4. fejezet

- Itt születtem. Tízévesen hallottam először az átokról, amit gyerekfejjel el is hittem. Ám
valami miatt később sem ment ki a fejemből. Ha az ember itt él, akkor előbb-utóbb é-
rez valamit. Valami megmagyarázhatatlant, amikor át kell lépnie a város határát. De az
is lehet, hogy már csak beképzeljük, tudván, hogy Cornell Cityt átkozott helyként köny-
velik el. Szép gyerekkorom volt, de ezzel nem akarom magát untatni, pusztán arra uta-
lok, hogy nem történt velem semmi, ami említésre méltó. Semmi rossz. Megismerked-
tem egy férfival, akiről később kiderült, hogy egy szellem, de a szüleim elfogadták. Ösz-
szeházasodtunk, és rá egy évre megszületett InuYasha, aki mint tudja, félszellem lett.
Minden jól ment, amíg valóban nem történt valami szörnyűség a férjemmel. Egyedül ma-
radtunk a fiammal és csak egymásra számíthattunk. Úgy hogy azt mondom, ebben az
átok dologban valóban van valami. - vett egy mély lélegzetet a nő és a kezeivel babrált.
- Mi történt? - kérdezte Kagome együttérzően.
- Meghalt. Nem tudjuk, hogy hol és mi történt vele. Egy nap elment dolgozni és nem
jött haza. Aztán felhívtak, hogy halott. - jelent meg egy könnycsepp az asszony szeme
sarkában. - Összetörtem.
Ismerős érzés. - gondolta Kagome és tovább hallgatta a nőt.
- InuYasha nagyon sokat segített nekem. Már tizenévesen dolgozott az iskola mellett
és mindentől megkímélt. Egy igazi jótét lélek volt. - suttogta a nő. - Nehogy azt higgye,
hogy megváltozott a véleményem magáról. És ha nincs több kérdése, akkor menjen!
Kagome sóhajtott.
- Maga nem akarja meghallgatni azt, amit én tudok? - kérdezte a lány halkan.
A nő ismét kihúzta magát és felállt. Kezeit összekulcsolta és szúrós szemekkel nézett
a lányra.
- Nem vagyok kíváncsi rá. Mint ahogy magára sem. Azt sem tudom, miért mondtam el
mindezt. Maga nem értheti ezt. És ne is akarja. - azzal kinyitotta az ajtót. - Távozzon!
Kagome nem mozdult.
- Addig nem, amíg meg nem hallgat! - jelentette ki keményen.
Az asszony becsapta az ajtót, de úgy, hogy a lány összerezzent.
- Maga ne osztogasson fennhangon parancsot nekem! A saját házamban! - emelte fel
a hangját.
Kagome felállt és a nő elé sétált.
- Úgy gondolom, hogy InuYasha életben van. És mielőtt bármit is mondana, ezt én sem
tudom megerősíteni. Ez csak egy elmélet. Ő csinálta a nyakamon lévő foltokat. Sosem
bántott, de ezeket azért kaptam...mert...miután ő meghalt...elvetettem a gyerekünket. Én
összezavarodtam és tudtam, hogy rá hasonlítana...Nézze! - fogta meg a nő karját, de az
elhúzódott. - Segítsen nekem! Szerintem ez a városon lévő átok miatt van. Ahogy maga
is mondta. Meg kell tudnom, mi folyik itt, mielőtt belebolondulok.
A nő pengevékonyra húzta a száját.
- Én keresztény ember vagyok. És egy ilyen gyerekgyilkos nem tartózkodhat a házamban.
Tehát ha nem megy el innen azonnal, hívom a rendőrséget és elvitetem. Nem érdekel az
sem, hogy maga egy világsztár. A fiam meghalt. Hiszek a feltámadásban, de nem ebben a
formájában. És magának lehet akármennyi pénze, nem hozhatja vissza. - és ismét könny
jelent meg a szemében. - Ha a fiam feltámadt volna, akkor hozzám is eljött volna.
- De hogyan, ha nem is beszéltek? Miért szakadt meg a kapcsolatuk? - Kérem! - kezdte
Kagome könyörögve.
- Ez nem tartozik magára! Ne akarja megtudni. Menjen innen! - kiabálta az asszony.
- Egyáltalán minek jött ide? Miért ismerkedett meg a fiammal? InuYasha teljesen magá-
ba szeretett és ez lett a veszte.
Kagome egyre jobban érezte, hogy itt valami nincs rendben.
- Miért nem beszéltek egymással? - akadékoskodott tovább a lány erősen.
A nő idegesen tördelni kezdte a kezét.
- Segítsen már az isten szerelmére! - fakadt ki Kagome a beállt csendbe. - Kérem! Már
elvesztettem a két legfontosabb dolgot az életemben. InuYashát és a meg sem született
gyereket! Kérem! Tudni akarom, hogy InuYasha miért jár vissza! Ha egyáltalán meg-
halt.
Az asszony újból kinyitotta az ajtót.
- A fiam megesketett, hogy hallgassak. És InuYasha szava számomra szent. - majd a tá-
vozó lány után csapta.

*
Kagome egy nyugágyon feküdt a teraszon és napozott.
- Szia! - súgta valaki a fülébe, mire kellemesen megborzongott. - De jól nézel ki.
A lány felült és fejére tolta a napszemüveget.
- Köszönöm. - nevetett és megcsókolta a férfit, aki egy dobozt rejtegetett a háta mögött.
- Azt én kapom? - nyúlt érte, de InuYasha arrébbhúzta.
- Igen kicsim ez a tiéd. - tolta a lány elé, aki mohón kapott utána.
- Imádom a meglepetéseket. - mosolygott Kagome, amely még nagyobb lett, amikor fel-
nyitotta az ajándékot. - Ez gyönyörű!
Egy aranylánc volt benne, amelynek a középső hat centimétere fehérarany volt. InuYasha
kivette és felcsatolta, aztán gyönyörködött az enyhén barna bőrön elhelyezkedő ékszerben.
- Csodálatosan áll a nyakadban. - suttogta és nyelvét végigfuttatta a láncon, aztán fel a
lány nyakán.
- Lassan el kellene dönteni, hogy kik jöjjenek el az esküvőre. - duruzsolta Kagome hal-
kan.
- Muszáj most? - nézett rá InuYasha csillogó szemekkel.
A lány elnevette magát, majd hátradőlt és felemelt egy mappát.
- Az anyám, a te szüleid... - sorolta.
- Ezt máris kihúzhatod. - komorodott el a férfi, mire Kagome felkapta a fejét. - Meghaltak.
Még kicsi voltam, amikor a szüleim hajókörútra indultak, de zátonyra futottak. Esélyük
sem volt.
Kagome eldobta a mappát és átölelte a férfit.
- Szegénykém. - suttogta, miközben InuYasha hátát simogatta. - Hihetetlen, hogy talpra áll-
tál egy ilyen után. Én csak az apámat veszítettem el, de az is megrázott. El sem tudom kép-
zelni, hogy milyen lehetett neked egyedül.
*

Kagome elgondolkodva dobolt a kormányon. Akkor nem vette észre, mert annyira csak
az új információkra figyelt, hogy ez elkerülte. Ahogy most újra felidézte magában ezt a je-
lenetet, tisztábban látott. InuYasha olyan közömbösen közölte mindezt, hogy neki esett
rosszul. A tökéletes férfi képe kezdett összeomlani. InuYashának volt egy szörnyű titka
és ő rá fog jönni, hogy mi az.

Amikor este hazaért a forgatásról, ahonnan sikeresen elkésett, belezuhant ruhástól az
ágyba. Így nyomta el az álom.

Aznap este Sino, InuYasha anyja, még elugrott a közeli boltba bevásárolni. Útközben töb-
ben részvétet nyilvánítottak neki, többen vígasztalták és a kedves szavak után azonnal ér-
deklődni kezdtek a férfi szerelmi élete után. Sino az előző kettőnél készséges volt, utóbbi-
nál sértődötten továbbment. Akkor is duzzogott, amikor beleillesztette a kulcsot a zárba
és elfordította.
- Jaj! Még a virágokat is meg kell locsolnom. - csapta be a lábával az ajtót.
- Arra ráérsz később is.
A nő elejtette a szatyrokat, melyek tartalma InuYasha lába előtt kötött ki.
- Megijesztettél - kapott a szívéhez a nő, majd fiát nézte, aki felszedte a holmikat.
- Nem akartalak. - mondta őszintén a férfi és megigazította az öltönyét.
- Azt hittem, engem látogatsz meg először. - mondta kicsit szemrehányóan. - De mit is akar-
tam? Hiszen évek óta nem beszéltünk egymással.
InuYasha az anyját figyelte. Aztán lassan közelebb lépett hozzá és átölelte.
- Úgy sajnálom anya. - suttogta. - Nem tudtam...nem bírtam a szemedbe nézni, azok után.
- Kisfiam. - simogatta meg a férfi haját Sino. - Tegyél bármit, te mindig a gyermekem leszel.
Látod? Gyászollak. Nem úgy, mint az a kis céda.
InYasha eltolta magától a nőt és a szemeibe nézett.
- Találkoztál Kagomeval? - kérdezte komolyan, mire a nő bólintott.
- Idejött. Az átokról kérdezett meg rólad. - ecsetelte az asszony.
- És te elmondtad? - fakadt ki a férfi, mire az anyja megnyugtatta.
- Nem. Rólad nem. Az átokról is csak félvállról. Nem szívlelem ezt a lányt kisfiam. Nem tu-
dom, miért pont ebbe a kis cafkába szerettél bele.
- Ne sértegesd anya! Ő lett volna az a nő, aki boldoggá tett volna és nemcsak azzal, hogy
engem szeret, hanem a gyerekkel is. Aki már ugyancsak halott.
Sino nagyot sóhajtott.
- Tudom, hogy megbánom majd, amiért ezt mondom, de az a lány nem hülye. Kezd rájönni
erre az átok dologra és ha kiderül, akkor tudni fogja, hogy azért nem nyugodhatsz békében,
mert van egy titkod. És akkor majd ő akarja megtudni. Neked kell kimondanod annak a
személynek, akit a legjobban szeretsz. Ha megteszed, békében átlépheted a túlvilág küszö-
bét. Fiam! Én tudom, hogy neked ez volt az átkod. Ez a város téged sem kímélt és olyan
szörnyű dolgot tettél miatta, amit nem emésztesz meg soha. De Kagome sem ezt a sorsot
érdemli, akármennyire is gyűlölöm. Bele fog őrülni fiam, ha nem mondod el neki.
InuYasha megszorította a halántékát.
- Nem tehetem mama. Kagome úgy ismert meg engem, mint a tökéletes férfit és azt akarom,
hogy ne is változzon meg. Amíg itt vagyok, így vagyok, addig is velem van. Magamhoz ölel-
hetem, megcsókolhatom, érezhetem azt a varázslatos illatot, ami mindig körüllengi. Mama!
Nekem szükségem van rá! Így is, hogy már félig halott vagyok. Tehát ha rajtam múlik, soha-
sem fogom elmondani neki, mit is tettem.
A nő csalódottan nézett rá.
- Te tényleg szereted ezt a lányt. - suttogta majdnem sírva.
InuYasha elmosolyodott és bólintott.
- Ezért nem szólhatok neki semmit. És ha szeretsz, akkor te sem mondod el neki.
Az asszony sóhajtott és megsimogatta fia arcát.
- Megígértem, nem?!

Kagome álmosan mászott ki az ágyból. Miután rendbe szedte magát és felöltözött, még visz-
szafeküdt egy kicsit. A tegnapi nap nagyon kimerítette, főleg a beszélgetés InuYasha anyjával.
Az oldalára fordult, kezébe támasztotta a fejét és köröket rajzolt a kék takaróra. InuYasha
mindig olyan fantasztikus volt, minden tekintetben. Olyan nehezére esik elhinni, hogy...
Egy kéz érintette meg a térdét. Aztán az ujjak felfelé haladtak és becsúsztak a rövid farmer-
szoknya alá a combjára.
- Szia! - érezte meg a forró leheletet a nyakán Kagome és elmosolyodott, amikor az arany-
színű szemekbe nézett.
- InuYasha. - suttogta megrészegülten és hanyatt döntötte az ágyon, miközben ráült. Úgy hi-
ányzol szerelmem!
Utálta magát ezért. Ha InuYasha a közelében volt, mindig elveszítette az eszét.
InuYasha végigsimított az általa okozott sebeken.
- Sajnálom. - mondta halkan. - Csak ez a gyerek dolog...
Kagome hosszasan megcsókolta.
- Megérdemeltem. - borította be apró puszikkal a férfi arcát. - Miért nem beszéltél nekem
az anyádról?
InuYasha elkomorodott.
- Ez nem tartozik rád. - jelentette ki keményen.
- Az előtt, akit szeretsz, nincs titkod. - vágott vissza Kagome. - Ezek szerint engem nem
szeretsz?
InuYasha becsúsztatta karmos kezét a lány felsője alá és kikapcsolta a melltartóját.
- Nem beszélgetni jöttem. - suttogta rekedten és Kagome megérezte a férfi szándékát.
- Honnan tudtad, hogy ide jövök? Hogy mit teszek? Te hogy jöttél be? - kérdezte a lány
halkan és felegyenesedett.
InuYasha felhúzta a szoknyát Kagome derekára.
- Itt vagyok és ez a lényeg, nem? - kérdezte, miközben végigsimított a lány csípőjén.
- InuYasha. Én veled akarok lenni, de ahhoz el kell mondanod az igazat. - és amikor
látta, hogy a férfi nem hajlandó rá, felállt és felöltözött.
- Addig semmi szex. - kapcsolta vissza a fehérneműjét és bújt bele a felsőjébe.
InuYasha mérgesen felült.
- Menjek el? - kérdezte hidegen.
Kagome nem bírt a szemébe nézni.
- Igen. És ha úgy érzed, van számomra valami mondandód, akkor gyere vissza. És azt te-
hetsz velem, amit csak akarsz. - és amikor megfordult, csak az üres ágy állt előtte.

Kagome egykedvűen túrkált az omlettben, amikor kopogtattak.
- Üdvözlöm. - köszönt Sino halkan, mégis keményen, miután Kagome kinyitotta az ajtót.
Fekete ruhájához fekete kalapot vett fel és úgy állt, mint egy deszka. - Bemehetek?
Kagome hevesen bólogatni kezdett és kitárta az ajtót.
- Örülök, hogy itt van...
- Hagyjuk ezt! Én nyíltan megmondom, hogy ki nem állhatom magát. De nem nézhetem
tétlenül, hogy a fiam szerelme szenved, ráadásul a fiam makacssága miatt.
Kagome csodálkozva nézett a nőre.
- Ezt nem igazán értem... - kezdte halkan.
- Hallgasson és figyeljen! A fiamnak van egy titka. Egy múltbéli dolog, ami nagyon megviselte.
Én nem mondhatom el, hogy mi az, ezért arra kérem, hogy derítse ki maga és bírja rá a fiamat,
hogy elmondja magának. Mert Ön volt a legfontosabb dolog az életében. És még most is az...
Kagome szemei kikerekedtek.
- Mi? Hát él? De nekem azt mondta, hogy...
- Derítse ki a titkot és kényszerítse a fiamat, hogy saját maga is kimondja. És akkor békében
nyugodhat!