Kagome az ablak előtt álló antik, zöld fotelben üldögélt. Lábait maga alá húzta és a
hatalmas ház kertjét figyelte, amelyben a napfény misztikus táncot járt a leveleken.
Kezeiben összegyűrt, használt papírzsebkendőket szorongatott, miközben még pis-
logni is elfelejtett. A mellette lévő kis barna asztalkára készített nagy pohár víz érin-
tetlen volt. Púdermentes arcán kövér könnycseppek folytak a rövid, fekete ruhára,
melyet viselt. Halkan nyílt az ajtó, majd egy ugyancsak gyászruhát viselő nő ült le
mellé. Gyengéden megsimogatta a lány haját, de az elhúzódott.
- Megmondtam, hogy ne zavarjon senki! - suttogta dühösen.
Anyja magához ölelte, amit a lány nem viszonzott.
- Tudom, hogy fáj kicsim! Tudom! De ezt nem változtathatod meg azzal, hogy maga-
dat is felemészted. - súgta a lány most fülbevalótlan fülébe a nő, miközben ringatni
kezdte. - Emlékszel? Ugyanígy ringattalak, amikor apád halt meg. Azt is túlvészelted,
ezt is túl fogod. - nyomott puszit Kagome fehér és sápadt arcára.
- Mama, ne gyere nekem ezzel a maszlaggal! - tolta el magától az anyját. - Belepusz-
tulok, mert tudom, hogy sohasem ölel magához. Soha többé nem mondhatja, hogy
szeret és én sem bizonyíthatom be neki többé! Nem bírom ki mama! - indultak újabb
könnyek a már eddig is piros szemeiből.
Kagome anyja felállt és járkálni kezdett.
- Kicsim. Én ismerem ezt az érzést. Először nem könnyű, de aztán hozzászoksz, hogy
akit szerettél, nincs többé. Nehéz, de később rájössz majd, hogy van élet utána is.
Nézd! - mutatott fel egy színes plakátot, amelyen Kagome álldogált egy kék ruhában.
- Itt a turnéd. Sikeres énekesnő vagy és ez most pont jól fog jönni. Eltereli a gondo-
lataidat.
Kagome leengedte hosszú, fekete haját, amit eddig egy csat fogott össze.
- Lemondom a koncertkörútat. És a klipforgatást is. Sőt! Színpadra sem állok többé!
Kagome anyja csalódottan nézett a lányra.
- Most ezt gondolod, de hidd el, az álmaid...
Kagome felkapta a vízzel teli poharat és a falhoz vágta.
- A te álmaidat élem mama! - kiabált hisztérikusan. - Te akartad, hogy énekesnő le-
gyek! Hogy az egész világ ismerjen. Hiszen téged nem vettek fel a Zeneakadémiára,
mert fals hangod volt. Kiskoromban bedugtál egy tehetségkutató iskolába és most
huszonnyolc éves koromra már elértem mindent, amire neked szükséged volt. És emi-
att nem tudtam annyit foglalkozni vele, amennyit kellett volna!
Kagome anyja dühösen tördelte a kezét.
- Most a gyász beszél belőled kicsim. - simította meg a lány haját. - Beszélek Zack-
kel meg a többiekkel, hogy két nap múlva mehet a forgatás. Az első négy állomást
meg lemondom, ha neked is megfelel.
Kagome csalódottan nevetett és széttárta a karjait.
- Ahogy akarod anya. - mondta és visszahuppant a fotelbe.
Két nap múlva Kagome erőt vett magán és lement reggelizni, bár a megterített asz-
tal látványától is felfordult a gyomra. Édesanyja már az utolsó falatokat kanalazta be
a müzlijéből, amikor felnézett közeledő lányára.
- Még mindig feketében vagy? - kérdezte komoran. - Öltözz át! Nemsokára itt lesz
Zack, hogy elvigyen.
Kagome végignézett rózsás ruhát viselő anyján és elhúzta a száját.
- Gyászolom, amíg kell! - suttogta kimérten és öntött magának paradicsomlevet.
Kagome anyja eltolta maga elől a müzlistálkát.
- Kislányom! Elhiszem, hogy szeretted InuYashát, de meghalt. És bár félszellem volt,
nem támaszthatod fel. Fogadd el, hogy ezentúl nélküle kell boldogulnod. - jelentette
ki keményen.
Kagome beszívta a levegőt, de mégis lenyelte a gúnyos megjegyzést. Veszekedni
sem volt kedve.
- Jó reggelt! - lépkedett be Zack, kamerával a vállán. - Hogy vagy hercegnőm?
Kagome máskor mindig jót nevetett a szintén félszellem férfin, aki színes ruhákban
járt, nem kis feltűnést keltve. De most ez sem vidította fel.
- Kagome máris magára kap valamit! - mosolygott Zack felé a nő, majd komoran
a lányra nézett. - Igaz?
Kagome bólintott.
***
- Elnézést! - kopogtatta meg a vállát egy fiú. - Nem tudja merre van a Palace? Azt
mondják, egy nagyon csinos énekesnő lép fel. - majd csalafintán mosolyogtt. - És
állítólag a hangja sem rossz. Kagome Higurashinak hívják. Ismeri?
Kagome épp az újságos stand előtt állt és egy róla szóló cikket olvasott, amikor
meglepték. Az alak válaszra várva nézte Kagome barna, enyhén sminkes szemeit.
A lány elnevette magát, miközben alaposan szemügyre vette az előtte álló idegent.
Egyből tudta, hogy félszellem, hiszen kutyafülei elárulták. De meg kell hagyni, nagyon
jól álltak neki. Hosszú, fehér haja játékosan libegett a szélben, miközben aranyló sze-
mei vidáman fürkészték a lány arcát. A jóidő ellenére fekete nadrágot és egy könnyű
inget viselt, melyet felül nem gombolt be.
- Itt kell jobbra fordulni. Egy nagy szürke épület. - mutatott a következő sarokra
Kagome.
- InuYasha vagyok. - nyújtotta felé a kezét a férfi, mire a lány elmosolyodott és
kezet fogtak.
- Simone. - mondott álnevet Kagome és nevetni kezdett saját maga gyerekességén.
Még kezdő korában találta ki ezt a trükköt. Úgy látszik, még működik.
- Szép név. Bár nem szebb, mint a tulajdonosa. - bókolt a férfi, mire Kagome érez-
te, hogy elvörösödik. Kezdte kínosan érezni magát, hogy becsapja InuYashát.
- Köszönöm. - nézte a földet Kagome vigyorogva.
- Tudom, hogy ez nagyon korai, de nincs kedve velem jönni a koncertre? - kérdez-
te InuYasha reménykedve és Kagome sajnálta, amiért csalódást kell okoznia.
- Szívesen mennék, de más programom van. - azzal az órájára nézett és látta, hogy
késésben van. A stylist meg fogja ölni, azt mondta, csak egy újságért ugrik ki. - És
most mennem kell! - majd kifizette a magazint és futni kezdett.
- Mikor találkozunk újra? - kiáltott utána a férfi, mire Kagome megfordult és elmo-
solyodott.
- Hamarabb, mint gondolnád!
InuYasha csatlakozott a baráti társasághoz, amelyek már csak rá vártak.
- Azt hittük nem is jössz. - tolt elé egy koktélt legjobb barátja Simon, egy rókaszellem.
- Már lemondtunk rólad. - kortyolt bele a sajátjába Peter, aki teljesen ember volt.
InuYasha szemügyre vette az előtte lévő pohár tartalmát és fintort vágott.
- Ha ilyen az italkínálat, akkor milyen lehet az énekesnő? - rakta át az alkoholt a mö-
göttük lévő üres asztalra.
- InuYasha! Te örök álmodozó! Hát neked egy nő sem kedves? Így tényleg agglegény
maradsz! - veregette meg Peter a hátát erősen. - Bár néha úgy gondolom, te jársz job-
ban.
- Megint az asszony? - nevetett Simon, aki már a második koktélnál járt.
Peter lemondóan legyintett és visszatért az italához.
- Ha egy napig járhatnátok valakivel, kit választanátok? - kérdezte Peter érdeklődve.
- Én Clemencia Lopezt. - vágta rá Simon.
- Én Gina Ferrerit. - szólalt meg Peter, miközben a szívószálat rágcsálta.
InuYasha nem szólalt meg.
- Nem mondtuk, hogy csak nő lehet. - kacsintott Peter, majd miután a férfi vállon verte,
nevetni kezdett.
- Nekem nincs ilyen. - vont vállat InuYasha, de gondolataiba befurakodott Simone arca.
- És ha egy éjszakát kellene eltölteni valakivel? - forrósította a hangulatot Peter.
Simon vigyorogni kezett.
- Egyértelmű. Kagome Higurashi. - mire Peter helyeselni kezdett.
InuYasha értetlenül nézett rájuk.
- Fogalmam sincs, mit esztek rajta. - mondta majdnem nevetve.
Simon és Peter szinte haragosan néztek rá.
- Ő a legszebb és legtökéletesebb nő a földön. De mit tudod te, hiszen még csak nem is
láttad. - förmedt rá Simon és InuYasha úgy döntött, jobb ha nem feszíti tovább a húrt.
Aztán elsötétült a hely és csak az asztalok közepén álló apró lámpák világítottak. Fel-
zendült az első, lassú taktus, majd egy földig érő, ezüstös ruhában a színpadra sétált egy
lány, aki InuYashának nagyon ismerős volt. Aztán Kagome a közönség felé fordult és
mosolyogni kezdett, miközben leült a bárszékre és kezébe vette a mikrofont.
- Nahát, Simone! - nevetett InuYasha, mire barátai tátott szájjal néztek rá.
- Te...te...ismered Kagome Higurashit? - kérdezték szinte egyszerre.
InuYasha értetlenül nézett a bamba képet vágó férfiakra.
- Nem...nem... - nézte a ragyogó női alakot a pódiumon. - Ő...nem...lehet az. Nem!
Ekkor Kagome kiszúrta InuYashát a közönség soraiban. Elhatározta, hogy helyre rakja
a hibáját.
- Ezt a dalt annak a jóképű idegennek küldöm, akivel ma találkoztam. InuYasha! Fo-
gadd bocsánatkérésképpen!
Simon és Peter tátott szájához most már InuYasha is csatlakozott. Miközben Kagome
andalító hangon énekelt, Peter nem tudta megállni, hogy ne kérdezzen rá.
- Hol találkoztál ezzel az angyallal? - érdeklődött, miközben a szemeit egy pillanatra
sem vette le a lányról.
- Egy újságos előtt, itt a sarkon. Tőle kérdeztem meg, hogy hol van a Palace. - nyögte
InuYasha és hirtelen idiótának érezte magát.
- Ezentúl én is ide járok majd. - suttogta Simon.
A koncert végén Kagome egy könnyű nyári ruhában sétált ki a éjszakába. Elmosolyo-
dott, amikor meglátta InuYashát, aki a falhoz támaszkodva nézett rá, először komoran,
aztán kedvesen.
- Ügyes. - nevetett halkan, mire Kagome kihúzta magát.
- Köszönöm. - mosolyodott el ismét.
InuYasha rúgdosni kezdte a nem létező köveket.
- Így már egy kicsit nehéz. - bökte ki, miközben egyfolytában a cipője orrához beszélt.
Kagome hintáztatni kezdte magát.
- Micsoda? - érdeklődött kedvesen.
- Szóval, van kedved eljönni velem valahova? - kérdezte. - Persze nem most, hanem
mit tudom én... holnap vagy máskor... most biztos fáradt vagy.
- Örömmel. - vágta rá boldogan Kagome és csatlakozott a férfihez.
Egy hangulatos pub hátsó részébe ültek. Szimpla sört rendeltek és beszélgetésbe kezdtek.
- Szóval ügyvéd vagy. - mondta Kagome elismerően. - Ki sem nézné belőled az ember.
InuYasha nevetni kezdett.
- Hát igen! Sokan mondják. De te sem vagy az a vad énekesnő figura. - simította meg a
lány kézfejét.
- Hát igen! Sokan mondják. - nézett Kagome InuYasha hatalmas, arany szemeibe.
*
Az egész annyira gyorsan történt. Az első csók, az első szenvedélyes éjszaka, a két év,
amit együtt töltöttek és egy kapcsolat, amiről minden újság csak jót tudott írni. Minden,
mint a mesében.
*
Kagome és InuYasha Cornell City egyik utcáján sétáltak.
- Tudod, a babona szeint ez a város átkozott. - mesélte a férfi, miközben kezét
a nő derekán nyugtatta. - A túristák imádják, de a lakók szerint rémes. Aki csak
teheti menekül, de állítólag mindenhol utóléri a baj.
- Ezt honnan tudod ilyen pontosan? - kérdezte komoran Kagome.
- Itt születtem, de a tanulmányaim elhívtak. - mondta higgadtan a férfi.
- És ez tényleg igaz? - érdeklődött a nő félve.
InuYasha nevetni kezdett.
- Soha nem történt velem semmi, kivéve, mikor egyszer eltört a kisujjam. Ennyi.
Kagome magához húzta és megcsókolta.
- Nem élném túl, ha történne veled valami. - suttogta.
- Hidd el, nincs okod a félelemre! - ölelte magához a lányt. - Gyere, menjünk vissza
a szállodába!
- InuYasha! - nevetett Kagome, amikor a férfi kezeivel eltakarta a szemét és végig-
vezette a nappalin. - Mit akarsz ebből kihozni! - aztán meglátta a virágokkal beborított
szobát.
- Ez gyönyörű. - suttogta megrészegülten. - Miért kapom? - de szinte elsírta magát, ami-
kor egy gyémántgyűrűvel találta szembe magát.
- Leszel a feleségem? - kérdezte vigyorogva InuYasha, mire Kagome könnyes szemekkel
bólogatott.
- Igen! Igen! - hadarta, mire InuYasha felhúzta a bal gyűrűsujjára az ékszert.
Aztán kezdetben lassan végül egyre vadabbul csókolta és hanyatt döntötte a szirmokon,
amelyek a padlót borították. Miközben Kagome InuYashával szeretkezett, amely most
jobb volt, mint bármikor, arra gondolt ennél már minden csak jobb lehet.
*
De tévedett...
*
- Kagome Higurashi? - kérdezte egy ismeretlen férfihang a vonal másik végén.
Kagome éppen narancsot evett és a gyűrűjét vizsgálgatta, ami egy éve díszítette az ujját.
InuYasha a szupermarketbe ment vásárolni, hiszen Kagome egyhónapos terhes volt és
a férfi már most megkímélte mindentől.
- Igen. Én vagyok. - hevert a kanapén újdonsült otthonuk nappalijában. Ide fognak
beköltözni, hiszen három nap múlva már a férfi felesége lesz.
- Attól tartok rossz hírem van. - kezdte a telefonáló. - Mert úgy hallom, nem kísérte
figyelemmel a híreket.
Kagome felült és torkát elfogta valami furcsa kaparás.
- Nem néztem a tévét. - vágta rá idegesen és rosszat sejtett.
- Kisasszony. A vőlegénye a Capriti Supermarketben...
- Igen, oda ment vásárolni. - vágott a szavába a lány ijedten. - Mondja már!
- ...egy ámokfutó rontott be és lövöldözni kezdett. Tizenketten meghaltak, köztük a
vőlegénye is, InuYasha. Őszinte részvétem, kisasszony!
Kagome nehezen vette a levegőt.
- Nem. Azt mondta csak banánért megy le és siet vissza. Ez biztosan téves.
- Kapcsolja be a televíziót! Remélem, hogy tévedtem kisasszony! - azzal bontotta
a vonalat.
Kagome kezéből elment az erő és a telefon a bútorra csúszott. Felvette az irányítót
és bekapcsolta a tévét. Mentők és rendőrautók torlaszolták el a parkolót, emberek
futkároztak ide-oda. Valami valóban történt ott, de InuYasha már biztosan eljött
onnan. Egy rövid hajú, csinos riporternő kezdett beszélni, élőben a helyszínről.
- Susan Costa vagyok a VIT híreivel. A Capriti Supermarketben ma reggel tizen-
hárman haltak meg egy tokioi fiú ámokfutása miatt, aki szerelmi bánatból lőtt a kasz-
szánál álldogáló emberekre. Az áldozatok között van a híres énekesnő, Kagome Hi-
urashi vőlegénye is, akivel három nap múlva kötötte volna össze az életét. A többi...
Kagome kikapcsolta. A csend, amely köré ereszkedett már bántotta a fülét. Remeg-
ni kezdett, aztán könnybe lábadt a szeme és a narancsot összeszorítva ordítani kez-
dett.
*
- Kagome! - rázta fel Zack a mellette ülő lányt, aki elaludt az anyósülésen. - Hahó!
Mióta nem pihented ki magad?
Kagome álmos szemekkel nézett körbe, hirtelen azt sem tudta, hol van. Aztán meg-
hallotta az autó zaját.
- Nem tudom. Én csak... - aztán elolvasta a várostáblát. - Cornell City?
Zack mosolyogva bólintott.
- Igen, tudom, hogy átkozott, meg minden, de gyönyörűek a tájképek. Olyan jól mu-
tatsz majd egy lankán. - ecsetelte a klip képeit a félszellem.
- Fordulj vissza! - suttogta Kagome és amikor Zack értetlenül meredt rá, kiabálni kez-
dett. - Fordulj vissza!
Zack megállította a kocsit. A stáb már majdnem készen volt. A forgatási helyszín egy
zöld fűvel borított sziklaszirten volt, mely háromméterenként csökkent, lépcsőzetesen.
- Kagome! Ne hisztizz itt nekem! Felvesszük a jeleneteket és megyünk a hotelbe!
- esdeklően nézett rá. - Kérlek!
- Itt született. - suttogta a lány. - És utólérte a végzete.
Zack a fejét rázta.
- Ez hülyeség. Ugyanolyan város, mint a többi. - aztán Kagomehoz fordult. - Tudom,
hogy a gyerek miatt fáradékonyabb vagy, ezért nem vesszük fel a videot egy nap alatt.
Kagome hasára szorította a kezét.
- Elvetettem a gyereket. - jelentette ki keményen és kiszállt.
Zack először csak nézett, aztán mérgesen a lány után futott.
- Dehát mikor és miért? - fakadt ki dühösen.
Kagome a csomagtartóból vett ki néhány holmit.
- A halála után egy nappal. Elmentem egy klinikára, ahol elvégezték. Fizettem, hogy
hallgassanak. - sóhajtott, miközben a klipben szereplő ruhát hajtogatta szét.
- Kagome, te megöltél egy gyereket, aki még meg sem született. - kezdte Zack.
- Valakinek a gyereke pedig megölte azt a férfit, akit mindennél jobban szerettem.
- emelte meg a hangját a lány és fésülködni kezdett.
Zack érezte, hogy elszakadt a cérna.
- Kagome! Ez nem ugyanaz. InuYasha ezt nem érdemelte meg. Szeretett téged. Ez
a gyerek is ezt szimbolizálta. Az isten áldjon meg, miért csináltad? - nézett rá Zack
szomorúan.
- Mert rá emlékeztetne. - suttogta, miközben kifésült egy tincset a hajából. - Mint
minden. Ez a hely, az otthonom. - majd a kezére nézett. - A gyűrűm.
Zack magához ölelte Kagomet, aki remegett.
- Túl kell lépned rajta kicsim, mást nem tudok mondani. - simogatta meg a lány
hátát.
Kagome ellökte magától a fiút és elindult a forgatás helyszínére.
- Rendben! Kettes kamera! Kész? - kiabálta Zack, aki a rendezői székben foglalt
helyet. Aztán Kagomera nézett, aki fehér ruhában álldogállt a szikla pereméhez kö-
zel. - Kagome?
A lány bólintott, bár semmi kedve nem volt ehhez az egészhez.
- Akkor kezdjük! - intett, mire elindult a playback.
Kagome az előre megbeszélt tervek alapján járt el. Lassan sétált a perem felé, miköz-
ben a dalra tátogott. A kamera követte minden mozdulatát. Kagome lenézett az alatta
elterülő lankára, majd abbahagyta az éneklést. Az operatőr kinézett a kamera mögül
és Kagomet figyelte. Aztán Zackhez ment és a fülébe súgott valamit.
- Kagome! - kiabált bele a hangcsőbe Zack. - Minden oké?
A lány azonban ebből semmit nem vett fel. Csak bámult a három méterrel alatta elterü-
lő zöld lankára, amelyen InuYasha állt. Öltönyben, elegánsan, ahogy szokott. Majd
jobb kezét Kagome felé nyújtotta, hosszú karmain megcsillant a napfény, gyűrűje visz-
szaverte a sugarakat. Kagome szeme megtelt könnyel, miközben egyfolytában azt
ismételgette maga elé, hogy nem, nem, nem. Aztán InuYasha felemelte a fejét és arany-
ló szemeivel a lány barna szemeibe nézett és egyetlen mondat hagyta el a száját.
- Leszel a feleségem?
AJÁNLOM AZ OLDALT
