30. Rész: Mizuage

A gyertyák fénye megtört Sesshomaru ezüst haján míg aranyszínű szemei úgyanolyan fényesen égtek.

Fekete haorija és hakamája kiemelte hófehér arcát és kemény vonásait. Tekintete parancsoló volt és szigorú, haragosan nézett rám.

Aztán mikor meglátta bánatos, sápadt arcom és az elnyomott sírástól néha-néha megránduló testem, arca némelyest meglágyult.

-Miwako? Elmagyaráznád, hogy mi ez az egész?Mit keresel itt?Miért jöttél ide?-nézett rám meglepetten, majd egy gyors mozdulattal behúzta maga mögött az ajtót.

Én némán ültem az ágyon, szemeim könnybe lábadva csillogtak, nem szóltam semmit csak néztem ígéző aranyszín szemeibe...

Ő kérdően állt és válaszom várta, nem is sejtette, hogy ez most mennyire kínos nekem.

-Kérdeztem valamit!-szólalt meg újból, viszont hangja az eddigieknél lágyabban csengett, nem volt dühös, sem rideg inkább meglepett volt.

Én még vártam néhány pillanatig majd felugrottam és minden további nélkül odaszaladtam hozzá és szorosan átöleltem....majd egyből keserves sírásba törtem ki.

Úgy zokogtam, mint egy kislány, beleadva minden fájdalmam és bánatom...ő továbbra is állt és várt, nem ölelt át...nem is szólt semmit...

-Gomen nasai, onegai...gomenasai....-zokogtam magamon kívül és mégjobban szorítottam magamhoz, sminkem elázott, összemaszatoltam haoriját...

Ő lassan eltolt magától, majd két karmos újjat éreztem állam alatt...megemelve azt, kényszerítve, hogy rá nézzek...

Felnéztem azokba a megbabonázó, aranyló szemekbe....olyan más volt most...a jégálarc felolvadni látszott...vonásai megenyhültek....

-Mit sajnálsz?-suttogta soha nem hallott lágysággal.

-Mindent-hüppögtem.-Azt, ahogy viselkedtem veled...sajnálom...én félre ismertelek...elítéltelek...és...és...túl büszke...voltam...ahhoz...hogy...kimondjam, hogy....-itt egy kis szünetet tartottam, lehúnytam szemeim, majd bátorságot véve magamon ismét felnyítottam őket.-...hogy...én...szeretlek téged....Sesshomaru...teljes szívemből szeretlek...és ha...te most elveszed azt a nőt...akkor én abba belehalok....-szipogtam, könnyeimmel küszködve, szavaim nyomán nagy csend maradt, szépívű szemöldökeit kérdően felhúzta és úgy nézett rám...kínzott....még most is kínzott....

Baljával óvatosan letörölte könnyeim...és csak nézett, szótlanul, mintha nem hallotta volna az elhangzottakat.

-Én..csak...azt...akartam, hogy...tudd....de már...megyek...is....nem zavarok tovább!-azzal megakartam fordulni, hogy fájjó szívvel örökre kisétáljak az életéből, de valami megakadályozott benne, pontosabban karjai...amik mohón kaptak utánnam és visszahúztak gazdájukhoz.

Kérdően, könnyezve néztem fel rá: Nem engedett el, átkarolta derekam, majd figyelte kócos hajam, elkenődött sminkem....sírástól kipirosodott szemeim...rosszul felöltött ruhám...és egy mozdulatával letörölte a vörös rúzst ajkaimról...

-Igen...tudom, hogy szörnyen nézek ki!-hüppögtem válaszra várva.

És ekkor olyas valami történt amire még legszebb álmomban sem számítottam volna, egy pillanatig még komolyan nézett aztán....elmosolyodott...és nem a ningen Sessh mosolygott rám...hanem Sesshomaru....akkor láttam először mosolyogni, de örökre bevésődött az emlékezetembe.

Meglepetten nyítottam beszédre ajkaimat, mire ő helyettem mosolyogva megszólalt:

-Tudod, még így is gyönyörű vagy...csupán nem akarom mégjobban elkenni a festéked!-még mielőtt felfoghattam volna mit is mond szorosan magához ölelt, majd szenvedélyesen megcsókolt...-most már értettem, hogy miért törölte le rúzsom és én is elmosolyodtam.

Úgy ölelt, mintha féltene, mintha azt hinné, hogy holnap a világ is véget ér, boldogan vesztem el ölelésébe, csókjaiban...most az egyszer eszem ágában sem volt tiltakozni...nyelveink vad örömtáncot jártak...az utolsó levegőnket is felhasználva csókolóztunk....

Nem akartunk szétvállni, még akkor sem mikor már az utolsó csepp levegőnk is elfogyott...akkor lihegve engedte el ajkaimat, de nem távolodott el arcomtól, fürkészve nézett mélyzöld szemeimbe.

Én levegő után kapkodva mosolyogtam rá, majd karjaim nyaka köré fontam és újból lehúztam magamhoz, hogy újabb, szenvedélyes csókot válltsunk.

Nem tiltakozott, újból magához ölelt és csak csókolt....szenvedélyesen, romantikusan....azt hiszem mindketten azt kívántuk, hogy ez a perc soha de soha ne érjen véget.

Mikor újból zihálva szétváltunk, ő  ismét elmosolyodott, aztán újból elkapott...és ez így ment még egy jó darabig...míg már egy csöppnyi smink sem maradt arcomon...mikor útoljára elengedte ajkaim, ugyanazzal a mozdulattal néhány lépést hátrált majd végigdöntött a futonon...majd újból csókolózni kezdtünk, móhón és vadul, mintha most akarnánk mindent bepótolni. Nevetve öleltem magamhoz, nem hittem el, hogy épp itt, épp most és mindketten ugyanazt, akarjuk...és most jelzem a szakénak semmi köze nem volt az egészhez...

Eddig szorosan ölelt de lassan kezeit kiszabadította alólam és én már csak arra eszméltem fel, hogy kimonóm  övével bíbelődik....aztán a következő pillanatban már szétnyított kimonóval és yukatával feküdtem alatta...mert csak most tűnt fel, hogy fölöttem van....vágyakozva simította végig halványbarna félmeztelen testem...de mást nem tett, félig könyökére támaszkodva, félig rajtam feküdt...és csak nézett,  mosolyogva, örömittasan emeltem meg hátam, majd arcát kezembe véve egész közel hajoltam hozzá...néhány pillanatig csak bámultunk egymásra, mintha nem hinnénk el, hogy valóban ez történik, aztán most kivételesen én mozdultam, lágyan, gyengéden csókoltam meg, majd hagytam hogy egész testével rám nehezedjen...szemeim lehúnytam, jóleső érzés, elégedettség töltött el izmos hátát simogatva...most volt időm  harcedzett felsőtestében gyönyörködni...jaj kamik...annyira de annyira szeretem!-sóhajtottam fel mosolyogva, majd ha lehet még szorosabban simultam hozzá.

Sesshomaru teljesen belefeledkezett testem kényeztetésébe...csak akkor pillantott fel mikor  mesteri ügyeséggel megszabadítottam haorijától...türelmetlenül rántottam le a ruhadarbot, majd jó messzire elhajítottam...és azt hiszem, hogy ez volt az amire várt, talán látta az elszántságot a szemeimben...vagy talán azt várta, hogy én is lépjek? Ezt soha nem tudhatom meg, de abban a pillanatban abbamaradtak a lassú, szaggatott, gyengéd simogatások...nem kellett sok tapasztalat ahhoz, hogy megértsem eddig volt képes kordában tartani démoni ösztöneit...

Durván kapott kimonóm után....majd észrevétlenül dobta le mellénk a földre és ezt követték szinte fénysebeséggel az ingek, alsószoknyák és a melltartóm is....mire észbe kaptam már csak egy szál bugyiban feküdtem alatta, kipirosodott arccal, szégyenlősen fontam össze magam előtt karjaim, igaz már eljutottunk egyszer-kétszer idáig, de ez most más volt....most teljesen önmagam voltam és szégyelntem magam, meztelenül, egy férfi pásztázó tekintete előtt...

Sesshomaru ismét elmosolyodott majd egész gyengéden kezeimre tette kezeit, aztán lassan széthúzta és lefogta őket közvetlen a fejem mellett....szabadon hagyva kebleim....gyönyörködve nézett végig rajtam, újból és újból...én meg görcsösen megrázkódtam alatta, olyan kényelmetlen és kínos volt számomra ez az egész helyzett...

Feszült voltam, és rettentően ideges, meg azt hiszem, hogy féltem is....

Ő mindezt könnyedén kiolvasta szememből, de csak mosolygott az egész dolgon ezzel még nagyobb kényelmetlenséget okozva nekem...aztán megcsókolt...és nem is tudom, csókjai mindig elfeledtették velem szégyenem....olyan más volt....nem hasonlítható halandó férfihez, még ningen önmagához sem, olyan vadul csókolt, olyan átkozottul és mégis varázslatosan jól,  teljesen felszabadult, hisz most nem kellett éreznie forró, könnyes csókok ízét, most nem tiltakoztam, az övé voltam....csakis az övé....

Aztán lentebb kalandozott szája...végig nyakamon és kulccsontomon, finoman megszívogatva a selymes bőrt....kellemes bizsergés járta át testem...olyan kellemes volt ez az egész....aztán lassan lefele haladt, ijedten összerezzentem mikor forró csókkakal borította be melleim, ellenkezni akartam, de lefogta kezeim így tehetetlen voltam....szorongásom lassan feloldódni látszott és néhány perc múlva már mély sóhajokkal jutalmaztam érintését....

Nem érte be ennyivel....most már remegő hasamra adott csókokat....benyálazva a bőrt köldökem körül...kirázott a hideg...soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lehet ez az egész....

Eddig lehúnyt szemeim lassan felnyítottam és lenéztem, a hosszú ezüstös tincsek hasamat  és karomat csiklandozták...a Nagy Sesshomaru meg törékeny testem előtt megalázkodva, szolgaként kuporgott és minden érintésével kényeztetett...mosolyognom kellett ezen az egész helyzeten...olyan hihetetlen volt...persze a tudat, hogy a magáévá akar tenni, nem volt idegen számomra...már sokszor megtehette volna....de mégsem tette, mert azt akarta, hogy én is úgyanúgy vágyjak rá, mint ahogy ő rám....azt akarta, hogy vele együtt én is élvezzem....nos hát...kedves Sesshomaru....a terved túlságosan jól sikerült...megőrültem érted!

Elengedte kezeim....majd lassan végigsimította fedetlen testem...de egyszercsak egy vékony ruhaneműben megakadtak kezei...rosszalóan pillantott fel rám...majd pillantása a csöppnyi tangára esett...

Bosszúsan ciccentett egyet majd újból lehajolt...lassan szaggatottan végigcsókolta hasam, majd a kék selyemnél megakadt....aztán kutya módjára fogai közé vette az egyik pántot és húzni kezdte lefele....lassan, minden percet kiélvezve húzta le a fehérneműm, végig combjaimon...izmos lábszáramon....

-Erre most nem lesz szükség!-morrmogta bokáim tájékáról...aztán akárcsak a többi ruhaneműt elhajította...

Természetesen már megint előjöttek gátlásaim....gyorsan kapcsoltam, „Úristen anyaszült meztelen vagyok....”-jutott el a tudatomig és már össze is akartam kucorodni, mikor ő villámgyorsan felegyenesedett és visszanyomottt az ágyra, vágytól tűlfűtötten csókolt meg...majd újból simogatni kezdett....gyengédségének hála ismét sikerült megnyugodnom...érdekes, csak ilyenkor jön  rá az ember, hogy mennyire szégyenlős valójában...

Aztán mikor remegésem alábbhagyott újból folytatta útját végig feszült testemen, majd simogatni kezdte szorosan összezárt combjaimat...egyre feszültebb voltam...már megint...tudom...béna vagyok...de képzeljétek az én helyembe magatokat....fiatalok vagytok és tapasztalatlanok...aztán jön egy olyan férfi, mint Sesshomaru, aki naponta váltogatja ágyasait....te meg azon csodálkozol, hogy a sok gyönyörű, tapasztalt yasha közül miért pont téged választott?

Egy kissé felültem, majd móhon kaptam ajkai után, aztán mikor már a csapdámba esett, vállaiba kapaszkodva lehúztam magamhoz....míg ajkai lekötötték sajátjaim kezei lassan becsúsztak közénk majd, gyengéden, de mégis parancsoló erőszakkal feszítette szét lábaimat....és már hiába próbáltam volna összeszorítani őket, mert a következő pillanatban, már remegő lábaim közt térdelt....rá kellett jönnöm, hogy most bizony én estem csapdába....

Most már nem nehezedett teljesen rám, egy hajszálnyi távolság volt csupán testünk közt, ő könnyedén megtartotta magát fölöttem....némán nézte fátyolos szemeim, majd újból lehajolt,  majd nyakam és kulccsontom találkozásánál levő gödröcskét kezdte szivogtani...halkan felsóhajtottam és ha lehet mégjobban belé kapaszkodtam...ahogy izmokkal borított, tökéletes teste meztelen mellkasomhoz nyomult jóleső érzések járták át testem...

Aztán megéreztem egyik kezét combomon, amint óvatosan simogatja azt és lassan felhúzza egészen derekáig....

Összerándultam, kérdően néztem rá....aztán józan eszem nagy későre kapcsolni kezdett...túl későn...

-Nem....ezt nem szabad!-suttogtam vágytól elfúló hangon, miközben kezeimet mellkasához támasztva próbáltam ellökni őt magamtól.

-Azt hittem van annyi eszed, hogy rájöjj, ha elkezdjük én nem fogom tudni abbahagyni!-mormogta melleim tájékáról.

-De...de...könyörgöm az Észak-i területek fővárosának kastélyában vagyunk, a menyasszonyodnál...ezt...ezt nem tehetjük meg...itt...-ellenkeztem szóban, tettekre már én sem voltam képes.

-Amaya és Észak az útolsó dolog, ami most érdekel...akarlak...csak téged...itt és most...örökre....-suttogta majd meggyőzően szemeimbe nézett és kisimított egy két kósza tincset szememből.

Megremegtem a szenvedélyes szavaktól...józan eszem búcsúzkodni látszott.

-De...de...bárki bejöhet...és megláthat minket...-dadogtam még útoljára.

-Nem érdekel...lássanak ha akarnak...tudtommal még nőtlen vagyok, úgyhogy azt csinálok, amit akarok...különben is...megvettelek, ezen az éjszakán az enyém vagy!-kacsintott rám huncutul, mire én elnevettem magam....

-Nem vagyunk normálisak!-suttogtam a szájába majd újból forró csókban forrtunk össze.

Újból simogatni kezdett, de most már nem zavart...megszoktam, sőt, ha egy pillanatra abbahagyta már hiányoltam érintését.

Aztán isten tudja mitől vezérelve az én kezeim is felfedezőútra indultak...végigsimítva, csókokkal borítva izmos mellkasát...kockás hasfalát...aztán a kezem megakadt öve csomóján...ami idáig borzalmasan nyomott....érintésemre meglepeőn reagált...jólesően felsóhajtott majd lehúnyta szemeit...ahogy teste egyre szorosabban az enyémhez simult, rá kellett jönnöm, hogy nem az öve csomója nyomott annyira...hihtetlen volt számomra, hogy még a vastag nadrágon keresztül is éreztem növekvő férfiasságát...

Mély levegőt vettem, majd kifújtam, lazítani próbáltam....fel akartam készülni arra ami következni fog....próbáltam legyőzni gátlásaim, de nagyon nehezen ment...írtóztam attól, ami rám várt....határozatlan voltam, nem tudtam eldönteni, hogy akarom-e vagy sem...tétováztam....

Tudtam ez már nem játék, már nincs megállás, szóval ha nem akarok szégyent vallani akkor, most szépen összeszedem minden erőmet és leküzdöm gátlásaimat....szeretem...és csak ez számít...

Egy pillanatig még tétováztam, aztán lassan hakamája övéért nyúltam....és megoldottam azt....és ő már megint csak erre várt...villámgyorsan felegyenesedett...de közben lassan még egyszer végignézett, még érintetlen, szűzies testemen...

-Annyira....csodaszép vagy....elátkoztál....megbűvöltél, azzal, hogy szeresselek....és én beléd szerettem....-hangja a szokásosnál is mélyebb volt és egy kissé be is volt rekedve.

Kikerekedett, könnybe lábadt szemekkel néztem fel rá, azt hittem, hogy nem hallottam jól, de ezúttal a hallásom tökéletesnek bizonyult, úgyanis valóban, azt mondta, amit hallottam.

Az örömtől könnyes szemekkel ültem fel majd hevesen szájon csókoltam,teljesen elvesztem erős karjai ölelésében....hozzásimultam, ezzel is növelve vágyát....

-Emlékszel...egyszer azt mondtad hogy te soha nem érintettél olyan asszonyt, aki nem akart téged igazán....-hangom szenvedélyes és vékony volt...a végén el is csúklott-...

Azt hiszem minden gátlásomat levetkőztem....már nem volt bennem egy fikarcnyi szorongás sem.

-Nos Sesshomaru-sama, igazad volt, ezúttal sem lesz másképp!-fejeztem be mondatom majd elengedve őt hátradőltem és végigfeküdtem a futonon.

Egy pillanatnyi ideig  még gyönyörködött bennem, aztán hakamajához kapott, pillanatok alatt megszabadult nadrágaitól...a következő percben már teljesen meztelenül  „ állt” előttem az inuyoukai, aranyszín szemeiben tombolt a vágy, de mégis a vad démoni tekintet mögött gyengédséget pillantottam meg...tudtam, nála jó kezekben vagyok.

Megborzongtam a tökéletes férfitest látványától...végignéztem rajta és ízgatottan haraptam alós ajkamba...ő lehajolt hozzám....én engedelmesen húztam fel térdeimet, hagyva hogy lábaim közé férkőzzőn, lábaimmal átfontam derekát, erősen megkapaszkodtam vállaiba....éreztem, amint merevedő férfiassága hasamat csiklandozza...ez az érzés teljesen feltüzelt...remegve vetettem hátra fejem....

Ő még útoljára a szemembe nézett, aztán lassan, szaggatottan csókolt meg...lefoglalt így nem éreztem meg mikor teste egy kissé megemelkedik majd teljes erejéből belém hatolt.

Azt a fájdalmat, amit akkor éreztem azt képtelenség szavakba önteni, könnyek szöktek a szemembe, eszeveszetten kapaszkodtam vállaiba....és ha csókjával nem hallgatatott volna el, akkor biztosan felordítom az egész palotát.

Remegve, rázkódva kapaszkodtam belé, ő fejét nyakamhoz hajtotta és várt...majd simogatni kezdte oldalam, ezzel valamennyire sikerült lenyugtatnia....

-Engedd el magad...túl feszült vagy...ne félj...-simogatta meg arcom.

-Gomen...csak...csak...én még...soha...nem voltam...így...senkivel!-nyöszörögtem fájdalomtól könnyes szemekkel.

Mély levegőt vettem, majd mocorogni kezdtem, így próbálva enyhíteni fájdalmamon, erre a csekélyke mozdulatomra ő meglepően felnyögött, majd már nem bírva vágyaival lassan mozogni kezdett...

A görcsök továbbra sem múltak el testemben....szorongva, fogaimat összeszorítva kapaszkodtam az inuyoukaiba....

Mozgása lassú volt, de mégis minden egyes mozdulatánál könnyek szöktek a szemembe...gyorsan kapkodtam levegő után, miközben néha felszisszentem...ő is látta, hogy mennyire kellemetlen ez így nekem, de nem állott meg, csupán gyengéden simogatva és nyakamat csókolgatva próbált lenyugtatni...

Aztán lassan fájdalmam is alább hagyott, már nem éreztem azt a szorító feszességet testemben....egyre jobban simultam hozzá, csípőmet az agyékához nyomva, lihegve engedtem el eddigi kapaszkodóimat, hagyva, hogy szabadabban mozoghasson....lassan zihálni kezdtem...csak nagy nehézségek árán tudtam visszafolytani nyögéseim...minden egyes lökésénél megmarkoltam a lepedőt és egész testem kellemes bizsergés járta át...

Az egész olyan hihtetlen volt, testemet lassan kiverte a veriték akárcsak az övét...legalábbis ezt tanúsította időnként hozzám simuló izmos, nedves, mellkasa...

Mikor már látta, hogy nem szenvedek alatta, hanem titkolt elfolytott sóhajokkal élvezem együttlétünk minden percét, még jobban szétfeszítette lábaimat, előrehajolt...elkapta ajkaim és az eddigieknél sokkal vadabban csókolt meg, majd lökéseit gyorsabbra, durvábbra vette...most már minden akaratom ellenére sem tudtam visszatartani nyögéseim, jólesően felnyögtem minden egyes mozdulatára....kezeimmel erős hátát és izmos hasfalát simogattam....azt akartam, hogy neki is ugyanolyan jó legyen, mint nekem...mert nekem jó volt....rettentően jó...

Aztán nem is tudom mi késztetett arra, hogy karjaim újból nyaka köré fonjam és lábaimmal átfonva derekát felemelkedjek vele ülő pózba...ölébe csúszva öleltem át hátát...és elvarázsolva néztem az aranyszín, vágytól fűtött szemekbe...ő folytatta ostromló lökéseit, arra ösztönözve, hogy én is ritmusosan kövessem azokat...testünk találkozásának hangja összeolvadt szenvedélytől lángoló nyögéseinkkel...már egyikünk sem bírta kordában tartani az élvezet hangjait...pár percen belül a szoba megtellt test nedveink páráival és illatunk, füstölővel keveredett aromájával...

Sesshomaru tekintetét egy percre sem vette le rólam, elégedetten nézte kipirosodott arcom, fátyolosan csillogó zöld szemeim, hosszú, arcomba tapadó nedves hajam...tekintetünket összekapcsolva mozgott tovább bennem...magához szorított és mélyen beszívta illatom...

-Megörjítesz!-suttogta, rekedt, fátyolos hangon...meglepődtem hangja hallattán, hihetetlen, hogy mennyire megváltozott....

-Te már régen megörjítettél engem!-nyögtem, szaggatottan majd újból megcsókoltam...

A tempó egyre vadabb és egyre gyorsabb volt, egyre kevésbé tudtam együtt mozogni vele, remegve, hangosan nyögve kapaszkodtam nyakába...testem lassan eluralták a gyönyör első jelei...furcsa, hidegrázásszerű bizsergés futott végig gerincem mentén...majd pillanatok alatt testem a Mennybe röppent....és én tudattalan, álomszerű állapotba kerültem, lihegve, tehetetlenül kapaszkodtam meg társamba, amint útólért a mindent elsöprő beteljesülés....hirtelen minden elsötétült, majd néhány pillanatig ismét zöld lencsén át, csodálhattam Sesshomaru élvezettől lángoló szemeit, homlokára tapadó, nedves frufruját...

-Kamik...!-erőm vesztve fáradtan borultam nyakába, egész testem nedves volt...a gyönyör áramlatai végigfutottak minden egyes porcikámon és néhány pillanatra az egekig emeltek...

Sesshomaru, durván visszadöntött a futonra, majd még szaporábbra vette mozgásait, én már nem tudtam magamról, még mindig a csoda hatása alatt voltam, de azt világosan éreztem, hogy olyan mélyen hatolt testembe, amilyen mélyen csak tudott...aztán kirázzta a hideg....abbahagyta lökéseit és mozdulatlanná dermedt....hirtelen az aranysárga szemek lángvörössé változtak, ő meg mély, férfias hangon felnyögött....szinte abban a pillanatban ismeretlen forróság öntötte el bensőmet és ágyékomat....mindketten zihálva kezeinket a másikéba csúsztatva kapkodtunk levegőért...lassan húnyta le szemeit...majd mikor újból felnyította már az aranysárga szempár nézett vissza rám...

Még egy pillanatig bennem volt, aztán óvatosan kicsúszott belőlem és fáradtan rám dőlt...

Kimerülten, mohón kapkodtam levegő után, miközben kimelegedett, nyirkos hátát simogattam...

Tudta, hogy sokáig nem fogom elbírni, ezért mikor már újból erőre kapott lefordult rólam és mellém feküdt...

Fejét hátradöntötte, majd gondoskodó szeretőként karolta át derekam és húzott magához...fáradtan és még mindig lihegve bújtam hozzá, fejem harcedzett vállára fektettem és hagytam, hogy még jobban magához vonjon...

Testem időnként még meg-meg rázkódott...szívverésem még mindig gyors volt és mellkasom még mindig túl kicsinek bizonyult a levegő befogadására...

Éreztem, amint valami meleg folyik végig combom belső felén...félszemmel lenéztem...combomon vékony csíkban vér folydogált, na meg még valami más is....szégyenlősen húztam magamra az összegyűrt takarót...

Mikor már légzésünk lenyugodott, eszünk is visszatért a helyére...nagyon zavartak a furcsa nedvek, ezért felkelltem és útam a fürdő fele vettem...de egy lépés útán a kínzó fájdalom ismét jelentkezett....hirtelen felszisszentem, majd megtántorodtam...

Sesshomaru karjaiban kötőttem ki végül, aranybarna szemei aggodalmasan csillogtak.

-Jól vagy?-szólított meg gyengéden.

-Hai...csak megszédültem...-magyaráztam.

-Sajnálom...ha az én hibám...én...-próbált magyarázkodni miközben fél kézzel elhúzta a fürdő shoujiját.

-Nem a te hibád...ez természetes ilyenkor...neked csak köszönettel tartozom, mert nagyon jó volt!-vörösödtem el, majd arcom nyakába temettem.

Elégedett mosolyra húzta a száját majd belépett velem a fürdőbe, egyik kezével még mindig engem tartott, majd a másikkal vizet engedett a kádba.

-Most már jó lesz!-mocorogni kezdtem, majd nagy szédülések árán lábra álltam.

-Biztos?-kérdezett vissza aggodalmasan.

-Hai!-válaszoltam mosolyogva majd egy gyengéd csókot leheltem ajkaira.-Menj csak...nem lesz semmi bajom!

Halványan bólintott majd elindult kifele, de még mielőtt behúzta volna a shoujit még visszaszólt:

-.....szeretlek....-azzal mielőtt még válaszolhattam volna eltűnt.

Elégedett, örömittas boldogságban merültem el a kellemes meleg vízben...annyira....de annyira boldog voltam...

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy palotában egy youkai által fogom elveszíteni a szüzességem és azt sem reméltem, hogy az majd ennyire jó lesz...

Lassan szaggatottan törülköztem meg, majd magamra csavartam egy törülközőtt és beléptem a szobába.

Sesshomaru az ágyban feküdt...tökéletes felsőtestén játszottak a lassan elfogyó gyertyák lángjai, haja kócos volt és arca fáradt...akárcsak az enyém, de még így is vonzó volt.

Én némelyest felfrissültem a fürdővíztől így gyors léptekkel haladtam el mellette majd néztem ruháim után...mikor meglátta, hogy fel akarok öltözni bosszúsan, szemöldökeit összevonva nézett rám:

-Te meg mit művelsz?

-Felkapok magamra valamit!-válaszoltam természetes nyugodt hangnemben.

-Minek?-értetlenkedett az inuyoukai.

-Nem flangálhatok anyaszült meztelenül!-válaszoltam egy kissé hisztérikusan.

A következő pillanatban már előttem állt, mohón kapott derekam után, majd ellenkezést nem tűrve rántotta le rólam a parányi törülközőt.

-Meg ne próbálj felöltözni...vagy nagyon megbánod!-válaszolta tetetett dühvel a hangjában.

-Óh igen...és úgyan mit fogsz csinálni? Megbűntetsz?-kacérkodtam miközben karjaim nyaka köré fontam.

-Még szép!-felelte ő, aztán hevesen csókolózni kezdtünk...és ismét nem volt megállás...átszeretkeztük az egész éjszakát, szenvedélyesen megállás nélkül, minden egyes percet élvezni akartunk....már nagyon fáradt voltam és azt hiszem ha nem is mutatta, ő is az volt....a végkimerülés határán pihentünk csak meg.

Fáradt boldogsággal, kimerülten bújtam hozzá, majd elnyomott karjaiban az álom.

Ha tudtam volna, hogy mit hoz a holnap, akkor azt hiszem, soha nem kelek fel többé...