16. fejezet

Amikor egy �j �let kezd�dik...

A robban�s hatalmas porfelh�t hagyott maga ut�n �s a vad k�h�g�s k�zben igyekeztem valamit kivenni a sz�rkes�gb�l. Mellettem Rin is
k�zd�tt azzal, hogy leveg�h�z jusson. Amikor lassan kitisztult a k�p, felfedeztem InuYash�t �s Sesshomarut, amint karddal a kez�kben
�llnak. El�tt�k az egykori f�lszellem darabjai hevertek szanasz�t.
- Szerinted? - k�rdezte InuYasha, mik�zben a szeme sark�b�l a b�tyj�t figyelte. - Meghalt?
Sesshomaru a cafatokat n�zte.
- Ennyi lenne Naraku? - hajolt le egy darab�rt �s megforgatta a kez�ben. Az oldal�n l�v� lyukb�l �mleni kezdett a v�r.
InuYasha is megszeml�lte a cafatot b�tyja mark�ban.
- Tudod, hogy csak azok a szellemek tartott�k �letben, akiket legy�z�tt �s mag�ba olvasztott. - mondta a f�lszellem komolyan.
Sesshomaru felegyenesedett �s az erd� fel� dobta a darabot.
- Lehet, hogy csak ez hi�nyzott. - jelentette ki keser�en.
InuYasha meglep�dve n�zett b�tyj�ra.
- Mi? - k�rdezte a f�lszellem, mik�zben elrakta a kardj�t.
- Az egyet�rt�s. - v�laszolta a Nagy�r hidegen. - Ha az elej�n �sszefogunk, most nem kellett volna hajb�kolni a m�siknak.
InuYasha m�rgesen villantotta fel szemfogait.
- Akkor sem rajtam m�lt, ha visszaeml�kszel kedves b�ty�m. - fintorgott. - Te volt�l az, aki nem hajlott a b�k�s megold�sra.
- De te sem hajtottad annyira a kib�k�l�st. - siklott a Nagy�r keze a kardj�ra.
Abban, hogy el� is h�zza, csak az akad�lyozta meg, hogy InuYash�hoz futottam �s �t�leltem
- J�l vagy? - sim�tottam v�gig az arc�n.
InuYasha b�lintott.
- Kib�rom. - ny�gte, mire �szbe kaptam, hogy a s�r�lt v�ll�ba kapaszkodom.
- Bocsi. - �rintettem meg a v�res k�t�st. - Ezt ki kell cser�lni!

Rin legsz�vesebben odafutott volna, de ink�bb megv�rta a megfelel� jelet. Amikor a Nagy�r egy szikla mell� rogyott, nem �rdekelte, hogy
kiab�lni fog vele. Let�rdelt �s kezeit a szellem oldal�n l�v� sebre fektette, melyb�l sz�net n�lk�l d�lt a v�r.
- Nagy�r! - pr�b�lta meg el�ll�tani a v�rz�st a l�ny. - Mit tehetn�k �rted?
Ekkor azonban esz�be jutott a kard, amit Yaken adott �t neki. Sesshomaru is �szrevette a fegyvert.
- Rin. Add �t a kardot!
A l�ny k�szs�gesen teljes�tette a k�r�st. A Nagy�r oldal�n l�v� seb sz�k�lni kezdett, m�g nem teljesen elt�nt. Azt�n elkapta a l�ny kez�t.
- Neked nincs semmi bajod? - k�rdezte hidegen, m�gis agg�dva.
Rin megr�zta a fej�t.
- A kard, amit Yaken �tadott nekem, megv�dett a t�mad�sokt�l. B�r n�lad lett volna �s akkor nem s�r�lt�l volna meg ilyen s�lyosan.
Majd a Nagy�r nyak�ba borult. �s amikor meg�rezte a szellem er�s karj�t a derek�n, megnyugodott.

- Vajon mir�l besz�lgetnek? - f�lelt a f�lszellem, mik�zben �tk�t�ztem a seb�t.
- Maradj m�r nyugton! - pr�b�ltam meg visszah�zni, hogy g�rcs�t tudjak k�tni a rongyra. - K�l�nben is. Nem tartozik r�nk.
InuYasha gondterhelten cs�v�lta a fej�t.
- �n ezt nem �rtem. A b�ty�m egy...
- Te is faragatlan f�lszellem volt�l, most pedig egy �rett InuYasha vagy. - nevettem. - Megv�ltozott. Na �s? �r�lj ink�bb annak, hogy v�gre boldog.

Miroku kapkodva tekerte le az imaf�z�rt a jobb kez�r�l. Amikor l�tta, hogy tenyer�n nincs semmilyen lyuk, felki�ltott �r�m�ben.
- V�ge! Hallj�tok! - futott Sango�k fel�. - V�ge! Naraku meghalt!
Kagura d�bbent arccal �llt fel.
- Ism�teld meg! - k�rte a szerzetest, aki vigyorogva emelte a magasba.
- Meghalt. - majd letette. - Imm�r szabad vagy!
A boszork�ny a sz�ja el� kapta a kez�t, de �gy sem tudta f�kezni nevet�s�t.

Rin s�t�lt oda mell�nk, kez�ben a karddal.
- Fogd meg! - ny�jtotta a f�lszellem fel�, aki el�sz�r habozott, de v�g�l k�zbe vette a fegyvert. A v�ll�n l�v� seb fokozatosan k�dd� v�lt. - Te is haszn�lhatod! -

h�zta oda a kezemet a peng�hez. - Seg�t, hidd el!
- Teh�t ez az a m�sik kard, amit ap�m k�sz�ttetett. - sim�totta meg a markolatot. - Ez�rt mondta a b�ty�m, hogy kacat. Mert gy�gy�t. Micsoda kincs!
Megfogtam Rin kez�t. R�m n�zett barna szemeivel �s k�rd�s rajzol�dott ki benn�k.
- �n csak szeretn�k sok szerencs�t k�v�nni. - majd a v�rakoz� Nagy�r fel� pillantottam. - Az �j �letedhez.
Rin meghat�dott �s �t�lelt. B�cs�z�ul.

- Itt vannak! - futott fel�nk hangosan ki�ltozva Shippo. - Itt vannak �s teljesen egyben!
A csoport �sszes tagja �r�mmel fogadott minket. A k�zfog�sok, �lel�sek v�gre felszabadultak voltak.

Kouga az �nnepl�k t�bor�b�l f�lreh�zta Sangot.
- Figyelj! - kezdte a farkas, mik�zben megszor�totta a harcos kez�t. - �n a k�zeli hegyekben �lek. A falk�mmal. Akik m�r biztosan agg�dnak miattam.
Sango figyelmesen hallgatta a szellemet.
- Teh�t �n csak azt akarom k�rdezni, hogy nincs-e kedved velem j�nni. - �s miel�tt a l�ny sz�ra nyithatta volna a sz�j�t, a farkas nem engedte. - �n tudom, hogy nem

egy igazi otthon �s a barlang is nyirkos. A t�bbiek faragatlanok, az �lelem nem valami els�oszt�ly�... - �s miel�tt befejezhette volna a l�ny sz�jon cs�kolta.
- Veled tartok, te mocskos ordas!

H�rom nappal k�s�bb mindannyian �sszegy�lt�nk Kaede any� kunyh�j�ban. Az id�s papn� v�gighallgatta a t�rt�neteket �s hol der�lt, hol borult. Kouga �s Sango

m�r alig v�rt�k, hogy elinduljanak, Miroku �s Kagura, Shippoval az oldalukon, egy k�zeli faluba k�lt�znek majd. Csak azt nem tudtuk, hogy vel�nk mi lesz.

A csillagok f�nyesen ragyogtak. InuYash�val a foly� partj�n s�t�ltunk, amikor meg�ll�tottam.
- Figyelj csak! - h�ztam el� a zsebemb�l a Szent �kk�vet �s a kez�be nyomtam. - Igaz, hogy nem �n raktam �ssze, de �n tal�ltam meg. Rem�lem m�g eml�kszel,

mire akartad haszn�lni.
InuYasha arc�n nem jelent meg a v�rt reakci�.
- Azt hiszem, Kaede any�n�l j� helyen lesz. - �lelt mag�hoz.
B�ztam benne, hogy �gy fog d�nteni.

M�snap reggel a k�t mellett �lltam. InuYasha szomor�an n�zett r�m.
- Azt hittem haragszol. - mondtam csendesen.
- Azt hiszem ezt egyszer m�r megbesz�lt�k. - felelte sz�ntelen�l a f�lszellem.
Megfogtam a v�ll�t �s �t�leltem. � is mag�hoz szor�tott.
- Olyan gyakran j�v�k, amilyen gyakran csak tudok. - buggyant ki egy k�nnycsepp a szememb�l.
- Az nem el�g.

H�t igen. A sors n�ha furcsa dolgokat produk�l. Olyan dolgokat, melyekr�l addig nem is sejtj�k, hogy l�teznek. Ha jobban belegondolunk, mindenki k�t vil�gban �l.

De tudnunk kell elv�lasztani a kett�t.
Van, aki boldogs�gra tal�l...

Sango, miut�n felkapaszkodott a szikla tetej�re, egy hatalmas barlanggal tal�lta szembe mag�t. A j�rat el�tt farkasok �s emberi alakot �lt�tt farkasszellemek

szorgoskodtak. Vez�r�k l�tt�n ord�t�sban t�rtek ki.
- Gyere! - fogta meg gyeng�den a harcos kez�t Kouga. - Ne f�lj!
- Ha velem vagy, nem kell tartanom semmit�l �s senkit�l. - �lelte mag�hoz szerelm�t a l�ny �s szenved�lyesen megcs�kolta.
- Tudod. - kezdte a farkas. - Sohasem fogom elfelejteni azt, amikor tal�lkoztunk.
- J�l harcolsz! - vert �k�llel a farkas v�ll�ba. - A bal egyenesed is �t�s!
Kouga is j�t nevetett.
- Te meg �gy ves�n r�gt�l, hogy az�ta is...
- Csss! - tette mutat�ujj�t a szellem ajkaira, hogy csendben maradjon.
Kouga k�t tenyere k�z� fogta a l�ny arc�t �s megcs�kolta.
- Fi�k! - h�zta maga ut�n a harcost a bej�rathoz, ahol a t�rsai m�r v�rt�k. - �me az asszonyom, Sango.
A farkasok �r�mujjong�sa m�g a v�lgyben is hallhat� volt.

Van, aki otthonra tal�l...

Miroku az utols� t�lat is a hely�re tette.
- �gy megfelel? - k�rdezte Kagur�t, aki mosolyogva figyelte a szerzetes �gyk�d�s�t.
- Nagyon j�. - mondta, de amikor Miroku lehajolt egy kisebb henger�rt, a n� gorsan megigaz�totta a polc tartalm�t.
- H�! - kapta rajta a turpiss�gon a szerzetes �s egy�tt nevettek.

Van, aki csal�dra tal�l...

Shippo boldogan futk�rozott a r�ten.
- N�zz�tek! - mutatta Kagur�nak �s Mirokunak az el�bb szedett hatalmas gomb�t. - �n m�g nem is l�ttam ekkor�t! - majd p�tsz�lei el� sz�kkent.
- Nagyon sz�p. - mondta Kagura �s legyez�je seg�ts�g�vel apr� k�rt�ncot var�zsolt a leveg�ben a kez�ben tartott szirmokb�l, amit a kis r�ka mosolyogva figyelt.

Van, aki ragaszkod�st tal�l...

A�n lomh�n suhant a leveg�ben. A d�lut�ni naps�t�s kedvesen melengette utasait. Rin a Nagy�r v�ll�n pihentette a fej�t, mik�zben Sesshomaru a derek�t karolta.
N�m�n sz�lltak a r�t fel�, ahol Yakent hagyta a l�ny.
- Boldog vagyok melletted Nagy�r! - jelentette ki hat�rozottan. - Mert az lehetek, aki lenni akartam.
- Velem maradsz. - szor�tott az �lel�sen a szellem. - Mert aki megpr�b�l t�lem elvenni, azzal magam v�gzek �s nem leszek k�m�letes.
Rin mosolygott �s a Nagy�r hideg szemeibe n�zett.
- Szeretlek. - suttogta szerelmesen. - Szeretlek Nagy�r!
Sesshomaru sz�ja mosolyra h�z�dott.
- Szeretlek Rin.

Miut�n Yaken is csatlakozott hozz�juk, Sesshomaru kiadta az �tir�nyt. Miut�n letette �ket egy piros v�zes�s el�tt, Rinnek kezdett derengeni az a mese, amit a kis

szolga mondott. Hulyn vigyorogva n�zte a vend�geket.
- Nagy�r! - nevetett. - Ilyen r�vid id� alatt m�sodszor is itt?
A szellem b�lintott �s miut�n Rin megsimogatta a l�nyt, egy�tt l�ptek be a v�zf�gg�ny m�g�.

A l�nyt csod�lattal t�lt�tte el a falu l�tv�nya.
- Ez a te �rdemed? - fogta meg gyeng�den a szellem karj�t.
- Igen. - mondta hidegen Sesshomaru. - Az�rt mutatom meg neked ezt a helyet, hogy tudd! Itt b�rmikor ki�ntheted a sz�ved!

�s van, aki mindezt egyszerre...


- Sohasem gondoltam volna, hogy mindenre eml�kszel. R�ad�sul ilyen pontosan. - csukta be a r�zsasz�n k�nyvecsk�t InuYasha, aki egy hatalmas, k�k huzattal

bor�tott francia �gyon fek�dt egy k�temeletes h�z f�ldszintj�n. Miut�n letette a napl�t a padl�ra, �tkarolta a mellette fekv� Kagom�t.
- Azt hiszem, erre �r�kre eml�kezni fogok. - hajtotta le a fej�t a sz�v alak� p�rn�ra, melynek sz�ne megegyezett a takar��val.
InuYasha f�lretolta a haj�t �s megcs�kolta a tark�j�t.
- Tudod Kagome, �n szeretlek. �s gonosz dolog ilyet mondani, de ezeknek a rossz eml�keknek k�sz�nhetj�k azt, hogy most egy�tt vagyunk. �s megint megtenn�m,

ha tudn�m, hogy t�ged kaplak meg. - vallott sz�nt a f�rfi, mik�zben fekete haja a n� h�t�ra omlott.
- �des vagy. - suttogta Kagome, mik�zben tenyer�t a f�rfi arc�ra fektette.
A meghitts�get l�bak dobog�sa verte fel.
- Anya! Anya! - ugrott fel az �gyra egy fekete copfot �s r�zsasz�n ruh�t visel� l�ny. - Soumon m�r megint megh�zta a hajam!
- Ez nem igaz! - csatlakozott az eml�tett �s InuYasha nyak�ba vetette mag�t. - Ugye elhiszed apa ?
A f�rfi megcsiklandozta a fi� has�t, mik�zben biztos�totta egyet�rt�s�r�l.
- Ez mi? - emelte fel Kiona az �gy mell�l a k�nyvecsk�t.
Kagome mosolyogva cs�kolta meg a l�nya fej�t.
- Egy k�nyv. - nevetett. - Az �n k�nyvem.
- Mi van benne? - k�rdezte Soumon.
Kagome InuYash�ra n�zett.
- Az �let�nk. - v�laszoltam csendesen.
- Olvasol nek�nk anya? - �rdekl�d�tt izgatottan Kiona.
A n� fel�llt �s a barna kom�d fels� fi�kj�ba rejtette a napl�t.
- Tal�n majd egyszer. - azt�n mosolyogva visszafordult az �gyon �l� t�rsas�gra. - De most f�rd�s! Gyer�nk lurk�k!
A testv�rp�r kirohant a szob�b�l �s miel�tt Kagome ut�nuk mehetett volna, f�rje mag�hoz h�zta �s megcs�kolta.
- Szeretlek Kagome Higurashi. - �lelte mag�hoz olyan szorosan a n�t, hogy az szinte alig kapott leveg�t.
- �n is szeretlek. - v�laszolta Kagome, mik�zben megigaz�totta f�rje nyakkend�j�t. - �s most csin�ljuk meg a lehetetlent. F�rdess�k meg a gyerekeket! - majd

egym�s derek�t �t�lelve, nevetve, kimentek a folyos�ra.