3. rész
Csak az a biztos mienk, amit az őseinktől öröklünk.

Miért? Miért pont az én családommal történt ez meg? Igaz, a gonosz sosem válogat. Neki mindegy, hogy kinek okoz fájdalmat, kinek a családját teszi tönkre, kinek az életét változtatja meg, vagy teszi tönkre. Mások fájdalmában, megnyomorításában, halálában talál magának örömet. Egészségben, betegségben, háborúban, békében, jóban, rosszban, pusztulásban, fellendülésben, ínségben, bőségben mindig jelen van. Sosem tűnik el, ha lappang azt csak az új terve kigondolása miatt teszi. Tervei nagy részét véghez viszi mindig és mindenhol. A pusztítás az ő fegyvere. De …. Milyen szörnyeteg az aki mások szenvedéseiben látja saját beteges örömét? Mi haszna származhat ezekből a csak egy percig tartó majd tovatűnő örömön kívül?
És… miért pont azokat veszi célba / hiába nem válogat/ főleg akik azon fáradoznak, hogy segítsenek azokon, akiket eddig már megtalált, és azok megvédésén, akiket még nem talált meg?
De minket ki véd meg?
Eddigi életem során rengeteg harcban volt részem. Kisebb nagyobb szellemekkel harcoltam. Az emberek hálája nem mindig talált, meg pedig én ott vagyok, és szó nélkül végzem a dolgomat. Sokan nem tudják értékelni a segítséget, néhányan még annak tudatában sincsenek, hogy mekkora veszélyben voltak. Csak azt látják, meg ami majdnem kiszúrja a szemüket.
Van, amikor azt kívánom bárcsak én is egy, lennék közülük, hogy én is a tudatlanság mély és védelmezően óvó sötétségében éljek messze a mindennapos elmúlás kísértetével.
Néha azt álmodom, hirtelen eltűnök, mint az apám. De, néha pedig azt, hogy a családomat súlytó átok súlya megszűnik. Végre örökre eltűnik és boldogan élek azzal, akit teljes szívemből szeretek. Mert igen megtaláltam azt a lányt, akivel le akarom élni az életemet. Akit mindenkinél jobban szeretek. Az a pár évnyi kétségben esett keresés meghozta a gyümölcsét. A sors mintha csak ezzel próbálna kárpótolni, úgy hozta össze az utunkat.
De persze az álmok azért szépek, mert csak álmok maradnak. Nem változtatnak semmin, csak egy rövid ideig egy olyan világba repítik az embert, ahol a vágyai valóra válnak. De mégis ott él mindenkiben a remény, hogy majd egyszer megvalósulnak, teljesülnek az álmaik.
És én is ezek közzé az emberek közzé sorolom magamat. Mert remélem, hogy egy napvége lesz ennek az évek óta tartó rémálomnak és tényleg teljesül a legféltettebb álmom; egy boldog család azzal, akit szeretek. De ki tudja, hogy őszeret-e engem. Mikor közeledek hozzá mindig elutasító velem szemben. Bárcsak tudnám milyen érzések, dúlnak a szívedben Sango……