7. fejezet

A bankban hatalmas nyüzsgés volt, alig találtak parkolóhelyet. Végül egy utcával előrébb
állította le Zack az autót és sétálva indultak vissza a márvány épülethez.
- Szóval a nyakláncban volt egy kulcs. - vonta le a bonyolult szövegből a következtetést
a férfi, miközben felfelé haladtak a fehér lépcsőkön. - És itt van a doboz, amit elvileg ki
fog nyitni.
Kagome bólintott.
- Így van. Legalábbis ha ez egy kulcs. És ha itt van a doboz. - bizonytalanodott el a lány,
mire Zack elhúzta a száját.
- Én nem fogom magam beégetni, hogy egy olyan cuccért jövök, ami nincs is. - nyitotta
ki Kagome előtt az ajtót és bement utána.
- Majd én beszélek. - nyugtatta meg a lány és rámosolygott, mire Zack elvörösödött.
A sorszám szerint, amelyet húztak csak egy ember volt előttük és ő is hamar végzett.
- Jó napot! - lépett az ablakhoz a lány, melynek másik oldalán egy idős úr foglalt helyet.
- Jó napot! - köszönt vissza a férfi és miután alaposan megcsodálta Kagomet, megrázta
ősz fejét. - Miben segíthetek?
Kagome nagy levegőt vett.
- A vőlegényem elhelyezett Önöknél egy dobozt annak idején. Azt szeretném elvinni.
A férfi beütötte az adatokat a gépbe.
- Igen. Itt van. Már jó ideje nálunk volt, amikor a vőlegénye ismét eljött. - olvasta le a
dolgokat a monitorról.
Kagome felkapta a fejét.
- Mondana nekem pontos dátumokat? Persze csak ha lehet. - mosolyogott a lány, mire
a férfi is megenyhült.
- Ezt nem lenne szabad, de Önnel kivételt teszek. De csak azért, mert amióta a kisuno-
kám megkapta a lemezét, sokkal jobban tanul. - azzal ismét a gépre meredt és hangos
klikkek jelezték, hogy munkához látott.
- A doboz tíz évvel ezelőtt került be hozzánk, február hatodikán. Legutóbb pedig...
- igazította meg a szemüvegét. - egy hónapja nyúlt hozzá.
Kagome egyre izgatottabb lett.
- Megkaphatom a dobozt? - kérdezte.
- A dobozt két ember veheti ki. Maga InuYasha és Ön, Kagome Higurashi. - majd egy
papírt vett elő. - Itt írja alá, kérem!
Miután elvégezték a formaságokat, a férfi intett egy alkalmazottnak, hogy menjen oda.
- Judith! Kérem vezesse a hölgyet a rejtett széfekhez! - és amikor a nő bólintott, Ka-
gome az idős úrra mosolygott.
- Látja ott azt a férfit? - mutatott a tőlük nem messze álldogáló Zackre. - Kérjen tőle
jegyet a legközelebbi koncertemre. Akármennyit. Mondja, hogy én mondtam. - azzal
Judith után sietett, a férfi pedig kihasználta a lehetőséget és harminc jeggyel megvágta
a csodálkozó félszellemet.

InuYasha köröket rajzolt a barna tölgyfa asztalra, miközben édesanyja ebédelt. A fér-
fi ugyan még nem halt meg teljesen, de enni és inni már nem tudott, akárcsak aludni.
A nő gyorsan evett pár kanállal a levesből, aztán eltolta maga elől a tányért.
- Szótlan vagy. - mondta a nő és szemével követte a férfi mozdulatait.
- Miért mondtad azt Kagomenak, hogy derítse ki, mit tettem a múltban? - kérdezte,
miközben továbbra is a köröket gyártotta.
- Mert joga van hozzá. Annyira szeretted, hogy el is vetted volna. Ő pedig annyira,
hogy gyereket is szült volna neked. Sőt! Az újságok megírták, hogy amikor meghaltál,
vissza akart vonulni. Szerinted nem érdemli meg?
InuYasha ujja megállt.
- Pontosan ezért akartam megkímélni ettől. Mert szeret. Ezután nem fog majd. - ne-
vetni kezdett. - Istenem! Elveszítem őt!
Sino megfogta a kezét.
- Elgondolkodtál már a másik eshetőségen? - kérdezte halkan, mire InuYasha ráné-
zett.
- Eszembe jutott. Igen. De ezt nem tehetem meg vele. Ennél én jobban szeretem és rá még any-
nyi boldog esemény vár az életben. - jelentette ki keményen.
- Igen, de nem melletted. Sohasem jutott eszedbe, hogy új életet fog egyszer kezdeni. Ő nő.
Húsvér ember, aki nem fog sokáig egyedül maradni.
- Tisztában vagy azzal, hogy mit is kellene tennem? - kérdezte fagyosan InuYasha. - Meg kelle-
ne ölnöm.
- Így azonban együtt lehetnétek. - engedte el a fiú kezét az asszony. - Te már nem jöhetsz
vissza az élőkhöz, ő még átmehet a holtakhoz.
InuYasha felborította az asztalt, mire az anyja ijedten összerezzent.
- Nem képzeled! - ordította. - Én nem ölöm meg azt, akit a világon mindennél jobban szeretek.
Inkább megakadályozom, hogy megtudja a titkomat.
A nő a szeme elé kapta a kezét, nehogy belerepüljön a padlón szerteszét szóródó szilánkok e-
gyike. És amikor elvette előle, már nem volt ott a fia. Életében egyszer látta ennél sokkal dü-
hösebbnek InuYashát. És annak a kirohanásnak borzalmas vége lett. Megsimogatta a térdén
tátongó sebet és sírni kezdett.

Judith egy tágas terembe vezette Kagomet. A helyiség tele volt páncélszekrényekkel, amelye-
ken egy-egy szám állt.
- Megmutatná a kulcsot? - kérdezte kedvesen a nő, mire a lány elővette az aranyrudacskát.
- Köszönöm. Kilencszázhetvenkettes. Menjen egyenesen, aztán balra!
Kagome csodálkozva nézett rá.
- Ezt meg honnan tudja ennyiből? - érdeklődött meglepetten.
- InuYasha maga készítette ezt a széfet. - jelentette ki könnyedén és magára hagyta a lányt.

Kagome előtt egy fehér, kocka alakú széf állt. Az ajtón egy piciny lyuk jelezte a kulcs helyét.
A lány a zárhoz emelte a rudat, de nem merte beledugni. Vajon mi lesz a dobozban? Mit rejt
majd az a láda, amit a vőlegénye adott be ide tíz évvel ezelőtt? És amit egy hónappal ezelőtt
újra kinyitott? Tudni akarja ő ezt? Ha kiderül a titok, elveszíti a férfit örökre. Aztán mégis be-
dugta a kulcsot, mire az ajtó halk kattanással kinyílt. A szeretett férfi üdvözülése a tét. Most
nem ő a fontos, hanem InuYasha. Aki annyira szerette és szereti és annyi mindent megtett érte.
Ez a legkevesebb, hogy békében nyugodhat majd. Megfogta a páncélajtót és kijjebb húzta.
Egy fekete doboz volt benne, körülbelül akkora, hogy egy pár cipő bőven elfért volna benne.
Azonban elegáns, fehér betűkkel volt ráírva a férfi neve. Tehát nem lábbelit rejt. Lassan kie-
melte a ládikát, amelyen ugyanaz a nyílás volt, mint a széfen. A hóna alá fogta és kisietett a
teremből.

- Látom megtalálta, amit keresett. - mosolygott az idős úr. - Viszlát a koncerten!
Kagome kedvesen mosolygott és Zackhez lépett.
- Megvan. - suttogta és megmutatta a dobozt.
- Nem mondom, szép darab. - ismerte be a férfi. - Bár...-aztán a mosolygó lányt figyelte.
- mindig is volt ízlése. - megrázta a fejét. - Kinyitottad?
Kagome elkomolyodott.
- Nem akartam, hogy valaki rámnyisson. Majd a szállodában. Hazaviszel? - nézett rá ked-
vesen, mire a félszellem bólintott.

Kagome azonnal magára zárta szobája ajtaját és levetette magát az ágyra. Törökülésbe ült
és az ölébe helyezte a ládikát. Aztán felemelte és forgatni kezdte. Nem tudta eldönteni, hogy
azért ilyen nehéz, mert ezüstből készült vagy azért mert sok minden van benne. Elővette a
kulcsot. Halk kattanás jelezte, hogy nyitva van. Kagome felnyitotta a tetejét. Rengeteg dol-
got rejtett a dobozka. Letette az ágyra és kivette az elsőt, ami a kezébe akadt. Egy összehaj-
togatott papírlap. Szétnyitotta és egy számsor volt az oldal legfelső sorában.
- Egy bankszámlaszám. - suttogta a lány. - De ez mi lehet? - pillantotta meg az alatta lévő
négy számjegyet. - Ez meg egy telefonszám lehet.
Félretette a lapot és újra belenyúlt a ládikába. Ezúttal egy kártya akadt a kezébe.
- Egy bankkártya. - mondta hangosan Kagome és levette róla a gémkapocscsal hozzátűzött
papírt. - És a kódja!
Ezeket az előbb letett lapra tette és ismét a ládában matatott. Egy apró doboz húzott ki be-
lőle. Amikor felnyitotta, elszorult a szíve. Egy brilliánssal díszített aranygyűrű volt benne. Az
esküvői gyűrűje. Kagome kivette és felhúzta az ujjára. Tökéletesen illett rá. Érezte, hogy
gombóc nő a torkában. Végül lehúzta és visszatette a szivacsba, majd ezt is az ágyra tette.
Egy könyv volt a következő. Amikor lapozgatni kezdte, rájött, hogy ez az iskolai évkönyve.
Csoport és osztályképek. Az élete fotókban. - gondolta a lány szomorúan. Hiszen ez volt
az otthona, ha úgy vesszük. Becsukta az albumot és a szekrényre tette. Ezt majd alaposab-
ban átnézi. A könyv alatt egy fekete boríték volt, rajta a lány neve. Kagome remegve vette
ki és bontotta fel. Egy levél.

Szerelmem, Kagome!

Ha ezt a levelet olvasod, azt jelenti, hogy már nem élek. Mindig is tudtam, hogy nemcsak gyö-
nyörű vagy, hanem okos is, ha sikerült megtalálnod ezt a dobozt. Szeretnék neked leírni ben-
ne egy-két dolgot. Sohasem tudtam eléggé kifejezni, hogy mit jelenttél nekem. Hogy mennyire
nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen fantasztikus lánynak, mint te, egy magamfajta férfi kell. Min-
dig attól rettegtem, hogy valaki elvesz tőlem. De amikor kiderült, hogy állapotos vagy, pedig
még nem is házasodtunk össze, tudtam, engem szeretsz. Kagome! Eddig nem mondtam el,
de most, apaként, a gyerekre való tekintettel írom le. Cornell City valóban átkozott. És ha
most ezeket a sorokat olvasod, azt jelenti, utólért engem is a végzetem. Másodszor is, ami
nem fer. Azt, hogy mikor volt az első, nem írom le, mert elveszítenéd a rólam kialakított ké-
pet és én azt akarom, hogy te is és a gyerek is így emlékezzen rám. Szerető férfiként és gon-
doskodó apaként. A láda jól jöhet akkor, ha bajban vagytok, anyagi gondotok lenne.
Szerelmem! Tudnod kell, hogy nagyon szerettelek és soha nem foglak elfelejteni. És ha úgy
érzed, hogy egy másik férfi mellett boldog lehetsz még, akkor ne habozz! Nekem minden-
nél fontosabb, hogy te elégedett legyél és a gyerekem biztonságban nőjjön fel. De azt minden-
képpen mondd el neki, hogy ki volt az apja és hogy mennyire szerette, pedig még meg sem
született
Szeretlek
InuYasha

A lapon néhány tócsa jelent meg, amelyeket a lány szeméből záporozó könnyek hagytak.
Aztán a sírás zokogássá torzult és arcát a takaróba fúrta. A kezében lévő levelet összeszo-
rította és verni kezdte vele az ágyat.

Egy óra múlva, amikor egy kicsit megnyugodott, felhívta Zacket, aki azonnal rohant hoz-
zá. Kagome az ágyon ült felhúzott térdekkel és vörös szemekkel. A félszellem lerogyott
a végébe, majd miután ő is átfutotta a levelet, megértette, miért van a lány ilyen állapotban.
- Mihez kell a segítségem? - kérdezte a férfi halkan.
Kagome felvette a papírt és megmutatta neki.
- Egy bankszámlaszám. - mondta komolyan. - A tiéd?
Kagome megrázta a fejét.
- Nem. A ládában volt. InuYasháé. - jelentette ki komoran.
Zack lassan bólintott.
- Értem. Ez nyilván a bank telefonszáma. - mutatta a számsort a lánynak, aki megrázta a fe-
jét. - Mi a baj?
- Mennyi mindent titkolhatott még előlem? - suttogta maga elé. - InuYasha.
Zack elhúzta a száját.
- Itt van a levélben. Neked és a gyerekének akart megfelelni. - bökött a borítékra.
Kagome kihúzta magát.
- A végére járok ennek az egésznek. - mondta, miközben felvette a mobilját és tárcsázni
kezdte a számot.
Kétszer csengett ki, aztán egy robotszerű hang szólalt meg.
- Adja meg a kódját!
Kagome eltartotta a fülétől a telefont.
- Valami kódot kér! - mondta a félszellemnek, aki a papírt nézte.
- Ez az! - mutatta a négy számjegyet a bankszámlaszám alatt.
Kagome beütötte a telefon billentyűzetébe, majd újra a füléhez emelte.
- Köszönöm InuYasha! Várjon a kapcsolásra! - aztán zúgás kezdődött.
- Na? - érdeklődött a félszellem.
- Kapcsolnak. - mondta a lány. - Tényleg InuYasha számlája.
- Üdvözlöm InuYasha! - szólalt meg egy női hang. - Miben segíthetek?
Kagome először meg sem tudott szólalni.
- Jó napot! A nevem Kagome Higurashi és...
- Üdvözlöm Kagome! - mondta a nő dallamosan. - Már vártam a hívását. InuYasha meg-
kért, hogyha Ön telefonál, mondjam el a következőket. Kezdhetem?
- Persze. - bólintott a lány és megmarkolta a mobilt.
A vonal másik végén hangos pötyögés hallatszott.
- Kagome! Ez a New Age Bank és Folyószámlakezelő Intézet. A Kajmán- szigeteken ta-
lálható, egy nem regisztrált címen. InuYasha ide fektette be és zárolta az értékeit. Amikor
utoljára itt járt, aláírt egy papírt, hogy halála esetén ez mind az Öné és a gyermekéé legyen.
Kagome nagyot nyelt.
- És mi található ott? - kérdezte halkan, mire újabb pötyögés hallatszott.
- InuYasha teljes vagyona, ami hetvenhárom-millió hatszáznegyven-ezer dollár és hatszáz-
hét cent. Ezenkívül két betétkönyv, Kagome Higurashi névre írva, egyenként tíz-millió dol-
lárról. Ezekhez csak személyesen tud hozzáférni, de a pénzhez nem. Ha a lapon található
kódot beüti bármely bankautomatába, akkor kártya nélkül is kaphat pénzt. InuYasha min-
denről gondoskodott.
Kagome dadogva megköszönte és leejtette a mobilt. Zack falfehér arcára tette a kezét.
- Mit mondott Kagome?
- Ez egy bank, a Kajmán-szigeteken. InuYasha ide rejtette a vagyonát, amit most rám ha-
gyott. - suttogta és újra könny indult a szeméből.
- Mennyit? - érdeklődött halkan, majd elcsodálkozott.
- Közel hetvenöt-milliót. - temette arcát a kezeibe Kagome.
Zack megcsóválta a fejét.
- Én mondtam. De anyád biztos volt benne, hogy hozományvadász, közben meg több pén-
ze volt, mint nekünk együttvéve. Feleslegesen rendezett balhét InuYasha anyjánál.
Kagome lassan felemelte a fejét és méregtől szikrázó szemekkel nézett a férfire.
- Hogy mit csinált? - suttogta dühösen.
- Elment ahhoz a nőhöz és közölte, hogy nem kap semmit a vagyonodból. - aztán hátra-
húzódott, amikor Kagome hirtelen felpattant. - Most hová mész?
Kagome megfordult és kiabálni kezdett.
- A jó édes anyámhoz!