10. fejezet

Bár Kagome megígérte Zacknek, aki Judithtal ment vacsorázni, hogy korán ágyba bú-
jik, mégsem jött álom a szemére. Miután órák hosszat forgolódott, elunta és felkelt.Az
ölébe vette a laptopját és rákeresett az interneten a Levéltár honlapjára. Egy barna hát-
terű oldal jelent meg és a kiírás alatt rákattintott az Archívum linkre. Rengeteg dátum és
cím ugrott elő. Kagome megpróbálta felidézni magában, hogy mennyit írhattak akkor,
amikor InuYasha tízéves volt. Így ezekben az évszámokat rejtő lapokban kezdett kuta-
kodni. Amíg a gép töltött, addig kiment a konyhába és töltött magának egy pohár bran-
dyt, elvégre is nincs mire ügyelnie. Sajnos. Amikor ismét helyet foglalt és a képernyőre
meredt végre olvashatta az újságokban található cikkeket, amelyek az ügyhöz kapcso-
lódtak. Akárhányszor olvasta el őket, mindig úgy érezte, valami felett átsiklott, valamit
nem vett észre. Valamit, ami itt van a sorok között és annyira szembetűnő, hogy az már
nem igaz. Nem Sino gyilkolta meg a férfit, ez biztos. Főleg, miután megnézte a képeket,
amelyek a bíróságon készültek. Az arca inkább gyászolt, mint pedig a menekülésért ki-
áltott volna. Már akkor, ott tisztában volt azzal, hogy ülni fog. És azért volt ideges, hogy
le ne bukjon, mert hamisan tanúzik. InuYasha úgyszintén. Nyilván megviselte a dolog,
amit ráadásul látott is, de valószínüleg az anyja kérte meg, hogy játssza rá a sokkot, így
őt nem tudják biztos, megbízható tanuként kihallgatni. De még mindig nem tudja, ki a
negyedik személy. Aki valóban megölte InuYasha apját és ilyen nehéz helyzetbe hozta
a családot.

InuYasha még mindig furcsán nézegette anyját, aki a kanapén aludt. Ha valóban bevall-
ja Kagomenak, ki ölte meg az apját és ki sebesítette meg az anyját és sodorta őket ilyen
kellemetlen életbe, akkor nem lesz boldog. Sőt! Mérges lesz, ami teljesen jogos. De
nincs más választása, muszáj lesz, mert ezt már ő sem bírja sokáig.

- Szia Morris! - nevetett bele a telefonba Kagome, amikor a vonal másik végén jelent-
kező káromkodva kérdezte meg, hogy ki az. - Kagome vagyok.
A férfi hallhatóan feldobódott.
- Nahát csibe! Mi vitt rá arra, hogy hajnali háromkor felhívj? Csak nem hallani akar-
tad a hangomat? - kacérkodott a férfi, mire a lány elmosolyodott.
- Ez is közrejátszott. - válaszolta a lány Morris megnyugtatására. - De egy szívességet
szeretnék kérni a világ legjobb hackerétől.
Morris felnevetett.
- Ez azért túlzás. Nem vagyok hacker. - mondta nevetve. - Inkább egy kis egérhez ha-
sonlítanám magam. Aki mindenhová beférkőzik.
Kagome megadóan sóhajtott.
- Legyen ahogy akarod. De szükségem van a segítségedre. - majd ismét sóhajtott.
- Most azonnal.
Hallotta, ahogy Morris kiugrik az ágyból.
- Egye fene. De ezt nem úszod meg. Be fogom hajtani az árát. - kezdett öltözködni a
férfi. - Hol vagy?
- Cornell Cityben. Milton Hotel, a körforgalom után balra...
- Na nem! Megőrültél? Én abba a városba be nem teszem a lábam. Még az hiányzik,
hogy rám ragadjon valami nyavalya. Nem nem!
Kagome csodálkozva hallgatta a férfi parázását.
- Morris. Én azt hittem téged egyetlen tűzfal sem állíthat meg. Gondolj arra, hogy ez is
az. Na, mi lesz már? Nekem erre nincs időm Morris!
A férfi meghallotta a lány hangjában az aggodalmat és kötélnek állt.
- Oké. Egy óra múlva ott vagyok.

A recepciós nem titkolta csodálkozását, hogy egy hippi kinézetű férfi keres egy olyan
hírességet, mint Kagome Higurashi, de mivel a lány szólt neki, hogyha Morris megjön,
nyugodtan engedje fel, nem tehetett mást. Miután halkan kopogtak, Kagome villámgyor-
san feltépte az ajtót és beengedte a férfit.
- Csibém, remélem értékeled, mekkora stressz ez nekem. Bármikor összeeshetek és
meghallhatok, vagy leeshet valamelyik testrészem vagy ...
- Én már több, mint egy hónapja itt vagyok és élek. - nyugtázta a lány.
Morris döbbenten nézett rá.
- Akkor neked ez a bajod. Már vonz a hely. - suttogta kikerekedett szemmel, mire a
lány elnevette magát.
- Fogd már be és láss hozzá! - ültette le az asztal mellé a férfit, aki elővett egy laptopot.
- Nekem is van. - mondta Kagome. - Kár volt magaddal cipelned.
Morris tekintélyesen felemelte a fejét, miközben begépelte a jelszavát.
- Ebből is látszik, hogy az egyszerű ember nem való egérnek. Drágám! Ha a te gépe-
det használnám, két percen belül itt lenne a Nemzetbiztonsági Hivatal.
- Ugyan, honnan tudnák, hogy mi vagyunk? - legyintett a lány és a férfi válla fölött a
képernyőhöz hajolt.
- Ez egy regisztrálatlan gép. Nincs nyílván tartva, azaz olyan, mintha nem is lenne. És
ami nincs, arra nem lehet bizonyítani semmit. - nézett a lányra mosolyogva. - Na? Kit
kell jobban megismernünk?
- A vőlegényemet InuYashát és a családját. - mondta a lány, immár komorabban.
- Ha jól tudom, ő félszellem, ugye? - és amikor Kagome bólintott, tovább folytatta.
- Akkor az apjáról sajnos nem tudunk semmit, ő ugyanis olyan, mint ez a gép. Nincs
nyilvántartva. Tehát az anyja felől kell megközelítünk a kisfiút. - pötyögött egyfolytá-
ban a férfi. - Név?
- Sino Zen. - mondta a lány és várta az adatokat.
- Már itt is van. - mondta Morris, miután néhány szabályt áthágva megtalálta a nő aktá-
ját. - Sino Zen, született...
- Ezeket tudom. - mondta türelmetlenül Kagome. - Új infók kellenek.
- Okkéé. - mondta a férfi és tovább gépelt. - Ápolónő volt, de egy végzetes hiba miatt
kirúgták.
- Meg tudod nézni, mi volt az? - kérdezte a lány.
- Igen, de akkor mélyebbre kell ásnom. - húzta az egeret egyre lejjebb, majd újra pötyög-
ni kezdett. - A Közkórházban dolgozott, mint ápolónő. Egy műtétnél asszisztált, amikor
összekevert két műszert és a beteg belehalt. Egyből kirúgták, de az ügyet nem verték nagy
dobra, mert a kórház pénzügyi gondokkal küszködött és csalt, ezért eltussolták az ügyet,
de a nőt azonnal kidobták.
Kagome egyből gondolkodni kezdett.
- Hát ezzel biztosan nem dicsekednék, tehát lehet, hogy senkinek nem mondta el.
- És mi van, ha a családfő rájött és úgy döntött, móresre tanítja az asszonyt. - vélekedett
Morris, mire Kagome bólintott.
- Igen. - mondta határozottan. - És akkor InuYasha apja kezdte ez az egész cirkuszt, a-
mibe később mások is beleugrottak. De ki volt a negyedik?
- Valaki olyat kellene megkérdezned, aki jól ismerte őket. - találgatott a férfi.
- Szerintem Peter már alszik. Ő volt InuYasha egyik barátja. - mondta a lány.
Morris dobolni kezdett az asztalon.
- Én nem barátokra vagy rokonokra gondolok, nekik nem dicsekszik az ember családi
gondokkal. Én inkább egy volt barátnőre gondolok. Logikus. Ha baj van otthon, csak
elmegy a csajhoz, megdönti, aztán a lány megkérdezi, hogy a mi a baj, ő meg elmodja.
Tipikus kapcsolati dilemma. Ha felnőttként eszébe jutott és volt barátnője, akkor el-
ment és a csaj feloldotta benne a gátlásokat, aztán kiöntötte a szívét.
- Ne légy ilyen közönséges! - fortyant fel Kagome.
- Te meg féltékeny! Azt ne mondd már, hogy szűz votál, amikor összekerültél vele?!
- Nem voltam. - mondta Kagome. - De azt sem mondtam neki pasim volt. Ez olyan ma-
gánügyféleség vagy nem?
- Oké, az. Csak találjuk már meg az egyik volt nőjét, akinél rákérdezhetünk.
Kagome gondolkodni kezdett, aztán elmosolyodott.
- Azt hiszem, van egy tippem.

- Hogyan jött rá? - kérdezte Judith, amikor másnap reggel megjelent Kagome szobájá-
ban, azután, hogy megkapta az üzenetet.
- Az a széf dolog nagyon nyílvánvaló volt. Egyedi kulcs meg ilyenek. - mosolyogni kez-
dett. - Utólag belegondolva kicsit sántított.
Judith leszegte a fejét.
- Hazudni sosem tudtam. - suttogta.
Morris is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Nekünk ez pont jól jön kisasszony. - mondta a férfi és ölébe vette a laptopját. - Kagome?
- Mi arról szeretnénk érdeklődni, hogy mi volt InuYasha és maga között? - mondta.
- Kagome! - fakadt ki Morris. - Hagyatkozhatnánk a tényekre?- és amikor a lány finnyásan
elhúzta a száját, átvette a szót. - A családjáról lenne szó.
Judith készségesnek mutatkozott.
- Nos én négy évig voltam együtt InuYashával, így a családi hátterét hellyel-közel ismertem.
Tudtam az anyjáról meg hogy mit csinált, sőt, azt is, hogy közel húsz éven keresztül nem
beszélt vele. Nézze! Mi nagyon szerettük egymást, de nem volt ez a nagy szerelem. Tudja,
úgymond nyitott kapcsolatban éltünk. Mi csak...érti...szóval ha éppen nem volt senkink,
akkor összejártunk. Egy párt alkottunk, de nem volt meg az a szabály, hogy csak egymás-
sal.
Morris szeme felcsillant.
- Én is bennelennék egy ilyenben. - kacsintott, mire a lány elmosolyodott.
- Mivel már ilyen részletesen beszámolt nekünk erről a kapcsolatról, lapozhatnánk a család
fejezethez? - kérdezte mérgesen a lány, mire a férfi felmorgott. - Jól van, na!
- Tudják, InuYasha félszellem lévén néha furcsán viselkedett. Láttam rajta, hogy ilyenkor
hiányzott legjobban az anyja. Elég rossz volt. A szüleinek nem voltak testvéreik és rokonaik
sem. Legalábbis nem tartották a kapcsolatot. Én sem ismertem senkit, az anyját is csak
fényképről. InuYasha mindig magánál tartotta.
- Miért szakítottak? - kérdezte Kagome és most Morris sem szólt semmit.
Judith idegesen babrált az ujjaival.
- Mindig ott volt előttem az az átok dolog. Nem zavart vagy ilyesmi, tényleg, de nekem gya-
nús volt valami az apja halála körül. Valakit nagyon rejtegettek és egyszer hallottam InuYa-
shát, amint telefonon beszélt meg egy találkozót valakivel. Nekem azt mondta, hogy fontos
tárgyalása van, de amikor meg akartam lepni a bíróságon, közölték, hogy nem is járt ott.
Először egy másik félre gondoltam, de zaklatottan jött haza és utána egyre többször hazudott
nekem. Egyszer rákérdeztem, mire ő azt mondta, hogy nem az én dolgom. Igen, először ta-
gadott, de aztán azt mondta, ne üssem bele az orromat, mert ez egy régi, családi ügy. Sze-
rintem az a valaki zsarolta. Aki megölte az apját és aki miatt az anyja börtönben ült.
Kagome és Morris összenéztek. Olyan távolinak tűnik a cél.
- Kérhetnék valamit? - állt fel Judith, miközben vállára akasztotta a táskáját. - Ezt a dolgot
ne említsék meg Zacknek. - félve Kagomera pillantott. - Már így is gyülöli InuYashát, mert
elvette magát tőle. Nagyon rosszul érintené, ha kiderülne, nekem is volt közöm hozzá.
Kagome mosolyogva bólintott és kikísérte a lányt.

Kagome este zuhanyozva, friss hálóingbe bújva ment az ágyhoz, amelyen egy levél feküdt.
InuYasha írta és arra kérte, hogy menjen holnap délután arra a lankára, ahol először talál-
koztak. Kagome összetépte a levelet, ahogy a férfi kérte és bebújt az ágyba. Tudta, hogy
a férfi vallani készült.