17. R�sz: A sz�v f�jdalma

Furcsa f�ny vil�g�totta be a l�t�k�r�m, nagy nehezen felny�tottam szemeimet majd k�r�ln�ztem, csend volt a szob�ban, csak az �ra ketyeget sz�ntelen, a szoba nem volt les�t�t�tve �gy bes�t�tt a d�lut�ni napf�ny...az ablak melletti di�fa levelei megs�rgulva sz�lling�ztak a sz�lben. Az els� pillanatban azt sem tudtam hol vagyok, csak tomp�n, sz�rk�n �reztem, hogy vagyok, minden m�s idegen volt sz�momra...azt�n mikor megpillantottam a lila tap�t�t, a feh�r b�torokat, a kup�kkal �s kit�ntet�sekkel tele polcot akkor tudatosult bennem, hogy itthon vagyok. Akkor mindez, ami nemr�g t�rt�nt csak �lom volt? �lmodtam volna az eg�szet? Remegve h�ztam le takar�mat, majd mikor megpillantottam l�bamon az �t�zott v�res k�t�st, megbizonyosodtam afel�l, hogy minden megt�rt�nt...

F�zosan b�jtam vissza a takar� al�, majd �jb�l leh�nytam szemeimet, nem akartam gondolkodni, hisz a gondolatok csak f�jdalmat sz�lnek, nem akartam szenvedni, el�g volt a megpr�b�ltat�sokb�l, de amikor �lomba mer�ltem volna r�gt�n a csata k�peit l�ttam magam el�tt, �jb�l hallottam azokat a sz�rny� hangokat, nem mertem aludni, nem akartam l�tni...egyszer�en el akartam felejteni mindent...

Kezeimet f�leimre tapasztottam, kicsire �sszeg�mb�ly�dtem, szemeim leh�nytam, meg akartam sz�ntetni a k�lvil�got, megakartam sz�ntetni mindent, aminek k�ze van  vagy k�ze volt a m�lthoz.

R�gen nem tudtam, hogy mi ez az �rj�t� f�jdalom, ami id�nk�nt k�noz, reggelente �rtetlen�l meredtem magam el�, mikor p�rn�mon k�nnyeim nyom�t fedeztem fel, nem �rtettem mi�rt f�j n�ha �gy a sz�vem, hisz mindent megkaphattam volna, de �n m�gsem voltam boldog. �letem legboldogabb pillanatai az elm�lt napokban voltak, azt hittem m�r semmi rossz nem t�rt�nhet velem, hisz ott voltam, v�gre, �jb�l, vel�k....azt�n �jb�l elvett�k �ket t�lem...ugyanolyan kegyetlen�l, mint r�gen, de most sokkal jobban f�jt, mert tudtam hogy mit vesz�tettem el �s �reztem, hogy nincsenek m�r �s �jb�l �rva voltam, egy a csal�dtalanok �ri�si csal�dj�b�l.

Mert mi volt az a par�nyi boldogs�g a t�bbihez k�pest? Hogyan p�tolhatta volna p�r boldog �ra sz�z meg sz�z �v keser� hazugs�g�t? Az �r, amit az id�utaz�s el�tt �reztem nem t�nt el, s�t tal�n m�g nagyobb lett...m�r tudtam, hogy mi ez a tompa, k�nz� f�jdalom, m�r �rtettem, hogy milyen a sz�v f�jdalma...

Megsemmis�lt �br�zattal szor�tottam p�rn�mat, fejemben gondolatok z�gtak, f�lemben sikolyokat hallottam, lelki szemeim el�tt �jb�l �s �jb�l lej�tsz�dott a m�sz�rl�s..

Csak �n tudhatom, hogy mit �reztem akkor, olyan voltam, mint egy �res, elhagyatott csigah�z, amiben m�r soha semmi nem akar mened�kre lelni...

M�r tudtam, hogy ki vagyok, de ett�l m�g nem lett k�nnyebb semmi, ellenkez�leg, egyre s�lyosabbnak �reztem a j�v�t, az �larc, amit soha nem akartam fel�lteni, most cinikus grimasszal k�n�lta fel mag�t, felk�sz�lve arra, hogy beler�ntson abba vil�gba ahonnan fejvesztve menek�ltem, a hazugok vil�g�ba, k�nyszer�tett arra, hogy viseljem �t �s, hogy hazudjak...hazudjak a v�delmem�rt.

Egyszerre voltam sz�nalmas �s sz�mkivetett, n�m�n t�rtem, hogy k�nozzon a m�lt de m�gis magamat sajn�ltattam azzal, hogy fejet hajtottam a f�jdalom el�tt �s k�rve, k�ny�r�gve adtam meg magam neki.

Elsz�gyelntem magam e gondolatra, hisz nem ez az �n feladatom...�n m�sra vagyok h�vatott, harcolnom kell, k�ldet�sem van, meg kell val�s�tanom a lehetetlent, nem sz�m�t mennyi v�r kell �s h�ny hal�l, nem sz�m�t az �n f�jdalmam, hisz mit �r az egy �vezred szenved�se mellett?

Engem v�rna a n�p, ezt a Szellemcs�sz�rn�t v�rj�k az elesettek? Ezt a kis, gy�va sunyog�t, aki takar�ja al� b�jik ha f�l, �s s�r? S�rva fakad a maga b�nat�n? Milyen megv�lt� az ilyen, ki el�bb sajn�lja mag�t, mint n�p�t?

Er�s v�gyat �reztem ahhoz, hogy talpra �lljak �s, hogy szembe n�zzek b�rmivel, ak�r m�g hal�llal is, hisz mit vesz�thetn�k? Semmim sincs ezen az �tkozott vil�gon...magam vagyok....egyetlen gyalogosa egy k�tszem�lyes sakkj�tszm�nak....r�szese a m�lt �s a j�v� j�tszm�j�nak...csak egy eszk�z vagyok, egy kulcs a b�k�hez. De milyen b�ke az, amit csak v�rengz�s �r�n lehet kiv�vni? Hogy lehet h�bur�val b�k�t teremteni?

Elm�lked�semb�l az ajt� halk nyikorg�sa �bresztett fel, vill�mgyorsan kiegyenesedtem, majd let�r�ltem k�sza k�nnyeim...

Any�m l�pett be rajta, majd ap�m, arcukon a n�ma r�m�let fintora �lt, falfeh�rek �s ijedtek voltak mindketten, any�m nem n�zett a szemembe...ap�m idegesen kapott kioldott nyakkend�je ut�n.

Nem sz�laltam meg, hagytam, hadd k�nozza �ket a tudatlans�g, meg�rdemlik, hisz �k is, mint mindenki m�s, hazudtak nekem.

Lassan k�zeledtek �gyam fel�, majd any�m felvette a szok�sos p�kerarcot, azt az id�tlen b�jvigyort, ami mindig arc�n d�szelgett.

-Kicsim...v�gre fel�bredt�l...jobban vagy m�r...�gy r�nk ijesztett�l!- �lt le mell�m, majd megfogta kezemet, de eltoltam kez�t, ellens�gesen n�ztem r�juk....�gy �lltak el�ttem, r�m�lten, mint k�t lebukk�f�lben lev� b�nt�rs.

-Tudj�tok mi t�rt�nt?-sz�laltam meg v�g�l, sz�ntelen h�v�s hangnemben.

-Igen...Kagome mindent elmondott.-v�laszolta ap�m zavartan.

-Igen...�s ti mikor akart�tok elmondani? Vagy egy�ltal�n sz�nd�kotokban �llt valaha el�rulni?-f�rmedtem v�gre r�juk d�h�sen, l�ngol� szemekkel n�ztem any�mra, majd ap�mra.

Ap�m le�lt a d�v�nyra, megpr�b�lt nyugalmat er�ltetni arc�ra:

-Mi csak...megakartunk v�deni!-v�laszolta er�ltetett hangnemben.

-Mit�l, mond Sannju-san, mit�l akart�l megv�deni?- ap�m els�padt, any�m meg s�rva fakadt, mikor ap�mat nev�n szol�tottam, bizony, azt az embert azut�n, m�r soha nem szol�tottam ap�mnak, sem Mameha-sant any�mnak....

-De...kicsim...mi csak azt akartuk, hogy...boldog l�gy....hogy mindened meglegyen!-felelte any�m szippogva.

-Na ne mond, �s mikor jutott egy�ltal�n eszetekbe, hogy van egy l�nyotok? Hm? Elt�n�sem ut�n h�ny h�tre vett�tek �szre a hi�nyom? –csak ord�tottam �s ord�tottam szakadatlan, persze a v�lasz egy m�ly �s hossz� cs�nd volt, deh�t nem is sz�m�tottam m�sra.

-Mindenem megvolt, j�l tudom, de egy cs�ppnyi boldogs�got sem adtatok...soha!-hangom elcsuklott, s�r�s el�jelek�nt.

-K�rlek, menjetek innen...hagyjatok magamra....-azzal visszad�ltem az �gyra.

-De Miwako!-ap�m v�gre sz�hoz jutott.

-Az isten�rt!-ki�lltottam fel d�h�sen, ennyi el�g volt, az ajt� �jb�l kiny�lt majd hallottam a t�voz� l�pteket.

-� hol van?-�ll�tottam meg t�voz� any�mat.

De helyette m�r egy sokkal kellemesebb, m�ly, f�rfias hang v�laszolt:

-Itt vagyok!

Azzal Sessh l�pett be az ajt�n, majd beh�zta azt maga m�g�tt.

Arca nyugodt volt, de a f�radts�g nyomai nagy�vben ki�ltek nemes von�saira, l�tszott rajta, hogy az ut�bbi napokban szinte semmit sem pihent.

-Hogy �rzed magad?-k�rdezte a maga h�v�s hangnem�ben, majd meg�llt az �gy el�tt.

-Az att�l f�gg!-feleltem egykedv�en majd m�gjobban magamra h�ztam a takar�t, a f�jdalom par�nyi jel�t sem akartam mutatni, �gy is el�gg� gyan�s voltam neki.

-Sessh, v�laszolj nekem egy k�rd�sre!-m�g soha nem voltam ennyire komoly, ennyire kem�ny.

Sessh k�rd�en n�zett r�m majd le�lt az �gyam melletti sz�kre, szemben velem, �n m�ly leveg�t vettem, majd felk�sz�lve a legrosszabbra megk�rdeztem:

-Te �lted meg Inu no Kaget? Az igazat akarom hallani....v�laszolj, te vagy a gyilkosa?-hangom megremegett minden egyes sz�n�l.

Sessh tov�bbra sem vesz�tette el a nyugalm�t, k�nyelmesen h�trad�lt a sz�k�be, majd p�r perc elm�lked�s ut�n, higgadtan v�laszolt:

-Mi�rt hazudn�k? Mi okom lenne r�? K�l�nben sem �n �ltem meg.

Szavakba sem tudom �nteni, hogy milyen hat�rtalanul boldogg� tett ez a v�lasz, �gy �reztem,  mintha egy 100 kil�s s�ly esett volna le r�lam, nem � tette!

-Akkor ki ?

-Nem tudom, berohannt a feles�g��rt �s a gyerek��rt az �g� kast�lyba...de m�r nem jutott ki...-v�laszolta sz�rakozottan majd fel�llt �s a polcon d�szelg� kup�imat kezdte tanulm�nyozni.

-�s most, hogyan tov�bb?-megfordult majd csillog� fekete szemeit r�m emelte, igen elj�tt a d�nt�s pillanata, mit is kellett volna tennem? Mi lett volna a helyes? Nem tudom, de abban a pillanatban nem is tudtam volna eld�nteni, hogy mi a helyes.

-Mi lenne, az �let megy tov�bb, mi meg, gondolom...Naraku ellen indulunk? Ne?-f�lmosolyra h�ztam a sz�jam majd b�zakodva kacsintottam egyet.

-�gy �rted, hogy egy�tt?-n�zett r�m �rtetlen�l.

-Igen �gy...elv�gre nem boldogulsz n�lk�lem!-k�sz�l�dtam ki az �gyb�l majd megpr�b�ltam fel�lt�zni, a l�bam viszont m�g mindig sajgott, a m�reg nagyon nehezen akart elp�rologni.

-Arra az�rt ne vegy�l m�rget!-kapta fel a vizet Sessh, de �n egy c�lbatal�l� dob�ssal bel� folytottam a sz�t.

-Vedd ezt fel!-mutattam a hozz�v�gott baseballsapk�ra.-nem akarom, hogy bil�giai csod�nak tekintsenek!

-Naze? Hov� megy�nk?-k�rdezett vissza, mik�zben a sz�m�ra furcsa t�rgyat tanulm�nyozta.

-El innen...elegem van ebb�l a vil�gb�l....haza megy�nk!-adtam ki a parancsot majd gyorsan felkapkodtam magamra az utols� ruhadarabot is.

-Akkor mire v�runk, indul�s!-iramodott az ajt� fel� Sessh is, majd f�lig �r� vigyorral kitess�kelt rajta.

-Akkor hajr�!-pr�b�ltam j� k�pet v�gni a dologhoz, de m�g t�l �l�nken �ltek bennem a m�lt sebei.

�gy menek�lt�nk �lsz�leim h�z�b�l, mint No� az �z�nv�z el�l, persze alkalamam ad�dott elbucs�zni Helg�t�l, r�j�ttem, hogy � volt az egyetlen, aki igaz�n k�zd�tt �rtem.

Nem haragudtam �lsz�leimre, de m�r nem tudtam �gy n�zni r�juk, mint r�gen, id�re volt sz�ks�gem...el�sz�r t�l kellett tennem magamat ezen az eg�szen, ut�nna majd...majd megl�tjuk mi lesz....

Mikor kil�pt�nk a kapun, mindketten megk�nnyeb�lten fel�legezt�nk, megfogtuk egym�s kez�t, majd gyalogosan elindultunk Kagom��k  fel�,  egy �j vil�gba, a mi vil�gunkba.

Csak lass� temp�ban tudtunk haladni, f�j�s l�bam folyton h�tr�ltatott, de Sessh most az egyszer nem tett megjegyz�st a h�tr�ltat�s�rt, �lvezte az �szi naps�t�st, megb�multa a szembej�v� aut�kat, villamosokat, k�zben meg b�tor�t�lag r�m n�zett �s elmosolyodott �s azt hiszem ez adott er�t a folytat�shoz, egy haland� d�mon angyali mosolya seg�tett enyh�teni a sz�v f�jdalm�t.

Helg�t�l azzal az �g�rettel v�lltam el, hogy hamarosan visszat�rek, neki nem mertem elmondani, de biztos voltam benne, soha t�bb� nem fogok visszat�rni....