18. Rész: Kész kabaré

A hazatérésünk időpontjába hiba csúszott, kora reggel helyett, késő estére érkeztünk csak meg a középkorba, hála Sessh Vidámpark iránti bűvöletének.

Megkönnyebülten kászálódtunk ki a kútból majd tájékozódni próbáltunk, minden a régi volt, ugyanaz a csendes, látszólag békés vidék, erdőktől és mezőktől tarkítva, újhold volt, millió csillag fénylett az égen, szép esténk volt.

-Megérkeztünk!-állapítottam meg vidáman, majd mintha csak villám csapott volna belém, hirtelen felkaptam fejem, majd a szimatolni kezdtem...

Sessh is szagmintát próbált venni, azonban be kellett látnia, hogy halandó alakjában nem képes erre.

-Erjedt szőlő és összladozó hal bűze vegyítve....-azonosítottam a szagmintát.

Sessh arca elkomorult majd szemöldökeit félelmetesen összevonta, kezei ökölbe szorultak és ha most szellem lett volna, biztosan morogni kezdett volna.

-Ez Naraku!-állapította meg dügösen, gyűlölettel ejtett ki minden szót.-Honnan jön a bűze?

Én mélyebben beszívtam a levegőt, majd a biztonság kedvéért, ezt a műveletet még, vagy háromszor megtettem, hiába én mindig biztosra megyek, habár be kell vallanom, azt az orrfacsaró bűzt nem volt egyszerű elviselni.

-Észak felől érzem...egészen a közelben...-jelentettem ki magabiztosan.

-Az a korcs...valószínüleg itt van a palotája a közelben...Miwako, most nagyon figyelmesnek kell lenned, érzékelned kell az akadályát....mert biztosan itt lapul valahol!-Sessh hangja a szokásosnál is hidegebb volt és csakúgy égetett a gyűlölettől.

-Megpróbálom!-válaszoltam bizonytalanul.

-Akkor irány Észak, sietnünk kell, minnél előbb megakarok szabadulni ettől a szerencsétlen halandó testtől!-azzal elindult be az erdőbe, gyors tempót diktált én meg nem mertem bosszantani, lerítt róla, hogy ma nagyon ingerelhető, de titkon bántottak szavai „szerencsétlen halandó test”-mondja ő, hát ennyire gyűlöli ezt a helyzetet...ennyire gyűlöl érezni? Rá kellett jönnöm, hogy számára az együtt eltöltött egy hónap semmit sem számított és amint alkalma adódik, szíves örömest elfelejt majd mindent, beleértve engem is és majd újra önmaga lesz, ugyanolyan rideg és kegyetlen, mint volt, naiv vagyok ha azt képzelem, hogy számítok neki valamit...habár, nem is képzelem...csak egy futó gondolat volt...sőt örülök ha elfelejt...legalább végre megszabadulhatok tőle...

-Füstszagot érzek, valakik tábort vertek a közelben!

-Nani? (mi van)-eszméltem fel az ábrándozásból és az első pillanatokban, azt sem tudtam hol élek.

-Azt hiszem társaságunk akadt!-magyarázta újból Sessh, ami szokatlan eseménynek bizonyult.

-Az jó, nem ártana megpihennünk egy kicsit!-vidultam fel majd előresiettem.

-Méghogy pihenni? Hogy tudsz ilyenkor pihenésre gondolni?Még ma éjjel végzek Narakuval-jelentette ki hősiesen majd ha lehet, mégjobban kihúzta magát.

Irónikusan elmosolyodtam, hihetetlen , hogy tud valaki ennyire nagyképű lenni?

-Csak emlékeztetni akarlak egy apró, kis dologra, te jelenleg halandó vagy! Hogy akarsz megkűzdeni egy szellemmel?

-Ő nem szellem, hanem egy utolsó kis korcs.-javított ki indulatosan.

-Mindegy...de ha ez az utolsó kis korcs túljárt a nagy Sesshomaru eszén, akkor neki is van sütnivalója, ennél fogva nem rohanhatod le csak úgy, terv nélkül, meghalnál még mielőtt elérnéd őt!-okoskodtam, persze, hogy egy szót sem szólt többé, még szép, hisz igazam volt.

Ahogy egyre jobban közeledtünk, érzékeim egyre jobban működésbe léptek, végül már tökéletesen tudtam azonosítani a szagokat.

-Ez Kagome Gucci parfümének az illata!-torrpantam meg megérezve a kellemes illatot.

-A franc, az idióta öcséméknek épp itt kellett tábort verniük, nem igaz, hogy állandóan útban van...kivállt most....nem láthat meg így!-zsörtölődött.

-Adhatok egy tanácsot!-nyújtottam fel jobb kezem mutatóújját, figyelmet kérve:-Szerintem húzzunk innen míg lehet, keressünk egy falut, majd szálljunk meg egy fogadóban!

Beszédemet pillanatnyi csend követte, bizonyára Sessh fontolóra vette a dolgot, mert elmélkedve súrulta meg borostás állát, érdekes, szellem alakban soha nem lehetett így látni, de nem is borotvákozott, viszont most...

-Nem...ez rossz ötlet!-blamálta le zseniálisnak hitt ötletem.-Méghogy én a Nagy Sesshomaru elfussak egy korcs elől? Azt már nem, különben is, ha nem vigyázok Naraku könnyen kicsúszhat a kezeim közül!

-Ah, remek!-sóhajtottam fel belenyugodva.-Ezesetben indulás!-azzal elindultam a táborhely felé.

-Ne, ne, ne, várj!-kapott a karom után, hogy megállítson.

-Most meg mit vagy úgy oda...különben is...Inuyasha nincs velük!-téptem ki karom kezei közül.

-Nincs? Biztos vagy benne?-nézett rám elkerekedett szemekkel...olyan kawaii volt XD

-Igen, biszti...na megyünk?-nyújtottam felé kezem...mintegy bíztatásképpen.

A halandó-szellem egy darabig még tétovázott, majd egy grimasz kíséretében beleegyezett.

-Jól van, nem bánom!-adta be a derekát majd újból elindultunk.

-Kagome-chan!!!!-rikoltottam boldogan majd kiugrottam a bokrok takarásából, persze, hogy majdhogynem a szívbajt hoztam rájuk.

-Miwako-chan....te...itt....de...hogy?-lepődött meg Kagome, de azért boldogan ölelte át „legkedvesebb kuzinját”

Eközben Sessh is kilépett a tisztásra, majd morcos ábrázattal közénk ballagott, síri csend lett úrrá a tisztáson, Kagome elfehéredett, majd a tűz körül űlő tagok, akiket én csak most vettem észre, idegesen fészkelődni kezdtek...mi tagadás, érdekes társaság volt, egy halandó lány, egy hatalmas bumeránggal, egy szerzetes, kéjenc vigyorral az arcán, egy apró kisfiú, aki valószínűleg szellem volt, hisz mókusszerű farka volt, majd egy apró szellemcica, és igen, Inuyasha tényleg nem volt köztük.

-Ha-ha-ha...Sesshomaru, micsoda kellemes meglepetés-nevetett fel kényelmetlenül Kagome, majd gyorsan mellém somfordált és a fülembe hadart:

-Ő meg mit keres itt?

-Ja...hát ő velem van...-magyaráztam lelkesen.

-Miwako, neked fogalmad sincs tetted következményeiről!-súttogta Kagome falfehéren.

-Miért mi a gond?-tettem fel a kérdést, mire válaszképpen egy közeli juharfa ágai megrezzdültek, majd egy alak ugrott le róla.

Ekkor kezdődött el az igazi kabaré.

-Sesshomaru, te aljas!-a tűz fénye Inuyasha feldühödött arcát világította meg, de mintha egy kicsit másképp nézett volna ki.

-Áh, emlékszel rám, milyen megható!-Sessh is kapcsolt és elegánsan felvette a jégcsap hangnemet.

-Mit akarsz, a kardért jöttél, azt elfelejtheted!-a hanyou egyenesen a dolgok közepébe vágott, habár erről a kard dologról, nem hallottam semmit, milyen kard?

-Te, akinek egy halandó szajha volt az anyja, nem vagy méltó apánk agyarára!-Sessh hangja fagyos volt, akár kora tavasszal a reggeli rügyek.

Kard...Inu no Taisho agyarából, te jó ég...mekkorra fogai lehettek annak a tagnak?-szörnyedtem el magamban.

-Azt nem te fogod megszabni!-pattogott Inuyasha is, azzal övéhez nyúlt és előhúzott belőle egy kardot, látszólag egy ócska, rozsdás fegyver volt, nem értettem mit lehet ezen, annyit civakodni.

-Hát akkor lássuk, mit kezd egy félvér a nemes Tetsuigaval, a hasonlóan nemes Sesshomaru ellen!-hát igen, ez jellemző, Sessh már újból beképzelt, de jut eszembe, mikoris nem volt az?

-Most meghallsz! Szélborda!-ordította az öcsike, majd meglegyíntette a kardot a levegőben és lesújtott a földre.

Hát ennél még én is nagyobb csodára vagyok képes!-állapítottam meg lekezelően, ugyanis a rozsdás kard semmi érdeklődést nem mutatott az anyaföld iránt.

-Ugyan már, eltudod képzelni, hogy Sesshomaru ilyen vak lehet...támadásod ugyanolyan nevetséges, mint mindig!-a bátyus továbbra is az önimádat vizein evezett.

-Most nem menekülsz Sesshomaru!!!-azzal Inu ismét hadonászni kezdett.

-Inuyasha, Inuyasha, mozdulataid lassúak, mint mindig!-Sessh unottan támaszkodott egy fenyőfa törzsének.

-Támadás!-azzal a félszellem újból lecsapott.

-Karmaim halálosak. Ég veled.-Sessh eddig csak játszott, de mostanra már ő is bevadult.

Karmok? Milyen karmok, jelenleg épphogy körmök.

- Korai a búcsúzkodás, egy kis ajándékot tartogatok számodra!-Inuyashának még mindig nem esett le bátyja átalakulása, és nekem se az övé, de ez csakis azért lehetett mert nagyon lassú a felfogásom.

-Húzd ki a kardod Inuyasha, legalább látszat előnyt adok neked!-Sessh ingerelni próbálta öccsét.

-Ellenhullám!- hát igen, egy újabb nevetséges támadás Inu részéről.

-Ostoba. Hátat fordítottál az ellenfelednek!-Sessh okosabb volt, nem harcolt, inkább bosszantotta Inuyashát, sikeresen.

-Most nem viszed el szárazon!-a félszellem egyre jobban bedühödött.

-Szedd össze magad, nem vagy méltó, arra, hogy velem harcolj!

-Te!-mutatott rá bátyjára a haynou.

-Igen én!

-Menekülsz?

-Csak az unalom elől!-Sessh egy kis kitérőt tett majd mindketten a tűz előtt teremtek, ekkor megszűnt a harc és mély, megdöbbenéssel vegyített csend született.

-De hisz...-döbbent le az egész társaság egyszerre...még én is.

-Sesshomaru....mi van veled...a hajad....az arcod....olyan vagy...mint egy ember!-Inuyasháék reakciója.

-Inuyasha...de...hogyhogy....emberré változtál?-Sessh és az én reakcióm.

Bizony, jelenleg Inuyasha is ugyanúgy nézett ki, mint Sesshomaru...ő is ember volt, és megkell hagyni, nagyon hasonlítottak egymásra, csakhát, Sessh jobban nézett ki.

-Na igen, ezt akartuk elmagyarázni!-törtem meg végre a döbbent csendet.-Narakut üldözzük, ő vette el Sessh erejét és tette halandóvá! De aprópó Inuyasha, veled mi a helyzet...különben örülök, hogy megismerhetlek...Miwako vagyok...Kagome...

-Már sokat hallottam rólad, te vagy az a féleszű liba, aki az idóta bátyámat szolgálja....

-Inuyasha!-förmedt rá Kagome, mikor Sessh öklei fenyegetőleg a magasba emelkedtek.-Gomen Miwako-chan, nem tudja mit beszél....ami meg Inuyashát illeti...

-Az ilyen szánalmas korcsok, mint az én drágalátos öcsikém, időnként elvesztik erejüket és egy meghatározott ideig halandóvá vállnak...és úgy látszik...ez a folyamat Újholdkor megy végbe...hm..milyen érdekes!-fejezte be a mondatot Sessh.

-Sesshomaru, te sem vagy olyan helyzetben, hogy nagyképűsködj!-mordult rá bátyjára Inu.

-Inuyasha higgadj már le!-egy eddig nem hallott lágy férfihang Inuyasha szavába vágott.

A szerzetes volt az, én, nekem a szerzetesekről örökké, öreg, kopaszodó, kövér nagyapók jutottak eszembe, de ez a szerzetes teljesen más volt, fiatal volt, arcán kaján, sunyi vigyorral, látszott rajta, hogy nagyon szereti a nőket, egy csilingelő, díszes botot tartott a kezébe, jobb kezére meg gyöngysor volt fűzve.

Mellém lépett majd kezeimet a kezébe vette.

-Azt mondtad szép hölgy, hogy Naraku ellen tartotok?-kérdezte bájvigyorral az arcán, mézes-mázas hangnemben.

-Öhhhm...iiigen...-válaszoltam döbbenten, egy pap, aki tapad a nőkre...fura...

-Mi is Naraku ellen indulunk, tartsatok velünk, így sokkal könnyebb lenne mindannyiunknak, hisz egységben az erő.

Hm...igen, mondott valamit a szerzetes, ugyanis Inuyasha holnaptól újra félszellem és egy félszellem mégis erősebb egy halandónál, na nem mintha nem bíznék Sesshben, csupán, elővigyázatos vagyok.

-Hm...ha belegondolunk, ez nem is rossz ötlet!-bólogattunk hevesen Kagoméval.

-Még mit nem!-hördültek fel erre egyszerre a tesók.

-Na de Sessh...

-Na de Inuyasha...

Kagoméval megpróbáltuk meggyőzni őket.

-És ha már itt tartunk, -folytatta a szerzetes.-egy úttal nem lennél a gyerekeim anyja, szépsége hölgy?

-Hogy miiiii?-kerekedtek el szemeim, nem tudtam, hogy kellene reagálnom, ez most vicc vagy halál komolyan gondolja. Még egyszer jó alaposan megvizsgáltam: „-Ez tényleg komolyan gondolta”-vörösödtem el zavaromba.

-Ne merj hozzá nyúlni!-lépett elém Sessh, majd eltakart engem a szemfüles szerzetes elől.- Vagy halott ember vagy!

Ezt nem hiszem el....Sessh féltékeny? Jól hallottam....vagy csak képzelődöm...féltékeny!-örömteli újjongás!-oersze csak magamban.

-Hagyd csak Sesshomaru, majd én elintézem, lépett a szerzetes mögé a bumerángos lány, majd egy hatalmasat vágott bumerángjával a pap fejére.

-Miroku...te utolsó perverz.....nőcsábász!-szitkozódott szakadatlan.

-Sango...e-e-esküszöm, hogy én csak vicceltem!-mentegetőzött a Mirokunak nevezett szerzetes.

„ ezek rosszabbak, mint mi”-jegyeztem meg, csak úgy magamnak, aztán én is észbe kaptam.

-Kösz, de nem szorulok a védelmedre!-taszítottam el Sessht magam elől.

-Igen, Mirokunak és Miwakonak igaza van, sokkal jobb ha együtt maradunk, nagyobb eséllyel indulhatunk majd!-csapta össze mosolyogva kezét Kagome, ezzel eldöntve a vitát.

-Azonnal készítek valami vacsorát! Miwako, Sango, segítetek?

-Hát persze!-válaszoltam megkönnyebülten majd főzéshez láttunk.

A fiúk a vacsora hallatára, nem ellenkeztek többé, szótlanul leültek, Inuyasha az egyik fa tövében, Sessh meg jó távol az öccsétől egy másik fa tövében,, csak időnként felerősödő morgásukat lehetett hallani.

Hiába, Inuyasha és Sesshomaru kibékíthetetlenek....szörnyű, hogy tud két testvér ennyire ellenséges lenni egymással...hajaj sejtettem, hogy ennek rossz vége lesz.

A vacsora hamar lezajlott, a fiúk mindent felzabáltak, nekünk csak néhány szem erdei gyümölcs maradt, de nem panaszkodtunk, fő, hogy végre béke van...

-Holnap elmegyünk Kaede anyó falujába és feljavítjuk a fegyvereket!-magyarázta Inuyasha evés közben.

-Igen és utánna irány Naraku kastélya!-fejezte be a mondatot Kagome.

-Aha, és azt tudjátok, hogy merre van?-kérdeztem, tartva a választól.

-Hát nem, de te és Kirara majd segítetek, elvégre jelenleg csak ti ketten vagytok tisztavérű démonmok!-magyarázta Sango, fanyar képet vágva a szederhez.

-Hééé, és én mi vagyok?-lázzadozott a kisfiú.

-Csíllapodj Sippou, te csak egy kis taknyos rókaszellem vagy!-csípkelődött Inuyasha.

-Hogy merészeled?-csattant fel Sippou, majd nekiugrott Inuyashának.

-Fejezzétek be, Inuyasha legyen több eszed!-intette rendre őket Kagome.

Mi nem avatkoztunk bele a szócsatába, szótlanul néztünk egymásra, olvastam Sessh tekintetéből és ő is az enyémből...mindketten éreztük, hogy közeledik az a pillanat, ami mindent megváltoztat.