Szerelem, szerelem sötét verem, de a remény mindig ott van a távolban…
Szerelem… furcsa szó, érzelmek vad vihara száguld keresztül a lelkemen, mikor kiejtem ezt a szót. Boldogság, mert van valaki akit szeretek… Vágyakozás az irányt, hogy mellette legyek… Kínzó szomorúság, mert ő nem szeret… Mérhetetlen fájdalom mert köztünk áll egy harmadik személy aki akarva akaratlanul szét választ minket esélyt sem hagyva arra, hogy talán mi egyszer… együtt…
De miket is gondolok! Hisz nem lehetünk együtt sosem!! Túl sok minden választ el miket… egy harmadik személy… az ő bizonytalan érzései… az idő… az hely… és még annyi minden, hogy felsorolni is maga lenne az örökké valóság. A szerelem igenis van amikor fáj!!! Kimondva kimondatlanul gyötör és mindig egyre erősebben. Sosem múlik vagy lesz jobb… csak rosszabb. A sok apró árulkodó jel amit véletlenül elszórok, számára mindig is észrevétlen marad míg másvalakinek az arca lebeg a szeme előtt, és nem az enyém.
De miket is gondolok megint. Hisz egyetlen egy vágyam van a mellett, hogy ő mindig boldog legyen hisz eleget szenvedett már eddigi életében, az, hogy boldog legyen amíg csak él! Nekem annyi is elég, hogy megengedte, hogy mellette maradjak, ennyivel is beérem csak ő boldog legyen még ha valaki mással is…
Látom esténként, ahogy az arcára kiülnek az érzések amikor gondolkodik. Furcsa de érzem mintha és is a gondolatai között lennék… De tudom jól, hogy nem csak én járok olyankor a fejében…
Mikor veszekszünk látom rajta, hogy valamikor megbánja azt amit mondott de a kimondott szó akkor is beleég a lelkembe… Ott marad és olykor kételyeket ébreszt bennem… Lehet, hogy hirtelen haragból mondta, de akkor is kell lennie valamilyen kételynek is benne, hogy gondolkodás nélkül a fejemhez vágja.
Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy talán mégis van hely számomra az ő szívében?? Hisz reménykedni szabad… talán kell is.
De a régi szerelmet még nem tudta felejteni főleg, hogy nem hagyják neki, hogy felejtsen…
Az eddig együtt megtett utunk tudom, hogy számára is fontos… Megtanult néhány dolgot amitől jobb lett és a bizalom is visszatért hozzá a reménnyel együtt, hogy jobb jövő vár rá.
Én amíg tudok mellette leszek és segítek neki ahogy eddig is. Önszántamból sosem fogom elhagyni mert képtelen vagyok rá. Hisz én mutattam meg neki ezt az új életet és azzal nem kívánom lerombolni, hogy elhagyom…
Melletted maradok és segítelek amíg csak erőm engedi… mert szeretlek Inuyasha…
AJÁNLOM AZ OLDALT
