3. r�sz

F�lpercnyi csend ut�n Sesshoumaru elindult sz� n�lk�l a bokrok m�g�.
- Biztos, hogy itt tal�lt�l r�m? – k�rdezte egy cs�ppnyi k�tellyel a hangj�ban.
- Igen- mondtam neki majd elindultam m�g�tte. � meg�llt egy picit majd mintha valami elkezdte volna besz�vni. Hirtelen megfogtam a karj�t, hogy vissza tartsam de ezzel csak azt �rtem el, hogy vele egy�tt elt�ntem a nagy valamiben.

Mikor fel�bredtem �rezte, hogy fekszek …. Valahol. Kinyitottam a szememet gy�ny�r� k�p fogadott. K�k �g napf�ny, n�h�ny b�r�ny felh� az �gen stb. mikor fel�ltem a smaragdz�ld p�zsiton egy sz�p foly�t pillantottam meg a l�bamn�l �s megint stb. �lljon meg a d�szes menet!
- Hogy ker�l�k �n ide? – tettem fel hangosan a k�rd�st. – Hol vagyok? – a h�tam m�g�tt l�v� bokor hirtelen megrezzent. Miel�tt felfoghattam volna mi is t�rt�nt Sesshoumaru l�pett ki m�g�le
- Hova hozt�l?! – k�rdeztem nem kis elfojtott d�hvel a hangomban.
- El kell men�nk innen. – elengedte a f�le mellett a k�rd�semet.
- Ok� �n is �gy gondoltam. Akkor most sz�pen haza viszel.
- Nem lehet.
- Mi az, hogy nem lehet?! Ha ide tudt�l hozni akkor vissza is tudsz vinni!
- Nem akartalak ide hozni. Ha j�l eml�kszem te kapaszkodt�l bel�m nem �n bel�d.
- Az csak v�letlen volt – �reztem, hogy kezdek elpirulni. A fen�be nem szoktam zavarba j�nni akkor most mi�rt? – bele haln�l ha viszonozn�d a kedvess�gemet?
- �ssz be a foly� k�zep�re.
- Minek? �n �szni??!! – bocs de kr�nikus v�ziszonyban szenvedek. Egy kan�l v�zben megtudok fulladni. – egyed�l SOHA! - Jelentettem ki hat�rozottan.
- �n nem fogok veled menni. Ez az �n vil�gom. – mondta majd megfordult �s elindult vissza az erd�be.
- „Na engem nem fog itt hagyni!” – ut�na mentem. Sz� n�lk�l haladtunk el�re.
- „Mentek, mentek, mendeg�ltek….” – jutott az eszembe a gyerekmese – „Megbolondulok!!!”
- Hova megy�nk? – k�rdeztem t�le. Semmi v�lasz. Khm…Khm…
- Hova megy�nk? – tettem fel hangosabban a k�rd�st h�tha valami moszat n�tt a f�l�be �s amiatt nem hall rendesen. Megint semmi. Nem mondom ideges�t�! El�re futottam majd vele szembe �llva h�tra fel� haladva a szem�be n�ztem.
- Elfogsz esni. K�z�lte.
- Csak akkor ha tov�bbra sem v�laszolsz ha k�rdezlek. – miut�n kimondtam a mondatot m�r csak annyit vettem �szre, hogy a l�bam megbotlik egy ki�ll� gy�k�rben, Sesshoumaru szemei helyett m�r az eget k�mlelem �s v�rom a kem�ny f�ldre �r�st. Pufff…. F�ldet is �rtem �s igen kem�nyes is.
- Mondtam, hogy elesel. – n�zett r�m �s kiker�lve folytatta az �tj�t.
- Mi lenne ha v�rn�l egy pillanatot?! Tal�n elveszten�d a nagy�ri c�medet?! – ki�ltottam ut�na. Meg�llt majd kivont kardal indult meg fel�m. Na ezt j�l megcsin�ltam, �n meg a nagy sz�m. De � is, hogy m�r ennyit�l k�pes a m�sik tork�nak esni. Nem norm�lis…. Mikor k�zelebb �rt hozz�m l�ttam a szem�n, hogy nem �n hanem a m�g�ttem l�v� bokor �rdekli jobban. P�r pillanat m�lva egy neh�z test puffan�sa �s egy puha �s halk f�ldre �rkez� l�b hangja hallatszott. Miut�n Sesshoumaru vissza j�tt �s �n meg magamhoz t�rtem azonnal let�madtam.
- Ez meg mi volt?!
- Egy szellem.
- �s mi lett vele?
- Meg�ltem. – mondta ez olyan nyugalommal mintha csak az id�j�r�sr�l besz�lgett�nk volna. Meg�lt valakit �s k�pes ilyen nyugodt hangon besz�lni r�la.
- Honnan szerezted a katanat?
- Az egyik szamur�jt�l. M�r �gy sincs sz�ks�ge r�.
- Fura vagy. – k�z�ltem vele majd mentem ut�na ahogy eddig is a mai napon. Egy ideje m�r haladtunk, kb. d�lut�n 3 k�r�l lehetett az id�. Csak saccolni tudtam ugyan is �ra az nem volt n�lam. �n meg a lyukas agyam. Hirtelen valami fura �rz�s fogott el… nem is fura ink�bb f�jdalom. Ahogy haladtunk el�re egyre n�tt bennem ez az �rz�s. Mire fel�rt�nk a domb tetej�re f�st�t pillantottunk meg.
- Oda megy�nk. – k�z�ltem ellentmond�st nem t�r� hangon �s elindultam.
- Nem nincs ott dolgunk.
- De igen. Ha m�r ebbe az �tkozott vil�gba ker�lt egyszer hajland� leszel arra menni amerre �n akarok. – azzal fogtam magam �s haladtam kitart�an a falu fel�. Lassan de biztosan j�tt m�g�ttem „kedvenc �tit�rsam”. Az el�bbi f�jdalom �rzet ism�t n�tt �s csak n�tt. Mire a falu hat�r�hoz �rt�nk m�r szinte elviselhetetlenn� fokoz�dott. Mintha valaminek v�ge szakadt volna. N�h�ny m�terre a h�zakt�l kezdtem sz�d�lni… f�jt a fejem.. a lelkemr�l meg a sz�vemr�l nem is besz�lve. Miut�n el�rt�nk n�h�ny h�zat m�r csak a s�t�ts�g maradt meg bennem �s semmi t�bb.


Hangokra �bredtem. De egyik sem volt ismer�s sz�momra. A fejem zsongott a sz�vem majd kiszakadt �gy f�jt. Ez a rengeteg f�jdalom… Kinyitottam a szemet. Egy kisebb kunyh�ban tal�ltam magamat �s egy p�r falusi �llt illetve �lt k�r�l�ttem. A fejem, a lelkem, a sz�vem majd sz�t szakadt. Menek�lni akartam err�l az �tkozott helyr�l. Ami�ta ide j�ttem csak egyre rosszabb. Fel�lltam �s az ajt� fel� indultam. A szemeimmel nem is tudom mi�rt egy ismer�s alakot kerestem de b�rmerre n�ztem nem tal�ltam.
- „Itt hagyott.” – futott v�gig az agyamon. Hirtelen mintha a testem k�b�l lenne �sszecsuklottam. Hallottam a falusiak ilyet hangj�t amit a hirtelen testtart�s v�ltoz�som okozott de nem t�r�dtem vele. Az ajt�n a bambusz f�gg�ny hirtelen meglebbent �s bel�pett rajta valaki. Rem�nykedtem, hogy az akit keresek, de t�vednem kellett. 16-17 �v k�r�li l�ny l�pett be rajta. Kimon�ja k�t sz�n� volt. H�feh�r �s v�rv�r�s. Hossz� s�t�tbarna haja �sszefogva l�gott a h�t�n. Egy kisebb kancs�t tartott a kez�ben amib�l g�z sz�llt fel. R�m n�zett meleg barna szemeivel.
- V�gre fel�bredt�l.
- � hol van?
- Ki?
- Senki… - fordultam el.
- Egyed�l volt�l mikor r�d tal�ltunk.
- �rtem. – lassan vissza m�sztam a fekhelyemre mivel m�st nem tudtam tenni. Ha lehet m�g fokozni akkor az egyfolyt�ban gy�tr� f�jdalom �rzet most k�tszeres�re n�tt bennem. – „Vajon mi�rt?” – gondoltam. – Pihenni szeretn�k m�g ha lehet. Magamra hagyn�tok?
- Persze. – miut�n magamra hagytak az �nmarcangol�som �s a depim lejt�j�n t�rt�n� elindul�s ut�n ism�t �lomba mer�ltem. Legk�zelebb csak este �bredtem fel. Nem mondom aludtam j� sokat. De ekkor sem magamt�l �bredeztem. El�sz�r halk hangokra lettem figyelmes. Felkeltem a fekhelyemr�l mert ugye �gy az nem volt �s elindultam kifel�. Miut�n ki�rtem sz�rny� l�tv�ny fogadott. Nah j� bevallom, hogy szeretem a horror filmeket meg az igaz�n v�res jelenteket. S�t! Hal�los nyugodts�ggal fogyasztom el a vacsor�mat mik�zben a tv-ben litersz�mra folyik a v�r. De vissza t�rve az el�z� l�tv�nyra. Ez nekem sokkk!!! Az �n gyomrom sok mindent bevesz de ez nem tudott lemenni a torkomon. S�t! Visszafele akart j�nni. �rtelmesebben fogalmazva h�nyingerem lett. Bel�l pedig majd sz�t szakadtam a f�jdalomt�l. Elindultam a t�bbi h�z fel�. Mekkora szerencs�m volt, hogy �gy d�nt�ttem. A k�vetkez� pillanatban valami belecsap�dott a h�zba ahol fek�dtem. Nem mondom megijedtem. Azt�n olyan intenz�ven er�s f�jdalom hull�m t�rt r�m, hogy �sszeestem, mintha valami bel�lr�l akarna sz�t szedni. A h�tamon �get� f�jdalom lett �rr�, hirtelen mindent feh�r f�ny �lelt k�r�l. �reztem, s�t mi t�bb tudtam, hogy mi fog t�rt�nni. Mintha mindig is ezt v�rtam volna. A k�vetkez� pillanatban vagy percben kitudja m�r k�vetni az esem�nyeket a magasba emelkedtem. A h�tam m�r nem f�jt, ink�bb kellemes bizserg�s futott v�gig rajta, �rthetetlen volt sz�momra az eg�sz helyzet. Azt�n meg�reztem �t. Ott �llt a f�k takar�s�ban, csak �llt �s nem mozdult, n�zte a rombol�st. Hogy is mondj�k? Szeresd felebar�todat? �n seg�tettem rajta, ennyit tal�n viszonz�sk�nt is elv�rhatn�k nem? Erre � mit csin�l? Csak �ll!! �ll mint egy s�b�lv�ny �s nem mozdul. Ekkor �reztem, hogy valami elkezd gy�lni bennem, ha nem engedem szabadon akkor bel�lr�l t�p sz�t. Bele fogok pusztulni az erej�be. F�ltem… f�ltem magamt�l. Azt�n elengedtem. M�r nem b�rtam visszafogni. Csend…hihetetlen�l nagy �s f�jdalmasan m�ly csend. Nem tudom meddig tartott, az �r�kk�val�ss�g is r�vid kifejez�s lenne r�. Azt�n �reztem, hogy zuhanok, zuhanok �s k�ptelen vagyok meg�llni. Hirtelen a nagy �s f�jdalmas f�ldet �r�s helyett valami puh�ba � biztons�got �raszt� helyre �rkezem �s ism�t csend ami most a s�t�ts�g lepl�vel osztozik rajtam.


- „Meleg �s f�st… �g valami!!!” – hirtelen �ltem fel. A fejem jelezte, hogy ez nem nagyon tetszik neki hirtelen �les f�jdalom has�tott bele. Ism�t egy h�zban tal�ltam magamat. M�r untam kicsit ezt a l�tv�nyt. Mindig siker�lt meg�lni benne ez�ltal azt a rem�nyt, hogy csak egy rossz �lomba cs�ppentem �s ha felkelek ism�t otthon leszek az �gyamban. A m�ltkori l�tk�ppel ellent�tben most senki sem volt k�r�l�ttem… senki…. A f�jdalom �rz�se is megsz�nt csak egy picit f�jt. F�jt az egyed�ll�t. Mik�zben ism�t elmer�ltem volna az �nk�nz�sban. Nem kell agg�dni m�r remek�l megy persze csak lelkileg, valaki bel�pett az ajt�n. Nem t�l sok kedvvel de oda n�ztem. � volt.
- Sesshoumaru, m�r azt hittem lel�pt�l. – jegyeztem meg nem t�l kedvesen.
- Majdnem el is mentem.
- Akkor mi�rt maradt�l,
- A kis m�sorod marad�sra k�sztetett. Mi vagy ki vagy te? – a k�rd�s j� de a c�mz�ssel van n�h�ny probl�m�m.
- L�tod, ezt k�rdezem magamt�l �n is. De ha r�j�v�k �g�rem neked sz�lok el�sz�r. B�rcsak v�ge lenne ennek az eg�sznek!!!
- Nem tudom. De nincs kedvem t�ged p�tyolgatni.
- Itt akarsz hagyni?! Miattad ker�ltem ebbe a helyzetbe!! Velem ne merj pack�zni!!!!!!!! – azt�n mintha var�zs�t�sre t�rt�nt volna egy �rz�s ker�tett a hatalm�ba. – Nem fogsz itt hagyni. – mondtam hal�l nyugodt hangon. – mivel nem tudsz. Amikor a faluban hagyt�l nem az�rt volt�l a k�zelben mert az �n kis „jelenetem” vissza cs�b�tott. El sem ment�l. V�rt�l… m�ghozz� r�m! – tetszett a d�bbenet ami ki�lt az �ll�t�lagos d�mon bar�tom arc�ra. Sok�ig n�zt�nk farkasszemet de most � t�rte meg el�sz�r. �r�mittas m�morban �sztam ezek ut�n. Tudom, hogy nem sz�p dolog de ez van. Lassan ism�t �lomba szender�ltem de most mosolyogva v�rtam az �lmok birodalm�ba t�rt�n� bel�p�semet.

Reggeli �bred�sem nem mondhat� valami kellemesnek. Arra �bredtem, hogy f�zom. Nah �s ha �n reggel felkelek hozz� k�pes egy h�rpia szel�d kiskutya. Azt�n a hideg fuvallat mell� egy rideg hang is p�rosult. Nem r�szletezn�m azt a sz��radatot ami �gy igaz�n kiszakadt bel�lem. �s igen! Megint siker�lt azt a d�bbent arckifejez�st az arc�ra csalnom amit este. M�g � a d�bbenet�vel k�szk�d�tt �s sz�pen k�rben�ztem �s v�gig n�ztem magamon. Az els� dolog amit megl�ttam az a sz�rme volt r�m tekeredve. Sz�p lassan elkezdtem magamr�l lefejteni de a fel�n�l ink�bb visszafel� raktam mint lefele. A fels�m volt nincs �llapotot mutatott.
- Csod�s! – morogtam
- �s m�g a h�tadat nem is l�ttad.
- Ugye nem ? – k�rdeztem el�re f�lve a v�laszt�l. H�t v�laszt azt �ppen, hogy nem kaptam csak egy sokat mond� pillant�st. – Nah nem ! most azonnal elviszel valami �rtelmes kuruzsl�hoz, hogy megmondja mi bajom van.
- Nem ismerek ilyet.
- L�tod ez egy l�nyegtelen pont. Itt te vagy… hogy is mondjam… �hh meg van otthon. Sz�val kapkod �ssze magadat �s addig megy�nk egy�tt am�g nem tal�lunk valami �rtelmes emberk�t. Nem m�szk�lhatok k�t h�feh�r sz�rnnyal a h�tamon.
- Azzal nem is mert olyan nincs is neked.
- M�r mi�rt ne lenne? Nem te mondtad, hogy van az el�bb?? – nah j� t�lz�s, hogy mondta de akkor nem �rtem.
- Sz�rnyad az van de nem feh�r, hanem fekete.
- Micsoda?! – �n led�bbenve � meg el�ttem m�r vagy 20 m�terrel. Nem tudtam, hogy most hogyan m�szok ki ebb�l a helyzetb�l