l�ny odaad� �lel�s�t, amit kapott, miut�n Rin az �l�be �lt.
- A mindig mogorva �s kegyetlen Nagy�r akkor is hideg, amikor szerelmes. - suttogta a l�ny, mire a szellem elmosolyodott. Fagyos volt, de mosoly �s
Rin m�g soha �let�ben nem volt ennyire boldog. Majd v�kony ujjait v�gigh�zta Sesshomaru arc�n �s a feh�r pr�men. - Azt hiszem valamit f�lbehagytunk
az el�bb. - mondta v�gyt�l remeg� hangon.
Ez�ttal � cs�kolt el�sz�r. L�bait a szellem dereka k�r� fonta �s �lvezte a gyomr�ban sz�t�rad� kellemes meleget. Sesshomaru ez�ttal teljesen megszabad�totta
a l�nyt a ruh�j�t�l �s ujjaival finoman simogatta Rin �rz�keny b�r�t. A l�ny remegni kezdett, de nem a hidegt�l. �rezte, hogy a szellem ugyan�gy k�v�nja, mint � a

szellemet. Lassan megszabad�totta Sesshomarut a felesleges ruhadarabokt�l, �gy megtapasztalhatta, hogy a szellem teste ugyanolyan hideg, mint az �v�. Teh�t siker�lt.

Val�ban szellem lett �s most m�r vele marad. �r�kre. A k�zel h�szperces el�j�t�k ut�n Sesshomaru a f�ldre fektette a l�nyt, aki egy percre sem engedte el. A

szeretkez�s olyan volt, mint a Nagy�r. Vad, kim�rt �s gyors, m�gis �rz�ki �s szenved�lyes. Rin sikoly�t egy m�ly cs�k akad�lyozta meg el�sz�r, majd kiengedte a

hangj�t, ami el�gedetts�get �s kiel�g�l�st sugallt. Lihegve kapkodott leveg� ut�n, mik�zben mag�n �rezte a Nagy�r tekintet�t. Eg�sz test�ben j�les� f�radts�g terjedt

sz�t a k�t sikeres aktus ut�n. Behunyta a szem�t �s �lvezte a szell�t, ami a test�t simogatta. Majd dereka k�r� egy er�s kar fon�dott, amire Rin r�kulcsolta a saj�tj�t.
- �n Rinem. - suttogta a Nagy�r, mik�zben a l�ny m�r jav�ban aludt mellette.