2. fejezet

Kagome csak állt és bámulta InuYashát.
- Ez nem igaz. - suttogta maga elé, miközben könnyfátyolon keresztül látta a hőn
szeretett férfit. - Nem, nem, nem.
Zack akkor ért oda, amikor Kagome már remegett a közel negyvenfokos meleg-
ben.
- Mi a baj hercegnőm? - és amikor a lány falfehéren ránézett, tudta, hogy valami
nem stimmel.
- Ott...lenn... - dadogta a lány és szája kékre vált a félelemtől. - InuYasha!
Zack zöld szemei először kidülledtek, aztán kezét Kagome homlokára csúsztatta.
- Nem vagyok lázas! - kiabálta Kagome. - Láttam. Ő az!
Zack közelebb merészkedett és lenézett a lankára. A selymes, dús füvön kívül
semmit és senkit nem látott. Aggódva nézett vissza a lányra, aki immár látványo-
san reszketett.
- Na? - kérdezte Kagome, miközben kezeit keresztbe tette maga előtt.
Zack kifújta a levegőt.
- Kagome nincs itt senki. - jelentette ki keményen.
- Rohadék! - lökte félre Zacket és ismét letekintett a lankára. Ám ezúttal ő sem
látott senkit. - Menjünk innen! - suttogta parancsolóan és az autóhoz szaladt.
Zack csípőre tette a kezét, miközben a felé siető operatőrt nézte.
- Valami gond van? - kérdezte, miközben nagyot pukkantott a rágójával.
- Holnap folytatjuk. - indult el Kagome után, aztán hirtelen visszafordult. - Ja! Ke-
ress új helyszínt!

Zack a tükörből egyfolytában a lányt figyelte, aki álmos tekintettel nézte a suhanó
tájat.
- Kagome. - kezdte halkan. - Te tényleg...
-...hogy InuYashát láttam-e az előbb? Igen! - fejezte be a lány határozottan.
Zack sebességbe tette az autót.
- Mit tudott ez a pasas? - kérdezte kissé gúnyosan.
Kagome kerülte a férfi pillantását. Régóta tudta, hogy Zack szerelmes belé, de ő
csak barátként tudott ránézni.
- Mindent. - suttogta Kagome és behunyta a szemét, hogy elviselje az autó zaját.

***
- InuYasha! - nevetett Kagome, miközben újdonsült házuk nappalijában üldögélt
a kedvenc foteljében. Lábait maga alá húzta és félbehagyta egy babamagazin érde-
kes cikkét, amikor a férfi egy hatalmas plüssmacival a kezében lépett be. - Ez na-
gyobb, mint én.
A barna medve kedvesen mosolygott az ugyancsak vigyorgó férfi mellett.
- Hát nem aranyos! - aztán leguggolt Kagome elé és megsimogatta a lány hasát.
- Szerinted is aranyos? Mert neked vettem és ez még csak a kezdet. - aztán
boldogságtól csillogó szemekkel nézett a lányra, aki kutyafüleit simogatta. - Kö-
szönöm Kagome! Köszönöm! Köszönöm! - puszilta össze - vissza a lány arcát.
- Szeretlek! - csókolta meg szenvedélyesen. - Szeretlek!
Kagome elmosolyodott és a hasára szorította kezeit.
- Olyan boldog vagyok InuYasha! - aztán a plafonra nézett. - És olyan éhes!
InuYasha talpra ugrott.
- Mit kívánsz szerelmem? Édeset vagy sósat vagy...csináljak egy szendvicset?
Kagome pár percig csak nézte az előtte álló férfit, aki ragyogott a boldogságtól.
Még csak egyhónapos terhes, de máris kíméli. Amióta a férfi tudja, hogy állapo-
tos, minden nehezebb dolgot megcsinál helyette. Kagome érezte, hogy InuYasha
bármit megtenne érte. Nemcsak azért, mert szerette, hanem azért is, mert végre
megadja neki azt, amire a férfi olyan régen várt.
- Banánt. - bökte ki Kagome. - A Capriti Supermarketben isteni déligyümölcsök
vannak. Nem is, inkább narancsot. - aztán - Nem, mégis banán.
- Elhozom neked a világ legjobb és legfinomabb gyümölcseit. - majd ismét legug-
golt és orrát Kagome hasához dörzsölte. - Mert ez a kis manó, itt benn, csak a
legjobbat érdemli. - aztán felállt és megsimogatta Kagome enyhén sápadt arcát,
amit a reggeli rosszulléteknek köszönhetett. - Akárcsak az anyukája.
Kagome nevetni kezdett, de amikor InuYasha menni készült, utána futott.
- InuYasha. - kezdte komolyan.
- Rosszul vagy? - ijedt meg a férfi és ledobta a kabátját, amit fel akart venni.
Kagome nehézkesen elmosolyodott.
- Nem. Csak...lehet, hogy butaság, de...emlékszel az átokra? - nézett rá félve,
amitől InuYasha is megijedt.
- Édesem. - fogta közre a lány arcát. - Már bánom, hogy elmondtam. Ez csak egy
babona. Semmi nincs Cornell Cityben, amiért izgulnod kellene.Nézd! Harminc-
éves vagyok és mint már mondtam, össz-vissz csak a kisujjam tört el. Gyere!
- húzta magához a lány. - Ne idegeskedj! Miatta ne! - dörzsölte Kagome hasát.
Kagome mosolyogva bólintott és viszonozta a félszellem csókját.
- Már nem is kívánom annyira a banánt. Máshoz lenne kedvem. - csillant meg a
lány szeme, de InuYasha felkapta a dzsekijét és a slusszkulcs után nyúlt.
- Ne is álmodj róla! Ez túlságosan kimerítő most neked! - de amikor látta, hogy
a lány arcáról leolvad a jókedv és felváltja a megdöbbenés, elnevette magát. Az-
tán végigsimított Kagome testén. - Mire hazajövök semmi ne legyen rajtad.
Kagome nevetve bámulta a csukott ajtót. Tényleg hülyeség volt szóba hozni Cor-
nell Cityt és azt a nevetséges mesét. Hiszen minden annyira jól alakul.
***

Kagome arra ébredt, hogy vizes az arca a könnyektől. Zack komoran vezetett,
miközben az ablaktörlőt kapcsolta be, hiszen szakadt az eső.
- Nyári zivatar. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy. A nehezén már túl
vagyunk, most már csak esik.
Kagome egyenesbe ült és megtörölte az arcát.
- Csodálkozom, hogy nem keltél fel a dörgésekre. - mosolygott a félszellem, mi-
közben indexelve bekanyarodott a hotel elé.
- Nem is hallottam. - suttogta Kagome, mialatt elolvasta a kiírást. Milton Hotel.
Zack látta a lány kifejezését.
- Ez az a hotel? - kérdezte halkan, mire a lány bólintott.
- Negyedik emelet, háromszáznegyvenkettes szoba. Inkább lakosztály. A nap-
pali tele volt virágokkal és én olyan boldog voltam. Aztán elővette ezt a gyűrűt
és megkérdezte, akarok-e a felesége lenni. Annyira akartam. - suttogta Kagome,
miközben kiszállt a kocsiból.
Zack pénz adott a boynak, aki a csomagokat bevitte az előtérbe, amíg ők beje-
lentkeztek.
- Negyedik emelet, háromszáznegyvenkettes és háromszáznegyvenhármas.
- nyújtotta vissza a papírokat és a kulcsokat a recepciós.
Miután bezárult a lift ajtaja, Zack megszólalt.
- Ha akarod, lehet tiéd a negyvenegyes. - kezdte.
Kagome megrázta a fejét.
- Nem, jó lesz a negyvenkettes. - suttogta a lány.

Amikor Kagome bezárta maga mögött a hófehér ajtót, ismerős berendezés tá-
rult a szeme elé. Csak most nem voltak virágok. És InuYasha nem fogta be a sze-
mét. Lassan végigsimított a kanapén, ami előtt olyan vadul szeretkeztek, miután
a férfi megkérte a kezét.
- Hiányzol. - suttogta Kagome erőtlenül. - Annyira hiányzol InuYasha!

Másnap reggel álmosan nyitotta ki az ajtót és legnagyobb megdöbbenésére az é-
desanyja állt előtte.
- Szia! - nevetett és megpuszilta. - Hogy vagy? - tipegett be világos kosztümében.
Kagome sóhajtva csapta be az ajtót és lehuppant egy fotelbe.
- Rosszul. - mondta.
Anyja széthúzta a sötétítőket és az erős napfény megvilágította a szobát.
- Hát nem szebb így? - mosolygott.
Kagome most nem vágyott társaságra. Legkevésbé az anyjára.
- Láttam InuYashát. - bökte ki végül.
A nő arcáról lefagyott a mosoly és amikor magához tért a lánya után ment a hálóba.
- Mit mondtál az előbb? - kérdezte.
- A forgatáson. Ott állt előttem és feleségül kért...
Pofon csattant.
- Fejezd be ezt az őrültséget! A lapok már kezdik elfelejteni ezt a kálváriát. Nem
akarom, hogy a címlapokon az álljon Kagome Higurashi megőrült. - nézett vér-
ben forgó szemekkel Kagoméra, aki arcát tapogatta.
- Ez nem őrültség mama. - kezdte a lány.
- Hallgass már! - kiabált a nő. - Tízkor felvétel. Egy szót sem akarok addig hallani.
Kagome nagyot sóhajtott.
- Hát igen. Ha megtartottam volna a gyereket, akkor most lenne miért tovább lép-
nem. - szólta el magát.
A nő szemében ismét harag lobbant.
- Hogy mit csináltál? - kérdezte hidegen, miközben a szeme összeszűkült.
Kagome fejbe verte magát. Most már mindegy.
- Egyhónapos terhes voltam. De amikor InuYasha meghalt, megszakítottam. - szá-
molt be a nem túl kellemes tényekről és meg sem lepődött azon, hogy újabb pofont
kapott.
- Gratulálok Kagome! - jelentette ki keményen. - Nem elég, hogy összejöttél egy
ilyen kis ügyvéddel, még idő előtt fel is csinált.
- Nem ő volt a hibás. - fakadt ki a lány. - Szándékosan nem védekeztem. Mert ezt
akartam. Ahogy ő is. És nem láttad az arcát, amikor megmondtam, hogy terhes va-
gyok.
- Nem is baj. Jobb így. Egy gyerek csak akadály lett volna a karriered útjában.
- tördelte idegesen kezeit az anyja, miközben leült egy bézs fotelbe.
Kagome dühösen nézett a nőre. Az anyja észrevette és kapcsolt.
- Én nem azt mondom, hogy ne legyen gyereked soha. Csak most még másra kell
koncentrálnod. - simogatta meg a lány haját. - Van egy ismerősöm. A fia most válik.
Elmehetnél vele valamikor...
- InuYashára van szükségem. - nyomatékosította a lány. - Rá és senki másra.
Kagome anyja megragadta a lány arcát.
- Huszonnyolc éves vagy, felnőtt nő. Ezért csak egyszer mondom el. InuYasha meg-
halt. Te is láttad, a koporsóban feküdt, ami most hétméter mélyen van a föld alatt. És
hiába volt félszellem, nem tudja onnan sem kiásni, de még csak kirágni sem magát. Ott
lesz egy hét, egy hónap, sőt, egy év múlva is. Kagome! Fogd fel végre, hogy InuYasha
nem él. Érted? Nem vesz levegőt, nem dobog a szíve. - mondta és még akkor sem
hagyta abba, amikor Kagome könnyei már az ujjain folytak. - Nem fog visszajönni.
Tehát fejezd be ezeket a képzelgéseket és lépj tovább. Ismerkedj, kezdj új életet egy
másik férfival. Alapíts családot és felőlem gondolhatsz arra a félszellemre annyit, a-
mennyit csak akarsz. De vésd az eszedbe, hogy a halottak nem támadnak fel! - azzal
mosolyogva felállt. - Kérsz egy kávét? Én úgy megkívántam.

A forgatást semmi nem zavarta meg és a lány este hullafáradtan lépett be a lakosztá-
lyába. Gyorsan bekapott néhány falatot és lezuhanyzott. Aztán a hálószobába ment,
ahol bebújt az ágyba. De amikor le akarta kapcsolni a kis szekrényen álló lámpát,
látta, hogy valaki ül a vele szemben lévő fotelben. Az alak keresztbe tett lábakkal
helyezkedett el a bútorban, egyik kezével a fejét támasztotta. Kagome szinte nem is
vett levegőt, a takarót egészen a nyakáig húzta fel. Aztán az alak lassan felállt és ki-
lépett a fényre. Kagome benntartotta a lélegzetét, majd négykézláb az ágy széléhez
mászott és mosolyogva feltérdelt.
- InuYasha. - fonta karjait az előtte álló férfi nyaka köré.
A férfi is elmosolyodott és karmaival gyengéden simogatta a lány meztelen vállát.
- Szia. - suttogta InuYasha, amibe Kagome beleborzongott. - Nem tudod, merre
van a Palace? Azt mondják, egy nagyon csinos énekesnő lép fel. És állítólag a hang-
ja sem rossz. Kagome Higurashinak hívják. Ismered? - idézte fel az első találkozásu-
kat InuYasha, mire a lány neveni kezdett és megcsókolta.
- Annyira hiányoztál. - suttogta Kagome, miközben egyre jobban simult a férfihez, aki
ugyanazt az öltönyt viselte, amit tegnap. InuYasha lassan felcsúsztatta kezét a vékony
hálóing alá, miközben hanyatt döntötte Kagomét, aki egy percre sem engedte el. A fér-
fi lehúzta róla a ruhát és maga is levetkőzött. Miután kellőképpen felizgatta Kagomét,
óvatosan belehatolt. Kagome nevetni kezdett és boldogan nézett a férfi aranyló szemei-
be, amelyek őt figyelték, miközben egyenletesen mozogtak.
- Szeretsz? - kérdezte InuYasha.
- Igen, őrülten szeretlek. - suttogta Kagome.
InuYasha egyik kezével továbbra is támaszkodott, míg a másikkal a lány arcát kezdte
simogatni.
- Igen? - kérdezte mosolyogva a férfi, majd hirtelen elkomorodott és megragadta Ka-
gome nyakát, miközben fokozta a tempót. - Akkor miért ölted meg a gyerekemet?
Kagome elkapta mindkét kezével a nyakát szorongató kart, de az túl erősnek bizo-
nyult. Félve nézett InuYashára, akinek arcát eltorzította a düh és a kielégülés utáni vágy
egyszerre. Gyorsabban vette a levegőt, miközben erősebben szorította a lány nyakát.
- Inu...Ya...sha... - nyögte Kagome és igyekezett nem figyelni a jóleső melegségre, ami
kezdte elárasztani a testét. - Meg...ful...la...dok.
- Hol a gyerekem? - ordított InuYasha, miközben egy utolsó, nagy lökés után elélvezett,
bár a düh miatt ez nem látszott sem rajta, sem a vörös fejű lányon, aki egyre inkább gyen-
gült.
- Saj...ná...lom. - suttogta, miközben könny gyűlt a szemébe a kielégüléstől és a fájdalom-
tól.
- Sajnálod? - suttogta a férfi, de nem engedett a szorításon. - Én is.

Kagome ordítva ült fel. Egész testében remegett és teljesen leizzadt. Lihegett, miközben
kinyitotta a szemét. Sehol senki. Lassan ocsúdni kezdett és kezét kihúzta combjai közül.
Kezdetben halkan, majd egyre hangosabban és hisztérikusan nevetett, aztán fejét lehajt-
va sírni kezdett.

Az álom után úgy döntött, nem alszik vissza. Inkább tévézett egészen hajnalig. Majd a
sminkes eltűnteti a karikákat, hiszen ez a dolga. A nap első sugarai megjelentek a ho-
rizonton. Kagome kinyomta a tévét, mert már unta a szappanoperákat, amelyeket né-
zett. Lassan felállt és nyújtózott egyet. Aztán a fürdőszobába ment, ahol kézbe vette a
fésűt, hogy megfésülködjön. De amikor belenézett a tükörbe, egyből el is ejtette és né-
zegetni kezdte a nyakát beborító ujjak nyomát, amelyek halványkék színben játszottak.
- InuYasha. - suttogta és lerogyott a fürdőkád mellé.