15. fejezet

A csata II

Naraku ism�t emberi alakot �lt�tt. Az egykor annyira prec�z �s kit�n�en v�d� palot�ja most romhalmazk�nt tornyosult a S�t�t-hegy tetej�n.
A f�lszellem a l�baib�l kifel� igyekv� szellemek v�gtagjait b�multa rezzen�stelen arccal. Majd a Szent �kk� vil�g�tani kezdett a tork�ban �s
az eddig izg�ga l�nyek most visszafel� h�z�dtak. A falmarad�khoz t�maszkod� Naraku szemeiben sosem l�tott m�reg gy�lt. Mag�nak is be
kellett ismernie, hogy meglept�k. Egy rendezetlen, szervezetlen band�ra sz�m�tott, de egy igenis �sszetart� �s gondolkod� csapatot kapott.
M�r majdnem elb�zta mag�t, ami a legrosszabb hadi strat�gia. Nem akarta elhinni, de v�gtagjaiban gyenges�get �rzett. Er�re volt sz�ks�ge.
�s mekkora szerencse, hogy van valaki, aki kiel�g�ti ezt a hi�nyt.

Shippo idegesen f�szkel�d�tt mellettem. Motyogott valamit �lm�ban �s n�ha r�gott is egy nagyot. Gyeng�den let�r�ltem a homlok�n l�v�
izzadts�gcseppeket. Majd a h�tamra fordultam �s az �gre n�ztem, amin kezdtek halv�nyodni a csillagok. Ha az �g alatt fek�dtem, gyakran
gondolkodtam azon, hogy az �n vil�gomban a rengeteg szmog miatt csak elsz�rk�lt pontnak l�tszottak. Hogy fog hi�nyozni, miut�n elmegyek.
A szemem sark�b�l l�ttam, hogy InuYasha is mozgol�dik. Val�sz�n�leg a harcon m�l�zik. Sango felt�n�en k�zel h�z�dott a modorban
InuYash�ra ugyancsak hasonl�t� farkasszellem fel�. Kicsit mosolyogtam magamban, amikor fel�lt, k�r�ln�zett �s engedte, hogy Kouga
meg�lelje. Azt�n l�ttam Mirokut, aki csendben felemelte a botj�t �s elindult lefel� a szirten. Halkan fel�ltem �s a t�volod� alak ut�n n�ztem.
Vajon hov� mehet?

A szerzetes halkan dobbantott a botj�val minden egyes l�p�sn�l.
- Hov� m�sz?
Miroku led�bbent egy pillanatra. Azt�n vetett egy m�rges pillant�st, teszem hozz�, jogosan.
- Kagome! A fr�szt hozod r�m! - b�k�tt a mellkasom fel� a botj�val. - K�l�nben is, mit keresel itt?
- M�gis, hov� m�sz? - k�rdeztem, kicsit any�skod�an.
Miroku csendre intett.
- N�zd! �n csak k�r�l akartam n�zni. Felm�rni a terepet. - vigyorgott a szerzetes. - Csatlakozol?
- M�g sz�p. - b�ktem oldalba. - A v�g�n m�g valami butas�got csin�ln�l.
Miroku angyali arcot v�gott �s mivel id�k�zben visszakaptam iskolai egyenruh�mat, a szerzetes kihaszn�lta az alkalmat �s beny�lt a szokny�m al�.
- Ezt m�gis hogy k�pzeled? - pir�tottam r� �s el�r�bb szaladtam p�r l�p�st. - �s most gyer�nk! Vissza akarok �rni, miel�tt a t�bbiek felfedezik,
hogy elt�nt�nk.
Miroku elmosolyodott �s k�vetett lefel� a hegyen.

Lenn futottunk �ssze Kagur�val, aki el�g zaklatott �llapotban volt. Odafutottunk hozz� �s Miroku term�szetesen kapott az alkalmon, hogy
bevesse cs�berej�t.
- J�l van, kisasszony?! - k�rdezte, mik�zben v�gigsim�tott a n� karj�n.
Oldalba v�gtam. �rtetlen�l r�m n�zett, mire �n a boszork�ny nyak�n l�v� sebekre mutattam.
- Ez Naraku m�ve. - suttogtam �s akaratlanul is meg�rintettem magam, ahol valaha is hozz�m�rt az a f�reg.
Kagura a n�v hallat�n reszketni kezdett. Megragadta a szerzetes kez�t �s seg�lyk�r�en n�zett r�.
- Vissza fog olvasztani. Vissza fog olvasztani. - suttogta. - Nem akarom.
Mirokuval lopva tal�lkozott a tekintetem, majd megpr�b�ltuk megnyugtatni a boszork�nyt.
- Semmi baj, nyugodj meg! - csit�tgattam a n�t. - Nem lesz semmi baj!
- Ti ezt nem �rtitek. - suttogta Kagura. - �n bel�le sz�lettem. Hallj�tok? �n mindig is ez voltam. Egy feln�tt boszork�ny, aki a sok szellem k�z�l
ker�lt ki a test�b�l.
Ha nem mentem volna annyi mindenen kereszt�l az elm�lt h�napokban, azt mondan�m, nem hiszem el. �gy azonban hagytam, hogy az �lembe hajtsa
a fej�t �s kis�rja mag�t.

Rint madarak csicserg�se �bresztette. Hatalmasat ny�jt�zkodott �s ekkor �rezte meg, hogy meztelen. Gyorsan mag�ra h�zta piros kimon�j�t �s �lmos
szemekkel tekingetett sz�t.
- Nagy�r? -sz�l�totta halkan a szellemet. - Sesshomaru Nagy�r?
- Nincs itt! - k�rogta Yaken egy kid�lt fat�rzs m�g�l. - M�r elment! De megk�rt, hogy adjak �t egy �zenetet. Mintha m�s dolgom nem is lenne, de
mivel �n h�s�ges vagyok, megteszem. - b�jt el� rejtek�b�l.
Mik�zben a kis szolga besz�lt, Rin mag�ra kapta ruh�j�t �s ujjaival kereszt�lsz�ntott �sszekusz�l�dott haj�n.
- Mit �zent? - k�rdezte t�relmetlen�l a l�ny.
Yaken megk�sz�r�lte a tork�t, mint mindig, amikor valami fontos bejelent�sre k�sz�lt.
- Azt, hogy a � ak�rmilyen nagyhatalm� szellem is, mindenki ker�lhet ki csat�b�l vesztesen. Te, imm�r szellem l�v�n, most m�r valamivel nagyobb
biztons�gban �lhetsz akkor is, ha a Nagy�r esetleg elesne a harcban. - egy kardot ny�jtott fel�. - Haszn�ld, ha megsebes�ln�l.
Rin �k�lbe szor�totta a kez�t.
- A�n! Induljunk! - kapta el a s�rk�nyl� kant�rj�t a l�ny, mik�zben szor�totta a kardot.
Yaken igyekezett be�rni az id�k�zben leveg�be emelkedett l�nyt �s utas�t, de apr� l�bai nem b�rt�k a temp�t.
- V�rj! A legfontosabbat nem mondtam! Ne menj ut�na!

- Eressz el! - kap�l�ztam Kagura karmai k�z�tt. - Mit csin�lsz?
Hangj�ban �szinte megb�n�st �reztem.
- Ha elviszlek hozz�, szabad leszek. Szabad. - suttogta. - Amire mindig is v�gytam.
Fel�m fordult �s �tkarolta a v�llamat.
- Bocs�ss meg! Biztos vagyok benne, hogy a f�lszellem kiszabad�t. - kezdte szomor�an.
Sajn�ltam. Megveregettem a h�t�t.
- Menj! �s sz�lj InuYash�nak! - mondtam a f�l�be. - De el�tte n�zd meg, hogy van Miroku!
Kagura szomor� mosolyt ejtett.
- K�sz�n�m Kagome.

- Csakhogy itt vagy! - ny�jtotta fel�m z�ldd� v�lt kez�t Naraku. - Gyere, kedves feles�gem! Tudod a szab�lyt?! Eg�szs�gben, betegs�gben.
Nagyot s�hajtott �s kivillant hatalmas szemfoga, ami furcsa l�tv�ny volt emberi fogai mellett. - H�t ez most az. Nagy betegs�g.
�lltam �s hallgattam. Naraku egyre inger�ltebb lett.
- Told m�r ide azt a form�s seggedet kedvesem! - ki�ltotta.
Elindultam, b�r kelletlen�l. Megszor�totta a kezem.
- Seg�teni fogsz nekem kedvesem. Ak�r akarod, ak�r nem. A frigy lehet�v� teszi, hogy uralkodjak rajtad. Rajtad �s az akaratodon. �s most azt
teszed, amit mondok. - karcolta fel a csukl�mat, amib�l kiserkent a v�r.

- Hogy lehet valaki ennyire felel�tlen! - szidta �ssze a visszat�ntorgott szerzetest a f�lszellem. - �n magam foglak meg�lni Miroku!
Kagura �va intette a d�h�s InuYash�t.
- Neked kell odamenned �s megmentened a szerelmedet. - b�k�tt a fi� mellkas�ra az ujj�val. - Naraku legal�bbis ezt akarja.
InuYasha kicsit �rtetlenkedve n�zte a n�t. Kagura nagyot s�hajtott.
- A b�ty�d val�ban �rtelmesebb n�lad. � egyb�l tudn�, hogy Naraku val�di ellenfelei � maga �s te. - leszegte a fej�t. - Mi csak b�bok vagyunk
a kez�be, akiket ide-oda tologat, de az igazi f�szerepl�k ti vagytok. - azzal a t�bbiek fel� fordult. - Sz�val ha ti v�res harcra sz�m�tottatok,
akkor csal�dnotok kell. Mert Naraku nektek semmilyen szerepet nem sz�n a sz�nh�z�ban. - mondta f�lig nevetve. - Teh�t mi csak drukkolhatunk,
hogy �lj�nk m�g, ameddig csak akarunk.
Sango Koug�ra n�zett, aki csak b�lintott.
- Azt hiszem igazad van. - k�pte ki a szavakat a farkas. - Nek�nk semmi k�z�nk hozz�! - h�zta mag�hoz a harcost, aki duzzogva fonta a karjait
�ssze a mellkasa el�tt.
- De ha seg�ts�g kell, sz�lj! Valahogy! - tette hozz� flegm�n a l�ny �s hasba v�gta Koug�t, aki elengedte �s hagyta, hogy az egyik szikl�ra �lj�n.
Shippo odament �s meg�lelte a f�lszellem l�b�t, aki kedvesen megpaskolta a v�r�s fej�t.
- Hov� kell mennem? - k�rdezte a f�lszellem a boszork�nyt, aki id�k�zben a szerzetest �polta.
- A palota keleti r�sz�ben a pince h�tulj�ba. - mondta Kagura, mik�zben megm�rte Miroku l�z�t.

InuYasha bel�kte a vasajt�t.
- Hol vagy te f�reg? Gyere! T�lem megkapod a magad�t! - kiab�lta a f�lszellem, amikor h�tulr�l �t�st kapott a nyak�ra.
Megd�rzs�lte a sajg� testr�szt �s megfordult, hogy l�ssa t�mad�j�t, de csak a csukott ajt�val tal�lta mag�t szembe.
- Ennyire gy�va vagy Naraku? - kapta el� a kardj�t a f�lszellem, mire az orbit�lis m�reteket �lt�tt. - T�madj szemb�l!
Azonban majdnem elejtette fegyver�t, amikor szembe tal�lta mag�t velem.
- Kagome. - suttogta. - Hogy n�zel ki?
Hajam �sszefogva, iskolai egyenruh�m helyett barna, r�vid b�rruha fesz�tett rajtam, hasonl� csizm�val. Kezemben k�t h�rom�g� sz�rony, amit
egyenesen a f�lszellem fel� ir�ny�tottam.
- Ne mer�szeld a sz�dra venni a nevem, te mocskos korcs! - ki�ltottam �s a magasba lend�tettem a fegyvereimet. - Ink�bb harcolj te f�ll�ny!
Harcolj a nyomorult �leted�rt, ha k�pes vagy r�.
InuYasha csak �llt �s fogta a kardj�t.
- �n nem harcolok veled Kagome. - engedte le a fegyvert. - �s tudom, hogy te sem.
R�c�foltam. Kifesz�tettem a karom �s ny�l m�dj�ra eldobtam a t�rt a bal kezemb�l, ami kis h�j�n eltal�lta a f�lszellemet. Csak az mentette meg a
karcol�st�l, hogy f�lreh�zta a fej�t.
- Harcolni fogsz kutya! - ugrottam �t a feje f�l�tt �s ism�t megszereztem az eldobott sz�ronyt. - K�l�nben �n magam vetek v�get sz�nalmas kis
�letednek.
- Kagome. T�rj �szhez! - kiab�lta InuYasha, de engem ekkor csak a harc �ltetett. Letette a kardot �s lassan tett fel�m egy l�p�st. Magam el�
szor�tottam a t�r�ket �s vicsorogva figyeltem a k�zeled� alakot. M�r majdnem el�rte az egyik fegyverem, amikor v�ratlanul el�re lend�lt a karom.
V�res cs�k futott v�gig InuYasha nyak�n, mintha �kszer lenne. Ekkor l�ttam a szem�ben a felismer�st. Igenis b�nthatom �s meg is fogom tenni.
- Ezt nem hagyom! - guggolt le hirtelen �s h�zta ki a l�bam.
Elter�ltem a f�ld�n, fegyvereim nem messze fogtak talajt. InuYasha r�m vetette mag�t �s kezeimet sz�tcsapva a padl�hoz szegezett. F�szkel�dni
kezdtem �s igyekeztem szabadd� tenni a karomat. A f�lszellem ekkor l�tta meg szemeimben az �ress�get. Tudta, hogy manipul�lva vagyok, de azt
nem, hogyan hat�stalan�tsa ezt. Szabadulni akartam minden �ron, ez�rt kihaszn�ltam a f�lszellem pillanatnyi zavar�t �s �gy�kon r�gtam. Feljajdult �s
elengedett, mire �n a h�t�ra d�nt�ttem �s r��ltem a medenc�j�re. Felkaptam a sz�ronyt �s l�ni akartam, de InuYasha a leveg�ben elkapta a kezem
�s megpr�b�lta megakad�lyozni, hogy lesz�rjam.
- Ha most szeretkezni akarn�nk, nagyon erotikusnak tartan�m ezt a p�zt. - pr�b�lta a f�lszellem elterelni a figyelmem, de �n koncentr�ltam. F�lrel�ktem
a karj�t �s a v�ll�ba m�lyesztettem a t�rt. Felord�tott �s megpr�b�lta kih�zni, de �n r�nehezedtem, hogy m�g jobban belef�r�djon a test�be.
- D�g�lj meg te korcs! - azt�n elford�tottam a fegyvert egy kiss�. V�r serkent ki bel�le �s az arcomra is fr�ccsent. - D�g�lj meg te kibaszott
korcs!
V�g�l m�giscsak f�lrel�k�tt. Nagy nehezen fel�lt �s kih�zta a t�rt a v�ll�b�l, amib�l most folyni kezdett a v�r. R�m n�zett, mik�zben f�lrehaj�totta a
fegyvert. �n a f�ldre t�maszkodva figyeltem minden mozdulat�t.
- Meg�llek. - suttogtam . -El�ttem fogsz elv�rezni, mint egy kivert kutya. - nevetni kezdtem. - Kivert kutya!
InuYasha �p karj�t a sebre szor�totta.
- Kagome. Szerelmem. Mit m�velsz? - k�rdezte elf�l� hangon. - Mit csin�lsz?
Felegyenesedtem �s felemeltem a m�sik t�rt.
- Itt a v�ge, fuss el v�ge! - suttogtam �s a magasba lend�tettem a fegyvert.
Ekkor f�jdult meg a fejem. Eldobtam a sz�ronyt �s a hal�nt�komhoz kaptam a kezem. InuYasha megl�tta az alkaromat d�sz�t� v�g�st.
- Az mi? - k�rdezte, miut�n megragadta a karom, mik�zben lefel� g�rnyedtem. Egy fekete pont cs�f�totta a k�pet a v�res sebben. - Mi ez?
T�l er�s volt a l�ktet�s ahhoz, hogy arra figyeljek, a f�lszellem egy par�nyi bogarat kapar ki bel�le. A zsibong�s enyh�lni kezdett �s �n
kezdtem visszat�rni a val�s�gba. V�gign�ztem magamon, majd InuYash�n, aki lassan elter�lt a f�ld�n.
- Mi t�rt�nt itt? - k�rdeztem alig hallhat�an.
- Nem is eml�kszel? - nevetett er�tlen�l a f�lszellem. - Meg akart�l �lni.
�n? Hiszen sohasem b�ntam�t azt a fi�t, aki�rt fel�ldozn�m saj�t magam.
- Sajn�lom. - k�sztam oda hozz� �s homlokon cs�koltam, amin k�v�r izzadts�gcseppek gy�ngy�ztek. - Istenem, InuYasha! - a karj�n a seb nagyon
m�ly volt. - Mit tettem.
Megszor�totta a karomat �s megcs�kolta az ujjaimat.
- Ez nem te volt�l. Naraku ir�ny�tott t�ged. - �k�lbe szor�totta �p kez�t. - De ez�rt m�g megfizet.
- Annyira sajn�lom, f�leg mert tudom...tudom, hogy Kikyo is �gy...halt meg annak idej�n. - suttogtam s�r�st�l elf�l� hangon. - Legal�bbis ennek k�sz�nhette.
Egy hasonl� �sszeesk�v�snek.
- Tudom, de ha legk�zelebb tal�lkozom vele, elmondom, hogy mi is t�rt�nt. - mondta a f�lszellem.
M�g jobban megszor�tottam a kez�t �s k�nny hullott a kimon�j�ra.
- Azt hiszem ezt m�r nem fogod elmondani neki. - majd amikor l�ttam, hogy megmerevedik, magamhoz �leltem.

Sesshomaru az ujjai k�z�tt forgatta a Rin kimon�j�b�l kiszak�tott darabot. Majd miut�n megl�tta a k�zeled� Narakut, zsebre v�gta.
- A kutyaszellem els�sz�l�tt fia. - vigyorra h�zta a sz�j�t. - Micsoda �r�m lesz v�gezni veled.
A szellem kicsinyes pillant�st vetett a f�lszellemre.
- �lvezd csak azt a p�r percet, ami az �letedb�l m�g h�tra van. - jelentette ki kem�nyen.
Naraku nevetni kezdett.
- Mit k�pzelsz te magadr�l? Hm? - mutatott a tork�ra. - Hogy el tudsz b�nni ezzel? A Szent �kk� hatalm�val?
Sesshomaru el�h�zta a kardj�t.
- Ne vesztegess�k az id�nket felesleges besz�dre! - fakadt ki a szellem �s Narakunak szegezte a fegyvert.
A f�lszellem helyeselt.
- �gy van! Kezdj�k! - azzal vill�mgyorsan Sesshomaru el�tt termett �s karmos karj�val, ami a h�t�b�l ny�lt ki, sebet ejtett a Nagy�r arc�n.
Sesshomaru elugrott. A sebb�l z�ld m�reg folyt v�gig, eg�szen le az �ll�ig.
- Engem m�g soha, de soha nem s�rtettek meg. - h�lledezett a szellem �s ujjai k�z�tt sz�td�rzs�lte a folyad�kot.
Naraku ism�t felnevetett �s �r�mmel figyelte, ahogy a Nagy�r megzavarodik.
- �pp itt volt az ideje. - majd ism�t a szellem el� ugrott, de a Nagy�r ez�ttal k�sz�lt a t�mad�sra.
Egy pillanat alatt arr�bb l�pett p�r m�tert �s visszafordult a f�lszellem fel�.
- Most j�n az igazi m�ka. - suttogta, mik�zben szemfogai megny�ltak, arca egyre nagyobb lett �s ink�bb kuty�ra hasonl�tott. V�g�l egy k�zel
tizenh�rom m�ter magas, feh�r kutya �llt szembe az ugyancsak meglep�d�tt Narakuval. Sz�j�b�l m�reg csorgott a f�ldre. - J�tszunk! - zengett
Sesshomaru hangja ezerszeresre hangos�tva �s Narakura vetette mag�t.

Rin a s�rk�nyl� h�t�r�l figyelte az esem�nyeket, aki a leveg�ben lebegett, nem messze a harc helysz�n�t�l. L�tta, amint a Nagy�r elvesz�ti
kor�bbi alakj�t �s most d�monk�nt harcol az ellens�g�vel. M�s megijedne, de � semmi ilyet nem �rzett.
- A�n! - simogatta meg az �llat s�r�ny�t. - Ha arra ker�l a sor, seg�t�nk a Nagy�rnak.
A s�rk�nyl� dorombolni kezdett �s fejei k�mlelni kezdt�k a lenn megindult csat�t.

Sesshomaru hatalmas mancsaival pr�b�lta eltal�lni a sebesen ugr�l� f�lszellemet.
- Elismerem, er�s ellenf�l vagy. - mondta csal�dotts�ggal a hangj�ban Naraku, aki �gy nem tudott t�madni. - De nem sok�ig!
K�gy� ugrott el� a mellkas�b�l �s az �ppen f�ldre �rkez� Nagy�r szem�be harapott. A d�mon felord�tott a f�jdalomt�l �s hevesen r�zni kezdte
a fej�t, de a betolakod� nem engedett.
- Szenvedj csak, Nagy�r! - kacagott diadalmasan Naraku. - Ahogy egykoron az a hitv�ny ap�d!
Ekkor egy l�ngcs�va semmiss� tette a d�mon szem�n l�g� k�gy�t, vigy�zva, hogy meg ne vak�tsa a Nagyurat. Mindketten a t�z forr�s�t kerest�k, majd
felfedezt�k a k�tfej� s�rk�nylovat �s a h�t�n helyet foglal� Rint.
- T�nj innen! - ord�totta a Nagy�r. - Ez nem a te harcod!
Rin elismer�st v�rt, ehelyett letorkolt�k.
- De hiszen majdnem megvakult�l...
- Menj, k�l�nben Narakuval egy�tt t�ged is elteszlek l�b al�l. Engedetlen kis fruska. - fakadt ki a Nagy�r �s hatalmas �llkapcs�val az �llat fel� kapott, ami
kit�rt az �tj�b�l. - T�n�s innen!

Rin a k�zeli erd�ben landolt �s figyelt. Hi�ba besz�lt vele az el�bb ilyen lekezel�en a szellem, f�ltette �s am�g hallja a hangj�t, tudta, hogy nincs baj.

Sesshomaru kicsit f�radtan verte vissza az ugyancsak kiss� sz�tsz�rt Naraku t�mad�sait. Tudt�k mindketten, hogy ez a harc egyik�k, hacsak nem mindkett�j�k

sz�m�ra v�gzetes lehet. A Nagy�r megpr�b�lt csak a f�lszellemre koncentr�lni, de Naraku teste annyi szellemet rejtett, hogy megsz�molni is el�g lett volna. Ezek

t�rtek el� bel�le �s t�madtak Sesshomarura, aki �gy nem tudott a bestia k�zel�be f�rk�zni.
- Nagy�r! - kezdte a f�lszellem nevetve. - �lvezed a j�t�kot?
- �r�ln�k, ha nem a csatl�saidat k�lden�d r�m, hanem te magad sz�lln�l szembe velem. - zengte a szellem, mik�zben kett�harapott egy buzog�ny alak� madarat.
- De �gy l�tom, ehhez te t�l gyenge vagy Naraku!
A f�lszellem meg�ll�totta a bel�le �rad� szellem�radatot �s gy�l�lk�d� szemekkel n�zett a kuty�ra.
- J�l van, te akartad! - suttogta �s tork�ban vil�g�tani kezdett a Szent �kk�.

Ekkorra �rt�nk oda InuYash�val, akinek ell�ttam a seb�t, de a v�r �gy is �t�t�tt a k�t�sen.
- N�zd! - mutattam k�ts�gbeesve a r�zsasz�n felh�re. - A Szent �kk�. Naraku megtal�lta az eg�szet �s most haszn�lja is. - a f�lszellemre n�ztem, aki el�g meggy�t�rt

volt a v�rvesztes�g miatt. - Most mit csin�lunk?
InuYasha el�vette a kardj�t.
- �gy akarsz harcolni? - k�rdeztem agg�dva. - H�rom suhint�sig sem jutn�l.
InuYasha a fej�t cs�v�lta.
- Igen, de ott van a b�ty�m. Ha el�gg� lef�rasztja Narakut, akkor nekem m�r csak be kell vetnem a kardom leger�sebb t�mad�s�t �s v�geznem vele. - mondta a

logikusnak t�n� tervet a f�lszellem, mire b�lintottam �s a k�zdelmet n�ztem.
- Csak b�rja ki addig. - suttogtam.

A kutya a f�ldre borult. P�r perc m�lva m�r ism�t Nagy�rk�nt fek�dt a f�ld�n �s karj�t az oldal�n t�tong� lyukra szor�totta. Naraku, b�r az �kk� meger�s�tette, a

Nagy�rban m�lt� ellenf�lre tal�lt �s �r�k �ta tart� harcuk ut�n � is lihegve n�zte v�rben tocsog� �ldozat�t.
- L�m, l�m. - suttogta diadalittasan. - A kutya k�lyke sem tudta fel�lm�lni apj�t.
Sesshomaru megpr�b�lt fel�llni, de felszisszent, amikor a sebbe nyilalt a f�jdalom.
- Azt hiszed, hogy feladom? - k�rdezte nevetve a Nagy�r.
Naraku ism�teltem elnevette mag�t.
- Ahogy eln�zlek, a Nagy�rnak is csak egy �lete van, ak�r szellem, ak�r d�mon. - mutatott a szellemre.

InuYash�val egy szikla m�g�l figyelt�nk.
- Itt az id�. - suttogta a f�lszellem �s ki akart t�rni, de �n megakad�lyoztam.
- Menj, de nem akarok a holttested f�l�tt s�rni. - mondtam remeg� hangon.
A f�lszellem megcs�kolt �s b�lintott.

- Szerintetek mi�rt lett hirtelen csend? - k�rdezte Shippo.
Miroku a t�bbiekkel kar�ltve f�lelt.
- Nem tudom, de azt hiszem ennek a harcnak m�g nincs v�ge. - mondta Sango, mire a szerzetes b�lintott �s �sszeszor�totta a jobb kez�t.

- �! - mondta �szinte meglepetts�ggel a hangj�ban Naraku. - Azt hittem te m�r megd�gl�tt�l. - d�rm�gte. T�l f�radt volt m�r �s nem sz�m�tott m�g egy ellens�gre.
- Nem adom meg neked ezt az �r�m�t. - n�zett a b�tyj�ra, aki el�g sok v�rt vesztett. - �gy l�tom, m�r nemcsak ap�m miatt kell bossz�t �llnom.
Sesshomaru az �ccs�re emelte fagyos tekintet�t.
- Nem fogok meghalni. - mondta szigor�an. - Ezt ne is v�rd!
- Naraku. - fordult a f�lszellem fel� InuYasha. - Korcs a korcs ellen. Ez lesz �m a harc.
Feje f�l� lend�tette a kardot �s lecsapott vele. Naraku teste az �kk� miatt hamar regener�l�dott.
- Ez �gy nem megy. - suttogta maga el� a f�lszellem �s igyekezett nem figyelni a karj�ban l�ltet� f�jdalomra.
- InuYasha. - mondta mosolyogva Naraku. - Itt az id�, hogy ap�d ut�n k�ldjelek.

Rin fogta meg a v�llamat, nem kis galib�t okozva ezzel nekem.
- Mit keresel te itt? - k�rdeztem. - Azt hittem...
- Nem hagyom cserben a Nagyurat. - suttogta, mik�zben szerelm�t n�zte. - Gondolkozz! Hogyan �ll�thatn�nk meg Narakut?
- Keresn�nk kell egy �jat! - adtam ki a parancsot, mire a l�ny b�lintott �s k�szva elindultunk

Kifesz�tettem az ideget, amibe belesz�rtam a nyilat. InuYasha m�r v�rcs�kot h�zott maga ut�n. Teh�t pontosan kellett c�loznom. El kell tal�lnom a tork�t, hogy
kiessen az �kk�.
- Biztos vagy benne, hogy el tudod tal�lni? - suttogta Rin, aki legsz�vesebben m�r Sesshomaru mell� futott volna.
- Rem�lem. - m�rtem be a szememmel a helyet �s az ir�nyt. - Most!
A ny�l leh�zta a nyak�r�l a b�rt �s l�tni engedte a k�vet. Naraku egyb�l fel�nk fordult.
- �! A papn� meg a korcsb�l lett szelleml�ny. - suttogta a f�lszellem. - Mit akartok itt? - azzal l�ngcs�v�t k�ld�tt fel�nk.et

InuYasha kihaszn�lta, hogy Naraku nem figyel �s a b�tyj�hoz futott.
- Tudom, hogy gy�l�lj�k egym�st, de ap�nk eml�k�re k�rlek, fogjunk �ssze �s �lj�k meg v�gre ezt a patk�nyt! - jelentette ki kem�nyen. - Ezt a kardot - emelte fel a

saj�tj�t InuYasha - ap�m hagyta r�m. Neked is kell lennie egynek, amit � hagyott r�d.
Sesshomaru elh�zta a sz�j�t.
- Az egy kacat. - nevetett. - �s nemhogy meg�ln�, megmenten� az �let�t.
InuYasha a b�tyj�ra n�zett �s az oldal�n l�v� fegyverre b�mult.
- �s az mi? - k�rdezte.
- Az �n fegyverem. Magam csin�ltam. - mondta �s a markolathoz kapott.
InuYasha elm�l�zva figyelte a kardokat, majd megsz�lalt.
- Mi lenne, ha egyes�ten�nk �ket?

Hat�rozottan l�ttam, hogy Rint eltal�lta Naraku, de egy karcol�s sem volt rajta. Ellenben az �n karomat sebek bor�tott�k.
- F�ltek t�lem? - kiab�lta kaj�nul Naraku. - Az a j�!
Ekkor figyeltem fel arra, hogy InuYasha �s Sesshomaru fel�llnak �s kardjaikat el�h�zz�k.

- K�sz vagy? - k�rdezte InuYasha.
- Nehogy azt hidd, hogy ett�l nagyot n�tt�l a szemembe. - mondta a Nagy�r szigor�an. - Ugyan�gy gy�l�llek �s egy napon veled is v�gzek majd.
InuYasha megr�nd�totta a v�ll�t.
- Fel�lem, de el�sz�r ez pusztuljon. - b�k�tt a fej�vel Naraku fel�. - H� Naraku!
A f�lszellem h�tra pillantott �s l�tta, ahogy InuYasha kardja pirosban kezdett j�tszani, Sesshomaru fegyver�nek peng�j�n pedig z�ld fonalak futottak v�gig.
- Ti nem �lhattok �ssze! - kiab�lta Naraku rosszat sejtve. - Ti gy�l�litek egym�st!
A Nagy�r �s �ccse egym�sra n�ztek �s �let�kben el�sz�r egym�sra mosolyogtak. Nem volt ez testv�ri mosoly, de tudt�k, most egy�tt dolgoznak �s apjuk eml�ke a

l�nyeg.
- Pusztulj Naraku! - �s egyszerre csaptak le a f�lszellemre, aki elt�nt a piros �s z�ld f�nyben.