5. fejezet

Sino kínosan ügyelt a konzervatív megjelenésre, miközben egy csésze akácteát tartott a
kezében. Kagome is helyet foglalt vele szemben és a nőt figyelte.
- Maga tudta. - suttogta a lány halkan. - És hagyta, hogy hülyét csináljak magamból.
- Maga ne törjön felettem pálcát kisasszony! Tudtommal maga sem olyan ártatlan, mint
amilyennek látszik. - válaszolta fagyosan az asszony, mire Kagome bólintott.
- Akkor? - kérdezte Kagome. - Segít nekem?
A nő letette a csészét az asztalra.
- Nincs más választásom, mivel a fiam makacs természetű és amit egyszer a fejébe vett,
azt teljesíti is. - válaszolta Sino. - De jól figyeljen rám! Mindent csak egyszer mondok el,
tehát nem tűröm a nyafogást, hogy nem értem, vagy hogy lemaradtam. Világos?
Kagome szinte észrevétlenül bólintott.
- Nem voltam magával teljesen őszinte kedvesem. - ismerte be Sino kelletlenül, de nem
mutatott túl sok megbánást. - Egyáltalán nem volt igaz, hogy boldog gyerekkorom volt.
De még mindig jobb, mint a fiamnak. Gondolom azt mondta magának, hogy csak a kis-
ujja tört el, de ez hazugság. Másfél hónaposan majdnem megfulladt alvás közben, kété-
vesen leesett a fáról és betört a feje, amit meg kellett műteni. Háromévesen eltört a csuk-
lója, ötévesen a bokája, kilencévesen felborult egy általa eszkábált kocsival és leszakadt
a lépe, tizenkétévesen újból betört a feje, mert leesett a lépcsőről, tizenhatévesen megre-
pedt két bordája, amikor elütötte az autó, huszonháromévesen pedig elszakadt alatta a
bungee jumping kötele és közel húsz métert zuhant. Két évig volt kómában. Így ünnepel-
te a diplomáját, a szemünk láttára esett le. Szép kis mulatság volt. - kortyolt bele a teá-
ba Sino, mert kiszáradt a torka. - Azt, hogy ezeket túlélte és nem látszanak meg a hegek,
csak annak köszönhette, hogy félszellem lévén regenerálódik. - majd felhúzta a szoknyá-
ját és megmutatta a térdét, amin egy hatalmas vágás volt. - Én nem voltam ilyen szeren-
csés. Belevágtam a baltával, amikor kertészkedtem.
Kagome enyhén értetlenül nézett a nőre.
- Ha regenerálódik, akkor miért halt meg a golyótól? És elnézést, ha most intim leszek,
de én nem egyszer láttam meztelenül InuYashát és volt az a heg a csuklóján, meg az a
karcolás a lapockáján...
Az asszony bólintott.
- Igen-igen. A félszellem kifejezés azt takarja, hogy a szellem képességek mellett elő-
jönnek bizonyos emberi tulajdonságok. Így a sebezhetőség - majd a lány nyakán lévő
kék foltokra nézett. - és az agresszió. Azokat a sebeket, amiket ilyenkor szerzett, meg-
maradtak.
Kagome figyelmesen hallgatott.
- És meddig tart ez a haladóság stádium? - kérdezte a lány érdeklődve.
- Körülbelül egy hét, általában öt-hat nap. Nem lehet behatározni pontosan. Mint minden
félszellem, ő is sokat szenvedett a halandó lét miatt. Ilyenkor sokkal halkabb...
-...elzárkózik a sötét szobába, étvágytalan és idegesebb. - fejezte be a nő helyett Kagome
és elmosolyodott. - Tudom. Akkor sohasem értettem, miért csinálja, de így már világos.
- Kagome! A fiam nem egy egyszerű eset. Te csak az igazi énjét ismerted, de Cornell
City gondoskodott arról, hogy ez a nagyszerű fiú megváltozzon, hacsak egy rövid időre is.
Igen, a város valóban átkozott. Innen bárhová mehetsz, bármit csinálhatsz, bárki lehetsz,
előbb-utóbb megtalál és beteljesíti önmagát. - és olyat tett, amire Kagome nem számított.
Megfogta a lány kezét az asztalon keresztül nyúlva. - Mindenben segítek, amiben csak
tudok. De cserébe arra kérem, hogy bírja rá a fiamat a vallomásra.
Kagome nyelt egy nagyot.
- InuYasha életben van? - kérdezte halkan.
Sino visszahúzta a kezét.
- Nem egészen. Tudja ez egy köztes állapot. Az átok miatt nem nyugodhat békében ad-
dig, amíg el nem mondja a titkát annak a személynek akit a világon a legjobban szeret.
Azaz magának. - nézte szúrósan a lányt.
Kagome hátradőlt a széken.
- Nézze én reálisan szoktam a világba tekinteni. Ez pedig túlságosan is szürreális. Mi van,
ha azt mondom, hogy én ezt nem hiszem el. Persze elhiszem, de mégis. Akkor mi történik?
- Akkor örökre ebben a köztes térben marad, így bonyodalmat okoz nemcsak magának,
hanem a szeretett embereknek is. - majd a lány barna szemeibe nézett. Látszott rajta a
kimerültség és az álmatlanságból adódó karikák a szeme alatt arról tanúskodtak, hogy
ugyancsak megviselte InuYasha halála. A lány sápadt volt, hiába próbálta alapozóval lep-
lezni, de ezt kiemelte festetlen szeme is. Most tényleg olyan volt, mint egy hétköznapi
ember, nem pedig egy kifestett sztár. - Kagome! Tudom, hogy sokszor mondtam már, de
megismétlem. Egyáltalán nem örülök annak, hogy a fiam magával kezdett és magába szere-
tett. Értse meg, majd ha maga is anya lesz...- itt a lányra nézett. -...ha még lehet, majd
meglátja. Nehéz ezt kimondanom, de a fiam szereti magát. Ha egészen őszinte akarok len-
ni, maga az egyetlen szerelme. Voltak kalandjai, flörtjei, de egyikbe sem volt szerelmes.
Ellentétben magával, akibe első látásba beleszeretett.
Kagome elmosolyodott.
- Tényleg én voltam illetve vagyok a nagy szerelem? - kérdezte majdnem nevetve és a
nő most látta csak meg, mit is látott benne InuYasha. Természetes szépség, aki egysze-
rű. Olyan egyszerű, mint a fia.
Bólintott.
- Igen. Egyetlen lányt sem értékelt annyira, hogy komolyan vegye. A barátai mindig az-
zal húzták, hogy a saját neméhez vonzódik, de ő csak annyit mondott, keresi az igazit,
mert igenis létezik ilyen.
Kagome átölelte a nőt.
- Megígérem, hogy kiderítem ezt a titkot, amit maga is tud. InuYasha békében fog nyu-
godni, még akkor is, ha ezzel örökre elveszítem.
Sino először csak ült egyenesen, aztán viszonozta a kedves gesztust.

Kagome belépett a Cornell City főutcáján lévő Levéltárba. Miután az őr kapott egy autó-
gramot és elmondta, hogy megvan minden lemeze és hogy a lány a kedvence, az újságos
részleghez vezette. Kagome belépett a helyiségbe. A falak mentén polcok húzódtak, a-
melyeken régebbi újságok sorakoztak, időrendben. A szoba közepén számítógépek he-
lyezkedtek el. A lány leült az egyik gép elé és bejelentkezett az internetre, ahol a kereső-
be beírta InuYasha nevét. Három találatot dobott ki a keresés. Kagome sorban rákattin-
tott és elolvasta őket.

Zuhanás a mélybe

Egy huszonhároméves fiatalember zuhant le egy népszerű extrém sport, a bungee jum-
ping tetejéről, amikor esés közben elszakadt a kötél. InuYasha, akinek teljes nevét az
édesanyja kérésére nem közöljük, jelenleg is kómában van. A fiú az amerikai Yale e-
gyetemen szerzett jogi diplomáját akarta megünnepelni az ugrással.

Kagome szíve összeszorult. Egy kép is volt a cikk mellett, amelyen a mentősök éppen
berakják az autóba. Fehér haja csöpög a vértől, arcán oxigénmaszk. Bezárta az abla-
kot és a következő cikkre kattintott, ami öt évvel ezelőtt jelent meg. Ekkor még nem
ismerték egymást.

Tökéletes bizonyíték

InuYasha, az egyik legsikeresebb ügyvéd védte azt a férfit, akit gyilkossággal vádoltak.
A vádlott mindvégig kitartott ártatlansága mellett, amit a neves fiatal jogász be is bizo-
nyított. A szakemberek nagy jövőt jósolnak neki.

Itt is volt egy kép, amelyen InuYasha fogott kezet a férfivel. Kagome megérintette a
monitort. Milyen jól mutat a szürke öltönyben, amelyet egy fekete nyakkendő egészí-
tett ki. Ismét bezárta az ablakot és a következőre kattintott.

Vérengzés a Public-ban

Három fegyveres kezdett lövöldözni egy színvonalas pubban. A vendégek közül csak
néhányan sérültek meg. Az ominózus időben InuYasha is a helyszínen tartózkodott, aki
törzsvendégnek számít itt.

Kagome abbahagyta az olvasást. A Publicba vitte akkor is, amikor megismerkedtek.
- Nem árt körülnézni ott alaposabban! - suttogta maga elé és kikapcsolta a gépet.

A Public most is tömve volt, de ő valahogy mégis azonnal a puthoz jutott. Egy kövér
fickó állt mögötte és korsókat törölgetett, miközben a kicsit mély dekoltázsú blúzt vi-
delő lányt figyelte.
- Mit adhatok az énekesnőnek? - kérdezte hanyagul.
Kagome lerázott egy kezet a válláról és arra gondolt, hogy mennyire lezüllött ez a
hely.
- Köszönöm semmit nem kérek inni, viszont kérdeznék valamit. - könyökölt a pultra
a lány, de egyből le is kapta a kezét, amikor megérezte, hogy vodkás lett.
- Persze. - lökte széles vállaira kockás kendőjét a pultos és várt.
- Mennyire ismerte InuYashát? - kérdezte, mire a férfi elkomorodott.
- Mindenekelőtt fogadja részvétemet. - és amikor a lány bólintott, folytatta. - Régről.
Kábé öt éve találkoztunk. Idejött bulizni, amikor megnyerte azt a pert, ami később
híressé tette az ügyvédi körben. Egy visszahúzódó és kedves pasas volt, aki mindig
magas borravalót adott. Nézze! Néha beszéltem vele egy-két szót, de ennyi. Nem
randalírozott és mindig tudta, hol a határ, ha alkoholról volt szó. Ennél többet nem
tudok róla, kezeit csókolom. - fejezte be mondókáját a férfi és kiöblített egy poharat.
Kagome megköszönte, majd távozni készült, de ekkor a férfi utánaszólt.
- Várjon csak! Van két haverja, mindig velük lógott. Simon és Peter.
- Vezetéknév? - kérdezte a lány, mire a férfi nevetni kezdett.
- Ez Cornell City. Itt nincs vezetéknév. Csak az anyakönyvezéskor. Keresztnevek
világa, ha úgy jobban tetszik. Nehéz dolga lenne, ha nem tudnám, hogy ugyanott lak-
tak, ahol a vőlegénye. Majdnem mellette.
Kagome egy nagyobb összegű pénz helyezett a pultra és elmosolyodott.
- Klassz hely.

Három csengetés után Peter nyitott ajtót.
- Üdvözlöm Kago...
- Tudom, ki maga. - fogott vele kezet a férfi. - Jöjjön be!
Kagome leült egy székre és a férfire nézett.
- Figyeljen! Cornell Cityből jövök, ahová három óra múlva vissza kell mennem. Gyors
leszek. A vőlegényemről van szó. Olyan információkra van szükségem, amelyeket csak
maguk tudtak róla. Maga és Simon.
Peter csípőre tette a kezét.
- Az a hely a hibás. - bökte ki, mire a lány elcsodálkozott. - InuYasha furcsa szerzet
volt. Bevallom, eleinte nem kedveltem.
- Mióta ismerte? - kérdezte Kagome.
- Egy osztályba jártunk a gimiben. Tudja, ő a klassz meg minden, mi meg kullogtunk u-
tána. Maga is járt suliba, nem?
- Magántanuló voltam. - válaszolta halkan Kagome. - Mondja tovább!
Peter bólintott.
- Egy napon jött az értesítő, hogy felvették a Yalere. Nagyon kevés külföldi diák járt
oda, sőt jár. Őt mégis felvették. Ma már tudom, hogy megérdemelte. Tízévesen már
építkezéseken dolgozott. Az anyját krúgták, az apja meghalt. Hánytatott gyerekkora
volt, mint mindenkinek, aki abban a redva városban lakik. - majd elkomorodott. - Inu-
Yasha rengeteg titkot rejtegetett. De volt egy, ami mindegyiken túltett. Emiatt nem be-
szélt az anyjával közel húsz éve.
- Mennyi? - kérdezte megrökönyödve Kagome.
- Bizony. Az általános ötödik osztályától kezdve kollégiumban lakott és soha nem ment
haza. Sem születésnap, sem névnap, sem karácsony. Egyfolytában tanult. Mindig azt
hangoztatta, hogy ügyvéd lesz és el is érte. A legjobb, akit ismerek. Jó srác volt, mégsem
stimmelt vele valami.
Kagome az órájára nézett. Két órája maradt, hogy visszaérjen.
- Köszönöm. - mondta és egy papírra felírta a számát. - Hívjon, ha valami eszébe jut.
Akármikor.
Peter zsebre vágta a cetlit és bólintott.

Kagome a volán mögött ült. Nehezebb lesz, mint gondolta. InuYasha mellett Sino is ta-
kargat valamit. Ami összefügg az átokkal, amely minden lakót sújt Cornell Cityben. Va-
jon már ő is átkozott? Ha igen, akkor mi vár rá? Egyet azonban nagyon is tudott. Meg
fogja oldani ezt a rejtélyt, hogy InuYasha megnyugodhasson. Még akkor is, ha soha
többé nem látja majd és így örökre elveszíti.