9.fejezet

Szemt�l szemben

Kezdtem hal�losan unni ez a "meg�llek a szememmel" c�m� kontaktust, ez�rt flegm�n f�lred�lve teljesen h�tat ford�tottam Sesshoumarunak. Persze �reztem, hogy �gy h�tamat pr�b�lja �tf�rni m�zarany szemeivel, de nem zavartattam magam k�l�n�sebben. Fokozatosan halk�tva hangomon, befejeztem a dalt, �s el�gedetten konstat�ltam, hogy tiszt�n �nekeltem, �s Rin is elaludt.

- H�, korcs! - �sszerezzentem a rkedvesr1; megsz�l�t�sra. Szenved� fejet v�gva felh�ztam a sz�m sz�l�t, �s egy mell�khat�sk�nt jelentkez� szemforgat�s k�s�ret�ben megfordultam.

Nyugodtan tekintettem a nagy�rra, �s kicsit felh�ztam egyik szem�ld�k�m, mintha csak azt mondan�m: "Mi van?".

- Nem b�rok pihenni a vinnyog�sodt�l. - k�pni-nyelni nem tudtam, a f�ldr�l vakartam fel az �llam, �s a d�bbenet mellett, majd sz�tvetett a d�h. Most komolyan, j�l hallottam? Azt mondta vinnyog�s? Ki k�rem magamnak! Kifinomult hall�s�, �s n�lam, a szakm�ban sokkal tapasztaltabb emberek �ltal elismerten j� hangom van. S�t, m�g saj�t magamat is el b�rom viselni, annak ellen�re, hogy meglehet�sen �rz�keny f�lem van. Mi a fen�t k�pzel ez mag�r�l? Csak az�rt mert szellem, meg m�g r�ad�sul kutya is, ebb�l kifoly�lag m�r vagy n�gyszer-�tsz�r olyan j�l hall, mint az �tlag emberek, m�g nem k�ne fik�zni a hangomat.

Aranyhal m�dj�ra h�pogtam, �s nem j�tt ki hang a torkomon. Sesshoumaru szinte azonnal elfordult t�lem, �s tudom�st sem akart venni felh�borodotts�gomr�l. Felpattantam �s d�h�sen cs�rtettem el�. R�szegeztem mutat�ujjam, �s n�mileg visszanyerve hangomat, sz�jalni kezdtem:

- Na idefigyelj "nagy�r"! - mutat� �s k�z�ps� ujjammal id�z�jellel kereteztem a sz�t -

Csup�n az�rt, mert �n nem vagyok teljesen szellem, �s term�szetesen ezzel p�rhuzamosan �llati nagy egoista, m�g nem k�ne minden�rt cseszegetni! Tudom, hogy mire vagyok k�pes, �s �rtelemszer�en nem kezdek el heged�lni, mikor kicsit sem kony�tok hozz�. Elismert�k a hangomat, m�ghozz� olyanok, akik �rtenek is az �nekl�shez, �s nem csak annyit mondhatnak el magukr�l, hogy bund�ba burkol�dzva, undok m�don, a Himal�ja tetej�r�l n�zik az eg�sz vil�got! - f�jtattam m�rgemben, �s nem is t�r�dtem azzal, hogy val�sz�n�leg fejveszt�s terhe mellett besz�ltem vissza a nagy�rnak. Tekintete egyre v�szj�sl�bb�, �s fenyeget�bb� v�lt. Picit h�tr�ltam, am�g � felemelkedett hely�r�l.

- Hogy mersz �gy besz�lni velem, a Nagy Sesshoumaruval, te kis korcs? - ahogy kimondta, felemelte a kez�t, �s a m�r k�zelebbr�l is sikeresen megismert, s�rga energiaostorral lecsapott r�m.

Felsikoltottam a f�jdalomt�l, mikor �get�en felszakadt a b�r�m, amint derekam k�r� tekeredett az ostor. T�rdre rogyva, a f�jdalomt�l �sszeg�rnyedve, de pimasz mosolyra h�zva a sz�mat feln�ztem r�.

- �s m�g is el�ruln�d nekem, hogy mit�l vagy olyan nagy? - ny�gtem, el�g neh�zkesen, hiszen m�g a leveg�v�telre is alig volt es�lyem.

�jabb csap�s, �jabb seb, csak most kicsit lejjebb, valahol a k�ld�k�m k�rny�k�n. Ajkamba haraptam, hogy fel ne sik�tsak.

- Gy�l�llek! - v�gtam a fej�hez fojtott, undorg� hangon.

- Nem musz�j itt lenned. Csup�n Rin miatt t�rlek meg, de jobban tetszene, ha elmenn�l. - felelte k�z�mb�sen, �s �jra helyet foglalt a fa t�v�ben, k�jes el�gedetts�ggel b�mulva szenved�sem.

Ny�sz�r�gve fek�dtem a h�tamra, �s m�r szinte hallani lehetett, hogy tov�bb szakad a b�r�m, amint kiny�jtom a testem. Zih�ltam, kivert a v�z, �s nagyon, de nagyon f�jt a hasam, �s a h�tam is, hiszen eg�sz v�gig, k�rben �ssze voltam kaszabolva.

Sokadszorra �tkoztam el a nagy sz�mat, de jobban belegondolva a t�rt�ntekbe; nem b�ntam annyira, hogy megmondtam a v�lem�nyem. Sosem volt kenyerem a sunnyog�s.

Kezemet sebeimre fektettem, �s valahogy egyre jobban r��rezve a gy�gy�t�sra, lassan, de biztosan, kezdtem elt�ntetni azokat. Elm�mben m�r teljesen m�shol j�rtam, de tenyeremmel folyamatosan �reztem, ahogy �sszeh�z�dnak a v�g�sok.

Mi�rt vagyok itt, t�nyleg? - a v�lasz tal�n nem is olyan neh�z. Visszamenni InuYash��koz sem lenne vesz�lytelenebb, mint ez legut�bb kider�lt, �s hazamenni a sz�leimhez meg m�g annyira sem akarok. �k Akimot�t �lt�k meg, �s ezt soha az �letben nem fogom megbocs�tani. Fele ennyire sem zavar, ha engem pr�b�lnak elint�zni, mert arr�l vagy �n tehetek, vagy tudok ellene tenni, de a n�v�remet nem menthettem meg.

Lehunytam a szemem, �s peregni kezdtek a k�nnyeim. Micsoda borzalom! Sesshoumaru el�tt fakadok s�rva... ez �g�s. Gyorsan let�r�ltem az arcomon k�sz�l� cseppeket, �s oldalamra fordultam.

Nagy nehezen �lomba mer�ltem, de nem voltam kifejezetten nyugodt.

Rin m�dszeres �breszt�st kaptam m�r megint, reggel. Ny�gd�cselve fordultam a h�tamra, �s t�r�lgettem becsip�sodott szemeimet. Elbotork�ltam megmosdani, majd n�mileg �l�nkebben �rkeztem vissza a t�bbiekhez.

- Kaminari! Seg�tesz vir�gkoszor�t f�zni? - ugrott el�m Rin. M�r �ppen v�laszolni akartam, mikor valaki k�zbesz�lt.

- Most nem �r r�, Rin. Jaken biztosan sz�vesen foglalkozik veled addig.

- I-igenis nagyuram! - dadogta kicsit meglepetten a varangy.

�n sem voltam kev�sb� led�bbenve, minthogy Sesshoumaru �let�ben el�sz�r nem n�zett r�m annyira undorodva. K�z�mb�snek el�gg� k�z�mb�s maradt, de �n m�r ezzel is megel�gedtem.

- Sz�val... - fordultam fel�, miut�n v�gigk�s�rtem Rin �tj�t szememmel, amint Jaken k�r�l kezdett futk�rozni. - mi�rt is nem �rek r�?

- Mert besz�lni akarok veled. - jellemz�... a szeretn�k sz�t azt persze nem ismeri.

- Oksi! - levet�dtem a f�be, �s f�l k�zzel t�maszkodtam, kicsit oldalra d�lve az �l�sb�l r11; Ess�nk t�l rajta. - � is le�lt szembe velem, kicsit tal�n zavar�an k�zel, de m�r nem is foglalkoztam ilyen apr�s�gokkal.

- Nem tudtalak megm�rgezni, sem meg�lni tegnap. Mi�rt? - ez tot�l �gy hangzott, mintha k�veteln�, hogy elmondjam.

Keserny�s, ideges, �s cs�ppnyit hiszt�rikus nevet�s szakadt ki ajkaimon.

- Ha �n azt tudn�m!

- Tudod... - jelentette ki, ellentmond�st nem t�r� hangon.

- T�nyleg? Ha ennyire tiszt�ban vagy a dolgokkal, akkor biztosan saj�t k�rd�sedre is tudod a v�laszt, �gy ezen t�lmen�en semmi sz�ks�ged r�m. - fel is pattantam �s fut�snak eredtem. Nevetve k�zel�tettem a t�bbiekhez, �s Rin is megindult fel�m.

A hatalmas j�kedv csup�n addig tartott, am�g s�r�, fekete felh�k be nem �rny�kolt�k az eget, �s �n �reztem: ezek nem es�felh�k.

K�ts�gbeesetten tekintettem Sesshoumarura, aki szint�n r�gt�n felkapta a fej�t. L�ttam rajta, hogy tudja mi t�rt�nik.

- Kaminari! Vidd innen Rint! - p�r m�sodperces felfog�si probl�m�mat, illetve �ltala kimondott nevemen val� csod�lkoz�st �thidalva megragadtam Rin kez�t, �s az erd� fel� rohantam.

Tulajdonk�ppen honnan tudta a nevem? - �h... nem �rek most r� ilyesmivel foglalkozni. Mikor �gy �t�ltem meg, hogy m�r el�g m�lyen vagyunk az erd�ben, meg�lltam, �s azonnal Rint kezdtem csit�tgatni. Egy darabig nem is hallottam semmi m�st, csak valami kavarod�st, �s a mellettem s�r� kisl�ny h�pp�g�s�t.

Hirtelen robajra lettem figyelmes azonban, �s valami elkapott a derekamn�l fogva, egy nagyon hirtelen mozdulattal. Undor�t� barna ny�lv�ny volt, de sokkal jobban megijedtem azon, hogy Rint is elkapta egy, mint hogy engem foglyul ejtett.

G�nyos nevet�st hallottam, amit egy nyugodt, fagyos hang k�vetett: - Azt hittem a kisl�ny ut�n m�r nem s�llyedhetsz m�lyebbre Sesshoumaru! �s ez a korcs... �gy t�nik m�g is...

- Azonnal engedd el Rint, Naraku! - parancsolt Bund�ska, val�sz�n�leg tot�l figyelmen k�v�l hagyva, hogy nem az egyik szolg�j�val besz�l, hanem egy ellens�g�vel. Legal�bbis a jelenetb�l �gy t�nt. J� magasb�l figyelhettem �ket, de m�g is felt�nt, hogy fogva tart�m, az a bizonyos Naraku, valami id�tlen p�vi�njelmezben szamb�zik. Esk�sz�m ezeket a tiszta v�r� szellemeket az idiotizmusukr�l lehet megismerni.

- Ugyan mi�rt tenn�m? - k�rdezett vissza g�nyosan Naraku, de Sesshoumaru erre m�r nem v�laszolt. El�r�ntotta kardj�t, �s magasra felugorva lev�gta a Rint tart� undi ny�lv�nyt. R�m�lten vettem �szre, hogy a kisl�ny t�bb sebb�l is v�rzik. Biztosan a kis erd�b�l val� kir�ncig�l�s k�vetkezt�ben szerezte a v�g�sokat.

- Engedj m�r el, te p�vi�nbund�s ocsm�nys�g! - szakadt ki v�g�l a sz�mon, mikor m�r tehetetlens�gem eszemet is elhom�lyos�totta.

- T�l nagy sz�ja van az asszonyodnak Sesshoumaru! Tan�tsd meg a tiszteletre! - cs�ppet leesett az �llam, �s m�g leveg�t venni is elfelejtettem. Mi van? Asszony? Ez t�nyleg tot�l be van dilizve...

"Uram" reakci�j�t m�r nem l�thattam, mert am�g a lehet� legbamb�bban n�ztem, m�r csak az vettem �szre, hogy zuhanok, �s ut�na els�t�t�lt minden...

Kezdtem �szhez t�rni, �s lassan, m�g laposakat ugyan, de pislogni. Minden izmom �sszer�ndult, �s r�gt�n tudatomhoz kaptam, mikor egy aranybarna szemp�rral tal�ltam szembe magam. Sesshoumaru mellettem �lt, �s b�mult... mint mindig, m�g is m�shogy.

Feltorn�ztam magam �l� helyzetbe, �s igyekeztem nem tot�l idi�ta k�pet v�gni. F�jt egy kicsit a fejem, de ezt elk�nyvelem �gy, mint kellemetlen mell�khat�s�t az es�snek.

- Mi t�rt�nt? - ny�sz�r�gtem.

- Naraku elmenek�lt. - jelentette ki hulla nyugalommal. - V�rtam m�r, hogy fel�bredj, ugyanis Rin t�bb helyen is megs�r�lt. - a mondat els� fel�n elhanyagolhat�an keveset fil�ztam, mivel r�gt�n beugrott nekem is az a k�p, amit nem sokkal az es�s el�tt l�ttam.

Hirtelen k�s�reltem meg a fel�ll�st, �gy a bel�m has�t� f�jdalomt�l felszisszenve, de tov�bbra is kitart�an mentem p�r l�p�st a kisl�nyig. Let�rdeltem mell�, �s megn�ztem a sebeket.

Nem voltak olyan v�szesek, �s l�tszott, hogy nem azokt�l nincs eszm�let�n�l. Sesshoumaru ek�zben a gyermek m�sik oldal�ra telepedett, �s figyelte, hogy mit csin�lok. Mondhatni m�r rutinosan kezdtem �sszeforrasztani a sebeket, hiszen �ppen a nagy�rnak k�sz�nhet�en el�g sokat tudtam gyakorolni az ut�bbi id�ben.

Az utols� sebn�l j�rtam, mikor m�r komolyan kezdett zavarni az a bizonyos tekintet, amit magamon �reztem. Felpillantottam h�t, �s ism�telten szembe kellett ker�ln�m azzal a csod�latosan k�l�nleges m�zarany szemp�rral. Cs�ppet meg is lep�dtem, amint hirtelen r�d�bbentem, hogy... te j� �g, milyen helyes ez a pasi!

F�ld h�vja Kaminarit! T�rj m�r �szhez te l�ny! Az �letedre n�zve az egyik legnagyobb ellens�gedr�l van sz�, �s... Istenem! Mi�rt pirultam el?